Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-30 / 24. (4467.) szám
8 ^MGM-TV^OÍARHIRLAB 1938 január 30, vasárnapFarkas Istvánt FÉNYKÉPEK Az óriás fa hazájában — Olvasóim most bizonyára az amerikai mamutfenyőkre (talán sokan a mamutvagyonokra) gondolnak, amely regi hazájában sokszor száz méter magasba is felnyúlik, pedig az cn óriás fám csak itt van a közelben, a régi Barsban, annak is Zseliz nevű községében. Azaz, hogy lenne, ha az Idő vasfoga meg nem rágta volna, sok mindennel együtt, ami fennmaradt múltúnkból, s hirdette egy sokat próbált világ minden dicsőségét. Ma már csak kisebbik öccse, a lévai Rákóczi-fa van meg a környéken, s a zselizi látnivalót magával vitte az idő. Erről a fáról ismertem én Zseliz községét, ott nevelkedve boldogult diákkoromban Vak Bottyán és Koháry városában, a közeli Léván, ahol a piarista atyák szerettek volna nemcsak a rendre, hanem a tudományokra is megtanítani, de sajnos, az élő és holt nyelveken kivül már csak a történelem és a földrajz tudta fölkelteni érdeklődésemet. Eltérek a tárgytól, pedig Zselizzel kapcsolatban olyan sok lenne a mondanivalóm. Diákkoromban nagy, poros falu, ahonnan iskolába jártak hozzánk a fiuk, leányok, ma mindjobban fejlődő járási székhely, s Szlovákia egyik nevezetes járási székhelye, mert csupa magyar község tartozik hozzá. Főuccája ugyan járdának nézhető gyalogújával együtt ma is olyan, mint harminc évvel ezelőtt, s a járási székház minden ablakát hirtelen be kell csukni, amikor nyáron a marhákat hajtják haza a mezőről. Mondta is Schöpflin Robi bácsi, a Brenner-uradalom ma már nyugalmazott főintézője: — Ez az egy átkunk van már csak, kedves öcsém, a por... Mert villanya is van Zseliznek, sőt uccai világítása sokkal kifogástalanabb, mint az én városomé (nem is merem kiírni a nevét), mert ott a község elöljárósága nem takarékoskodik a polgárok szemével. A utóbbi időben már mind sűrűbben látogatok el a kidőlt óriás fa községébe. Hol innen kezdem meg garamvölgyi körutamat, amikor szombatonként vagy vasárnaponként a magyar szó muzsikáját viszem abba a faluba, ahol éppen várnak, hol magában Zseliz községében akad előadnivalóm, mert itt dolgozik a SzMKE is, dolgozik a járási magyar közművelődési testület is, az előbbit Bojsza József, a lévai „gyökérből" zselizi bankigazgatóvá vedlett mindenki Jóska bácsija és a magyar kultúra egyik leglelkesebb szolgája, ,3 másikat, a község katolikus igazgatója, Nemes Jenő, a kiváló magyar tanító és kulturszervező vezeti, De „közönség is akad szép számmal, s a magyar kultúrának sokan asszisztálnak mindegyik felekezetből. Itt már ki akar magáért tenni Szarka Zsigmond, a református tanító is, s nem a felekezetek harca, hanem a felekezetek testvérisége teszi majd lehetővé Bojsza József tervét, a magyar kulturház felépítését. Szinte látom is, hogy hol fog állni, s milyen lesz kivül-belül. Talán nem olyan magyarosan otthonos, mint amilyet nagytiszteletü Czeglédy Pál, a barsi református egyházmegye tudós esperese építtetett Ga- ramsallón, egy ldcsit városias lesz a külseje is, de a magyar szót fogják ápolni benne, s talán az évszázados zselizi kaszinó sem haragszik meg, ha kulturház néven uj testvérre talál. Csak Bojsza Jóska bácsinak nem szabad lesz elmondani: — Mégis csak Jóska bácsié az érdem, ennyit ki tudott verekedni, ha a váltókat a bankjában nem is tudta prolongálás nélkül elképzelni. De azt hiszem, hogy mire a kulturház fölépül, akkorra már Jóska bácsi is közelebb jár a nyugdi hoz, mint a hivatalos valósághoz, s nyári délutánokon nem a bank igazgatói szobájában, hanem otthon, boldog családi körben végezheti megszokott sziesztáját. Először Berecz Kálmán barátom emelte a SzMKE működését, hogy ugymondjam „európai" (jaj, van-e mit dicsekednünk ezzel a jelzővel?) szinvóna'ra, az érsekujvári SzMKE-szabadegyetemmel, tőle átvette Schuberth Tódor barátom, mindnyáj :nk „kultzr- vigéce", az ismert lévai bankigazgató, most aztán a Zselizi SzMKE követi példáját, s Bojsza Jós1 a bácsinak minden második héten nagyot dagad a keb’e az örömtől, amikor a pompás előadásokat látja, s ve’e együtt látják a derék zselizi magyarok. S van-e panaszolnivalónk, ha a vidéki magyarok kulturházért dolgoznak, haragudhatunk-e azokra a sokszor névtelen munkásokra, alak nemcsak szivük:t, hanem zsebüket is kinyitják, hogy szavunk el ne vesszen, hanem a szivárvány minden színében ragyogva, elmulhatatlanul ott ékeskedjék a magyar alkakon? Szeretünk erdélyi példára hivatkozni, bár Erdély valamikori önállósága egész más lélekfajtát nevezetett ki a Hargitta és a Firtos népéből. A Királyhágón fül egy másik ország volt, más népi lélekkel, más múlttal és más történelemmel, ott minden rögért kétszeresen meg kellett dolgozni, s maga az uralkodó nép mindig amolyan kisebbségfélének érezhette magát. Mi azonban most, kisebbségi életünk huszadik évében kezdünk ráeszmélni arra, hogy tenni is kellene valamit az ide-odavándorió magyar lélek újjáalakításáért. S tesszük ezt hol jó szóval, hol jó Írással, hol testvéri egyetértéssel, hol a jó dolgok miatt való torzsalkodással. de már élünk, eszmélünk, s nem suhant el fölöttünk nyomtalanul az idő. Egyelőre csak kulturházakat építünk, mintha teljes súlyában átéreznénk szavunk cs nyelvünk jelentőségét, később bizonyára más irányban is épifkezni fogunk. Hol Zselizen, hol Garíuiuullón, hol Deákiban, hol Érsekújvárt, hol más vidéken, más városban és községben, de amit építeni fogunk, az mind a mienk lesz, a mienk marad. S ebben telik meg gyönyörűséggel a gondolat, ebben a boldog, izgalommal teli várakozásban tisztul meg újból magyar lelkünk, hogy az óriás fa évszázados szerepét átvéve, mindenütt terebélyes fává növekedjünk, ahol az Isten egy talpalatnyi helyet is adott számunkra... Pozsonyi MAKK Bál a Muzeum téli kertjében február 1-én, kedden este 9-kor MAGYAR FIATALOK SZAVA Kevés főiskolásunk van Irta: Zombory György POZSONY. — Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a csehszlovákiai magyar főiskolás ifjúságról. A vibnyei szellemi tábor (a népnttmzeti gondolat kitermelése), a kassai IX. országos kongresszus (a reális munkatervezet megfogalmazása ) csak külső megnyilatkozásai voltak annak a 'belső átalakulásnak, amely szemünk előtt formálja át ifj.uságunk arcát. A művelődés, az önnevelés kizárólagos porgrammá való avatásával a fiatalság megtalálta kisebbségi arcát: a műveltség, a képzettségi, a szaktudás legerősebb fegyver a kezünkben! Azalatt az idő alatt azonban, mig az eddig, immár tradicionális meddő ideológiai viták helyébe az egyedüli helyes és reális utat tudta választani programjával az ifjúság, még mindig nem ismerte fel teljesen saját helyzetét. A program, amit Vihnye és Kassa teremtett meg, a jövője. Mindenkor erre a kérdésre felel: Mit csináljak most, hogy majdan, kikerülve az egyetem padjaiból a csehszlovákiai magyarság, elsősorban is magyar nép életének hasznos munkása lehessek? Helyes egy ilyen kérdésre felelő ifjúsági program, helyes,, mert komoly, higgadt és meggondolt alapon épült fel, de vannak az ifjúságnak egyénibb, sajátosabb és sokkal aktuálisabb problémái is, melyek a megoldásra még mindig csak várnak. "1 ^ 'r': '' A csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság még mindig nem vetett számot önmagával. Még senkinek sem jutott eszébe, hogy ceruzát fogva kezébe, német pontossággal statisztikát készítsen a csehszlovákiai egyetemek magyar nemzetiségű hallgatóiról. Tizenkilencéves múltra tekintünk vissza. Van már tizenöt'éves jubileumát megült magyar főiskolás-egyesületünk.. A magyar főiskolásak országos központi szervezete, a CsMASz is több, mint tíz éves. És még mindig nincs felmérve a magyar egyetemi ifjúság ... És még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk az ifjúság szociális segélyezésnek kiépítésében . . , Erűimben, Pozsonyban, Piágában •.• A csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság szomorú tragédiája az, hogy kétszeres fáradtsággal: idegen nyelven kell megbirkóznia tanulmányaival, messze a szülőföldtől, messze a hazai környezettől kell leélnie diákéveit. Ezer magyar diák hallgatja a csehszlovákiai cseh, német és ukrán egyetemek padjaiban az előadásokat, ezer magyar diák szerez diplomát úgy, hogy szakkérdésekben anyanyelvén ki sem tudja fejezni magát. így felkészülve kerül majd vissza szülőföldjére: Szlovákiába és Kárpátaljára, városkába, elszegényedett magyar falvacskába, — régen kiesve saját véreinek életéből. — hogy mindent előliről kezdve vállalja kisebbségi életfeladatait. Ezer magyar diák kél minden év októberében vándorútra, hogy Brümnben, Pozsonyban, Prágában, Pribrámban beiratkozzék az idegen- nyelvű egyetemek különböző karára. A Zprávy Státného llradu Statistického XVII. évfolyamában megjelent hivatalos kimutatás szerint a magyar egyetemi ifjúság megoszlása egyes szakok, szerint a következő: M fe I . J j I •* £ I Ifi '<v5 0.0 tZS n > <£> zö $ CQ Jogász: Prága cáeh 4405 146 Prága német 1468 7 Prága ukrán 119 9 Brünn cseh 1204 5 Pozsony csehszl. 972 116 , 8168 283 3746% Orvos: Prága cseh 3019 60 Prága német 2024 108 Brünn cseh 1420 3 Pozsony csehszl. 960 98 7*511 0M 3.58% «cS tí ^ 3 fcc -S 1 | á s, o § s § a ^ ÉS ^ NI r- 0> <£> 56 Tanár: Prága cseh bölcsész 1383 30 Prága cseh term.-tud. 956 45 Prága német bölcsész 697 2 Prága német ter.-tud. 504 11 Prága ukrán bölcsész 96 20 Brünn cseh bölcsész 373 3 Brünn cseh ter.-tud. 252 3 Pozsony csehszl. bölcsész 356 48 4617 162 3.5% Gyógyszerész Prága cseh 397 28 Prága német l8l 17 578 45 7.7% Technikus Prága cseh 4928 32 Prága német 1298 47 Brünn cseh 1261 22 Brünn német > 1227 71 8714 172 1.9% 1 Képzőművész: Prága cseh 182 2 0.9% Állatorvos: Brünn cseh 374 15 4% Bányász: Pribram cseh 126 1 0.8% Erdész és mezőgazda: Brünn cseh 295 4 1.3% Tehát az összes csehszlovákiai egyetemen beiratkozott hallgató 30.564, ebből magyar nemzetiségűnek vallotta magát 934, ami 3.1%-ot jelent. Ebből a kimutatásból hiányoznak a teológusok. A különböző teológiákon összesem 198 magyar nemzetiségű hallgató készül hivatására. Felekezetek és egyetemek, teológiák szerinti megoszlása a következő: Római katolikus Prága . 7 Olimütz 4 Pozsony 48 Besztercebánya 2 Kassa 3 Nyitra 2 Rozsnyó 16 Zsolna 2 84 Görögkaíolikust Eperjes 8 LIngvár 10 18 Ág. evangélikus: Pozsony 13 Ev. református; Losonc 59 Rabbiképző: Pozsony 24 Kétannyira kell emelni a magyar főiskolások számát Csehszlovákiában, hogy elejét tudjuk venni a máskép kikerülhetetlen szellemi pauperizálódásnak. Mint a fentebb bemutatott statisztikából kitűnt, a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók száma az összdiákság 3.1 százalékát teszi ki. Ha meggondoljuk azt a tényt, hogy a magyarság száma a hivatalos népszámlálási adatok szerint 5.5 százalékát képezi a köztársaság lakosságának, elénktárul a szomorú kép: ma már szinte kikerülhetetlen a csehszlovákiai magyar kisebbség szellemi pauperizálódása. Különösen akkor csodálkozunk el a magyar főiskolásság aránylag nagyon is kicsiny százalékarányán, ha meggondoljuk azt, hogy a magyar ifjú érettségi bizonyítvánnyal kezében nem helyezkedhetik el oly könnyen azonnal állásban, különösen állami, állásban (postánál, pénzügynél, vasútnál, köz- igazgatásnál), mint a köztársaságot lakó többi nemzet fiai. FigyeLembevéve ezt a tényt, éppen azt találnék természetesnek, hogy ennek következtében a magyar egyetemi ifjúság százalék- aránya sokkal magasabb volna, mint az általános nemzetiségi megoszlás arányszáma. Ezzel szemben pedig a való azt mutatja, hogy a magyar egyetemi ifjúság 45 százalékkal kevesebb ma, mint amennyi feltétlenül természetes volna. A szomorú az, hogy az utóbbi évek alatt ez az arányszám nem hogy a magyar kisebbség javára változna, hanem épp ellenkezőleg> állandóan ki- sebbedik. Ezen a helyzeten a legrövidebb időn belül változtatni szükséges, mert. máskép nem kerülhető el a magyarság szellemi lesorvadása, aminek következményét kisebbségi sorsban ezerszeresen fogjuk érezni. Nemzeti létprogramot jelent ma ennek a kérdésnek a megoldása! Szlovákiában nagy szellemi válságba került a magyarság. A szellemi határzár következtében kulturális életünk nívója nagyot esett. Bizonyos szellemi kiegyenlitődés állt elő az egyes osztályok, rétegek között, de, sajnos, ez a szellemi kiegyenlitődés nem az alacsonyabb színvonalon Lévők felemeléséből, hanem a legmagasabb színvonal feladásából áll. Ma a szellemi átlag —* még az általános és természetes fejlődést is számításon kivül hagyva — sokkal alacsonyabb Szlovákiában, mint 1918 előtt volt. Ha meggondoljuk, hogy ehhez a diplomások fogyása következtében hozzájárul az is, hogy feleannyi magyar tanult ember lesz Szlovákiában, mint eddig volt, előrelátható a teljes szellemi pauperizá- lódás bekövetkezése. (Folytatása következik.) Február 6.-ra Érsekújvárra hívták öKze a Közművelődési Szövetség tanácskozónapját POZSONY. — A Csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség igazgató-tanácsa Ér- sekujvára február 6-ára hívta össze III. tanácskozó napjára a jáxási magyar közművelődési testületek, helyi bizottságok és könyvtártanáccok vezetőit. A tanácskozást az érsekujvári kereskedelmi grémium székházában tartják délelőtt 9 órától. A tanácskozást megelőzően a szövetség 'közgyűlése ejti meg a tisztikar, a választmány és a szakreferensek megválasztását. A- tanácskozás anyaga felöleld a közművelődési szervezet szervezeti és munkakérdéseit és rendezi egyrészt a különböző közművelődési szervek (testület, helyi bizottság, könyvtártanács) és e szerveknek a népnevelő kdtur munkával foglalkozó magyar egyesületekkel való együttműködés kérdését. A tanácskozónapra és közgyűlésre a meghívók a járási magyar közművelődési testületekhez már szétmentek. A közművelődési szervek valamennyijének részvételével számol a szövetség vezetősége — tekintettel a tárgyalandó fontos kérdésekre. Kívánatos a magyar kulturmun- kásoknak azokból a járásokból való megjelenése is, amelyekben mai napig sincs még járási magyar közművelődési testület, helyi bizottság vagy könyvtártanács, miután mindezek szervezésére nézve a tanácskozás részletes tájékoztatást ad. A tanácskozónappal összefüggő ügyiekben Ivánfy Géza, a szövetség ügvezetője ad tájékoztatást. Címe; Pozsony, Lazazet-ucca 4/c. II. em.
