Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-24 / 45. (4488.) szám

1938 február 24, csütörtök. TI^GAI-A\\(AaR-HIRIiAI> 3 KULTÚRHARC ' (s. i.) KASSA. — Arról az áldatlan kultúr­harcról van szó, amely Szlovákiában mutatkozik Itt-ott a magyar szó elllen, de talán seihol oly he­vesen, mint Kassán, ebben az exponált város­ban, megfeledkezve a szép 'kijelentésekről és ígéretekről, amelyek a nemzeti kultúra életjogát hirdetik. Kassán a magyar kultúra az, amely vé­dekezésre szorul, mert a szlovák kultúra igen sok munkása nem éri be az építőm unkával, az egyetlen lehetséges feladattal a kultúrában, ha­nem minden területet uralni akarnak, olyan kul­­turterületet is, ahol másnak a kertje viruL A szlovák kuituregyesületek összeültek Kas­sán, hogy megbeszéljék az előkészületeket a hu­szadik jubileumi, sőt az 1943-ban bekövetkezen­dő huszonötödik jubileumi esztendő megünnep­lésére. Az ünnep előkészítését azzal kezdték, hogy tiltakoztak a magyar kultúra védelme el­len, tiltakoztak a magyarság városházi képvise­letének magatartása ellen kulturvédelmi kérdé­sekben. Magyar kulturügyekben abszolút több­ség mutatkozik a kassai városházán az alkotmá­nyosan megválasztott képviselőtestületi tagok között. Ez a valóságos tény azonban legkevésbé sem befolyásolta rezoluciójukban a szlovák kultur­­egyesületek képviselőit. Megejtő egyoldalúság­gal tiltakoznak például az ellen, hogy a költség­­vetésben alkalmilag felszabadult összegek feles arányban osztassanak meg magyar és szlovák kultúrintézmények között. Akik a város igazi nemzeti struktúráját ismerik, jogosan kívánhat­nák a feles megosztást, a valóságban azon­ban hol vagyunk ettől! A tiltakozó rezoluciót megszavazó urak nem vették maguknak azt a (fáradságot sem, hogy átnézzék a város kulturá­­rális költségvetésének tételeit. Ha átnézték vol­na, rájöttek volna, hogy a város még a hivata­los népszámlálás tizennyokszázaléknyi arányá­nak megfelelően sem gondoskodott a magyar kulturális intézményekről, szóval abban az arányban sem, amit ők követelnek. Nekünk vol­na ekünk tiltakozni amiatt, hogy ilyen megté­vesztési szándékkal előhúzott 'kis költségvetési Összegek feles arányú elosztásával azt akarják elhitetni, hogy a magyar kultúra,valóban a szlo­vákkal egyenlő gondoskodásban részesül a város neszéről minden vonalon. Az a gyanúnk, hogy ezek a kuítunmunkások Sokkal többet politizálnak, mint kulturtevékeny­­kedinek. Ez az újfajta „kultúrpolitika" sok újfaj­ta érdekességet produkált számunkra. Megte­remtette elsősorban a „százalékos kulturkeret" fogalmát, ami azt jelenti, hogy a magyar kultú­rának be kell szorulnia a népszámlálási statisz­tika tizennyolcszázalékos keretébe, a csehszlo­vák kultúrának pedig ki kell bővülnie a megfe­lelően felnagyított keretbe. Egyelőre a magyar kultúra beszoritása foglalkoztatja az urakat, minthogy a magiük számára felnagyított keret sehogy sem tud megtelni természetes tartalom­mal. Hogy konkrétek legyünk: e pillanatban a szinházkérdésről van szó. Az említett rezolució végső és konkludáló tiltakozása a szinházkérdés­­ben történt, aminthogy a költségvetési összeg feles megosztása is azért izgatta az urakat, mert a szóbanforgó összeg felét a magyar színtársu­lat kapta meg. A rezolució tehát végül az ellen tiltakozik, hogy a szlovák sziniszezónt, amely pedig semmiképpen sem bizonyult helytállónak, megrövidítsék. Mindez csak presztízskérdés, nem pedig kul­­turkérdés. A főszezónt — szeptembertől áprili­sig — a csehszlovák színtársulat foglalja le a kassai színházban, a magyar színtársulat pedig, amely hihetetlenül mostoha körülmények között küzd létéért, már állomáshelyet sem talál, ahol kihúzhatja április elsejéig, mikor megnyílnak végre számára a kassai színház kapui. És nehogy megnyíljanak előbb, hozták meg hangos rezoludó­­jukat a szlovák kuituregyesületek képviselőd. A másik oldalon pedig érdekeltek és pártközi urak ankétoznak. A jóindulatú urak ankétozhat­­nák, amennyit akarnak, a hajléktalanná vált ma­gyar színészek érdekében, — nem juthatnak eredményre, ha a Jó szándékot, ha van is, el­gáncsolja az ujmódi „kultúrpolitika". A színház tátonghat az ürességtől a csehszlovák előadások alatt, s ha már semmiképpen sem megy a sze­­zón kitöltése, vendégszerepelhet a Habimah színtársulat is, csak a magyar színészek be ne jöjjenek április elseje előtt. A rezolució nem volt eí'ég, a csehszlovák lapok ezenfelül még a jól bevált „provokace" jelszót is harsogják, amiért a magyar kulturképviselet hajlékot #kö­­vetel a tönkremenőben lévő magyar színtársulat számára, — mindez pedig miért? Azért, hogy a csehszlovák színtársulat a jövő évre is meg­kaphassa a maga héthónapos idényét Kassán! Hogy a keret megmaradjon, hogy a csehszlovák társulat a jövő évben is keresztüljátszhassa a téli szezónt üres házak előtt a maga másfélmilliós szubvenciójával, olyan előadásokban, amelyről maga a szlovák sajtó mondta meg lesújtó kriti­káját. És azért, hogy a magyar közönség mü­­kedvelő előadások egyesületi termeiben zsufo­sm A világ várja Schuschnigg beszédéi Az érvényben maradt tilalmak — Politikailag nem tevékenykedhetnek az osztrák nemzeti szocialisták BÉCS. Egész Ausztriában nagy érdek­lődéssel várják Schuschnigg beszédét, ame­lyet az osztrák rádión kívül továbbit a né­met, az angol, az olasz, a magyar, a svéd és az északamerikai rádió is. Illetékes körök biztosra veszik, hogy a csütörtök esti beszéd végleg tisztázza a helyzetet Németország és Ausztria között. A belügyminisztérium utasításokat adott ki a rendőrségnek és a csendőrségnek, amely utasítások a következőket tartalmazzák: 1. Kampóskeresztet az osztrákok tovább sem viselhetnek. 2. A Hitler-köszöntés továbbra is tilos marad. 3. A német himnuszt csak külön engedél­lyel szabad énekelni. 4. Csak a jelenlegi egyenruhákat szabad viselni s a német birodalmi állampolgárok­nak engedélyre van szükségük, ha német egyenruhát kívánnak hordani. 5. Magánszemélyek nem tűzhetik ki a né­met lobogót, csak szállodák, ha a kampós­­keresztes zászló mellett az osztrák színeket is kitűzik. 6. Politikai gyűléseket csak a hazafias front rendezhet. 7. Az újságok behozatalára vonatkozó rendelkezések a régiek maradnak. 8. A hazafias front nem ellenzi, ha valaki személyesen nemzeti szocialistának vallja magát, de nemzeti szocialista csoportok ak­tivitása nincs megengedve. 9. Nemzeti szocialista propagandatevé­kenységet továbbra is úgy büntetnek, mint eddig. 10. A kormány és a hazafias front tagjai­nak megtámadóit ugyanúgy büntetik, mint eddig. 11. Németországi rádióleadásokat nyilvá­nosan továbbra sem szabad hallgatni. Egymillió aláirás BÉCS. — A német szakszervezeti szövet-Magyar gimnáziumot s a Garam és az Ipoly szabályozását követeli Léva és Zseliz magyarsága Az egyesült párt gyűlése Léván - Jaross és Porubszky beszámolója LÉVA. — Az egyesült p&rl lévai járási szervezete vasárnap tartotta évi közgyűlé­sét, amelyen a helybeli és vidéki párttagok nagyszámban jelentek meg. A közgyűlést dr. Kmoskó Béla járási el­nök nyitotta meg leikeshamgu és mély be­nyomást keltő beszéddel s üdvözölte a tör­vényhozókat. Utal arra a hinre, hogy az ál­lami alkalmazottak statisztikáját revízió alá veszik A statisztikát — úgymond — gyak­ran használják föl érveink ellen, például legutóbb a lévai iskolaszéki választás előtt, pedig a gyakorlati élet mást mutat, mint a statisztika. Azért vizsgálja meg lelkiisme­retit minden magyar, vájjon mindig és mindenben teljesiti-e kötelességét a ma­gyarsággal szemben, mert ahol titkos sza­vazás van, ott többségben vagyunk, de a nyílt szavazásnál kevesebb a számunk. A nemzeti hovátartozásnak nyíltan is kifeje­zést kell adni. A szónok nemzethüségre buzdítja a magyarságot. Jaross Andor beszéde A nagy lelkesedéssel és tapssal fogadott beszéd után meleg ováció közepette emel­kedett szólásra Jaross Andor nemzetgyű­lési képviselő, a párt országos elnöke. A pártelnök elmondotta, hogy 1918 óta birkó­zás folyik a nemzetközi marxizmus és a nemzeti politika közt. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a nemzet többfelé húzzon, a demokrácia a népuralmat jelenti, a nép­nek magának kell termelni olyan rendszert, amelyet a saját érdeke védelmében a leg­célravezetőbbnek lát. A szudéta-országok németsége kialakította a maga politikai fő­lódjék össze, ha magyar színjátékot akar látni. A magyar társulat többször kapott ígéretet, hogy beengedik április elseje előtt is a kassai színházba, amiként a valóságos igények meg­kívánják. A csehszlovák társulat igazgatója sem zárkózott el e Jogos kívánság elől, amit a ta­pasztalati valóság tett számára is indokolttá, a szlovák kuituregyesületek azonban beleszóltak és — tiltakoztak. Nekik a keret a fontos, a hi­vatalos keret, a kultúrpolitika, nem az építő kultur munka. Nem egyszer írtuk meg, hogy a nemzeti kul­túra kiépítése nem történhetik egy másik nem­zeti kultúra rovására: ez minden nemzeti kultúra legfőbb erkölcsi alapja. Éneikül csak látszat­­eredményeket lehet elérni, de nem lehet tartós, Időálló, becsületes épitőmunkát végezni. keretét; a szudétanémet pártban. A kormány lapjai akármit is Írnak, a Csömörök és Schulczok bármit is mondanák, a magyar­ság ideje elérkezett. Hatalmasan növekvő tábor vagyunk, mozgalmunk már magától napról-napra erősödik. A falusi népben soha nem csa­lódtunk, de már a városokban is előtűn­nek az úgynevezett négyszemközti ma­gyarok s bátran vallják és vállalják ma­gyarságukat. Ma már belátják, hogy magyarnak lenni küldetés. A megbékélést mi úgy képzeljük, hogy minden nemzetiség a maga területén maga lesz az ur és a magyarlakta vidékek­nek visszaadják a magyar jelleget. A keresztény nemzeti fölfogás alapján be­csülünk minden nemzetiséget. Ezeréves kapcsolataink vannak a szlováksággal, ezt a viszonyt nem akarjuk megrontani, de azt a becsületes szlovákok is belát­ják, hogy nincs szükség arra, hogy a magyar vidéket szlovák színre fessék át. Helytelen törekvés, ha valaki magyar falvakba, magyar gyermekek számára szlovák iskolákat akar betelepíteni. Nincs elég magyar tisztviselő. A kormány­elnök egyik levele szerint a kormány a ju­bileumi esztendőt a kisebbségi kérdés meg­oldására alkarja fordítani. Mi nem az ígéretek, hanem a cselekede­tek alapján akarunk bírálatot mondani a kormány politikája fölött. A pártelnök állandó helyesléssel kisért be­szédének végén a (külpolitikai helyzetet is ismertette s ismét a kisebbségi kérdésre tért vissza. Hodza ismeri a magyarság értékeit és becsületességét a politikában, — mon­dotta, — a magyarság is tisztában van a helyzettel, adják meg hát a kisebbségi ma­gyarságnak az egyenjogúságot. Porubszky képviselő fölszólalása A zugó tapssal fogadott beszéd után dr. Porubszky Géza nemzetgyűlési képviselő mondott mélyhatásu beszédet. Föltette a kérdést, , hogy ki dolgozik a parlamentben a magyarság érdekében, az úgynevezett ak­­tivistálk-e, akik mindent megszavaznak, vagy az egyesült párt képviselői-e, akik a magyar nemzeti kisebbség jogos követelé­seit állandóan fölszinen tartják. Az aktivista képviselők akkor beszélnek, amikor hallgafniok kellene és akkor hall­gatnak, amikor beszélni ok kellene, Amikor az egyesült párt törvényhozói a magyarság panaszait ismertették a parla­mentben, az aktivisták gúnyosan azt kér-, dezték, hogy nem tudunk-e másról, csak sérelmekről beszélni. Ezzel szemben a legfelső csehszlovák tényezők is elis­merték, hogy a magyarságnak igenis vannak itt orvoslásra szoruló sérelmei. Az aktivisták akkor terjesztették be a kor­mánynak memorandumukat, amikor as egyesült párt már előzőleg emlékiratban sürgette a kormánynál a magyarság jogos igényeinek teljesítését. S amikor Esterházy a parlamentben a fébruár 18-iki ígéretek teljesítését reklamálta, akkor az aktivisták azt kiáltották feléje, hogy „ezelk naivsá-. gok". A most megjelent Hodza-könyv a föld­reformot Hodza érdemének tudja be. Hogy a földreformnak milyen mérlege van a magyarság szempontjából, az általánosan ismeretes. A szónok követeli, hogy a to­vábbi földosztásnál a magyarságot elégít­sék ki. A szónok rámutat arra, hogy a lé­vai magyar gimnázium megszüntetésével a Garam völgyében 50 ezer magyar ember­nek nincs magyar középiskolája, noha a lakosság már hat Ízben kérvényezte. Pár­kány vidékén 45 ezer magyar van közép­iskola nélkül. Az ipoly- és garammenti vidéken minden esztendőben árvizek pusztítanak. Az ipar­törvényt úgy kell módosítani, hogy megaka­dályozza a magyar kisiparosság általános leszegényedését. A szónok fölhívja a ma­gyar gazdaközönséget a kisiparosok foko­zottabb támogatására. Végül a munkáskér­déssel foglalkozik és a magyar szolidaritás jegyében követeli a magyar munkások segí­tését. A nemzeti egyenjogúsítás követelésé­vel fejezte be beszédét általános helyeslés mellett. A határozati javaslatok Majthényi László országos végrehajtóbl­­zottsági tag fölolvasta a határozati javasla­tokat s ezeket a gyűlés egyhangúan elfo­gadta. Az első javaslat a Garam és Ipoly általá­nos szabályozását követeli, s kimondja, hogy kisebb helyi mederszabá­lyozások nem elegendők. A károsult terület tek adóit haladéktalanul írják le s ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom