Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)
1938-05-08 / 106. (4549.) szám
TRAGAI-A^otARHIRLAE* 17 1938 május 8. vasárnap. Néprajzi képek az ipolymenti pa lócföld ról Irta: Manga János A régi Nógrád-vármegye monográfiája szerint a pailócok ősapái azok a magyarok voltaik, akik a kereszténység terjedése után is rendületlenül ragaszkodtak ősi pogány vallásukhoz és szertartásaikhoz. Hogy pedig ezeket minél zavartalanabbá végezhessék, nehezen megközelíthető erdőkben, az utaktól félreeső helyeken telepedtek le, Szete községtől keletre, Nógrád határáig. Szeder Fábián palóctudós szerint a 19-ik század elején Honiban 21.634.palóc élt. A palócok életmódijában és szokásaiban ma is kimutathatók az ősrégi elemek, melyek a keleti pogány hitvilág misztikumába nyúlnak vissza. Pintér Sándor szerint a palóc szó „síkon, gyepen lakó" népet jelent. Különös nép ez az ipolyvölgyi palócság. A felületes szemlélő bizonyára kétáaki életet élő népcsoportnak tartja őket, akik kifelé kuiltur- eanberek, lelkűk mélyén pedig megmaradtak az ezer év előtti mítosz titokzatos híveinek. Hát ez a megállapítás bizonyos fokig helyes is: a palócokban mind a két tulajdonság megvan, de nem külön-külön, hanem eggyéforrva. A palóc gazda vagy pásztor .megbecsüli az orvos, a tudós tudományát, vagy a modern tedhnika vívmányait, szolgálataiba is állítja mindezt, de az ősi tradíciókhoz a modem köntösben is hü marad a lelke. Tompán Az Ipolyság—Léva közötti országút mellett, Ipolyságitól körülbelüli hat kilométerre fekszik Tompa kisközség, a Selmec-patak mellett. Pá- íóczi Máté országbíró 1429-ben itt járatott határt A község évtizedek óta egyforma: nem .nagyobb, nem kisebb. A szalatnyai fürdőhöz vezető vicinális ut két oldalán 30—40 ház áll, éppoly szerényen, éppoly kis muskátlis ablakokká!, mint talán száz évvel ezelőtt. A fclu kellői közepén éli a kerülés nélküli pásztorház. Itt látögarttara meg Seres Ifiirét, a legfiatalabb pniócdndást. "Kérésemre ' előkerült a duda i$./A 40 éves Seres - Imre szomorúan tartotta .a .kezében hangszerét, mig szép fekete szemeivel vé- gágsimógatta a birkabőrt. Lassan beszédbe elegyedtünk. Elmondta,' hogy dudáját egyedül készítette, ezt a mesterségét még bojtár korában tanulta az'ipolyvidéki kanászoktól. Akkor még más világ volt, akkor még dudanóta járta a pásztorok között, de most... már se dudanóta, se pásztorok ... más lett a világ ... Többet nem szólt,'1 hóna alá vette a birkabőrt, aztán feljaj- dultak a nádsipok, mintha Seres Imre lelke szólalt volna meg bennük. Aztán felsírt az ősrégi palóckanászok híres nótája: Estei egyik, alkonyogyfk, Manga-nyájam takarogyik. A számadó káromkogyik, Három bojtár mindig iszik. Egyik iszik sindeJesbem, | Másik iszik cserepesben, A harmagyik a csárdában, Manga-nyájam maga marad. Makor a fonográf tölcséréből újból felhangzott a kanásznóta, Seres Imre arcán elsimultak a ráncok. Visszatért a múlt: lelki szemei előtt végnélküli ugarakon disznócsordák röfögtek és egy kis bojtár együtt énekelt a tavaszi égbolt alatt röpködő pacsirtákkal: 1 Hej, rozmaring, rozmaring, Hej, de leszakadt rólam az ing. Hej, de van már nékem kedvesem, Ki megvarrja jaz ingem. Szépen hasad a hajnal, Gyön a zsandár a vassal. Hej, de ráveri a kezemre, Bevezet a börtönbe. Bevezet a börtönbe, A börtön közepibe. Hej, de gyere rózsám, váltsál ld, Ne hagyjál elhervadni. Kiváltalak, ki, ki, ld, Nem hagylak elhervadni. Eladom a /egykendőm, Kiváltom a {szeretőm. Hej, Budavár, Budavár, De sok kislány megcsalt már. Ha még az az egy megcsal, Elátkozom, hogy megcs ’lTompáról nyolc kanásznótát hoztam magammal, meg Seres Imre dudáját, melyet ezentúl a komáromi Jókad-muzeum csendes falai őriznek. Horvátiban Tompától alig néhány száz lépésnyire van Horváti község, az ősi Horváthy-csaiiád egykori birtoka, melyet a család ősei, Lóránt és Lőrinc még IV. László királytól kapták 1277- ben. A községnek kéttanerős iskolája van, melyet Dudás Ignác tanító, a szlovákiai magyar népdalégyüttes kiváló tagja vezet, aki maga is a palócfold szülöttje. Dudás barátomnál találkoztam az örökké mosolygó Dani bácsival, aki igy mutatkozott be: „Dani bácsi vagyok, a nyugdíjas paraszt". Horvátiban láttam a palóc- összetartás legjellemzőbb megnyilatkozását. Talán nincs több olyan község, ahol a tanító és V. BUDAPEST. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Palack? a fiatalokban egy uj nemzedéket ismert meg, — folytatja értékes tanulmányát Sárkány Oszkár. — Ez a generáciá fog majd vezető szerepet vinni a nemzet életében. A szinte kizárólag németül, vagy latinul beszélő apák fiai a szabadságért és nemzetiségért lángolnak és magyarul tanulnak. Palack? ezt a változás örömmel és rokonszenwel látja, sőt lelkesítő példihak tekinti. Barátsága a nyitramegyei alispán fiával Barátai között van egy lelkes magyar fiatalember, Ghyczy Miklós, Pálnak, a nyitrai alispánnak a fia. 1820 táján Pesten van patvarián s amint Palack? jellemzi: „a haza és jog iránt dicsőséges lelkesedéssel eltelt ifjú", aki „mérhetetlenül lelkesedik a hazáért, szabadságért és emberiségért", A pesti környezetben teljesen előtérbe került a haza, a nemzeti nyelv. „Munkálataimnak nincs más céljuk, minthogy a hazai nyelvben gyakoroljam magam" irja Palackynak Pestből. A hevesebb, tüzesebb Ghyczy éleszthette fel a nyugodtabb Palackyban újra meg újra a tüzet, mig Palack? Ghyczyre fékezően, mérséklőén hatott: „Zárja kissé el patriótikus szivét" — irja neki 1820 januárjában. Barátságuk alapja ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a felbuzdulás, csak éppen rajongásuk tárgya más. „Remélem — irja Palack? — hogy barátságunk, amely hasonló nézeteken, kívánságokon és reménységeken alapul; csak életünkkel fog véget érni." A 22 éves Palack? fontosnak tartotta mindazt, amit pesti barátja irt. — levelének főgondolatait naplójában is feljegyzi s fontosnak, vallomásszerünek érzi azt is, amit ő ir Ghyczynek: ebből is napló lesz. Őszinte részvéttel és megbecsüléssel nézi barátja küzdelmét s úgy érzi, hogy sokat igér hazájának és az emberiségnek és ígéretét be is fogja váltani. JVfds barátok őszinte megbecsülés fűzi Kovacsóczy Mihályhoz is, aki beavatja őt irodalmi terveibe s általában nagyon szívélyes tisztelettel viseltetik iránta. Beszámol Palackynak irodalmi terveiről, elbeszélgetnek a magyar nyelv és irodalom ügyéről, a cenzúráról, tehát népük művelődésének közös akadályairól is. Nagyon fontos szerepet tölt be életében nevelőtársa, Virozsil Antal. Prágai eredtü családból származik, de már nem érzi magát csehnek, nem Prága és nem Bécs, hanem Pest felé tekint. Barátságuk később levelezésben folytatódik s Virozsil lesz Palack? legfontosabb informátora magyar kérdésekben. Rajta keresztül tartja fenn az összeköttetést Prágába költözése után MagyarQrszággal. Bécsben, majd Prágában is alkalma nyílt magyar ismeretségi körét még inkább kiegészítenie. Megfigyelései a magyar parasztról Megismerhette a magyar parasztot is, bár idők folyamán teljesen átvette környezetének arisztokratikus gondolkodásmódját és elvesztette minden érdeklődését a nép iránt. Mégis, utazás közben, vidéki nemes kúriákon, vagy mikor a Tisza mentén a napkeltét nézte, meg kellett a falu népe oly egyetértésben és testvéri szere- tetben élne, mint Horvátiban. Nem csoda, a palóc sohasem tagadja meg önmagát. Amikor Dani bácsi megtudta, hogy mi járatban vagyok, csendesen kiosont a szobáiból és nemsokára másodmagával jött vissza. Pólyák Johanna 72 éves horváti asszonyt hozta magával, hogy elmesélje, hogyan hajtották a kiszét valamikor, mert az igazi ki sz eh aj tás az ő leány- korában volt. Akkor még beteljesedett, amit tartottak, hogy az a leány megy először férjhez, aki először megfogja a kiszét. Meghogy nem volt akkor szeplős leány a faluban, mert a kiszebáb szalmájával mindnyájan megdörzsöl- ték az arcukat. Bezzeg, most már mindent elhagynak, azért' vénülnek meg a leányok. Ki tudja, talán sokkal több igazság rejlett a 72 éves Johanna néni szarvaiban, mint gondolnánk ... Paláston Ipolyságtól északra, körülbelül kilenc kilométerre fekszik Palást, a régi Hant-vármegye 'legrégibb községe. Már 1156-ban szerepel az oklevelekben, amikor Márton érsek a falai dézs- máját az esztergomi érsekségnek ajándékozta, A falu öregebbjel között érdekes monda él a török- világ emlékéként: „Mikor a törökök itt jártak, hát Palást és Fö- démes között egyet meggyilkolva találtak. A nógrádi bég, mikor ezt megtudta, azt mondta, hogyha a gyilkos elő nem kerül, annak a községnek a túráját huzatja karóba, amelyiknek határéban a törököt találták. De bizony a gyilkost nem találták. A födémesi és palásti bírót maga elé rendelte a bég. A födémesi bíró étkezett előbb, aki váltig tagadta, hogy az a föld, ahol a törököt megtalálták, Födémesbez tartozna. Erre a később érkező palásti bírót minden szó nélkül karóba húzták. Azon a helyen, ahol a bírót karóba húzták,. egy kereszt áll." Ezek az elmúlt idők. Palástnak azonban most is megvan a nevezetessége. Ott még él a sámánok utóda: egy mindentudó kanász. Néhány évtizeddél ezelőtt még gyakoriak volltak ezek a „tudósemberek" a palócföldön, de már csak egy igazi van belőlük, a palásti, őhozzá járnak a környék asszonyai, hogy ügyes-bajos dolgaikban tanácsát és segítségét kérjék. De lássunk néhány esetet: 1. X. menyecske elszökött az urától. Elhívták a palásti kamászt, hogy segítsen. Azóta nem szökött meg. 2. Egy pereszlényi menyecske azzal a panasszal kereste fel, hogy az ura mást szeret. Kért1? a kanászt, hogy olyan szert adjon, amitől őt szereti. Kapott is és sikerült. 3. Egy legény megejtett egy leányt. A leány beperelte, aztán elment a kanászhoz, aki egy üveg vizet adott neki, amit az erdőből hozott, meg egy csomó füvet, hogy a tárgyalás előtt főzze meg. Eredmény: a legény feleségül vette. Palacky megismerkedett az ifjú magyar nemzedékkel és a magyar paraszttal Tudott-e magyarul a csehek nagy történetírója? ■■ Irodalomtörténeti ismeretei látnia a magyar jobbágyot is, hallania kellett beszédét, énekét Sót olykor-olykor a közelebbi érintkezést sem kerülhette el. Bars és Nyitra kevertlakősságu vidékén, a nyelvhatáron, alkalma lehetett a magyar és szlovák paraszt összehasonlítására. Egyszer Ghyczy Miklóssal télen, hóban Csuzról Komáromba és vissza szánkázik. A magyar parasztok Palacky magyarul tanul Sárkány Oszkár megállapítja, hogy Palack? tudott magyarul, ámbár r . abban a levelében, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiához intézett és amelyet a Prágai Magyar Hírlap múlt évi húsvéti száma hozott először napvilágra, azt irja, hogy csupán a nyelv alapelemeit ismeri. Sárkány szerint ez csupán szerénykedés. Mikor 1812-ben Pozsonyba kerül, Stanislaides professzor még egyszer ismételted vele a szintaxist, mert nem tudott jól magyarul fogalmazni. Tehát a nyelv alapelemeit már ekkor ismerhette, sőt ismernie kellett, hiszen az érvényben levő törvények már minden középiskolai tanulótól megkívánták a magyar nyelv valamelyes ismeretét. Sokat azonban pozsonyi syn- taxis-éve alatt sem tanulhatott. Csak 1819-ben kezd komolyan foglalkozni a magyar nyelvvel, tehát abban az időben, amikor Csuzyékhoz került nevelőnek, s amikor Zerdahely Nina befolyása alatt állott. Először a Ráday grófok nevelőjétől tanult, majd augusztusban nap-nap mellett jár Scheffer kapitányhoz magyar leckéket venni. Fennmaradt egy több mint féllapnyi dolgozata, amelyet naplójában is megörökített Mutatóban egy-két mondat: „A mostani szomorúságomnak oka. Második Ferdinánd Császárnak példája. Ezen természetéből jó fejedelem egészen elpusztította hazámat, sok ezer jó embert öletetet és elkergette az atyai jószágaiból és drága nemzetemet úgy annyira erőtle- nitette, hogy a mái napig nem emelkedhetett." A kis gyakorlat szórendje bonyolult és helyenkint nem is magyaros, akadnak benne helyesírási hibák, nyelvtani botlások, nehézkességek, de dicsérnünk kell szókincsét és stílusának magyarossá- gát, plaszticitását, erejét, gyakran valóban találó kifejezéseit: „Egy egész lapot bemázolhat", „tanult fecsegő" stb. 1820 elején, szemlét tartva nyelvtudása és az elmúlt évben szerzett ismeretei felett, már beszámol magának a magyar nyelv megtanulásáról: „a magyar nyelvet pedig egy kicsit otthon, egy kicsit némely ismerősöm nevelőjénél és Scheffer kapitánynál sajátítottam el." Fogalmazványa arra enged következtetni, hogy olvasott is magyarul. Sűrűn használ irodalmias kifejezéseket és fordulatokat: környülállás, igyekezet, erötlenit, sugallás. A verselő Palacky Magyar irodalmi ismeretei azonban soKkal régebbiek. Első költői kísérleteit latinul irta, majd a német mintájú hangsúlyos verseléssel próbálkozott a cseh nyelvben. 1815-ben és 1816-ban foglalkozott a legtöbbet és legalaposabban költészettel, ekkor olvasta —• saját szavai szerint — „minden nemzet emlékezetesebb költeményét". 1817-ben irja meg első nagyobb müvét: „Poéátkové éeského básnictvi obzvláSté prosodie." Ebben a müvében többször határozottan kijelenti, hogy az időmértékes, quantitativ klasszikus verselésre négy nyelv alkalmas: a görög, a latin, a magyar és a cseh. Szerinte a modern nyelvek között a magyar háromszor Is eltévednek a mély hóban, rosszkedvűek, mordak, —• a szlovákok minden baj nélkül viszik a szánt és nem fogynak ki a jó kedvből. Az összehasonlítás tehát a szlovák paraszt javára dőlt el. — Még egy későbbi megjegyzéséből is következtethetünk arra, hogy a magyar parasztot tényleg megfigyelte, mert megemlíti, hogy a magyarok egy különös virtuozitással tűnnek ki: a káromkodással, nyelv a legalkalmasabb a klasszikus időmértékes Verselésre, ' mégis inkább a latínhoz áll közel, mig a cseh a göröghöz. Magyar prozódiai kérdésekben meglepően tájékozott, a latin és görög mellett rendesen magyar analógiákra hivatkozik. Megállapítja, hogy az időmértékes verselés legjobban a magyaroknál virágzik, mégis, csak az ujább időben élnek vele és nem általánosan. Mint a magyar időmértékes verselés reprezentánsát, Berzsenyit említi. A magyar sikereken felbuzdulva, szeretné ezt a verselést a cseh irodalomban újból meghonosítani. Kétségtelenül Berzsenyi példája lebegett szeme előtt, amikor maga is letért a hangsúlyos verselésről és az időmértékeléssel kezdett kísérletezni. Palacky és Safa- rik közösen irt munkája a cseh irodalomban élénk visszhangot keltett és heves vitákat támasztott. íme egy cseh irodalmi mozgalom, amely — bár régi cseh költői hagyományokra is támaszkodhatott — mégis a magyar irodalom, elsősorban Berzsenyi költészetének hatására indult meg. Hogy Berzsenyi költészete milyen nagy hatással volt Palackyra, mutatja, hogy még évek múltán is Vörösmarty mellett őt tartja a legnagyobb magyar költőnek. Felhívás a magyar motor járműtulajdonosokhoz és gépkocsivezetőkhöz A csehszlovák kormány lapjclentések szerint felszólította a motorjármütulajdonosokat, hogy szervezetekbe tömörüljenek és a felhívás folytán különböző csehszlovák szervezetek ki is mondották a tömörülést. Minthogy a magyarságnak ilyen szervezete ezidő- szerint nincs, sürgős volna, hogy a magyarok szintén egy egységes szervezetbe tömörüljenek, Felkérjük tehát mindazokat a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárokat, akik bármilyen gípcrejü jármű tulajdonosai, hogy levelezőlapon legkésőbb 1938 május 31-ig közöljék a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával (Köztársaság-tér 12.) — amely irodát a szervezők erre felkérték — hajlandók-e ilyen szervezet megalakításában résztvenni, milyen gépe~?.)ü jármű tulajdonosai és mi a pontos címük. Minthogy a magyar gépkocsivezetők nagyszámuk dacára eddig önálló egyesületben nem szervezkedtek, felkérjük a vizsgázott gépkocsivezetőket is, hogy szintén 1938 május 31-ig tudassák a pozsonyi Magyar Jogvédő Irodával hajlandók volnának-e önálló egyesület megalakításában résztvenni, van-e saját géperejű kocsijuk és mi a pontos cimük. A szervezet megalakulásáról a törvényes eiőfcl'éte- lek biztosítása után a szervezők az érdeklődőket a magyar sajtó utján fogják tájékoztatni. Pozsony, 1938 április 14. A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG.
