Prágai Magyar Hirlap, 1938. március (17. évfolyam, 49-75 / 4492-4518. szám)

1938-03-23 / 68. (4511.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K6„ külföldre: évente 450, ^ SzlovertSzkÓi ÁS rUSZlUSzkÓi mdgUarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ ® I\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja Bgyes iilm ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská nlice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II,, Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOli: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. Anyanyelv és nemzetiség A német agrárpárt beolvadt a szudétanémet pártba A belpolitika nagy eseménye - Kilépés a kormányból - A német kereszténysiociaiisták követik a példát? - Csak a német marxisták támogatják a kormányt? - ­(d) Az egyik legutóbbi törvény rendel­kezése alapján a községi jegyzői hivatalok kérdőíveket kézbesítettek ki a családfőkhöz kitöltés végett. A kérdőivek azt az érdekes ujitást hozzák be, hogy a nemzetiségi rovat mellett még az anyanyelvre vonatkozólag is tartalmaznak kérdést. A törvény szerint a polgárok vallására és nemzetiségére vonat­kozólag adatokat csakis a statisztikai hiva­tal statisztikai célra gyűjthet, ezért világos, hogy itt is a statisztikai hivatal kezdemé­nyezéséről van szó. Mivel ezt az ujitást na­gyon fontosnak tartjuk, továbbá mert az anyanyelv és nemzetiség egymás mellé állí­tása a megkérdezett egyszerű falusi embe­reket mint egyes esetekről máris értesü­lünk — sok ízben ok nélkül dilemma elé ál­lítja, szükségesnek tartjuk, hogy a kérdőív helyes kitöltése végett a fogalmakat kissé tisztázzuk. A statisztikai célt szolgáló kérdőlapoknál nézetünk szerint igen fontos ujitás az, hogy a lapokat maguk a családfők kötelesek alá­írni, a családfő felel az iv kitöltéséért és a kitöltött iv adatainak helyességéért. Ezt az Intézkedést, minden ellenzékiségünk ellenére a legteljesebb mértékben helyeselnünk kell. A hatóságok az'ivek kitöltését nem bízták közvetítő személyekre, hanem azokra, akik­re a dolog vonatkozik. Szóval nem közve­títő személyek bírálják fölül a nyilvántartott személy nacionáléját, hanem az illető érde­kelt családfő maga. Ez a helyes, ez a dolgok rendje. Ez óriási haladás az 1930-as nép- számláláshoz képest, amikor a köztársaság keleti felében az összeirási ivek kitöltése ki­zárólag a közvetítő személyeknek, a nép­számláló biztosoknak volt a dolga, nem pe­dig a megszámlált családfőké. Emiatt a köz­társaság keleti felében nem a megszámláltak állapították meg nemzetiségüket, hanem első fokon a népszámláló biztos, végső fokon a járási főnök. S ez a felsőbb megállapítás, tudjuk, sok-sok esetben nem egyezett a megszámlált családfő nézetével, tanúság rá a százával hozott járásfőnökségi írásbeli végzés, amely határozatilag mondotta ki, hogy a népszámlálási alany tévesen vélel­mezi a maga nemzetiségét s az igazi nemze­tisége más, mint amit maga vall. Üdvözöl­nünk kell az első fecskét, amely az ilyen népszámlálási kuriozitások után végre meg- felebbezhetetlenül a polgárra bízza a nem­zetiségi rovat kitöltését. Ez az intézkedés remélhetőleg precedensül fog szolgálni a jö­vőre nézve s az illetékesek be fogják látni, hogy a múltban is fölösleges volt a nép­számlálási módszerben dualizmust teremteni az ország nyugati és keleti fele közt s a jö­vőben egyenesen erkölcsi lehetetlenség ilyen dualizmust fönntartani, mert a kárpáti tar­tományokban is tudnak irni az emberek és meg tudnak felelni a hozzájuk intézett kér­désekre, csak éppen anyanyelvükön kell megkérdezni őket. S most e tekintetben is azt látjuk, hogy a magyarokat magyar nyomtatványokon kérdik. Reméljük, hogy 1940-ben ugyanezt a demokratikus mód­szert fogják alkalmazni a népszámlálásnál. De meg kell dicsérnünk azt az ujitást is, hogy most nemcsak a nemzetiségi hovátar- tozást kérdik, hanem a rovatok közt ott ta­láljuk az anyanyelvre vonatkozó kérdést is. Ez nagyon helyes és szükséges. Nemcsak itt, hanem a legközelebbi népszámlálásnál is föl kell venni a rovatok közé ezt a két kér­dést. Mert az alkotmány és a nyelvtörvény PRÁGA, Lapzártakor jelenti a szudétanémet párt sajtóirodája: Hacker Gusztáv, a Bund dér Landwirte elnöke értesítette a szudétanémet pártot, hogy pártja a mai nappal kilépett a kormányból és hajlandó egészében a szudé­tanémet egységmozgalomhoz csatlakozni Henlein Konrád vezetése alatt. A szudétanémet párt örömmel és elégtétel­lel veszi tudomásul, hogy a szudétanémet életjogokért és életcélért, folytatott küzde­lemben uj erőkkel gyarapszik. A szudétané­met párt vezetősége azonnal megteszi az ez­zel kapcsolatos szükséges intézkedéseket. Hacker Gusztáv a következő nyilatkoza­tot adta ki: —- A Bund dér Landwirte pártvezetősége március 16-i ülésén meghatalmazott arra vo­natkozólag, hogy pártom további sorsa fö­— mint ismeretes — nemcsak a nemzeti ki­sebbségeket védi, hanem a nyelvi kisebbsé­geket is. A húszszázalékos számarányhoz kötött nyelvjog a törvény betűje szerint vol- taképen valamely ,.nemcsehszlovák nyelv hozzátartozóinak” a joga, a mi esetünkben mindazoké, akik magyar nyelvüeknek, a magyar nyelvközösséghez tartozóknak vall­ják magukat. Tehát nemcsak a statisztiká­ban magyar nemzetiségüeknek elismert ma­gyaroké, hanem a statisztika szerint más nemzetiségű rovatban kezelt, de valójában magyar nyelvű és kultúrájú zsidóké is. Ha tehát a legközelebbi népszámláláson az anyanyelv rovatát is bevezetik, akkor a magyar vidékeken talált zsidó polgártár­saink bizonyára túlnyomórészt a magyar anyanyelvűek rovatában lesznek akkor is, ha egyébként a nemzetiségi rovatban zsidó nemzetiségüeknek írják be magukat. A zsidó nemzetiséget valló zsidók nem lesznek tehát tagjai a magyar nemzeti kisebbségnek — mint ahogy most van —, de tagjai lesznek a magyar nyelvi kisebbségnek. Kétségtelen, hogy a magyar nyelvi kisebbség hozzátarto­zóinak számaránya magasabb lesz, mint amilyen a magyar nemzeti kisebbség mosta­ni arányszáma s az alkotmány és a nyelv­törvény betűje alapján éppen a nyelvi ki­sebbség számaránya kell, hogy legyen a nyelvhasználati jogra kvalifikáló törvényes alap. Más szóval joggal remélhetjük és kí­vánhatjuk azt, hogy a zsidó nemzetiség cí­mén tőlünk statisztikailag elkülönített ma- gyarajku polgártársaink a magyar nyelvi kisebbséghez való jelentkezésével a nyelv- jogokra kvalifikáló arányszámuk úgy fog megnövekedni, hogy például Pozsonyban, Kassán és Ungvárott a magyarajkunk szá­fött rendelkezzem. Ennek alapján ma a kö­vetkező intézkedést tettem: amelyet az 1937 február 18-i politika nyitott meg. 1. A Bund dér Landwirte a mai napon ki­lépett a kormányból. Meghiúsult az az 1926-ban kezdett kísérlet, hogy a kormány­nyal való együttműködés révén nyerjenek megvalósítást a szudétanémet nép jogai. Ugyancsak csődöt mondott az a politika, 2. A Bund dér Landwirte a Henlein Kon­rád vezetése alatt álló szudétanémet párthoz csatlakozik. Az utóbbi idők fejlődése köve­teli, hogy az összes népi erők egyesüljenek. A mai nap nagy eseményeiről az aláb­biakban számolunk be: Az előzmények PRÁGA. — A német kisebbség táborá­ban lefolyó események a végkifejlődés felé haladnak. Napokkal ezelőtt jelentettük, hogy a német aktivista kormánypártok zsákuccába jutottak s azzal lehet számolni) hogy a német agrárpárt — amely tüntetőén kilépett az aktivista pártok közösségéből és a három aktivista párt közös szerveiből visszarendelte képviselőit s teljhatalommal ruházta fel elnökét, Hackert a kormány­nyal és a szudétanémet párttal való tárgya­lásokra, — valószínűleg kilép a kormány­ból és a szudétanémet párttal egyesül. Je­lentettük továbbá, hogy a német keresz­tényszocialista pártot is magával sodorja az uj helyzet s ugyanarra az útra lépett, mint a német agrárpárt, amikor egy négytagú bizottságra bizta a kormánnyal és a ném t pártokkal való tárgyalásokat s két hét múl­va fog dönteni a párt további politikai irá­nyáról. A német aktivista pártok belső vál­ságát betetőzte az a személyi harc, amely ma megint fölébe emelkedik a húsz száza­léknak s e három városban a magyar nyelv megint visszanyerheti jogait. Tudjuk, hogy az anyanyelv és nemzeti­ség rovatának egymás mellé állítását kizá­rólag a honvédelmi nevelés célszerűségi és gyakorlati szempontjai diktálták, nem pe­dig politikai szempontok. Hogy nem poli­tikai szempontok Voltak az irányadók eb­ben, kitetszik abból is, hogy a magyar ak­tivisták nem tudnak róla, mert ha tudná­nak, akkor már tele kürtőitek volna a vi­lágot, hogy egy újabb vívmányt ^harcol­tak ki” a magyarságnak. Ezt a vívmányt azonban a gyakorlati szükségesség vívta ki. Üdvözöljük, hogy a hatóságok — nem fontos, milyen kezdeményezésre —• de facto bevezetik a közigazgatási nyilvántartásba a nemzeti kisebbség fogalma mellé a nyelvi kisebbség fogalmát is. Nem kis jelentőségű ujitás ez. mert — ismételjük — a nyeilvtör- vémy betűje szerint éppen a nyelvi kisebb­ség az alanya, igénylője és élvezője a ki­sebbségi nyelvjogoknak. Ezzel kapcsolatban csak egyre kell még rámutatnunk. Arra, hogy az anyanyelv és a nemzetiség fogalmát a magyar nép legszé­lesebb rétegei is tisztán lássák maguk előtt, nehogy a ,.nyelvben magyarok, lélekben csehszlovákok” ismert formulája szerint azt higyjék egyesek, hogy a magyar anyanyelv bevallásával eleget tettek magyar mivoltuk- nak, a nemzetiséget azonban már összeté­vesszék az állampolgársággal. Állampolgár­ság szempontjából minden idevaló magyar csehszlovák állampolgár, de a nemzetiség­re néíve: magyar és anyanyelvére nézve is: magyar. E fogalmak tisztázása minden ön­tudatos magyar embernek nemzeti köteles­sége. És pedig nemcsak a maga számára kell ezt a fogalomtisztázást elvégeznie, ha­nem a környezetében másokat is föl kell vi­lágosítania. Természetesen nem mondjuk ezzel azt, hogy az anyanyelv és a nemzeti­ség mindenkor azonos. Szó sincs róla. Van­nak magyar anyanyelvvel született és ma­gyar művelődésben felnőtt magyarok, akik kiszakadtak a magyar környezetből és a nép körében élve más nyelvet szoktak meg s érzelmileg hozzánőttek ahhoz a néphez és már az illető nemzetiséghez tartozónak érzik magukat. Az ilyen polgártársaink csak magyar anyanyelvűek, de már nem magyar nemzetiségűek. De ugyanígy lehet­nek más anyanyelvű polgártársaink, akik az egész életen való együttélés következ­tében nyelvünket teljesen anyanyelvűknek érzik, lelkileg a magyar néphez tartozók­nak érzik magukat, teljes érzelem- és esz­meközösségben vannak a magyarsággal és öntudatosan magyaroknak vallják magukat, ezek viszont a mi édes magyar testvéreink. Nézetünk szerint a nemzetiség bevallása éppen annyira lelkiismereti szabadság kér-* dése kell hogy legyen, mint amilyen a hit­vallás szabadsága. A nemzetiség bevallásá­nak szabadsága demokratikus jog az egész világon s a nemzetiség szabad bevallásá­nak jogát természetszerűen akkor is tiszte­letben kell tartania mindenkinek, ha ma­gyarokról van szó. Az ember csak a saját lelkiismeretére kell hogy hallgasson, amikor nemzetiségét bevallja s a magyar anya­nyelvű és magyar öntudatu ember nemze­tisége sem lehet más, mint magyar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom