Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-06 / 30. (4473.) szám
6 ^RKGM-MaGÍ!AR-H1RLA& KülőM&élemmy. Királyi hercegnő Nem tudom, hányszor kell eldördülni az ágyúnak Hollandiában, ha királyi herceg születik. Tény az olvastuk a lapokban, —- hogy ötvenegy dörrenés után abbahagyták az ágyúzást és ekkor mindenki tudta, aki hallotta, hogy nem királyi herceg született, hanem királyi hercegnő. Azután megjelentek a narancssárga plakátok — a királyi család és a délszigeti gyarmati bőség színében — és a derék holland nép örömmámorban úszott. Mi messziről azt hittük, hogy Hollandiában mindenki repesve kívánja, hogy végre ismét fiú szülessék a királyi családban és ime, utólag tudtuk meg, hogy a nép túlnyomó része leányt óhajtott. Most már tudjuk, hogy a királynő és a trónörökösnő ezt kívánta. Tehát semmi akadálya, hogy tomboljon az öröm Hollandiában. Fiú lesz vagy leány? A kérdés hetek óta lebegett a világsajtóban, mint narancsszínű remény a háborgó, viharos vizek fölött. Az újságolvasó ingerülten tovább akart lapozni: mit érdekel, itt vannak az ijesztő spanyol, kínai, orosz, román események és az egyéb nemzetek süstörgő, titokzatos készülődései. Mit érdekel, hogy királyi unokát; várnak a jólét és boldogság egy kicsiny szigetén. Valahogy meg kellene nyugtatni az olvasót, hogy nem kell szégyenkeznie, amiért mégis betüről-betüre végigolvasta a bőséges tudósításokat és olvadó szivvel látta a moziban, amint a fiatal anyajelölt és a leendő nagymama, a királynő biciklin behajtanak a királyi park kapuján. Lelkünk természete, hogy a születés a legnagyobb ijedelem idején is jobban érdekel bennünket, mint a halál. A kisded, aki születésével fölibénk kerül, mindig megejtő, enyhítő tünemény volt számunkra és most, hogy megszületett egy boldog országban, minden aggodalmunkban is — és talán éppen minden aggodalmunkban — ösztönösen menekülünk a valóságos mese nyugtató szárnyai alá. És itt nemcsak kisdedről, hanem hangsúlyozottan leánygyermekről van szó. Mintha valami rejtélyes összefüggés volt abban, hogy a boldog Hollandiában százhúsz év óta, pontosan 1817 óta nem született fiutrónörökös és hogy ez idő óta sem külső, sem belső vihar nem zavarta Hollandia békés és céltudatos fejlődését. Persze képtelenség volna egy újságcikk keretében jobbra vagy balra bizonygatni azt, amiről már annyi szó esett: hogy a női kormányzás sohasem tett rosszat az országoknak, különösen az utolsó kétszáz esztendőben nem. Talán fölösleges itt megint hivatkozni Mária Teréziára, aki női gyengeségében vagy gyengéd nőiességében meg tudta akadályozni a monarchia feldarabolását és még hétéves bosszúhadjáratot is tudott inszcenálni az elvett országrészekért- Vagy Viktóriára, aki alatt kiteljesedett az angol világbirodalom. Maradjunk meg Hol- . landia mellett, a polgári erények és polgári • jólét országa mellett, amelyben negyvennyolc év óta nők uralkodnak. Pontosan ez idő közepén viharzott el legközvetlenebb szomszédságában a világtörténelem legnagyöbb támadása és a nagy viharszélben, amely elpusztította a szomszéd Belqiumot, még egy szélmalom se dőlt össze Hollandiában. I Szerencse dolga? Valóban az. Szerencse dolga az is, hogy fiú születik-e vagy lány. I 1890-ben, III. Vilmos halála után, mikor : Emma anyakirályné vette át az uralmat királynő-leánya nevében, a gyors reformok ; korszaka következett be. Bevezették a pro- ' gressziv adózást, átszervezték a hadsere- , get, megszüntették a pénzért való megvál- ; tást a katonai szolgálat alól, megreformálták a választójogot. Itt derült ki, hogy a királynő modernebb volt, mint a parlament, az uj választójog első tervezetét leszavazták és csak a második, kompromisszumos j megoldás ment keresztül kis szótöbbséggel. < Mikor pedig az ifjú Vilma királynő első , trónbeszédét tartotta 1898-ban, legfonto- 1 sabbnak tartotta a szociális követelések és ; a sürgős szociális intézkedések hangoztató- < sát. A háború Hollandia mellett viharzott, 1 de tudjuk, milyen megfeszített kísérletek 1 történtek, hogy beugrassák a háborúba. Semleges maradt Svájc szövetségi állam is, j de Hollandia királyság és a királyságok — < különösen ilyen veszélyes közelségben! — ( Ia presztizspolitikát és a meggazdagodás politikáját űzték még akkor. Nem lehet pszichológiai bölcselkedést támasztani, hogy mi történt volna akkor, ha Hollandiát férfikirály kormányozta volna a világháború idején, tény az, hogy a királynői Hollandia semleges maradt igen kényes és ingerült helyzetekben. Azóta már régen kiderült, hogy * egyedül a semleges országok nem fizettek rá, vagy jártak jól a háborúban, de mennyi idő telt el a presztízs-politika és az okos felismerés és önmegtartóztatás divatja köközött! Mikor aztán vége volt a háborúnak, elsőnek jelentkezett Hollandia, hogy a letört nemzetek gyermekeit feltáplálja. Az anyai tekintet hizlaló gondosságában részesült sokezer magyar gyermek is és ki ne is- r merte volna fel az anyai tekintetben Vilma királynő tekintetét. Az óvatosság és a gyermekek iránti szeretet primitív női tulajdonságok, de ezek a? tulajdonságok remekül érvényesültek a há-j borúban és a háború után. Semlegesnek maradni és jóllakatni a gyermekeket, ez a ma legfőbb diplomáciai és állampolitikai képesség már húsz évvel ezelőtt meg volt a világ egyetlen női uralkodójában és azóta sem találtak ki jobbat. Itt nincsenek bizonyítékok, de az embernek az az érzése, hogy a női magatartás okosnak, becsületesnek és szépnek mutatkozott és mintha a női nyugalom, kitartás, előrelátás, az óvatos családi, anyai előrelátás volna ma is és hosszú idő óta a legszerencsésebb attitűd nemzeti politikában és gazdálkodásban. Sok szó esett már arról, hogy nők milyen bámulatosan értik a kormányzást az utolsó századokban, de nem tudom, gondoltak-e már a nőpártiak arra, hogy a siker talán nem is a pozitív női tulajdonságokban keresendő, hanem abban a negatívumban, hogy bizonyos tulajdonságok a nőkben''— nincsenek meg. Kétségtelen, hogy a világ mai arculata, a technikai civilizáció soha nem álmodott kiteljesülése a férfiúi invenció ijesztő kibontakozása. Ijesztőnek kell nevezni e kibontakozást, amely ma nem biztat egyébbel, mint azzal, hogy önmagát falja fel és úgy mellékesen elpusztítja azt is, amit sokkal nemesebb lelkületű emberöltők évezredeken át alkottak. A férfiúi találékonyság, amely a hatalmas találmányokat megcselekedte, nem emelhető ki elszigetelten a férfilélekből, hogy mint valami szolgáló szellem működjék az emberiség jólétéért. Az invenció be van ágyazva a férfilélek egyéb ősi mozdulásai közé, amelyeknek létét és kiélését köszönheti. Ezek az őszi tulajdonságok, amelyek az ,,elvi álláspont" makacsságát, a világnézeti és számtalan más csökönyös játékosság életveszedelmeit hozzák ki a férfilélekből, — ma, mikor egyszerűen megélhetésről, az eszközök józan felhasználásról van szó — nagyon lassan és kétségesen csillapodnak. A gyermek saját édesanyjára fogja a fegyvert, amit feltalált. Újra meg újra felkapja, újra meg újra ijedten leereszti. . . Sok jó jel mutatja, hogy a férfilélek igyekszik magára erőltetni az utolsó percben a józan, praktikus okosságot, amely természetének idegen, de amely a női lélek alapfundamentuma. Női megtartóztatást, női lemondást, tartózkodást — és hányféleképpen lehet még nevezni a női passzivitást —• kénytelen magára erőszakolni a világot kor1938 február 6, vasárnap. Belgium Európa egyedüli állama, ahol a kisebbség többség és viszont. 1930-ban 4,135.568 flamand — pontosabban németalföldi (holland) nyelven beszélő lakost mutatott ki a statisztika, mig ezzel szemben csak 3,513.321 francianyelviiit. Méu a francia elem kulturális fölényéről sem lehet beszélni. Antwerpen remek épületei, Brügge felejthetetlen művészi emlékei a németalföld! kultúra talajából nőttek ki. Beethoven ősei itt születtek és a modem belga zene nagyhírű képviselői is többnyire a flamand föld hajtásai. De a politikai fejlődés csúnyán megtréfálta ezt a többséget. Miként a Blamand vidéken született és máig sem elfeledi Till Eulenspiegeilt, annyi legenda jókedvű hősét a hatóságok megrendszabályozták. Kedves humoru cselekedeteit nem vették tréfának, tisztaszemü naivságiát saját zsebükre kamatoztatták és anyanyelvét kig,unyolták. Nevetség és elnyomatás tárgyává tették a flamand „póri" nyelvet a francia tenger zsilipéit felszakító fransquillon-ok, vagy ahogy mi nevezzük őket, az uralkodó vallónak. A múlt század közepétől kezdve máig tart a két elem, a flamandok és vallonok párviadala. 1932-ben finom felépítésű nyelvtől vényeikkel szabályozták a harcot. A területet három részre osztották, a francia nyelv, flamand nyelv területére és •az úgynevezett vegyes, brüsszeli agglomerációra. A nyelvi rendezés csodájára járták mifelénk is és dr. Stodola Emil feltünéstikeltő könyvében a csehszlovákiai megoldás mintaképének állította oda. Igaz, szépek ezek a törvények — flamand nyelven: taaiwetten, de a demokratikus elrendezés után lassan bicegő gazdaságii és politikai önzés megtalálta annak a módját, hogy hogyan gondoskodjék a törvények végrenemhaijtásáióL Ezt a nótát Európa keleti részein is jól ismerik. Az ellentétek tovább is egymásnak ütköznek, különösen ott, ahol vegyes a lakosság. Flamand vidéken pedig a politikai hatalom vallon urai ügyesen használják ki azt a rendelkezést, hogy a városok polgármesterét a belügyminiszter nevezi ki. Ha az ellentéteket és csetepatékat, melyek általában a nyelvi jogok körül folynak, nem is lehet a mi nehéz levegőjű szegletünkhöz hasonlítani, a viszonylagosság elve alapján a flamand nemzet tagja épp oly szívfájdalmat érez a hiányzó flamand felirat láttán, mint mi, ha végig tekintünk a kisebbségi sors nincstelenjeinek a hadseiregién. Az ellentétes érdekek káoszában úgy jár végig egy őszahuju, szeittdszemü ember, mint Till EulenSpiegel életre kelt legendája. Florimond Gramméra valamikor a ronsei püspöki kollégium tanára volt és kezdettől fogva a flamand nemzeti ügy szolgálatába állott. Ronsei villája kiterjedt mozgaLmaknak lett a középpontja, melyet hivei taajgrensacLLe néven emlegettek. Követőit a katolikus táborból toborozta, mert a másik nagy párt híved, a flamand szocialisták itt is elutasító magatartást mutattak a nemzei harccal szemben. Amikor az 1932-es törvények megszülettek, úgy látszott, hogy a népszerű és minden flamand előtt ismert Gramméra már nem fog . munkájának annyi gyakorlati teret találni. A törvények elégtelen végrehajtása azonban uj és meglepő eredményekre vezető munkateret nyújtott neki. Addig sem volt vezér a szó közkeletű értelmében. Homlokát nem díszítette a képviselők babérja, hatalma és pénze sohasem volt. Apostoli 'kitartással járt helyről helyre és mérsékelt, sokszor humoros, de soha meg nem alkuvó módon juttatta a flamandok eszébe jogaikat. Úgy járt közöttük, minit a megszelídült lelkiismeret, nem szórt villámokat és nem gyújtott lobogó máglyákat, csak különc egyéniségének megkapó ötleteit és megnyilvánulásait szórta a tömegek •közé. Felfigyeltek, feleszméltek és szelíd, vérnélküli, de határozott manifesztumai többet tettek, mint sokszor a gyújtó, kegyetlen uszítás. Sikerének a titka éppen egyedülálló érintetlenségében volt. Nem mondhatták rá, hogy önzésből, vagy fizetésért cselekedik, nem foghatták rá a nagyravágyásit és karxierkeresést és ha sokszor fejcsóválva csodálkoztak bizar ötletein, mosolyoghattak rajta, de tetteit tudomásul kellett vemniök. Igazi munkatere a Raad van de Daad (Cselekvés Tanácsa) szervezete. Hogy mit akar vele? Tisztogatni, felelte és közben végigjárta a flamand nyelvterületet. Az egyik városkában arra ébredtek a jó polgárok, hogy az éjszaka folyamán az összes francia uccai feliratokat és a hivatalok tábláit valaki gondosan bemázolta. Egy nap egy polgármester Gramméra nevével jegyzett felszólítást kapott, hogy tüntesse el negyvennyolc órán belül a városházáról az öszszes, törvényellenesen franciául megfogalmazott feliratokat. A határidő eltelt. A végrehajtók pontosságával jelent meg Gramméra segítőtársaival a városházán és sorba, ügyelve és gondosan letépte a törvénytelen feliratokat. Máskor a miniszterelnök kapott barátságos intelmet, hogy valamilyen ügyet orvosoljon. Ha nem tette, megjelent a helyszínen Gramméra és „rendet csinált". ö úgy hívja ezt, hogy „a közvetlen cselekvés", vagyis ha a kormány és a hatóság nem segít, segíts magadon. A rendőrség persze ezt nem igy hívja és hasonló esetekben közbelép. Kümányzó férfilélek, ha ki akar jutni a maga teremtette káoszból. Hívjuk segítségül a nőket, a higgadt okosokat, hogy csavarják ki a fegyvert a kezünkből? A férfi ezt nem teszi, inkább maga próbál nőmódra gondolkozni. De ott, ahol a szerencse kedvez . . . Hollandia szerencsés ország. Nem volt átvonulási terület a háborúban. Nem tudták beugratni a háborúba. Hollandiát királynő kormányozza. És most újra nő született, a harmadik királyi nemzedékben. A nép, amely titkon remélt, ujjong örömében. Minden oka megvan rá. SÁNDOR IMRE. lönben már régóta ismerik. Amikor még annak idején Brüsszelben Gramméra nem akarta a villamoson jegyét megfizetni és amikor emiatt a rendőrök faggatták, süketnémának tetette magát mindaddig, amíg nem szóltak hozzá flamand nyelven. Állásából természetesen kiteíték, mert nem lehet egyszerre szolgálni a belga kormánynak és' a flamand népnek. A nép bőségesen kárpótolja ezért szere tétével. Ha fogházban ül, a sürgönyök folyama ömlik feléje. Ahol nyilvánosan megjelenik, körülveszi a tömeg és ünnepli és a csendőrök is bocsánaíkérések közepeit szokták letartóztatni, sőt büszkék arra, hogy éppen övéké volt a szerencse. Grammenst semmi sem ingaltja meg. Sem a politikai ellenfelek cselvetései, sem a nép rajongása. Megbékült arccal halad tovább a szeretet és gyűlölködés sorfalai között. Sikerének éppen az a tiíka, hogy sok tülekedő karrierista között a szelíd, de elveiben kitartó bölcs mosolyával lépked. Tamás Lajos: Büszke kívánság Fenyők fölött a kötélpálya, a szivem kötöm fel reája. Csússzon, simuljon, sokat lásson s ne borzongjon az elmúláson. Az ég alatt ne legyen társa, Csak lebegjen az űrbe zárva. Ajtaján szél kopogtasson, magába dús kincseket rakjon, legyen zord, kemény és élő, a villámok közt sohsem félő. A kötél sohase remegjen, csak büszke fejjel emelkedjen, hogy káprázzon majd, aki látja, a csúcs legyen az állomása, álljanak fel jobbra-balra, akiket elhagy majd alatta és merev pályán, egyenesen nézzen át a kisebbeken .. , — SZÜLÖK ISKOLÁJA POZSONYBAN. Pozsony és környéke magyar iskolái szülői társulatai szövetségének rendezésében február 9-én, szerdán este fél 7 órai kezdettel dr. Reiner Ernő losonci gyermekorvos tart előadást a következő címmel: „Az alkoholizmus és a gyermek." Az előadás színhelye az evangélikus elemi iskola díszterme (Tolstoj-ucca 1. sz.) Az előadást pontosan fél 7 órakor kezdik meg. Szabad belépés. Mindenkit szívesen lát a vezetőség. Florimond Grammens, a flamandok élő legendája Irta: Duka Zólyomi Norbert
