Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-20 / 42. (4485.) szám
193S február 20, vasárnap. T?RKGAlMACítARHlRLAP 17 MAGYAR FIATALOK SZAVA: A népi gondolat ellenlábasai, a kisebbségi magyarság belső ellenségei Irta: Blázsek József A magyar falu. a magyar nép elhanyagoltsága, szeretni és anyagi nyomora döbbaneteérn tárult e’énk a nagy világégés utón. Az eddig hamis romantikába burkolt falunak ezernvi problémája tárult elibe a kutatóknak, csolá’kotóst, kétségbeesést és lázas mentőakciókat híva ki. A gonfolkotó kononyák rán^oe homlokkal, de etózintón fogtak a régi nemtfiródömség süS^kfiriének szétoszlatátób.a, márciusi front alakult ki Magyarországon. határozott nénnemzet-mentö programmal és Szlovákiában a magyar egvetemi if’U'ág záa^tóián kitűzte a jelszót: „Életünket és vérünket népünkért,!** > Szóval: a magyarság rá'ött arra az igazságra, hogy az e’ihanyagólt,szejl©mi és anyagi nyomorban úszó falu. a magyar nemzet fenntartó-ereie, ősi és drága talaja. Ez az egyszerű magyar nép az erőforrása- minden nemzeti mecmoztotósnak és utánmótló bázisa minden elfecsérelt erőnek. Rájött arra is hogv ezzrí a néppel él, vagy hal a nemzet. Tehát, ennek a rémnek a sorsa a magyar nemzet, sorsa. A nemzet léte vagy nem’éte peTg a tragikum borzalmával tölti meg az ember lelkét. Fnnek a, néonek a szellemi és anyagi eme’ésére tohát a magyar társadalomnak, de elsősorban a ír "gyár inMlektüe leknek mindent meg kell tenn’"k. Nincs az a munka, nincs az az á’d.ózat, a~'eTy dtó/za vétó a. ha á’tala e nén művelődését lent. a fa’vak életének keretei között, e’őmozdithafi,u'k éa fej’eszttheljü-k. Népűnk ismeretköre megírnom szűk. Ez onmn van. hnmv a gve’-mek. kikerülve az iskolából azonnal bekanc'o’ódik abba a munkába, melv ezentúl minden ideiét lefogtólja. Ha volt is ’elkében valamely érdeklődés az ismeretek szélesebb köre iránt, sem módija, sem ideje nincs reá, hogv ezt kielégítse, így a szükségérzés lassanként megszűnik, az ismeretkör összeszűkül és az egész életét lefoglalja a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem. Innen van a falusi ember egyo'dalusága és materiális beállítottsága. Az iskotóból kikerült gyermekkel néhol tatón törődik még az ismétlőiskola, de az rendszertelén és igen kevés, iskola mellett, működik. A legtöbb faluban azonban az ifjúság, az iskolából kikerülve, teljesen önmagára van hagyva, igaz. akadnak nemes, önfeláldozó falusi vezetők is, akik hűséggel és lelkesén foglalkoznak a falusi néppé]. E vezető emberek egyéni kezdeményezései csak helyi eredményeket érték él és az ,ő eltűnésükké! megszűnt a, munka is. a nép szivében csak áldott emlékek maradtak utánuk.' r ■ . •'/ A. magyar nép megmentéséhez nem az - kell, Ihegv egy-két le’küsmeretes munkás fostét-tólkét fe'örlő munkát, folytasson és a többi tétlenül nézze, vagy lemosnlvogja. Nem. itt arra van szükség, hogy a kisebbségi magyar társadalom minden rétege és a magyar néo minden vezetésre hivatott tagia lássa be ennek fontosságát, öntudatosan és hiven álba m°g helyét és híven járjon el azokban a köteleésVekben, melyeket reá a kor szelleme és a néo bízott,. ■ • Minden szónoktós hiábavaló, üres szószátvárkodás lesz, ha a magyar nép vezetői nem érrik át azt a fe’elősséget, melyet vállaltak akkor, amikor áltóst vállaltak, vagv kértek a magvar nép vezetésénél, mint orvosok, panok. tanítók, jegyzők. va<gy bármilyen más intellektüelek. Nem szónoklással, nem tanáccsal k°ll a ne^zetmentés és a nemzeti művelődés munkáját elintézni, hanem a nép bizalmát elnyerve, kézenfogva kell őt a nemzet? müve’ődés uj uttóra vezetni. Magyar kultúra csak a magyar nép, a magyar nemzet alapjain épülhet fel: a magvar nép pedig a maga legiigazi'bb, gvökeres alapjában a falu népe. Ezért, a magyarság jövője a falvakban dől el a falusi panok, tahitok, Orvosok kezében van, akiknek egvtő’-egyig komoly, avatott népművelőknek kell lenniök. Ki vannak oda küldve a jövőjéért aggódó nemzet képviseletében hogy óvják és vezessék azt a népet, amely a magyar jövő alapja. Ezek me.gá’lapitása után bátorkodom végigtekinteni a szlovákiai magvar falvaink népvezetőin. Előrebocsátom, tisztelet a kivételnek, mert amint említettem, vannak a falun öntudatos és nemes nemzetvezetők is, akik egész életűket a ncmzetnevelő munkába á’litottók. De a kisebbségi magyaT falusi „intelligencia** nagy többsége nem érti, nem tudja nemzeti hivatását, a nén között idegen testként él és a törvény követetósein túl munkát nem vállal, nemzeti népvezetői kötelességéről tudni nem akar. Veszedelmes eretnekséget hirdet, melyre nincs bocsánat, melyet, feltétlenül ki kell pusztítani és ez az önáltató gondotót az, hogy a népnek „nincsen szüksége arra, 'hogy az anyagi és szedem! haladás folyamába bevitessék**. vagv ha szüksége is van rá. ezt .,nem lehet * megtenni, mert a nép csak komédiát akar, komolyat tanulni nem akar. Ezenkívül van egy másik kigyomlálandó hiba. Falusi intelligenciánk nagyrésze rangkórságban szenved. A tekintélyűket féltik a néntől és egymástól is. A végzett iskolák és foglalkozásuk szerint kasztokat alakítanak, gvülö'ik egymást, féltókenykednek egymásra, tekintésükért és felsőbbségükért pedig á'tóz harcokat vivnak. Természetesen. ha az intelligencia egymásközt is kasztokat épit, akkor a néptől áthidalhatatlan ür választja el. A tanító és lelkész tekintélvharca a legtöbb faluban dúl. A falu intelligenciája között többnyire két tábor atókul ki és ádáz harcot hirdet egymás ellen, állandóan gáncsolva egymás munkáját, kanapé-pöröket indít.. Ha az egyik fél kezdeményez valamit,, a másik siet azt megsemmisíteni és ilymódon lehetetlenné válik minden komolyabb munka. A vezetők egymásközti veszekedése folytán mennyi, de mennyi erőt vészit el a magyar nemzet, kákán csomót kereső, üres semmiségeken veszekedve. Erről a légtöbbet a SzMKE szervezői tudnának beszélni. Ez a veszekedés bénít meg minden jóstóndéku munkát. Egy mátyásföldi nagyfákban nemrégiben alakult .meg a SzMKE. A falut vezető intelligencia egyrésze nagyon ellenezte a „veszedelmes** egyesület megalakitását. Néhány fiatal intellektüel segítségével mégis sikerült életrebivni a SzMKE-t és vele a faluban a veszekedések miatt évek óta szünetelő kultúréletet sikerült pezsgésbe hozni. A SzMKE megalakulását a semmittevő intelligencia persze nem jó szemmel nézte. Mikor pedig a SzMKE párat1 an sikereket ért el előadásaival és nagy népszerűségre tett szert, megkezdték ellene a gáncsoskodást és az aknamunkát. A fiatal SzMKE-vezetők. tudatában annak hogy a népművelés csak akkor komoly és eredményes, ha a vezetők a néppel kezet kézbe téve indulnak a munkába, előadóestjeiken az egyszerű nép fiaival („atyámkfiaival**) egyszerre együtt jelentek meg a színpadon. És milyen lett a felzúdulás! „Hát ez mégis csak tekintélyt aláásó cselekedet!** És ez igy megvetendő és megbocsátó a tat1 an, „mert az intelligencia (régit gondosan kiépített tekintélyét ilymódon elpocsékolni, merénylet**. Ez a népművelői munka hiábavaló szerintük és „a. fiatalok le fogják magukat járatni a nép előtt**. A veze'.őtagokat pedig „bizalmas levelek** formáiéban igyekeznek intrikálni. A befolyásolható tagjainkat pedig elidegenítik az egyesületi munkától: „nem intelligens társaság az, nem neked való**. Azt ők is elismerik hogy a népet tanítani kell, de három lépésnél közelebb hozzámenni nem szabad, mert „utóvégre a demokráciát nem lelhet túlhajszolni*1. Szóval: a céljuk az, hogy újra csendesüljön él minden, hogy ők nyugodtan élhessenek semmittevésükben, autóról álmodozva, amely elrohanhat ebből az ócska környezetből a városba, ahol van mozi. kávéház, nő . . . stb Hiába minden szép elgondolás és terv népünk bajainak orvoslására, ba intelligenciánk és épp a falusi intelligencia nyárspolgár marad, kicsinyes, önző és idegen lesz a magyar néphez. A talajtalan intelligencia a népi gondolat ellenlábasa és ezek a kisebbségi magyarság be’ső ellenségei! Épp ideje volna már, hogy ezek az „uri“, „intelligens” mivoltukkal tekintélyeskedő urak helyet adnának a néo nemzeti gondolatot hirdető és követő igazi népművelőknek. A néni gondolat terjedését és diadalrajütását ők, egy letűnt kor ittfe’ejtett árnyékképe?. megakadályozni nem tudják, mert az történeti követelmény és őket a történelem kegyelmet ne-a ismerő szele elsöpri, mint az őszi szél a lehulló, elhervadt, sárga falevelet. Magyarok szerle a nagyvilágban Uj magyar exportcikk Angliába: a szobalány Beszélgetés a londoni magyar exportszobalánnxal ■ • Ely angol ház magyar szemmel • A legtöbb munkát adta a sok rézpucolás és a nagysága röv dszivarja LONDON. — A barackpálinka után uj magyar exportcikket fedezett fel Anglia: százszámra viszik a magyar szobalányokat Londortba és Anglia más városaiba. Pesten valóságos fogalom lett az exportszobalány. Akad közöttük nem egy tönkrement uricsalád sarja is, akik azzal a titkos gondolattal utaznak ki Londonba, hogy ott férjhezmennek A minap az egyik bejelentő hivatalban találkoztam a magyar exportszobalánnyal. Az útlevelére várt és boldog volt, amikor magyar szót hallott, ö szólított meg bennünket, hallva, hogy magyarul beszélünk . A nagysága kurtaszivart szí,,, — Hogy tetszik a hely? — kérdem. — Most nagyon — válaszolta az exportszobalány. — A doktomagysága áldott jó lélek, csak sokat kell takarítani a szivarja után, mert kurt&szlvart szi kérem, és mindenütt elszórja a hamut, i ■ ' , ; •, - ív:i r t' — ! Mikor megérkeztem, nagyon megijedtem, azt hittem, nem fogom tudni megszokni. Chiswideben lakunk, a Temze mellett (Chiswick London egyik külvárosa) egy szép kis villában. Az első nap két hatalmas árkust adott át nekem a nagysága. Persze angolul volt és nem értettem. Akkor még csak mutogattunk egymásnak. A nagysága tud pár szót németül, én pedig Becsben szolgáltam egv évig. Másnap egy magyar urat hittak a házba, valami hivatalos ember, vagy újságíró volt. aki lefordította az árkusokat magyarra. Akkor kiderült, hogy ez az órarend, hogy .mikor unit kell csináljak. A magyar fordítást aztán a nagysáoa kartonra ragasztotta és kifiiogesztette a szobámban. Minden órára és minden napra meg van szabva, hogy mit keli csinállak. — Eleinte azt hittem, hogy nem fogom bírni, aztán rájöttem, hogv scfckai! kevesebb a munkám, mint Pesten volt. Csak persze egészen másféle. Például Londonban a főzés nem olyan fontos. A szakácsné pár perc alatt összecasrxja. Neki is meg van ha óvva egy - hónapra előre, hogy méhek nap mit kell főzni és Londonban mindent házihoz hoznak. Csak telefonálni kelll... E^ész nap pucolni kel,,, — Hogy mi volt a legszokatlanabb dolog eleinte, — feleli az exportlány és elnéz, memóriájában kutatva, aztán hirtelen megszólal... Ja igen, a rézholmi. Itt Londonban egész nap a rezet kell pucolni, mert belepi a por, a korom, az eső és a piszok. A réznek pedig ragyogni kell, a kilincseket, csapókat, fogantyúkat, minden nao a’aoosan le kell takarítani ... (Paul Morand könwe jut eszem.be Angliáról. „Anglia óriási hajó, ahol a legénység eo-ész nap a réztárqvakat takarítja, fénvesiti. A többi nem látszik fontosnak, de a réz mindenütt ragyog.** Tény, hogy a fakó réztárgy Angliában ijesztő banya"•tóg és társad?1mi zuhanás jele.) — Mi a nani munkája? — Reggel félhétkor .kell kelni. Eleinte kicsit megijedtem, amikor kiértem. Télen sötét van még s az eoiész ucca kihalt. &»ho1 senki... — Hát persze. London későn ébred. — Szét kell húzzam a fűlnöm őket a szobákban. Ki kell nvissam a rácskaput, h^-iv a telesember és az uisánosfin belőhessen. Tüzet csinálok a kon ■'"hóban és elkészítem az első teát. Ez csak egv kis kanna tea és keksz, amit eavnegved nyolckor kell fehzotóíb'ak a nenrxrcéérának az ágvban. Az igazi reggelit az ebédlőben kell szervírozni, de ezt már a szakácsné csinálja. — Milyen a szakácsné? — Idősebb asszony már, egész nap nem szól egy szót sem, de .... ■ minden este iszik vacsora után s néha egy egy kicsit be is van rúgva. Akkor kártyát vet nekem és fényképeket mutogat... Angliában azt hiszem, minden szakácsné iszik — mondja elgondolkozva. (Én pedig tudom, hogy Angliában a legtöbb negyven éven felüli asszony iszik; szakácsné és nagysága egyaránt.) — Reggeli félkilenckor van, vasárnap kilenckor, de én akkor már megreggeliztem és kinn vagyok a ház előtt, súrolom a küszöböt és takarítom a réz névtáblát és a kilincset Egyszer elfelejtettem a rezet s akkor kikaptam a nagyságától. Azt mondta, nem mindegy, hány órakor takarítjuk a rezet Reggel kell! Eleinte azt hittem, ez is ValaÉm olyan furcsaság, de aztán egy nap munkakőzben végignéztem az uccán s láttap.. ÍK?gy ahány ház van az uccaihosszábán, ott mind kinn áll .a lány és pucolja a kilincset reg-, gél egynegyed kilenckor ( (Mint egy operett gőrlkórusa.). A papagájok — Ezután az ebédlőben ki kell porolni a szőnyeget, leporolni a bútorokat, kicserélni a vizet a vázákban és leszedni a takarót a papagájokról .... j — Hát az is van? — Hogyne kérem, nyolc kis kék papagáj az ebédlőben. Este mindig le kell flanelltakaróval takarni a kalíckát (szomorúan), de egy se tud beszélni. Csak esznek. — Más állat nincs? — Kutya. (Gyűlölködő arckifejezéssel): Undorító egy állat kérem, de a nagysága imádja. Nem lehet elpusztítani. Már kétszer elgázolták: egy bicikli és egyszer az autóbusz. Igazában csak két lába van, a másikokon sántít, de még mindig él. És külön hozatják neki a kekszet (tárgyilagosan), mert megszokta. — Aztán — folytatja most már egy kicsit úgy, mintha leckét mondana fel — reggeli után megágyazok a hálóban. A szalonban megtakarítom a kandallót kívül-belül (a többi szobában villanykályha van). Aztán takarítok a fürdőszobában és a műtőben. Leporolom a bútorokat, lemosom a kézmosót, a lefolyókat.,. — Ezután jön a különleges munka. Minden napra más van előírva és kétszer egy héten szabad vagyok: szerdán és vasárnap. Hétfőtől — szombatig — Hétfőn mindig mosunk és vasalunk, de csak finom holmit, mert a többit mosodába adják. (Lelkesen és szakértelemmel): Nagyon szépen mosnak az angolok. Én veszem át a holmit és olvasom meg, hát tudom. — Kedden a szalonban kell nagytakarítást csinálni, porszivógéppel. szerdán az ebédlőben. Különleges krémmel kell fényesíteni az ebédlőasztalt. Ez nagyon fontos, mert az angol házban az asztalra nem tesznek abroszt, hanem csak kis csdpketeritőket a tányérok alá. Ez minden házban igy van. Este meg gyertya mellett ebédelnek, mint a zsidók. — Aztán porszívózok az ebédlőben, de akkor a madarakat ki kell vinni, mert a nagysága azt mondja, hogy bajuk lesz a zajtól. — Szerdán a műtőben nagytakarítás és aznap a lépcsőházat is ki kell takarítani. Szőnveqet a lépcsőkön porszívózni és a sok képet a lépcsők felett letakarj tani. Szerdán délután az ezüsfcnemüt kell takarítani, különleges krémmel. A mindennapi ezüst az ebédlőben van. A szép ezüst — amikor vendég jön —, az viszont egy nagy ládában az én ágyam alatt van a cselédszobában. A szakácsné azt mondja, ez minden angol házban igy van. Nem tudom, itt Angliában soha semmi nincs elzárva. A spájz folyton nyitva, a kapu egész nap végre nyitva. A nagysága még éjjel sem zárja be a szobája ajtaját. — Hát szóval, csütörtökön ablakmosás végig az egész házon. Pénteken a konyhákat kell kitakarítani. Nálunk három konyha van (mint minden angol házban) s mind a három a pincében van. Egy rendes konyha, aztán a „pantry**, ahol az edényeket kell elmosnom és a „scullery'b ahöl a központi fűtés konyhája van. Ez folyton ég és vigyázni kell rá, mert ha elfelejtek rárakni, akkor nincs meleg víz a fürdőszobákban és hideg van a lépcsőházban.-— Szombaton az uccalcaput kél! lemosni és a külső .vasrácsot. Hát nagyjából ez az'egész munka. Felszolgálni nem kell. mert- van „parlour-* maid*4 is a házban. (Angliában ez a fogadó, fel-, szolgáló szobalány, aki szerényebb házakban az inast helyettesíti.) — Milyen a ,.parlour-maid“? — Már nem fiatal és már háromszor volt jegvben, de mindig visszament a parti. Most egy. rendőr udvarol neki. Ami fó és amit nem tehet megszokni — Mit csinál a szabad idejében? — Hát (elgondolkozva)... rádiózom. A rádiót a nagysága adta, egész nagy és Pestet is lehet vele venni. Vasárnap mindig cigányzenét hallgatok, aztán sétálni megyek Hammersmithbe és néha veszek magamnak valamit. — És mennyi a bére? — Heti huszonöt shilling. Itt Angliában hetenként fizetik a lányt. Szóval egy hónapra öt fontot kapok, ami Pesten sok pénz, tudom. Mennyi is? — Körülbelül százharminc pengő. Ezt mind megtakarítja? — Hát igen (szomorú mosoly) a legtöbbször... — Na és (a legfontosabb kérdés), hogy tetszik Anglia? — Hát kérem szénen (kissé rezignéltan), azért meg lehet szokni Nem mondom, nekem ló helyem van, mert itt egy másik lány is Debrecenből, az egy őrnagynál szolgál, aki Indiában lakott, annak sok baja volt.. „ — Mégis ... mi? — összerugták a port a szakácsnéval, mert a szakácsné azt mondta, hogy elhódította tőle a mészárost az Osbome-uccából. (Meggyőzően): Pedig ez nem is volt igaz. A szakácsné be is akarta perelni, de aztán a mészárosról kiderült, hogv már van felesége. Csak viszonyt akart.. „ (Már Angliában is...) — Mégis, mit nem tud Angliában megszokni? — Hocv a naovsága soha sem beszél velem (lemondással), soha semmit sem mond ügyeiről. Egy év után is csak annyit tudok róla, mint az első nap. Ioaz. hogy még eovszer se szidott össze (a rézdolog az nem volt komoly), pedig azt se bánnám. Csak szó'1-n.a legalább egv-egy szót néha... (Keiébe adiák az útlevelét. Az utlevé'ben ez van: íuszonötéves. római katolikus, vagyontalan, anvanvelve manvar, haja barna, szeme barna, szakálla nincs. Különös ismertetőjele n?ncs.) H. A*
