Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-19 / 264. (4410.) szám
2 EErasaraiffas^^m^nsaffiaaifiKsa 1937 november 19, péntek* Szüli ®éaa lissiéale TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON hogy mindenki ott szerepeljen a magyar kisebbség lélekszámában, aki magyarnak vallja magát. Másszóval, hogy a nemzetiségi számarány ne a népszámláló biztosoktól függjön, hanem a megszámlált család feje maga sajátkezüleg tölthesse ki legalább a nemzetiségi rovatát, ahogy ez Cseh- és Morvaországban volt. Egyszóval követeljük a népszámlálási rendszer demokráciáját, \z egyenlő elbánás elvét. Cseh- és Morvaországban a nép, tehát közte a német nemzetiség is, öntevékeny alanya és aktív részese voJt a népszámlálásnak, önmaga határozhatta nceg nemzetiségét, Szlovenszkón és Kárpátalján a nép, tehát közte a magyar nemzetiség is, csak passzív tárgya volt a népszámlálásnak, a nemzetiségét nem maga, hanem a tjépszámláló biztos, másodfokon a népszámlálási ellenőr, harmadfokon a járási főnök állapította meg. A magyar kisebbségi kvóta jövőbeli helyességéhez tehát az a kikötésünk, hogy a legközelebbi nép- számlálás ugyanazt a nemzetiségbevallási szabadságot biztosítsa a magyar lakosoknak, mint amilyet 1930-ban a cseh- és morvaországi lakosságnak adott, A hitvallás szabadságához hasonlóan a nemzetiségbevallás szabadságát is biztosítani kell a demokráciában, mert á nemzetiséghez való tartozás szabadsága épp olyan lelkiismereti szabadság, mint az egyházhoz való tartozás szabadsága. A cseh—morvaországi lakossággal való népszámlálási egyenjogúsítást már csak azért is meg kell kapnunk, mert Hodza miniszterelnök egyik mondatában ott találjuk egyik régi fontos tételünknek elismerését, nevezetesen a történelmi országokban lévő kisebbségi jogrendszernek a kárpáti tartományokra való átplántálását. Sokizben megírtuk e helyen, hogy a magyarságnak legelső helyen kijár mindaz a nyelvjogi kedvezmény, amelyet a németek a történelmi országokban például a vasútnál és a postánál a kétnyelvű nevek és föliratok formájában az államfordulat pillanatától minden ellenszolgáltatás nélkül élveztek és élveznek és amit a német precedens alapján minden törvényhozási eljárás nélkül egyszerűen adminisztratív utón, vagy ahogy Hodza miniszterelnök ezelőtt két évvel mondotta, „tollvonással" lehet megvalósítani. Megelégedéssel halljuk, hogy ezt az elvet a miniszterelnök nemcsak átvette, hanem ezt konkrét Ígéretek alakjában is alkalmazza. Elégtétellel halljuk ezt, de az örömünk nyilvánítását kénytelenek vagyunk akkorra halasztani, amikor ezek az ígéretek már nem elméleti értékű szép szavak, hanem gyakorlati értékű tettek lesznek. Mert az ígéretek értékére nézve szomorú tapasztalataink vannak. Például a szlovenszkói iskolata-S nácsra vonatkozólag Hodza akkori iskolaügyi minisztertől sokkal határozottabb ígéretet hallottunk, mint tegnap. Tegnap erről a reánk nézve életbevágóan fontos intézményről csak annyit mondott, hogy ennek I megvalósítása „kibővítheti Szlovenszkó ön- kormányzatát". Kibővítheti, ha... lesz belőle valami. De mikor lesz? Erre vonatkozólag tiz évvel ezelőtt pontosabb határidőt hallottunk, mint most. Ugyanilyen óvatossággal, határidő nélkül Ígéri a miniszterelnök a kárpátaljai autonómiát. Csak annyit mond róla, hogy a kormány „óhajtja", hogy annak első szakaszát „mielőbb" kövesse a második: a szojmválasztás. De hogy ez a „mielőbb" hány hét, hány hónap, év múlva következik el? Vagy itt van az állampolgár- sági kérdés, amelyet Hodza a magyar követelések első pontjaként nevez meg. 1926-ban hozott a nemzetgyűlés mindkét háza hatá-1 rozatot, hogy a kormány legkésőbb két éven | belül köteles beterjeszteni a végleges állam-| polgársági és illetőségi törvény javaslatát. | Azóta tizenegy esztendő múlt el, s most a j miniszterelnöktől halljuk, hogy ez a javaslat g kész az alkotmányos tárgyalásra. A belügy-S minisztertől már évek óta többször hallót- 6 tünk hasonlókat. Szeretnők, hogy kész legyen, de ne „mielőbb" . .. A miniszterelnök beszédében sokat foglalkozott annak bizonyításával, hogy a kisebbségek megközelítőleg megkapják a kisebbségi kvótát. Ám e sok szóból aránylag keveset vesztegetett reánk, magyarokra. Esterházy János keveselte is a figyelmet, amit a miniszterelnök a németek mellett a magyaroknak szentelt. Azonban megértjük a miniszterelnök helyzetét, amikor a sok statisztikai kimutatásban a magyarokról nem emlékezett meg, nem is tehette, mert a magyarokra vonatkozólag a számokból pont az ellenkezőjét nyerte volna el annak, amit bizonyítani szereit volna. A február 1 8-i politika gyakorlati eredményeit az állami alkalmazásba fölvett uj erők statisztikáA kisantaníoí immár nem mint egy nagyhatalmat nézi* ' s ebben a nagyhatalomban a kancellár szerepét nem a csehszlovák külügyminiszternek igényli, hanem úgy nézi a kisantantot, ahogy azt nézni kell: mint egy szövetséget, amely természetes adottságokon nyugszik akkor, ha ezeket a természetes adottságokat nem idegen célokra, hanem a saját érdekében használja föl. A kisantant szerepe ma — akárhogyan nézzük is — nem az, ami akkor volt, amikor megalakult. A kisantantnak a szerepét igen erős mértékben átvette a Balkán-szövetség, mert —' akárhogyan nézzük is a világ folyását — ma többé nem arról van szó, hogy az 1918-as állapotokat megrögzitve, maraz- must teremtsenek Európában, hanem arról, hogy az egész világon a fajok harca s a világnézetek harca mellett hogyan tudja minden egyes állam megtartani a maga függetlenségét a saját erejéből, A népszövetség — amint a miniszter ur szavaiból is kitűnik —, mint gondolat, talán szép, de erre a célra alkalmatlan. A népszövetség alkalmatlanságának egyik alapoka — s ebben bűnös a csehszlovák külügyi hivatal is —, hogy azt a győztesek instrumentumává tették s a népszövetséget néiíi"arra használták föl, hogy kiküszöbölje az igazságtalanságokat s megteremtse a lelkek harmóniáját, hanem arra, hogy állandósítsák azt az ideológiát, amit föntebb Clémenceaunál jellemeztem. — 1918-ban csak egy rezsim bukott meg, de nem népek buktak el. Ezt a nagy elvet nem veszi számba és nem I vette számba sem Franciaország, sem annak satellesei, a kisantantállamok. Ma Németország a maga 60 milliós óriási szervezettségével, Japán a maga nagy szervezettségével és Olaszország a maga óriási szervezettségével kétségtelenül óriási erő. Ha elfogadom a köztársasági elnök urnák most tett nyilatkozatát, hogy ez beteges tünet, hát ez mindenesetre olyan, hogy attól az egészségeseknek félniök kell. Mert ha a kórokozó baktériumok erősebbek, mint a védekezést célzó profilaktikus szerek, akkor bizony betegség hatalmasodik el a szervezeten. Ami hiányzik az expozéból — Helyesnek tartom a miniszter urnák bizonyos korlátozott szerénységét, ami szavaiból kicsendül, helyesnek tartom az önérzetességet is, de nem mulaszthatom el a bi- | rálatot afölött, hogy az egész hosszú beszédíj ben a lényeges dolgokról tulajdonképen | nem sokat mondott. A szomszédokkal való jával mutatta be. Az uj kisebbségpolitikai éra első negyedévében ugyanis 4048 uj állami alkalmazottat vettek föl s ebből 88.61 százalék volt csehszlovák, 8.52 százalék német, a második évnegyedben 2847 uj állami alkalmazott közül 83.13 százalék volt csehszlovák, 12.6 százalék német. Ezek a számok azt mutatják, hogy az aktivisták nagy ígérete, hogy az uj fölvételeknél a német kisebbség javára javítják a kedvezőtlen arányszámot, teljesen csődöt mondott, mert hiszen még az uj fölvételeknél sem tartják be a nemzetiségi számarányt. A hivatalos statisztika szerint a csehszlovák elem legföljebb 66.91 százalékot tehetett volna ki, a németeké pedig legalább 22.32 százalékot kellett, hogy kitegyen. Szóval nemhogy a régi számarányt nem billentik helyre a németség javára az uj jelentkezők közt a német elem nagyobbarányu fölvételével, hanem még tovább is megmaradt a nemzetiségi megegyezésről nincs fulajdonképen semmi ebben az expozéban, a kisebbségi kérdés; megoldásáról sincs egy szó sem a miniszter ur beszédében, s a dunai kérdés megoldásáról sincs semmi ebben a beszédben. Hogy a dunavölgyi kérdésről nincsen szava a mi- j niszter urnák, ezt annak tulajdonítom, hogy ez tulajdonképen a miniszterelnök urnák a szívügye s ezt a hivatalos külügyi politika — miután tudja, hogy ez csak következ—- A Magyarországra vonatkozó részben ugyancsak azt látom, hogy a kisebbségi kérdést még csak nem is érintette a külügyminiszter ur. Erről a kérdésről néhány betűvel megemlékezik ugyan a Németországra vonatkozó részben, azonban ezek is csak olyan általánosságok, amelyekkel kérdéseket megoldani nem lehet. Én elhiszem, hogy a külügyminiszter ur a legnemesebb intencióval akarja végrehajtani a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeket, s ő maga hiszi is azt, hogy azt már végre is hajtották. Szeretné azonban, ha kegyes volna valakit kiküldeni a külügyminiszter ur és mint álmagyart például Ipolyságon elhelyezni, hogy nézze meg, hogy 2 hét alatt mennyi kellemetességet kell neki elviselnie a hatóságok részéről süb titulo kisebbségi gyakorlat és —- azután mondaná el a véleményét, vájjon végre van-e hajtva a kisebbségi szerződéseknek a szelleme ebben a köztársaságban, igen-e, vagy nem? — Itt hangsúlyozom, hogy a kisebbségi kérdésnek a megoldása Magyarország és Csehszlovákia között a punctum saliens. Én szükségesnek és jónak látnám mindkét ország szempontjából, ha Csehszlovákia és Magyarország között a viszony jobb volna, mint amilyen. Mert végül is gazdaságilag egymásra annyira ráutalt két ország, mint éppen ez a kettő és a totalitásos gondolattól any- nyira messze álló két egyformán gondolkozó ország, mint Csehszlovákia és Magyarország nincs is. Ezért bizonyos szempontból egymásra kellene találniok. A kisebbségi kérdés nem beteges tünet. Beteges tünet az, hogy a többségek a kisebbségi kérdést beteges tünetnek nevezik. Obíigatio est juris vinculum. A kisebbségi szerződést magukra vállalták az államok | és nem betegség az, ha annak végrehaj-| tását a kisebbségi nemzetek követelik, de kvóta benemtartása. Nos, a magyarokról azért nem szólhatott a miniszterelnök, mert adataiból kisül, hogy a csehszlovákok és németek az első évnegyedben az összes fölvettek 97.13 százalékát, a másodikban a 95.78 százalékát tették, vagyis az összes többi nemzetiségre, amely a lakosság 10.77 százalékát alkotja, összesen csak 2.87 százalék, iletve a második évnegyedben 4.06 százalék maradt. De a magyarok maguk a lakosság 4.78 százalékát reprezentálják, így hát, ha a csehszlovákokon és németeken kívüli többi helyet mind a magyaroknak adták volna, akkor sem lett volna kielégítve a törvényes magyar kisebbségi kvóta ... Ez a február 18-i kisebbségi politika mérlege a gyakorlatban. A mi kisebbségi politikánk alfája és ómegája pedig ez: maradéktalanul és „könyörtelenül" igényeljük a törvényes és igazságos kisebbségi kvótát* mény lehet és sohasem előzmény — sohasem forszírozta. Ezt tehát még értem, de nem értem meg azt, hogy a csehszlovák köztársaság külügyminisztere mindössze két sorban emlékezik meg Lengyelországról, s amikor Magyarországról hosszabban beszél, szintén nem szól a lényegről. Arról, amit én — aki ismerem a külügyeket és figyelemmel kisértem Kánya magyar külügyminiszter szavait — mint föltételt hallottam arra, hogy itt bizonyos megegyezés létrejöhessen. Lengyelország és Csehszlovákia Lengyelország magatartása nem közömbös a csehszlovák köztársaságra nézve. Teljésen azon az. állásponton vagyok, amit Si- dor képviselő ur foglalt el s úgy látom, hogy ebben a tekintetben a hivatalos körökkel egy nézeten kezdek lenni, mert az a magatartás, ahogyan s amilyen melegséggel a köztársasági elnök ur nyilatkozott a Kurier Warsavskinek, s az a magatartás, ahogyan bizonyos sajtóorgánumokban most Lengyel- országgal kacérkodnak, mind, mind a ba- rátkozásnak a szükségességét mutatják. Csak azt nem tudjuk, hogy azért barát- kozik-e Csehszlovákia Lengyelországgal, mert Lengyelország és Németország között a viszony nem olyan, amilyennek azt szeretnék sokan látni, vagy pedig azért keresi a megértést Lengyelországgal ez a köztársaság, mert kezdi magát meg nem érteni a szovjettel? az egészséges, józan és becsületes kereskedelmi szellemét nyilvánítja az, aki a szerződések betartásához ragaszkodik. •— A kisebbségi kérdés lényegét röviden összefoglalom abban, hogy minden fajta egy államban ismerje el annak az államnak a szuverénitását, de az állam is ismerje el a kisebbség nemzeti individualitását. Az államban ne hozzanak olyan törvényeket, amelyek elnemzetlenitik, vagy jellegétől megfosztják a nemzetiségeket, a kisebbségi nemzetek pedig ne viseljék magukat úgy, hogy az állam létalapját rendítik meg. Mi ittlévő magyarok megmutattuk az utat abban a memorandumban, amelyet a legilletékesebb tényezőknek átnyújtottunk, s abban leszögeztük azt, hogy mi az a minimum, amit követelünk. Erre választ nem kaptunk. Ehelyett a kormányzat igyekezett kábítószerekkel lecsillapítani a mozgolódásban lévő közvéleményt* Nem akarok itt hosszú magyarázatot fűzni ahoz, hogy nem a magyarokkal akarnak tár-, gyalni a magyar kérdésről, de olyanokkal, akik mandátumukat nem azon az alapon nyerték el, hogy magyarok, de azon az alapon, mert bizonyos világnézethez tartoznak, • A régi időben éles disztinkciót csináltak éppen a csehek és a szlovákok aközött, hogy ki a magyar és ki a magyarón, hát mi is ezekkel — mutatis mutandis ■— igy vagyunk, Megegyezési a szomszédokkal I-— Én újból ismételem, hogy szükségesnek látnám azt az irányt, amiről gazdasági téren már kezd beszélni a miniszter ur, hogy: megegyezést keres a szomszédokkal, de ezt nemcsak gazdasági, hanem politikai alapon is keresztül kell vinni. Ezt azonban nem lehet máskép megcsinálni, mint nyíltan, mert áll a tétel: dara pacta, boni amici. — Miután még mindezt nem látom ebben a hosszú s — elismerem — logikailag kifogástalan elmemiiben, miután nem látom a külügyi vezetésben azt az irányt, amely az igazi lelki megbékülésnek lehetne az előmozdítója, amely lelki megbékélés ki tudná küszöbölni a nagy megterheléseket, ezért az expozét nem fogadom el. Svétllk kanonok különös óhaja a spanyol polaárliáboni kapcsán Szüllő beszéde után Svétlík (cseh néppárti) azt fejtegette, hogy a nehéz idők visszatérnek. A dinamikus elméletet és imperialista nézeteket valló „háborús államok" a nemzetközi jogba az általános jogszabályok helyére az újkori pogányságot és az ököljogot vezetik be. A kommunistaellenes paktum iránt a kisállamok scan viseltetnek bizalommal s ezért ahA Kisebbség ismerje el az állam szuverénitását s az állam ismerje el a kisebbség individualitását
