Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-01 / 1. (4444.) szám
4 3&<^MAfifeAR‘HíküA£ 1938 janiul. *3 TMoeettc és velencei egyetek Ida: Mutopadcus \ilatot Két nevezetessége, szezonattrakciója volt ez évben Velencének: a nyáron megnyílt a lidói Casino Municipale és a Mostra elei Tintoretto, a Palazzo Pesaroban rendezett Tintoretto-kiállitás. Tudatosan említem a kaszinót elsősorban, — a velencei szezon műsorának megállapi- tói és irányitói is jól tudták, hogy a két sláger, közül a rulettbank lesz a külföld számára a nagyobbik vonzóerő és hogy a csodás Tintoretto-kiállitás csak szépségílast- rom Velence Montekarlová fejlesztése ellenében. — Efölött még vitatkozhatnánk — válaszolta ebbeli megjegyzésemre Velence egyik jólismert, tekintélyes polgára —, nemcsak kaláccsal, kenyérrel is él az ember, az idegenek számára föltálalt effajta attrakciók, mint a világ minden részéből összegyűjtött Tintorettók ide- és elszállítása, a horribilis biztosítási dijak, s minden egyéb, ami az ilyen mérhetetlen értékű kincshalmaz őrzésével, művészi fölügyeletével együttjár, óriás terheket rónak a rendezőségre, —• a két év előtti Tizián-kiállitás végelszámolása után könnyű volt az anyagi tanulságokat levonnunk. A kaszinót nemcsak idegenforgalmunk emelése céljából állítottuk az Ex- celsior-szálló tőszomszédságába, hanem, -— ám mit magyarázzak önnek sokat, —- a cél szentesit! az eszközöket, miután pedig a játékszenvedélyt még fasiszta eszközökkel sem lehet az olasz néplélekből kiirtani, — csapoljuk meg, szüreteljük le azt a saját javunkra, s ráadásul csábítsuk hozzánk a játékos külföldieket is. — Van olyan szép az olasz, mint a francia tenger, a mi Riviéráinkon még melegebben süt a nap, az ő pálmáik sudara sem karcsúbb, a mi virágaink illata az övékénél is kábítóbb. az olasz ég kékje, az olasz nyelv Zenéje, asszonyai szépsége a franciákéval mindig bátran fölveheti a versenyt. Minden praktikus gondolkodású ember csak helyeselheti, hogy ha derék szomszédaink egymás hegyén-hátán halmoztak föl rulett, baccarat, trente, lovacska, s egyéb ártó és ártatlan játékbankocskákat, miért néztük volna mi is ölhetett kézzel, mint irányítják, vonzzák tüzoltókocsi állt és vagy ötven ember tolongott. — Tűz van —1 mondta valaki -—, itt fönt ö szerkesztőségben van tűz ... Szobatüz volt — mondta egy tűzoltó de már el van oltva. II. Még aznap éjjel pontosan megállapítottam, hogy gyors és óvatos eltávozásom után mi történt. A verekedés, melynek előjeleit a levegőben oly jól megéreztem, valóban kitört. A két földult ellenfél közül a ceruzaimádó volt a földultabb. Őt nemcsak tárgyi kár érte, hanem egy rosszaság bántotta meg a kedves szokásában, a mániájában, lehet mondani: a szerelmében. Remegve ült az asztalánál és elszántan várta a fejleményeket Az aranyórás a másik szobában állt és mereven nézte a lisztté őrölt óra porait. Valaki akkor odalépett a ceruzáshoz és halkan odaszólt neki: — Nézd, itt baj lesz, vedd a kabátodat és azonnal menj el. Borzasztó, amit csináltál. A két szoba közt az ajtó állandóan nyitva Veit, minden szó áthallatszott. — Ugyan kérlek — mondta hangosan a ceruzás —, mit sopánkodtok? Majd vesz neki a felesége másikat. Ezzel föl is állt az asztaltól, mert hallotta jönni az ellenfelét. A következő pillanatban már ki is tört a csúnya, kiméletlen verekedés, az urak a földön hemperegve verték, öklözték egymást, s emez összecsapás folyamán döntötték föl a rosszindulatú pis petro- leumkályhát, amely rögtön és mohón föl- gyujtotta a szőnyeget. Telefonáltak a tűzoltókért, akik rövidesen eloltották a tüzet. Ez történt aznap, a déli légáramlat nyugtalanító napján. A további fejleményeket röviden és szá- rajon jegyzem le. Az ilyen dolgot nem szabad fölfujni és kicifrázni. A felesége — mármint az aranyórás felesége — kis operettszinésznő volt, aki nagyon szerette ezt a fiút. Mikor feleségül maguk felé a külföldet a franciák, mint cipelik saját polgártársaink határontulra nehezen megtakarított líráikat. — A játékdüh is csak olyan kiirthatatlan az emberekből, akár az alkoholszenvedély. Minél jobban küzdenek ellene nyilvánosan, annál vészesebb mértékben terjed titkos alattomban. Jól tudjuk, hegy a prohibiciós Amerikában veszedelmesebb mértékben fogyasztották a borzalmasnál-borzalmasabb szeszes mérgeket, mint Roosevelt mai nedves uralma idején. Fődolog, hogy velencei polgár nem teheti lábát a kaszinóba. Az idegenek szempontjából pedig ugyebár nem fontos, hogy nálunk vagy a szomszédos Montekarlóban szórják el aranyaikat. Még mindig igen tekintélyes azonban azon külföldiek száma, akik csakis a Tintoretto-kiállitás kedvéért jöttek az idén Velencébe, s akik többizben járták be a Palazzo Pesaro, mint a Casino Municipale termeit. — Ám itt a vaporetto, — szakította olasz barátom önmagát félbe. —1 Októberben korán áll be az alkonyat, a déli órákat kell a kiállítás megtekintésére fölhasználnunk. Nehéz volna meghatározni, az 1935. évi Tizián-, vagy az idei Tintoretto-kiállitás gyakorolt-e a müértő közönségre nagyobb hatást. Tizián csodás portréit, szépséges Vénusz- aktjait, hallatlan merészséggel, ám óriási tudással megfestett, falakat boritó, világismert vásznait felejteni nem lehet, képeinek fényképreprodukcióit féltve őrzöm, újra és újra előveszem, újra és újra átélem azt a semmivel össze nem hasonlítható művészi élvhatást, amit a világ eme egyik legnagyobb festőművésze a legamatőrebb müértőre is gyakorol. „Égi és földi szerelem" című egyik legszebb, bár kevésbé ismert remekművét Rómában, a Borghese-képtárban az idén sem mulasztottam el megtekinteni. Ám úgy van vele az ember, hogy a legutóbbi érzés, a legutolsó szerelem mindig legerősebbnek, legfölülmulhatatlanabbnak látszik. Ma a Tintoretto-képek szépségét bámulom, szeretem őket utolsó szerelmem ment hozzá, szakított egy régi és elég öreg barátjával. A szakítás valódi és tisztességes volt, nem látták egymást többé, de az öreg ur szivjóságból és gavallérságból bizony tovább pénzelte a kis hölgyet. Ezt a szőke költő sejtette is, nem is. Valahogy begyakorolta magát arra, hogy ennek a kérdésnek, ha fölvetődött benne, elhalasztotta a megoldását. Ezért őt határozottan el kell ítélnünk, nem törődve azzal, hogy azóta milyen gyakori lett az ilyen önnarkotizáló életmód. Az első szörnyű csapást a ceruzakirály mérte rá, mikor hidegen kimondta azt, hogy „majd vesz neki a felesége másikat”. Ettől fölébredt. Na mármost ez a szegény fiú (mert elitélem, de sajnálom) — a verekedés után nem ment haza. Elment és szobát vett egy hotelben, melynek akkor Páris Szálloda volt a büszke neve. A hotel nem volt olyan büszke. Itt lakott hetekig egy lyukban, hiába volt a barátok kérlelése, közvetítése, hiába a felesége könyörgése, nem ment haza soha többé. A szerkesztőségből is kimaradt, otthagyta ezt a szerény állását. Egy kolléga, aki egy napilap „Főváros” rovatát szerkesztette, szerzett neki állást a gázgyárban, a gyár sajtó- és propagandaosztályában. A verselést egy időre abbahagyta, de aztán hosz- szabb szünet után megint elkezdtek megjelenni finomlelkü kis versei egy másik hetilapban. Még pedig szerelmes versek. A villamoson ismerkedett meg egy nyápic kisleánnyal és'ezt feleségül is vette. Mint mondani szokás: egy vasuk se volt, de boldogan éltek. Egyszer találkoztam még a költővel egy szerkesztőségben. Rendkívül hűvösen érintkezett velem, talán azért, mert tanúja voltam annak a szörnyű estének, vagy talán azért, mert akkor olyan tárgyilagosan és óvatosan viselkedtem, megszökvén a nagy jelenet elől. Annyit tudtam csak meg tőle, hogy két szép gyereke van és boldog. Azóta semmit se tudok róla. Az olvasót pedig kérem, ne tekintse ezt elbeszélésnek, hanem csak száraz aktának egy iró irattárából. magasra lobbanó Iángáradatával, bámuló szemmel, meghajtott fővel állok a sok* műremek előtt. Először és alighanem utolsó alkalommal került ez a csodás képsereg egy fedél alá. Velence érdeme, hogy összegyűjtötte, a világ legkényesebb gyűjtői és múzeumai féltékeny karmai közül kihalászta Tintoretto e különböző időpontokban, legkülönbözőbb felfogással megfestett képeit s időbeli és művészi sorrendben állította elénk: — Nézzetek, gyönyörködjetek, tanuljatok! Melyik képet illenék különösképp megemlíteni? — Kinek a pap, kinek a papné, — nekem a „Festa di Bacco”, Bacchus ünnepe tetszett, másoknak talán a legeredetibb felfogású „Ádám és Éva” kép, vagy talán a „Le tentazioni di S. Antonio", Szent Antal megkisértése, „Le nozze di Cana",. A kánai menyegző, vagy „Zsuzsanna és a vének” tetszettek, — legáltalánosabb és legnagyobb hatású képe azonban a „Krisztus a keresztfán” néven ismert óriási méretű vászon, mely előtt csodálat és a legmélyebb meghatottság nélkül megállnunk nem lehet. Krisztus különösvilágitásu teste, a kereszt alján elhelyezett mellékalakok, vagy Hero- des lándzsásainak távolról felbukkanó serege okoznak nagyobb hatást? A kép mübecse felől évszázadok mübirá- lói vitatkoztak már, százak műleírásai szolgálhatnak részünkre tanulmányul, véges emberi eszünk hogyan bírálhatná Tintoretto müvészagyának tökélyteljes alkotásait? — Mindenesetre azzal a nyugodt érzéssel hagyhatjuk el a Pesaro-palota két emeletsorát betöltő képkiállitást, hogy ha a lidói bank rullettmezején ezerlirás tétekkel, e n p 1 a i n ütöttünk volna meg számokat, az elért eredmény csak halvány öröm és nyereség volna ahhoz a gyönyörűséghez képest, amelyet a Canale Grande Pesaro-pa- lotájában a XVI. század ez óriás zsenijének szellemi társaságában élvezhettünk. Már csak néhány napig marad a kiállítás nyitva, — Faites vos jeux mes- sieurs, — rien ne vas plus! — Aki most elmulasztotta, együtt többé soha nem láthatja Tintoretto ránkmaradt csodás hagyatékát. ★ Ha százszor kereste fel valaki Velencét, százegyedszer is talál benne uj felfedezni valót. Olyan mint a bridzsjáték, minden összetételét, alakulatát egy emberéleten keresztül sem lehet megjátszani, megtapasztalni. A világ legsajátosabb, legkülönösebb városa Velence. Már csak, ugyebár, felépitése miatt is. A több mint száz apró szigeten épült, kanálisok által szanaszét szaggatott | városrészeket négyszáz hid kapcsolja egy-| mással össze. Legszebb palotái a tengerszélen épültek, ormaik csipkés formáját, színét, varázsát a viz tükre megsokszorozva vetíti elénk. Az ég kékje, a napsugarak folyton változó iránya s ereje uj és uj színekben, megvilágításban tünteti elő ezt az álomszerűén szép tündéri várost. Mérhetetlen tengeri hatalma a keresztes | hadjáratok idején Dandelo dogé uralma jj alatt érte el tetőpontját. Féltékenység és | gyűlölet idők folyamán aláásták erejét,! megrendítették hatalmát, ám Velence fényé- j nek varázsát megtörni nemzetek és évszázadok áskálódásai sem voltak képesek. 1797-ben Napóleon győzte le, a franciák után osztrák fenhatóság alá került, mig végre 1866-ban végképp Itáliáé lett. íme, Velence históriája a legparányibb dióhéjban. Melyek a város legszebb részei? Ne is említsük a nagy látnivalókat, a dogepalotát, a világ legszebb terét, a Piazza di S. Marcot, a Dómot, műkincsekkel zsúfolt múzeumait, — szedjük csak elő Velence kisebb attrakcióit, a magánmuzeummá alakított Ca’ d'Orot, Velence legszebb magánpalotáját, a Querini Pinakothekát, a S. Lazzaro könyvtárat s a felsorolhatatlan egyéb látnivaló között a szigetváros messze külföldön is legismertebb hírességét, a mu- ranói üveggyárat, Üvegművészetének páratlan szépségű múzeumát. Mert hova jutnánk, ha Velencét csak megközelítőén is leírni. minden szépségét feltárni még csak meg iá kísérelnénk? ★ . A lidói hajókürt bugása álmaink felhőiből visszapottyant a földre, váltsuk meg az egy líra hatvanas ritorno jegyet, —■ mele- len süt még a nap, Lidó homokstrandja késői ősz legvégén is fürdözőkkel, de csak külföldiekkel van tele, — no és elvégre az uj kaszinót is illik megtekintenünk. Adieu, Tintoretto! — másféle világ felé evez velünk sirályröpködte hófehér hajónk, — játékosan süt a legpazarabb olasz nap. — a Lidón vagyunk. ■gEaWEBSSaíSSMllK^ Az iskolai népszavazás érdekes eredménye a nagybereznai járásban BEREGSZÁSZ. — Mint ismeretes, még a kormányzói hatáskör kiterjesztése előtti napokban az ungvári országos hivatal szülői szavazást rendelt el a ruszin iskolák nyelvhasználatának megállapítására, jóllehet e kérdés rendezése a szojm feladata. A szavazás már régen megtörtént, de annak eredményét az országos hivatal tanügyi ügyosztálya csak adagolva teszi közzé. Magánforrásból származó hírek szerint a szavazás az orosz irányzat győzelmével végződött, hivatalosan ezt a hirt még nem erősítették meg. Az országos hivatal elsőnek az ilosvai járás szülőinek állásfoglalását ösmertette, mely szerint azok nagy többsége az orosz nyelv használata mellett döntött. Tegnap hirdették ki a nagybereznai tanfelügyelőség hatáskörébe tartozó iskolákra nézve megejtett szavazás eredményét. E járás ruszin szülői felerészben az orosz, felerészben az ukrán irányzat híveinek vallotta magát, A szavazatok megoszlása hajszálpontossággal történt. A járás 60 iskolája közül 30 iskola szülői az orosz, 30 iskola szülői pedig az ukrán nyelv használatát kívánta. A szavazás eredményének megfelelően 30 iskolában ukránul, 30 iskolában oroszul fognak tanítani. Javul- Szibéria éghajlata MOSZKVA. — Az év elején tudományos expedíció indult Szibériába azzal a küldetéssel, hogy tanulmányozza a szibériai éghajlati viszonyokat. Az expedíció most érkezett vissza Moszkvába és az „Iszvesztja" rendkívül érdekes tudósítást közöl kutatásainak eredményéről. A tudósításból nmiden eke lőtt megismerjük azt az érdekes és jellemző tényt, hogy majdnem száz esztendeje már, hogy az utolsó hasonló kutatásokat végezték Szibériában. 1842-ben szervezett az orosz akadémia Middendorf vezetése alatt Turuchansk vidékére hasonló célú expedíciót. A 95 év előtti eredményekhez képest a mai eredmények sokkal kedvezőbbek, megállapi-. tották ugyanis, hogy az eljegesedett területek csökkentek s hogy az általános hőmérséklet egy teljes fokkal emelkedett. A jegesedés határa északi irányba mintegy száz kilométerrel visszahúzódott. Az eljegesedett rétegek átlag mintegy három méterrel vannak mélyebben, mint Mid- dendoilf mérései idején. xx Bat’a „diplomata" cipőjét csodadpőnek is lehetne nevezni, Nemcsak, hogy elegáns, ideális patent- zárral ellátott és minden öltönyhöz viselhető, hanem a lábat állandóan melegen tartja. Férfiak részére, akik külső foglalkozással bírnak, mint orvosok, mérnökök, kereskedelmi képviselők, stb., ez a cipő a legalkalma sabb. Ezeket kimondottan az ilyen foglalkozásúak részére gyártják. Bata „diplomata" cipői minden ^árusítóhelyen kaphatók-
