Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-18 / 40. (4483.) szám
, ML JHT I XVH. évf. 40. (4483) szám ■ Péntek • 1938 február 18 Előfizetési ári évente 300, félévre 130, negyedévre 76, havonta 26 KiL, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám ára 1.20 KI( vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská n l i c e 12, II. emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • » TELEFON: 3 0 3-1 1. SŰRGÖMYCIM HÍRLAP, PRflHR. A FEBRUÁR Í8-IKI POLITIKA EGYÉVI MÉRLEGE Irtai Esterházy János Történeti lépésnek tüntették föl kormánylapok és kormánykörök a prágai kormánynak a német aktivistákkal folytatott tárgyalásai lezárásakor múlt év februárjának 18- án kelt nyilatkozatát, amelyben „kapcsolatosan a csehszlovákiai demokratikus kisebbségi politika tradíciójával kijelölte ennek további irányait”. Több, mint valószínű, hogy inkább kül-, mint belpolitikai okok késztették a kormányt ennek a kisebbségi programnak kitűzésére, mert a & a legrövidebb időn belül napvilágot látott a külföldi — elsősorban angol és francia — lapokban, amelyek kedvező bírálatban részesítették a prágai kormányt ezért az elhatározásáért, holott előzőleg nem egyszer különösen az angol sajtóban intelmek és tanácsok hangzottak feléje, melyek a német és egyáltalában a kisebbségi kérdés rendezését sürgették. Ha a német probléma volt is a megbékülést célzó kormányintézkedés főoka, a programban szó vo1t rólunk magyarokról is és utóbb legilletékesebb helyről is oly kijelentések hangzottak el, hogy a magyar kisebbség helyzetét a kormány éppúgy rendezni kívánja, mint a németét, Azóta egy év telt el.. Nem céltalan és tanulság nélkül való, ha kissé utánalapozunk az azóta történt belpolitikai eseményeknek. De időszerű is ez, mert éppen most, amikor Hodza miniszterelnök ur hatvanadik születésenapját ünnepelteti és a lapok csak úgy ontják az ő dicséretét tartalmazó cikkeket, ezek mindegyikében államférfim kvalitásainak egyik legfőbb bizonyítékaként szerepel 1937 február 18-ika. Ahogyan egy év előtt a kormány kisebbségi programjának kitűzése annak beismerését jelentette, hogy az eddigi kisebbségi politikában hibák történtek, amelyeket ki kell küszöbölni és jóvá kell tenni, úgy most egy év után Spina és Czech német aktivista miniszterek kijelentései, hogy a múlt évi első etap kiegészítésre szorul, ismét beismerést jelentenek. Igazolják azt, hogy a tavalyi első lépés tökéletlennek és hiányosnak bizonyult, bármennyire mondották is azt történetinek. Igaz, hogy végleges rendezést még a kormány sem látott abban, de föltételezzük, hogy legalább megbékélési kísérletnek vagy próbának tekintette. A kísérlet azonban nem sikerült, nem vált be — befelé. Kifelé talán volt némi kedvező hatása, amelyet a jólirányitott és még jobban fizetett sajtópropaganda túlzottan állított be, félő azonban, hogy ez a kedvező hatás tiszavirágéletű lesz. Belső viszonylatban megbuktatta elsősorban a gyakorlat. Kezdettől fogva a bürokrácia nehézkes és bonyolult volta, a kitaposott utakhoz való görcsös ragaszkodása gördített akadályokat a békülés elé és ebben segítséget nyújtottak neki a sovén nacionalista cseh körök. Ezek szinte fölhördültek a kormánynyilatkozat hallatára és az ő nemzeti államuk bukását látták abban, ha a kormány szerintük engedékenységet tanúsít a kisebbségek iránt, amelyek az ő véleményük szerint amugyis többet kapnak, mint amenynyi megilleti őket. Dehát — mondhatják a túloldalról — ez nem érintheti a lényeget. Minden uj program megvalósítása nehézségekbe ütközik. Végeredményben sem a bürokrácia, sem felelőtlen körök ellenzése nem buktathat meg oly törekvést, amely mellett a felelős kormány sziklaszilárdan tart ki. De kérdezem most, mit is tett a kormány 1937 február 18 óta a kisebbségekkel való megbékülés előmozdítására? Hogy lépésétől sokat várt és annak nagy jelentőséget tulajdonított, az kétségtelen. Hiszen amikor Hodza miniszterelnök ur 1937 májusában Londonban a királykoronázáson járt és bőven nyilatkozott a külföldi sajtó részére, kijelentette, hogy február 18-ra való tekintettel a szudétanémet párt ellenzékiségének már nincs semmi talaja. (Eltekintve egyebektől, ez is amellett szól, mily része volt a külpolitikai motívumoknak a február 18-iki program kitűzésében.) Ha valóban nincs már talaja a szudétanémet párt ellenzékiségének, akkor, kérdezem, miért nem tárgyaltatja a kormány ennek a pártnak kilenc hónap előtt benyújtott hat népvédelmi törvényjavaslatát? Ezektől már igazán nem kellene tartania, ha az egy év előtti rendezés valóban bevált. Hasonlóképen miért nem válaszol a kormány a mi pártunk törvényhozói által hozzá 1936 augusztusában benyújtott nyelvi memorandumunkra, amelyben pedig nem kívántunk egyebet, mint a nyelvrcndelet teljes végre-Seyss-Inquart váratlan utazása Hitler utasításokat ad Berlinben az osztrák belügyminiszternek Sciitisdinigg a lövő héten nyilatkozik - A berlini tárgyalások - Megnyugvás a nyugati államokban RIBBENTROP LONDONBA UTAZIK BERLIN. — Seyss-Inquart osztrák belügyminiszter szerdán este meglepetésszerűen Berlinbe utazott és csütörtök reggel meg is érkezett a német fővárosba. Az osztrák politikus Hitlerrel, Göringgel és Ribbentroppal tárgyalt. A jelen pillanatban egyelőre még nem tudni pontosan, hogy a tárgyalások milyen problémák körül mozognak, de valószínű, hogy Seyss-Inquart és a német államférfiak a legnagyobb részletességgel akarják letárgyalni mindazokat a kérdéseket, amelyek Schuschnigg és Hitler között Berchtesgadenben fölmerültek. Az osztrák belügyminiszter pénteken utazik vissza Bécsbe. Seyss-Inquart Berlinben BÉCS. — Seyss-Inquart belügyminiszter az osztrák kormány megbízásából utazott Berlinbe, hogy tárgyaljon Németországgal az osztrák-német kibékülés feltételeiről. Mindenekelőtt meg kell tudnia, hogy Németország tulajdonképpen mit kíván Ausztriától és milyen körülmények között hajlandó Hitler február 20-i birodalmi gyűlési beszédében garanciákat adni Ausztriának az osztrák függetlenség tekintetében. Berlinben állítólag még mindig nincsenek megelégedve Ausztriával, mivei Bécsben a német követeléseknek csak egy részét teljesítették. Ennek következtében Bécsben attól aggódnak, hogy a németek nem érzik magukat többé kötve a berchtesgadeni megállapodásokhoz és nem adják meg Ausztriának a szükséges függetlenségi garanciát A Reichspost csütörtöki vezércikke rendkívül nyomott hangon beszél a helyzetről és a sorok között kiérezni, hogy az osztrák hivatalos lap kétkedik a németek lojalitásában. A lap szerint Ausztria a nagy áldozatok után joggal várhatja, hogy lojalitását Németország lojalitással fizesse vissza. A Daily Telegraph szerdán azt jelentette, hogy Göring a közeljövőben Ausztriába utazik. Ezt a hirt illetékes helyről még nem erősítették meg. A német kormány és Göring régi kívánsága, hogy a porosz miniszterelnök ne mint vadászvendég érkezzék Ausztriába, hanem mint tábornagy és mint a birodalmi kormány hivatalos megbízottja, akit állami fogadtatásban kell részesíteni. Ha Bécs nem hajlandó ilyen ünnepélyes fogadtatást készíteni Göringnek, akkor a porosz miniszterelnök Salzburgba vagy esetleg Innsbruckba jön. Az uj éra BÉCS. — Csütörtökön délután megkezdődött az amnesztiában részesült nemzeti szocialisták szabadonbocsátása. Amnesztia alá esik több, mint ezer főiskolás és középiskolás diák is, akiket nemzeti szocialista üzelmeik miatt kizártak az iskolákból. Most nyugodtan folytathatják tanulmányaikat. A francia és az angol követ hir szerint csütörtökön megjelent Schmidt külügyminiszternél és fölvilágositást kért az eseményekről. Osztrák gazdasági körök nagy aggodalommal figyelik a tőzsdét, mert a változások hire rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolt az árfolyamokra. Schuschnigg kancellár csütörtökön, február 24-én beszédet mond és válaszolni fog Hitler február 20-i bejelentéseire. Az osztrák parlamentet február 24-re összehívták. Szerdán késő este a bécsi angol követ és a berlini angol nagykövet telefonon beszélt Londonnal és közölte, hogy az angol tő városba érkezett eddigi hírek még nem teljesek és kiegészítésre szorulnak. Nem valószínű, hogy Anglia és Franciaország közös lépést határoz el Berlinben és Bécsben az ügyek tisztázására. Dt évig szé sem lehet csatlakozásról LONDON. — A Daily Express szerint a német kancellár és az olasz miniszterelnök megegyezett abban, hogy öt évig semmiesetre sem kerül sor német—osztrák csatlakozásra. Ezalatt az idő alatt Mussolini teljesen nacionalizálni akarja Déltirolt és anynyira elolaszositani, hogy német részről ezt a területet nem fenyegetheti többé veszedelem. A terminus legkorábban 1943 tavaszán jár le. Az angol lapok különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Seyss-Inquart belügyminiszter első hivatali teendője a berlini utazás volt. A Daily Mail szerint az elutazás oly váratlanul történt, hogy a minisztérium hivatalnokai még csak Seyss-Inquart berlini telefonszámát sem ismerték. A belügyminiszter egyébként a Times szerint nagyarányú sajtóellenőrzést fog gyakorolni Ausztriában és nem engedi meg a nemzeti szocialista ellenes kirohanásokat. Föladata az, hogy az osztrák sajtóban megtörje a nem-árják befolyását. Ezt a föladatot a belügyminiszter adminisztratív utón Eogja megoldani. Báró Frankenstein londoni osztrák követ félbeszakította kitzbüheli üdülését és visszautazott Londonba, ahol azonnal megkezdte a tárgyalásokat az illetékes angol tényezőkkel. Angol körökben biztosra veszik, hogy az osztrák kormány egy-két napon belül megnyugtató nyilatkozatot ad ki. Az angol-francia érdeklődés PARIS. — Jól értesült párisi körök szerint az angol és a francia követ bécsi intervenciója nem jelent tiltakozó lépést, mert a diplomaták csupán tájékozódni akarnak a berchtesgadeni határozatokról. Schuschnigg bizonyára megnyugtató választ ad az érdeklődőknek. A francia sajtó egyébként újból fölszólítja a kormányt, hogy Anglia és Franciaország sürgősen változtassa meg középeurópai politikáját és gazdasági természetű engedményekkel segítse elő a dunai államok együttműködését, mert különben Németország befolyása egyre nagyobbá válik a Duna-medcncében. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN
