Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-22 / 43. (4486.) szám
é tik * ) Hfcjb KÜkBm. Ír* I XVII. évf. 43. (4486) szám • Kedd • 1938 február 22 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága il„ Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatalt Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 1 1. 9 • SŰRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRAHA. (sp) — Ma még annyira a vasárnapi események hatása alatt állunk, hogy lehetetlen hidegen s mindent átgondolva átlátni a fejleményeket. A két nagy kalapácsütés: Hitler háromórás beszéde és Edén bukása, bizonyára az uj európai felvonás kezdetét jelenti s beletartozik a döntő jelek sorába, amelyek évekre megszabják a fejlődés irányát. Ma még csak a külsőségeket látjuk, s alig tudjuk elrendezni a sok történést. A prágai rádió közvetíti Hitler beszédét. Egy prágai színház délutáni előadásának megkezdését ,.kivételesen" négy órára tolja el, hogy az emberek végighallgathassák a berlini beszédet, amelynek kollektív hallgatása néhány nap előtt még tilos lett volna Csehszlovákiában. Bécs házain kampóskercsztes lobogók lengenek. Százezres tömeg fáklyásmenetet rendez a bécsi Ringen Hitler tiszteletére és Schuschnigg és a rendőrök mosolyogva nézik a felvonuló fiatalságot. Edén, a ,.világdemokrácia elegáns kedvence" lemond, helyébe lord Halifax kerül, Hitler barátja. „Kedves Anthony", Írja tőrőlmetszett angol szokás szerint az öreg Chamberlain atyáskodva Edennek, „kedves Anthony, kár, hogy utaink szétváltak, mi szerettük az ön fiatalos lendületét, de még jobban szeretjük a békét és ezért kiegyezünk Olaszországgal." — Az angol külpolitika derékban kettétört: a régi ellenség hirtelen szeretett barát lesz s ki tudja, mi történik a régi baráttal. Szinte apokaliptikus összezavartság volt abban, ahogy Hitler beszéde után, amit mi prágai hullámon hallgattunk s miután a német kancellár kegyetlen gúnnyal Ítéletet mondott az angol külügyminiszter fölött, ez a miniszter s vele egy irány, a Hitler-ellenesség iránya megbukik Londonban. Csak egyszer történt ilyesmi a háború előtt, amikor Vilmos császár megbuktatta Délcassé francia külügyminisztert, de a buktató akkor legalább császár volt és Hohenzollern, mig most — a volt kárpitossegéd szavai söprik el Nagybritannia külügyminiszterét. Ha érdemlegesen elemezzük Hitler beszédét, mindenekelőtt azt a szám- és adat-erdőt kell megemlítenünk, amellyel Hitler a német közgazdaság ötéves fejlődését ecsetelte. Németország ellenségei öt év óta állandóan a jövő hétre jósolják a birodalom gazdasági összeroppanását, s ezzel szemben az történt, hogy a 68 milliós nép a gazdasági fölemelkedés olyan csodájával lepte meg a világot, amely elhomályosítja a régi orosz ötéves tervek híres és hírhedt statisztikai bejelentéseit is, amelyek persze abban különböztek a német adatoktól, hogy többnyire a jövőre vonatkoztak és jóslások voltak, nem pedig az elért eredmények adatai. Egyenesen széditő (FOLYTATÁS A 3, OLD. I. HASÁBJÁN Az elmúlt vasárnap az európai politika eseményekben dús napja volt. Két nagy esemény történt, két olyan esemény, amely kétségtelenül elhatározóan hat az eljövendő hónapok politikájára. Az egyik Hitler beszéde volt, amely éles fordulatokat tartalmazott ! Anglia és Csehszlovákia ellen s nem foglalt világosan állást Ausztria függetlensége mellett, u másik Edén és Cranborne lemondása s a németbarát szárny hatalomrakerülése Londonban. Edén utódjaként hónapok óta lord Halifaxot, Hitler barátját emlegetik. Mint ismeretes, Halifax a Németországgal és Olaszországgal való azonnali kibékülést kívánja. EDEN A lemondás LONDON. —’ Edén külügyminiszter lemondott. Vele együtt lord Cranborne államtitkár is kiválik a kabinetből Nem lehetetlen, hogy több más angol miniszter követi Edén példáját. A külügyminiszter utódját hétfőn nevezik ki. A legtöbb kilátással rendelkező jelölt kezdettől fogva lord Halifax volt Chamberlain az alsóházban személyesen veszi át a felelősséget a külpolitikáért, mert Halifax a felsőház tagja. A külügyminiszter levélben jelentette be lemondását Chamberlain miniszterelnöknek. A levél megállapítja, hogy „a közöttünk támadt nézeteltérés, s az a döntés, amelyet a kormány hozott, olyan nagyjelentőségű dolgokra vonatkozik, hogy nem maradhatok a kormányban, mert nem volna helyes, ha a legfontosabb nemzetközi problémák terén elkendőznénk nézetbeli különbségeinket és azt az ellentétet, amely módszereink között fölmerült. „Kedves Anthony!“ Edén levelére Chamberlain a következő választ adtat „Kedves Anthony! Nagy sajnálattal* vettem tudomásul, hogy lemond arról az állásról, amelyet eddig annyi hozzáértéssel töltött be. Sajnálkozásomat osztja kormányom valamennyi tagja, annál is inkább, mert a közöttünk levő nézeteltérés semmiesetre sem vonatkozik politikánk elveire és végső céljaira, ön nem fogadhatja el kormányomnak azt az elhatározását, amely az angol-olasz tárgyalások megkezdésére vonatkozik. Minisztereimmel azt hittük, hogy az ügy nem olyan fontos, hogy Önt lemondásra kényszerítse s elhatározása most fájdalmasan érint. Eddig mindig a legteljesebb egyetértésben dolgoztunk s éppen ezért reméltem, hogy a kis nézeteltérést sikerül áthidalni." Chamberlain ezután megköszöni Edennek eddigi munkáját és bejelenti, hogy közli a királlyal a külügyminiszter elhatározását. A drámai vasárnap Hétfőn délután az alsóházban Edén és Chamberlain beszámoltak azokról az inditóokokról, amelyek elhatározásaikat megszilárdították. Edén lemondása befejezését jelenti azoknak a drámai eseményeknek, amelyek pénteken kezdődtek meg Grandi és Chamberlain tárgyalásaival. E tárgyalások szombaton három és félórás kabinettanácshoz vezettek, majd vasárnap három minisztertanácshoz, amelyek összesen öt óra hoszszat tartottak. Hatvan év óta nem fordult, elő Anglia történetében, hogy a miniszterek vasárnap tanácskoztak s hogy most mégis összejöttek, azt igazolta, hogy a helyzet rendkívül súlyos volt, A tárgyalások éjjel tizenegy óráig tartottak. Hitler beszéde és a német fenyegetések teljesen háttérbe szorultak. Hétfőn Anglia csaknem elfelejtette Ausztriát és Hitlert s Londonban, Párkban és Washingtonban ugyanúgy, mint Berlinben és Rómában a brit külpolitika vezetésében történt változásról tanácskoznak. Az angol külpolitika krízise hónapok óta látens volt és kitörése régóta esedékes. Gyökerei az abessziniai konfliktus alatt kezdeményezett brit politikában keresendők. Az 1935 szeptemberi Hoare-Lavalterv, amely megmenthette volna Abesszíniát, veszedelmes kettősséget okozott a Foreign Office politikájában. Az egyik oldalon Edén, a demokratikus világközvélemény kedvence, meggyőződéssel a népszövetség pártjára állt és a kollektív biztonság megszervezését kívánta, valamint a nemzetközi politika egyesítését a diktatúrák ellen. A másik oldalon a konzervatív párt úgynevezett „realistái" gyűltek össze, azok az öreg és megfontolt politikusok, akik sohasem bíztak a genfi liga erejében és azt kívánták, hogy Anglia érdeklődését korlátozza Nyugateurópára s csak az angol pártokkal szemben fekvő államok, azaz Hollandia és Belgium biztonságát garantálja. A realisták kívánták az erős felfegyverkezést, a szovjettel való szakítást, a gyors közeledést Olaszországhoz és Németországhoz, mert az európai nehézségek megoldását csak ettől a hagyományos és bölcs angol politikától remélték, A realisták előnyomulása Az események a realistákat igazolták. Oroszország hatalma megtörött, Franciaország belső nehézségei miatt kikapcsolódott a nemzetközi politikából, Genf tehetetlen volt, Németország és Olaszország egyre jobban erősödtek, Abesszínia elveszett, azaz Edent egymásután érték a kudarcok. Az események tetemesen megerősítették a realisták befolyását, akikhez csakhamar az egész konzervatív párt csatlakozott. A változást főleg Baidwin lemondása és Neville Chamberlain megbízatása jelentette. A miniszterelnök két hónappal az uralom átvétele után már megmutatta, hogy aktivan és önérzetesen beleszól a külpolitikába. A Mussolinivel való levélváltás jelenti az első elhajlást az edeni külpolitikától. Halifax németországi utazása meggyőzte a miniszterelnököt arról, hogy a birodalommal ki kell és ki lehet békülni. Grandi pénteken rendkívül ügyesen állította föl az olasz követeléseket és olyan javaslatokat tett, amelyek elől Chamberlain nem térhetett ki. Olaszország csak a tények elismerését kívánja Abesszíniában, továbbá az elvi egyenrangúság kimondását a Földközi tengeren és angol pénzügyi segítséget. Brit felfogás szerint e kívánságok teljesíthetők, sőt O’aszországot ismét hozzákötik az angol érdekekhez és esetleg a stresai hármas angol-Hitler beszélt, Edén lemondott A ¥ illgpiiitika kit mm eseménye - A viliág kiélizidift Angliában — Lord Halifax az uj angol külügyminiszter -Hl Irányt kap az európai politika
