Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-14 / 10. (4453.) szám

Budapest tanulságai

A magyar álláspont diadala a budapesti hármas értekezleten

Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága és a romániai magyar kisebbség helyzete a római blokk érdeklődésének előterében • • • Ausztria és Magyarország elismerte a spanyol nemzeti kormányt és tudomásul vette Olaszország kilépését a népszövetségből

BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A római jegyzőkönyveket aláíró államok képviselőinek budapesti tanácskozásai szerdán — mint már jelentettük — befejeződtek. A tanácskozások eredményéről szóló közös jegyzőkönyvet a magyar miniszterelnökség gobelintermében írták alá. A jegyzőkönyvet elsőnek Schuschnigg osztrák

kancellár és Schmidt osztrák külügyi államtitkár, majd gróf Ciano olasz külügyminiszter s végül Darányi Kálmán magyar miniszterelnök és Kánya Kálmán magyar külügyminiszter irta alá. A tanácskozásokról szóló közös nyilatkozatot csak a késő esti órákban hozták nyilvánosságra. Ez a nyilatkozat kilenc pontból áll s a következőképen szól:

A Berlin-Róma tengely és a hommunistaellenes blokk

1. Darányi Kálmán magyar miniszterelnök, Kánya Kálmán magyar külügyminiszter, Schuschnigg Kurt osztrák szövetségi kancellár, Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár és gróf Ciano Galeazzo olasz külügyminiszter Budapesten a római jegyzőkönyvekben foglaltaknak megfelelően közös tanácskozást folytattak.

2. A három kormány képviselői újból megelégedéssel állapították meg a római jegyzőkönyvek tényleges eredményeit és azok kedvező fejlődését. Újból kifejezték abbeli közös akaratukat, hogy e jegyzőkönyvek szellemében fogják politikai és gazdasági tevékenységüket és szívélyes együttműködésüket kimélyiteni.

Ebben a tekintetben Magyarország és Ausztria képviselői rokonszenvüket fejezték ki a velük barátságban álló két nagyhatalom: Olaszország és Németország között fennálló bensőséges együttműködés iránt, amely a roma—berlini tengelyben nyert szentesítést és amely a béke és újjáépítés jelentős biztosítékát képezi. Ausztria képviselői ismertették politikájukat, amelyet a római jegyzőkönyvek és az 1936 julius 12-én létrejött osztrák-német egyezmény elveinek összhangjára alapítanak. Magyarország és Olaszország képviselői e politika irányában teljes megelégedésüket fejezték ki.

3. Magyarország és Ausztria képviselői megerősítették határozott elutasító állásfoglalásukat a kommunizmussal szemben és rokonszenwel üdvözölték az olasz-német-japán kominteraellenes paktumot. Megerősítették azt az elhatározásukat, hogy saját országaikban teljes erővel fognak a kommunista propaganda ellen küzdeni.

Franco elismerése

4. Magyarország és Ausztria képviselői közölték Olaszország képviselőjével azt az elhatározásukat, hogy Franco tábornok kormányát mint Spanyolország és valamennyi birtokainak és gyarmatainak törvényes kormányát formálisan elismerik. Az ilyen irányú elhatározás jelentős

mértékben hozzájárul a spanyol és a többi nem* zetek közti viszony rendezéséhez, valamint Európa megbéküléséhez.

5. Magyarország és Ausztria képviselői tudomásul véve azokat a súlyos és jelentős okokat, amelyek Olaszország kormányát a népszövetségből való kilépésre késztették és megállapítva azokat a mélyreható következményeket, amelyeket ilyen elhatározás a népszövetség összeállítása, célja és működési lehetősége terén jelenthet, kijelentik, hogy a népszövetségnek nem lehet és nem szabad egy ideologikus alakulat jellegét felvenni.,, Ilyen esetben Magyarország és Ausztria fenntartja magának a jogot, hogy a népszövetséghez való viszonyát újabb vizsgálat tárgyává tegye*

Magyarország fegyverkezése és a magyar-román viszony

6. Ausztria és Olaszország képviselői újból megerősítették, hogy kormányaik Magyarországnak a katonai fegyverkezés terén fennálló teljes egyenjogúságát elismerik, A három, kormány képviselői szükségesnek látják ennek az elvnek mielőbbi megvalósítását.

7. Ausztria és Olaszország képviselői kijelentették, hogy kormányaik nagy érdeklődéssel kisérik a Magyarország és Románia közötti viszony fejlődését Annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy a magyar-román tárgyalások kielégítő eredménye jelentősen hozzájárulna a

dunamenti Európa békéjének megszilárdításához.

Gazdasági kérdések

8. A három kormány képviselői megvizsgálták a gazdasági helyzetet és egyetértenek abban, hogy a három állam között való árucserét a legutóbb lefektetett alapon minden eszköz igénybevételével kimélyitik.

9. A három kormány képviselői újból kifejezték közös akaratukat, hogy együttműködnek mindazokkal az államokkal, amelyeknek politikai tevékenysége a béke és újjáépítés valódi céljának elérésére, valamint a nemzetek között való jobb egyetértés megteremtésére irányul.

Elutazás Budapestről

Szerdán este a külföldi államférfiak tiszteletére díszelőadást tartottak az Operaházban. A Pesti Karnevál került színre. Az Operaházból az olasz követségre hajtottak az államférfiak. Da Vinci gróf olasz követ estebédet adott a tiszteletükre. Az estebéden a külföldi államférfiak és kíséretük tagjai, a magyar kormány tagjai és számos előkelőség vett részt. Estebéd után valamennyien az osztrák követségen rendezett Auaztria-bálra mentek át. Az előkelő társaság hosszabb ideig időzött a bálon, majd a késő éjjeli órákban búcsút véve Darányi Kálmán miniszterelnökíől és Kánya Kálmán külügyminisztertől és a kormány tagjaitól, a pályaudvarra hajtottak, Schuschnigg kancellár és

Schmidt államtitkár kíséretével együtt a Keleti-pályaudvaron álló szalonkocsiba szállt föl, gróf Ciano olasz külügyminiszter kiséreíével a Déli-pályaudvarra hajtatott. A külföldi államférfiak a hálókocsiban töltötték az éjszakát és a reggeli órákban utaztak el Budapestről, Tekintettel arra, hogy a budapesti hármas értekezlet hivatalos programja az olasz követségen adott estebéddel véget ért, a pályaudvaron hivatalos búcsúztatás nem volt,

Az osztrák államférfiak vonata reggel íéj- klienc órakor indult el Budapestről és délben megérkezett Becsbe.

FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN

(sp) — A római blokk budapesti tárgyalásai többek között azt bizonyítják, hogy Magyarország és Ausztria páratlan önuralommal és mérséklettel helyezkedik el az európai erőblokkok között s egyáltalán nem olyan másodlagos államocskák, amelyek idegen érdekek vagy irányzatok uszályhordozói. Önálló véleményüknek és érdeküknek hangot tudnak adni, sőt érvényt is szerezni, s nem követik vakon a máshonnét jött parancsokat. Jól fölfogott érdekük vezette őket Olaszországhoz, jól fölfogott érdekük miatt barátkoztak a hatalmassá vált német birodalommal, de egyetlen lépéssel sem mennek tovább a barátságokban és szövetkezésekben, mint éppen érdekük kívánja. Különösen Magyarországról hangoztatta gyakran a rosszakaratú sajtó, hogy meggondolatlanul beleveti magát a német és az olasz karokba, s azt teszi, amit pátronusai diktálnak. A budapesti eredmény most meggyőző erővel rácáfolt e vádakra. Magyarország, éppúgy, mint Ausztria, meg tudta őrizni a középutat, s korántsem követte barátait azon az utón, ami számára járhatatlan. A közvélemény azt várta, hogy Budapest és Bécs engedelmeskedik Rómának és kilép a népszövetségből. Nem tette meg. Biztosra vették, hogy a két hatalom a szomszédos nagyhatalmak nyomása alatt csatlakozik az antikomin- tern-szerződéshez. Nem csatlakozott. Megőrizte cselekvési szabadságát. Pedig éppen Ausztriának és Magyarországnak nehéz volt ilyesféle határozatot hozni, mert érzelmileg és meggyőződésbelileg a két állam legalább annyira ellensége Moszkvának, mint Berlin, Róma és Tokio, s a népszövetséget mai formájában ugyanúgy tökéletlennek tartja, mint nagy barátai. E véleménynek kifejezést is adott a kommünikében, de a végső lépéseket nem tette meg, mert nem akart szélsőségbe sodródni. Az önuralom, a mérséklet nagyfokú politikai érettség jele, az pedig, hogy a két ország keresztül is vitte mérsékelt és függetlenítő álláspontját, Bécs és Budapest politikai súlyának megnövekedését és földrajzilag meghatározott fontosságát jelenti.

Ez tehát az első tétel: Magyarország és Ausztria tud független maradni és érvényt szerezni kívánságainak. A két állam földrajzi elhelyezkedése és kulcshelyzete lehetővé teszi, hogy döntő szerepet játszón a nagyobb hatalmak középeurópai politikájában s e helyzeti előnyét Bécs és Budapest ki is tudja használni. Ez a második tétel, amit a budapesti eredményből leszűrhetünk, a harmadik és legfontosabb végre az, hogy a római jegyzőkönyv két középeurópai partner-országa az egyik politikai oldalon ugyanolyan kiegyensúlyozó és összeegyeztető szerepre vállalkozott, mint a másikon, a kisantant és a francia blokk oldalán, Jugoszlávia és legújabban Románia. Mert Budapesten nagyjában ugyanaz történt, aminek előbb niás viszonylatban Belgrádnál és Bukarestnél voltunk tanúi. Belgrád és Bukarest hü maradt a kisantanthoz és Franciaországhoz s szükség esetén bizonyára élne e komoly és mély kapcsolataival, de ugyanakkor igyekszik olyan politikát folytatni, amely nem zárja el a másik és Kö- zépeurópa szempontjából nagyobb fontosságú erőcsoporttól, a berlin-római tengelytől. Hü marad szövetségeseihez, de nem követi őket abban, hogy megnemértéssel közeledjék a másik oldalhoz, amelyhez életbevágó fontosságú érdekei fűzik. Ezt a ,,lavírozó" politikát Pilsudszki találta ki és Beck realizálta a német-lengyel szerződéssel, amely párhuzamosan tudott futni a

lengyel-francia szövetséggel. Varsót Belgrád követte, majd legújabban Bukarest.

Nos, a másik oldalon Ausztria és Magyarország most hasonlót tett, csak nem annyira kiélezve és sokkal enyhébb mértékben. A két állam hü marad a római jegyzőkönyvhöz és a német barátsághoz (sőt az utóbbit kimélyiti), de ugyanakkor nem sodródik a szélsőségre s nem követi nagy barátait mindenben: nem oldja fel azokat a kötelékeket, amelyek a másik oldalhoz, a népszövetséghez és a Páris-London vonalhoz fűzik. Ha a tengely blokkjának politikáját egy egészséges európai politika jobb- rasodródásának nevezhetjük, a francia blokk politikáját pedig balra sodródásnak, akkor a tengely oldalán Magyarország és

Ausztria marad a középen, a francia politika oldalán Románia és Jugoszlávia. Ausztria és Magyarország épp úgy bebizonyította, mint a másik oldalon Jugoszlávia és Románia, hogy akar és tud önálló maradni s ha választ is gyámolitó erőcsoportot, amelyhez hozzászegődik, nem úgy teszi, hogy szőröstül-bőrostül eladja magát, hanem fenntartja a kapcsolatokat másfelé is. Egy- időben azt mondták, hogy középeurópai kisállam számára az ilyesmi lehetetlenség, mert a dunai állam csak úgy él meg, ha vazallusa lesz egy nagyhatalmi blokknak. Ha önállóskodni akar s mindenkivel jóban lenni, a két szék között a földre zuhan. Ma látni, hogy ez az elv, amit ma már egyedül Csehszlovákia hirdet a dunai államok között (ott is csak a Czernin-palota és a Hrad- zsin régi külpolitikája s nerh Hodza ,,önálló Középeurópa" koncepciója, vagy pláne Be- ránék irányzata), nem megingathatatlan, s ime, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország fo'kozotosan a kétirányú s a kiegyensúlyozásra törekvő másik nézet híveihez csatlakozott. Bízik abban, hogy a kis nemzetnek is lehet önálló külpolit kája s nem kell azonnal rosszban lennie az egyik féllel, ha a másikkal barátkozik.

Már most felmerül a kérdés, hová vezetnek Középeurópában ezek az uj belátások és elhatározások? Az optimizmus azt mondaná: az önálló középeurópai politikához, az európai erőblokkok között elhelyez-i

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága 1!., Paris ká

évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, A szloVeÜSzkÓÍ 6S TUSZinSzkÓi maSUCirsáp ulicel2. II. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet,

fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. © •

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2L— Ki. SÜRQÖNYCIM: HIRLHP, PRfiHfi,

Tj ] XVII. évf. 10. (4453) szám • PöntGfe • 1938 január 14