Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)

1937-08-14 / 184. (4330.) szám

17J# au^juoMuo x zést, de a magyar ifjúság komoly életét és fejlődését az iskola jelenti. A gyermekvédő egyesület komoly föladata tehát az iskolai évvel kezdődik. Nem lehet tanácsot adni a szervezésre nézve és bizonyára fölösleges a buzdítás. Csak egyetlen figyelmeztetést tartunk fon­tosnak. A magyar szülők körében veszedel­mesen terjed az a fölfogás, hogy magyar is­kolába járatni a gyermeket mindenképen ál­dozatot jelent, akkor is, ha valójában nincs úgy. Valóban vannak áldozatok, amiket a magyar gyermeknek és magyar szülőnek meg kell hoznia a magyar iskolázásért, is­merjük őket és harcolunk érte, hogy a mos­toha viszonyok megszűnjenek. Harcolunk érte, hogy a magyar iskolák is egészséges épületekben működjenek, hogy ezek az is­kolák elérhetők legyenek és a magyar isko­lás gyermeknek ne kelljen télvíz idején kilo­métereket gyalogolnia vagy más városba utaznia. Kétségtelen, hogy a magyar gyer­mek már a nagyobb áldozat miatt is jobban rászorul a társadalmi támogatásra. Az sem vitás, hogy a támogatás megtörténik és egy- V' nagyobb mértékben fog megtörténni. A szülő azonban nem tudja, hogy milyen se-j gitségre számíthat, ha gyermekét magyar is­kolába járatja és — különös körülmények folytán — mindig csak azokról az anyagi előnyökről és segítségről van tájékoztatva, amelyek gyermekének akkor járnak ki, ha szlovák iskolában tanul. Magyar iskola szü-. lői társulatában nem egyszer hallottuk a pa­naszt, hogy sok magyar szülőnek fogalma sincs arról, hogy gyermeke magyar iskolá­ban is kaphat ingyen könyvet, karácsonyi felruházást, menzát, nemcsak szlovák isko­lában. A nagyobbarányu segítéssel tehát meg kell indulni a nagyobbarányu propa­gandának is, amely a szellemi és lelki motí­vumokon kivül — az anyanyelvi oktatás, pe­dagógiai előnye, a nemzeti érzés töretlensé- gének fontossága a jellemképzésben stb., stb. — ismertesse azt is, hogy milyen esz­közökkel siet az áldozatkész magyar társa­dalom a magyar iskolásgyermek támogatá­sára. A fokozódó valóságos eredmény is foko­zottan fogja megtenni hatását, de főleg csak akkor, ha nem rejtjük véka alá, hogy mit adunk. Le kell tennünk a magyar nevelés által beidegzett szerénységről, hangoztatni kell minél gyakrabban és erősebben, hogy itt vagyunk, dolgozunk, gyűjtünk, szerve­zünk, adunk! Sokszor kell kiáltani, tele tü­dővel és akkor mindnyájan elmondhatjuk az őszinte szavakat, amiket az érsekujvári munka vezetője mondott, hogy: Kimondha­tatlanul boldogok vagyunk .. „ Tiz bosnyák árus véres össze­tűzése Zsolnán a jugoszláv egy­házpolitikai konfliktus miatt KASSA. — (Kassai szerkesztőségünk telefon- jelentése. ) A zsolnai állomáson tiz bosnyák árus között nagy vita folyt a jugoszláv egyházi kon­fliktus felett. A dalműt származású és katolikus Evetko An­tal élesen kifakadt az ortodox egyház ellen. Emiatt összetűzött társaival és bicskát rántva védekezett Rövidesen heves verekedéssé fa­jult a bosnyákok „vitája". Erős csendőri készültség érkezett a helyszínre és az állomás személyzetével sikerült a vereke­dőket megfékezni. Evetko Antalt, a verekedés kezdeményezőjét súlyos sérüléssel szállitottáik be a zsolnai kórházba. Három bosnyák szintén megsérült. A verekedők ellen megánditották a bűnvádi eljárást. Uj, veszélytelen narkózist talált fel egy amerikai orvostanár BECS. — Newyorkból kapták a bécsi tudo­mányos körteik azt az érdekes hirt, hogy Edgax Gley dr., az ismert amerikai orvostudós telje­sen veszélytelen uj narkózist talált fed, amelynek különösen a fogorvosi kezelésnél van jelentősége. Helyi érdekességet ad Bécs számára ennek a fel­fedezésnek az, hogy Gley professzor munkatársa, Schreiber dr., osztrák ember. A Gleysinnek nevezett fogorvosi narkotikum amerikai jelentések szerint vérzékenységben szen­vedőknél is lehetővé teszi a foghúzást, mert nem­csak bóditó hatása van, hanem a vérzést is nagy mértékben csillapítja. Egy kiváló bécsi szakem­ber, aki évek óta foglalkozik hasonló kutatások­kal, a bécsi uii.ágirók kérdésére azt mondta, hogy Gley professzor neve biztositék a hir komoly­ságára. Péntek délután: általános japán roham Csapéi ellen TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON SANGHAJ. — Délután 5 óra 30 perc­kor a japán csapatok átfogó akciót kezdtek Csapej külváros ellen. Miután a reggeli bombázással előkészítették a terepet, a gya­logság is akcióba lépett és igyekezett meg- tisztitani azt a területet, amely a sanghai—■ wusungi vasútvonal mellett fekszik. Az acélsisakos japán tengerészkatonák házról- házra nyomultak előre és minden egyes épületet átvizsgáltak, hogy nem maradt-e bennük kínai katona. Amint a kínaiak egyetlen lövést adtak le, azonnal több ja­pán gépfegyver szólalt meg és kézigráná­tok röpülték a veszélyes házak felé. Tiz japán hadihajót visszavontak Sang­hai területéről. Ezek a hajók Wusungnál egyesülnek az ottlevő többi harminc ®9y' seggel s valószínűleg a Yangtse folyón Liunhunig mennek. A flottának e hadmű­velete következtében a kínaiak attól félnek, hogy a japánok a hátuk mögött tengerész­katonákat szállítanak partra és két tűz közé szorítják Sanghai védőit. A hivatalos kínai jelentés szerint a sang­hai kínai hadsereget Csangcsicsung tábor­nok vezeti, aki 1932-ben is a japánok ellen küzdő kínai sereg parancsnoka volt Sang- haiban. A 88. kínai hadosztály után a 87. hadosztály is Sanghaiba érkezett, de ugyan­akkor tizenkét japán szállitóhajó több ezer katonát hozott a harctérre. A kínaiak a le­hető legerélyesebb hangon tiltakoztak a ja­pánok sanghai magatartása ellen és fölszó­lítják a japán tengerészkatonákat, hogy tar­tózkodjanak a hadműveletektől. A japánok még élesebb hangon válaszoltak a kínai til­takozásra, úgyhogy az összeütközést szem- melláthatólag semmi sem szünteti meg. A japánok azt állítják, hogy az ellenségeske­dést a kínaiak kezdték. Csapej ég és a lakosság pánikszerűen me­nekül. NANKAU. — A japán csapatok folytat­ják az előnyomulást Mongolia felé. A kí­naiak a hegyekben elsáncolták magukat és a nankaui hágó fölött valószínűleg súlyos har­cokra kerül sor a nehéz terepen. A kenfti herceg 111 napot fog BucSapisien tölteni BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünk jeleníti telefonion.) A kemlti herceg és felesége szeptember első napjaiban Budapestre látogat. Mint értesülünk, a Margit-szigeten már megfelelő lakosztályt MUNKÁCS. — (Tudósítónk távirati je­lentése.) Munkácson, mint közöltük, a ma­gánalkalmazottak országos szervezete érte­kezletre hívta össze a város gazdasági, ke­reskedelmi és politikai szervezeteinek kép­viselőit, hogy mozgalmat indítsanak az- irányban, hogy a Kárpátalján felállítandó vasutigazgatóságot és a postaigazgatóság ! is lefoglaltak a hercegi pár részére. A keintd herceg hir szerint nagy kis,érett el érke­zük Budapestre és tiz napot szándékszik a magyar fővárosban tölteni. kirendeltségét Munkácsra helyezzék. Az értekezlet egyhangúlag amellett fog­lalt állást, hogy az uj hivatalok kizárólag Munkácsot illetik meg egyrészt ' természe­tes földrajzi fekvésénél fogva, másrészt ab­ból az okból, hogy Munkács kereskedelmi szempontból is Kárpátalja középpontja. A felszólalók hangoztatták, hogy a helyi és környéki ipari és kereskedelmi testületek bevonásával mindent el kell követni az ügy érdekében és Munkácsnak feltétlenül ragaszkodnia kell azokhoz az ígéretekhez, amelyeket az or­szágos hivatal megszervezésekor kapott. Mikor a munkácsi nagyzsupa megszűnt és Ungvár lett az országos hivatal székhelye, akkor az illetékes körök megígérték Mun-i kács város vezetőségének, hogy legköze­lebb megfelelő fontosságú központi hivatal elhelyezésével fogják kárpótolni a várost. Hangoztatták a felszólalók, hogy nem kíván­ják Ungvári megkárosítani, de Munkácsnak most már feltétlenül kijár ez a jelentős hivatal. Vozáry R. Aladár, az egyesült párt szónoka azt kívánta, hogy elsősorban a koalíciós pár­tok helyi vezetői tegyenek nyilatkozatot és biztosítsák azt, hogy pártjaik országos vezető­sége Prágában támogatni fogja Munkács jo­gos igényeit, nehogy a város úgy járjon, mint a múltban, amikor a főváros jellegéért foly­tatott harcban közel másfélszázezer koronát költöttek el a mozgalom sikere érdekében, de semmit sem értek el, mert a koalíciós pár­tok prágai vezérei ellene szegültek a tervnek, hogy Munkács legyen Kárpátalja fővárosa. A múlt felemlegetése miatt összetűzés is támadt Vozáry és a cseh nemzeti szocialista párt veze­tője között, amit csak fokozott a félreértés an­nak következtében, hogy a magyar, illetve cseh felszólalásokat nem tolmácsolták a másik nyel­ven. Végül mégis egységes állásfoglalás alakult I ki az értekezleten, amely szerint Munkács ez­úttal a végsőkig fog harcolni a kívánt hivata­lokért. Télen pedig: Lengyelország VARSÓ. — A lengyel lapok jelentés« sze- lihoigiy íléM sportolásira együtt Lengyelországiba aint a kente herceg elutazása előtt levélben meg- I utazzanak. A windsoiri herceg a meghívást el­hívta bátyját, a winidsori. hercegiét és feleségét, I fogadta. Munkács egységesen követeli a kárpátaljai vasutigazgatóságot Erélyes akciót határoztak el az érdekeltségek értekezletén Az ismeretlen magyar kisebbség Irta; Duka Zólyomi Norbert Mondjuk az obiigát mondatokat. Folyton mondjuk. A népgyüléseken, az ünnepélyeken és a társaságokban. Az előadásokban és a sajtóban. A „kisebbségi kérdés“, a „magyar kisebbség", a „kisebbségi élet" és igy to­vább. Látjuk is. Naponta látjuk a kisebbségi viszony­latok seregét felvonulni: a kulturális és gazdasági élet­ben, a köz- és magánéletben. És mégsem tudjuk, kik vagyunk, mennyien vagyunk és mit érünk? Nem is­merjük önmagunkat eléggé. Néhány szakemberen és néhány tudásvágytól fütött amatőrön kivül, akiknek munkaköre megkívánja az ismeretek fegyvertárát, a szélesebb rétegek rendesen csak a frázisok tűzijátékát látják, de nem tudják, mi történik a sötét háttérben, ott, ahonnan a rakéták az égnek szállnak. A konkrét adatokat, a tényleges helyzetet .mindennapi magyar történelmünk élő mozzanatait. Érdekes jelenség például, hogy a lengyeleknek van régóta fennálló kisebbségi Intézetük. Az „Instytut pro bádani národowosciovych zpraw". Holott nem ők a birodalom kisebbségei, hanem velük él a jelentős há­nyadot kitevő kisebbségek tömege. És a csehszlovák tudományos világ is megalapította a prágai társaságot: „Spoleénost pro Studium národnostnich otázek", mely­nek nívós, negyedévenként megjelenő folyóirata, a „Národnostní Obzor“ kimerítő, szakszerű és objektivi­tásra törekvő cikkekben és tanulmányokban foglalko­zik az európai kisebbségek minden fontos mozzanatá­val. — Sőt, elvi céljának tűzte ki. hogy a ki­sebbség tudományos munkásait is megszólaltassa. Berecz Kálmánnak tanulmányát lehozta a szlovenszkói magyar iskolakérdésröl és e sorok Írójának nagyobb tanulmányát a magyar nacionalizmus fejlődéséről —• többek között. Objektivitási hajlamára jellemző volt, hogy az említett tanulmányokat teljes egészükben hozta le és csak bő, külön megjegyzésekben, illetve külön felelet alakjában rögzítette le ellenétes felfogását. Nekünk, az elsőrendűen érdekelteknek, kisebbségi társaságunk nincsen. (Sok egyéni ambícióval és lírai koncepcióval egyet 1935-ben életrehivtak, de a gyerek meghalt, még mielőtt egyet is kiálthatott. Egyéni becs­vágy, komolytalanság és tudománytalan liraiság foj­totta meg. Vezetősége azt sem tartotta fontosnak, hogy egy választmányi ülést is összehívjon.) Kisebb­ségi folyóiratunk — már a kisebbségi tudomány és helyzetismerct értelmében — egyáltalán nincsen. Egyebütt is csak két ilyenfajta jelenik meg. Budapesten a „Láthatár“, Lúgoson, Erdélyben, a „Magyar Kisebb­ség". A „Láthatár" nem jöhet be Szlovenszkő terüle­tére cs egész koncepciója — magas nívója ellenére túl általános ahhoz, hogy kisebbségi Ismeretszerzés szakszerű fórumává nőjje ki magát. Egyedül és már évtizedes tradícióra visszatekintő kisebbségtudományi szemle a „Magyar Kisebbség". Dr. Jakabffy Elemér szerkesztésében jelenik meg ha­vonta kétszer. Évek óta a szélesebb külföldön is tisz­teletreméltó nevet szerzett. Bretagne-ban a breton kul- turmunkások éppúgy ismerik és nyilvántartják, mint a stuttgarti „Institut für Auslanddeutsche" emberei, Csak nálunk, a közvetlen érdekeltek földjén, isme­retlenül haladunk el mellette. Pár éve történt, hogy az egyik hivatalos szlovenszkói magyar párttitkár csodálkozva kérdezte tőlem: „Mi az a „Magyar Ki­sebbség"? Könyvtárainkban, kaszinóinkban és kultúr­köreinkben hiába keressük. Pozsonyban például csak két helyen található. Az egyik kultúrkörben már meg­érkezésekor a lomtári anyagba teszik és néha egész rejtélyes helyekről kellett egy-egy példányát meg­mentenem. Néhány lelkes és érdeklődő előfizető járatja és az egész. Az utódállamokbeli magyarságnak nem szabad ritka alkalmait elszalasztania. És amikor a sajtóban és az életben végzi fontos feladatait, a megismerés, a helyzet­ismeret lehetőségeit nem mellőzheti. Az erdélyi „Magyar Kisebbséginek bővebben és gazdagabban kell életünkbe bevonulnia. Az itteni szakemberek tudományos együttműködése révén, a szélesebb körök támogató érdeklődésén keresztül. A kommunista párt puccs­kísérlete a kassai városházán KASSA, — (Kassai szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A kassai kommunista párt nem nyu­godott bele a községi választások eredményébe. Mint ismeretes, a városházi népfront megalakí­tására irányuló kísérletek nem vezettek ered­ményre, mégis a kommunista párt most megkí­sérli, hogy a szocialista pártok együttműködését megteremtse. Röpiratot adtak ki a megválasztott öttagú elnökségi tanács ellen. Azt indítványoz­zák a röplapban, hogy a szocialista elnökségi ta­gok lemondásával kényszerítsék ki az uj elnök­ségi választást. Hir szerint Kosik kommunista képviselőtestületi tag le is mondott elnökségi tag­ságáról, hogy ezáltal is kierőszakolja az uj ötös- tanács-yálasztást,

Next

/
Oldalképek
Tartalom