Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)

1937-09-22 / 217. (4363.) szám

rrrox’/iM. M ACvfr&R-HTBMP Szíovenszkói útikönyv A podolini takácsok ™ Irta: Szombathy Viktor való titka nincsen: a takács, akihez úgy vit­tek. hogy egy ember aki dolgozik s sző, ép­pen munkálkodik szövőgépén s nem mun­kálkodott se tegnap, se tegnapelőtt, általá­ban a szomszéd sem dolgozik s az a munka, ami mégis kezében van, csak fonálsodrás. Fonalat gombolyít a derék öreg takács, uno­kájával együtt s ebből a fonalból szőnek majd Podolinban az egyedüli szövőszéken, amely mégis munkában van. Ez a szövőszék egy nagyvállalkozó szövőszéke. Itt, az öreg takácsnál, nincs is benn a sző­A podolini takácsné F ürge. német rikkancsfiura akadunk az uccán. Egy szót sem tud magyarul, de a Szepesség gerinces magyar újságját, az ig- lóir. árulja. Jobhnnmondva csak árulná, mert * szemcrgélö esőben kapu alá húzódik s zsrbredugott kézzel várja a vevőket. A fiú vállalkozik, hogy egv öreg takácshoz elve­zet. Miért titkolnánk. — a podolini takácsok európai hirüek voltak, a legszebb szepesség vásznak itt készültek Podolinban s inner, stafirozták ki nemcsak az Alföld, meg a Du­nántúl hanem még Lengyelország módo­sabb kisasszonyait, ha elérkezett a jegyvál­tás ideje. A fiú osszerancolja homlokát s hosszasan tanácikoiik egy ékesebb podolini polgárral. Munkálkodó podolini takács? - erről nem- 'flen tudnak Podolinban. Mikor néhány esz­tendővel ezelőtt erre jártam, még hetet ta­láltam, mind dolgozott házi szövőszékén Azóta ezt a hetet is elsodorták a gépesített esztendők.- Talán lesz egy. - mondja biztatókig f gyerek s útnak indulunk a sárban. Mivel­hogy az eső reggeltől esik. a teheneket most Altiak már haza a legelőről. Az egyik ka­rcban két tehénnek udvariasan helyet •Tdunk s aztán magunk is belépünk a kapu­siba. Ez a takács otthona. A takácsé aki éppen dolgozik. 'vanakodva s hosszan vizsgálva fogad. cdves* öre9 ráncosarcu podolini takács. uPS2«resen beszél magyarul. A felesége azon an |e j.s ultet s elmúlván az ismerkedés c am nche; pii'nnata s mivel végrehajtók r~C*V , , gi emberek sem vagyunk. A m L pillantunk a műhely titkaiba. )nr a“ a :,tka. hogy semmi őrizni­PRÁGA. — Jelentettük már röviden, hogy Esterházy János nemzetgyűlési kép­I viselő, az egyesült párt országos ügyvezető einöke interpellációt nyújtott be a belügy­miniszterhez a szíovenszkói országos hiva­tal 1937 augusztus 12-i körrendeleté ügyé­ben. A közérdekű interpellációt most a; alábbiakban szószerint közöljük: — Belügyminiszter Ur! A szlovenszkó országos hivatal 1937 augusztus 12-én 209.544/13/1937. szám alatt a járási hivata­lok részére körrendeletét adott ki, amely­ben szükségesnek mondja, hogy a járási választmányok az 1938. évi költségvetésbe megfelelő összegeket állítsanak be segély címén a szíovenszkói nemzetgazdasági köz­pont (NÁRL1S) részére. — A nemzetgazdasági központ törvényes felhatalmazás nélkül keletkezett és műkö­dése ellenkezik a magyarság érdekével, mert sem a központ maga, sem megyéi nem képviselik Szlovenszkó lakosságát, abban a magyarság eddig sem képviselethez, sem szerephez nem jutott, működésére befolyása nincs és nem is lehet. Méltánytalan és igazságtalan tehát, hogy ezen intézmény céljaira a magyarságtól se­gélyt kérjenek, mert ennek első feltétele az [volna, hogy ezen szervek a magyarsác [ megfelelő képviseletével újra megalakulja nak. — Ma, mikor az adófizetőt egyébként is oly nagy adóterhek sújtják, hogy teherbíró képessége teljesen kimerült, nem lehet kívánni, hogy a lakosság oly inté nrényeket részesítsen segélyben, melyekben nem vesz részt és amelyek az ő érdekét figyelembe nem veszik Minthogy a nemzetgazdasági intézet és annak al­osztályai mellőzték a magyarságot a megalakulás­kor és mellőzik működésükben, vagyis kizárják a magyarokat a jogokból, különösen hat, hogy a tér heket részben mégis a magyarokra akárják hárítani és tőlük segélyt kérnek. Egyébként is ellenkezik a járási önkormányzat alapel­veivel, hogy az országos hivatal a járási hivatalok utján nyomást gyakorol a magyar járások választmá­nyaira, hogy a magyarság mellőzésével alapított ezen intézményt anyagilag támogassák. Kérdjük a Belügyminiszter Urat: 1. Van-e tudomása a szíovenszkói országos hivatal 209.544/13/1937. számú körrendeletéről; 2. hajlandó-e az ügyet megvizsgálni: 3. hajlandó-e utasítani a szíovenszkói országos hi­vatalt, hogy a sérelmezett körrendeletét vonja vissza és 4. hajlandó-e az országos hivatal utján a magyar lakta vidékeken a járási hivatalokat utasítani, hogy ; nemzetgazdasági központ és annak alosztályai részére a magyarlakta járásoktól mindaddig segélyt ne köve­teljenek, amig ez az intézmény a magyarság kikap­csolásával működik. A gyomorrák korai felismerésének problémája a párisi nemzetközi gyomor­kongresszuson röntgenvizsgálat, valamint bizonyos esetekben gyomortüköri vizsgálat minél korábban meg­történjék. Addig, amig a rákos megbetegedésre való hajlamosság diagnosztikai jelei kétségte­lenül nem tisztázhatók, — és ma még ez a hely- zet- a gyógyulás csak a betegség korai fel­ismerésétől várható. A japánok által említett, a szív elektrokardiografos kórismézéséhez ha­sonló elektroentriculographia, ma még gyermek­cipőben járó tudomány. Katsch kiemelte a Háziorvos igénybevételének nagy előnyét, aki a betegen mutatkozó finom pszichikus és szomatikus változásokat, melyek ráknál aránylag legkorábban jelentkeznek, jókor észreveszi, amivel valóban életmentő hivatást tölt be. A röntgenológusok és a gyomortükör szakorvosai egyhangúan megállapították a gyo- morpolypusokban és krónikus gyomorhurutban szenvedők gyakori ellenőrzésének szükségessé­A kémiai és fizikokémial diagnosztika aktuá­lis állásáról Labbe, Nerveux és Buerger számol­tak be. Sok uj megállapitás fűződik az utolsó e\ck kutatásaihoz: sikerült bizonyos rákanyag­cseretermékek kémiai identifikálása (sterinek). A jegfontosabb feladat azonban, melyre több előadó, magyar részről Weidling«, uj biológiai reakciójáról beszámolva hivta fel a figyelmet, a rákhaj;am felismerése, amelyre bizonyos tudo­mányos eredmények alapján minden remény megvan. A legközelebbi nemzetközi gvomor-bél'kong- rcsszus három év múlva Londonban ül össze. vőszék a szobában, minek? Már az is mun­ka, ha fonalat lehet gombolyítani. Sokat nem keres vele az ember, ellenben itt van egy kis gazdaság, kicsiny földecske, két te­hén, miegymás; ebből él a podolini takács, Visszatértek a földhöz, mint nálunk Gömör- ben a kuntapolcaiak, akik gyárban dolgoz­tak az elmúlt évekig. Sovány kis föld ez itt, Podolinban. A podolini takácsné — siheder álmaim regényhősnője — kissé megvénhedve s rán­cos arccal mosolyog. Szövést akartunk lát­ni s gombolyitással kell megelégednünk. Ez az élet sora: a nagy gyáripar legyőzte a céhbe sorakozott kismunkást. A podolini szép napoknak letűnt: Szindbád sóhajtva állana egy postakocsiállomással odébb. Könnyes szemmel néz fonalaira s az or­sókra az öreg podolini takács, a takácsné vigasztalja. Nem regényhősök ők, ahogy itt állnak a szemergélő esőben s kezetfognak velünk, hanem a hétköznapok kis hősei, úgy jártak, mint a mesebeli pásztor, aki fölül éj­jel lebontották a kunyhó födelét s reggel a 1 puszta földön találta magát, Krúdy mégis előkerül — Egy műhelyben mégis dolgoznak — mondja a gyerek oda kell elmenni. Persze, ez nagy műhely s még most is vi­rágzó nagykereskedés. — Már amennyire itt virágzásról lehet beszélni, — mondja a tulajdonos bizonyos mélabuval. — Nézzük csak meg a műhelyt, hátha dolgoznak ma. A műhelyben féltucat szövőszék. Kettőn dolgoznak, pillanatnyilag azonban itt sem, mert az egyik takácslegény a bankba ment, a másik a szüleinél van délelőtt. A végzet azt akarja, hogy Podolinban ne lássunk munkát. Pedig milyen szép, melegfényü, re­mekmintás damasztot szőnek itt ma is. A szövőszéken féligkész terítő feszül, csupa remekmunka, amit itt s a gazdag raktárban látni. — Beszéljek a gazdasági válságról s a szepesi lenáru kiviteli nehézségeiről önnek? — kérdi a tulajdonos, — a vámháboruról s a devizanehézségekről? Mondjam el, hogy nemrégiben még 100—150 szövőszék katto­gott, ezernyi orsó pörgött Podolinban? Ma vájjon mi a munkánk, mit gondol, kérem? Lentermesztők otthonról hozott saját fona­lait dolgozzuk föl a megrendelőnek. Aki hoz fonalat, annak abroszt, lepedőt, párnahajat készítünk. Ennyiből áll a munkánk. Pedig de szépen be vagyunk rendezkedve! — Hja, a Krúdy idejében ... — dobom föl a kérdést. Elmosolyogja magát: — Persze . .. Egy iskolába jártunk Kru- dyval. Négy gimnáziumi osztályt végzett itt a piaristáknál — (az volt a szép. köny- nyes ünnep, uram, a múltkor, amikor a po­dolini diákok hires találkozója volt: de szép ünnepélyt rendeztünk), — mondom, itt járt Krúdy, német szóra adták, vidám egy fickó volt s igen szeretett udvarolni. Mondhatom, senki sem állhatott neki ellent, pedig fiatal gyerek volt . . . Aztán milyen jó diákstikliket csinált! Például egyszer vizsgázni akart Mi- hályik professzornál s mindenki csodálko­zott, milyen szépen felelt. Hát akkor derült ki, hogy a professzor előtt volt a könyv, a professzor a könyvre hajolva ellenőrizte a leckét. Krúdy meg, a huncut, messziről s fordítva vidáman kiolvasta a könyvből a leckét. Úgy olvasott, mint a nyomdászok: visszafelől. Sokat találkoztunk még aztán. Stafirungot is innen vett. Sokan járnak most is Podolinba Krúdy kedvéért... Valaki megszólal: — Lám, mit tesz egy író fantáziája ... Mit látott Krúdy Podolinban s milyen ez az esős. zivataros valóság! Vigasztalanul csöpög tovább is az eső, sá­ros a főtér, alig mozog valaki az uccákon. Végtelen szürkeség föd be mindent, pedig ebédre Ruzsbachon kell lennünk, akár esik az eső, akár nem . . . A gyerek, aki vezetett, ott áll a kapu előtt s türelmesen vár. Ránézünk tűnődve s miközben a cukorravalót teszi zsebre, kék szeme fölfénylik: Csak azt akarom még mondani — kez­di igen bátran —, hogy nagyon szeretném, a tudnák, hogy én német vagyok. Német gyerek vagyok, öntudatos. Az újságokra néz, amiket árult — A magyarokat azonban szeretem. Csak ennyit akartam mondani. Gu‘n Tag ... Megbillenti a sapkáját s kifut a térre. Azért állt egy félóráig, ázva-fázva a csór-* qó kapualjban, hogy ezt még megmond­hassa. 1937 szeptember 22, szerda. A NÄRUS-ban nincs képviseled $ magyarságnak, mégis támogatást kíván a magyar járásoktól Esterházy János in erpel adója egy országos h vafali körrendelet ügyében SZEPESSÉG. — Finoman szemergél a eső. a sziklacsucsok vigasztalanul ködbe: úsznak, csak lenn, a szepesi síkság együ szögletében kacérkodik a nap a felhőkkel Mit tesz ilyenkor a tátrai nyaraló? Útnál indul hetedhétország felé s mert nincs jobr dolga. Szepesbélának veszi útját, aztán eg> kiadós kanyarral átballag Podolinba. Podolin ... Rejtélyes csengése van ennek a névnek, mintha líltima Thulé-va! \ olna határos, véromladékok éjféli sötétje s a ví­gan hazárdozó nagyeszű Zsigmond kirá y villan fői emlékezetünkben, hajdan gazdag szepesi városok nyikorgó vásáros szekerei, kékfestéktöl pöttyös vászonfestő legénvek, damasztszövő takácsok. Andersen-mesék és egy bus lovag. Szindbád ... Szindbád, igen. aki nem más. mint a Nyírség szepesi tájakra küldött követe. Krúdy Gyula: Krúdy varázsolta álmok szi­getévé ezt a megbújt kis várost. Krúdy fonta be szivárványszinekkel s tette kívá­natossá magunkfajta romantikus hajlamúak előtt. A podolini takácsné .. .“ — morzsolgat- juk magunkban a könyveimet s gondolatban beülünk a busképü álomlovaggal egy utszéli ivóba, amely biztosan itt, Podolin mellett, vagy Lubló határában várta a szomjas ván­dorokat, hogy éjféltájban különös mesékkel szórakoztassa őket egy nagyköpenyes ide­gen. aki most szállt le a nesztelen vörös postakocsiról. ... Postakocsi persze nincs Podolinban. legföljebb az. amelyik most döcög a délelőt­ti sárban be az állomásról s hozza a levele­ket. Az autóbusz sem postakocsi, amely I Ruzsbach felé viszi a vendégeket a Zamoy- sky fürdője irányába, ahol két szép szál fe­nyőfa korul hullámzik a meleg úszómedence vize s ahol kellemesen nyaralhat az erdők­be szerelmes vándor. öreg templom s öreg könyvtár van Podo­linban, de különös szerencséje van annak, ■ !ki c kincseket láthatja is. Hosszú az után­járás, amíg kulcsokat kap az idegen, füsze- resbolttól sekrestyésig, sekrestyéstől rik- kancsfiuig kell érdeklődni, amig az ajtó ki­tarul I alan Zsigmond király óta ekkora a bizalmatlanság Podolinban. — ám a bizal­matlanság akkor indokolt vala. hiszen a de­rék királv zálogba csapta mind e városokat. Igaz. hogy akkor jobban ment a bolt. A takácsok boltja. PARIS. — A második nemzetközi párisi gyo- mor-bélkongresszus úgy külsőségeiben, mint a napirendre tűzött vitakérdések hordereje tekin­tetében, messze felülmúlta a két év előtt rende­zett brüsszelit. A vita tárgyául szolgáló problé­mák: a gyomorrák korai felismerése és a vé­konybélelzáródás. olyan közérdekű és aktuális kérdések, amelyek érthető módon a világ min­den részéből összegyűjtötték a tudósokat. A re­ferátumokban és a hozzáfüződö vitae íőadások- oan szóhoz jutottak a belgyógyászok, sebészek, filológusok és patológusok egyaránt és Így al- Ka.om adódott e két igen gyakori megbetege­dés tüneteinek és gyógykezelésének minden ol- da.rói való megvilágítására. A gyomorrák korai felismeréséhez fűződő vi-i tát zsúfolt terem hallgatta végig, az orvosi fa- *u.tás ..Ruc de l'école de Médicine"-en lévő régi freskókkal diszitett épületében. „A vifághirességek körött ott voltak Duval. Gosset, Montier. Roux. Carnot francia. Wilkie! Hurst angol Volkhard. Bergmann. Konjetzny Krüasch német. Cagnctto olasz, Einhorn ameri- <al. Okada Japán. Porges. GLaessner osztrák professzorok. Az elnöklést Duval világhírű fran­cia sebész és Bergmann, a német belgyógyászok ü maga sió nagysága felváltva gyakorolták. A gyomorrák vitájában a belg^yászok: Garnot. Caroli. Katsch, egyértelműen arra az eredményre jutottak, hogy miután a betegség- _ <0:ai és biztos e’őjele nincs, rendkívül fon­tos. hogy minden gyomorpanaszban szenvedő- ne. a tünetek alapos belgyógyászati analízise,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom