Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-05 / 103. (4546.) szám

Mit várhatunk Szilfájától! (*) Talán nem kell külön nyomatékkai hangsúlyozni, hogy ezúttal valóban történel­mi pillanatban ült össze a kisantantkonferen- cia. Az érdekelt hatalmak képviselői mind ott vannak a szinajai tanácskozáson, jeléül annak, hogy nem úgynevezett benső kisan- tantkérdések forognak- a szőnyegen, hanem egyébről, többről van szó. Középeurópa bé­kéjéről, húsz év méltánytalanságainak és sé­relmeinek eltakarításáról. A kisantant most készül fölajánlani részvételét a béke müvé­ben. Most teszi le az asztalra ajánlatát: ezt adom én a közös nagy műhöz, Európa bé­kéjéhez. Előre tudjuk, hogy, ha sokat aján­lanak, —- akkor is elég kevés lesz. . Nem, mintha általában bőkezűséget tapasztaltunk volna akármelyik oldalról is, nem, mintha aj béke toldozás-foldozása közben észrevettük | volna, hogy a hatalmakat a nagylelkűség s engedékenység szelleme vezeti, nem, mintha a többiek hajlamosak lennének a nagy áldo­zatokra, — hanem egész egyszerűen azért, mert Európa egyik hatalmi csoportjának sincs annyi jóvátennivalója, mint éppen a kisantantnak. Ma már mindenki tudja, hogy áldozatok nélkül nem lehet megmenteni a békét, hogy a merev s egyoldalú hatalmi politika továbbfolytatása csak bonyodal­makra vezet s előbb-utóbb háborúba dönti a világot. Nem történt semmi csodálatos, húsz év alatt elérkezett végre a világ oda, hogy a győzők és a legyőzöttek rendjének el kell tűnnie a történelemből. Eljutottunk oda, hogy felszámoljuk a múlt keserű emlékeit, a lappangó bosszúvágyat s a fenhéjázó győzelmi öntudatot, hogy egyenrangú nemzetek álljanak végre szemben egymás­sal s hogy annyi meddő szónoklat után megpróbáljanak tenni is valamit a békéért. Aki sopánkodik, aki rekriminál, aki még mindig azon töpreng, hogy hol követtek el kisebb vagy nagyobb politikusok hibákat s ki felelős a tegnapért és a holnapért, az nem érti, az nem értheti, hogy mi történik körülötte a világban. Sem nagy, sem kis nemzetek nem tarthatók örökké a lelki s politikai függőség pórázán. Élőről kezdeni a történelemben semmit nem lehet. Lehet azonban jóvátenni súlyos hibákat s főleg lehet: lekanyarodni a hibás útról. Abban nincs semmi csodálatos, hogy a visszaszo­rított nemzetek végre levegőhöz akarnak jutni. Aki arra spekulál, hogy életerős nemzeteket örökre bele lehet kényszeríte­ni olyan helyzetbe, amely természetes élet­formáiknak kiteljesedését lehetetlenné teszi, az nem számit az életösztön irtózatos ere­jével. Kár tehát álmélkodni s elmélkedni, — a dolgok természetes fejlődése által te­remtett helyzetet el kell fogadni zokszó nélkül s alkalmazkodni kell hozzá. Alkal­mazkodni kell hozzá mindenkinek, aki élni akar. A tennivaló’, sőt a jóvátennivalő ebben az esetiben nagyon egyszerű. Fel kell számolni, a lehetőség szerint, mindazokat az ellentéteket, amelyek az egymásrautalt nemzetek békés együttmunkálkodását zavarják. A kisantantra eb­ben a munkában elsőrangú feladat vár. Ép-pen azért, mert hiszen programja szerint is azért lé­tesült, hogy kordában tartsa Magyarországot és Ausztriát, hogy gátat emeljen a revizionizmus és a Ha'bsburg-restaurádó elé. Ezek nem kulisz- szatitkok, ezt mindenki budija, — szabad talán 2/z újságírónak is tudni. Ausztria nincs többé, ez fez egyszerű tény önmagában is magyarázatát ad­na, hogy a kisantant eddigi statútumát revízió alá LONDON UTÁN RÓMA A római tárgyalások középpontjában is Csehszlovákia áll Káprázatos fogadtatás Hitler kancellár tiszteletére - A bevonulás és az első nap programja - Hitler szerdán éjjel tovább utazott Nápolyba Az angol sajtó a találkozó jelentőségéről RÓMA. — Jelentettük, hogy Hitler ked­den este félkilenckor megérkezett Rómába, ahol a külön erre a célra épített pályaudva­ron Viktor Emánuel király és császár és Mussolini fogadta. A német Führer olaszor­szági diadalutját méltón egészítette ki a ró­mai fogadtatás és a bevonulás az örök vá­rosba. A kancellár mosolyogva nyújtott ke­zet a királynak, majd pedig erőteljesen meg­rázta Mussolini kezét Ugyanakkor a pá­lyaudvar előtt fölállított ágyuk leadták a szokásos üdvlövéseket A pályaudvari fo­gadtatás mindössze két percig tartott, majd a kancellár a tömeg üdvrivalgása közben Viktor Emánuel királlyal és császárral be­szállt a pályaudvar előtt várakozó állami hintóba, amelyet hat fekete ló húzott. A pá­lyaudvar környékén több, mint százezer em­ber percekig tartó eviva- és Heil Hitler­idéi tásokkal tüntetett a vendég mellett. A menet a Viale Adolfo Hitleren át vonult a hat kilométer távolságban lévő KvirináJ félé. Róma csodálatos fényben csillogott. Több ezer fényszóró világította meg az épületeiket és az uccákat, úgyhogy a menet csaknem mindenütt nappali világosságban haladt. Az első kocsiban ült Hitler és a király, a másodikban Ribbentrop és Ciano gróf, a harmadikban Hess és Staraze, a negyedikben római német és a berlini olasz nagykövet, az ötödikben Göbbels és Alfieri. Mussolini a pályaudvarról hazament és nem vett részt a felvonuláson. Hárommillió ember Az olasz lapok szerint több mint hárommillió ember fogadta Hitlert a brenneri határtól Ró­máig terjedő utón, mig az örök városban nyolc- százezer ember vonult ki az ünnepélyes alkalom­mal. A cézárok ideje óta Róma nem látott ha­sonló fényt és pompát és a jelenetek valóban az antik császárok diadalutjaira, a nagy triumfálék- ra emlékeztettek. A különbség csak az volt, hogy a bevonulás este történt s a nagy alkalom­ra káprázatos fénnyel kivilágították Rómát Az örök város csodálatos épületei valóban tündén képet mutattak s a külföldi újságírók egyönte­tűen s a legnagyobb lelkesedéssel írják, hogy Üyen páratlan szcenériát még soha sem láttak. Az emberben elakadt a lélegzet — írják, — ahogy ezt az éjszakai és mégis nappali fényben megvilágított várost látta a beláthatatlan hul­lámzó és lelkesedő embertömeggel, a tranzpa- rensek ezreivel, az öreg paloták tejfehérre kivi­lágított homlokzatával, az ezer és ezer villany- körte fényében tündöklő zászlókkal s a lelkese­désnek azzal a teljes és határtalan feszültségével, amely a levegőben úszott —- írja egy angol lap tudósítója* A kivilágított város Minél közelebb érkezett a hosszú menet a vá­ros középpontjához, annál fényesebb lett a környezet s annál nagyobb a lelkesedés. A ko­csik lassan hajtottak s Hitlernek így alkalma vök, hogy gyönyörködjék a kivilágított város­ban. Ennél nagyobbarányu és tündöklőbb kivi­lágítást még sehol a világon nem rendeztek. Mintha gigantikus, ezer éves kulisszák között vonult volna a menet a városba, úgy jelentek meg egymásután a kocsik mellett a szebbnél­szebb paloták. Hetekig sok ezer munkás dolgo­zott a fogadtatás megrendezésén. Pénzt és munkát nem kíméltek. Huszonkilenc külön erőmüvet létesítettek, hogy az útvonal mel­lett minden nagyobb komplexumot kellőképpen megvilágíthassanak. 150 kilométer kábelt fektet­tek le és 2500 hatalmas fényszóró működött. A régi Róma többezeréves épületeit, Titusz diadal­ívét s a felvonuló ut valamennyi házát a szó szo­ros értelmében cikkázó fénybe mártották. A fény ereje oly nagy volt, hogy a széles uccákon min­denki megismerhette az ucca másik oldalán já­rókat. Hófehéren világított a Nemzeti Muzeum is magas talpazatáról. A kocsiprocesszió a Pa- lazzo Venezia előtt haladt át, majd Traján fóru­mán és igy érkezett a Kvirinálba. Az ünnepi be­vonulást hatalmas fáklyásmenet fejezte be a Kvi- rinál előtt. Hitler a királyi palota erkélyéről kö­szönte meg Róma népének üdvözlését A száz­ezrek órák hosszat nem akartak elmenni a Kvili­nél előtti térről és Hitlernek számtalanszor újból és újból ki kellett jönnie az erkélyre, hogy üd­vözölje őket. Az a lelkesedés, ahogy Róma Hit­lert ünnepelte, nagyobb volt, mint Hitler bécsi bevonulásának mámora. A szerdai tanácskozások Az ünnepi éjszaka után, amikor Róma lakos­sága a szó szoros értelmében nem feküdt le, ha­nem reggelig énekelt és ünnepelt a feldíszített uc­cákon, szerdán ugyancsak gazdag program vára­kozott a kancellárra. A duce reggel tíz órakor Ciano, Staraze és Alfieri társaságában a Kviri­nálba hajtatott, Hitler lakására és meglátogatta a Führert. Az olasz miniszterelnök háromnegyed óra hosszat volt Hitlernél, mialatt kísérői az elő­szobában várakoztak. Ugyanekkor megjelent a Kvirinálban Ribbentrop, Hess, Göbbels és Himm- ler is, majd a látogatás után a duce és Hitler a többi ur társaságában a Pantheonba hajtatott, ahol koszorúkat helyezett el az olasz királyok sírjain. Innen a nemzeti emlékműhöz mentek, ahol ugyan­csak koszorút helyeztek el, úgyszintén az Ismeretlen katona sírján is. Ezután a kancellár kíséretével a Pa­lazzo Liítorioba ment, hogy áldozzon az elesett fasisz­ták emlékének. A Littorio-palota meglátogatása után Hitler visszaadta Mussolini látogatását a Palazzo Veneziában. Itt került sor a tulajdonképpeni első tár­gyalásra. Szerdán délután az ifjúság tisztelgett Hider előtt. A kancellár részt vett a Zentocelloi fasiszta ifjúság nagy tüntetésén. A késő délutáni órákban az Olaszország­ban élő németek rendeztek ünnepélyt a Konstant'n- bazilikában, ahol Hider természetesen szinten meg­jelent. Este a kancellár Viktor Emánuel vendége a Kvirinálban. Hider kancellár már szerdán este tovább utazik Nápolyba. ünnepnap Rómában Róma lakossága ma ugyanolyan érdeklődést mutat Hider iránt, mint a bevonulás alkalmával. A város vegye. De történt más is, egyéb is Európában, ami a kisantant szempontjából nem lehet közöm­bös s aminek hatása alatt, akár tetszik, akár nem, a kisantant világpolitikai helyzete is meg­változik. Nem vállalkozhat többé egyetlen ál­lamcsoport sem a kordábantartás kinos szerepé­re, semmilyen vonatkozásban és senkivel szem­ben. Elfogulatlan, okos és igazságos együttmű­ködésre van szükség. A kisantantnak módja van most emberi és békés viszonyt teremteni Magyar- országgal és a Dunavölgy összes magyarjaival. Mindenki tudja, hogy milyen utón lehet elérni ehhez a békéhez. Magyarország szám­talanszor leszögezte e tekintetben álláspont­ját s hogy ez az álláspont igazságos, ember­séges, nem követelőző, nem forradalmi, nem tör más nemzet életére, -—■ mindenki tudja, aki valaha egyetlen pillantást vetett Közép­európa térképére. A magyar kisebbségek védelme, jogaiknak érvényesítése, gazdasá­gi helyzetüknek megerősítése, kulturális sza­badságuknak oltalma — olyan követelések, amelyek elől nemcsak emberiességből, de okos számításból sem szabad elzárkózniok az érdekelteknek. Semmi nem lenne olyan végzetes hiba, mint újból előráncigálni a hipokrizis elnyűtt takaróját s belebugyolálni ezt a kérdést, amit megoldatlanul hagyni valóban több, mint bűn — hiba. Mi, magyarok érdeklődéssel figyeljük, máit hoz számunkra a szinajai konferencia. Hisszük, hogy egy lépéssel tovább jutunk azon az utón, ami felé már annyiszor megindultunk, de aztán, — ahogy mondani szokás, — mindig közbejött valami s csak nem voltak hajlandók az érdekelt hatalmasok rálépni. Visszariasztották egymást. Az egyik a másikra hivatkozott, hogy amaz nem akar. Eddig az volt a helyzet, hogy a csehszlo­vákok és a jugoszlávok akartak^ de Románia nem akart, — most állítólag már a románok is akarnak. Majd meglátjuk, hogy mennyire. Min­denesetre valószínű: ez az utolsó alkalom, ez az utolsó pillanat, amikor még a jószándék és köl­csönös megértés eredményeket hozhat. Ha ezt az időpontot is elmulasztanák, ha megint akad­na valamilyen hajszál a levesben, ami miatt az egészet ki kell önteni és várni, amig megint asztalhoz . ül az egész társaság, akkor szomorúsággal, de köntörfalazás nélkül vegyük tudomásul a kinos igazságot, hogy a Dunavölgyben a jóakarat kölcsönös érvényesü­lésének még mindig nem érkezett el az ideje. Raj­tunk magyarokon semmi sem múlhat, mert mi azért vagyunk itt, húsz éve dideregve és jogaink után vágyakozva, hogy megkapjuk emberi s nem­zeti méltóságunkhoz illő sorsot. Nekünk, sajnos nincs adnivalónk, — mi csak a jószándékunkkal vehetünk részt az egyezkedésben. Reméljük, hogy ezúttal nemi kell ismét csalódva tovább somfor- , dalpja a magyar Jószándéknak. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150. negyed- . r 9 SzerkesitőségsPrága II., Panská évre 76. havonta 26 Ki. külföldre: évente 450, SZLOVenSzkOl ŐS TUSZinSzkÓi mCLgUarSag * C® “■ em®,et • K * *dó *»1 v « 1 a 1: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... . ... ° Prága II. Panská ullce 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOLlllKCH napilapja • • TELEFON: 30311. « • Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYCIM: H I R L R P. P R fl H R. Jgím I XVII. évf. 103. (4546) szám ■ CsŰtdrSdk ■ 1938 május 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom