Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-30 / 24. (4467.) szám

KÜLPOLITIKA A BELPOLITIKÁBAN (d) A csehszlovák belpolitika utjai egyre ködösebbek. A politikusok egyre inkább ré- buszokban beszélnek. A fölszinen csak álta­lános jóakaratu -tervekről szólnak s az ár­tatlan óhajokat szenvedélyes és hisztérikus kitörések, sértegetések, személyi hajszák követik s ebből látni, hogy itt sokkal na­gyobb dolgokról van szó. mint ahogy a po­litikai virágnyelv első pillanatra sejtetné. A kormánypártok harcias Höfer-jelentéseiből egyre világosabban kiderül, hogy a nagy iz­galom nem is belpolitikai, hanem külpoliti­kai elképzelések miatt viharzik és hogy a politika egyre inkább a külpolitika függvé­nye és visszhangja. Igen, 1933 óta, a külpo­litika dinamikus korszakának beköszönése óta belpolitikánkat elsősorban a külpolitika determinálja és diktálja, A külpolitikában 1933 óta Németország tartja kezében az ini- Ciativát, a francia blokk diplomáciája ellen­lépéseket kénytelen tenni. Ez ellenlépések közé tartozott belpolitikánkban az államvé­delmi törvények rendszerének megalkotása, a nemzetvédelmi kölcsön kibocsátása, a rendkívüli költségvetés uj terheinek válla­lásai Az ellenlépések diplomáciája' mellett Csehszlovákia számára megsokszorozódott annak a fontossága, hogy a külföldi, főleg pedig a körüludvarolt angol közvélemény helyeslő vagy bíráló véleménnyel van-e a csehszlovák belpolitika tényeiről, ezért nőtt meg olyan európai fontosságúra az egész jelentéktelen teplitzi incidens, ezért sietett a kormány a február 18-iki nemzetiségi nyilatkozattal azt a benyomást kelteni a külföld előtt, hogy ezzel az egyoldalúnak mondható ,,kiegyezéssel" a kényes szudéta- német kérdés elintézést nyert, ezért hozták meg azt a közigazgatási reformot, amely a tartományi elnök hatáskörét Kárpátalján a kormányzóra ruházza, hogy így a kárpát­aljai önkormányzat megvalósításának lát­szatát ébresszék föl külföldön. És az ellen­lépések diplomáciájához tartozott a kisan- tant-kultusz hallatlan mérvű fölvirágzása. A politikai kisantant, a sajtókisantant, a gazdasági kisantant fogalma mellé megal­kották a legszorosabb kötelékeket biztositó kisantanttanácsot, a gazdasági kisantant tanácsát, a kisantantegységet ország-világ előtt dokumentáló kisantant-bélyegeket, a kisantant-parlamentek kiküldötteinek rend­szeres kongresszusait s a kisantant-állam- fők találkozásait. Ezek mind ellenlépések voltak az európai diplomácia magas sakk­játszmájában s ennek a játszmának a függ­vénye volt a csehszlovák belpolitika. A külső események és irányzatok diva­tos jelszavai bizony erős nyomot hagytak belpolitikánkban. Emlékszünk például a spanyol lázra, amikor a baloldali vezetés alatt álló városok, élükön Prágával, üd­vözlő táviratokban tüntettek Madrid mel­lett, vagy a francia népfront divatjára, ami­kor a francia népfront mintájára a cseh­szlovák baloldal a katolikus cseh néppárt hivatalos részvételével pártközi bizottságo­kat küldött ki Valenciába és Moszkvába. Letagadhatatlan például, hogy Dolfuss autoritativ államrendszerének ideológiája tette divatossá nálunk a kormánykörökben a ,,tekintélydemokrácia" uj jelszavát. Sőt az osztrák minta oly eleven hatású volt, hogy volt idő, amikor a csehszlovák demokrácia egyik legrendithetetlenebb előharcosát, a cseh néppártot alig lehetett visszatartani attól, hogy a rendi vagy korporativ képvi­seletre épülő fasiszta államtipus követelé­sét föl ne vegye programjába. A politikai és gazdasági rendkívüli kormánymeghatal­mazások mintájául európaszerte a német kancellár és vezér négyévi teljhatalma szol- gált. A pártföloszlatás divata is németor­szági és ausztriai minták után terjedt tova. Végül az irányított gazdaság eszméje sem csehszlovák talajon született meg, hanem a szovjetorosz szövetséges és a német nem­zeti szocializmus gazdasági példája tette jelszavait divatossá. Az utóbbi években bi­zony a külpolitika áramlatai erősen deter­minálták belpolitikánk jelszavait és fejlő­dését. De nem is csodálható a külpolitikai szempontok ekkora elsődlegessége, hiszen két év óta az állam gyeplője is egy izig- vérig külpolitikai beállítottságú államférfiu kezében van, sőt a miniszterelnök .is első­sorban külpolitikusnak érzi magát, ellen­tétben a régi kormányelnökökkel, akik ki-* 'zárólag belügyi adminisztrátorok voltak, Svehla például a külpolitikába egy szót sem szólt bele. És mit mondhatunk a mai belpolitikánk­ról, a most elhangzó rébuszokról? Azt:, hogy a belpolitika még soha nem volt any- nyira külpolitika, mint most és hogy a ré- buszok azért vannak, mert a belpolitika ép­pen az elé a dilemma elé került, amely előtt ■■BBDKEBBaiBBBmeSRCT A nagyhatalmak és a kínaifeérdes Rendkívüli államtanács Tokióban a genfi események miatt Kína megsegítésének kérdéséről tanácskozik Edén, Delbos és Litvinov — Oroszország és Anglia — A döntés Washington kezében van — GENF. — A népszövetségi tanácskozá-J sok középpontjában a távolkeleti kérdés* áll. Az érdekelt államok képviselői AvenoL népszövetségi főtitkár irodájában ma be­ható tanácskozás tárgyává tették a Kíná­nak nyújtandó segítség kérdését. A tanács­kozásokon résztvett Edén, Delbos, Wel­lington Koo és Litvinov. Délelőtt tizenegy órakor összeült a tanácsülés, de nyomban elhalasztották öt órára. Közös francia-angol terv A tegnapi tanácskozások eredményét a Journal des Nations a következőkben fog­lalja össze: Wellington Koo hivatkozott az 1937 október 6-iki rezolucióra és követelte kormányának a jogot, hogy a népszövet­ségi tagállamok segítségét kérje a japán tá­madással szemben. Mint ismeretes, Kíná­nak minden kompromisszumos kísérlete­zése eddig meghiúsult. A kínaiak el' akarják kerülni a brüsszeli kudarc megismétlődését és ezért alaposabb előkészítés után készül­nek csak az egész kérdést a népszövetség nagy nyilvánossága előtt felgöngyölíteni. London és Páris magatartása a Journal des Nations szerint Washingtontól függ. A két kormány kérdést fog intézni Amerikához, hogy milyen formában hajlandó Kínának segítséget nyújtani vagy résztvenni a nagy­hatalmak segélynyújtási akciójában. A teg­napi tanácskozásoknak ez a határozata bi­zonyos formalitásokkal jár, amennyiben az egyes kiküldöttek érintkezésbe léptek kor­mányaikkal és további érdemleges tanács­kozásokra csak akkor kerülhet sor, ha az illető kormányok megbizottaiknak további intézkedést adtak. A tanácskozások közép­pontjában egy Páris, London és Washing­ton között létesítendő egyezmény terve állt, amelyhez később csatlakoznának más álla­mok kormányai is. Ami Washington ma­gatartását illeti, nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy ott még a scmlegességi törvény életben van és ez volt az egyik fő­oka annak, hogy Norman Davis, az ameri­kai kiküldött annakidején Brüsszelben ne­gatív álláspontot foglalt el a kínai javaslat­tal kapcsolatban. Ez volt egyszóval a brüsszeli kudarc tulajdonképpeni oka. Az­óta, ha formailag nem is, de lényegileg j megváltozott az amerikai álláspont is. A semlegességi törvény ugyan még éleiben van, de a Roosevelt fegyverkezési pro­gramja már azt bizonyítja, hogy Amerika szakítani akar a semlegességi politikával, Japán és orosx álláspont A genfi tanácskozások fontosságát jel­lemzi az a visszhang is, amelyet a kinai kérdés körül folyó tanácskozások Japán­ban keltettek. A Gazette de Lausanne fel­tűnést keltő cikkben ismerteti a japánok ál­láspontját a genfi tárgyalásokkal szemben. A lap megírj3, hogy az utóbbi két napon váratlanul megnövekedett a japán megfi­gyelők száma Genfben. A japánok minden jel szerint éles sajtókampányra készülnek, amelynek az éle Anglia és Oroszország el­len fog irányulni. A japánok attól tartanak, hogy a genfi tárgyalások folyamán létre­jön az angol-szovjet együttműködés. Anglia és Szovjetoroszország együttműködése a Csendes óceánon komoly veszélyt jelent­het Japán részére. A ma reggeli londoni sajtó is élénken foglal­kozik a szovjet-angol együttműködés kérdésével. A Daily Telegraph diplomáciai munkatársának értesülése szerint szó van arról, hogv ha Szov- jetorcszország a távolkeleti helyzet alapos vizs­gálata után hajlandó bizonyos kötelezettséget magára vállalni, úgy ennek fejében Anglia haj­landó lenne Oroszország nyugati biztonságát ga­rantálni. A lap hivatkozik arra, hogy Oroszor­szág katonai ereje az utóbbi években jelentősen megerősödött. Külpolitikai téren azonban két irányzat küzd egymással Moszkvában. A több­ség híve a lítvinovi külpolitikának, amelynek alapelve a nemzetközi együttműködés és a kol­lektív biztonság rendszerének fenntartása. Egy másik, ugyancsak jelentős és befolyásos csoport az úgynevezett izolációs politika hívének mond­ható. A lap átlátszó célzatossággal azt írja, hogy amennyiben a mostani genfi tárgyalások nem vezetnének eredményre, Oroszországban könnyen az izolációs politika hívei kerekedhet­nek felül. A kinai módszer PARIS. A kínai megbízottnak az a követelése, hogy a népszövetség Japánnal, mint támadó fél­lel szemben alkalmazzon gazdasági és pénzügy! szankcióikat és hogy e kérdés fölött esetleg rend­kívüli népszövetségi ülésen döntsenek, Parisban élénk megütközést keltett. A francia politikai közvélemény ugyan nem táplál rokonszenvet Ja­pán erőszakos akciója iránt, mégis a mandzsu- riai és abesszinai tapasztalatok után teljesen reménytelennek tartja a szankciós politika fel­újítását. A lapok szerint Genf és Páris között az elmúlt éjszaka többizben is élénk telefonbe­szélgetés folyt, Delbos állandó összeköttetésben van Chautemps miniszterelnökkel ugyanúgy, mint ahogy Edén többizben telefonon beszélt Neville Chamberlainnel. A párisi lapok is egy­öntetűen megái lapítják, hogy Franciaország és Anglia további lépeseit az Egyesült Államok ál­láspontjától teszi függővé. Valószínűnek tartják, hogy a berni amerikai követ még ma Genfbe érkezőik, de legkésőbb hétfőn közli az Egyesült Államok álláspontját, Wellington Koo a Petit Párisién értesülése szerint fegyver- és hadi­anyagküldeményeket kért és szóba került Japán­nal szemben a petróleumembargo bevezetésének terve is. Litvinov Kínának pénzügyi megsegíté­sét ajánlotta a kollektív egyezmény elvei alapján. Párisban általános a vélemény, hogy Kina követe túlságosan sokat kér, hogy azután ősi kinai szokás szerint legyen miből engednie. Jobboldali köröknek viszont az a meggyőződé­sük, hogy Kina, amely szoros együttműködésiben van Szovjetoroszországgal, mindenáron he akarja rántani a nyugateurópai hatalmakat a tá­volkelet: konfliktusba. Más oldalról viszont arra mutatnak rá, hogy nem lehetetlen, hogy J3pán mögött Olaszország és Németország áll. E két hatalmat ugyanis — e kombinációk szerint —• az antikomitem egyezmény állítólagos titkos ka­tonai klauzulái kötik. Mindenesetre kétségtelen, hogy rendkívül bonyolult a nyugateurópai hatal­mak bármilyen elhatározása szempontjából a kí­nai kérdés. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2‘- Ki Ma; Kis Magyaron Lapja 24. (4467) szám • Vasárnap • 1938 január 30 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76. havonta 26 Ké.. külföldre: évente 450, A SzloVeTlSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi magUCirság u!icel2. 11. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • * ..... S Prága II.. Panská ulice 12, III. emélet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. • • Egyes szám éra 1.20 Ké, vasárnap 2.-K?. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R A H A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom