Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-10 / 232. (4378.) szám

jSara 5[<nefnKi9Jd •aqSaAti zb v EÍifBqaq BSBlUOÁU 0JÍ3A3I B X2ÍI S afoSaAal JJDBI-Bd qozsBSnpia ZB noÁíiojia upjÁjoj as?Sa vAlJsfö b jiaj^ qojpípnx juBqBÁu 3®An zb qizsnso raau jb 19;eSbuiuo 3ixu ‘qizs •JhiXu mau s BApoqninXu ‘BAinXoSam ubs >o3BS)B[nin ‘aqSaAit zb qizsqB|0)aq jBÍSps -91BA — innaiajraazs — spfoi b s qizsjBiq EXfiaAS b BAjnin opi spj JoqqB ‘jaSaAn zb jjojBfiozstrSnpja [essqfoj b Bupjn s qajzsa} tijÁpiaXS 089 •qSaAn XSa upjZB s qaijzsaAai jpfcq s ‘)SBfo> iC89 qojzoj aiÁujiiiaq 9f bh svrox «pao:>mox“ v X0AN9/(lttinM SOANÜMöOZSOa ••‘lasara dpzs uoáÍjBU Olására ?tniB ‘xjoa asara dpzs uoÁSByx — :B;xoxiBiq %2d ‘jö'IBJ 90IOZS B^BAOSO-oeni 99 UOqB[qB ZB jafaj exifnpiq in. ibuxezs joqiui ‘qqijAOj xjoz -óöfifposo mau 9Q qxozoqjBposo uoÁIőbu ‘in -ZO}B[BJ |B.ÁS.o'¥A1?qr qifin [tlAU 99 pB.m IFU1 -BZS'■BW91 S9 5B3BZ9 [t?q íins B 9qZ9.I9S,9UI S9 jjoja Bzúq tjin piAU xuaraja axsa loqira 9Q • íj[ba|OJ b ua raoSofja pfBcn ‘qusa f iea qg gyein opi zsaSa lepainj b on?pnq zsiq — ‘umoq uqpi ppzs — pawaqax ni0u ;zg — •BA.Ő0J0X,oIA XS'BU Bjpmoui —• XBpB{Bq B {9 UiaqyiA 119 A.oOq gsora popnoni qzu X3oq ‘mazgagog — g^oja uraoq sqpi ínojaCSom ‘xpAO zb BAdBsiqaj íjan jn-Xu 59 ;9IPí b Bxznqaq in ibuíbz9 uaqaiad B uaq -qg •qg^un^o iB|Bq Xüoq ‘ny^i [ass9pqXuoq -0.1 Sara XÜ'bn W ípupioj30ui Buioq Bqqy JBipB{Bq B ZZBÁ^IA ‘umoq BqOI PlIBg — iBiqaioq Bqo-i xyo;{Biqyi S9 ipqioqoq -Buksin b xptaj Bxífnpaq ipm jnXu loqqg 'Í10o®nj uaX|amB ‘jpiSp zb pmxia ^aqoqTBq b XSoq ‘}{a; aqopi qos ni9u sj '0l9 UQ? ÍXÖ^oin Braog Bqoi uadd9 99 noqrtXx qazoq £89 pfnqqq ‘{uSom loqoqBTj qqni b BAzsBraiq xjin ptXa wbjbioi ‘bu^bS -pBqtBpo Bqjuiai’‘x9{nj b e^zoXSoq iioXonn in lymBZg 'pBqBjBq ” b b^oj púra X3oq ‘oqof -9S9UI nzssoq-nz&soq ^o3oji0(áq Bcaoq Bqoi joqqg ‘Oípzoq ;n[pqo[ iibSia 90 qíqqj sói -pzs 0^9^19'} in 19UIBZS Soiq uBqíBUBipd b naqq'9 so Bunoq Bqoi Bfpnoni — iqBjBg .-SBqpBi XSoq ‘^0p9jnf b pzaXSog — -gBain jbiubzs 0{os>[ng xíqSoui joqoq b W9}m 90 íj -in inin Bqpaom — i9X0j39ni za raaqa^r — •BiSy zb Ólja tnaSoni, rao^ -zsb^b api Sora pBjBq b ‘{9|9BraX.o'0 |9 izsb^ba jogoq b qBso ‘ra3[0 ‘nodozs zspi apj — -pi aA'iuiqoq XnuBfjBra[BZiq ‘Buioq Bgq.i pozs — jaipoqia íjBjBq zsdBg raou Sípod aq sg — iinjapaqa qoraoiaxsBdxnXn zsSoj raan ‘Buioq Bgoi ‘mau qQ ‘iiuiq papára poSoj raen ap — ijin ynXu Bqpüomi — raau;aiazg — Ápníp.i Xiazs raapaj ÁSoq Á“oq rapui^saraia Bq ‘pan -XÓI9Z9 — Binop Bqoi opapj — uaSj — •'IBqBj-Bq b apzouSara uasoia uaqzoq sa Bppuora — IPpSoj psjBq nioXufiXo BposDij^r — •po ap^opuQzsop 9a ppadpxpxE tjin pi.íjg ‘BAjopinp pnp síp ÁSd 99 aApaS -119] paSapopiBqi b ‘nraop Bq’oi ipra ^ot ppi •zaqaAop loqoqBipBra b p|na] sa m ipuiBzs apiai9j — zsaj XSg — •qqppn 09 ‘qqop as ap ‘raazaqia papéra .ioqiuiB ‘jepajnj b pzaXSaq sa — ijm in.íu B^púora — B[B za nadazs a[ C|n psoj\[ — qBAijin piXn pnara zoqioqoqBn{pra áSbu XSa S9 pXnaAQS b BppoiSnx'p in iBurczg •pBXnpqian inzaiazg uioy -Bq{B zb ppi ;soj^ jíB[Bq b paja.íazs — PBO-in ipUIBZS BPP'UOUI — ‘UI9[9A aiaXQ — •ppazsajaSaj nozara pazoq XSa iq ‘zoqin .ibuibzs ipB[B^sia 99 íasoAqaaoip b BpxopBqSara jjm piXjq •pxozoqtp[Bp qBSO {0AiqB ‘qaniquap'Uira BApBoopnra ‘p? uopia zb apadp uaqzsnq 99 }aqo [aj e;znj aijapqq XSg gpoSoj pBjBq ouioso aSbu X“a sa pnara inzsB[Bq Binoq Bqpi XSoq ‘puapiqp JazsXSg vheffotu tww) vyjf^í-------♦♦♦ •p a99papnnq oix9ni iiaAuja qqppn-qqpxa zsonoS b ASoq ‘Sara BpinnBp npipg P^Cbs b Sxpad boio uig pára-raaxainp sa lappapaiazs paqo Sara papippazs raan sq ‘ppnigig zb uaXp Bqos bh[oa ppaj mau — báub Bppoora — ‘niBi|9iq popBg — •apza.iazs-Sara paraoio zb pza tqan iqB ‘gnuia^Bq Bq -síj^ pxoa SBjpq 99 xpqaiaXuap b paqp appapa hbSia aqiapag qupaxazoq qnÍBzzoq piára mau ap ‘qnraiaj ppopipuBS uiAuns bojo y — ZZt — •ppaqsotwBx ‘soao gx ‘souBf bXuba •aApappa zsai raan inapjojoinzs dpzs ‘aXupAig pai9 zb lopos pAoqiBg •Buipunq paja zb zsja pAoqj^g ‘sqos uiapajaj mau la luapipjqinzs sjq y •BqqB uiBpiozfBi paqnpaq sg sqjod b luapinaiaq sí uieSboi aa *ariBsJ5P sjq qBUBZspBf uBXSoq ‘raapz9nig ‘luiE.fdBU qqasaApaqSai b qBp(OA qazg •P9qsaaq9in pSaziz siq e sg P9qdaj nXuiBzsEqiBP b qnppaSiaq ASoh ‘EqiqpBq b 3iunpzspB[ pBqsapSog ‘BJuioioqqanuaXS qo[opuoSBZssiA eh •po más piaSsijA E uiEuXSEq uiau pj ‘ppou zaqraaAizs b XSn njEj b zg •uoXiEdEi qts ippaqsopiBp V ‘nofqp b uaza ua raappajnzs PPI •N3WaaiQJ93í)ZS •ppaqsopiBx ‘saAa px ‘Aiymiy suidizg ^iBpEiii sofBp siq ap ‘zsie|' [OH 4.IEÁU S9 ZSEAEP ‘IBPPBIEIU JOH •qBSiA qsqaq isaiq B qBsg SfBpBd b zapagipsa uBsng •inapjaq ua zb ppBiBin BAiy ‘xuas BjESzpi e qpiXu uiajsi •azspi napúira pjqj b JBdo>i ‘ainraanij B [0[np raafq •qnuuaq Saziz 3apiq b qcsg ‘qnqzs9j b jbui ppBJBUi sa.i(j qauuara qunjop azssara azssa^ ‘qauzqpioqja qEjBpBra y •qBUEnnqai ippXSa puira-puijv ‘qBii|ng.:qsSara q?pAai y •p[j:zs izso zb jEgopínj ‘pzara ‘opia zb ieui 3spjH •ZSO zv •zi[9sz ‘saAa gx ‘Bpazír) Bgji;^ •jBpBia uasauiu uaqopja zy ‘ínra sapuasa sí jypBq y •jeiu qBujiXu raas qoSBiíA ‘ibXu b ppiuiig ’nroiBraox (,p -o *AI ‘ípuBg syquiiyg •Bq9jayqBA XSbM b ‘rayqiDBg qunzoqiPiBX Bq9q-aq9q Xgn qBSQ •qBjpBi uyqpii ubXjo Xgoq ‘iy^[ ‘BqBfdBg qoiBXSBW si'ji B Sara pij ‘sBpÍBd laBT ‘zspnp Saui ap bh •BfBi lujaiajSara rasppnp raau ug ‘Bpo uaXSpzs ‘api naXS9Zg „iposausa b ja apia ppbib aiad Xuyn ‘raasao ípuBg ‘raaqau Sara ppuow ‘ppozsnsaBZSsiA toppan ‘PPOZSBXU PBUUBq uaqaiad uapuijtf •BJB.P saiapara ojoXu XSg uiofBm s;q b ppozsyraiag“ :bíbj qafiajaj XSoh ‘ppopuora pXuaApfai X2a sí dBuSax •BiyXuBraopnp X3bu y ‘arajaqo ray sí oqzsng ‘BÍiyf pyXiypzso qiposyj^ qBuranizyuraiS b iXubS •paA’Sa paqau Bj9i qoii sí ug ‘raai9Apsap ASa uba sj raaqaM ‘ppazspap uoASbu raaqaM ‘papasjaA ap b uiepsbajo •raopyj UBqyfdBq qojBXSBW sin B p3A8u e ASoq ‘qQiniQ ‘raopyiBq 9Í' ‘saApan ‘sofBg jAuyg ‘qOüOzoApx) *>ivNKtoxyava •p‘paq9opiBx l'P *o ‘a ‘inpuy azauag •pyuzsBq qunsyjnuBp qnfpiaSara qqpsaq pfB^ ‘qqyAop qunjpójEq ASi ‘qqaj'iaj la.iSSa Sipui^j •paAa iBioqsi ze qnp;aqpzaqS3Ui aSoh ‘uadszs qnfuozsoqgara ‘qunuapsí 9I ‘sapg 'qo;BzssB[nra au l» pyiq isyguBp ASg ‘qopB('iyi' [arauiqjq S.puira Bqyioqsi •qsp'píinsaaq EJqos paA3 JBfoqsi ‘qapajiaXSy api ‘uiiESiypBioqsi •uaiaSuap paja zb pyuzseq izsba Agg ‘pal'aqoai u Sara BfjnuBl ASoq in ’BiyAEZs 9 iubp b Sipuira qaiqaASig ‘Bqyqii qBUii sa joqqaAAuoq qBUjnuBX •qBUB.fpnp PBqos uaqpaja zb ASoh ‘qBU[!iuEp UESBUi|E§iozs ‘uadazg •spo iy!' Auya| sa nip qos ‘B[oqsi zb jbui ppopopzaq3ai\i ’ZSO ZV XlQf93W *A3 IV30MSI ZV ~~ iwswil MOUtf A9VN~S9)1 É — — — 422 — ?MccUc fycdatoé-ia Jaj de drágák, jaj de aranyosak, kiáltotta Péterke, amikor Mieka bácsi kicsomagolta a születésnapi pa-ksamétát. Régen várta már ezt a napot, nehezen múlt az idő. Ta­lálgatta, hogy a sok kívánság közül vájjon melyik fog megvalósulni. Egy papírlapra hosszasan sorolta fel a kért dolgokat. Minden évben sikerültek a kérések, minden évben megkapta az édes­anya, apa, nénik és bácsik szeretettnek jeleit. Mindenki szerette Péterkét és ő megérde­melte. Szófogadó, szorgalmas, kedves kis fin volt, aki ha tehette, segítette kis pajtá­sait is. Amelyik nem tudta a leckéjét, annak készséggel szolgált útmutatással. Ha a na­gyobb fiuk bántani találtak egy gyengéb­bet, annak rögtön a védelmére kelt. — Nem szégyelltek magatokat, egy gyen­gébbet bántani, csúfolni? — szokta ilyenkor mondani. — Gyáva lelkek. A fiuk nem haragudtak meg rá, sőt bizo- nos tisztelettel vették körül. Szerették barátai, rokonai, de a legjob­ban Miska bácsi dédelgette. Anyus mondta is néba: minek egy ilyen nagy fiút.becéz­ni? Miska bácsinak még mindig az ölében ülő kis fiú volt. Most is elleste a legtitkosabb gondolatát, amikor meglepte egy kedves galarabpárral. Petinek voltak állatai, Pufi a házőrző, Piri a kedves hízelgő cica, kis nyúl, egy üveg­medencében ficánkoló aranyhalak. Az állat­seregből csak a galapbok hiányoztak. — Aztán fogod is őket gondozni? — kérdő Miska bácsi. — Hát persze, hogy fogom, de még meny­nyire! Tiszta búzával, kendermaggal fogom etetni csak én egyedül, hogy hamar hoz­zámszokjanak. Kivette a csomagból a kedves kis álla­tokat, de azok bizony ijedten, szárnyukat csapkodva, igyekeztek menekülni Peti öle­lő karjaiból. — Ne féljetek, kis buták, hisz nem bán­talak, jó kis gazdátok leszek — Ígérem nek­tek. A galambok vagy nem értették, vagy nem akarták megérteni a becéző szókat, csak csapdostak a szárnyaikkal és minden­áron igyekeztek kiszabadulni abból a kéz­ből, amelyik ezután pedig gondjukat fogja viselni. Az udvar végében volt egy nagy ketrec, egyelőre odatették a kis jövevényeket. Szegénykék ijedten húzódtak inog az egyik- sarokban és nem nyúltak az elibök szórt élelemhez, ^ Péterke egészen szomorú volt: — Éhen fognak veszni — sopánkodta. — Ne félj, kisfiam — vigasztalta anyus, — ha megszoknak, még a kezedből is esz­nek majd. Péterke nem nagyon bízott benne, de mi­vel anyuka megjósolta, el kellett hinni. Az első nap úgy múlt el, hogy a kis ga­lambok koplaltak. Másnap is féltek, har­madnap is. Ugylátszik azonban, hogy mégis ettek, mert az eleség fogyott. Titokban ehettek, mert nemigen lehetett őket látni, hogy táplálkoztak volna. Nem akartak barátkozni és Péterke fel is adta már a reményét annak, hogy jó pajtások lesznek. Ugylátszik, Piri cica is barátságot akart velük kötni, mert naphosszat ott sütkére­zett a galambok közelében. De jó volna ez a galambpecsenye, gondolá és előre nyalta a szája szélét. De a tubikák jól be voltak zárva és a cica hiába settenkedett körü­löttük, nem tudott hozzájuk férkőzni. Pé­terke oly türelemmel próbálta megszelidi- teni őket, hogy egy szép napon már tény­leg ettek a kezéből. Remegett a gyönyörű­ségtől. Lám-lám, igaza volt anyának, a tü­relem rózsát terem. Ezentúl reggelente őt szórta oda eléjük a szemet és nagyon vigyázott a gonosz ci­cára. Az nem adta fel a reményt és egy napon majdnem sikerült nyakoncsipni az egyik kis ártatlant. De csak majdnem. Pé­terke éppen etette kis kedvenceit, amikor a cica odasettenkedett és felugrott a ket­rec szélére. Nem volt az több egy szempil­lantásnál és beugrott a. nyitott ajtón. Sze­gény galambok halálfélelmükben sikoltoz­tak, már amennyire egy szegény kis tubica tud sikoltozni. Remegve féltették kis éle­tüket. — Ejnye, adta gonosz fajzata, — kiáltot­ta Peti. — Nem takarodsz azonnal innen. A cica jobbnak látta abbahagyni véreng­ző tervét és ki akart surranni az ajtón. Peti nem volt rest, megfogta a cicát és amúgy Isten igazába elpáholta. Nem is hitte volna senki, hogy az a jó szolid fiúcs­ka oly dühösen tud verekedni. Úgy megci- bálta Pirit, hogy a házbeliek összefutottak a nagy nyivákolásra. Amikor megelégelte a verést, még egy jó tanácsot adott útra- valóul: — Ha aztán még egyszer kedved kere­kednék bántani kis galambjaimat, kétszer annyit kapsz. Piri megjegyezte a leckét. A két szép fe­hér galamb ezentúl vígan sétált az udvaron, — 427 — jáTÉlC STAFÉTA. Ez a játék úgy érdekes, ha sok gyerek játsza. Á gyerekek négyesével, ötösével külön-külön csoportokat alkotnak. A csa­patokból — egyesével — odamennek a gyerekek egy játékvezetőhöz, aki kérdést intéz hozzájuk: Ilyenféléket: — Ha 87-ből elveszek 19-et, mennyi ma­rad? Helyes válasz esetén a vezető int és uj gyerek jöhet a csapatból. Persze a kérdések mindig váltakoznak. A játékot az a csapat nyeri meg, amelyiknek a legutolsó tagja került vissza leghamarabb a* helyére. NÉMÁK GYÜLEKEZETE. Ez a társasjáték annál mulatságosabb, minél többen vesznek részt benne. Körbe vagy sorba ül a társaság s mindenki a jobb szomszédja fülébe súg valami köny- eyen végrehajtható feladatot. Tehát min­denki csak azt tudja, amit neki kell majd tennie s amit a jobboldali szomszédjának kell elvégeznie. Ha azután mindenki megkapta a titkos utasítást, kiáll a. játékvezető és azt mondja: — Csöndet-kérek! A Némák Gyülekezete megkezdi működését! Ettől a perctől kezdve halálos csönd és komolyság kötelező! A résztvevők csend­ben felállnak, némán kezet fognak egymás­sal (mosolyogni is tilos!) s aztán mindenki némán, komolyan, csöndben nekilát a rá­bízott feladat elvégzéséhez. Egyik pohár vi­zet hoz, a másik leveti a kabátját, a har­madik eltolja helyéből az asztalt, — tízféle, húszféle „sürgős“ tennivaló, amit némán kell végrehajtani. A játékvezető figyel s aki nevet, vagy szól, zálogot fizet és kiáll a játékból. „SZÍNPADRA ALKALMAZOTT” .KÖZMONDÁSOK. Két-három tagja a társaságnak félrevo­nul és megbeszélik, hogy valamelyik köz­mondást megjátsszák a többieknek s azok­nak ki kell találniok, melyik közmondásról van szó. A játék mulatságos: pl. a „Vak tyuk Is talál szemet” közmondást úgy játszhatjuk meg, hogy bekötjük az egyik játszó szemét s az keresgél, mig egyszer csak örömében nagyot kotkodácsol: szemet talált! Felmutatja és bekapja! Vagy pl. egész kis történetet lehet kidolgozni az „Aki másnak vermet ás, maga esik bele” eljátszására. Sok alkalom nyílik szinészke- désre s a játék igen változatos. A FALEVELEK. Edit háfomeeztendős. Egy rajzot mutat az apjának, amit ő maga rajzolt. Egy füg­gőleges vonás, keregztülhuzva néhány víz­szintes vonással. — Mi ez? — Hát nem látod? Fa. — Ez itt mi? — Ez a fa törzse. — És ezek a vonások itt? —.Ezek a fa ágai! — És hol vannak a levelek? Edit pár pillanatra megdöbbenve bámul, de aztán felcsillan a szeme: — Jaj, hát nem tudod, hogy most ősz van és a falevelek már lehullottak! . . . S kis idő múlva, huncutul: — Az egyik ágon volt egy madár is, de már elrepült. MEGFEJTÉSEK A 40. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Palotás, iler, ro, soro­zat, teáz, da, bú, okot, árusító, Pista bá, aloe, lerág, oroz, árad, sótartó, aki, ur, os, ót. — Kemény Zoltán betiirejtvénye: Hatal­mas. — Nagy Róbert rejtvénye: Béres, Ben­ce. — Virágh Vilma rejtvénye: Parancs­nok. ' Riszner Karcsi rejtvénye: Afrika, fióka, Róma, fka, ka, a. — Riszner Jenő rejtvénye: Tarzan. — Kenessey Ildikó rejt­vénye: Fuj, jaj, jár, rák, kár, rut, tűz, zug. — Nagy Róbert rejtvénye: Borona, diótos. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Alagi József, :: Biró István, Benkő Fe­renc, Bencze Károly, :: Darvas Attila, Dar­vas Szilárd, Dobos László, Diczkó Borbá­la, :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika, Fe­kete János, :: Gúnya Mihály, Gergely Fe­renc, :: Horvát Ferenc, Hálás Kázmér, Ha­lász István, :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Keni Mária, Kerekes Péter, :: Láng Ede, László Dénes, :: Martos Béla, Molnár Teréz, :: Perjéssy Eszter, :: Rót'h Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi, :: Sós Sándor, Sebők Éva, Sebők Judit, Sze­lei Miklós, Szecsey Klára, :: Tóth Jenő, Ta­kács Sándor, Török István, Trnavszkv Ma­riska, :< Virágh Vilma,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom