Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-16 / 89. (4532.) szám

12

TPRKGAI-iVVAGfeaiHlRIiAR

1935 április 16, szombat

SzmHÁzKönWKamuRA

AteBBBggBStggBLIiliii!!i!iL|g?^Wliwlu**‘i!ÜFl 1 '■■■■■■Ilül'f1i-W,IJLIIWJ1!

Egy könyv, amely minden csehszlovákiai

magyar embert érint

A magyar helyesírás csehszlovákiai szabálykönyve és szótára

PRÁGA. — Hézagpótló könyvet szerkesztett a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság nyelvtudományi bizottsága: helyesírási szabályzatot és szótárat a csehszlovákiai magyar iskolák diáksága számára. Hézagpótló annyiban, hogy a magyarországi helyesírási tankönyvek használata nem volt megengedve, tehát valóban megvolt a hézag, az Állami Kiadóvállalat kiadásában most megjelent helyesírási szabályzatot pedig az iskolaügyi minisztérium máris valamennyi csehszlovákiai magyar tannyelvű iskola részére segédkönyvnek ismerte el. Szóval ez lesz a csehszlovákiai magyar diákok hivatalos helyesírása s néhány év múlva az egész csehszlovákiai magyarság helyesírása. E jelentősége miatt a 120 oldalnyi terjedelmű szerény külsejű könyvet kénytelenek vagyunk behatóbban ismertetni és bírálni.

*

Bizarr ötlet, külön magyar helyesírás a csehszlovákiai magyarságnak. Mi lenne, ha ilyen jogcímmel külön helyesírást szerkesztenének az erdélyi. a vajdasági és az amerikai magyarok is? Á szlovák tudómányos tényezők a Maticában bizonyára értetlenül csodálkoznának, ha békéscsabai vagy a clevelandi szlovákok nyelvtudósai elégtelennek találnák a Matica helyesírási szabályait. Irodalmi magyar nyelv csak egy van s ennek az egységes irodalmi nyelvnek az iskolai helyesírása is csak egységes lehet, az, amely a magyarországi iskolákban van érvényben. Mi okozhatta mégis, hogy ebből a bizarr ötletből valóság lett? Meg kell állapítanunk, hogy erre nemcsak politikai okok szolgáltak indítékul, hanem nyelvészeti szükségszerűség is. Az érvényben levő magyar akadémiai és iskolai helyesírás szabályzata ugyanis egy pontban hiányos: nem terjeszkedik ki a cseh és szlovák nyelvű személynevek és földrajzi nevek magyar átírásának szabályaira. Pedig ez számunkra, csehszlovákiai magyarok számára nagyon fontos tudnivaló, mert diákjaink az elemi iskolától kezdve a legmagasabb iskolákig állandóan érintkezésben vannak a szlovák, illetve a cseh nyelvvel és az abban előforduló földrajzi és személynevekkel. A magyar nyelvtudomány legmagasabb szaktekintélyei rosszul tették, hogy ezt a hézagot nem pótolták, pedig legutóbb a Balassa-féle egységes helyesírás bírálata kapcsán, 1930-ban is felhívtuk figyelmüket erre a fontos feladatra. Most helyettük a pozsonyi nyelvészek vállalkoztak a hézagpótló feladatra, sajnos, elég rosszul. A pozsonyi nyelvtudományi bizottság mentségére is meg kell jegyezni, hogy erősen meg volt kötve a keze. Hiszen miniszteri rendeletek vannak, amelyek a tanításban elrendelik a csehszlovák földrajzi nevek használatát, a hivatalneveket is sokáig lefordíthatatlan fogalomként kezelték. A tanügyi körök sokszor egész csinos összegeket fordítottak népszerű kiadványokra, hogy a magyar szövegben a magyar város- és falunevek helyett a szlovák elnevezéseket gyök éreztessék meg a magyar ifjúság szókincsében (pl. Szülőföldünk). Tehát éppen abban, amiért a helyesírási szabálykönyv íródott, eleve meg volt kötve a szerkesztők keze.

*

Amiben a könyv az érvényben levő magyar helyesírási szabályzatokat követi, abban nemcsak kifogástalan, de sokszor a legszerencsésebb kézzel válogat ott, ahol az akadémiai, iskolai, vagy „egységes" helyesírás ingadozik. Például az Akadémia szerint Írja az „éjtszakát", ellentétben az éjszaka és az egész vulgárisnak látszó újabb éccaka alakkal, ugyancsak az Akadémia érvelése szerint állitja vissza jogaiba a régi „utca" alakot az uccá-val szemben, a Balassa- féle helyesírási módtól visszatér a „pánszláv" „pángermám" alakhoz (pánszláv, pangermán), az idegen eredetű szavak végén a magyar kettős mássalhangzót nem rövidíti meg, mint rövi- ditő buzgalmában Balassa tette, pl. barakk, trükk. Éppenugy visszaadja a „regös" szó rendes alakját (Balassa: regős). A „soffőr" szót is örömmel látjuk viszont kettős mássalhangzóval, mert az utóbbi időben még Móricz Zsigmond is Csak egy „f“-fel irta. Pedig a kettős, helyesebben hosszú mássalhangzók rövidítése a kiejtésben nem magyar hangtörvény, hanem éppen a szláv nyelvek sajátsága. Gondoljunk például az ilyen cseh szavakra: komasace (cómmassatio), kornise. korau- nismus, gramofon, teritorium, íofér, koridor, ko- rupce — s Így mindig szlávos hatásnak érzem, ha valahol ldrva látom az ilyen szavakat: sofőr, gramofon, perón, terasz. Az uj helyesírási könyv javára Írandó, hogy a problematikus értékű kísérletezések helyett lehetőleg az Akadémia bevált törvényeihez ragaszkodik.

*

Viszont vannak túlbuzgóságból elkövetett gyengéi is. Csak a szakemberek szőrszálhasogafása eredményezhette, hogy az „ural-altáji" fogalmat,

amit jó magyaros népetimológiával ejtünk Így, ,,urál-altaji“-nak kívánja Íratni. Ez aligha fog átmenni a köztudatba. Á görög-latin szakos nyelvésznek talán szüksége van az ilyen ékes görög szóra: „palimpszeszt", de hogy ez a szó mit keres egy elemi és középiskolás diákok részére szóló magyar helyesírási szótárban, amikor például nincs benne olyan szükséges és fontos szó, mint a „menny". A „meny", „menyasszony", „menyecske", „menyegző" ott van a szótárban, e szavak alapján a kis diák a Miatyánk első szavait biztosan igy fogja leírni: „Mi Atyánk, ki vagy a menyekben". A „szironták" szót is fölvették a szótár összeáljitói, (biztosan valamely személyi előszeretet működött közre ebben), de arra már nem volt hely, hogy megmagyarázzák a kisdiáknak, hogy az „és pedig" külön-, vagy összeirandó-e. A „biliárd" szó (asztal) megvan, de nincs mellette a „billiárd" számmennyiség, megvan a „katasztrófa", de hiányzik a „katasztrofális", megvan a „légió", de hiányzik a „légionárius", pedig ez gyakori szó Csehszlovákiában, megvan a „tuss“ szó, bizonyára üdvözlő zene és vizzuhany értelemben, de hiányzik mellőle a kínai tintát jelentő „tus", pedig ez is gyakori szó az iskolában. Ez a szó: „Kina vagy „Khina", szintén hiányzik. És ha a nyelvtudorok százszor is azt írják elő, hogy „tenor", meg „meteór", a köznyelvben mégis csak a „tenor* és „meteor" alak marad meg. A szóvégi szótagnyujtás csak a francia szavak átvételénél szokásos (a hangsúly miatt): pl. garnizón, garszón; karfiól, manzárd, de nem szokásos a latin szavakban. A „bögöly" kétségen kívül csak vagy elírásból, vagy sajtóhibából tér el az aranyjánosi „bögöly" alaktól. Csak nagyon problematikus értékű kísérletnek lehet tekinteni a „mótor" szóalakot, mikor a nép maga is csak „motorosvonatot" ismer. Igaz, vannak vidékek, ahol motornak nevezik a motort, de ugyanott a mozit is mozinak ejtik.

Következetességgel sem lehet nagyon vádolni a pozsonyi nyelvtudós bizottságot. A „gami- zóri", „garszón" szavak mellett rövid véghangzóval irja azt, hogy „perron". A „gramofon ban a végszótag hosszú, a „mikrofon* szóban — miért, miért nem? — rövid. A „teleszkóp" és „mikroszkóp" mellett ilyen szó is virít: „biosz- kop". Nem értjük, miért hosszú a tőhangzó a „súrló" szóban és miért rövid a „zsurlódban. Ha szabad x-et Írni a dextrinben, expedícióban, externistában, falanxban és filloxérában, miért nem szabad kimondottan az „eksztázisában. Ez talán magyarabb szó volna, mint az expedíció? Lehet, hogy a felsorolt ellentmondások egyikét- másikát sajtóhiba idézte elő. Szembeötlő sajtóhiba nincs sok a kis könyvben, de az a hét, amit észrevettem, — „helyesírási" tankönyvről lévén szó, — elég súlyos. A 7-ik oldalon „Turice* van „Turice" helyett, a 34-ik oldalon „Bucu- rcsci" „Bucuresti" helyett, a 46-ik oldalon ezt olvashatjuk: „ettőlfogya, -kezdye", ami annyit jelent, hogy ettőlfogva, -kezdve, a 68-ik oldalon az „inkasszálni" szó fejjel lefelé van fordítva, a 87-ik oldalon „Oliyér" áll Olivér helyett, a 119-ik oldalon pedig Stefánik nevét „Stefanik"- nak szedték.

. *

A helyesírási szabályzet megjélenése kapcsán szóvá kell termünk két szónak a helyesebb Írását. Ez a két szó a „csat" és a „geny".

A „csat"-ot egy t-vel Írják, főleg azért, mert a belőle képzett ige is csak egy ilyen mássalhangzóval bír: „csatol". De a csat-ot a legtöbb ember két t-vel ejti. Senkisem mondja, hogy „csatomat, csatodat, csatunkat", hanem „csatto- mati csattodat, csatiunkat". A katonanóta is ugyancsak csattogva zengi, hogy „csati a derekán". A csatol ige nem kellene, hogy zavarja nyelvészeinket, hiszen a „csitt" tőből is ugyanígy alakul rövid t-vel a „csitul" és „csitít" ige s a csitul és csitít töve kedvéért mégsem egyszerűsítjük le „csit“ alakra a csitt-et. A nyelvészeknek^ abból kell kiindulniok. hogy nem a csitul és a csatol alak volt meg előbb, hanem a „csitt" és „csati", tehát nem a származékszó alakjából kell visszakövetkeztetni az eredeti szótőre, hanem csak azt kell megmagyarázniok, hogy az egytagú szótő hosszú végmássalhangzója mért rövidül meg a továbbképzésben. Hasonló jelenség például az, ha az „egy" szó (a kiejtés szerint eggy, eggyet, eggyes) mássalhangzója a kiejtésben is megrövidül e továbbképzésben: „egyed", „egyedül", „egyén". Ki tudja, ezek az uj képzésű alakok esetleg talán az utolsó tudatalatti emlékei a rokonnyelvben meglevő, de a magyarból rég kiveszett mássalhangzós fokváltozásnak.

A „geny" főnevet is rövid végmássalhangzóval közli az uj helyesírási szótár és általában a legtöbb hélyesirási szabály. Pedig ha valahol, úgy Csehszlovákiában nem érti senki ezt az alakot, mert nálunk minden vidéken genny-nek ejtik, gennyes és gennyedő sebről beszélnek, de nem genyes v'«ijy genyedő sebről. Igazán fölösleges a helyesírási szabályokban szaporítani azoknak a szavaknak a számát, amelyeket — mint szabály aluli kivételeket — kettős mássalhangzóval ejtünk, de rövid mássalhangzóval Írunk (egy kisebb, eső). Hiszen a „fölebb" alakot is hozzáidomitot- tuk a kiejtéshez, amikor az uj helyesírásban már „föllebb", „följebb" alakban írjuk. Ugyanígy követni kell az általános kiejtést a „csati" és a „genny" szó Írásában is.

*

E kis kitérés után térjünk vissza az uj helyesírási szabálykönyvhöz. Vizsgáljuk meg, menynyire oldotta meg azt a sajátlagos föladatot, amelyért Íródott hogyan egészítette ki a magyar helyesírási szabályokat azon a ponton, ahol azt a csehszlovákiai kisebbségi sors adottságai és szükségletei diktálták. Ezt a föladatot, sajnos, csak hiányosan oldotta meg. Nem tagadjuk le erényeit nem hallgatjuk el hiányait sem.

Erénye az, hogy nyomatékosan inti a magyar tanulóifjúságot a leggyakoribb szlávizmustól s figyelmezteti, hogy a tagadó „nem" és a tiltó „ne" szócskát a szlovák nyelv mintájára ne Írják össze egy szóba az igével, a nemzetiségneveket pl. magyar, német, meg az ünnepneveket pl. pünkösd, ne Írják nagy kezdőbetűvel és hogy a szláv y helyett a közös szavakban (típus, stílus, gimnázium) a magyarban i betűt használjanak. Helyes ezt kihangsúlyozni, de nem tudjuk helyeselni, hogy ezt nyomban a magyar helyesírás alapelveinek főszabályai közt mondja. Erre elég hely lett volna a külön függelékben, ahol a csehszlovák és magyar írásmód közti eltéréseket sorolja föl. De ha már a két nyelv helyesírása közti különbségekre utalni kezd, akkor kár volt elmulasztania az arra való utalást, hogy a cseh és szlovák nyelvben az egyesületek nevében, a könyvdmekben és lapcimekben csak az első szó írandó nagy betűvel, a többi kicsivel (ezt a lapokról a függelékben mellesleg meg is jegyzi). Ennek a csehszlovák helyesírási szabálynak a magyar nyelvbe való betörése eredményezi azt a félhivatalos stílusban gyakran szereplő szokást, hogy a csehszlovák köztársaságot „Csehszlovák köztársaságának Írják. Az uj helyesírási szótár azzal kerüli meg ezt a kérdést nogy a szótárban „Csehszlovák Köztársaság“-ot ir. Nem Indokolja meg, hogy ezt az újítást milyen szabály alapján hozza be. mert az uj helyesírási szabálykönyv szerint is az országok nevét nagybetűvel írjuk, például Olaszország, de az olasz királyságot a francia köztársaságot vagy az indiai császárságot nem Írhatjuk Olasz Királyságnak, Francia Köztársaságnak és Indiai Császárságnak. A„CsehszloVák Köztársaság" nagy kezdőbetüs írása tehát csak kivétel s csak a pozsonyi helyesírási szabálykönyv kivételes rendelkezése.

*

Csak helyeselhetjük, ha a pozsonyi helyesírási tankönyv hangsúlyozza, hogy „a magyar vezetékneveket a szlovákban is az eredeti Írásmód szerint Írjuk", bár sokkal jobban helyesel nők, ha a „magyar vezetéknevek" helyett „a magyar emberek vezetéknevét" irta volna, mert tudjuk, hogy miniszteri rendelet van, amely elrendeli iskolákban a névelemzést és például Tersz- tyánszky nevet, mivel nem találja magyar eredetű szónak, ha bármennyire magyar család viseli is, nem engedi magyar helyesírás szerint írni, hanem szlovák helyesírás szerint Terst’ánsky- nak vagy Trstansk^-nak Íratja. A miniszteri rendelet csak a magyar eredetű nevek magyar Írását rendeli el. Á helyesírási szabálykönyv sem lépte át ezt a keretet.

De ha már a nevek Írásmódjainál tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy itt a helyesírási szabályzat szakértői fontos dolgokról feledkeztek meg. Mindenekelőtt elfeledkeztek a magyar nevekben a „cz“ védelméről. A mai iskolásgyermek számára ez a kettős betű épannyira érthetetlen valami, mint az ilyen hangjelölések: Thewrewk, Eötvös. Georch (ehelyett inkább Jankovichot írhattak volna és kár volt kihagyni a példákból a Tóth családnevet). A „ca valójában csak 1903 óta kezdet* kiveszni az írásból, hogy helyét az egyszerű „c" váltsa föl. Am a „ez" betűt tartalmazó magyar családi nevek majdnem száz százalékban mind abból a korból erednek, amikor a magyar helyesírás és a magyar anyakönyvek csakis „ez" jelzést Ismertek. A magyar diákságot tehát külön kell figyelmeztetni, hogy a magyar nevekben „c" csak a legkivételesebb esetekben, idegen nyelvekből jött szavaknál fordul elő, pl. Pallavidni, Cebilán, ellenben minden más esetben ,,cz“-vel kell Imi az ilyen nevet. Tisztára szlovák helyesírás az, ha Ilyen családneveket látunk: Regécy, Hajnócy, Dóci. Géd, Vácy. Rác, Palóc, Ferency, Berec, Ben- cur, Bence, Ince. Mig a családi neveknél a cz-t kell használni, addig a keresztneveknél már csak

az egyszerű „c“-t, pl. Ferenczy Ferenc, Bencze Bence, Incze Ince.

Nem ártott volna fölvenni a könyvbe azt a szabályt, hogy a magyarországi nevekben, ha illetőnek előnye van, nemcsak a családi és keresztneve, de az előneve is nagybetűvel Írandó, pl. Felsőbüki Nagy Pál. Erre a figyelmeztetésre azért van szükség, mert nemrégiben az előnevet még kisbetűvel Írták. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy a gróf, báró és vitéz csak kisbetűvel Írandó a név mellett.

Nézetünk szerint különösen súlyos mulasztást követtek el a pozsonyi helyesírási szabálykönyv szakértői, amikor nem hívták föl a tanulóifjúság figyelmét a férjes nők családi nevének helyes magyar Írására. Ezt nem kell külön helyesírási szabályba foglalni Magyarországon, ahol ez magától értetődő, ellenben külön kell hangsúlyozni Csehszlovákiában, ahol a hivatalos államnyelv természetéből kifolyólag a férjezett nő neve a magyartól eltérő és nem más, mint a saját keresztneve és a férje családi neve. Az utóbbi években a magyar nyelvhasználatba is betört ez az elnevezési mód. Az újságokba főleg azért, mert a botránykrónika rendőri irataiban csak szlovákul szerepelt a hősnő. pl. Mária Ková- csová neve s az újságíró nem Írhatta le magyarul ezt: „Kovácsné Mária", hát inkább meghagyta a „Kovács Mária asszonyt". A kis magyar diák meg kell hogy tanulja az erre vonatkozó nyelvszabályt, illett volna, hogy a pozsonyi helyesírási szabálykönyv megismertesse vele a helyes magyar névjelölést is.

*

A rövidítések közt találkozunk pénzegységünk rövidítésével: a „Kc“-val. A szerkesztőknek néhány szóval meg kellett volna indokolniok, hogy a „csehszlovák korona" rövidítésében azért van egy nemmagyar betű és a betűk azért vannak a magyarhoz képest fordított sorrendben, mert ez csehszlovák nyelvű rövidítés és törvény rendelte el, hogy a csehszlovák pénzegység nevét igy kell rövidíteni. A könyvben jelezni kellett volna, hogy a rövidítést hogy kell ellátni ragokkal, pl. Ké-nak, Kc-val. A rövidítések ragozásának szabályával általában adós marad a könyv. Például nem mondja meg, hogy a dr. utáni ponttal mi történik a ragozásnál, dr.-ral, vagy dr-ral? A rövidítések kérdésében tulmaradi. A magyar iskolai helyesírás szerint nem kell pontot tenni a rövidítés végére, ha a szó végső mássalhangzója ott van a rövidítésben. Balassa egységes helyesírása is igy irta: drb, dr, fhg, hg, ngs, pl, tkp (tulajdonkép). A pozsonyi szabálykönyv lemond erről az előnyről. A dr-ral kapcsolatban érdekes dolgot látunk a könyvben. A szabálykönyv szerint kétféle rövidítése lehet: „Dr." és „dr". Ez a kétféle alak azt jelenti, hogy a „doktor" szót a név előtt és a név után lehet használni. A nagybetűse* a név előtt, a mondat elején. Itt a könyv megint mulasztást követett el, hogy nem hangsúlyozta ki, hogy a doktor urak a mondat közepén soha ne használják a nagy D-t, német mintára. Évek óta vitatott kérdés, hová tartozik a „dr." dm, a név elé, vagy a név végére. Az ortodox fölfogás szerint ugyanúgy a név végére tartozik, mint a „gróf". Á „doktor" szó e nézet szerint tudományos dmet és rangfokozatot jelent, mint a természettudományokban a mérnök, vagy a régi rendi rendfokozatok közt a lovag, vagy a mai rangok közt a tanácsosi dm. Márpedig sem a mérnöki, sem a lovagi, sem a tanácsosi dm nem használható a név előtt, hanem csak igy: Kis Pál mérnök, Austerlitz Kon- rád lovag, Nagy Péter főtanácsos. A másik fölfogás szerint a doktor nem jelent foglalkozást* mint a mérnök, mert jelentése mindössze annyi, hogy „tudós". A tudós szó pedig egyformán használható főnévnek, vagyis értelmezőjelzőnek a név után és melléknévnek, vagyis jelzőnek a név előtti A nyelvújítás megalkotta a „tudor" korcsszót, ezt mint főnevet valóban kizárólag csak a név után lehet tenni, de ha a doktort „tudósának fordítjuk, akkor ép olyan jól hangzik a név előtti mintha a régi zamatos nevek közül ezt mondjuk: Könyves Tóth Kálmán, Nemes Kis István, vagy tudós Hatvány István. Ha húsz évvel ezelőtt lehetett még vitázni azon, hogy a „doktor" a név mögötti vagy a név előtt áll- jon-e, most súlyos érvként szól az utóbbi mellett a „vitéz" szó egészen azonos nyelvtani szerepe. A vitéz szó éppen úgy rangot jelent, mint a lovag, vagy gróf, vagy tanácsos, vagy mint a doktor. A szó főnévi szerepe teljes, hiszen a vitézek egy zárt testületnek, a vitézi rendnek a tagjai, a ranggal nemzetesi dm jár, mint a főtanácsosival a méltóságos. Mint főnevet tehát nyugodtan lehetne a név után fűzni, például Légfalvi Bodor Aladár vitéz, iró. De a szónak melléknévi jelentése is van és igy a név előtt jelzőnek használják ebben a hivatalosan kötelező, előirt sorrendben: Léczfalvi vitéz Bodor Aladár, iró. Mivel a példaként említett magyar iró egyben doktor is, teljes nevét — ha a „doktor" szó értelmét a „tudós“-sal azonosítjuk — igy Írhatjuk le helyes sorrendben: dr. Léczfalvi vitéz Bodor Aladár, iró. Azt hiszem, helyesebb igy, mintha ezt mondjuk: Léczfalvi vitéz Bodor Aladár dr.. iró. S még egy érvét a dr. elülirása mellett. Szavaztassuk meg a doktorokat: hány százalék irja a dr.-t a neve elé? Azt hiszem: 99 százalék.

*

A pozsonyi helyesírási szabálykönyv legisleg- fontosabb föladata a csehszlovák családi és földrajzi neveknek a magyar helyesírással való összeegyeztetése volt. Ezt úgy oldotta meg, hogy maguk a szerzők is érzik a gyengéit s ezért szükségesnek találták, hogy ezkölcsi hátvédet biztosítsanak maguknak, amikor kimondják: „A csehszlovák tulajdonnevek Írásában ccryik legelterjedtebb napilapunknak, a Prágai Magyar Hit-