Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-30 / 24. (4467.) szám
/Jra a külpolitika áll. A kisantant-politika is válaszút elé került. A kisantant dogmatikájába újabban benyomult a pilsudszkiz- mus. amely a francia szövetség megtartása mellett a németbarátságot is lehetségesnek tartja s gazdasági téren ápolja is. Sztojadi- novics példája után ez az ár a román szövetségest is sodorni kezdi, sőt Romániában a német belpolitikai módszereket is kezdik átvenni, elsősorban az antiszemitizmust. De ma már nemcsak Jugoszláviában és Romániában, hanem bizony Csehszlovákiában is kezdik észrevenni a tényt, hogy kereskedelmi téren Németország a legfontosabb partner, sokkal fontosabb, mint Franciaország. A romániai fordulat nem lehet közömbös Prága és Belgrád részére, különösen akkor nem, ha Zelea Codreanu kerül a választások után uralomra, aki már nem is pilsud- skizmust fog űzni, hanem valószínűleg az összes külpolitikai konzekvenciák levonásával egyenesen fejest ugrik a hitlerizmusba. Ez a várakozásokkal teli helyzet magyarázza azt, hogy nálunk ma a belpolitikusok is külpolitikával foglalkoznak. Ez a magyaré .zata annak, hogy a máskor oly beszédes miniszterelnök és külügyminiszter most oly hallgataggá vált. Ez indokolja a jobb- és baloldal fokozottabb bizalmatlanságát, úgyhogy ha például az agrárpárt elnöke csak annyit mond, hogy jó volna kiegyezni a szu- détanémet párttal, akkor a baloldal már rögtön nyílt hitlerizmussal, a külpolitikai irányzat föladásával és a berlin—római tengelyhez való csatlakozás gyanújával vádolja. Ezért olyan ideges a kommunista baloldal, hegy a demokrácia eddigi lágy szólamait egyszerre sutbavetve, az ucca szellemeit akarná Beran ellen zúdítani. Ami harc most a belpolitikában van, az a külügyek vetülete, a lelkek polarizálódása, táborcsinálás a fölmerülő lehetőségek egyike vagy másika mellett. S mivel a lehetőségek ellentétesek és ideológiai aláfestéssel bírnak, a belpolitikai állásfoglalásoknak éppen az ideológiai színezet miatt szenvedélyesebb formájuk yan. Akárhogy tagadnák is, a román meglepetésnek már nálunk sajnálatos visszhangja az, Hogy a kortézia nálunk is emlegeti a zsidókérdést. A szociáldemokrácia kezdte, mert Beran szavaira, hogy jó volna kiegyezni a szudétanémet párttal, rögtön megfujta a kortesriadót, kárpátaljai zsidók, vigyázzatok, az agrárpárt elnöke hitlerista és go- gaista és az agrárpárt antiszemita kurzust kezd, tehát jertek át a szociáldemokrata pártba. A zsidó szavazatok ilyen halászása miatt viszont a szlovák néppárt , tör a szociáldemokrata pártra s úgy érvel, hogy ez a párt ne beszéljen a szlovák nemzeti érdek nevében, mert szlovákiai alvezéreinek nagy többsége számokban kimutathatóan cseh és Zsidó. E sajnálatos kortézia mellett, amely csöppet sem szolgálja a lelkek konszolidálódását, itt-ott a tisztulás jelei is kezdenek mutatkozni. Ma már például egy komoly szlovák kormánylap is le meri írni azt a tényt, hogy ha Prága szétnéz a dunavölgyi térben, az alkotmányos élet és a parlamenti demokrácia formáit idestova már csak egy szomszédos államban lelheti meg: Magyarországon. Nagy dolog, hogy ilyen belátásig kezdenek már eljutni Prágában. . S mi lesz tovább? A cseh néppárt, a cseh nemzeti szocialisták, a cseh szociáldemokraták és a kommunisták egybehangzó vádaskodásából azt lehetne kivenni, hogy Beran — bár ezt ő maga sehol el nem mondotta és sehol le nem irta — a német—román külpolitikai orientáció előnyeiről van meggyőződve, ugyanakkor a hivatalos külügyi körök és a politikai baloldal dogmatikusan a paris—moszkvai tengely mellett kívánnak kitartani. A két malomkő között őrlődő kormányelnök helyzete nem lehet irigylésre- méltó, de most szerencséjére félrevonulhatott, mert megbetegedett. A kül- és belpolitika közös dilemmája elöl elutazhatott néhány napra délre, a Semmeringre. Talán, hogy újból találkozzék kollégájával, az osztrák kancellárral, akivel állítólag oly jól megértik egymást .s hogy vele a dilemmából egy harmadik lehetőséget keressen. S nincs kizárva, hogy külpolitikai elképzeléseihez több megértést talál az osztrák Schuschniggnál, mint a csehszlovák dilemma két véglet- képviselőjénél, a cseh nemzeti szocialista Kroftánál vagy akár a saját pártja elnökénél, Berannál . . . A mostani kialakulatlan és bizonytalan kül- és belpolitikai helyzet valószínűleg hetekig fog tartani. Legalábbis a román választások lezajlásáig. Akkor talán jön egy kis tisztázódás, vagy Így, vagy úgy. És akkor megindulhat utána a kül- és belpolitika kristályosodása. Vájjon milyen messzire vagyunk még ettől? A genfi események TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Miért fegyverkezik Amerika ? WASHINGTON. — Politikai körökben nagy feltűnést keltett az a körülmény, hogy Roose- velt elnök fegyverkezési javaslatával kapcsolatban nem tér ki külpolitikai kérdésekre és a nagyszabású tengeri fegyverkezési tervet nem hozta összefüggésbe külpolitikai eseményekkel. Ennek ellenére általános a meggyőződés, hogy Roose- velt 50 millió dolláros újabb fegyverkezési terve az Egyesült Államok uj külpolitikai orientációjával van kapcsolatban. A kongresszus tegnapi ülésén olvasták, föl Rooaevelt fegyverkezési javaslatát, amely fegyverkezési célokra újabb 50 millió dolláros beruházást javasol. Az egész terv súlypontja a flotta megerősítésén van. Roo- sevelt mindenesetre leszögezi javaslatában, hogy az Egyesült Államok fokozott fegyverkezésit az teszi szükségessé, hogy a világleszerelés kérdése mind a mai napig megoldatlan maradt, jóllehet az Egyesült Államok még ma sem adja fel a reményt, hogy sikerül a népek között a fegyverkezések korlátozására és minden támadás lehetőségének megszüntetésére megegyezést létesíteni* Természetes azonban, hogy Amerika mindaddig, mig ilyen megegyezés nem jön létre, köteles elsősorban saját biztonságát szem előtt tartani. A Reuter-irooa értesülése szerint a Roo- sevelt fegyverkezési javaslatnak a kongresszusban óriási többsége van. A szenátus tengeri bizottságának elnöke kijelentette, hogy tökéletesen egyetért az elnök javaslatával. Hasonló nyilatkozatot tett a republikánus ellenzék vezetője is a szenátusban. Washington tiltakozik Az amerikai kormány utasította tokioi nagykövetét, hogy a nankingi amerikai követség titkárát, Johnt Allisont ért támadás miatt tiltakozzon a japán kormánynál, John Alikon a nankingi amerikai követség második titkára ugyanis néhány nap előtt súlyos konfliktusba keveredett a megszálló japán katonai hatóságokkal. Allisont január 25-én, amikor kiszállt az autójából, egy japán katona erculütötte. Allison ugyanis fölkeresett egy kínai házat, amelyet japán csapatok tartottak megszállva. A japán katonák fölszólították, hogy azonnal hagyja el a házat és mert vonakodott a fölszóíi(ásnak eleget tenni, az egyik katona rátámadt és megverte* A japán csapat parancsnoka ugyan bocsánatot kért AllfeonAz ülő életmód következtében jelentkező bajoknál, különösen renyhe bélmüködésnél', aranyeres bántalmaknál és emésztési zavaroknál, reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes „Ferenc József" keserü- vizzel igen jó eredményeket lehet elérni. Kérdezze meg orvosát. s 1938 január 30, vasárnap. tói, ennek ellenére hivatalos helyen kijelentették, hogy a japán katona kötelességszeriien járt el, annál is inkább, mert Allison a japán katonát idiótának nevezte. Államtanács Tokióban TOKIO. — Az United Press értesülése szerint a minisztertanácsot sürgős közős tanácskozásra hívták, össze a császári főhadiszállással, amely mint ismeretes, a legfőbb katonai szerve a birodalomnak* Az államtanács foglalkozni fog azokkal' az intézkedésekkel, amelyeket a kínai helyzet szükségessé tesz. Az United Press értesülése szerint a sürgősen egybehívott államtanács elsősorban a genfi tanácskozásokkal é® főleg az Egyesült Államok magatartásával fog foglalkozni. SZLOVÁKIA. — Aki már egyszer is utazott Lőcsére, a Szépésség kis Nürnbergijébe Branyiszkén át, — Szlovákia egyik legszebb fekvésű autóút ja ez — azt Branyiszkón megcsapja a „nagy idők“ történelmi levegője. Ezernyolcszáznegyven- kilenc februárjában csodát müveitek itt a* vörössapkás honvédek, akik a hegycsúcson elbarriká- dozott osztrák csapatok többszörös túlerejével szemben is megkarcolták harcukat. E teljesítmény igazi lelke Erdős! Imre piarista tanár vált, -akit Guyon Richárid ezredes, Görgey Artúr dunai hadseregének ez. az. .angol származású rettenihe'tetlen tisztje vitt magával'SöiffiécTfömyáfŐT,'"SÓgy “bát'ori-' tója legyen a halálfeainduló honvédeknek, Erdősi Imre Branyiszkó megvívásában — 1841) február 5-én — az első vonalban küzdött-. Guyon katonáival, terepszakaszról terepszakaszra, mígnem a hágót elfoglalva, a honvédeknek „szabad lett .az irt Eperjes felé s megnyílott az összeköttetés a felsőtiszai sereggel úgy, hogy lehetővé vált a haderő egyesítése. ‘ • • - - - " Görgey Artúr seregének útját a szepesi városokon keresztül: Európában csaknem mindenütt tanítják a katonai főiskolákon. Mindössze harmincéves volt Görgey tábornok ekkor és a menetelés e bravúros • teljesítménye-után elégtétellel gondolhatott arra,, hogy harmincéves korára Napóleon sem ért el többet tábornoki rangnál. Joga volt tehát haidvezéri tehetségében bízni, amit az 1849-es tavaszi győzedelmes hadjárattal be is bizonyított, de emiatt az osztrák császár azután az orosz cár seregeit hívta segítségül -és az események sodrában feltartózhatatlanul bekövetkezett Világos. Szlovákiában talán alig van még egy város, mint éppen Selmecbánya, ahol annyira érezzük: nemcsak élő embereknek van lelkűk, de a kövek — amelyeket emberi kéz hordott egymásra, hogy a kor befaragja érzéseit, vágyait, hangulatait,: — éppúgy megőrzik és sugározzák a lelket. Vannak városok, amelyeknek lelkét mélyen magunkba szívjuk a levegővel együtt a tüdőnkbe, a város lelke vér lesz a vérünkben, megmásithatatlanul, felejthetetlenül. Ilyen város Selmecbánya, -.ez a köröskörül hegyoldalba épített kisváros, amelynek lelke, sugárzó intenziv-itással árad mindenkire, aki nyitott szívvel, megértő szeretettel jár a város girbe-görbe, zeg-zugos ódon uecáin. elbánni 1 építkezésének száz furcsaságán, bogarasságán; itt-ott megkapja figyelmét a gazdag' barokképitkezós, a waldibiirge- rek, az egykori gazdag német bányatulajdonosok nemesi címerei az évszázados karuik felett, elelnézi templomainak, kápolnáinak érdekes építkezését. felemás román és gót stílusát, tud olvasni a mohlepte Ovár gazdag történelméből, a Leányvár romantikájából, — aki mindmegannyi kövét meglesi és megérti ennek a. városnak, amikor a pittoreszk uccákou jár: annak lelke újjászületik e város lelkében. Festők álmaikban nem képzelhetnek el szebb tájat dusabb természeti szépségekkel, tobozokkal telt fenyvesekkel, kristály- tiszta vizű tavakkal, mint amennyi szépség ezen a vidéken van. És milyen dérék a selmeri nép, amelynek jámborsága mélységes tradíción alapul; a „mélységes11 szónak valódi, értelmében! . A .bányász, aki naponta lemegy a mélységbe, hogy másnak aranyat, ezüstöt, családjának kenyeret csikarjon ki a földből, mindennap kockára téve életét, mélyen vallásos lelkületű, az ő vallásossága lelki szükséglet; a eelmeci népnek ez a még ma is érezhető jámborsága olyan hatással volt- valamikor a városra, hogy egyidőben a városházán a magisztrátus tanácskozásai előtt is elvégezték a bányászok ájtatosságait. A Selmecbányái Kálváriát, a bányászok híres bucsujáróhelyét, amely a hétszáz egynéhány méteres Scharfenberg- csuicson épült és gyönyörű hársfa-allé vezet oda* a$ utón tizenegy stációval, mindegyik stációban faragott relieffel: maguk á bányászok építették valamikor nagyon régen saját erejükből, a pénzít maguk gyűjtötték ösjsze, a munkát ingyen végezték el. Á'Kálvária műemlék-értéke felbecsülhetetlen, a buGSujárást, amely a messze környéken híres. évenként négyszer tartiák meg a Kálváriára. Selmecbánya ma még inkább olyan, mintha az egész város egyetlen nagy muzeuui lenne. A Csipkerózsika álmát alvó, egykor jókedvéről híres város, — a régi Magyarországon nem volt még egy város, ahol. a jókedv annyi ötletességgel párosult. s most nemcsak azokra, a sokszor nemzedékeken át is emlékezetes mókákra gondolunk, amelyeknek szerzői az államfordiulat után Sopronba költözött bányászati és erdészeti főiskola diákjai voltak, akik valóságos heidelbergi diákéletet rendeztek itt be, de már jóideje előttük is szállóige volt a bányavárosok lakosságának ez a jellemzése: az aluszékony körmöciek, a gőgös beszterceiek és a jókedvű selmeciek, — igen, e városka emlékei a gazdagabb múltról ma Szlovákia egyik leggazdagabb nagy múzeumává avatják Selmecbányát. Aki csak egyszer is látta Selmecbányán az Övárban berendezett városi múzeumban felhalmozott, felbecsülhetetlen értékű műemlékeket, vagy látta a nagyobbrészt a régi magyar bányászati és erdészeti főiskola idejében összegyűjtött és feldolgozott anyagból álló s néhány évvel ezelőtt a csehszlovák kormány által hivatalosan megnyitott bányászati múzeumot, az tudja, hogy ebben a városban a történelmi múltat sohasem lehet megtagadni úgy, hogy ezzel magát a várost ne tagadják meg! A selmeci líceum falán ma is két márvány- emléktábla van. Az egyik Petőfi Sándorról, a világirodalom egyik legkiválóbb lírikusáról emlékezik, aki ebben a házban járt iskolába, még mint Petrovics Sándor 1838—1839-ben; a másik a szlovák. irodalom egyik legtehetségesebb költőjének, Sládkovic-Braxatoris Andrásnak áldoz, aki 1832— 1840-ig volt a selmeci líceum diákja s akinek költészete a „Marina“ című filo/ófikus tartalmú verses regényében néhol a goethei szellem magaslatáig emelkedik. És emléktáblája van — most már ugylátszik inkább •csak volt — Selmecbányán Erdősi Imrének is, a „branyiszkói hős“-nek. A volt piarista rendiház épületén, amely most a Katolikus Kulturház céljaira szolgál, olvasható a következő feliratú emléktábla: Ezen házban lakott 1840—1849-ig Erdősi Imre kegyesrendi paptanár, a branyiszkói hős, aki innen indult a szabadságharc megvédésére 1849 január 16-án. Ha nincs jő anyagcseréje és az Igmándif használja, életkorát prolongálja. A csehszlovák államalakulat huszadik évében egy túlbuzgó helyi korifeus — amint a PMH már jelentette, — hosszas utánjárás után kieszközölte a hatóságoktól a Katolikus Kulturház falán szerényen meghúzódó, eddig senkit nem sértett emléktábla eltávolítását, s az erről szóló intézkedést már ki is kézbesítették a Katolikus Kulturház vezetőségének, mint a ház tulajdonosának. A Selmecbányái járási hivatal által kiké-zbesitett, 1938. január 18-án kelt végzés szerint „elrendeltetik a Katolikus Kulturház vezetőségének, hogy az Erdősi-emléktáblát tízezer korona pénzbüntetés vagy háromhónapi elzárás terhe, mellett harminc napon belül távolítsa el, mivel ez mélyen sérti a szlovák nemzeti öntudatot;” " Semmi kedvünk nincs vitába bocsátkozni azzal az elfogult szellemmel, amelynek eredményeképpen létrejött ez a végzés, annál inkább, mert úgy tudjuk, hogy e túlbuzgó helyi korifeus sikerén felbuzdulva újabb lépésre készül: most már a Hodruson lévő tizenhét honvédsir magyar felírásait, ezenkívül a selmeci múzeumban lévő összes magyar feliratot akarja eltá- vo'iiani. A szlovákiai magyarság illetékes tényezői bizonyára megteszik a megfelelő lépéseket, hogy o túlbuzgó helyi korifeus kegyeletsértő törekvéseinek gátat vessenek. Viszont arra a kérdésre, hogy Erdősi Imre emléktáblája tényleg sérti-e a szlovák nemzeti érzést, erre a feleletet már megadta a Selmecbányán megjelenő „Stiavniéan” cimü szlovák hetilap múlt óv augusztus 22-én kelt számában közölt „Nerucajma história!” („Ne romboljuk le a történelmet!”) cimü cikke, amely akkor jelent meg, amikor az említett, ugylátszik érdemeket kereső helyi korifeus megkezdte akcióját az emléktábla eltávolítására. Pedig ez a kis szlovák hetilap igazán nem vádolható meg azzal, hogy rosszabb szlovák lenne, mint az említett ur, csak éppen kissé tárgyilagosan akart gondolkozni, amikor szószerint a következőket irta: „A történelmet nem lehet megváltoztatni! így van ez a szlovák nemzet létezésével is a régi Magyarországon. Most már mindenki tudja* hogy ott nem voltunk szabad nemzet. Milyen célja van eltávolítani a szobrokat, és emléktáblákat, amelyeket abban az időben állítottak fel: Hiszen ezek az emlékek és táblák a legnagyobb felkiáltó jelei annak az időnek és uralkodó érának. Mit értünk el a honvédszobor eltávolításával? Most megint Erdösi Imre tábláját kell eltávolítani. Miért nem maradhatna ott ez a tábla, még ha az egyesület háza elé Kmet emléke is odakerül!? Hiszen ez csak jó szimbóluma volna a- szlovák múltnak és jövőnek”. De ha Erdősi Imre, a „branyiszkói hős” emléktáblája rövidesen mégis lekerülne^ a volt piarista renidház homlokzatáról: ne higyje senki, hogy Selmecbányán most, már elfelejtik Erdősi Imre emlékét, miként a branyiszkói erdőkben a szlovák és magyar vörössiipkások egykori nagy küzdelmeinek emlékét azóta is énekli a friss februári szól. KÖRNYEI ELEK. — JAVUL A NAGYBETEG SZEKFÜ GYULA ÁLLAPOT A. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Néhány hét óta súlyos betegen fekszik Szekfü Gyula, a kiváló magyar történetiró. A múlt hét elején annyira rosszabbra fordult az állapota, hogy lakásáról be kellett őt szállítani a János-szanatóriumba, ahol fiz napig nagyon súlyos állapotban feküdt. Még -látogatót sem volt szabad fogadnia. A nagybeteg állapota mára örvendetesen javult, úgyhogy remény van rá, hogy a jövő hét közepén elhagyhatja a szanatóriumot, A „branyiszkói hős" emléktáblája után sor kerül a Selmecbányái muzeum magyar felirataira is? Időszerű riport a legérdekesebb szlovákiai bányavárosról ■ A Selmecbánya! szlovák hetilap visszhangba: „Mit értünk el a honvédszobor eltávolításával ?“
