Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-23 / 18. (4461.) szám

“Wm ^sjiopf ASa AJSoq jtmn ‘iwjpq s?in puJGUi mou XSoq ASn ‘lEJfiurőBi qijoija ‘qeirqísooqdqS 89 ^bujjosouibijia b qBuuuq “OJiqau í[0}bhp ipBuSatu b ‘qresaA aqozop »[n qpAjnq iBqosBAJEZSJOApf jpaA^j Bquioj -b3jo.j isojbaASeu V 'uapuajidBu jxbuuba qOJBZsppBA-SBAJBZSJOApf ESOJnj UOqpoOU qqBSBiuiB'oJO.toai V ‘^qpjopuaj B Bj)0)iuit?]nj-Saui iBqqospSiu s? {aqqas^iajjfo s jbSbui »}ia;aA qnfBj sbaabzsjoabí b ‘qajuaiafSara qqjopugj b joqimv •jaS^sJopuai b ajjajis •ajja sí inS^A csouopfnrn} qamCpurB ‘jnjoq B[[IA ASa JJOZBAUBJ BJ9 qodBU jpui SBAJBZS “JOabT v SBAJBZsJOApf XSa sp qojo v::oj a{ xaioj v;::d tBöon x^m UBqqodaa Ü trjpDDn opo *I9J?«pzSiiaJ9A Jfpp.iosasEq.iBi jpzaq^rq b jBjfiBSBAJBZsn^j iuzsmpppASaui jfpfpn^ mau qoddBi b pára ‘jspdBso AJÍbu qauajuapf uaqaoppiA dB| b uasquqinq ^los-EqJBj ;}ópoj3A BqqpjfiBj V "JJOSeajezsjoa -PÍ lej qotun; uaqziqqo; sj uipaon opo -ipm jog ‘qaapaqzsqjauiaq sí eqqosojpA qqasrq b Spin sp 5{Bipojo;pqi3j uoASbu jjosBAJETiSJOApr 9p qosBTjJBj b A’Soq ‘aAnpuizaqiaAoq B ze Jjauug b qqaAupnieq lBA9f jpuuoqozs e nppi zb ap ‘bjoSizs p; b ueASu SppnaA bjijjjí uian upzspj ppBzsp zb uaza qeapdqjng ’Sapfq fBjjpqizs B [oquwn UBqpfApujpuBqs zsaSg Um))fl OJSQ >JOSDAJDZSJOADf •foqBjpip bszbiu XSa tjajrq SJazsso zspSa zr ‘j[Éu{sd piajzn oimjpi sojba \ ‘jaiuau -zuad bjj;ij a azsso qp^ojpsBA uojp sbS -búi j[ijjb ‘ ‘nnjaq aqpzaq qo)fnX3 „BJpBqBj“ nqapaApu Jppop OOO'COí JJsm ‘jpjza^juajaf mau qpuBAaq b uequozB ‘ípaai snuroua; y 'BJSBjjBAaq b iq qajxojgq jopj PJaoj sp Sauj juajaf pppuaa tuoSizs qqBfg *ipuip;jp;ziipd b jpBíjB uias ozaqxnaiaf napaXSa ‘„jyq:BqBj“ b euíoa qB^SBAp^aq Bqjimu — nyjnzB ‘„jpq -ínqB.;“ nqppp jppop OOO'OS ASajuim aq qB| -jEi[ESjOZ8 UBqsimnuni} qqoASBuSai b ‘esbj -Eq e íja| sí Saiu den os[g ‘BispupAaq iuoj *Soj b puiiaXSij SpssoqBi b qpjA|q|aj uaAj °aui ‘jBqo^ByjBid e qBjjojzsBSBJiJí apazssojp^\ •l9quioiESjoj b „ípq;BqBj“ B BfuOAiq ASoq ‘uizojpiBqia Spspipfjoja zb sp sízuq b ipun -ja ‘jodBjjp juiosoipEJed b za pqos ;jopBj ma>j *zupd b uoSjoj ‘Bqunra b jpipniSaui ‘íIpAaq naguqjrq ía^o zy *uaqqpup jpilop 000‘OSl „^BqBi“ b Jiqzspq Bjpfpjnini qpin -jp zy ‘[9qBj — ‘saXupAJp upiajnjai sojpA » qBsa Ajani ‘BqinoiESjoj zoq jzupdSpsqnzs aipsp^ajímzsSara sjo.ÍS qofeq b XSoq ‘Bjpspi -opuoS|a UOjní naqSpsqnzs qqoASBH *Sai b SEspiEfjoja isojba y •uiajapaqsajaq sp jBdi zspSa zb ífnupqSaiu ASoq ‘*joa uaq -pqnzszuad XSbu iibAjo SpssoqBj b ‘naqniBja ‘uBqpsoJpA siq qiASa qoiUEliy ZV „öjjíoqoi" DSpjp v ‘itiEJSnSaui joqAjaq Efpnj ipsajazsaaAjo qsn •pzssoqjsa; jjoui ^jauist fOjpSassadpqpjSn seuiiB}Bq aqsoozs sojoa y *;)bib ozad \ — inclaj }jajauio[;q oZ ^laniB ‘bjepubS b ‘uBqoqixajv B^fííj/íSpi ASa ubA *II®q 3[unaq »td sp pBJEjiq írejn jn iA’uaa;aiuoi;q Auyqau ap ‘qqBS-ioAS Spui aqsaaj B ‘indái jjaipuioiiq 5CI IIBjb BJ9 i BSOEqpBA y ’Iibíb oiadpospui q opiuizs ‘ejouijooi Jpqaj b ‘Sípad JeHP fapjaso iEqu|B jiauis; Sijb ÁSa ‘g—s jySs zb ‘§6‘C 9i^uasjaA b ‘s't; BnazeS b ‘Sara fzsai ;jbib ojadposyui s jb;» zb iza pjydaS XSa aoqjuiB ‘uaiaipui zbzs laoojadposyra £*0l ‘Bf -pjoqaj jyfBs b 9puoiuiximaas uaÁ'iira Á’Soq. ‘BfiBinuiT>i *qizoqiBiSoj iBAySysBSJoXS qoi -b'up zb uaqpAÁugq juafafS3ni UBqjlBUupni3 '^Bu>ios9pui qqaipzdpqSai B aqi/íSa uaqjap -uySpra b ‘p jip laqaAuaüipaja soieiyposa uozsyi,draiio zb pp? ‘suaivo assap ‘qoufEqpjní jaSpu paiqSBjiA b XSoq ‘qyfpn; uas^Aa^j ;o)|Oujoq 6»|ia4D||D zy •pjppAai ■q-azpí OA]E ZB 81 aiozop'Bi'pwqi lass^Saziz sapnosa ‘hessej uy\-ZB UBUUQ -BqSBSBta B -[QJ BllEAEq ‘B^JOp -OS S8 18Z9 B B'ldBJf[OJ inuiBq1 ÍIPRÍ^ Y •zsB|Bqi Sa.io zb Bq;op -nőni — bszejbŰ1 b Sapiq, qBuyj siaAjq — ■os ezn; b qamia ja ^Bqos raa^j — :pA9[8Au 0Z0A8 ZB qBSZEJBd B }8ZS 81-i9A UBSorajy Sípod iiyiiiq eypuuapozs y •qeznq b jpc^uraiy XBqBzsCp ubstizs “Z3cq x®í ~ ,:z8 Buuy| Bposoij^ *“ •UBqyrarBpfBj íjaS.iaqsrs ^oSasooi op ‘diBu B ;uira ‘lióiiSypA ’WQ.PQ^pfiíIfi Bq'yq -niizpi soaid 9-SoASbj Jete Bqsoyj oÁS^aeí -ASbu b ‘^aizopauujioj qoSBpiso b aiira g •rani3A í&q;8{ raau ^yuzsBq q^iSo ‘0[BA 8XZU1 JfESO spíSn JBUI Bjznj IpBxyzsiq b zg *íBjBq siq B ;za Sora qps -sns uozni ASe^ — •zoqiyqsoyj na^ajoAef b Bpo í;ojStu — (jraydE ‘líra popnj, — •liai8A0a sp íjosdBq ‘uproj b í[oa Biroxoijf ?uoj ipqBpuixopazs s IZ -» ®piyS,isz % ’c iá fBPI -^lnO •jaqajaA srq AopSazg ;yqai qaipssajazg •naiaíDzs ioqB ‘UI qizaqp qqpqni »a •amaqppi »T 0 IpujrazsB uoqBiSajii ‘anjaqanqa ej Q oaqppi saspigsdBM •Soqop ipjraojg zy 3A[zs siq jAnyjEj ‘IoSbhi a'Sba jyszjoiv qoíjpzs Bipq b BH *BAjy sjq AnpSazg ‘Saiaptp nasaqg *Bfl?qp I?z» « lypox ‘qizy nosa sbabh *19 izsaASam písju aSaprq ÁSen qanipi y ‘paAnazs iBqos 9Q qpxaA ipBJBram zy a?H3A V •pnxizg *i -o n ‘aqjppH •rayqcq B UOJQna ASoh ‘yj niaiiaiaj a\SaaaAjig jrayqsoBiJ ‘fsq pu usASfl 2l9liaSzapjpq nBisauyAj^i *ra]ajnzs saApaq u? zy wqyqAuoq b qEjpEiBZSag ‘uiiaAiiiioq e qBiioj[nH “jAnpSazs Auoziq raBiipufBg *Bqiszyg soAubjb *V ‘BJqoqeJEP uojqjazsSQ •9J?Agq EqAuoq b ^asaaj M8W “aqAnaSazs BpiyfSaux nyizs xazsASg •BqunsooqBqBq ny zy pq^Sopni noqozs anuag *BqisZ9Jj ASoq qyjArq ASfJ ‘rayqBqsBfBq ASa inaqan ijoa •wyava m zv ^rajzg ‘saAp g ‘Joqu sayqBX lynq psa zb qyfpnoraja S ‘lyjosoEA 9f b qizsaSaiv ‘jfaujyiBZBq ^aqanuaAS V ‘aisa zb uof nyize Joqij\T *jpnjqau jranias ixazB za aa ‘qunsaiaqa Bqyn-BqyM *ya aujyjasa nxas laAjquag ‘SaxasqauiJaAS b Sopioq Ajo *jfnnzyAiosaJoq dBn zsaSa ^bsq *3jnnpuoS innnas Bjsyni nasouiM •aziA Sba b Jym uoASBjag ajymqjo qyzyAiosaJo^ •syzyAiosoaoM v “fqíJfísndATioszog ^ *o 'a naem^MÍ •qizyqnyzs ‘qizyAiosaJo^i ‘qjzsiyf pnixn qauuaXS qos y TjBUioauyi a»9igjo>i ‘qBniBinui uajaqiu39H •^Buiyujsa sí iiaqraa9H ‘jfBniyqzsnso qaqanuaAS y •jyzs Sapiq b iySopfnj *191 Auauiaq b jyra uba i;] •13X V igraizg ‘saAp gx ‘jzxo íbajow •BqraoXn pjau qnnpB xodBq ‘Bpo uofaq uyizB jqy UntpinBiSara ‘qizspl P^b g ‘jjntjESsBAjo ;odBi spq y •SbsSia ‘uiojo ^bujbASbui si'H ‘SysSopioq ASbh uiy uyizE zg "jpiHÍaj iXnaAifaj ‘qnnii jasjaA ‘qnqAoíazsso ajsa' uapujxy 3isa ngx •Anygxyg aeAy xx *iasz9f qiynxag gajaAnaq qo^BipB ASopj *JXaqaJaXS 9f ‘uiouqzso^i uypBin b io[Bp ubSja ‘jySnsdBn ‘zsbabx zsai áa •afp9qa Sajara sauiu sg <aqXu9Sazs 19 uyoan A'Sojj ‘lyqjypBiu b Bfiyuj'Bg •py jeszjoui qanuaAS y( y •qansaiaq jyszioui siq ASg ‘jiaqaxaA sjq b qBuzyg •pAiox b jyiu xioÁSBjag ‘9dti9X É nazaqjySaw ‘N3331 ♦BSyig ‘1 *0 -n VqíPiI M^pSog ga.íSaJazsASa zb iujoSbIV tanára BqXiyq b xnaq isora inift ‘juiySpBiBzs uaSaf b ;ui>| ‘inzyAiosoJon ;soin BÚtOA qqof gyxqnqSain i9qXSjy;uB; moiyn ‘lyiimiBi raan ‘jxag pojyg „Jiyzzoq au xaqpiuj ioqsyn{ jiyfinuBX ‘qyssax *AAuoq B m“ :Bqyqozs b iBAyajEdpE^ BfydBd b aq uot Joqqy ^••aASaAiax lyianaAzs b ASoq ‘xuaj^ • • • aaASa pag BxiopuoS xzg •juiySpBiBzs uaS^f B jui>i ‘rnzyÁiosojoq ‘luzqqnyzs ;ui>í Í9f xsoai bu[oa iuz9quyzs ‘fan ‘9q b uonnq uaqqaqAíaa íASb>í •vxvNya ix3d iwsvm XOUVADVH SÍM ^ 06 ­— 26 — Atnicoí ü- fádat fázfá átm&ddt Irta: MÓRA FERENC Amikor a tiezaiparti füzesiben, télire vet­koződtek a fák, a leg-fiatalabb fűzfa sdhogy- akart nyoigorár^ té* i. Mindig akarato- ean csóválta meg a fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy levelet: — Velem ne úgy bánj, mint a többi fűz­fával! Én nem olyan fűzfa vagyok, mint a többi! A többi fűzfák csufolódva nevettek ösz- sze s ahogy suttogtak, csak ugv omlott ró­luk a száraz levél: — Ó ó, szegény jámbor! Ismerjük a szü­lődet. Becsületes öreg fűzfa volt. — Én nem akarok százesztendős ko­romban ezétporladni, — feleselt a fiatal fűz­fa — én nem akarok itt közietek megvó- nülni. Én különb akarok lenni, mint a többi fűzfa. — Csitt, csitt! — zúgtak haragosan a szakállas öreg füzek. — Jobb lesz, ha al­szol szegény kis ostoba. Nem hallod, hogy toporzékoinak már Tél király szélparipái? — Mi közöm hozzájuk? — akarta mon­dani a fűzfa, de ebben a pereben kereeztül- robogtak rajta a szélparipák s lerázták róla az utolsó levelet is. Egyszerre meglepte az álom s éppen úgy megdermedt, mint a töb­bi fűzfa. Arról, ee tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók jártak a füzesben s ki­vágtak egv-két veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe is belevágta a fej­szét, de a többiek azt mondták neki: — Ne bántsd, hadd vastagodjon még. A fáeska olyan mélyen aludt, hogy eb­ből se érzett semmit, az öreg fák azonban mindjárt észrevették a tövén a sebet, mi­kor fölébredtek a téli álomból, összesúgtak kilevelesedett ágaikkal: — Nini, hát ezt mi lelte? Biz azt nem tudták kitalálni az öreg fűzfák se, hiába van olyan nagy szakálluk. Alig várták, hogy ki vallathassák a fácskát. Hanem az éppen nem sietett a fölébredéssel. Semmiben sem akart olyan lenni, mint a többi fűzfa. Mikor nagysokára kipattant a szeme, az volt első kérdése a többi fákhoz: — Halljátok-e, fűzfák, ki mit álmodott a télen? — Én azt álmodtam, tele vagyok ezüstös barkával - zizegte szelíden az egyik fa. _ Méhek döngíoseltek körülöttem és gyűj­tötték rólam a mézet.- Éri még szebbet álmodtam — susogta £ mtinik. - Agakat szedtek, rólam az embe­rek és földiszi tették velem az oltárt. Arany 'hajú angyalok nevettek rám az égből. — Én a szegény emberek öröme vol­tam — mesélte a (harmadik. — Hajlós vesz- szeiiruből kosarat fontak s engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret vettek. A negyedik fűzfa szinte kopasz volt már az öregségtől. De azért ő is álmodott.. — Vadkacsák raktak fészket az odvam- ban. öröm volt hallgatni, hogy hálálkod­tak a csipogó porontyok a jóságomért. — Mit fecsegtek össze-vissza? — hallgat­tatta el őket bosszúsan a fács'ka. — Hall­gassátok meg az én álmomat! Maga a ki­rály jött el hozzám, annak kellett lenni, mert 'korona volt a fején. Ragyogó piros ruhába öltöztetett, úgy világítottam benne, mint a nap. Utoljára pedig fölrepültem az égbe és onnan néztem le rátok! Halk zizegés futott át a fűzfák során, ilyen furcsát még soha senki nem álmodott közülük. — Hát ez a seb mitől van a lábadon? — kérdezte fejcsóválva az egyik görnyedt öreg fűz. — Micsoda seb? Ez itt? Észre se vettem. Bizonyosan akkor botlottam meg, mikor itt akartalak hagyni benneteket.. A királyom elé indultam, mikor ez a szeles tavasz erő­vel fölébresztett. Pedig úgy se megy ve­lem semmire. Én nem akarok a méhekne'k virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a vad­kacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom. S csakugyan hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz nem hozott több levelet. Szellő cirógatta, napsugár csókolgatta, meleg eső öntözgette, folyó vize locsolhatta, oda se nézett nekik. Ügy merészkedett ott a ki- züldült lejtőben, mint valami kiszáradt karó. Jöttek a vidám gyerekek és vitték a barkát az Isten hálába. Jöttek a szegény emberek és szedték a kosárnak való vesz- szőt. Jöttek az ég madarai és kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvábán. Ál­dották a fákat és a fák boldogan bólogat­tak: úgy. úgy, segitsz bennünket! De a le- veletlen fát nem látta meg senki és nem áldotta meg senki. Hanem egy este a parti halász kötött ki fiával a füzesben. A halá,sz öreg ember volt és haragudott, mert egóez nap nem fogott egyebet egy hitvány keszegnél De AZ ÁRVA. Ismerek egy árva kislányt, Sápadt kicsi arca. Könnyes szegényke párnája, Mert nincs édesanyja. Este, reggel megsiratja A kislány anyját. Ráborul a párnájára, De hiába, mindhiába, Édesanyját nem láthatja. Baranyai Rózsi, VH. 0. i., Zeigárd. A TÉL. A hó mindent ellep, A házat, a tájat, Szegény kis madárkák Szemet nem találnak. A jó embernek Eszébe jut a hála, A kis madárkáknak Szemet hint a tájra. A kis madárka Hálaadásul Becsicsereg az ablakon, A jó embert áldja. Horváth Róza, V. o. I, Pozeonypüepöki. A KIS DIÁK. Szomszédunkba van egy Hu, Úgy hívják hogy Peti. Ki a könyvet sohse Akarja elővenni. Édesanyja mondja neki, Hallod-e te Peti, Ha nem tanulsz, meglásd, Megver a tanító bácsi. Eljött a másnap is, Mi lesz veled Peti? Ha a tanító ur A számtant kérdezi? Jön a Peti felé, A tanító bácsi, Ki tudja a kétszer kettőt, No, mondd el nekem, Peti. Föl Is áll a padba Szégyenkezve Peti, De a kétszer kettőből Semmit sem tud mondani A tanító ur mondja neki, Ugye nem tanultál, Peti! Mert a tanulás helyett Elmentél játszani. Hegedűs Vilma, fleigárd. í— Sí — AZ ELÉGEDETLEN TYÚKOK. A tyúkok zúgolódtak azon, hogy az em­berek mindig elszedik tojásaikat s elható rozták, hogy többé nem tojnak, ügy is tet­tek. A gazdasszonyuk megunta őket hiába etetni mind levágta a tyúkokat, KIS LEVELEK Horváth Róza, Wittmann Róza, Holub Ilona, Nagy Pisti, Kis Erzsi. Eelvettelek a kis magyarok táborába. — Duczmann Ju­liska. Versedet most már nem közölhetem. Küldj másat — Fray Márta. Versedet és rejtvényedet közölni* fogjuk. — _ AranyH Pál. Versed dicséretet érdemel. Sajnos, ka­rácsony már elmúlt, nem közölhetjük. Küldj másikat. Ötletedet megva’ósitjuk. — Lovász Emese. Novellád, sajnos, elkésve érkezett Írj másikat Felvettelek a kis magyarok tá­borába. MEGFEJTÉSEK A 3. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Családi, les, akó, rop, kút, kk, ti, ét, re, komoran. - Csirkék, alap, lek, ások, izetlen, okto, útra, 000. — Kis­faludy L. Tivadar rejtvénye: Medve, India, kakas, sárga, zerge, áléit, Tibor, kacsa, Ál­mos, latin, madár, Ázsia, Nikis. — Morvái Gizi rejtvénye: Villany. — Szuh Vilma rejt­vénye: Néger, Manci, tinta, rossz, Zsiga, Ga- ram, Németország. — Müller Klári rejtvé­nye: Háború. — Baranyai Rózsi rejtvénye: Méh, hal, láb, bor, rip, pók. — Kuklis Imre rejtvénye: Budapest, útirány, dívány, arány, pany, eny, sy, t A rejtvényeket helyesen fejtették meg. Bernát.h József, Bíró István, Benkő Fe­renc, Beqcze Károly. :: Doró Béla, Darvsa Szilárd, Dobos László :: Foigáeh Ildikó, Forgáoh Klárika, Fekete János. :: Gúnya Mihály, Gergely Ferenc. :: Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István. :: Jelűnek Olika, Jelűnek Harry. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter. :: Linner Ilonka, Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla, Molná-r Teréz. :: Riszner Jenő, Riszner Kar­csi, Rozlosnik Bözsi, Róth Bövsi. :: Pnor­ling Éva Suhaj Sándor, Sós Sándor. :: >ze- csey Klára, Szűcs István, Szelői Miklós. :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István.:) Ürge Etel. :: Virágh Vilma, MQKJ4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom