Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-05 / 203. (4349.) szám
kockás rongydarab volt a pofájában, ki nem engedte €gy világért! — No, eddig megvolnánk! — tolta hátra Muiki a kalapját, mert igen melege volt, aztán szétnézett a tetőről. A banya akkor merítette meg a vedret a közeli forrásban. Nem volt idő tanakodni. Maiki beakasztotta a kampós kotró-létrát a falba s kezdtek ereszkedni lefelé. Marika a karjába, Puff a farkába kapaszkodott. Igen ám! De a létra rövid volt s még a falnak csak feléig jutottak. — No, most mi lesz? — sóhajtott Marika. — A banya már elindult a forrástól. Marki megállította Marikát, meg Puffot a létra legalsó fokán, őmaga csak a farkát tekerte a létrára. Ezáltal a két keze szabadon maradt. Sietve oldozta le a derekáról a hosszú drótot, aminek a végén a kefe volt. A drót végét felerősítette a létra fokára, a többit meg' "leeresztette. Éppen a földig ért! Mire leértek, az öreg banya is megérkezett a kapuhoz. Mukiék nem akartak a szeme elé kerülni, Muki hamar felszaladt hát Marikánkkal a jegenyefára. Kereste a banya a kéményseprőt, topogott, jött, ment — gyanút fogott. Beszaladt a házba. Műk inak több se kellett! Leugrott a fáról, rálakatolta a vénasszonyra a házat, lehozta Pnffékat a fáról s rohant velük hazafelé. Mire Marika anyjáék hazajöttek a színházból, Marikát úgy találták az ágyában, mint ahogy az este lefektették. Maiki és Puff hallgattak a dologról. Másnap reggel azonban szabadságot kértek mind a ketten és elmentek a rendőrségre. Puff odatette az asztalra a kockás rongyot, amiről kisült, hogy a rabló nadrágjából való, Muki pedig előadta a lakatkulcsot és elvezette a rendőröket az erdei 'házhoz. Meg is találták a banyát, aki nem is banya volt. hanem őmaga volt az álarcos gyermekrabló. Bevitték a dutyiba, Muki és Puff pedig hatalmas emlékérmet kaptak! Beszélő könyvek Dr. Lutz Heck, a berlini állatkert igazgatója, már 1932-ben egy kis mesekönyvet állított össze gyerekek részére, amelynek egyes aláhúzott részeit gramoíőnlemezek egészítették ki. A lemezek ugyanis hűen visszaadták a mesében szereplő oroszlánok bőgősét, hiénák üvöltését, majmok mako- gását és a többi állat hangját. A könyvnek nagy sikere volt. A kis gyerekek okultak a meséken, a rajzokról megismerték a szereplő állatokat, a lemezek pedig bemutatták az állatok hangját. Dr. Lutz most egy újabb könyvet adott ki és ebben — leírások keretében — 25 különféle madár hangját ismerteti meg a megfelelő lemezek segélyével. A felvételek roppant fáradsággal, utánjárással, költséggel jártak. A „kétszínű" ceruzák Nézzetek csak ide! Jobbkezemben egy végigpiros ceruzát tartok, a balkezemben pedig egy végigzöldet. Na, most: a pirosat becsavarom ebbe a zsebkendőbe, úgy, hogy csak a hegye látszik ki s leteszem ide jobbfelőb A zöld ceruzát ugyauigy becsavarom egy másik zsebkendőbe (a hegye, ugy-e, kilátszik?) és leteszem itt bal- felől. Most eknorgom magamban a varázsigéket... igy ni, megfogom jobbkezemmel a jobbfelől lévő piros ceruzát burkoló zsebkendőt ( a ceruza hegye még látszik, semmi csalás nincs!) és a balkezemmel itt a zöld ceruzát boritó kendőt (a ceruza hegye, ugy-e látszik? Nem csalok!), most pedig jöjjön kle valaki közületiek, fogja meg egyik kezével az egyik, másikkal a másik ceruza hegyét; igy, most mondja meg, melyik is a piros és melyik a zöld ceruza? Igen? Hát húzd ki mind a kettőt a hegyénél fogva! Na? Csodálkoztok? A piros ceruza helyén van a zöld, a zöld helyén a piros! Hát persze, a varázsszavaknak megvan az erejük! A trükk ez: mindenütt kaphatok olyan Íróitokat, amik nem szögletes, de sima, kerek vagy egyéb masszából készült burkolatban vannak. Ha egyik zöld, másik piros, ugy jóelőre szorosan átcsavarjátok a piros ceruza fáját zöld fényes papírral (ez is kapható minden pa.pir üzletiben), ugy, hogy csak a meglhegyezett rész legyen látható, a papírt leragasztjátok, a ceruza, mint egy szoros hüvelyben van a paipirban, ugyanezt piros papírral megcsináljátok a zöld ceruzán s igy meglehetős távolságból a ceruzák papirburka nem vehető észre s a ceruza eredeti fájának látszik. Ha most a kendővel szorosan fogjátok a ceruzát, a hegyüknél fogva könnyen kihúzatják magukat a papirburokból s a másik szint mutatják. Persze, a kendőket, a bennük lévő papírokkal azonnal zsebre vágj átok.
