Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-18 / 40. (4483.) szám

, ML JHT I XVH. évf. 40. (4483) szám ■ Péntek • 1938 február 18 Előfizetési ári évente 300, félévre 130, negyed­évre 76, havonta 26 KiL, külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám ára 1.20 KI( vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská n l i c e 12, II. emelet. 0 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • » TELEFON: 3 0 3-1 1. SŰRGÖMYCIM HÍRLAP, PRflHR. A FEBRUÁR Í8-IKI POLITIKA EGYÉVI MÉRLEGE Irtai Esterházy János Történeti lépésnek tüntették föl kormány­lapok és kormánykörök a prágai kormány­nak a német aktivistákkal folytatott tárgya­lásai lezárásakor múlt év februárjának 18- án kelt nyilatkozatát, amelyben „kapcsola­tosan a csehszlovákiai demokratikus kisebb­ségi politika tradíciójával kijelölte ennek további irányait”. Több, mint valószínű, hogy inkább kül-, mint belpolitikai okok késztették a kormányt ennek a kisebbségi programnak kitűzésére, mert a & a legrövidebb időn belül napvilágot látott a külföldi — elsősorban angol és fran­cia — lapokban, amelyek kedvező bírálat­ban részesítették a prágai kormányt ezért az elhatározásáért, holott előzőleg nem egyszer különösen az angol sajtóban intelmek és ta­nácsok hangzottak feléje, melyek a német és egyáltalában a kisebbségi kérdés rende­zését sürgették. Ha a német probléma volt is a megbékülést célzó kormányintézkedés főoka, a programban szó vo1t rólunk ma­gyarokról is és utóbb legilletékesebb helyről is oly kijelentések hangzottak el, hogy a magyar kisebbség helyzetét a kormány épp­úgy rendezni kívánja, mint a németét, Azóta egy év telt el.. Nem céltalan és tanulság nélkül való, ha kissé utánalapozunk az azóta történt belpo­litikai eseményeknek. De időszerű is ez, mert éppen most, amikor Hodza miniszter­­elnök ur hatvanadik születésenapját ünne­pelteti és a lapok csak úgy ontják az ő di­cséretét tartalmazó cikkeket, ezek mindegyi­kében államférfim kvalitásainak egyik leg­főbb bizonyítékaként szerepel 1937 február 18-ika. Ahogyan egy év előtt a kormány kisebb­ségi programjának kitűzése annak beisme­rését jelentette, hogy az eddigi kisebbségi politikában hibák történtek, amelyeket ki kell küszöbölni és jóvá kell tenni, úgy most egy év után Spina és Czech német aktivista miniszterek kijelentései, hogy a múlt évi első etap kiegészítésre szorul, ismét beismerést jelentenek. Igazolják azt, hogy a tavalyi első lépés tökéletlennek és hiányosnak bi­zonyult, bármennyire mondották is azt tör­ténetinek. Igaz, hogy végleges rendezést még a kormány sem látott abban, de fölté­telezzük, hogy legalább megbékélési kísér­letnek vagy próbának tekintette. A kísérlet azonban nem sikerült, nem vált be — befelé. Kifelé talán volt némi kedvező hatása, ame­lyet a jólirányitott és még jobban fizetett sajtópropaganda túlzottan állított be, félő azonban, hogy ez a kedvező hatás tiszavirág­­életű lesz. Belső viszonylatban megbuktatta elsősor­ban a gyakorlat. Kezdettől fogva a bürokrá­cia nehézkes és bonyolult volta, a kitaposott utakhoz való görcsös ragaszkodása gördí­tett akadályokat a békülés elé és ebben se­gítséget nyújtottak neki a sovén nacionalista cseh körök. Ezek szinte fölhördültek a kor­mánynyilatkozat hallatára és az ő nemzeti államuk bukását látták abban, ha a kor­mány szerintük engedékenységet tanúsít a kisebbségek iránt, amelyek az ő véleményük szerint amugyis többet kapnak, mint ameny­­nyi megilleti őket. Dehát — mondhatják a túloldalról — ez nem érintheti a lényeget. Minden uj prog­ram megvalósítása nehézségekbe ütközik. Végeredményben sem a bürokrácia, sem felelőtlen körök ellenzése nem buktathat meg oly törekvést, amely mellett a felelős kormány sziklaszilárdan tart ki. De kérde­zem most, mit is tett a kormány 1937 feb­ruár 18 óta a kisebbségekkel való megbékü­lés előmozdítására? Hogy lépésétől sokat várt és annak nagy jelentőséget tulajdoní­tott, az kétségtelen. Hiszen amikor Hodza miniszterelnök ur 1937 májusában London­ban a királykoronázáson járt és bőven nyi­latkozott a külföldi sajtó részére, kijelen­tette, hogy február 18-ra való tekintettel a szudétanémet párt ellenzékiségének már nincs semmi talaja. (Eltekintve egyebektől, ez is amellett szól, mily része volt a külpo­litikai motívumoknak a február 18-iki prog­ram kitűzésében.) Ha valóban nincs már talaja a szudéta­német párt ellenzékiségének, akkor, kérde­zem, miért nem tárgyaltatja a kormány en­nek a pártnak kilenc hónap előtt benyújtott hat népvédelmi törvényjavaslatát? Ezektől már igazán nem kellene tartania, ha az egy év előtti rendezés valóban bevált. Hasonló­képen miért nem válaszol a kormány a mi pártunk törvényhozói által hozzá 1936 augusztusában benyújtott nyelvi memoran­dumunkra, amelyben pedig nem kívántunk egyebet, mint a nyelvrcndelet teljes végre-Seyss-Inquart váratlan utazása Hitler utasításokat ad Berlinben az osztrák belügyminiszternek Sciitisdinigg a lövő héten nyilatkozik - A berlini tárgyalások - Megnyugvás a nyugati államokban RIBBENTROP LONDONBA UTAZIK BERLIN. — Seyss-Inquart osztrák bel­ügyminiszter szerdán este meglepetéssze­rűen Berlinbe utazott és csütörtök reggel meg is érkezett a német fővárosba. Az osz­trák politikus Hitlerrel, Göringgel és Rib­­bentroppal tárgyalt. A jelen pillanatban egyelőre még nem tudni pontosan, hogy a tárgyalások milyen problémák körül mo­zognak, de valószínű, hogy Seyss-Inquart és a német államférfiak a legnagyobb rész­letességgel akarják letárgyalni mindazokat a kérdéseket, amelyek Schuschnigg és Hit­ler között Berchtesgadenben fölmerültek. Az osztrák belügyminiszter pénteken uta­zik vissza Bécsbe. Seyss-Inquart Berlinben BÉCS. — Seyss-Inquart belügyminisz­ter az osztrák kormány megbízásából uta­zott Berlinbe, hogy tárgyaljon Németor­szággal az osztrák-német kibékülés felté­teleiről. Mindenekelőtt meg kell tudnia, hogy Németország tulajdonképpen mit kí­ván Ausztriától és milyen körülmények kö­zött hajlandó Hitler február 20-i birodalmi gyűlési beszédében garanciákat adni Ausz­triának az osztrák függetlenség tekinteté­ben. Berlinben állítólag még mindig nin­csenek megelégedve Ausztriával, mivei Bécsben a német követeléseknek csak egy részét teljesítették. Ennek következtében Bécsben attól aggódnak, hogy a németek nem érzik magukat többé kötve a berchtes­­gadeni megállapodásokhoz és nem adják meg Ausztriának a szükséges függetlenségi garanciát A Reichspost csütörtöki vezér­cikke rendkívül nyomott hangon beszél a helyzetről és a sorok között kiérezni, hogy az osztrák hivatalos lap kétkedik a néme­tek lojalitásában. A lap szerint Ausztria a nagy áldozatok után joggal várhatja, hogy lojalitását Németország lojalitással fizesse vissza. A Daily Telegraph szerdán azt jelentet­te, hogy Göring a közeljövőben Ausztriába utazik. Ezt a hirt illetékes helyről még nem erősítették meg. A német kormány és Gö­ring régi kívánsága, hogy a porosz minisz­terelnök ne mint vadászvendég érkezzék Ausztriába, hanem mint tábornagy és mint a birodalmi kormány hivatalos megbízottja, akit állami fogadtatásban kell részesíteni. Ha Bécs nem hajlandó ilyen ünnepélyes fo­gadtatást készíteni Göringnek, akkor a po­rosz miniszterelnök Salzburgba vagy eset­leg Innsbruckba jön. Az uj éra BÉCS. — Csütörtökön délután megkez­dődött az amnesztiában részesült nemzeti szocialisták szabadonbocsátása. Amnesztia alá esik több, mint ezer főiskolás és közép­­iskolás diák is, akiket nemzeti szocialista üzelmeik miatt kizártak az iskolákból. Most nyugodtan folytathatják tanulmányaikat. A francia és az angol követ hir szerint csütörtökön megjelent Schmidt külügymi­niszternél és fölvilágositást kért az esemé­nyekről. Osztrák gazdasági körök nagy ag­godalommal figyelik a tőzsdét, mert a vál­tozások hire rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorolt az árfolyamokra. Schuschnigg kancellár csütörtökön, feb­ruár 24-én beszédet mond és válaszolni fog Hitler február 20-i bejelentéseire. Az oszt­rák parlamentet február 24-re összehívták. Szerdán késő este a bécsi angol követ és a berlini angol nagykövet telefonon beszélt Londonnal és közölte, hogy az angol tő vá­rosba érkezett eddigi hírek még nem telje­sek és kiegészítésre szorulnak. Nem való­színű, hogy Anglia és Franciaország közös lépést határoz el Berlinben és Bécsben az ügyek tisztázására. Dt évig szé sem lehet csatlakozásról LONDON. — A Daily Express szerint a német kancellár és az olasz miniszterelnök megegyezett abban, hogy öt évig semmi­esetre sem kerül sor német—osztrák csatla­kozásra. Ezalatt az idő alatt Mussolini tel­jesen nacionalizálni akarja Déltirolt és any­­nyira elolaszositani, hogy német részről ezt a területet nem fenyegetheti többé veszede­lem. A terminus legkorábban 1943 tavaszán jár le. Az angol lapok különösen nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Seyss-Inquart belügyminiszter első hivatali teendője a berlini utazás volt. A Daily Mail szerint az elutazás oly váratlanul történt, hogy a minisztérium hivatalnokai még csak Seyss-Inquart berlini telefonszámát sem is­merték. A belügyminiszter egyébként a Ti­mes szerint nagyarányú sajtóellenőrzést fog gyakorolni Ausztriában és nem engedi meg a nemzeti szocialista ellenes kirohanásokat. Föladata az, hogy az osztrák sajtóban meg­törje a nem-árják befolyását. Ezt a fölada­tot a belügyminiszter adminisztratív utón Eogja megoldani. Báró Frankenstein londoni osztrák követ félbeszakította kitzbüheli üdülését és vissza­utazott Londonba, ahol azonnal megkezdte a tárgyalásokat az illetékes angol tényezők­kel. Angol körökben biztosra veszik, hogy az osztrák kormány egy-két napon belül megnyugtató nyilatkozatot ad ki. Az angol-francia érdeklődés PARIS. — Jól értesült párisi körök sze­rint az angol és a francia követ bécsi in­tervenciója nem jelent tiltakozó lépést, mert a diplomaták csupán tájékozódni akarnak a berchtesgadeni határozatokról. Schuschnigg bizonyára megnyugtató választ ad az ér­deklődőknek. A francia sajtó egyébként új­ból fölszólítja a kormányt, hogy Anglia és Franciaország sürgősen változtassa meg középeurópai politikáját és gazdasági ter­mészetű engedményekkel segítse elő a du­nai államok együttműködését, mert külön­ben Németország befolyása egyre nagyob­bá válik a Duna-medcncében. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom