Prágai Magyar Hirlap, 1938. május (17. évfolyam, 100-124 / 4543-4567. szám)

1938-05-01 / 100. (4543.) szám

•JhjsqonsouBJBd y

i 11989 sdótnnj qazs9qi0S'D XíiíS'Etn snqqoieq jiuoszod b ‘naqain.iaii.ohn

^[O^etDUOUBJ ÍBOvITl-AOZB^ B BJSpifJlUOZSIA

aoJfBJ9 oi l49i®I?P ‘ub-$ snfyui ‘dBuaBSBA ‘jpiiBjyjBq JBASem ib;bij saApaq 'i^qpj, •;ysyÁiopi ij9d -anuTj zb rapniSaui qitfSoj [pqqoit'espji ji B JfBSO TfPfB ‘qunjaA qaiiaqíiuo mán qtqB ‘jfuftPA qanaqai uian qiqB ‘izeai qanaqiaA tnau qiqB ‘qoaBiSura ei*3j b qoze qqeieSai 5[ygsBq(SBA[0 ppuq ‘nazs-jai uBqqofSa[ iuib ‘zb ijoa ira ‘nazeiai uBiSoq iSoq ‘aeí^d -aarnj zb tiajaf qanaqaj raau qiqe ‘qBuqoqiBS -api b quuqozB Sara qojyfjt sy iBpoi b aqqa; -azaq qa^iSaA Stpad ny{n ifydenap zy .

•ueqraeiaiSa |aqqa] -Tapiz s ja qaiaffgt uuquiBzs qqoiShu januarn ÍSoq ‘qnn^q é'iáqaieuueq qunAiqSara jana} -0J0ZS aai^dauun aS^sosueq ‘dyzs b ajjg

•quiazsaqaaso

g|8 qBürpB loqBjupntzs-zsqqjaso soapuoA -laj^q járatúra „gygojpiig*4 Síp ed U9S9A y

•pros-Ura b qyfpqjBq qourpzs>j0U9 ‘qoiBjBABZg-Ittibi jytj ql^siaqai pjyAtq btt[oa ©neiaz*

uoíSbu jyq ‘udra zy uBiisuqo surag uasaap. -uy ijoa T?;j aajsauiBSjBA iu9Saz9 ‘gppSuai. UBqSpsnaouioIu ÍSbj^ ‘0)0[9 zb qiauoq uoa ai0u qBuyTpji qasara raouij ‘sruap b Sipag

•jfa'HBgjoj paAÁuqq qaapps -éra OBpBíBqiBq b >10000 jjijjb ‘qauajiqiaq.paj -aj 119 ja qanfyXüpuioi 1990ai aaejapoy ’bz -Ibi b qBosypoqzsBSBJ S9 qauS9ssainjaj>aSua iqaauaXS b 69 jjbui^sÍSbu lajeaazs ipjpzs b ‘syjjBpq b ‘®9snq b ‘Spof b q nongja Sara qiuajaf oaqiqad9q moraj OBqyfqBjB 00001 09J0IZ9 S9 -í^suajjajaqjia} b ‘syXSyA-tooqi -jaj b ‘S^eA'Sur zb ‘gysniq b Sojop iuoqa; -ayq sy ina ‘piBABqyrq uaijun iSoq ‘qnfjBqi -jnuBiSam jgqrasaj^ •aagaapoy ibjjjo aApqq -jgiuoiS S9 jiubj aApsapí -zaqyAizs 8i?sntjT zb iozpqj9j qqajazoq iqBjBA nopni uq-oijií ‘[auuasaapuy ‘íjjugaiasaui uyp saajq y

ÍHu!°f9*°a l°l°!J saopajf

>|du)|OjdX6ouis!>| i/uoszod d eiauszn )|9zs3)|j3S) jdXBdui jXuoszod y

— 661 —

•ppdgqdXooazoj ‘p -o \\ ‘vzpa qjyAjOH •qBzzopuyaSn UBqpsqBZS b s ‘qezzopBSiA iisoiq ^ÍSa í?8oh •qB]B;ayA uaS9a ap ‘ÍBf ‘ZSBABJ d^zs ‘^Sba U! ‘XSba Jil

•SyijA B maQ

qBuzsBABj d^zs V ‘SyajA b uo[{Xuim ‘JIRPlíW^l ®! ,?J V •qBOzypqBi ‘qBazojnaiiBH ‘qBOBZSiyf qaqauuaXg y *j[BijyA OBqos iSp P^iam *qBzsA9 d^zs b apui uba ül

•JÍ3N3 IZSVAVX

•eorayApep^ ‘*i *o ‘BqjiBd ^Sbm

*;s9paAoazs qos B s3 ‘iS9zQinqi9u b üfaiaj *»j?q s? BfBqunui zsaq ‘as9paAO0zs b janzsSapj

•tuzoSjop 0901 iaqauqa ‘juzaq? Inzyí qaq uia^ •qao^ngSazs b inaiAiaj 4iazs9inaai B inaiAiJi

•Bfpzoqani zsbabí y ‘BA‘192 b qtuaia[3ajv •qaopap qoSyaiA y ^auinpipz sí qaj9i y

•jySnsdBU d^zs b uba üi ‘jyjBq b apui MRpipzj^

. •jypBiuaqsoaj b UQfgajv *jpXn b upf ‘zsbabí B ül

•ayivH v nnaiQzi^

•Bq;B[Bz ‘S0A9 zi ‘aqu9Ji piád

•Bsypip ja pBJBin mán sg jaaazs ua;s] pf b XSopj ‘BqSpiiA XSbu b psapjiH jroyüisoBd sjq ‘HoiBp qesa ‘qp

•jpuqaXSaq aBUBjeq^Sog ua;si íiaparq Ibapibo ‘i9qao9 jpzaqja üo ‘aqoSaAai b indajpd

•BJJISDBd B IOJBP BH

‘Bunrnn b qpaipf Xio *BfiyJBq9f UBA'aia^v ‘epzBS b ;oyzs ubsbuiib3jozs

•BJ9qunui b ü^qTna zy

BÍiipiA JBApjBp SBApa^I 'BJepKUI SOJBP ZSBABX

‘BjaisaBd siq b üpfBZSsi^v

’vxaisovd v

•pmrzg '-i -0 n ‘«nP?H »3P^BX

•BJinaopupA nzssoq y qeuBfpnj iu[ndoj í3oh ‘BfiBS0IB«3 sí Í5I

HP19U I»q9q*s9l‘v 'jBpniBj pXSsq au üi :i3jasa;so ízb Sipui^ ‘jBJBSoq 3«i Sipujiv 2|I9ísa ipna8Saa

•jaffpzs-aiJazs poqdoj ubSja í'aqiaj aoqiui ‘jojEp iBqos 'ipniso jaqzsfj uazsaaa zy ‘jppBUUopupA S] aqsoaj y

•aasaadí V

"Bjáopiog ‘'i -o -m ‘sofBiy pq^zs

•qaXupi ipjoj e pu[W ízseabí B uip ja qüio; AS\ ‘qaA'upoiiuiaja} uapui^ jjbuzsbabí b qaujnjo XJSj

*nad9zs qaujaqaug ^bjepbui siq 9Pl®09 ZV ‘naj9J b apui qaupazg jBqpXioq] qosfqoqsi

•I9ipfBZ q9inpopjrq y

ppaa zb qqesoSuBq S9UI a(j í>jaA9jnpzs y uip sí pzaui e apui soSueH

•qopzzoqtui IpqpqüíV sí qBJBpBiu b qaüofgaw •qpi v apui qBUZoSpjiA ‘zseabí b ü! ‘I9J ® Hnuqa

'ZSVAV1 V

uSpja l-% ’O -n -nőiig ‘pqipn qopSaoj

jBzpqapüBW *paiaA ua*8| ‘Bqos 09 ja qaipajaj uiajq ‘B.íipjfq a’Sbu qaigaq t-jposo ‘BUipui pajox nioznsanq ug •EJÍn aAizs api qiXSpA ‘Bfpm uiasqos lupajaíia •qizoqupAiq opjn Bjjpx ‘qiXSpAEzss]A ‘upf ü! IW •jpppiu B 19ZS naqqazs iBqqos ‘jpSnsdBO b üi qqagajam •zaquaisi í3ba qqajazoq ül ’sapuasa ‘bxu9ii ubXjo oapnijy *saS9szsaSa ‘ssuj ü! z?a ’v ‘pgaAaj b bízsi; Bposo ‘piailgaq B SBABq Sipuiw •BqpuiiBpoJiq qa/ÍSaq y ‘Bqpaipx « qBsa noffof zy S{9ZZBin aa BAoqspra zy ‘jfiXgpA luzBjn XSba ‘Sa^aq iqy

•apxyzYHayuvw nsona

IVSVai MOUVA9VN SÍM

... ^ zn —- 138 —

(ttö£Í{frhMs

Irta: NYARY ANDOR

Lina mama cica veit nálunk és erről mondok el egy furcsa történetet.

Az egyik tavaszi napon Lina mamának gyönyörű kia cicái születtek. Szerette, nyalta őket, doromibolt nekik és nagyon- nagyon boldog volt. A boldogság azonban nem tartott sokáig, mert — hogyan, hogyan nem történt — Lina mama megbetegedett. Napról-napra soványabb lett és sárga, nagy szemeiben csillogva égett a láz.

Az állatorvos bácsi többször megfordult ■nálunk a pusztán 6 mivel úgy is ott volt, megkértem őt, hogy vizsgálja meg Linát.

Az állatorvos bácsi megvizsgálta a macskát, megtapogatta a pulzusát és nagy ijedtségünkre megmondta a véleményét, hogy el kell tőle venni a kis cicákat, mert különben elpusztul.

Volt nagy sirás-rivás, hogy a kis cicákat ne dobják el, hanem hagyják meg. Meg is Ígérték, hogy nem lesz bántódásuk. Másnap azonban hiába kerestük a kosárban a kis jószágokat, csak Lina feküdt ott, a kicsikék eltűntek. Mihály bácsi, az öreg kocsis, elintézte őket.

Az állatorvos bácsinak igaza volt. Lina mama pár nap múlva jobban lett, tehát a kis cicák okozták a betegségét. Szeméből eltűnt a iáz, helyében azonban most más foglalt helyet: a szomorúság és a fájdalom.

Nagyon szomorú volt az öreg macska. Kereste kicsinyeit és sehogyan sem tudott belenyugodni abba, hogy nincsenek. Kereste őket mindenfelé. Hivta, nyávogott nekik s úgy járt-kelt a szobában, mintha az eszét vesztette volna.

Már attól féltünk, hogy nagy fájdalmába belepusztul. Ez ugyan nem következett be, de helyette bekövetkezett más. A macska imáról holnapra hirtelen megnyugodott.

Nem tudtuk, miért. Másnap aztán kiderült minden. A szakácsnő sietve kereste anyámat és ijedten újságolta, hogy a kis pulykák elvesztek. A konyhában ugyanis két kis korán kelt pulykafiókát melengettek, hogy meg ne fázzanak.

Ez a két kis pulyka-csemete tűnt el az éjszaka alatt. Keresték őket, de azok úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket.

Lina akkor a kosárban feküdt, összegömbölyödött és olyan nagyon jól £rezte magát, bogy altató, édes dorombolása tisztán hallatszott a csendes szobában. Odamentünk hozzá, hogy megnézzük, vájjon minek dorombol olyan édesen. De alig vetettünk egy pillantást a kosárba, már fel is ujjongtunk:

— Mama! . » . Mama!

A nagy örömös kiáltásra édesanyánk bejött a szobába.

— Mit akartok? — kérdezte nyugtalanul.

— Megvannak a kis pulykák!

— Hol?

— Itt-e! — mutattunk a macska kosara felé. — A Lina kosarában.

Az eltűnt két kis jószág csakugyan ott ücsörgött a macska mellett. És lassan kisütöttük, hogyan kerültek oda.

Úgy, bogy Lina a konyhában járva, megtalálta a kis pulykákat s hogy kárpótolja magát elveszített kicsinyeiért, a kosárból ellopta őket, a maga kosarába vitte és szokatlan, megható szeretettel dorombolt nekik és dédelgette őket. Lábával átölelte a tollas kis jószágokat, testüket puha, meleg bundájához szorította és a maga szokott módján mosdatta őket: simára nyalogatta borzas

tollúkat és nyávogva kisérgette őket, ha azok a kosárból kiugorva. sétára indultak a szobában.

Az egész lényén meglátszott, hogy kis cicái elvesztése miatti szomorú szivének teljes anyai szeretetét arra a két árva kis pulykára árasztotta.

A kis pulykák pedig melegedtek, jól érezték magukat a macska mama dorombolása mellett. Különösen éjjeli pihenőjük alkalmával érezték a macska bundája között az anyai szeretet melegét De háládatlanok voltak a haszontalanok, mert amilyen arányban növekedtek, olyan arányban hanyagolták el mostohájukat. Majd teljesen szakítottak vele.

Lina mama pedig szomorkodott. De amikor a következő tavaszon ismét megjelent nála a gólya és négy kedves kis cicát tett a kosarába, a pulykákkal többet nem törődött, messzire elkerülte őket.

Bizonyosan szégyelte, hogy bánatában olyan csúf, szakállas fiakat nevelt, mint az a két rututuló, nagy, csoda tollas jószág, akik nem érdemelték meg a szeretetét egyetlen percig sem. . ' - >

TAVASZ.

Eljött már a szép kikelet, örüljünk mi mindnyájan.

A zöld fűben a gyermekek Heverésznek vidáman.

Visszajöttek a madárkák A messze távolból,

Énekelnek jókedvűen A szépséges tavaszról.

örülünk ml a tavasznak,

A szép kikeletnek.

Köszönjük meg nagyon szépen Ezt a jó Istennek.

Bállá Berta, IV. 0. t., Hontgvarmat.

RÓZSAIM.

Van a mi kertünkben Egy szép rózsafa,

Minden évben nyilik rajta Sok-sok piros rózsa.

Ha leszedem a rózsákat,

A templomba viszem,

A Szűz-Anya oltárára Szépen elhelyezem.

Imádkozok ottan,

S szépen arra kérem,

Hogy segítsen engem Minden lépésemben.

Lénárd Ilona, VI. 0. t., Szimő.

ZÖLDÜL A HATÁR.

Kizöldül a határ s a rét,

Felfrissül az erdő és szép.

A madárkák énekelnek,

Hálát adnak az Istennek.

Szálldogálnak a lepkék,

Ugrálnak a fürjecskék.

Ébred a szép természet,

Mit az Isten teremtett.

Mi is szépen vigadozunk,

A szabadban játszadozunk, Énekelünk és labdázunk,

A zöld gyepen táncolgatunk.

Holocsi Veronka, V. 0. t., Pozsonypüspöki.

A TAVASZ.

Eljött már a tavasz,

Szép virágot fakaszt.

Ibolyát és hóvirágot,

Szép tavaszi illatot.

örülnek a gyermekek,

A réten elszenderegnek.

De az emberek is örülnek, Nemsokára munkát űznek.

Ambrus Ella, VH. o. t., Pálfala.

BOSZORKÁNYOS MUTATVÁNYOK

POHÁR ELTÜNTETÉSE.

Ehhez a bűvészeihez nem kell más, mint ujeágpapiros és egy pohár. Tegyünk térítőt az asztalra, hogy ne lássa senki, hogy mi történik az asztal alatt. Tegyük a poharat az asztalra és rá a papirost. A papirost, ha sokat forgatjuk a poháron, felveszi a pohár alakját. Addig forgatjuk a papirt, mig az asztal széléig jutunk, az üveget ölünkbe ejtjük és a papirt visszacsusztatjuk. Az üres papirosra nagyot ütünk tenyerünkkel, persze mindenki megijed és mi a poharat zsebünkbe csúsztatjuk. Nevetve felemeljük a papirost és a társaság megint meghökkenve látja, hogy nincs szilánk. Felállunk és a zsetbünkhez kapunk, kilhuzzuk a poharat.

KIS LEVELEK

Wlnbler Magdi. Felvettelek a kisma- gyarok táborába. — Sztrojny Margit. Nem

áll módunkban a lap oldalszámát emelni. Közölni lenne mit, de nyolc kis oldalon nem félhet el minden. — Repaczky János. Felvettelek a kismagyarok táborába.

MEGFEJTÉSEK

A 17. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Kereszt, oda, ása, rek,

tál, áru, áss, föl, ró, rő. szeress. - Kortárs, Ede, rakás, sátuf, zsá. találós, sóz, őrs, ir. — Klucsik Tildus rejtvénye: Prága, Ignác. — Kovács Gizi rejtvénye: Mária, arany, rózsa, Garam, Antal, romok, enyém, tőkés, tarka, Álmos. — Nagy Róbert rejtvénye: Szünet, ünnepi. — Kis Erzsi rejtvénye: Korsó, ólom, rom, sm, ó. — Urbán Sándor rejtvénye: London. — Illés Mária rejtvénye: Lap, pap, pék, kéz, zár, rág. — Lénárd Ilonka rejtvénye: Négyzet.

A rejtvényeket helyesen fejtette meg:

Alagi József, :: Biró István, Barcsák Magda, Beokő Ferenc, Bencze Károly, :: Darvas Szilárd, Dobos László, Forgáoh Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János, Farkas Géza, :: Gaál Katus, :: Haris Mária, Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István. :: Jelűnek Olika, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Klucsik Tildus, Kollárik Ágoston, Kovács Izabella, Kovács Gizi, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Ferenc, :: Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi, :: Sebők Judit, Sós Sándor, Szelei Miklós, Szilvás Ella, :: Tóth Jenő. Török István, Thoma Oszkár, TakAc0 Hédiké, :: Virágth Vilma.

•qaq-qeu ippaqsaApaq-ptr dazs BJBq&u&z qezs9qj0so y

UTÜ-roqyt B :aÁ{eq qqazsSaj ‘qqpsuaqSaf qauua sa aoq'9^s9j{j0SD b qajaüöia qiaaiafSapj;

•bCü'Bí iap9zsaq idouup zb iqe ‘eqoa -souBJedpj qezs9qjoso imo.rpinoq b ‘j^ub; -99DUi0q u^ionr[ 9-BH qoWJPP qtuajefS'o}^ •jio^uameüQq qqaze qfuqqazs bCibabzsio ASoq d'9l sofB'i

spun?x oqoq íbáSbui liuoszod y

•quiyjaa-0ZI) zb za ipzs Jianqazg iqutqeA üTÍ^Se UQf[njo s 3eai uofueiaf púira zb Taqof{0 iqB ap ‘qBuzpipiu ‘jjuuibabzs ‘qoui0qau9 A'Soqra ‘leqazspqaaso pjq Bfguyr 9*loq-oj znqaoqiD b BfqBqftiq uieu ‘ual^sdauun zb uaza Sara íaqinoiaf urna Uoi S9 qiqB[ azssaur ippfuoszoj iqu ‘z«0l qaaalS ubájo qog •uaq9raa0'jXS'm' "lOBeiononB? iBOon -aozba b zapuaj 19011, idauuq püapzaq iBio oi Ü9PI?ip 94 snfBra todu^ozsaq-jósa snqqo^Bq jbASbui tXuoszod y

UDtjsuijj suoff uasjapuy

ppuomasam san\{ uiojdjj

'I9J-traajapny Sara qaízaq9pno latjaíarozs po^uq -Sara ü!)uapuim ‘irpt9inpaoíA9 sopBz^zsjay JfBU^pqBq ‘üPléza jaAA9 í9quazjx 'Sara iqeq uaq-g^l ^aAau pat u^p áSbu b qaíS9A aq -9AIZ9 Syení,;! zb aaqppi qoap qsijara fására -uasáapuy pjgXuo.íS qos-qos b }zb Sara „iyu -otBqraoi9 sai^spq y“ ‘„^uozssBsiqSaoraq 9srog;“ b a'Sba ‘„^^aufüp} usaBq siq juj y“ qaqiauisi uBf^upuira Bj^Xuozig qoSyanfji zb q^CíBtqo*S9 qüaipgqjQXuQiíS BAppaoj -ap aj9A[0Áa paAnra napúira S’9|ia b qaiyara ‘Sara i^-sara nadd9qBüOA 19A.au

‘19JTH ‘üoinf zaquaqis 9puBH^ Stra ‘aiuzoinq -jau ‘aiuapzuq ‘BiuzoSjOp naqaq laSajaSuaa bi aSj •quijOA 0jáS9S}iSáe ‘laSasiaqa; aAaara -sifoj ‘qaaaqraa zfuoqaipf ‘sos^Aiojaq ]0'qB ‘inára Bq^SBquadovj ‘uq^soj^AOj biu^q uyin Bfpio^uijijuoq qauiraÁS y -y.i Bfppra 1[oa raas uadd^qiraraas iáéra ‘anaqiai raau ‘ruiBi

— 143 -