Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-16 / 89. (4532.) szám

1938 április 16, szombat 1 •prxgai ASac£ar.hi rlap Budapesti levél ' (ZŐ.) BUDAPEST* - A magyar k°r­mány tehát rálépett a zsidókérdés megoldá- sának az útjára. Nem mondunk vele újat, ha azt állítjuk, hogy erre a lépésre nemcsak a közvélemény nyomása, hanem egyenesen a magyar nemzeti alapon álló zsidóság érdeke in ii ' ........ 35 Ha Luhacsoviceí Vincentkát laslk, mm orcAJa piros less, amit aok aisr ámbár blsonylt kényszeritette rá. Mert hogy Magyarorszá­gon zsidókérdés van, az mindenki előtt tisz­tán kell, hogy álljon, aki az utolsó évtizedek történetét ismeri. Szekfü Gyula szerint három olyan állama volt Európáinak, amelyben zsidókérdésről egyáltalán beszélni lehetett. Az egyik volt Németország, a másik Ausztria és a harma­dik Magyarország. Ez a három ország a múltban nem emelt gátat a keleti bevándor­lás elé és ezzel lehetővé tette, hogy a terüle­tén évszázadok óta élő, asszimilált zsidósá­got a keletről beszivárgott, idegen erkölcsű jövevények majorizálják. Nem lehet csodál­kozni azon, hogy ennek a három országnak számot kellett vetnie ezzel a problémával. Németország és az Anschluss révén Ausztria ezt a kérdést a maga részéről elintézte, még pedig oly módon, amely a zsidóságot, mint külön fajt, teljesen kiküszöbölte a „népkö­zösségből” és igy a nemzeti életből. Érthető, hogy amelyik pillanatban a zsidóság prob­lémája ebben a két országban elintéződött, nemcsak a szomszédság ráhatása, hanem a magyarországi politikai viszonyok alakulása révén is el kellett következnie annak az idő­nek, amikor a kérdés Magyarország néző­pontjából is akuttá válik. Az ausztriai események nem idézték elő, hanem csupán siettették a magyarországi zsidókérdés napirendretüzését, mert nyil­vánvalóvá lett, hogy az utóbbi időben föl- burjánzott szélsőséges izgatás a kérdésnek olyan brutális és nyers megoldását hozta volna, amely nem lett volna méltó sem a magyar néphez, sem a magyar zsidóságnak áhhoz a részéhez, amely békében és háború­ban egyaránt megtette kötelességét a hazá­val szemben. Vannak sokan, akik a magyar kormány törvényjavaslatában a magyar alkotmány­ban lefektetett jogegyenlőség veszedelmez- tetését látják és a kérdés megoldását más utón és módon keresik. Vannak, akik a ma­gyar népi tömegek szociális és kulturális fölemelése révén gondolják elintézhetőnek és vannak, akik törvényhozási intézkedés nélkül, hatalmi szóval, vetnének véget an­nak a föltűnő diszparitásnak, amely gazda­sági és szellemi téren a kilencvenötszázalék­nyi kereszténység és az ötszázaléknyi zsidó­ság egy rétege között kétségtelenül fönnáll. Az első megoldási mód tulsoká éreztetné ha­tását, a második tulgyorsan és csak megráz­kódtatások árán érné el a célt. A magyar kormány éppen ezért a törvényes megoldás mellé állt és olyan törvényjavaslatot terjesz­tett a törvényhozás elé, amelyet a mai vi­szonyok közepette még az elfogulatlanul gondolkodó zsidóság is méltányosnak és igazságosnak tart Hiszen ez a törvényja­vaslat az ötszázaléknyi zsidóságnak a gaz­dasági és a szellemi élet minden terén husz- százaléknyi érvényesülést biztosit és ebbe a húsz százalékba nem sorozta be a hadirok­kantukat a tűzharcosokat és azok gyerme­keit, ami — tekintve a magyar zsidóságnak a háborúban való tömeges részvételét — lé­nyegesen javítja az arányt És az összes tör­vényes intézkedésnek a végrehajtására öt-, sőt tizesztendei átmeneti időt biztosit Mondanunk sem kell talán, hogy a zsidó­kérdésnek ez a rendezése mennyire elüt attól a rendszertől, amelyre a német birodalom ebben a kérdésben rátért Igaz, hogy a ma­gyar zsidóság többsége Trianon előtt és Trianon óta is mindig azon volt, hogy köte­lességét az országgal és a nemzettel szemben akaria megszabni. minden vonatkozásban teljesítse és egészen bizonyos, hogy ennek a ténynek a fölisme­rése elől nem lehet elzárkózni. Bizonyos az is, hogy a magyar zsidóság — amint azt Sulyok Dezső is parlamenti beszédében meg­állapította — nem vett el senkitől semmit és az ország gazdasáqi életének megerősítését és kulturális nívójának emelését szolgálta azzal, amit — különösen a liberális éra alatt —' alkotott. A hiba ott volt, hogy egy része túlságosan mohón vetette rá magát a va­gyonszerzésre és olyan érvényesülésre tört, amely őt az ország többségével szemben nem illette meg. De hogy idáig fejlődtek a dol­gok, abban tagadhatatlanul a magyar kö­zéposztály nemtörődömségének is nagy ré­sze van. Ha nem lett volna Trianon, amely még föltünőbbé, szembeszökőbbé tette azt a különbséget, amely életnívó és jólét tekin­tetében a zsidóság és a keresztény tömegek között fönnáll; — ha nem történt volna meg a jövevény elemek beszivárgása, amely ellen elsősorban a régi magyar honos zsidóságnak kellett volna tiltakoznia; — ha a zsidóság nem vette volna annyira hatalmába a sajtót és ezzel a közvélemény irányítását, az iro­dalmat, a művészetet és ezzel a szellemi ja­vak birtokbavételét, — akkor soha Magyar- országon a zsidókérdés rendezésének szük­ségessége föl nem merült volna. Ezek olyan tények, amelyek elől tárgyilagos ember el nem zárkózhatik. A zsidókérdés magyar megoldásának* még egy elvitathatatlan érdeme van. És ez az, hogy a javaslat nem faji alapon készült, ha­nem annak az elvnek az alapján, hogy egy törpe számbeli kisebbség a gazdasági és szellemi javak elosztása terén ne jusson azoknak az előnyöknek túlzott birtokába, melyek jog és igazság szerint a többséget il­letik meg. A törvényjavaslat nem zár ki senkit az érvényesülés lehetőségéből és nem tesz különbséget keresztény és zsidó között, amikor jogok gyakorlásáról van szó, — csu­pán megvédeni igyekszik a többség érdekét a nem mindig magyar gondolkodású ki­sebbséggel szemben. Ez a törvényjavaslat nem a jogegyenlőségen üt rést, hanem a gazdasági és a szellemi javak egyenlőtlensé­gén akar változtatni. Nincsen senki Ma­gyarországon, aki például el ne ismerné, hogy a magyar pénzintézetek kitünően meg­állották a sarat, amikor más, gazdag orszá­gokban is, az államnak kellett közbelépnie egyes pénzintézetek megmentése és fönnma­radása érdekében. De ebből még nem kö­vetkezik az, hogy maradjon tehát minden a régiben és az ország gazdasági életének ve­zetése maradjon meg kizáróan azoknak a kezében, akik idáig haszonélvezői voltak azoknak a százezres jövedelmeknek, amelye­ket egy bankelnökség, vagy vezérigazgató­ság jelentett. Ez a követelés annál jogosul­tabb, mert a magyar közvélemény a nagy­bankok vezetésében megnyilatkozó szellem­ben és az általuk kiépített kartelekben látja a főokát annak, hogy a mezőgazdaság kép­telen a maga számára az őt jogosan meg­illető életlehetőséget biztosítani. A magyar kormány békésen és megértés­sel akarja és fogja megoldani ezt a kényes kérdést is, mert súlyt vet rá, hogy a magyar és magyarul érző zsidóságnak minden tagja, bárhová is vetette a sors, tisztában legyen azzal és érezze azt, hogy az ezeréves Ma­gyarország az ezeréves alkotmány alapján áll és nem hajlandó arról az útról letérni, amelyet számára első nagy királya, Szent István, megjelölt. Az, hogy egy nemzet kö­veteli a maga jogát, olyan természetes vala­mi, mint az, hogy az ember lélegzik. Most sincs egyébről szó, mint hogy Magyarország lakosságának többsége élni és megélni akar és hogy ennek az életnek a föltételeit maga Az angol-olasz szerződés hatása Franciaország a stresai front felújítását kívánja Erélyes törekvés az Olaszországgal való kibékülésre - A párisi sztrájk végetér RÓMA. — Hír szerint az angol-olasz szerző­dés szövegét nem az aláírás napján hozzák nyil­vánosságra, hnean huszonnégy órával később. A francia sajtó kimerítő kommentárokban fog- | lalkoziik az olasz-francia viszony kérdésével. Piefcri azt irja a Le Jourban, hogy abban az idő­ben, amikor a kollektív biztonság tétele végleg ..— M I II ’ K R E M I A | ARCVÍZ | R PÚDER Y Hl | SZAPPAN «l E Q S Z I P l T I ELTU nteti t | ASZEPLÓKBT g MÁJFOLTOKAT I RÁNCOKAT B pattanAso kát MITESSZEREKEN I II Kapható minden szakflzietben1 I Zsíros, pattanásos arcbőrre legjobb _______q SÜFL1N kénpuder össz eomlott, az egyetlen lehetséges francia po­litika a stresai politika folytatása, így ir a többi jobboldali lap is, de a mérsékelt lapok is az ola­szokkal való együttműködést sürgetik. A 1‘Epo- que szerint egész Franciaország lelkes örömmel és remérayel vette tudomásul az angol-francia kibékülést. Hosszú idő után ismét a remény su­gara mutatkozik a láthatáron. Anglia megértette az idők szavát. A német expanzió elé emelt gát ismét erősödik és London, Paris, Róma ismét egymásra talált. Az Excelsíor londoni munkatár­sa jó forrásból úgy értesül, hogy a francia és az angol kormány komolyan számit a stresai front újjáalakításával. Gyen körülmények között való­színű, hogy Franciaország hamarosan csatlako­zik az angol olasz megegyezéshez. A munkások kiürítik a megszállt gyárakat PARIS. — Jacomet, akit a kormány legfelső döntőbírónak nevezett ki a fémipar sztrájkjában, Romániában tilos minden politika! szervezkedés BUKAREST. — A román hivatalos lap] ma közli az államvédelmi törvényt, amely szigorú büntetést mér ki mindazokra, akik a szociális rendet és a köznyugalmat meg­zavarják. A törvény összefoglalja az eddig kiadott rendeleteket, de újabb rendelkezé­seket is tartalmaz. Az uj törvény rendelke­zései értelmében kétévi fogházbüntetéssel sújtható mindenki, aki a kormányforma megváltoztatására, bizonyos néprétegek va­gyonának fölosztására, adómentességre vagy osztályharcra irányuló propagandát fejt ki. Tilos minden politikai pártnak a működése, amíg erről külön törvényes in­tézkedés nem történik. Tilos katonai alaku­latokban való fölvonulás, politikai dalok éneklése, katonai szervezetekkel bíró politi­kai csoportok alakítása, politikai röpiratok vagy rajzok terjesztése. Ilyen célra tilos külföldiektől vagy bármilyen gazdasági té­nyezőtől pénzt elfogadni. Azokat a bírákat is megbüntetik, akik e törvény alapján vád alá helyezetteket fölmentenek. A belügymi­nisztérium egyben fölhatalmazást kap arra, hogy mindazok részére, akik a köznyugal- rr.at veszélyeztetik, legkevesebb hat, de leg­följebb tizenkét hónapra kényszertartózko­dási helyet jelölhet ki. az dmult éjjel beleegyezett abba, hogy a munká­sok 7 százalékos bénnelést kapjanak, de a mun­kaidőt heti 45 órában állapította meg. Ezt a megoldást a munkások és a munkaadók egy­aránt elfogadták és a megszállt gyárak kiürítése azonnal megkezdődött. Szombaton a munka új­ra megindul Rámándier munkaügyi miniszter Jacomet döntése után kijelentette, hogy a kor­mány a fegyverkezési ipar követelményei miatt minden sztrájknak a legerélyesebben véget fog vetni. A munkát a gépgyárakban haladéktalanul meg kell kezdeni. A kormány a következő uta­sítást adta a munkásoknak és a munkaadóknak: A sztráj kólóknak haladéktalanul ki kell ürietniök a gyárakat A munka április 19-én mindenütt új­ból megkezdődik. 16-án a munkások és a mun­kaadók kiküldöttei a munkaügyi miniszter elnök­lete alatt ülést tartanak és uj kollektív szerző­dést kötnek. Ez a szerződés a hónap végén lép életbe. Politikai körök szerint a sztrájk gyakor­latilag máris befejeződött, mert a munkások és munkaadók elvben máris elfogadták a munka­ügyi miniszter döntését. ötjük Egészségünkét! A VESE. hugyszervek, epe s kivált- képen hólyagbajoknál és mindennemű rheumatikus bántalmaknál kiváló gyógyhatású a CI6ELKMP0LL0 alkalikus, lithiumos gyógyvíz. Vértisz- titó. sav oldó. Kitűnő bor víz. „CIGELKr forrásvállalat, BARDEJOV |SIP^ Boldog utazás a tavaszba! Legfőbb ideje, hogy kocsiját a zöld Benzol-keverékre Chvalyban Prága mellett, tel. 374-41 (szombat délután is)* A zöld Benzol-keverék nagyobb teljesítménynél 15°/0 megtakaritast biztosit. ggp^||fp Csak ezzel a Jelzéssel BENZOi meglétéit kutaknál vegyen! * Kérdezze meg benzinkutjánál, hogy a „Benzol-szolgálat*' ' mérnökei mikor jönnek városába. A második mozgó állomás április 21-ig Pozsonyban, április 25—26-ig Máhr. Budwitzban, áprüis 27—28-ig Telében és április 29—30-ig Tfeátben van. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom