Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-30 / 296. (4442.) szám

JmJií raT I XVL évf‘ 296‘ ^4442^szám * • 1937 december 20

Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- , , *

évre 76, havonta 26 Ki, külföldre: évente 450, SzloVCTíSzkÖl és TUSZÍTíSzIíÖÍ TTlCigyCirság

félévié 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ........

fl ké^es melléklettel havonként 2.50 Ki-val több, poLltlK.Cll flQpitCipjQ

Egyes sz&m ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

Szerkesztőség: Prága II, Panská ti I i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, HL emelet. • • TELEFON: 303-1 1. »«

SŰRGŐNYCIM HÍRLAP, PRflHfl.

fii m áiiapsIiÉísáil javaslat

(d) —' Magyar aktivistáink, akik két év óta ülnek bent a parlamentben, állandóan azzal biztatnak, hogy az első vívmány, amit a magyarság részére ki fognak harcolni, az állampolgársági törvény lesz, amely egy tollvonással véget vet a hontalanok tizen- kilencéves kiszolgáltatottságának. A polgári jogok eme számüzöttjei tizenkilenc év óta várják már a szabadulást a jogtalanság szörnyű helyzetéből, természetesen szivszo- rongva figyelnek föl minden ígéretre. Annál égetőbb ez a várva-várt megoldás, mert hiszen a hontalanok száma a lex-Dérer ellenére, amelynek alapján többezer ember kapta meg a közigazgatás részéről megtagadott állampolgárságát, a legutóbbi tiz év alatt — nemhogy fogyott volna, hanem szinte megkétszereződött. Mert az utolsó népszámlálás kimutatta, hogy a szlovenszkói és kárpátaljai „külföldiek" száma, amely 1921-ben 49.108 lelket tett ki, 1930-ban 91.832-re ugrott, ami pontosan 87 százalékos emelkedésnek felel meg, holott ugyanakkor Csehországban és Morvaországban a külföldiek kategóriájában éppen apadás mutatkozott, amennyiben számuk 189.853-ról 158.139-re csökkent, vagyis e két országrészben 20 százalékos csökkenés volt. Beszédes két adat: a szudétatartományokban 31.714 külföldivel kevesebb, a kárpáti tartományokban 42.724- gyel több. Ez nem azt jelenti, hogy a Mor- vántulról Szlovenszkóra és Kárpátaljára vándoroltak volna a külföldiek, hanem azt, hogy mialatt a kárpáti országrészekben negyvenkétezer embertől vonták meg az illetőséget, ugyanakkor a Morvántul harmincezer hontalannak, elsősorban lengyeleknek, megadták az állampolgárságot. Nos, ilyen tömegek várják nálunk a megváltó állampolgársági törvényt, amelynek már legkésőbb 1928-ban kellett volna a Ház asztalára kerülnie, mert -— mint ismeretes — Szent-Ivány József 1926-ban a vámtöbbséggel megszavaztatta azt a házhatározatot, amely elrendelte, hogy a kormány legkésőbb két éven belül köteles beterjeszteni a végleges állampolgársági törvény javaslatát.

Aktivistáink husvétra ígérték először a nagy vívmányt. Az akkor nyilvánosságra hozott javaslat azonban pont az ellenkezője volt annak, amit demokratikus megoldásnak nevezhettünk volna. Igényjogot az állam- polgárságra senkinél nem ismert el, az állampolgárság megadását az államnyelv ismeretéhez kötötte, a külföldi nők részére a Csehszlovák állampolgárral való házasság- kötés esetén nem adná meg automatikusan a csehszlovák állampolgárságot, és végül a kihonositás ismert németországi paragrafusát tartalmazta volna. Ezen antidemokratikus pontok miatt a magyar demokratikus kisebbségi közvélemény érthető fölháboro- dással utasította el az aktivisták emez elsőszámú vívmányát. De elutasító álláspontunk láttára az aktivisták is nyilatkozatban futa- modtak meg tőle, kijelentették, hogy a javaslat abban a formájában, ahogy nyilvánosságra hozták, egy bürokrata szörnyszülött, amely nem a koalíció és főleg nem a „magyar aktivisták" javaslata. Örültünk a nyilatkozatnak s azt vártuk, hogy egy demokratikusabb, jobb s ami fő, a békeszerződésben írásban kikötött rendelkezéseknek jobban megfelelő javaslatot fogunk kapni, ez alkalommal már a magyar aktivisták szá- jaize szerinti fogalmazásban. Az aktivisták a magyar kisebbség karácsonyi asztalára Ünnepi ajándékul akarták szállítani az ujj

A nemzeti-keresztény kormány megalakítása után

Goga a román nemzet

előjogait hirdeti

A külügyminiszter: hűek maradunk szerződéseinkhez “ Éles kel- politikai harcok várhatók - Izgalom a bukaresti zsidók közölt

Megütközés a prágai sajtóban

BUKAREST. — Goga Oktavián, a román nemzeti kereszténypárt vezére még kedden este megalakította kormányát A kormánylista nagyjában ugyanaz, amit a PMH tegnapi számában közölt. Belügyminiszter Calinescu lett, a nemzeti parasztpárt volt tagja, külügyminiszter — mint jelentettük — Micescu, pénzügyminiszter Savu, iparügyi miniszter Gigurtu, kultuszminiszter Joan Lüpas, igazságügyminiszter Radu- lescu-Mehedintzi, a parasztpárt eddigi tagja, földművelésügyi miniszter Potarca, aki szintén a parasztpártból lépett a kormányba, hadügyminiszter John Antonescu tábornok, közmunkaügyi miniszter Cuza György, a nemzeti keresztény párt elnökének fia, tárcanélküli miniszter A, C. Cuza, a 80 éves hires antiszemita vezér, egészségügyi miniszter Bamu. A legnagyobb feltűnési az keltette, hogy Goga és Cuza párthivein kívül a kormánynak négy olyan tagja van, aki kilépett a nemzeti parasztpártból és Go- gához pártolt. A parasztpárt természetesen azonnal kiközösítette a kormányba belépett

tagjait és kijelentette, hogy a legélesebb magatartást fogja tanúsítani a kormánnyal szemben. A keresztény nemzeti párt a választásokon csak 9.7 százalékát kapta meg a szavazatoknak. Most számit a liberálisok, Bratianu és esetleg a vasgárda támogatására a parlamentben s főleg arra, hogy a király mindig a kormány mögött marad. Az uj kormányalakítás a román politika éles jobbrafordulását és a nacionalizmus előtö- rését jelenti.

„Románia hQ marad külpolillkéla hagyományos vonalához'*

Micescu, az uj külügyminiszter a román sajtó külpolitikai szerkesztőinek a következő nyEat- kozaíot tette:

— Politikám tisztelni fogja Románia eddigi szerződéseit és szövetségeit. Mindent el fogok követni, hogy Románia barátságát kiépítsem ] minden állam felé. A teljes jóakarat jegyében ki- ! tartok a régi barátságok mellett is.

I A Curentul a külügyminiszternek ebből a \ nyEatkozaíából arra következtet, hogy Románia Shü marad külpolitikájának hagyományos vonalához. A külügyminisztérium hivatalnokai előtt Micescu a következő nyilatkozatot tette:

—• A szó szoros értelmében követni fogom elődömnek, Antonescu Viktornak politikáját. Külpolitikai viszonylatban főtörekvésem az lesz, hogy az ország érdekében fenntartsam a jóviszonyt minden baráti állammal. A külföld meg fogja állapítani, hogy a román nép tradicionális meggondoltságsa most is megmarad.

üoga: „Alapelvem: Románia a románoké1'

BUKAREST. — Goga miniszterelnök a román és a külföldi sajtó számára nyEatkozatot adott ki, amelyben többek között a következőket mondja:

— A kormány programját SzEveszter napján a rádión közölni fogja. Programom nagyrésze logikus következménye politikai múltamnak és biztosítékot jelent arra, hogy politikám egyenesállampolgársági törvényjavaslat szövegét. Örültünk, amikor karácsony előtt olvastuk, hogy a minisztertanács elfogadta a törvény- tervezetet, de bizony csak utólag értesültünk arról, hogy a minisztertanács által elfogadott tervezet veszedelmesen hasonlított a megbukott húsvéti szöveghez, olyannyira, hogy a magyar aktivisták karácsonyi ünnepi cikkeikben sorok közötti lázongással elégedetlenkedtek, hogy a várt karácsonyi ajándék elmaradt, mert — elfogadhatatlan. De megtudtuk azt is, hogy a bürokrácia álláspontja az utóbbi napokban végre „emel- kedettebb álláspontot foglalt el”. Szóval az uj javaslat már a magyar aktivisták álláspontját is fedi. S igy került nyilvánosságra a tervezet legfrissebb szövege. Sajnos, ez sem sokkal megnyugtatóbb, mint a húsvéti tervezet volt. Ugyanúgy megvan benne a csehszlovák nyelv tudásának megkövetelése, ugyanúgy nem adja meg a külföldi származású nőnek automatikusan az állampolgárságot, mint elődje, s ugyanúgy tartalmazza a kihonositó náci-paragrafust, amelyet a németországi diktatórikus rendszer talált ki s amely ellen a mi aktivistáink oly szent meggyőződéssel harcoltak, mint a világ legreak- cionáriusabb intézkedése ellen. Thomas Mann hasonló paragrafus alapján vesztette el német honpolgárságát s milyen ünnepe volt a csehszlovák demokráciának, amikor a kihonositott Thomas Mannak tüntetőén csehszlovák honosságot adott. Néhány év leforgása után ime, a hiperdemokrata magyar aktivisták csöndes asszisztálásával, vagy legföljebb a sorok közötti duzzogása

mellett már a kihonositó náci-paragrafus is honosságot kíván nyerni nálunk s végül még az a humoros helyzet állhat elő, hogy a szegény Thomas Mann —- ha ez a tervezet törvénnyé válik ■— másodszor is szembe- találkozhatik ezzel az ominózus paragrafussal.

Egyetlenegy szempontból van némi haladás az uj tervezetben. Abban, hogy igényjogot adna az állampolgárságra azoknak, akik 1914 augusztus 1-én Csehszlovákiában laktak. Igaz, itt is már időbeli szűkítés van, mert a békeszerződés nem a háboruelőtti állapotát minősítette a jogigény alapjának, de ez még kisebbfajta hiba lenne. Ám nyílt jogfosztást jelent a békeszerződés ama pontjával szemben, hogy „Csehszlovákia ipso facto és mindennemű formalitás nélkül" köteles az állampolgárságot megadni. Az uj tervezet kiköt egy kis „formalitást”, de ez aztán kétségessé teszi az egész jogigényt: nevezetesen kiköti a kifogás tárgyává nem tehető lojalitáson fölül még a „megbízhatóságot" is. Ezt a megbízhatósági fogalmat az államvédelmi törvény vezette be a csehszlovák jogrendbe. A megbízhatatlanság fogalma annyira széles és elasztikus, hogy az államvédelmi törvény 19. paragrafusának fölsorolása alapján egyszerűen a hivatali diszkrecionális jogra való hivatkozással bárkitől meg lehet tagadni az állampolgárságot s igy az állampolgársági jogigény csak papiroson levő írott malaszt maradna, a gyakorlatban semmi értéke nem volna.

így állunk az aktivisták állampolgársági törvénytervezetének legislegjobb pontjával.

Mit szóljunk a többiről, amelynek antidemokratikus volta evidens? S mit szóljunk a nyelvvizsga megköveteléséhez, amely a polgári egyenlőséget tenné illuzóriussá, mert a nem csehszlovák polgároknak hátrányt je* lentene. Ez is egyezik a hiperdemokrata magyar aktivisták álláspontjával? Eddig az ál-, lamnyelv ismeretét csak az állami hivatal* nokoktól kívánták meg, ezentúl már az egyszerű közpolgár is köteles lenne megtanulni az államnyelvet. Még az a menyasszony is* aki csehszlovák állampolgárba szeretett bele* A szerelem nyelve nem lesz elég számára a boldogsághoz, ezenfölül még egy nyelvet is meg kell tanulnia, ha nem akarja azt kockáztatni, hogy mint idegen állampolgárt bármikor kitilthassák az ország területéről a férje és gyermekei mellől.

S igy ezzel az uj aktivista javaslattal szemben sem lehet más álláspontunk, mint az elsővel szemben volt: a legteljesebb elutasítás. A csehszlovák demokratáktól és velük együtt a fődemokrata magyar aktivistáktól egyetlenegy megoldást kérünk és várunk, tessék maradéktalanul teljesíteni azt„ amit a saintgermaini békeszerződésben az állampolgársági kérdésben a kormány elvállalt: megadni az állampolgárságot minden csehszlovákiai lakosnak, aki a békeszerződés pillanatában itt lakott, minden nemzetiségi, nyelvi és egyéb osztályozás nélkül é3 legfőképen „ipso facto és minden formalitás nélkül”. Ez az egyetlen törvényes és demokratikus megoldás. Minden egyéb csak mellébeszélés. S erre az egyetlen megoldásra már tizenkilenc éve várunk.