Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-25 / 293. (4439.) szám
18 AT»A\a.<AaP t nit AT» 1937 december 25, szombat* A kilencszázéves magyar karácsony öshagyományamk a karácsonyi népszokásokban Nincs még egy ünnep, melyet a magyar falusi ember oly bensőséges hittel és meggyőződéssel ünnepelne, mint a karácsony. A csodálatos betlehemi misztériumban önmagát látja: a gyermek Jézus jászola körül áthiíatos csendben térdeplő, egyszerű pásztoremberek mélységes hódolatában saját lényét látja visszatükröződni. Karácsony a hit és a szentet ünnepe. Ez a kát legemberibb erény diadalmaskodott akkor is, amikor az idejétmulta ősvallás után felépült a magyar keresztény ideológia, amely a múlt megbecsülésével épített oltárokat a Betlehemben testté lett Ige végtelen szeretetének. Amikor Szent István, a bölcs király elrendelte, hogy minden tiz falu köteles templomot épiteni, ka- rácrcny ünnepén már szűknek bizonyultak ezek az uj templomok és a falvak lakossága hevenyészett sátrakban állította fel a betlehemi jászolt, amelyet a félig még pogány magyarok karérzony napján szeretetadományaikkal raktak körül. A legenda szerint az első magyar karácsonyt akkor ünnepelték, amikor Szent István király II. Kcrtrád német' császárral szemben viselt háborúját győzedelmesen fejezte be. A győzelem eml éltére kétszáz bárányt ajándékoztak a királynak s egyben arra kérték őt, hegy az ajándékot áldozza fel a kis Jézus emlékének. Imre herceg és a királyné kívánságára az uralkodó a kisgyermekek között osztotta szét a bárányé hat. A jelenlevő papok megáldották az ünnepélyes aktus résztvevőit és a megajándékozott gyermekek örömkacagáfában kigyulladt a kar'genyi hit ól-hatatlan lángja. December 25-ép, karácsony napján történt ez, ezelőtt ki- lencszáz esztendővel. Azóta él a karácsonyhit, amelybe minden vidék beleoltotf-a a maga sajátságos, őri hagyományokból táplálkozó lelkét. És mosd Lilén erzáz esztendő múlva nézzük meg, hogy ünnepli a magyar falu karácsony napját? Csallóközben még járja a betlehemjárás is. Apró emberkék vagy felcőtuek fehér inget, gatyát, kifordított sapkát vesznek magukra, a legfiatalabb hóna alatt betlehemet visz. Kicsi, fából összetákolt templomocska ez, papírral beragasztva, benne a betlehemi történet retncarnaüoja: Mária, József a jászollal, a pásztorok és a bölcsek, kiírta: Manga János rályok között. A paraszti kezekkel formált alakokra már nem a gyertya fénye vet világosságot, hanem a huszadik század technikai kultúrájának jegyében kis villamos égő szórja szelíd fényét. A csallóközi ember még továbbhor- dozója annak a misztériumnak, amely a kereszténység első századaiban született meg, hogy minél jobban kidomborítsa a karácsonyi gondolat fenségét és nagyszerűségét De a megingathatatlan Jézus-hitben az ősök hitéből is elvegyült valami. Karácsony estéjének olyan csodálatos erőket kölcsönöz, amely ha csak rövid időre is, de megnyitja a jövőbelátás titokzatos kapuját. A néphit szerint karácsony estéjén bizonyos szertartások elvégzésével megtudhatjuk, hogy lesz-e szerencsénk a jövő esztendőben, párjára talál-e az életpárját kereső legény vagy leány? Sőt, karácsony estéjén még a halál is elárulja titokzatos terveit Nem egyszerű babona ez, sokkal több annál: a primiíiv ember lelki érzékenységének kifinomult szálaiból megőrzött töredék, amely a kereszténység legnagyobb ünnepének a naiv, de mélységesen hivő lelkeken kererzíül csodálatos, földöntúli megnyile.kozéfckat tulajdonit. Ki- szén magát a betlehemi király istállóban való megjelenését is ilyennek tartja. Az ipolymenti palócoknál már december 24-én délben kezdődik a karácsony ünnepe. A házigazda, mikorra a déli harangszó megkcndul, minden dolgát elvégezve ösrzeköt egv csomó szénái, beviszi a házba és azt néhány keresetlen szó kíséretében leteszi az asztal alá, annak a jeléül, hogy a kis Jézus is szalmán és szénán született. Aztán következik a „karácsonybőjtyi ebéd". Erre az ebédre a család minden tagja hazajön, bárhol töltötte is az esztendőt. A gazdaember tanult orvos, ügyvéd, bíró, tanító, tanár vagy papfia époly áhítattal ül az asztal mellett, mint a többiek, amikor a házigazda feláll és egyszerű, keresetlen szavakkal elmondja karácsonyi beköszöntőjét. — Adjunk hálát a fölsiges Úristennek, hogy megengedte érnünk szent karácsony napját, erőben, egissigben. Kérjük szent áldását házunkra, barmainkra, igavonó állagainkra és ' minden jószágunkra. Engedje a jó Isten, hogy jövőre is igy együtt ülhessük meg megint erőben és egissigben a szent karácsony napját! P '— Engedje az Úristen! — féleJl kórusban ar egész ház népe, ami után kezdetét veszi az ebéd. i . Mézes ostya az első fogás. Mindenkinek kell belőle ennie, hogy olyan édesek legyenek egymáshoz, mint a méz és úgy szeressék egymást, mint az Ur Jézus szerette az embereket, akinek testét az ostya jelképezi. A második fogás gyümölcs: .alma és dió. A gyümölcsnek bizonyos jóslási Szerep is jut, mert a néphit azt tartja, hogy akinek az álmája vagy diója egészséges, az egész esztendőben nem lesz beteg, de akinek fonnyadt dió, férges alma jut, az egész esztendőben beteges lesz. Délután' á pásztorok járják sorra a Házakat A. kanász, juhász és a tehenes szűrbe öltözve, tarisznyával és ostorral a vállukon, hordják szét az „aprószenteket". A fűzfavesszőt nevezik aprószenteknek, amely a Heródes által megöletett Betlehem-környéki gyermekek emlékét újítja fel esztendőről-esztendőre. A vesz- szőkötégből a gazdasszony húz ki néhány szálat, miután a pásztorok elmondták karácsonyi köszön őjiiket. Érdekes az a néphit, mely azt tartja, hogy alti az aprószenteket puszta kézzel megfogja, annak a testén kelések támadnak. Azért a gazdasszony is a kötényébe csavarja kezét, amikor megérinti a vesszőket. Karácsony estéjén a palóc ember nem vacsorázik, azért, mert József és Mária is éhségtől kimerülve ért a betlehemi majorba, ahol megszületett a kjs Jézus. A vacsorát az éjféli mise után tartják, arnzk emlékére, hogy éjfél után mér Szűz Mária is evett, mert a pásztorok, akik a kis Jézus Lm adására a betlehemi jászolnál termettek, élelmiszert is vittek ajándékul. A palóc-karácsony talán abban a kedves szokásban fejezi ki legszebben a karácsonyi gondolatot, mély az ünnepek alatt még a hangos beszédet is rosszalja, nehogy véletlenül szóváltás, vagy békétlenség támadjon a ház lakói között azon a napon, amikor az angyalok azt hirdették, hogy „Békesség földön a jóakarata embereknek!" Nyílra vidékén még szokásban , van az ostyahordás. A karácsonyi ebédhez szükséges Ostyát á „mester" (tanító) küldi ininden hákhoz az iskoláigyermeKöhOgés és nátháiéi ellen vegye a valódi, bevált gyógy- bonbonokat ezzel a védjeggyel: Iflfflt \tl. . : Utániatokat utasítson vissza! -------* ke kkel. Ezek a gyermekek minden háznál elmondják a következő éneket is: Mai napon szent dicsőség ránk fog szállni a mennyekből. Üdvözítőnk elérkezik, kiszabadít rabságból. Legyen neki szent dicsősség egek magasságába, embereknek, szent békesség ,t -a születése napján. Mert mester ur azt óhajtja, hogy állandó egésdgbe uralkodik az ostyába, a nagy böjti vacsorába. Dicsért essék Jézus Krisztus, énekeljünk glóriát! ! A zsérei legények „szerencsézni" járnak karácsony napján. Meggyőződésük, hogy a jókívánságra alkalmasabb nap most sem lehet az esztendőben más, mint karácsony napja, amikor az kiérti jóság testet ökve a földre szállt. Az ő köszöntésükben is benne van minden kívánság, arai a falusi ember életfelfogása szerint a békés, nyugodt. élethez szükséges. Mondóké- juk a következő: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Hogy mulathassuk Krisztus Urunk szü- fletése napját, több jóval, kevesebb búval, adjon Isten [a gazdának bort, búzát bőven, gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven. Országunkba csendes békességet,, ha meghalunk, léleküdvösséget. Leginyeknek, lányoknak egy-egy szép [mátkát, gyerekeknek, lánykáknak egy-egy marok: [vesszőt A küencszáz esztendős magyar karácsony ünnepén itt-ott még felcsillan az ősi magyar hagyaték, a pogány múlt emléke, de csak azért, hogy a magyar falu ezzel Is szebb, ékesebb és virágosabb lélekkel köszöntéé a betlehemi misztériumot azon a napon, amelyén Cgvkor az uj- esztendőt, az uj életet hirdették őseink* ^ Elbeszélés A fellegvárban megzördülték az ágyuk. Egy-] másután mind. A bábaasszony összerezzent és mezállt a keze a pólyálásban. A kicsi, veresarcu,' párórás gyermek éhesen kereste az anyamellet.] Az ember tótéván állt az asztal előtt és szeme melegével cirógatta a kisfiút. Az asszony a kockás dunyha alatt felijedt, ahogy az ágyudörgés meg ezegtette a kicsi, fagyos ab’akot. De megremegett a föld is alattuk. A várhegyhez ragasztott kicsi háznak minden poréi-j Icája megingott, ahogy egymásután verődtek vissza a dördülések a szomszédos hegyekről. A bábaasszony megkérdezte: — Mi az? Az ember a vállát húzta. — Nem tudom . . . Biztosan történt valami . . . A gyerek sírni kezdett. — Na, na kis csöppség . . . picikém . . . drágám . . . Mindjárt kapsz teácskát . . . teácskát . . . Úgy bizony . . . teácskát kap a kicsi fiúcska .. . Azután a karjai közé ölelte és az ágy elé állott. — Asszonyság, lelkem, itt a fia . . . Adjon Isten erőt. egészséget neki, hogy nagyra nő.ijön, asszonyságnak pedig erőt, egészséget és szerencsét, hogy felnevelhesse . . . Szava elakadt, mert az ágyúd őrzés folytatódott és mind erősebben verődött vissza, Aztán a férfire nézett. — Odatette a tea vizet! A férfi a fejéhez kapott: — Hát persze ... Ez a sok ágyulövés egészen megzavart . . Hát persze, hogy nem tettem . . . Dehogy is tettem . . . Kifordult a konyhába, de még visszaszólt, félig büszkén: — Már eddig ötvenötöt számláltam meg . . Os't még mindig szól.. . . A fiatal anya sápadtan hanyatlott a párnákra A vérveszteség elálmositotta. — Csak nem aludni, asszonyság, csak nem aludni . . . lt,t van a kis lurkó, ölelje meg ée nézzen rá, attól szépül az ilyen gyermek . . . Hozzáfektelte az ágyba. Az asszony átölelte a pólyát és há'áean pillantott fel a bábaasszonyra. Akart is mondani valamitek valami köszönésfélét, de égy ágyú rettentőét dördült. —■ Jaj, Istenem, miért lőnek? Irta: Rác* Pál I A bábaasszony szigorú próbált lenni: | — Ne go.. 1 öljön most arra, assonyság,' hanem | csak a gyerekre . . . Majd megkérdem a városban, 06zt ha délután füroszteni jövök, majd eb mondom. Aztán kinézett a konyhába. — Kész a tea? . . . Csak egy csipetnyit bpiőle, hogy. olyan szalmaszi-níi legyen a viz . . . Félkockát bele. oszt megetetni a kis lelkemet . . . Csak vigyázni, ne legyen forró . . . fújni, fújni . . . Kiment a konyhába és kiöblörette a toknőben maradt rongyokat és a tűzhely fölé akaszthatta, hogy száradjanak. — Százegy! — kiáltott a férfi, ahogy behozta a teát. Az asszony felnézett rá. A feje zúgott a dörgéstől. — Mi az, hogy százégy? — Százegyet lőttek ' az ágyukból. Pontosan ezázegyet . . . Megszámláltam. A bába elővette a kiskönyvét és a ceruzáját. Hány óra? A férfi felemelte az ablakpárkányról számlapjával lefelé fordított ébresztő-órájukat. Régi volt é« már csak úgy járt, ha a számlapján pihenhetett. — Nyolc óra. — Hatkor született . . . Most hát kétórás á lelkem ... Beírta. — Ml lesz a neve? Az asszony szeme nedves lett a.z örömtől. A férjére nézett és hogy megelőzzön minden férfibeavatkozást, halk sürgetéssel mondotta: . — Feri lesz, Feri . . . Az apja neve . . . A férfi boldogan szabódott: — á.,. mégis . . . Talán az apád nevét kellene . . . Az asszony leintette: — Feri lesz, ha mondom! Nagyot sóhajtott, és anyai tekintete végtelen büszkeséggel tapadt a nyafogó csecsemőre. — Nekem ez a név a legkedvesebb . . És ránézett az urára, felérezhetétlenül szerek me<sen . . . A bábaasszony beírta. Utána az apja és az anyja nevét, foglalkozását, születési évét és bejét. Ezeket már nem ie kérdezte.-üreg bába volt,_ Az asszonyt is. a férfit is ő tartotta . . . — Bízoiny, bizony, ti is az én kezem között jöttetek a világr.a . . . _ / . . Tegezte Őket. Csak éppen most. büszkeségből. Azr ember kiment és ellanátolta a havat, a ház elől. A. kapuajtóig megcsinálta az. utat. Az uccán katonák •meneteltek. A -feTegvárba vonultak fel. Reggeli gyakorlatról jöttek. Ott menetelt az öccse is. •. ■' V' A férfi rákiáltott: — Fiú van! A kát ön a arca szélesre mosolyodott. ■- — •Fiú?- •- ................. ■ — Alulvát! . A katona szeretett volna ‘ még valamit vissza- kiá’teni. de már messze volt. A férfi élk'öszönt ’á bábaasszonytól. — Köszönöm a szívességét! Az öregasszony elmosolyodott. .. Büszke lehet a fiára!."/ . .A férfi melle kidülledt. — Vagyok is! í Betette a kiskaput,-bement a konyhába, megfő ele,gertett. a tűzhelynél és csöndesen léipett a szobába. A dohos levegő fülledt volt. A fiatal anya félig aléltan szunyókált, míg baikpzével, a szive fölötV szorosan' ölelte'a gyermeket. Az ember' fe-temelte a teát az asztalról és meg- kósto’ta. Langyos volt. F/őkeresett egy jobb kávéskanalat'és az ágy szélére, ült-. Az asszony szerppill'ája fáradtan emelkedett fel. Egész éllel' szenvedett'. Aludni szeretett volna . . . A férfi 'ügyetlenül • adogatta- a kiesi fiú szájába a teát- Az álla ..alá pelenkát illesztett,, hogy. le ne .folyjék az, ingecskéjére . . , Csak ez az egy volt. •Majd' vesz még egyet a keresztanyja. Csak igy rá- göndölL ' V- é-.• • . Az asszony el mosolyodott. Halkan, minden erejét iösszeszedve szólalt meg: —.S.zereted? Hangja,,' mint valami fehér galamb röpdöste be a kis' napszámos-kmíybót.' Az ember kezében félúton' megállt; a kanál. Rábámult az asszony, mintha nem értené a, kérdést. .Lassan .yisszatette a kana'at a csuporba és lehajolt a.z asszonyhoz. Ajkát előre- csücsörítve megcsókolta a szenvedéstől sápadt,! sima arcot- " — Hát hogyne szeretném? Hiszen az enyém! Az, asszony boldogan, nézett fel a falon függő Mzüzanya kénre. Annak is gyermek volt a karjában. Aztán' ráesett, tekintete a fiúcskára. Alig ha1'hatóié, mintha csak magának ánilná el a nagy titkot susogta; — Éppen, olyan, mint. az ott. fönn ... Nyi!t a konyhaajtó, nyikorogva és valaki bekiáltott: ■ 5 —* Jó napót! Az ember letette a‘-'tWfcsc-s»p'rot..-Móka?; , , , rr Éli vagyok, Józsi! —.dugta be fejét a szoba^ ajtón a, katona. ,, : ./ ’ j y • ’ *....4é..fírii-bfer.' ,— Gyere be. öcsém! A katona belépett. Hideget hozott be, meg egy kis havat a bakancsán. — Adjon Isten! Rápillantott az A<^vra. A sógornőiére, meg a gyermekre. Földhözvágta a sapkáját és nagyot kuíjant.ott: — Hej. azt a ragyogóját! Király született! . . . A férfi oldalba lökte. — Ne beszélj már zöldeket-! - - , , Józsi azonban- nem hagyta magát— Király'született., ha mondom! Az asszony 'fehér ajka kettéfeslett a mosolytól. — Inkább mondd, só,gor. hogy angyal született . . •. Nézd ‘meg, milyen széip kis angyal . v. Tiszta lélek éz még. akár az angyal ... - Józsi az ágy fölé hajlott és s-zőme tekintetével beitta a gyermek képét. De aztán tovább bizonykodott:' ' — Hát, ha mondom, hogy király született, akkor király születettt! Az őrmester ur mondta, hqgy máma egcsz nap frá.i van, merthogy király született . . . Azért lőttek ma recrgel százegyét a citadellában . . . Hiszen hallottátok ... Széket húzott elő és leült. A konyhaajtón ismét kopogott valaki. — Tessék!' A rendőr lépett be. Mosolyogva köszönt— Tegyék ki a zászlót. Az ember ügy tett, mintha nem tudná. — Miért? — Azért, mert király született. A katona felugrott. •—Na, nem -megmondtam? . . . Majd én kl- dugom !• ,> ■' - - i.- - ‘ .. rv Felmászott a padlásra, és a lyukon kidugta, a. szegényes -zászlót- A vége az ablak előtt libegett A rendőr odabent megköszönté a pálinkát — Köszönöm! Adjon Isten jó egszséget a kis- fiúnak is,- meg az anyjának is! . . . Józsi nagyot nevetett —Nálunk is van valami, nemcsak a királyék-,., uál . . . Az ember büszkélkedett — Ne sokat. beszélj, Józsi öcsém, hanem gyere ide, Oszt igyál, a fiú egészségére. Ittak. Az asszonyt is kínálták, de az nem akart Józsi még egyszer megnézte a fiúcskát — Akár az apja . . . — Eredj már — hárította el Feri a dicsőséget —> nézd meg jobban, egész az anyja ... Leülték- A rendőr niár a szomszédban járt, a . katona meg jóleső érzéssel élvezte a váratlan sza-. bad ságot. — De jő, hogy az a király éppen most született! • A férfi dicsekedve tette hozzá: — .És még, hozzá • egyezerre született a, fiammal!/ ,// / — Igaz biz a! — csapott a térdére JÖzsL Aztán, kinézett az ablakon a havas gócára, ahol emberek
