Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-01 / 1. (4444.) szám

1938 január 1, szombat. A román szlinx Barátságos táviratváltás Bukarest és Moszkva között 10.G00 külföldi zsidói k u'asitanak • Zsidó nem lehel újságíró ■» A kultuszminiszter nem fogadja a főrabbit A román események visszhangja Európában MOSZKVA. —<• A szovjetorosz sajtó- Iroda közli, hogy Micescu uj román kül­ügyminiszter táviratot intézett Litvinov orosz külügyi népbiztoshoz és kifejezi örö­mét azzal kapcsolatban, hogy a jövőben az európai politikában együttműködhet Litvi- novval. A népbiztos válaszában kifejezte rokenszenvét a román kormány iránt és biztosította támogatásáról Gegáí azokban a törekvéseiben, amelyek az általános béke biztosítására irányulnak. A n?gy tisztogatás BUKAREST. — A Timpul jelentése sze­rint Cuza munkaügyi miniszter elrendelte, hogy mindazokat a külföldieket, akiket ro­mán szakemberek helyettesiihetnek, azonnal hocsáseanak el állásaikból. Goga egy angol lapnak adott telefoninterjújában kijelentette, hogy azt a tízezer külföldi zsidót, aki be­folyásos és őket meg nem illető állásokat tölt be Romániában, azonnal kiutasítja, egyébként azonban politikája nem zsidóel­lenes. Az uj kormány főtörekvése csupán az, hogy a román nemzetnek biztosítja az or­szágban azokat a jogokat, amelyek a nemze­tet megilletik és az idegen elemeket háttérbe szorítsa. Egyébként Románia hü marad a népszövetségi politikához is és keresni fogja a minél szorosabb együttműködést Nagybri- tánniával s ezzel kapcsolatban Franciaor­szággal is, A jövőben Romániában zsidók nem lehet­nek újságírók. Az ujságirókérdést a közel jövőben külön törvénnyel szabályozzák. A román sajtóban csak román újságírók fog­lalhatnak állást a román dolgokhoz és ide­geneknek nem lesz beleszólásuk. A kisebb­ségi sajtó természetesen független marad, de itt is elrendeli Goga, hogy a magyar sajtó­ban csak magyar, a németben csak német, az oroszban csak orosz újságíró működhes­sék. Hcdosz államtitkár, akit valószínűleg hamarosan propagandaügyi miniszterré ne­veznek ki, hamarosan kidolgozza az újság­írói törvényjavaslatot. A törvény nem kor­látozza a sajtószabadságot, de nagyobbá te­szi az újságírók felelősségét. A zsidó újságíróktól csütörtökön vissza­vonták azokat a vasúti szabadjegyeket, me­lyeket néhány nap előtt kézbesítettek ki nekik. Goga a kis pártokkal tárgyal BUKAREST. — Goga miniszterelnök tegnap Argeícianuval, majd Jorgával foly­tatott tanácskozásokat. A tanácskozások­ról nem adtak ki jelentést, de úgy hírlik, hogy Goga a .töredékpártok vezetőit szeret­né megnyerni politikája támogatóiéra, mi­vel a nagypáríok vezérei elzárkóznak min­dennemű közeledéstől. A miniszter nem fogadja a főrabbit Nagy feltűnést keltett a román közvéle­ményben, hogy Niemerover bukaresti fő­rabbi, a romániai zsidó felekezet szenátusi képviselője tisztelgő látogatásra jelentkezett Lupas kultuszminiszternél, de a miniszter nem fogadta a főrabbit. Niemerover fő­rabbi erre letette névjegyét a miniszter ka­binetfőnökénél. A parlament főicszlatása A Currentul jelentése szerint az uj román parlament megnyitására már nem kerül sor, mert február 16-án, vagyis a hivatalos meg­nyitási nap előtt egy nappal föloszlatják a! parlamentet. A föíoszlatásról szóló királyi kézirat megjelenésével egyidejűleg a kor­mány az uj választások időpontját is közölni fogja. Az uj választást március végén vagy legkésőbb április elején tartják meg. Ausztria tiltakozik a zsidók heözeniése ellen BÉCS. — A Rcichpost és az egész bécsi ke­resztény sajtó vezércikkekben tiltakozik a kelet­európai zsidóságnak Ausztriába való beözöniése ellen. Kiír szerint az osztrák belügyminiszter sürgősen megkezdte az idegenek letelepedésének megszigorítására vonatkozó törvény előkészíté­sét. A lapok utalnak arra, hogy Franciaország is rendkívül szigorú intézkedésekkel akarja a nem­kívánatos külföldiek beözönlését megakadályoz­ni, Bulgária is!... LONDON. — A Reuter'ügynökrég jelenti Szófiából, hegy a bolgár kormány rendeletéit adott ki, amelyben megtiltja a romániai zsidók és más menekülteknek bolgár területre való lépését. Jugoszláv elismerés BELGRAD. —- Popovics Milán szenátor a Vreme pénteki számában foglalkozik az uj ro­mán kormány várható külpolitikai programjával. Emlékeztet arra, hogy Gogát személyesen is na­gyon jól ismeri. Az uj román miniszterelnököt reális gondolkozása embernek tartja s az a meg­győződése, hogy Románia küipolitkáját uj utak­ra vezeti, abban a szellemben, amelyben Jugo­szlávia is haladt az utóbbi években. Belgrádi politikai körökben általában az a fel­fogás uralkodik, hogy a Goga-kcrmány külpo­litikája igazolása lesz Jugoszlávia külpolitikai felfogásának és ennek jelei a közeljövőben mu­tatkozni is fognak, amennyiben a román kor­mány' közeledést fog keresni valamennyi szom­szédjával és általában a realitások útjára lép külpolitikai téren. Az uj román külpolitika hatá­sa feltétlen mutatkozni fog a tavaszi kisaníant- konferencián, amelyet Belgrádban tartanak meg. Olasz öröm RÓMA. — A Stefani-íroda bukaresti jelentése szerint Micescu román külügyminiszter csütör­tökön este hosszantartó megbeszélést folytatott Ugo Sola bukaresti olasz követtel. Az olasz külügyminisztérium félhivatalosa, az Informacione Diplomatica azt Írja, hogy Olasz­ország felelős körei érdeklődéssel figydték a ro­mán kormányválságot, de annak megoldásáig tartózkodó magatartást tanúsítottak, mert min­den hozzászólás más ország belügyeibe való avatkozásnak látszott volna. Most örömmel ál­DÉLI SZÉL Irta: Molnár Ferenc * I. Ilyesmi tulajdonképen emlékiratokba va­ló, mert megtörtént, láttam, átéltem. De, fáj­dalom, nem írogattam és nem is irom meg az „Emlékirataim” cimü könyvet. így aztán az ilyen történet, mint ez, bolond, kitalált el­beszélésnek tetszik. Talán segítek ezen az­zal, hogy erőszakoskodom: igy volt, igy tör­tént, alig változtattam rajta, csak nagyon keveset, annyit, amennyit a még élőkkel és jnár meghaltakkal szemben a tisztességtudás parancsol. A dolog úgy kezdődött, hogy egy februá­ri napon hirtelen kimelegedett az idő. A nap nem igen ragyogott le a havas Pestre, az ég szürke maradt, de fojtó langyosság tette po­csékká a havat és idegessé az embert. Ez az, amit az olasz sirokkónak nevez, a német „Föhnwetter”-nek. Valami alattomos, nyug­talanító meleg déli szél, inkább csak lég­áramlat, amiről az orvosok is tudják, hogy fölkavarja az embert, elveszi az álmát, a nyugalmát. Az osztrák hegyekben a tehén­csordák megvadulnak ilyenkor. A völgyek­ÓVJUK EGÉSZSÉGÜNKET! A VESE. hugyszervek, epe s kivált­képen hólyagba jóknál és mindennemű rheumatikus bántalmaknáJ kiváló gyógyhatású a CI6ELKMP0LL0 alkalikus, lithiumos gyógyvíz. Vértisz- titó, savoldó. Kitűnő borviz. „CIGELKr forrásvállalat, BARDEJOV I ben az ideges emberek a sótartő miatt ösz- szevesznek a feleségükkel. Este nyolckor mentem föl a hetilap szer­kesztőségébe s hollófekete hajamat meglo­bogtatva letettem a szerkesztő asztalára szokott cikkemet. Aztán kimentem a két szo­bából álló szerkesztőségbe, a „fiukkal” dis- kurálni. Arra érkeztem, hogy az egyik mun­katárs, a szőke versiró, a szoba közepén állt és kidülledt szemmel ordított: — Hol az órám? Ki dugta, el az órámat? Tudniillik az.volt a szokása, hogy munka­közben kitette maga elé az íróasztalra a szép lapos aranyóráját. Most a telefonhoz hívták és mire visszajött, nem volt az óra sehol. A költő ordítását gonosz, néma csönd fogadta. A két szoba irói göthös kis Íróasz­talaikra hajolva úgy tettek, mintha munkába mélyednének. —- Ki dugta el az órámat? Vörösen és mérgesen állt a szoba köze­pén, bántotta ez a buta iskolásgyerek-vicc. És senki sem felelt. A levegőben egy készülő verekedés villamossága remegett. Végre megszólalt az ajtóban a szerkesz­tőségi szolga: — Tessék megnézni a fiókjait. A szőke költő végignyitogatta az Íróasz­tala hat kis fiókját: hármat balról, hármat jobbról. A legalsóban, régi levelek alatt ott volt az óra. Kivette, maga elé tette az asz­talra és egészen komolyan mondta: — Ha megtudom, hogy ezt ki csinálta ve­lem, akkor... akkor. .. Ostobaság volt ezért ilyen mélyen megha­ragudni. De nem volt csoda. Mindnyájan idegesek voltunk aznap. Néhány perccel később a haragvó költő abbahagyta a cikkirást és kiment az előszo­bába. A szolgával suttogott. A szolga áruló volt és megmondta a költőnek, hogy ki dug­ta el az aranyóráját. Az aranyórát a segéd- szerkesztő dugta el a fiókba, a levelek alá. A költő visszajött és nyugodtan irt tovább. De mindnyájan éreztük, hogy baj van. A segédszerkesztő a másik szobában ült az íróasztalánál és a ceruzáit hegyezte. Ez volt a mániája: a hegyes, puha ceruza. Sok pénzt költött erre. A legfinomabb velinpapi- rosra irt és mindennap tizenkét darab mű­vészileg meghegyezett hosszú, vadonatúj ce­ruza sorakozott az asztalán. A legdrágább és legpuhább ceruza, az akkori idők ceruza- primadonnája, a 6. B, jelzésű aranysárga „Kohinoor”. Valamennyi éles késsel tühe-| gyesre, hosszúra hegyezve. A segédszer-1 kesztő egyébként, Isten nyugosztalja, ragyo­gó iró volt és korának kétségkívül legkü- lönb hírlapírója. Mikor befejezte a mániákus ceruzahegye- zés szertartását, bement a szerkesztő szobá­jába tárgyalni. Ezt a pár percet használta ki az óratulajdonos költő. Odalépett a tizenkét ceruzához és marokra fogta a tucat vékony aranyrudat, mint valami vesszőnyalábot. Aztán a nyaláb tizenkét fényes fekete tühe- ; gyét odaverte az asztalhoz, addig, amig ti- ] zenkét tömpe, törött-hasadt csonk nem lett * belőle. Akkor visszarakta az egészet az asz­talra, szép sorjában. És visszament a szobá­jába. írni. De sápadt volt, mert érezte, hogy mit követett el. Hosszú percek múltak el, amig a segéd- szerkesztő visszajött az asztalához. Ránézett a ceruzahullákra, lekönyökölt az asztalra és némán bámulta őket. De nem szólt egy szót sem. A ceruzagyilkos költő keresztülment most? a szobán, hogy oldalpillantással figyelje a | hatást. Aztán eltűnt a szerkesztő szobájá-| bán. Ekkor fölkelt székéről a segédszerkesz-J tő és lassan, nyugodtan átment a másik szo­bába, ahol a költő íróasztalán ott csillogott az aranyóra. Mint mondám, szép lapos aranyóra volt, a feleségétől kapta, akkori­ban jöttek divatba -a nagyon lapos sima arany zsebórák. A segédszerkesztő is sá­padt volt, sápadtabb, mint az imént a költő. Nyugodtan megfogta az órát és gyöngéden letette a földre. Aztán óvatosan ráillesztette a sarkát az órára, a másik lábát fölemelte és féllábon, egész testsúlyával az órára ne­hezedve megfordult néhányszor maga körül. Gyönge kis roppanás hallatszott. A segéd- szerkesztő még fordult néhányat sarkával az órán, aztán ránézett és hideg nyugalommal ült vissza az asztalához, a ceruzáit bámulni. Az óra helyett a földön egy kis csillogó sze- mét maradt: a porrátört üveg mint a porcu­kor, közte az összezúzott szerkezet kis törött kerekei, roncsai, az egész szemét egy pici kis elgörbült aranytányéron szervírozva. Ez volt az a pillanat, amikor én vettem kabátomat és igen gyorsan eltávoztam. Vacsora után, tiz órakor, elmentem az uccán a szerkesztőség előtt. A kapu előtt Pe J — ésderékfájás. émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavarok következménye. Ilyenkor is sogií a P—M-mnn i—— i ■■■■ ■ m ■« —WALA.fe 3 lapítják meg, hogy a király olyan embereknek adta át a hatalmat, akiknek politikai előélete és elvei világosak. Az uj román kormány tagjai kö­zül sokan barátságos magatartást tanúsítottak Olaszország felé, főleg a megtorlások idején* amit Olaszország sohasem fog elfelejteni. Fele­lős olasz köröknek az a véleménye, hogy az uj román helyzet annak az átalakulásnak a jele, mely a Dunamedencében végbemegy.. Ugyan­ezen köröknek az a felfogása, hogy az uj román kormány Olaszország felé valószínűleg konkrét és termékeny barátság politikáját fogja megváló* sitani, Francia pesszimizmus PARIS. — A romániai események továbbra ig valósággal izgalomban tartják a francia sajtót, Míg a hivatalos francia körökben remélik, hogy Románi külpolitikája nem fog lényegesen mó­dosulni, a sajtó nágyrésze kétségtelennek tartja, hogy Goga el fog távolodni Franciaországtól. A szélsőbaloldali lapok azt írják, hogy Románia sem pénzügyileg, sem katonailag nem számíthat tovább Franciaországra, Az Oeuvre jelentése szerint a francia külügyminisztérium máris terv- bevette a fegyverszállitásokra vonatkozó franda- román egyezmény felbontását. Ezt a hirt egye-, lőre még nem erősítették meg, de nem is cáfol­ták. Az Echo de Parisban Pertinax attól tart, hogy a román kormány olyan jóvátehetetlen kül­politikai tettekre ragadtatja el magát, ami végül is elsodorja mindazt, ami a kisantantban é3 a Balkánszövetségben még fennmaradt. , FOLYTATÁS A VB. OLDALON

Next

/
Oldalképek
Tartalom