Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-10 / 256. (4402.) szám

Kalfus benyújtotta az „államvédelmi köttségvelésí" 1356 milliós u) acSóielier, 4458 milliós katonai kiadás A képvise’őSiáz ü'étén a pémOgymhi'szter megindokolta az 192S*ss fesltsésvetésí - Hét év alatt 14.424 mii lévai emelkedett az éliamídásstg - T.z u] edé;avasiat Újból szabályozzák a bor-, és PRÁGA. — Kedden délután három órára hirdették a képviselőház plénumának ülését. Koalíciós körökben azt remélték, hogy ezen az ülésen a költségvetéssel együtt a költ­ségvetési hiány fedezetét célzó javaslato­kat is beterjeszthetik a képviselőházban. Ezért az ülést tnegelőzően a kormány tag­jai minisztertanácsra ültek össze, hogy a fedezeti javaslatoknál még vitás kérdések­ben végleg döntsenek. A minisztertanács tárgyalása sokáig elhúzódott s azt félnégy órakor félbeszakították. A képviselőház plénumát Malypetr elnök félnégy órakor nyitotta meg s mindjárt beje­lentette, hogy szólásra jelentkezett Kalfus pénzügyminiszter, hogy a költségvetés beter­jesztésekor szokásos pénzügyi expozéját el­mondja. Az expozé ideje alatt a miniszteri padsorok is megteltek, csupán Srámek, Be- chyné és Franké miniszterek helye maradt üresen. A képviselők is szokatlan nagyszám­ban jelentek meg az ülésen. Kalfus miniszter olyan csendesen beszélt, hogy szavát alig le­hetett érteni a teremben. Beszéde közben a képviselők egyrésze kiszivárgott a teremből, annak ellenére, hogy a teremőrök szigorú utasítást kaptak, hogy a miniszteri beszéd alatt még telefonhoz sem szabad hivniok a képviselőket. Kalfus pénzügyminiszter expozéja A miniszter beszéde elején bevallja, hogy íz idei költségvetés összeállítása rendkívül lágy nehézségekbe ütközött és pedig úgy i bevételeket, mint a kiadásokat illetően. A íemzetgazdaság az 1931—36 közti válság íehéz ideje után javulóban van, ami az adóbevételek emelkedéséből és az állami izemek helyzetének- javulásából is kitűnik. 2nnek ellenére az államháztartás kényes helyzetbe került a vele szemben támasztott nagy igények miatt, amelyek a hadsereg fölszerelésére és a határok erődítésére szükségesek, \z államvédelmi kiadásoknak kedvező ol- ialuk is van, mert részét képezik a mai gazdasági javulásnak. Ha egyhangúan elutasítjuk — úgymond — az inflációt, amely káros hatású lenne és zavarokat okozna, nincs más mód, mint áldozatokkal fedezni ezeket a kiadá­sokat. Ez a benyújtott költségvetés néző­szögéből azt jelenti, hogy a rendes költ­ségvetés valamennyi kiadását rendes be­vételekkel kell fedezni, a rendkívüli ki­adásokat pedig hitellel, azonban itt is elsősorban saját erőinkre va­gyunk utalva, azaz a saját tőkegyűjtésünk­re, a betétesekre. 1150 milliót jelentő uj adókkal áldozatot követelünk a magángazdálkodástól. Ezért szükség volt a legnagyobb takarékos­ságra az összes közületekben, mert külön­ben a polgárok azt mondhatnák, hogy a pénzüket nem államvédelemre, hanem ha- szontalanságokra fordítják, A rendes költ­ségvetésben benne vannak az összes kiadá­sok. Nézete szerint a költségvetés egyen­súlyban van. A nemzet jóléte — mondja — csak attól függ, hogy többet dolgozzunk, többet takarékoskodjunk. A gazdasági helyzet A miniszter a gazdasági élet ismertetése kapcsán elmondja, hogy valutáris tekintetben most nyugodtabb időket élünk, mint 1936-ban, a második devalváció után. Az árak színvonala szerinte lényegében nem emelkedett. A nagykereskedelmi index 1937-ben néhány százalékkal magasabb lett, de az életszükségletek indexe 1936-ho? képest csak két százalékkal nőtt. Az ipari termelés összindexe, amely 1933-ban a leg­mélyebbre süllyedt és pedig az 1929-es tér* melés 55 százalékára, 1937-ben elérte a 29-es színvonalat. Árnyékot vet rá az, hogy ez a termelés részben az átmeneti fegyver­kezésre támaszkodik. A miniszter ismerteti a munkanélküliséget, s kijelenti, hogy a ki­vándorlás elmaradása károsan befolyásolja a munkapiacot, azonkívül az ipari raciona­lizálás növeli a munkanélküliséget. A közlekedés javulóban van és 1937 első nyolc hónapja alatt a leszállí­tott vagonok száma a múlt évhez képest 20 százalékkal emelkedett, úgyhogy meg­közelítettük az 1928—29-es állapotot. Ez-! zel szemben a leszállított áruk súlya te­kintetében 25 százalékkal hátrább va­gyunk az 1929-es színvonalnál. Ugyanígy állunk a termelési indexszel. A külkereskedelem hanyatlásával a forga­lom is csökkent és ezzel a tranzitóforgalom is. Ezzel szemben javult a vizen való szállí­tás. Hogy nem tudjuk elérni a külkereske­delemben az 1929-es állapotot, ennek első­sorban az ipari áruk transzfernehézségei az okai. A mezőgazdasági termékeink közül csökkent a cukor kivitele és ennek az lett a következménye, hogy me­zőgazdaságunk gabonanemüek termelésére tért át. A nemzeti jövedelem növekedésével várható volt az elsőrendű életszükségletek fogyasztásának emelkedése. Ez azonban nem következett be, ellenkezőleg az ta­Az uj terhek (d) Kéthavi titkolózás után végre az egyszerű adózó polgár is megtudhatja, hogy a jövő évben az állam mennyi újabb terhet rak az adózók vállára. Eddig ez csak a kormánypolitikusoknak, a gazdasági élszer­vezetek vezetőinek, no meg a tőzsdének volt a titka. Az uj teher számszerűen kife­jezve 1.633,742.460 korona. 1937-ben az előirányzat szerint az összes kiadások vég­összege 8.453,742.960 koronát kell, hogy kitegyen, 1938-ban pedig az összkiadás már 10.117,423.500 korona lesz, az emelkedés eszerint 19.3 százalékos kiadástöbbletnek felel meg. Az állam a rendes költségvetés, keretén belül egyötöddel emeli a kiadá­sokat. Hogy ezt az uj terhet hogy osztják meg az adófizetők egyes kategóriái és rétegei között, erre vonatkozólag kapunk némi Íze­lítőt a költségvetésben, de a részleteket majd csak a fedezeti javaslatok benyújtásá­nál tudjuk meg. A kormánytöbbség sajtója hetek óta ázzál vigasztal, hogy a koalíció mindent megtett az adóteher egyenletes megosztása . érdekében. Meg fogjuk látni. Kalfus pénzügyminisztertől és Remes fő^ előadótól egy év leforgásán belül többizben hallottuk, hogy az adózók teherbiróképes- sége a legteljesebb mértékig ki van aknázva. Ez az érv bizonyára ma is érvénnyel bir s ezért az uj fedezeti javaslatoktól elvárjuk, hogy elsősorban olyan adóalanyokat és olyan jövedelmeket adóztassanak meg, ame­lyek eddig kicsúsztak az adózás alól. Pél­dául a különféle kartelleket, elsősorban pe­dig a szeszkartellt, amely az állam nevében, de elszámolási kötelezettség nélkül a saját zsebére gyakorolja a szeszmonopólium ál­lami jogát. A költségvetésből azonban azt is látjuk, hogy nemcsak uj adókat vezetnek be, hanem a meglévő egyenes- és fogyasz­tási adókat is emelik, szóval az eddigi adó­zók is viselik az uj terheket. Az uj teherből 1.355,746.600 koronát fedeznek uj adókkal és adóemelésekkel. Ez az eddigi adóteher- nek pontosan a 20.2 százalékos emelkedését jelenti! Nem kívánunk e számadat bírálatába bo­csátkozni. De a tehertöbblet elosztásának a módját illetően csak egyre mutatunk rá: mialatt az általános italadóból vidéken, azaz a bortermelőknél 41 százalékkal több bevé­telt irányoztak elő, addig az italmérőknél ugyanebből az adónemből már csak 35 szá­zalékos emelkedést várnak, a söradó jöve­delme csak 28.9 százalékkal fog emelkedni, a szesztermelési és fogyasztási adó emelke­dése pedig a legkevesebb lesz: 9.5%. Bí­rálatnak — azt hisszük — elég a puszta ténymegállapítás. Az ezidei költségvetés egy uj meglepe­tést tartalmaz. Nem is egy, hanem két költ­ségvetést kaptunk. Egy rendeset és egy rendkívülit. A rendes költségvetés azokat a kiadásokat tartalmazza, amelyeket adókból és az állami üzemek hozamából fedeznek, a rendkívüli költségvetés azokat, amelyeket nem adóbevételekből, hanem kölcsönből fognak fedezni-. Ez a rendkívüli költségvetés pontosan 3.508,688.300 koronára rúg. Az összes állami kiadások ezek szerint nemcsak a rendes költségvetésben lévő 1.633,742.460 koronás többlettel emelkednek, hanem a rendkívüli költségvetés egész összegével is. Más szóval az állam összkiadása 1938- ban — a papír szerint — 5.142,430.760 Jcoronával lesz több, mint 1937-ben. Ez az 1937- es előirányzathoz képest a papír sze­rint 60.8 százalékos emelkedést jelentene, de az pontatlan összehasonlítás volna, mert hiszen 1937-ben is több kiadás volt, mint amennyit a rendes költségvetés előirány­zott: erre az esztendőre esett ugyanis, az 1936-os három, és fél milliárdos államköl­csön egy részének fölhasználása is. A pénz­ügyminiszter szerint 2811 milliót adtak ki a költségvetésen kivül. Ezért a kiadások emelkedésének aránya a valóságban lénye­gesen alacsonyabb a papírformánál. A rend­kívüli költségvetést —. mint a jelentések mondják — három és fél milliárdos bevé­telt jelentő hitelműveletekkel fogják fedezni. Ez azt jelenti, hogy az államadósság, amely ezidőszerint 47.094,386.474 koronára rúg, 1938- ban 50 milliárdra fog fölugrani, vagy­is egy év alatt az államadósságot 7,4 szá­zalékkal szaporítjuk! Ha ilyen arányban haladnánk az adósságcsinálásban, akkor 15 év alatt elérnők a mainak a kétszeresét, a száz milliárdot! A pénzügyminiszter a költségvetés nem­zetvédelmi jellegének kihangsulyozása mel­lett a számokra egy receptet ajánl a polgá­roknak: a takarékosság jelszavát hirdetf. Takarékoskodni kell, mondotta minap En- glis bankkormányzó is, mert a polgár leg­főbb erénye és kötelessége a takarékosság. Ez nagyon szép és helyes jelszó tulkonjunk- tura idején. De most nem nagyon mérnök jövendölni, hogy a polgár túlzott takaré­koskodása valóban azt eredményezheti-e, amit a takarékossági jelszó főhirdetői cé­loznak. A kispolgárok takarékossága min­denkor összefügg a fogyasztással. Nálunk pedig egyenesen államérdek, hogy a fo­gyasztás, az áruforgalom mennél szélesebb és gyorsabb ütemü legyen. Hiszen ez jelenti a belső konjunktúrát, a munkát, a kenyeret és az állam részére az adóbevételek emel­kedését. Sokkal előnyösebb tehát a nem­zetgazdaság szempontjából, ha a takarékos­ság eszméjét az állam kezdi el megvalósí­tani, mint ha a polgárok kénytelenek az uj terheket megtakarítani. Ezért a benyújtott költségvetéssel kapcsolatban azt várjuk a nemzetgyűléstől, hogy a takarékosság igazi szellemének érvényesítésével úgy szabályoz­za a kiadásokat, hogy a közterhek ne emel­kedjenek 20 százalékos arányban, hanem az adózók teherbíró képességének felelje* nek meg. 2K- ("!l ■*- • **•"“ • 1937 10 Előfizetési árj évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, A ctIöVCTISzIcÓÍ és VIISZÍTISzJcŐÍ TTICIfH/CIT’Sáp ulice 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes meiléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. © ® Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A SÜRGÖNYÖM HÍRLAP. PRflHfl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom