Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-13 / 36. (4479.) szám
^PA<1M-Ma.<AaRH1RIíAK Gyermeki jócselekedetek millió virágának sziromlevelei záporoznak majd alá az eucharisztikus körmenetre A budapesti eucharisztikus kongresszus lelki és szellemi $elen!6ségéről beszélt Bangha Béla a külföldi sajtó képviselőinek *■ A kongresszus az Istenben hívők kereszteshadjárata lesz a hitetlenség ellen ■ ■ ■ ■ ■ fővel állunk nemcsak az ateizmussal szemben, hanem az eucharisztia tisztelete mellett. Ennek a mélyen katolikus gondolatnak, a tiltakozás gondolatának, nem a harcos tiltakozás formáját akarjuk adni. Ez a gondolat abszolút spirituális formában, pozitívumokban nyer kifejezést, mikor az oltár előtt, Krisztus előtt nemcsak hódolatunkat mutatjuk he, hanem engesztelési is azokért a szentségtörésekért, amelyeket a föld különböző részein elkövetnek. A budapesti eucharisztikus kongresszus grandiózus világengesztelés lesz a szörnyű ateizmusért Krisztus előtt. Lélekben egyesül a ktzto'ilms világ — Ez a gondolat, amely tőlünk indult ki, az egész világon meglepő szimpátiával találkozott. Á német püspöki kar teljesen magáévá tette, egy kis könyvet is adtak ki „Weltihuldigung- Weltsiihne”, világhódolat-világengesztelés címen. De ugyanilyen nagv szimpátiával fogadták az engesztelés gondolát, mmt fő célkitűzést a világ többi országaiban is. Annyira megnyerte ez a gondolat a külföldi vezetőket, hogy sok püspök előírta híveinek: a kongresszus ünnepségeinek főnapján, május 29-én az egyházmegyékben és az egyes templomokban közös áldozás ée ájtatosság legyen a budapesti világkongresszussal való szellemi és lelki kapcsolat kifejezésére. Legújabban Írország bíborosérsekétől kaptunk értesítést, hogy Írország nagy delegációval képviselteti magát a budapesti kongresszuson, de lelkileg az egész ir katolicizmus, ami az ir nemzettel egyet jelent, egyesül a kongresszussal, amennyiben az egyházak és katolikus egyletek révén már megszervezték az egész ir nemzetet, hogy a világengesztelés nagy napján valamennyi ir az áldozáshoz járul. És ez bizonyára igy lesz Európa minden országában, de igy lesz a világon mindenütt, ahová a katolikus (hit eljutott. Az egész világ megborzadt az egyházüldözésektől és amikor keresztet vet, amikor a szentáldozáshoz járul majd ezen a napon, Budapest felé néz és velünk együtt vesz részt az ünneplésben. Magyarországot azért fogják nagyrabecsiilni, mert egy nagy spirituális akció középpontjába került. , L., , _^|L, _ A gyermeki Sélek virágszirmai — Világszerte készül lélekben a katolicizmus az eucharisztia nagy napjainak megünneplésére és igy a benne rejlő spirituális eszme nemcsak háromnapi érvényességű, hanem az esztendő lelkiségének vezető-gondolatává válik. Csak egy derűs és megható epizódot említek fel, olyan gondolatot, amely csupán a gyermeki lélek ártatlanságából fakadhat. Olaszországban a szivgárdisták megható módon kapcsolódtak egybe a lelki előkészület munkálataival. Egy iv papirt kapott minden szivgárdista, felül Szent István koronájának képével és körös-körül, mint drágagyöngyök, apró szivecskék helyezkednek el. A gyermek valami jót cselekszik, vagy egy imát mond a kongresszus sikeréért, vagy szülői iránti engedelmességgel cselekezi a jót, avagy kötelességteljesitéssel, alamizsnálkodással, joga van egy-egy ilyen gyöngyszemet tetszésszerinti színnel kifesteni. A gyöngyszem háNégy nap Budapesten Irtás Óaody Zoltán, a prágai MÁK elnöke Minden évben fellátogatok Budapestre. Ezzel a látogatásommal még tavalyról maradtam adós. Már a határnál rámtornek a magyarországi utazás érzelmi homályai: vágyak a helyek után, amiket még nem láttam, magyar emberek után, akiket még nem is ismerek. A határállomáson a szokott kérdések, kutató, ellenőrző tekintetek, indiszkrét turkálá* a kofferek aljáig. Száz koronát elvesznek tőlem, csak húsz és ennél kisebb valutát lehet átvinni. Átestem rajta. Már benn ülök a „TAS“-ban, dohog, reszket, pillanatok alatt őrült sebességgel száguld. Olyan, mint egy korszimbólum. Az ablaknál, kényelmes ülésen, szorongó csodálattal adózom a modern technika rohanó alkalmatosságának. Úgy, csak rohanjon, vigyen, jó átélni uj ér| zéseket, jó járni uj helyeken. Az emberben él | valami csillapíthatatlan, éhes szomjúsága az életinek, jövésnek, menésnek. Kinézek, a magyar táj | visszafelé rohan, a folyton feltűnő sürgönypóznák 2 szabályos ütemközökre osztják a telegráfdrótok jkotta vonalait. Különös. Mindegyik arcon komoly | megilletődés, pedig hogy titkolják. Huszonhat 3 pengő ez a rohanás. IJtitársaim jómódú embereknek látszanak, vagy csak sürgős az ütjük. Rólam egyiket se lehet elmondani. Élményt akarok. Lassan előttünk Budapest, száz meg száz villanyszemével. A másik ülésen bizonytalan korú, a modern nőideál minden követelményét megtestesítő asszony öltözteti kislányát. — Már Budapest! — állapítja meg a gyermek, szemében örömcsiliogással. Rengeteg kérdés ömlik a gyermekleányból. Szinte hihetetlen, hogy ilyen korán megnyilatkozzék nemének egyik legjellegzetesebb sajátsága, A kíváncsiságot gondolom, hölgyeim! Összemosolyogtunk egy-egy kérdésnél, mint tapasztalt felnőttek. A Keletinél nagyot szívtam a levegőből, Ízleltem, tüdőmben tartottam, mint szenvedélyes dohányos a füstöt, Még fiatal éjszaka van, rikkancsok pesti lapok neveit ordítják, egy rokkant, cipőzsinórt kínál, k. u. k. ruháján a folytonossági hiányt civil rongyok próbálják enyhíteni, ered' ménytelenül. Neoncsövekben nevek égnek, vakitó ! transzparensek kínálják az árut, kávéházat, szln| házat., szórakozást, hotelt, ágyat. Az ágy mellett döntöttem. Ilyen éjszaka után külön ajándék az ébredés: az öntudatba még. belő nem ágyazott emlék, változás frissen és újonnan érkezik, mint valami híradás. Az ébredő öntudat tanácstalanul néz körül, aztán rájön a változás nyitjára és — elmosolyodik. Három délelőtt ö.n át hal'gattam az ország sok részéről összegyűlt református papok „arccal a falu feló“ konferenciáját.. A beteg Ágya mellett ; álló orvosok .mindenre elszánt komolyságával ad' ták elő és összegezték meglátásaikat, állapitolták meg a bajt és írták elő az orvosságot. Szív ügyük magyar falu. I A délutánokat és estéket sokszor céltalanul átbolyongtam, a Gellért-hegyról megnéztem, hogy ragyog fel este a város eTer szeme, hogy kacérkodik vele a vén Duna. Emlékezetbe ivódó szép tájélmény ez és magyar, akár a Hortobágy, ^akár napnyugta és a hold-feljötte a Balatonon. Ültem „diszkrét14 budai cukrászdában — egyedül, dunaparti kávéháziban a cigány vonójára meghalt emlékeim éledtek elő elföldelt mult-sirjukból. Különös hatása van a. magyar muzsikának. Beteggé tesz és mert vigasztal: gyógyít is. Talán ezért várják, hallgatják Nagy.miihályon éppúgy, mint Eperjesen ... A Nemzetiben egy krajcárt kért a ruhatárosnő „szereniCS€ipénznek“. Én ,,ió vidéki11, korán mentem, első vendég voltam. Kopottas rokkant érdeklődik ingyenes ruhatár után. Szívesen kifizetném, de félek, megsérteném szegénysége büszke érzékenységét. A pénztárnál szélső liléét kér, a lába miatt. Véletlen, mögém került A széksorok közé kinyúlt miilábban többen megbotlanak. Pardon! Bocsánatot kér, szemében „nem tehetek róla11 tekintettel. Pardon! A lábára mutat, mindent megmagyarázón. Arra kell gondoljak, a gáz mégis csak „emberségesebb11. Móricz Zsigmondot hiába kerestem Leányfalun. Elutazott Magyarország közismerten legegykésebh vidékére, a baranyavármegyei Ormánságba. i SZABÓ DEZSŐNÉL Nem találtam meg szokott kávéházai — Philadelphia, Központi kávéház — egyikében sem. A \ diák, tanárjához menő, ismert szorongásával ket restem meg Budán a Városmajor-ut 19/b. szá-I mát. Átgondolt kérdésekkel, vájjon fogad-e? Kétellyel nyomtam meg az I. emelet 8-as ajtó csengőgo mbj át. Szívesen fogadott, ritkán nyitnak rá ajtót, örül minden látogatónak. Nem volt. szükség kérdésekre. Ömlött belőle a félreállitott lángész eldugaszolt mondanivalója. Közönség voltam. Nem győz mindent leírni, pedig a reggeli félnégy már asztalnál találja. Dolgozik. Másfélórás beszélgetés alatt a magyar közéletnek, problémáknak, kivezető utaknak olyan szabódezsői keresztmetszetét kaptam, mint soha eddig. — Meggyógyulunk, — folytatja, én jegyezgetek, — voltunk mi már betegebbek. Csak ki kell jelölni a helyes utat, a helyes gondolkodást. Én megcsináltam, még nem vették észre. Pedig én képviselem az igazi magyarságot. Tényező vagyok, nem vesznek bele a számításba, ezért rossz az eredmény. Én ott, benn élek a lelkekben. Biz! tosan tudom, írásaimban olyan immanens erő j van, amit nem fog tudni elhallgatni se politika, se ■ semmilyen más maszlag. Ezzel a hatfillóres tollal I irányitok, támadok és védekezem, mert más nincs. 1 Könyveimet két hete vettem vissza, egyszer lein tltam őkét, nem volt pénzem. Enni meg kell. 1 Köjülhordozom tekintetem a feltűnően szegé 1938 február 13, vasárnap. tán szöveg van, amely elmondja, hogy ez és ez a kifestett szív egy palermói, egy nápolyi, egy trieszti, egy ankonái stb. szivgárdistának jó cselekedetét örökíti meg. Millió- és milliószámra küldik majd ezeket a sziveket Budapestre és majd amikor az eucharisztikus körmenet felvonul a magyar főváros uccáin, valódi virágszirmokkal együtt ez a Jócselekedetvirágeső fog alászállani a magasból, ablakokból, repülőgépekről. Millió és millió gyermeki .jótétemény áradata lepi majd el a százezres tömeget . . . A szeretet köteléke, — Az eucharisztikus kongresszus jelmondatául a szent-ágostoni mondatot: Eucharistia vinculum charitaíis — az eucharisztia a szeretet köteléke — választotta. Aki ismeri a katolikus egyháznak az eucharisztiáról vallott felfogását, az bizonnyal megérti a kongresszusnak ezt a mottóiát. A szeretet köteléke Krisztus, aki irántunk való szeretettől emberré lett ós meg is halt érettünk a keresztén. Szeretete oly nagy volt, hogy állandóan itt akart maradni közöttünk. Ezért szerezte az eucbarisztiát. Ez a katolikus felfogás. A világkongresszus a szeretet ünnepe lesz. A kongresszus karaktere építő, pozitiv, az elhangzó beszédek témája is a szeretet lesz. A három magyar szónok is a szeretetről beszél: Tóth. Tihamér beszédének témája: a szeretet Istennel szemben. Imrédy Béla a szeretetről a családban fog beszélni. Arról, hogy a családi élet válságának a megoldásában milyen fontos szerepe van a szeretetnek. A harmadik napon József főherceg a szeretetről, mint a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti kapcsolat alapjáról fog szó'anj. — Ezek az elképzelések nem irreálisak. Jobb mindig magasabbra, mint alacsonyabbra célozni. Jobb a szeretetet, mint a gyűlöletet, hirdetni. S Itt mutatkozik meg legjobban a nagy ellentét az eucharisztia gondolata és a bolsevizanus között. A- bo’sevizmus az osztályharcon, az önzésen alapul. Az eucharisztikus kongresszus ennek éppen az edenkezője: alapja a szeretet. A legmélyebb keresztény elgondolás: boldogitóbb adni, mint kapni. Ezt a gondolatot a mai világban nehezen értik meg, pedig az eucharisztikus szellem legmagasabb fokon ezt jelenti. A mostani eszmény- és szeretetszegény világban azt akarjuk programul kitűzni, bogy emberek és nemzetek ne az önzésen, hanem az összefogó, az összekapcsoló szeretet alapján álljanak egymással szemben. Az eucharisztia a szeretet köteléke: ezért lett a világkongresszus alapmottója. A nagyértékü fejtegetés mély hatást tett a világsajtó megjelent képviselőire. nyes butorzatu szobán. Egy asztal, tele folyóiratokkal, lapokkal, négy szék, más és másféle, gyalu la ti a n deszkaládákból összetákolt, egymásra rakott „könyvállvány11 a szoba összes bútorzata, az előszobában rozoga heverő. A földön, a fal mellett könyvek és rengeteg példány a havonként megjelenő „Szabó Dezsődüzetek“-ből. Ilyen környezetben él Szabó Dezső, kopottas ruhában, magas gallérja köré kötött sötétvörös nyakkendőt hord. Kedvenc színe, ilyen a házikabátja is. Állandóan magáról beszél, az Én aláhúzott kihangsulyozásával. A szobából szinte eltűnik minden, könyvek, kézirat, bútor, hatalmas egyénisége uralni akarja a tért, az időt, nem tűri meg maga mellett csak az alárendelt, nekiszolgáló tárgyakat, sőt személyeket. Innen ered tragédiája, — Fájdalom, ma már keveset csaholnak rám, sőt, dicsérnek. Csak nem sekélyesedtem el? — kérdezi, mintegy önmagától. Kikérem véleményét a falukutatás és a szociografusok felől. — Olyanok, mint a lovak, amelyeknek mindkét szemellenzőjét, az egyik oldalra tették. Oda nem néznek, pedig azon az oldalon is veszély és baj van. Gyanús. Velem nincsenek kapcsolataik. Pedig én vagyok az uj szociális és demokratikus társadalom úttörő munkása. A csákánnyal — a tollat mutatja — én odavágok. És ez fáj. Hiába-. Utat csak igy lehet nyitni. — Fogok irni egy nagy tanulmányt, lehet, könyv is lesz, arról, hogy lőhetne a szóm szédül tárnokkal a békés légkört megteremteni. Fogok irni a maguk feladatairól is. Legyenek lojálisak, de — magyarok! Szó esik a szlovákiai magyar irodalomról, a PMH-ról, Darkó és Mécs felől érdeklődik különösen. Most veszem észre, mert ez az ember fogva tartja a tekintetet, megköveteli: ránézzenek, csodálják, a szoba fala teíestele fényképekkel, mind, kivétel nélkül, őt ábrázolják. Előttem ez az önmaganézés és ön csodálat egyik kézzelfogható jelének tűnik fel. Szabó Dezső egocentrikus-volta, nárcisztikus maganézése részben egyéniségében leli magyarázatát, másrészt a magáramaradt, elhallgatott lélek társtalanságából ered. Sajátosan magyar tragikum Szabó Dezső sorsa. Az elsodort falut már megírta, az „elsodort emberihez még csak a modell van készen. Pestre gyalog megyek, lassan, lassan, elgondolkodva. Sok ember halad el mellettem, sok jön velem szemben. Mind ismerősök: magyarok. A Ferenciek-terén sok a galamb. Nem repülnek szét, vigyázva kell köztük mennem. Ezek még bíznak az emberekben. Muzeum-körut. A könyvesboltok kirakataiban a szociográfia uj könyvei állítanak meg, legújabb: Kiss Géza: Ormánság-a. Budapesten a levegőben lóg a faluprobléma. A bölcsészeti karról diákok jönnek, szeretném megkérdezni őket, hogy vélekednek a problémákról a zöld, sötétkék egyensapkák alatt. A budai oldalról enyhe szellő szárnyal, már benne leng a tavasz, a megújulás friss Ígérete. — Hóvirágot tessék! Vettem. BUDAPEST. —- (Budapesti szerkesztőségünktől) A budapesti eucharisztikus kongresszust előkészítő főbizottság a külföldi közvélemény helyes tájékoztatása céljából szerdán délben konferenciára hivta egybe a külföldi nagy lapok Budapesten akkreditált képviselőit. A konferencián a Prágai Magyar Hírlapot, mint a csehszlovákiai magyar saitó egyetlen képviselőjét, budapesti szerkesztőségünk és a történetesen Budapesten időző Forgách Géza felelős szerkesztőnk képviselte. Előkelő újságírói kör gyűlt egybe, francia, olasz, angol és németnyelvű lapok tudósítói kara. amely feszült érdeklődésed hallgatta a felvilágosító előadásokat. Az értekezlet központja Bangha Béla jezsuita atyának, a nemzetközi katolikus életben általánosan islert és becsült kiváló tudósítónak és szónoknak filozófiai mé'vságü és mégis az újságolvasó közönség igényeihez alkalmazkodó előadása volt a kongresszus le’kl előkészületeire s szellemi célkitűzéseire vonatkozó’ag. Bangha Béla, aki több mint három évtizede irányitó szerepet visz a katolikus napisajtó életében, ismeri a sajtó követelményeit és mélyens”ántó előadása ezért olyan friss és élvezetes volt, hogy szinte lenyűgözte hallgatóságát. Németül mondotta el ismertetését, mert a külföldi lapok tudósítóinak legnagyobb része ezt a nyelvet beszéli és tiszta, tökéletes németségével olyan nagy hatást ért el, mint ahogy megcsodáltuk francia, spanyol és angol beszédének folyamatosságát és magas színvonalát is. A kongresszus telki cé'qa Előadásának bevezetőiében kifejtette, hogy a kongresszus cé!.ia tisztán spirituális. Nem is lehet ezt másképp felfogni. De ez a lelki cél nem éleződik ki más egyházak ellen, mint ahogy a katolikus egyház egyéb nagy szertartásai, körmenetek stb. nem irányulnak egyetlen vallás el’en sem. A katolikus gondolatnak méltó keretekben való kifejezésre juttatása azonban csak másodlagos cél. A világban ma már sokkal többen megértik, mit jelent ez a lelki elmélyülés, mint 20—-30 évvel ezelőtt, amikor a tudományos világ úgyszólván teljesen a tagadás álláspontján állott. Ma mindenki pozitívumokat keres éő tiszte’ettel beszél azokról a kérdésekről, amelyeket akkoriban kézlegyintéssel intéztek volna el. A párisi Figaro körkérdést intézett a francia Akadémia tagjaihoz arról, vájjon mByen viszonyban áll egymással ma a vallásos érzés és a tudomány. Egye'len tag sem felelt tagadó1 ag s a legóvatosabb is csak azt mondotta, hogy a természettudomány az embereket szerénységre tanította meg. A mélv va’láso*ság megnyilatkozásai ma már magától értető^őek és előtérbe kerü’tek. Ilyen keretben, ilyen világatmoszférában jön Budapestre a legmélyebb vaUásos elmélyülést igénylő eucharisztikus kongresszus. Az istenhst és az isíeniSsztelőh küzdelme — De más szempontokat is figyeVmbe kell vennünk, — folytatta előadását Bangha páter. — Közvetlen szomszédságunkban, Szovietoroszországban, Spanyolországban és távolabb Mexikóban pozitív és harcos ateizmus nyilatkozik meg, amely minden vallásos gondo’atot megfojt és a tömegszenvedélyek felgyujtásában odáig megy, hogv emberéletet olt ki, templomot, kolostorokat rombol. Bangha páter itt egvik kivá’ó barátiának és rendtársának mártirha'áláról emlékezett meg. Az egyháztörténelem egyik nemzetközileg elismert tudós müve'ője volt ez a spanyol jezsuita, akit egy fé1 évvel ezelőtt egyszerűen lemészároltak, Pusztán azért, mert nem akarta megtagadni Istenét. Csak egy kiváló eset a sok e?er tragikus és fájdalmas eset közül, de mutatia, hogy milyen eszközökkel folyik a harc Isten hívei ellen. Az eucharisztikus világkongresszuson, anélkül, hogv ezt kifejezetten akarnánk és erről sokat beszélnénk, természetesen a katolikus világ néma tiltakozása fog megnyilvánulni. Ez a néma tiltakozás ma. már nemcsak a, katolikus vi’-ágé. nemcsak a keresztények részéről nyilatkozik meg, hanem minden pozitiv istenid vő részéről. Egy Budapesten élő mohamedán barátom mondotta nekem, hogy ő is ott lesz a mi kongresszusunkon, mert minden isfenhivőnek fel kell vennie a küzdelmet a hitetlenség 'ellen. Itt az istenhit és az istentelenéiig harcáról van szó s minden pozitiv vallásnak segítenie kel! ebben a ikáto’ieirmust. mert ha ezt legyőzik, a többiekkel annál könnyebben bánik el az istentelenek dühe. Az erőszak fegyverei ellen lelki fegyverekkel — Ennek a gondolatnak méltó formában kifejezést is akarunk adni. Tudatosan szembehclyezziik az eucharisztját a lerombolt templomokká', a lelforgatott Babérnál; 'lomokkal, lemé'zárolt papokkal, apácákkal, szerre'esekk*' M világiakkal. Minél vadabban dúl a vallástildözés, annál tudatosabban, emelt 4
