Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)
1938-04-16 / 89. (4532.) szám
18 ^RSCEWtMAfi^AR-HÍRLSK ía volna az árát, sok jóság nézett Id. belőle. A piacon állandó ütemeiben zsongott az emberi lárma, aminek se hossza, se vége, de még csak értelme sincsen. A kis bárányok közül némelyik elbégette magát s olyankor , a lárma is elcsitult' s ' mindenki a gyenge, gyermekes állati Hang felé fordította a fejét. Aztán a zsongás megint visszatért megszokott medrébe s fűszálak zenéjéhez hasonlóan zengett mindenféle dallamot. ■ . ■ \. • ' . — Maga vehetne egyet — mondta János, inkább csak azért, hogy mondjon valamit — A falusi ember nagyobb burzsuj, még akikor is, ha földje nincs. Legelő is akadna otthon, falun .mindig könnyebben akad!-— Az akad — hagyta rá Péter. — Tavaly egy tehenet neveltem föl a falu költségén, minden reggel úgy jóllakattam, mint a duda. Éppen, az idén is. arra gondoltam, hogy veszek, egy borjút, azt , is fölnevelem. De most más ügyben jöttem, mert nem tűröm már ezt a cudar világot. Valami rendet kell teremteni. Nem gondolja? — Sok mindent gondoltam én — mondja az ember, •— még olyanokat is, amikről maga nem is álmodott Csakhogy más világ kellene ahhoz, olyan, mint Spanyolországban volt, Bizony, olyan . . . Egy kis bárány egészen közelről bégetett s az megzavarta Pétert, pedig éppen azt akarta mondani, hogy mindenütt lehet az, ami ott volt, • csak akkor nem a piacon kell állni. De aztán megzavarodott és megint visszatért a bárányhoz. •— A spanyol bárányok is jók, jobbak, mint ezek — bökte ki végül — én olvastam róluk az újságban, mert én olvasni is szoktam. — Az jó, én nem olvasok, mert nem tanítottak meg rá — bólintott János. — De a bárány mindenütt bárány ... — Ha most vennénk ilyen göndörgyapjut, akkor lehetne nevelni belőle nagyot, még elletni is lehetne, megérdemelné. A kis bárány megint bégetett s mintha Péterre nézett volna. Péter el is szégyelie magát és elfordította a fejét Mit néz rá ez a bárány, mintha tőle akarna valamit? — Azt mondom, hogy vegyen maga is egyet! — noszogatta János. — Ha én falun laknék, én már vettem volna. A gyerekek is örülnének neki, aztán elfelejtenék az tsj ruhát, meg a szagos vizet. Mert a bárány nagyobb öröm lenne nekik, tudom . . . Péter verejtékezni kezdett. Pedig a nap se süt olyan erősen s annak a melegét még kabátban is ki lehet bírni De Belül, valahol a szive táján valami úgy kezdte melegíteni, hogy egész éjszakáját ■elfelejtette s most már csak a napot látta, meg a bárányokat hallotta. Ejnye, no, hát ilyen ez a Markos János? Durvább embernek tartotta s titokban már az utón számított rá, hogy ez is segít neki forradalmat csinálni. Másokat is magukkal visznek. » , Hátha lehetne? De János valami veszekedett kedvében volt, mért most már föl is egyenesedett s úgy nógatta: . . —- No gyerünk, ezt a kicsit itt megnézzük, van magánál pénz, ugye? — Hát az van — mondta restelkedve Péter -— hoztam magammal, nem tudni, mire jó. — Akkor gyerünk! És Markos János ment előre. Nem messze kellett menni, alig pár lépésnyi ut az egész, de Péterben egyszerre áradat módján támadt a sok bolondos gondolat. Hát bárányt vesz. Pedig rendet akart teremteni, olyan rendet, hogy mindenki okuljon belőle. De az Isten útja ezerfé1e s a megváltás ünnepén, lám elfordította az ő eszét is, illetve Markos Jánosét, aki belebo- londitotta ebbe a vásárba. A kis bárány egészen ott volt előttük. Hevenyészett szalmaágyon hevert és könyörgő szemével egyenesen Péterre nézett, mintha mondta volna: — Vegyél meg, vigyél haza, jó leszek a gyerekeidnek, enni is tudok már, játszani is lehet velem, még a csengőt is a nyakamba kötheti Juliska, nem félek semmitől, mert otthon roszszabb dolgom volt. Péter elértette az ostoba bárány csendes kérését. Nagyot sóhajtott és a gazdájánál, fiatal menyecskénél az árát tudakolta. — Húsz korona, se alább, se följebb, — mondta az asszony. — Ha csak egy koronát engedtem volna, régen nem állnék itten. Péter lehajolt a kis bárányhoz. Megtapogatta fejét, a fülét, megsimogatta a hátát is. Egészen olyan, mint valami tehetetlen kis gyerek. No nézd. mintha értené a szót is, még a gondolatot is. Meg kell venni, ha már így hozta a sors, okvetlenül meg kell venni, Ez a Markos János gyávának tartaná, aztán csak haraggal tudna elmenni. Meg aztán ... ha tavaly egy tehenet fölnevelt, fü akad ennek is elég, a színben alhat, még a konyhába is beengedhetik, hadd örüljenek neki a gyerekek. — Pakszus se kell rá, — biztatta az asszony — csak akkor fizet, ha. le akarja vágni! Péter megijedt: . ‘ — Levágni? — szólt hangosan, •— mármint ezt a bárányt levágni? Az én bárányomat? Ajándéknak szántam én ezt, húsvéti ajándéknak! Azzal hirtelen ölébe kapta a bárányt, odadobta az asszonynak a húsz koronát és .sietve mondta: — Megyek is vele, mert éhes lehet. Van otthon nekivaló étel, hát hadd egyék legalább a szegénykém! Most már Jánost sem látta, senkit sem és semmi! sem látott s minden köszönés nélkül vágott utat a maci emberek között. A kisbárány halkan elbégette magát az ölében f gyermekded módján beszélgetni kezdett vele. ÓSZI ESŐBEN Irta? Gábriel© d’Annunzio f Csend van... A fenyves ölében Az este ködében _ Nem suttog emberi szó. A búgva kacagó Vadgerle is alszik. Más semmi se hallszik, Csak lassan az eső csepeg És hullnak a falevelek. Figyeld csak!... Akár a könnyek, Úgy hullanak lassan, könnyen A bús, hideg cseppek. És mindent helepnek. Ázik a tamariscus, Fázéan remeg a ciprus. És mint a könnyek, Ha a szív mélyéről jönnek, S arcunkra barázdát vonnak örök, hús nyomnak, Épp igy a felázott földben Halkan és csöndben Száníogat, árkol a viz És útja a völgybe levisz! Emlékszel-e?... Nemrég! Nyíló tavasz volt még! Egymáshoz simulva ketten, Itt jártunk önfeledten. Az ajkunk hallgatott, szót se beszélt, Csak a susogó fenyves mesélt, Mesélt a csattogó fülemüle. Mesélt a csönd és az árnyék vele. Mesélt az égen a ballagó hold. És mind a szerelemről dalolt.. A tavasz elmúlt. Elmúlt a nyár. Délre repült a dales madár. A fák közt sikoltoz az őszi szél, Egyedül hallgatom, mit is mesélt Meséje bús, szomorú, És .mint az eső. hideg, A lelkem úgy didereg! Az őszi szél arról mesél: Figyeld csak! Közéig a tél Megfagy a föld, a virág! Hóba merül a világ! Jéggé mered a csacska patak! Arcunkra fagyott pihék hullanak. Kihűl a szív Is. Megfagy a csók! És én hiába álmodozók! Mire megjön a szép kikelet, Már nem én járok itt Te Veled! Másra nevet rá csalfa szemed! Magyar Iskolaépítő Szövetkezetei! ű Általános bős. KÁRPÁTALJA* — A Kárpátaljai Magyar Tanítóegyesület választmánya, — Kormos Gerő elnök kezdeményezésére, akinek e tárggyal foglalkozó cikke előzőleg a Magyar Tanító ezévi második számában megjelent, — mozgalmat indított abban az irányban, hogy a kárpátaljai magyar népoktatás terén tapasztalható visszásságokat megszüntesse és a magyar iskolafejlesztés, iskoláztatás utjából minden anyagi akadályt elhárítson. A tanítóegyesület elnöksége abból a tapasztalati tényből indult ki, hogy a nem-állami iskolák fejlesztésének legfőbb akadálya a községek és hitfelekezetek általános elszegényedésében rejlik, vagyis abban, hogy a legtöbb esetben nem képesek a 120/1924. számú kormányrendeletben előirt 4908 korona tanítói alapfizetést biztosítani. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik még vigasztalanabb képet mutat, ha arról van szó, hogy a kárpátaljai magyar községeknek és a magyarság jó részét magában foglaló hitfelekezeteknek nincs anyagi erejük az iskolai termek szaporításához sem, márpedig enélkül a magyar ■ tanügy fejlesztése el sem képzelhető. Hiába lenne valamely község, vagy hit- felekezet abban a helyzetben, hogy a tanulók szaporodásával arányosan a tanerők számát is szaporíthatná a követelt alapfizetés biztosításával, mikor nem rendelkezik annyi tanteremmel, amely a tanulókat a túlzsúfoltság veszélye nélkül befogadhatná. Ez az oka főképpen annak, hogy Kárpátalján még mindig száz gyermek tanításával küzködik igen sok nemállami tanító. A magyar népi kultúra szempontjából ez az állapot egyetlen magyar előtt sem lehet közöraA világ tovább folyt régi rendjén s nagy változások nyomát úgy elolvasztotta a husvétra készülő játékos nap, mintha cukorvárat éoitett volna valamilyen bolondos cukrász s világnak nevelte volna.. —- Hazamegyünk — hajolt le Péter a bárányhoz, mintha felelni akart volna neki — várják ám otthon is az ajándékot! A magyar iskoláztatás Kárpátalján hovatovább mind nagyobb nehézségekbe ütközik, míg a szórványokon a magyar szülők gyermekei — magyar iskola hiányában — teljesen elvesznek a magyar népi kultúra számára. A magyar népiskolák e hiányában keresendő nagyobbrészt annak az oka, hogy igen sok magyar községben a magyar szülők az állam által emelt, vagy a magyar iskolaépületbe helyezett cseh vagy ruszin tannyelvű iskolába Íratják gyermekeiket Bizonyos, hogy az ilyen iskolákba került magyar gyermekek a magyar nemzeti öntudat és érzés szempontjából, a magyar nemzeti kisebbség számára elveszettnek tekinthetők, mert a nemzeti nevelés hiányát a legtöbb szülői ház családi neveléssel nem pótolja. Ez a veszély a magyar falvakat és városokat évről-évre mindjobban fenyegeti, úgy, hogy helyi, alkalmi és erőtlen mentési kísérletek helyett egy általános, állandó és erőteljes akcióba kell lépnie a magyarságnak, hogy a magyar iskoláztatás fejlesztésének kérdését egyszer s mindenkorra megoldja és fennmaradását intézményesen biztosítsa. Ennek a keresztülvitele érdekéiben lépett sorompóba a Kárpátaljai Általános Magyar Tanítóegyesület, élén Kormos Gerő elnökkel, olyan értelemben, hogy egy^ Magyar Iskolaépítő Szövetkezet alakítása révén a ma működő tanítóság tehermentesítését, uj iskolák, illetve tantermek építését, a meglévők fejlesztését és uj tanítói állások szervezését elősegítse és állandóan istá- polja. Ha a kárpátaljai magyar elemi iskoláknak 1938. évi nem teljes statisztikai adatait vizsgáljuk. azt látjuk, hogy Kárpátalján az 1938. év elején 160 tanteremben 237 magyar tanító tanít. Ez azt jelenti, hogy a magyar tanulók száma oly magas, hogy az óriási tanteremhiányra való tekintet nélkül is szaporítani kellett a tanerőket. E statisztikában nem szerepelnek a működésben levő teljesszámu iskolák, mert Kárpátalján több mint 350 tanító működik, ami bizonyára még kirívóbb aránytalanságot rejteget a tantermek és tanerők sráma körött. Felekezetek 1938 április 16, szombat* szerint ez a statisztika ekképpen alakul: Görög* katolikus magyar tanító van 5, tanterem 4. Római katolikus magyar tanító van 15, tanterem 15. Református magyar tanító van 47, tanterem 40. Állami magyar tanító van 170, tanterem 102* A legnagyobb aránytalanság tehát az állami, iskoláknál mutatkozik és pedig főként azér& mert az iskolaépítést a tanügyi kormányzat a községek kötelességévé teszi, aminek a legtöbb község, főként szegénysége miatt, nem tud eleget tenni. E téren tehát feltétlenül szükség van az erők összefogására és az iskolaépítés ügyének intézményes felkarolására. Erre szolgálna az iskolai- építő szövetkezet, amely állami, országos, Járási és községi támogatással, de meg a magyar közönség egyéni áldozatkészségéből, előre kidolgozott terv szerint, venné kezébe az iskolaépítés, a tanteremszaporitás ügyét, amellyel levenné úgy a községeknek, mint a felekezeteknék vállai- ról az iskolaépítéssel és fejlesztéssel járó erkölcsi és anyagi gondokat. A kezdeményezés Kárpátaljáról indult ki, de ennek a nagyszabású tervnek csak akkor van Igazán értelme, ha ez nemcsak Kárpátalja határai közé szorul, de a magasabb rendű és nemes cél érdekében Szlovákiában is talajra talál, hogy a kettő összefogásából olyan erő származzék, amely képes legyen ezt a nagyszabású feladatot teljesíteni és a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség iskolai kérdését megoldani, illetve a népoktatás fejlesztését rendszeresen vezetni A tervnek megvalósítása nélkül a szlovákiai és kárpátaljai magyar iskolaügy rendezéséről szó sem lehet Az őnsegélyezés e gazdasági rendszerű módja az egyedüli reális kezdemény eres, amelynek a mai szövetkezeti eszméktől átitatott világban biztos jövőt jósolhatunk* Egy ilyen nagytekintélyű, megbízható és kellőleg ellenőrizhető szövetkezeti mozgalom a magyar társadalom legszélesebb rétegeit mozgásba hozhatja és mindannak a mulasztásnak, melyet a magyar ráérés ezen a téren húsz év alatt okozott, mihamar nyomaveszne* A .Magyar Iskolaépítő Szövetkezet" megalapításának eszméjét tehát fel kell karolnia a hivatalos magyar tényezőknek is, az eszme realizálását elő kell segíteni mindazoknak a politikai faktoroknak is, amelyek a magyarság politikai életében szerepet visznek, mert a magyar iskoláztatás kérdése nemcsak általános -nemzeti, nemcsak-kulturális, de ugyanolyan mértékben kultúrpolitikai probléma is. A kérdés fontosságára és sürgősségére való tekintettel a kárpátaljai és a szlovákiai magyar közvélemény bizonyára élénk érdeklődéssel fogadja e kérdésben a magyarság politikai vezetőszerveinek az állásfoglalását, amely végeredményében mégis csak döntő az eszme megvalósítása terén és amely állásfoglalásnak általános figyelmet érdemlő kifejezést adott R. Vozáry Aladár kárpátaljai tartománygyülésd képviselő, áld a tartománygyülés március 10-iki ülésén azzal a javaslattal élt, hogy tegye a tartománygvülés tanulmányozás tárgyává a Kárpátaljai Általános Magyar Tanítóegyesületnek az iskolaépítő szövetkezet alapítására vonatkozó kezdeményezését E javaslatot a tartománygyülés egyhangúlag elfogadta, valamint R. Vozárynak ama javaslatát is, hogy az iskolahiányban sznvedő szegény községeket a tartomány olyképpen segélyezze, hogy a 4 és félmilliós szanálási alapnak 5 millióval való felemelését kérie a kormánytól, mely 5 milió évente uj iskolák építésére lenne fordítandó. Az iskolaépítő szövetkezet eszméjének felvetéséről tehát a hivatalos világ is hivata1os formában értesült és ha a tartománygvülés valóban meg akarja oldani az iskolaügyi miniszter által is borzalmasnak minősített károátaljai iskolai állapotok problémáiét, akkor előtte az uf és kezében vannak az eszközök. Reméljük, hogy e kérdést Szlovákiában hasonlóképpen felkarolja a tartománygyülés, mert csak, egyesült erővel és rendszeres szövetkezeti munkával lehet célirányosan és okosan lerénybe- venni azokat az anvaeri segédeszközöket, am'k az iskolaépítés! probléma megoldására kínálkoznak. Páll Miklós: Husvéf Hallgass a harang ónekére* Mdy most a légben szerte búg. ö a lélek örök zenéje $ feledj el minden messze bűt. És olvadj fel a Hajdújába. Melyet feléd röpit a szÖ. Mert kin és bálái mind hiába, A Hit, § Hit a* mindig él!
