Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-26 / 221. (4367.) szám

1937 szeptember 26, vasárnap. A szlovenszkóí magyar tudományos élei fájdalmai Írfa: Duka Zólyomi Norbert A sok szlovenszkói vajúdások között a leg­súlyosabb a magyar tudományos élet vajúdása. Aki figyelmesen nézte végig az utolsó szloven­szkói magyar könyvnapot, fájó szívvel állapíthat­ta meg, hogy a tudományos magyar irodalmat Szántó Hugó egy érdekes filozófiai müvén és az elhunyt dr. Alapy Gyula néhány komaromi vo­natkozású írásán kivül semmi sem képviseli. Köz­ben aktiv tudományos szervünk nincsen, a Masa- ryk-akadémia a múltban szépirodalmi könyv­kiadásokkal pocsékolta el az erejét, ahelyett hogy elsődleges célját, a tudományos élet meg­szervezését teljesítette volna és csak most igyek­szik uj erőfeszítéssel talpra állni. Ha még na­gyon keresném a nemlétező szlovenszkói magyar tudomány labirintusában, itt meg amott néhány értékes Haiczl-könyvet találnánk és egy pár el­szórt vagy Szlovenszkón kivül megjelent értéke­sebb értekezést. Dr. Alapy Gyula ugyan egyedül­álló jegyzékében (Kazinczy-évkönyv 1929) 107 elméleti müvet említ, melyek szlovenszkói szer­zőktől jelentek meg 1929 óta, de a néhány érté­kes monográfia nem menti meg az iskolaköny­vekből és nagyképüsködő bölcselkedésből álló? gyűjteményt. Amit ebben a tükörben joggal ke-j reshetünk, szerves tudományos élet arculatát, azt nem látjuk meg benne. Joggal állapíthatja meg mindenki és ezt minden őszintén érző szloven­szkói magyar kulturmunkás érzi is, hogy tudo­mányos élet helyett polihisztorság, irodalom he­lyett többnyire csak publicisztika található még akkor is. ha a rosszakaratú, nem tiszta szándékú és hivalkodon dilettáns termékektől el is tekin­tünk. Nemrégiben két helyen törtek pálcát a szlo­venszkói magyar polihisztorság felett. Sajnos, az Ítélő bírók egyik esetben sem néztek mélyebben bele a probléma aktacsomóiba, mert hisz nem egyéni kis hibákról vagy szubjektív vétkekről van szó, hanem áthidalhatatlan objektiv tények súlyos valóságáról. A szlovenszkói polihisztorság kényszerhelyzet és kietlen kisebbségi sors ár­nyékvetése. Ez a polihisztorság messze van Goethe boldog ,, Allerwelt“ érdeklődésétől, Strindberg természetes attitűdjétől és Babits tragikus meghasonlásától, ahol a polihisztorság a kedvező objektiv tények keretében játszódik le. De éppen olyan messze van az egyéni akar- nokság vétkes kalandvágyától. A szűk korlát, amelybe szorulva vergődik, a külső tények kény­szerítő állapota. Ez a polihisztorság a szloven­szkói magyar tudományos élet meg nem oldott tragédiájában keresendő. Ezt az egyik kritikus nem látja meg egyáltalán. A másik észreveszi, de könnyedén elsiklik felette. A Eüleki TC védelmére, irta Pecri Rezső meg- okolatlanul vidám cikkét az egyik magyar napi­lapban. A sovány ötlet: azért vesztette el a FTC a prágai mérkőzést, mert belőle éppúgy hiány­zott a felkészültség, mint ahogy közéletünkből hiányzik, — ez a sovány ötlet olyan mezőkre ragadta el a cikkírót, ahová nem szabad olyan cinizmussal belépni, miként ö tette. A kérdés magja komolyabb és komoly marad akkor is. ha a hozzá hasonlóak fel is ülnek a mindent jobban tudás elefántcsonttornyára és onnan röhögnek le a szlovenszkói magyar élet fájdalmaira. Ha hosszú körmondataiból kirostáljuk a viccet és a cinizmust, három kis áligazság marad: a szlovenszkói magyar életben azért uralkodik a polihisztorság. mert 1. az egyéni ambíciók hami­sak és nagyképűek, 2. csábit a sordij cs 3. csábit a politikai babér. — Az első megállapítás felüle­tes. a másik, a kenyérkérdes felvetése nem fair, a harmadik meg egyenesen rosszakaratú. Hogy mindig a magyar egyének hibásak, mert végered­ményben ide torkollik mind a három tétel, azt csak az Írhatja, akinek a szemüvege be van má­zolva. Azon politikai felfogás festékjével, ame­lyet szeretetlen nyegle kezek kennek rá minden­re azzal a jelszóval, hogy minden jó és minden rendben van, csak a magyar rossz cs haszonta- lan. Pedig .Íven esetekben .ok mindenről lehetne beszélni. íohtikai babérok? Sordij? Aki milyen, olyannak látja a többieket is. Micsoda cinizmus kell ahhoz, hogy valaki, aki saját bőrén tapasz­talta az áldatlan viszonyokat, aki tudja, hoqv nincs olyan tudományos folyóiratunk, mely srak- cikekket kellőképpen honorálná, aki tudja, meny­nyit kell ingyen magyar érdekek felismerésében megirni és megtenni, hogy éppen az ilyen be­avatott vesse fel a sordij a kenvér — gondo­latát' Személyeskedéssel, rosszakarattal nem le­het a kérdést megoldani. Ezt már sokkal pontosabban érzi Vájlok Sár dór ..Harmadik irodalmi nemzedékünk“ cinni cik­kében. melv a „ I átra" cirnii folyóirat szeptem­beri számában jelent meg. A zilált irodalmi vi­szonyok egyik okát a fiatal nemzedék lecsatla­kozásában látja, a másik indokot a második iro- almi nemzedék helytelen magatartásában kere- , ,zt ve i. hogy ö szoktatta a harmadik nem- 'c ,ot kritikátlanságra és nnivelctlenséqre. -ónban \ ájlok sem ért ezen cikkében a ker- fö ttnry'f U'; ^ar' ‘fásának nem is ez a Cm akarok kitérni a szépirodalmi garázdál­kodásra, mely büntetlenül folyik a szlovenszkói irodalmi versekben. Ezen a téren teljesen igaza van mindenkinek, aki a szigorú kritika pálcáját töri el a burjánzó dilettantizmus felett. Ezen a téren nincsen kényszerhelyzet. A kisebbségi sors nem követeli, az egyesületi szervezkedés és a problémák égető volta, az emberek hiánya nem kényszerit senkit sem arra, hogy verseket és re­gényeket írjon. Az elméleti irodalom terén egészen más a helyzet. Elsősorban állapítsuk meg. hogy sok eset, amit rikító színekkel pellengéreznek a saját szemükben gerendát nem látó kritikusok, nem fe­di a nagyképü polihisztorság fogalmát. Kisebbsé­gi szűk viszonyaink számtalanszor megkívánják, hogy valaki saját szakmáján kivül eső dolgokkal foglalkozzék alkalmilag, mert a sürgős magyar élet igy kívánja. Csak néhány példát említek. Néhány kiváló iskclaszakértő nem elégiheti ki az összes rendezések, iskolanapok és szükséges cik­kek tömegét. Vájjon olyan nagy bün-e, ha vala­ki, aki ezért természetesen nem követeli magá­nak az iskolaszakértő méltóságos cimét, viszont ismeri a viszonyokat, valahol erről a kérdésről előadást tart vagy egyik részletét aggódó gon­doskodással felveti? Vájjon nagyon nagy bálié­ét csinált-e a pozsonyi, tavaly rendezett mű­vészeti ankét, amikor kimondta, hogy az olyan lapoknál, ahol nincsen hivatásos mükritikus, in-j kább művészeti beszámoló alakjában számoljon be az, aki mégis foglalkozik a kérdéssel sem hogv valaki a művészet étrendjével foglalkozó irtokat írjon e helyett? Általános felkészült­ség alapján és józan judiciummal sok mindenről íehet írni. anélkül, hogy ez diletantizmus volna. És sok mindenről kell is Írni, mert a sürgős ér­dek úgy kívánja és nincs más, nincs hivatásos, aki megírná. Ebben hibát csak az tud látni, aki felteszi, hogy például az illető cikkíró önmagá­nak szakemberi babérokat akar alkalmi cikkek­ből fonni. De aki ilyet tesz fel, anélkül, hogy a cikk puszta létezésén kivid valami más erre fel­jogosítaná, az rosza-karatu. Ez az együk hiba: a szakemberek teljes hiánya es ami ezzel szemben áll: a sürgős érdekek kényszerhelyzete. Ha még tovább megyünk, hogy miért nincse- ek szakemberek, akkor jutuk el a kisebbségi sors tragikus hátteréhez, a kérdés sajátos kuliisszái- hoz. Nincsen magyar egyetemünk, mely viruló tudományos életet teremthetne a szlovenszkói magyarság életén belül. Nincsen saját tudomá­nyos fórumunk, Pozsonyon kívül tudományos munkásainknak nincsen könyvtár-lehetőségeik, nincsenek ösztöndíjak és nincsen meg — kevés, nagyon is kevés és csekély méretű kivétellel — egy idősebb tudós generáció buzdító és irányitó vezetése. Életünkből hiányoznak a magyar tu­dományos élet keletkezésének a legelemibb alap- feltételei. Nincsen tudományos szervünk (a Masaryk- akadémia csak lassú előretöréssel hozhatná be az elmúlt évek eltékozolt erejét), nincsen olyan szakfolyóiratunk, mely úgy tud-ná munkatársait honorálni, hogy a szakmájukból megélhessenek. A kenyér és a tiszta tudomány párviadala nem segítheti elő a tudományos élet felvirágozását. Akkor, amikor egy hosszú és mondjuk kivétele­Nem akarok megoszülni! Ml liajregeneratop" Csalhatatlan szer az egészséges, természetes hajszín visszanyerésére és az őszülés ellen va­ló védekezésre. - Ezen híres, rég bevált hajviz nem festőszer és nem tartalmaz semmiféle festőanyagot. A haj magábaszivja ezen haj­vizet és igy kellő táplálékot nyer, minél fogva az őszülő hajszálak rövid idő múlva egészséges, természetes színt és megfelelő sűrűséget nyer­nek. Erősiti a hajat és megakadályozza az őszülést a legmagasabb korig. £ra Ké 10.­Kaphaió: Vctösrák-PatiEcáhan, BRATISLAVA, Mihály ucca 24. szám. sen tényleg tudományos kutatás alapján készült tanulmányért 80 vagy 100 koronát fizetnek (és valljuk be, áki ismeri az illető folyóirat viszo­nyait, az tudja, hogy még ez is heorizmus), ak­kor senkitől sem lehet azt követélni, hogy tudo­mányos munkából éljen vagy haljon meg. Nem is beszélve nagyobbszabásu tudományos müvek ki adha t atl ans ágáról. A ,.Tátra" pályadijkiirása hatalmas lépést je­lent előre és remélhető, hogy ezt a lépést több hasonló fogja követni, de még akkor is évek fog­nak ahhoz keilend, hogy Szlovenszkón magyar tudományos élet viruljon. A mi viszonyaink között nem is olyan ártal­mas a polihisztorság egy bizonyos — természe­tesen nem hivalkodó — formája. Minden kultur- munkásnaik annyi fronton és annyi helyen kell a helyét megállnia, hogy egyelőre széleskörű álta­lános műveltség nem árthat. És végül még egyet: a tudományos munkának nem kell azzá fajulnia, amit a német „Fachsimpelei‘‘-nek nevez. Gyáva vagy következetlen az, aki nem mer szembenézni a szlovenszkói magyar tudományos­ság hiányának igazi okaival.-j Szlovenszhó egyik legszebb műemléke a bajmóci vár, ami miail nem lehel eladni Bajmóc-fürdői BAJMÓC. — Az utóbbi időben sokat le-J hetett hallani a festői Bajmóc váráról, amely! megakadályozta, hogy Bajmóc-fürdőt meg­vegye a Bat'a-cég. Mi is megírtuk, hogy a fürdő megvételéről tárgyalások foynak, de végül is a Bat'a-cég főnöke, Bata János el­állt a tervtől, mert a fürdő tulajdonosára há­rulnak a vár karbantartásának költségei s ez olyan nagy összeget emésztene föl, hogy a vállalkozást nem teszi rentábilissá. Most meglátogattuk Bajmóc várát, amely Felsőnyitra vidéké­nek tényleg egyik legszebb és legérdeke­sebb műemléke. Maga a városka sokat fejlődött az utóbbi időben, modernizálódott: a régi épületek he­lyén uj bérházak, középületek emelkednek, a gondosan kikövezett uccákat árnyas fa­sorok szegélyezik. Ez az útvonal vezet a vár felé, amely magasan emelkedik a lankás táj fölött Ezer év harcai a vár körül Ba jmóc várának története valóban izgal­mas történelmi regény. Már a honfoglalás idejében fönnállóit maga a vár és a hagyo­mány szerint Bojnik rablólovag építette. A régi okmányokban a község elnevezése is különféleképen fordul elő, leggyakoribb a Boynic, Bojnóc, vagy pedig Weitnic elne­vezés. Nincsenek följegyzések arra nézve, hogv egészen a tizennegyedik század ele­jéig kik voltak a vár urai. bizonyos azonban, hogv Róbert Károly idejében Geletha bán tartózkodott itt. Nagy Lajos idejében pediq I ászló oppelni herceg. Magyarország nádo­ráé colt a kastély. 1470-ben a Bajmóci qró- fok kihalta után a koronára szállt és Mátyás király fiának. Corvin Jánosnak adományoz- késöbb Szapolyay János kezére került, majd Thurzó Elek. 11. Ferdinánd adománylevele folytán pe­dig 1637-ben a Pálffy grófok tulajdonába ment át. A várkastélyban megfordultak a huszita há­ború idején a csehek is. 1530-ban pedig Mo­hamed basa. a belgrádi török haderő pa­rancsnoka szállt meg északmagyarországi hadjárata idején a kastély környékén. A te­hetetlen dühükben, hogy a várat nem tudták bevenni, az egész környéket fölgvujtották es ekkor Bajmóc városa a lángok martaléka ,0!! 1 ^99-ben Bocskav katonái is ostromol- de sikertelenül, amig azután 1 hurró Szaniszló rendeletére a vár kapuit megnyitották Bocskay előtt. A Rakóczi-fölkelés idején is tíz hónapig áll­ta a vár a kurucok ostromát, míg végre Ber­csényi előtt megnyitotta kapuit. A kastély kincsei A várkastély két részből áll, az ó- és az uj várból. Az óvár sokszögű épületkockái közül magasan emelkedik ki az ötemeletes uj vár. A termekben fölbecsülhetetlen értékű műkincsek vannak fölhalmozva. Maga a képtár vagyonokat ér meg, a családi és ma­gyar történelmi freskókon és festményeken kivül a legkiválóbb holland, spanyol és olasz mesterek müvei találhatók benne. A műkincsek legnagyobb részét a vár urai külföldi útjaik alkalmával vásárolták ösz- sze. A kastély urainak rendkívül gazdag mügyüjteménye azonban nincs teljes egé­szében a bajmóci kastélyban fölhalmozva. Rengeteg jutott más kastélyokba is és nagy részüket az államfordulat után Budapestre vitték. A bajmóci várban régi spanyol mű­kincsek és a tizennegyedik és tizenhatodik századbeli értékes fafaragásu bútorok, Augusztus császár életnagyságu bronzszob­ra, XIV. Lajos életnagyságu vert ezüst­szobra. Pompadour asszony tükre, Kapiszt- rán János zászlaja, Bethlen Gábor ezüst disznyerge és számos más, rendkivül érté­kes művészi és történelmi értékű ritkaság van. A levéltárban őrzik III. Ferdinánd ki­rály 1647 március 5-én kelt pátensét, amely a község és a bajmóci uradalom közötti ma­gánjogviszonyt rendezi. Egy különc Pálffy A legtöbb ritkaság gróf Pálffy Jánostól származik, aki külföldi utazásai során szen­vedélyesen gyűjtötte a műkincseket és egy- egy művészi vagy történeti értékű ritkasá­gért mesés árakat fizetett. A világ majdnem nimden nagyvárosában éltek ügynökei, akik figyelmeztették, ha valamilyen értékes rit­kaságot lehetett megszerezni. Ugyanekkor háztartásában és személyzetével szemben szinte betegesen takarékos volt és mielőtt külföldre indult, hogy esetleg százezreket fizessen ki valamilyen mű­kincsért. gondosan kiosztotta személyze­tének az élelmiszert, amit távolléte alatt elfogyaszthattak. Különben az éléskamrát állandóan zárva tartotta és a kulcsokat ő maga őrizte. Ké­sőbb. amikor megbetegedett, hordágyon vi­tette magát a konyhába, hogy személyesen adja ki a szakácsnak a szükséges élelmi­szert. Nem mert megnősülni, mert attól tartott, hogy feleségét nem tudja majd el­tartani. Egyszer egy cigányasszony megjó-. solta neki, hogy addig él, amig a vár épít­kezései be nem fejeződnek, erre a gróf éve­ken át tataroztatta a várat és mindig épít­tetett rajta valami, mig végre meg nem unta a sok hiábavaló költséget és beszün­tette az építkezést. Röviddel ezután meg is halt. Utódai babonásan ragaszkodtak a jós­lathoz és folyton építették és javították a várat, amelynek építkezése még ma sem fejeződött be teljesen. Pálffy Jánost egyébként végrendelete sze­rint késő éjszaka temették el, a koporsót három fekete paripa húzta és a halottasko­csi mellett a vár személyzete haladt égő fáklyákkal. Bajmóc-fürdő hajdani ragyogása Maga a fürdő az egykori Magyarország legrégibb gyógyfürdői közé tartozott és már az 1113-as évben történt róla említés. A fürdő berendezését a 16-ik században fényesnek és előkelőnek jellemzi a törté­netiró. Ebben az időben, amikor Thurzó Elek volt a fürdő tulajdonosa, több külföldi uralkodó is meglátogatta Bajmócot, amely hosszú ideig nevezetes nemzetközi fürdőhely volt. A gyógyforrások a várhegy tövében fa­kadnak, itt áll a főpavillon is gyönyörű park közepén. Az uj vár épületében mo­dern komforttal berendezett vendégszobák várják a vendégeket. A fürdőmedence vize forrásvízzel kevert meleg gyógyvíz, úgy hogy rendkivül kellemes benne a fürdés. Bajmóc község is tekintélyes történelmi múltra tekinthet vissza. A község közepén álló templom és plébánia még a tizenkette­dik századból való. A török háborúk alatt majdnem egészen lerombolták és a tizen­hatodik században épült újjá. A reformáció idején az akkori kegyur, gróf Thurzó Mihály az egész községgel együtt protestáns hitre tért, lefoglaltatta a templomot és csak 1641-ben került ismét katolikus kézre. A templomban van a Thurzó-család sírboltja, a várkápolnában pedig Pálffy János vörös márványból faragott síremléke. A vár ka-i púja előtt egy 5 — 600 éves hársfa áll, amelynek árnyékában a legenda szerint so- _ kát pihent Mátyás király, amiről számos ( Mátyás király aláírásával ellátott oklevél is tanúskodik. S, B,

Next

/
Oldalképek
Tartalom