Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-18 / 40. (4483.) szám
T>KA:GAI-/AAG^Ar>.H!RIiAI? 1938 február 18, péntek. hajtását. A magyar nemzeti kisebbség tagjait ért sérelmek orvoslásáért benyújtott számos interpellációnkra miért nem kapunk egyáltalában választ, vagy ha kapunk, miért nem kielégítő az, vagy miért kitérő az, holott ha komolyan folyik a megbékülés, akkor nagyon egyszerű a válasz megadása és számos sérelem — mint azt a miniszterelnök ur mondja — „egy tollvonással orvosolható”. De február 18-ának hatálytalansága mindennél jobban kitűnik a múlt év őszén esedékessé vált községi választások lefújásából, amivel egyidejűleg halotti csend borult az évek óta diktatórikusán működő különböző autonóm népjóléti és egyéb intézményekben tervezett választásokra is, < amelyek kiirását a „demokratikus” kor- < mányzatra való hivatkozással Hodía mi- i niszterelnök ur előzőleg maga is a leghatá- 1 rozottabban megígérte. Ráadásul ad majo- s rém Dei glóriám a múlt év végén még « többhetes gyűlési tilalomban volt részünk, 1 ami bizonyára nem jelent pluszt a cseh- * szlovákiai gyülekezési és szólásszabadság * történetében. Mindezek eklatáns jelei a < kormány által megindított február 18-iki 1 politika „eredményes” voltának. 1 Külföldön természetesen a kormány állandóan hirdeti a megbékülés előrehaladádását tekintet nélkül arra, hogy belföldön a cenzúrát változatlan szigorúsággal működteti, hogy a pártfeloszlatási törvény hihetetlen mértékű szigorítását tervezi, hogy az államvédelmi törvényeket szigorúan hajtatja végre. Ez utóbbi miatt teljesen iliu- z zórissá válik a kisebbségeknek a február t 18-iki nyilatkozatban megígért proporcionális részesedése különböző alkalmazásokban és munkákban, mert a határvidékeken legtöbbnyire a kisebbségek hozzátartozói , laknak, ezeket pedig az ott nagy arányban megindult munkálatokból teljesen kizárják és igy kenyértclenné válnak régi, bevált ( munkások és alkalmazottak. Dérer igazságügyminiszter urnák a rendtörvényes és 1 kémkedési ügyekről bemutatott statisztikájáról szólni sem akarok... Az állampolgárság rendezéséről szóló törvény, amelynek tervezetébe abszurd ren- . delkezések „csúsztak be”, még mindig nincs 1 tető alatt, számos erre vonatkozó törvény- . javaslatunk évek óta a parlament irattárában porosodik. Hallottuk, hogy nagyszerű gesztusa volt , a kormánynak, illetve Hodia miniszterei- ^ nők urnák a komáromi Jókai-szobor felálli- j tásával és a pozsonyi Petőfi-szobor újrafelállításával kapcsolatban tanúsított megértő magatartása. Nem keresünk kákán csomót, udvariasak is vagyunk. Köszönettel vesz- ] szűk tudomásul ezeket a tényeket, de nem ] láthatjuk egyikükben sem a kormányzatnak ] olyan elhatározó lépését, mely garantálná , kisebbségi sorsunk intézményes megjavítását. A Petőfi-szobor körül egyébként is bajok vannak... Feltétlen elismeréssel adózunk Hodza miniszterelnök urnák nem mindennapi kvalitásai iránt, belátjuk, hogy nem lehetett neki könnyű eljutnia 1937 február 18-ig az 1919-ben tett attól a nyilatkozatától, hogy 15 év múlva nem lesz magyar kérdés Csallóközben. Az itteni ominózus földreform és a Slovenská Liga égisze alatt folyó ultrasovén iskolapolitika bölcsőjénél is ott láttuk a mostani miniszterelnök urat, aki, ha következetes akar lenni 1937 február 18- hoz, kénytelen lesz revízió alá venni életének ezt a két nagy müvét. Hogy mi magyarok mit követelünk, az nem titok a kormány és a legilletékesebb tényező előtt. Olyan február 18-a, mint aminővel a kormány a múlt esztendőben megajándékozott, semmiesetre sem elégít ki. Nem a. jubileumi évnek ünnepi hangulatától, vagy egy múló kormánynak jószándéku elhatározásától várjuk jogaink teljesítését, hanem az isteni és emberi törvények mindenkit kötelező erejétől. Hogy Csehszlovákia nem gondol külső expanzióra, ami a legnagyobb nonsens volna, azt elhiszem Krofta külügyminiszter urnák, de hogy itt a belső expanziónak sem volna nyoma, amit szintén hangoztatott egy külföldi újságíró előtt, abban kételkednem kell. A belső expanzió ma politikai, kulturális, gazdasági téren fennáll és a kisebbségi élet minden megnyilvánulására változatlanul kihat, sőt — és ezt bizonyítani is tudom — egyre fokozódik. Amig ez a helyzet, addig kár minden hivatkozás 1937 február 18-ára. Mert ahogy van Csehszlovákiában megoldatlan német probléma, úgy van megoldatlan magyar probléma! Van ilyen húsz éve! Változatlanul áll ez fenn és követeljük sürgős megoldását. Az államfő és a miniszterelnök levélben méltatják a február 18-IkI politika egyévi mérlegét A német aktivista kormánypártok törvényhozóinak ünnepi üiése a nemzetiségi kormányhatározat első évfordulóján PRAGA. — A politikai körökben azt várták, hogy február 18-ikára a kormány rendeleteket fog kibocsátani, amelyek a múlt évi nemzetiségi kormánynyilatkozat gyakorlati végrehajtását fogják jelenteni. így elsősorban azokat a „tollvonás” által megvalósítható intézkedéseket vártuk, azt a rendeletet, amely a magyar nyelvet az állami üzemeknél visszahelyezné jogaiba mindazokon a helyeken, ahol a magyarság a lakosságnak több, mint a 20 százalékát alkotja. Ez azonban az évforduló előestéjén még nem történt meg. A nemzetiségi politikára vonatkozó kormányhatározat első évfordulójának megünneplése egyszerű keretek közt fog megtörténni. A három aktivista német kormánypárt törvéhy hozói pénteken összegyűlnek a parlamentben és minisztereik ünnepi beszédben emlékeznek meg politikájuk egyévi eredményeiről. Mint beavatott helyről értesülünk, erre az alkalomra Benes köztársasági elnök és Hodza miniszterelnök levelet intéztek az aktivista német pártokhoz s a két levelet fölolvassák az ünnepi értekezleten. A két levél természetszerűen a február 18-iki kormánypolitikát fogja méltatni. A február 18-iki politika 75 ezer uj tagot hozott — Henieinnek PRÁGA. — Henlein Komád nyilatkozatot adott az együk németországi sajtóiroda prágai munkatársának s nyilatkozatában kittért az 1937. február 18-i kormán y nyíl a tkoz at hatására is. •— A kormány Ígéreteinek az a legnagyobb hiányosságuk, — mondotta egyebek közt Henlein, — hogy csak erkölcsileg kötelezik a kormányt, de nincsenek megfelelő törvénybeli formáikhoz kötve, úgyhogy nem kötelezik az ezután kővetkező kormányokat. Henlein nyilatkozatában rendkívül éles kritika tárgyává teszi a muteévi február 18-oka óta folytatott kormánypolitikát. Megállapítja, hogy a kormánypolitikusok többizben nyíltan bevallották, hogy a február 18-iki politika célja tulajdonképpen a szudétanémet párt gyengítése volt s ezzel szemben meg lehet állapítani, hogy a szudétanémet párt egy év óta nemhogy gyöngült volna, sőt éppen ellenkezőleg a kormány német pártjai veszítik el mindinkább hitelüket a szudétanéanetek előtt. Ezt az is bizonyítja, hogy a nevezetes február 18-ika óta 75 ezer uj taggal szaporodott a szudétanémet párt. Seyss-lnquart beszámolója Hitlernél TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ X. OLDALON BERLIN, w Hitler kancellár csütörtökön délelőtt fogadta Seyss-lnquart osztrák belügyminisztert, aki részletesen beszámolt a Führemek az osztrák helyzetről, A tanácskozás több óráig tartott és eredményeiről nem adtak ki jelentést. A Hitlerrel folytatott tanácskozás után az osztrák belügyminiszter számos más német illetékes tényezővel tárgyalt, igy Göringgel, Ribbentroppal és Göbbels-szel. Ribbentrop útitervei LONDON. — Az angol sajtó egybehangzó jelentése szerint Ribbentrop német külügyminiszter a jövő héten Londonba érkezik. Ebből az alkalomból György király is fogadni fogja a német külügyminisztert, aki Chamberlainnel és Edennel tárgyal. Ribbentrop londoni tartózkodása a Daily Telegraph szerint egy hétig tart. A szovjet véleménye MOSZKVA. — A szovjetorosz sajtó csak most foglal állást az osztrák eseményekhez, A Pravda háromhasábos vezércikkében megállapítja, hogy Németország előtörése Ausztriában megnagyitja a veszélyt Csehszlovákia és Középeurópa többi állama számára. De Nyugat szempontjából is veszélyes előtörés Hitler ausztriai győzelme, mert ha Ausztria is fasiszta ágenssé válik, a fasizmus munkája Európa más részein is könnyebb lesz. A szovjetsajtó egyébként azon a véleményen van, hogy Hitler nagy győzelmet aratott Ausz- i tr iában. Étien Ausztriáról és Csehszlovákiáról LONDON. — Attlee őrnagy, az ellenzék vezére csütörtökön délelőtt az alsóházban meginterpellálta Edén külügyminisztert az ausztriai helyzetről. Edén kijelentette, hogy eddig számos értesülést kapott Ausztriából, de a részletekről egyelőre még nem nyilatkozhat. A brit kormány nagy figyelmet szentel a bécsi eseményeknek s utasította berlini nagykövetét is, hogy tájékoztassa a német kormányt is arról az érdeklődésről, amelyet Anglia az osztrák kérdésnek szentek Edén kijelentette, hogy talán már pénteken újabb felvilágosításokkal szolgálhat az akóháznak. Attlee megkérdezte, vájjon Anglia kitart-e 1934-es nyilatkozata mellett, amely síkra száll az osztrák függetlenség érdekében. Edén igennel felelt. Attlee ezután azt kérdezte, vájjon Németországnak Ausztriában használt módszereivel kapcsolatban a brit kormány nyilatkozhat-e a csehszlovák kérdésben való magatartásáról. Edén a következő választ adta: — Azt hiszem, szükséges volna, ha az interpelláló írásban fogalmazná meg interpellációját De azonnal biztosíthatom a házat, hogy Anglia barátságos érzelmeket táplál a csehszlovák nemzettel szemben és pontosan tudatában van azoknak a szerződéseknek, amelyek Csehszlovákiát más nagyhatalmakhoz fűzik. Churchill ezután a népszövetség és Ausztria viszonyáról interpellált, mire Edén azt válaszolta, hogy a népszóvétségnek Ausztriára vonatkozó határozatainál nem Anglia kötelessége, hogy kezdeményezzen. Ausztria, „az érett alma •B PRÁGA. — A prágai sajtó nagy lehangoltsággal tárgyalja a bécsi eseményeket. A Venkov azt hangsúlyozza, hogy Ausztria függetlensége az olasz-német együttműködés alapföltételei közé tartozik. A szociáldemokrata Právo Lidu úgy látja, hogy Schuschnigg deferált Hitler diktátuma előtt. A nemzeti szocialista Ceské Slovo diktált békének nevezi a berchtesgadeni megegyezést. Egy független állam kancellárját sürgősen fölhívták, hogy a szomszédos nagy állam kancellárjához jelenjen meg rapportra és diktálták neki a középeurópai béke föltételeit *— igy jellemzi vezércikkében a német-osztrák viszonyt a lap. Rákényszeritették — úgymond, — hogy amnesztiát hirdessen azok számára, akiket nagyszabású forradalmi tervekkel fölszerelten fogtak el, elrendelik neki, hogy az összeesküvők részére engedje át a belügyminisztériumot, a rendőrséget és csendőrséget és igy lehetővé tegye a nagy szomszéd számára, hogy ezek az erők a kis államban a közbiztonsági szervek patronátusa alatt aknázzák alá a kormányt, A történtek ellenére mégis úgy véli a cseh lap, hogy az Ausztriára gyakorolt nyomás sokkal kisebb volt, mint ahogy a német radikális tényezők akarták. A lefoglalt tervek szerint egy mesterségesen létrehozott ausztriai fölkelés volt a cél és az „osztrák légió” betörése Ausztriába, amit aztán Ausztriának a birodalomhoz való hozzácsatolása követett volna. A mérsékelt elemek azonban, úgy látszik, mégis fékező hatást fejtettek ki. Különben is szokása Hitlernek, hogy olyan helyzeteket teremt, amikor a vágyott cél érett almaként hull az ölébe. Akkor jutott uralomra Németországban, amikor a választások már szinte többséget adtak neki, a Saarvidéket és a Rajnamentét akkor vette birtokba, amikor biztos volt, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem tanúsít ellentállást, akkor törölte a versaillesi szerződés számos rendelkezését — mint a hadseregtartás tilal-. mát —, amikor már biztos volt egyes hatalmak csöndes hozzájárulása felől. Úgy látszik. az érett alma taktikáját látja célszerűnek Hitler Ausztriával szemben is. Berchtesgadenben már Ausztria is elfogadta a német nép egyetemes érdekét hangsúlyozó totalitásos formulát. Hitler a szabad Anschlusst szeretné s meg van győződve afelől, hogy az osztrák kormányban véghezvitt változások erre vezetnek. Az osztrákok hősiesen igyekeztek ellenállani. De példájukon látható, mit érnek a kétoldalú szerződések, amilyeneket Németország propagál. A' lap végül a középeurópai Monroe-elv gondolatát veti föl. A katolikus Lidové Noviny kijelenti* hogy Ausztriát a történelmi pillanatban cserben hagyták. Egyébként a lap szintén hangsúlyozza azt a gondolatot, amely több cseh lapban is napvilágot látott, nevezetesen, hogy Schuschnigg a leghatározottabban elutasította Hitlerék követelését, hogy Ausztria ugyanolyan politikát folytasson Csehszlovákiával szemben, mint Németország. A Národni Osvobozeni szerint Hitler nem ment olyan messzire, hogy nemzetközi válságot idézzen elő. Schuschnigg nem lesz olyan védtelen, ahogy az első híradások vélték. A Lidové Novinyban Stanislav Yester „A Brenner átkarolása” cimen irt vezércikkében annak a nézetének ad kifejezést, hogy Németország középeurópai helyzete megerősödött — Olaszország rovására. Áz osztrák probléma olasz—német problémává vált A Národni Listy szerint Csehszlovákia kezdettől fogva azt az álláspontot vallotta, h°9y a régi Ausztria maradványainak a német birodalommal való egyesülése a nagyhatalmak ügye, amelyet Csehszlovákia nem dönthet el. Ha Anglia, Franciaország és elsősorban Olaszország nem emel ez ellen kifogást, mi — úgymond — aszerint fogunk berendezkedni. Ausztriával való együttműködésünk soha nem azt a célt követte, hogy elfordítsuk Németországtól. Hodza Középeurópája Német- és Olaszország részvételére volt alapozva. A Národni Noviny úgy véli, hogy Ausztria az olasz Abesszínia ára. Ausztria kapitulációja teljes. Kérdés, milyen messzire megy ez a kapituláció a gyakorlatban, hogy vájjon valóban finis Austriac-e, ahogy Londonban és Parisban vélik, s tényleg Anschluss-e, még ha, nincs is kimondva. 2
