Prágai Magyar Hirlap, 1937. szeptember (16. évfolyam, 199-223 / 4345-4369. szám)
1937-09-12 / 209. (4355.) szám
— 390 — iq&ctYiCHnö’ He*n húszadik soka Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY Amikor Egérmama elfáradt abban, bogy a zabosláda "fenékdeezkájába lyukat rágjon és a két kis fiát is lefektette, körülsétált az istállóban, hogy uj lakásuk körül megismerje a terepet. Délelőtt volt, a kocsis és a lovaik munkába mentek, az istálló üresnek -látszott. Egermama fölszaladt a jászolba, zabszemeket, széna- és csalamádémaradványokat talált megszimatolgatott mindent, még a szénatakaróba is benézett, de onnan ijedten hőkölt vissza: foximamát pillantott meg benne, éppen a kölykeit szoptatta. Igaz, a szén at a karó az istállónak az ellenkező sarkában állott, jókora távolságra a zabosládától, mégse tetszett neki, hogy kutya van az istállóban: ebből még baj lehet! . . Tele volt aggodalommal, összeráncolta a homlokát é3 mély töprengésekbe merülve sietett haza. Meglepetésére a fiacskái nem aludtak, hanem a gyertyacsonkot kóstolgatták. — Nem hagyjátok abba menten? Az a papáé! Nem való még nektek, szörnyen elhíznátok. — De én kövér akarok lenni — nyafogta Pali. — Akkor pedig nem férsz bele a lyukba! — ijesztette Egérmama. — Apa is kövér, mégis befér — feleselt Pali. — Apa nem kövér, csak erős — szépítette a helyzetet Egérmama. — Én még erősebb és kövérebb akarok lenni, mint apa. Olyan akarok lenni, mint a macska! — mondta ki merészen. Egérmama elképedj Hogy milyen ostobaságokat beszélnek ezek a gyerekek! — És éppen azon volt, hogy megmagyarázza Pálinak, mekkora csacéiságot mondott, amikor Pisti kezdett el nyafogni: — Én olyan gömbölyű keményet akarok, amiben belük olyan jó van! Egérmama tüstént megértette. — Fiacskám, most nincs dió. Csák télen lesz. Hanem majd keresek nektek valami mást... De jók légyetek addig is! Virgoncán futott ki'az istállóba megint és kisvártatva az ajtóhoz jutott. Keskeny rés volt alatta, azon átbújt és máris az udvaron volt. Arra még nem volt mersze. hogy keresztülfusson rajta, pedig a szemétdombhoz szeretett volna jutni, hát' csak az ajtó közelében keresgélt, szimátolgatott. De mindössze csupán egy répaszeletkét talált Isten tudja, hogyan került oda? — Megpróbálom — gondolta —, hátha ízlik nekik? — és hazavitte. — Mi ez, mama? — kérdezték a gyerekek. — Egyszer egy kanárimadár kalitkájában voltam látogatóban, hát a kanári ezt csipegette — mesélte Egérmama. — Engem is megkínált és pompásnak találtam. Kóstoljátok csak meg, kicsinyeim! — De én nem vagyok kanári! — ellenkezett Pali. — Én gyertyát akarok, meg szalonnahéjat! — Még pedig penészesen! — kontrázott neki Pisti. Szegény Egérmama vakargatta a fejét. — Istenkém, de makacsok vagytok! — sóhajtotta. — Csak jönne haza apuka egy jókora hurkapáleikáyal és verne el benneteket! — Apuka nem jön haza. — mondta Pali, — Apuka nagy utazó és én is az leszek, ha olyan kövér leszek, mint apuka! Egérmama megvakarta, a fejét: Mennyi baja van az embernek ezekkel a gyerekekkel! Utazó! Még mit nem! Jön egy macska, aztán vége az utazásnak örökre... — Játszatok orronverőcskét — ajánlotta nekik, mert folytatni akarta a lyukat a zabosládán, hogy minél előbb biztosítsa, a mindennapi jóllakást. De ezzel se jutott sokra. — Nem játszok! — nyafogta Pisti. — Mert Pali nagyon nagyokat sóz rám olyankor. Inkább hazudósai játszunk. — Hazudósai?... Megőszülök! Miféle játék az? — Adj egy darab cukrot, az lesz a dij és aki nagyobbat hazudik: megeheti — magyarázta Pisti. — Nem! — mondta Egérmama határozottan. — Az én fiaim ilyet nem jálszhat- nak! — De miért, mamika? — Harmadszor azért, mert nincs cukrom! — És másodszor? — Másodszor pedig azért, mert én se hazudtam soha. — No és először? — Először pedig azért, mert ha hazudni mertek, azonnal itt terem egy kutya és akkor jaj nektek! — Kutya? — hitetlenkedett Pali. — Ma.jd meglátjuk. Mert most mindjárt akkorát fogok hazuni, miöt a zabosláda! És nekikezdett a hazugságnak.
