Prágai Magyar Hirlap, 1937. augusztus (16. évfolyam, 173-198 / 4319-4344. szám)
1937-08-29 / 197. (4343.) szám
1937 augusztus 29, vasárnap. (Beszélő lények A iüteki vasútállomás villanyvilágitási szerelési munkáira a pozsonyi vasutigazgatóság az 1937 május SO-iki hivatalos lapban pályázatot hirdetett. A pályázatot tehát több mint három hónappal később írták ki, mint ahogy a kormánynyilatkozat megjelent, melyben a kormány kötelezettséget vállalt aziránt, hogy a közmunkáknál és közszállitások- pál a magyarságot számarányának megfelelően veszik figyelembe. Villanyszereléshez Szlovenszkón minden városban van néhány hozzáértő iparos és igy joggal remélték, hogy ezt a munkát a vasutigazgatóság magyar villanyszerelőre bízza majd, mert hiszen a legutolsó nép- számlálás hivatalos adatai szerint Füleken a csehszlovák állampolgársággal bíró lakosság 62.76 százaléka vallotta magát magyarnak, vagyis a lakosság túlnyomó része és ha eltekintünk attól, hogy a fü- leki állomáson igen sok más nemzetiségű vasutas teljesít szolgálatot, bátran állíthatjuk, hogy a község lakosságának majdnem 90 százaléka magyar. A pozsonyi vasutigazgatóság ezt a munkát 1040/17 — IV—1937. szám alatt azonban nem magyar villanyszerelőnek adta ki, de még csak szlovenszkóinak sem, mert a munkát Petr Rudolf cég Vel’ké Opato- vice-ról kapta meg, mely kisközség a máhrisch-trübaui járásban fekszik és nem tudjuk elképzelni, hogy miért nem lehetett a munkát szlovenszkói magyar villanyszerelőnek kiadni és ezért kérjük a miniszterelnök urat, hogy szerezzen érvényt kormánya nyilatkozatának, semmi- sittesse meg a pályázat eredményét és hasson oda, hogy a kormánynyilatkozatnak megfelelően a munkát magyar villanyszerelőnek adják ki. Munkácson / nincs magyar gimnázium, pedig az államfordulat után még jóidéig működött a magyar gimnázium és azóta a magyarság dacára az állandó kérelmezésnek — gimnáziumát nem tudta visszakapni, pedig ahhoz számarányának megfelelően is van joga. Munkácson a legutolsó nép- számlálás hivatalos adatai szerint az összlakosságból 5975, tehát a lakosság 22.89 százaléka vallotta magát magyarnak. Ezen nagyszámú magyarságnak nem áll gimnázium rendelkezésére, holott ugyanakkor a városban lakó 6710 ruszinnak, kik a lakosság 25.71 százalékát alkotják, 17 osztályos gimnázium áll rendelkezésére, sőt a 2694, magát csehszlovák nemzetiségűnek valló lakosnak, mely a város 10.32 százalékát alkotja, szintén nyolcosztályos gimnázium áll rendelkezésére gyermekei neveltetésére, mig a több mint kétszer akkora magyarságnak nincs gimnáziuma és mivel Kárpátalján csak egy magyar gimnázium létezik Beregszászon, nyilvánvaló, hogy a magyarságnak számaránya és a helyi viszonyok szerint joga van gimnáziumra és ezért kérjük az iskolaügyi miniszter urat, hogy a munkácsi magyar gimnázium visszaállításáról haladéktalanul intézkedjék, hogy a magyar gyermekek már a most következendő tanévben anyanyelvükön sajátíthassák el a szükséges tudományokat. Az ógyallai járásbíróság területén a legutolsó népszámlálás hivatalos adatai szerint az összlakosság 70.21 százaléka vallotta magát magyarnak és igy a nyelvtörvény és annak végrehajtási utasítása szerint a járásbíróság minősített magyar kisebbségi bíróság, ami azt jelenti, hogy minden kiadmányát csak magyar nyelven köteles kiadni. Ennek dacára a járásbíróság még magyarnyelvű kérvényekre is csak szlováknyelvü kiadmányokat kézbesít ki a feleknek, ami ellenkezik a törvénnyel és ezért felkérjük az igaz ságügyminiszter urat, hogy a vizsgálatot az ógyallai járásbíróság nyelvhasználata tárgyában haladéktalanul rendelje el és szerezzen érvényt a nyelvíörvénynek. * a V Z& Fájós, gyenge és visszeres 1 á b a k r a valódi jótétemény a LASTEX csodafonálból készített harisnya. LASTEX-harisnyák kaphatók a cégnél Bratislava. Hviezdoslav- Sétatér 24. „A magyaron sok köveíci&e összhangba hozható az állam érdekevei“ Granatier Antal újabb érdekes cikke a megoldatlan magyar kérdésről ■ A szlovák publicista csodálkozik afölött, hogy miért nem hajtották végre a nyelvtörvényt már kilenc évvel ezelőtt PRÁGA'. — Granatier Antal, az ismert szlovák poblicista s a Slovjeaská Liga egyik vezetője az utóbbi másfél éven belül ismételten — centralista, részről szokatlanul, tárgyilagosságra törekvő bangón szólt hozzá a megoldatlan magyar kisebbségi kérdéshez. Most a „Novy Svet** augusztus 21.-i számában újból ezzel a kérdéssel foglalkozik érdemlegesen. Granatier cikkét •— amelynek igen sok állításával szemben meg van az alapos élienvéleményünk — egyelőre kommentált nélkül szószerinti fordításban alább közöljük: A nagyközönség előtt — Írja Granatier — már felfedtük azokat az okokat, amelyek bennünket egy évvel ezelőtt arra ösztökéltek, hogy cikket írjunk a megoldatlan magyar problémáról. Nem volt más célunk, mint az, hogy a szlovenszkói egyetemességet és az illetékes kormánytényezőket figyelmeztessük arra, hogy már megérett az idő arra, hogy az állami igazgatás törekedjék a megoldásra, jobban mondva törekedjék az idők folyamán felgyülemlett kisebbségi kérdések megoldására. Mindenekelőtt kértük, hogy ne hanyagolják el a magyar kérdést. Nem titkoljuk, hogy fejtegetésünket a köztársasági elnök ismert reichenbergi beszédének benyomása alatt és a kormányelnök állásfoglalásának megállapítása után irtuk. Egyébként az ügyre vonatkozó nézetünket teljesen önállóan fejtettük ki, amelyre vonatkozóan hadd tanúskodjanak a Slovensky Deníkben régebben megjelent fejtegetéseink. A kérdés maga tehát számunkra nem uj, annál kevésbé, mivel a szlovák nemzeti pozíciónak az elmagyarosodott vidékeken való megszilárdításánál, illetve meghódításánál, kénytelenek voltunk az egésznek, tehát a magyarok által lakott Délszlovenszkónak a viszonyait is tanulmányozni, lljból hangsúlyoznunk kell, hogy a Slovenská Liga és más nemzed intézmény sem helyezkedett szembe nemzetébresztő munkája során magyar anyanyelvű polgártársaink jogos követeléseivel, főképpen nem olyanokkal szembe, amelyeket a törvények biztosítanak. A magunkét követelni, azt ápolni és segíteni, még nem jelend az idegen megsemmisítését és gyülölését. Amint felháborodva utasítottuk vissza a dicsért rabszolga múltat és hangsúlyoztuk a szlovák nemzeti büszkeséget, a szlovák közösségbe hívtuk az elveszetteket és eltévelyedetteket, igazságosan elitéljük szlovák testvéreinknek a ..szabadság szigetének“ maradványain való embertelen és erőszakos elnemzetlenitését, ugyanakkor a magyar kisebbségnek iskolákat nyújtottunk, intézményeket és intézeteket, tehát nem voltunk gyűlölettel a magyar nemzettel szemben s nem tagadtuk a magyarság létjogosultságát és saját kultúrája fejlesztésére való jogát. A szlovák nacionalisták a jövőben is mindenkor ahhoz a közmondáshoz tartják magukat, hogy: én is ur, te is ur. Ma, egy év múltán ismét tollat fogunk. Főképpen azért, hogy megítéljük azt, hogy ezalatt az elmúlt 365 nap alatt, amely minket a megoldatlan problémáról megirott cikkünktől elválaszt, történt-e valami, amely pozitívan vagy negatívan érinti a magyar kisebbségi kérdést, hogy vájjon haladtunk-e azon az utón, amely az elérhető emberi megelégedettség kikötőjébe, a szlovákoknak és magyaroknak a demokratikus és szilárd Csehszlovákiában való jó együttéléséhez vezet, — végül: hogy vájjon a mi szlovák szavunk pusztába kiáltó szó volt-e, vagy legalább csekély visszhangra talált azokban a körökben, amelyek hivatottak idejében felismerni a hiányokat és azokat az állam érdekében kiküszöbölni. Szerény kezdeményezésünk visszhangja nem volt csekély, főképpen a bel- és külföldi magyarok körében. Általában rokonszenvesen fogadták — eltekintve a csodálkozástól (miért?) és nem teljesen a dologra, hanem inkább a szerzőre vonatkozó kisebb ironikus megjegyzéstől, ami azonban a politikai porondon természetes. De szlovák részről és közvetlenül a kormány részéről sem találtunk valami ellenállást. Valószínűleg azért, mert közvéleményünk a már végrehajtott, de az idők folyamán elromlott vagy elégtelen ügyek rendezését a kormányra és annak szerveire bízza. Egyszóval: az adott esetben senki sem látta az állam és a nemzet érdekeinek veszélyeztetését. Nem áll tehát semmi az útjában annak a politikának, amelyet Benes köztársasági elnök és Hodza miniszterelnök érájának kezdetén megkezdeni szándékoztunk. És fel kell tenni a kérdést, hogy ezen az utón mit tett hát a kormány és melyek lesznek a további gyakorlati lépések? Hogyan viselkedett maga a magyar kisebbség, hogy vájjon tett-e pozitív lépéseket .vagy negativ állásfoglalásával elzárta az utat. A kormány részéről a következőket kell regisztrálni: Hodza miniszterelnök nemsokára cikkünk után fogadta Pöstyénben a magyar aktivista politikusokat és az előterjesztett kérésekre azt válaszolta, hogy a kormány gondoskodni akar arról, hogy a magyar kisebbségnek minden jogos és az állam érdekeivel összeegyeztethető követelése teljesittessék. Dr. Hodza közvetlenül felhívta, a magyar aktivistákat, hogy erre az ügyre alakítsanak közös bizottságot és terjesszék a kormány elé konkrét javaslataikat. A német aktivisták is abban az időben dolgoztak követeléseiken. A kormány elhatározta, hogy a kisebbségi ügyeket etappszeriien fogja megoldani, előbb az erős német kisebbséget elégíti ki, de a februári határozattal kapcsolatban kijelentette azt is, hogy ugyanez irányelvek szerint szándékszik megoldani a többi kisebbségek kérdését, tehát a magyarét és a lengyelét is A 'kormányelnöknek a komáromi Jókai-ünnepségen való részvétele világos bizonyítéka annak, hogy ígéretét teljesíteni akarja. Fennáll tehát az a kérdés, hogy meg kell-e elégednünk a kormány részéről csupán az ideolgóiai előkészülettel, avagy már tetteknek kellett volna következniük? Nem titkoljuk el. hogy szívesebben látnánk már tetteket, de másrészt viszont el kell ismernünk, hogy a múlt évvel szemben mégis csak valami pozitívumot és kötelezettséget könyvelhetünk el a jövőre vonatkozóan. Adja Isten, hogy a következő február azzá váljék a magyarok számára, ami a németeknek az idei február. A magyar politikai pártok oldaláról szintén el kell ismerni, hogy megtették azt, ami politikai lehetőségeiken belül állott. Mindkét csoport, a kormány és az ellenzéki előterjesztette a kormányelnöknek memorandumát és azoknak jelentős részét a lapok még a múlt év szeptemberében nyilvánosságra hozták;. A két indítvány között az a különbség, hogy az aktivisták javaslata általános s a gazdasági és szociális dolgokat emeli ki. A bevezetésben a köztársaság mint demokratikus állam iránti hűségre és a pozitív konszolidációs munkára hivatkoznak. Az ellenzékiek, régi szokás szerint, a köztársaságnak a kisebbségekkel szemben elvállalt nemzetközi kötelezettségeire hivatkoznak és követeléseik nem teljesítése esetén genfi panasszal fenyeegtnek. (!) Az ellenzék indítványai és megjegyzései a dolog természete szerint az egyes fejezetekbe vannak foglalva, mint például a nyelvi jog és a bírósági, közigazgatási gyakorlat, az állami vállalatoknál (posta, vasút), a parlamentben és az iskolaügy terén követendő gyakorlat. Igaz, hogy néhány kérés a jogi justamentum benyomását kelti és nem a gyakorlatiasságot és a keresztül- vihetőséget. így például hiába keresünk gyakorlati hasznot a magyar kisebbség számára a kétnyelvű bélyegzőkben, udevelekben vagy a kétharmad magyar kisebbséggel biró járásokban a tisztán magyarnyelvű nyomtatványokban. (Pedig ez a legtermészetesebb magyar kívánságok egyike s gyakorlati szükségszerűsége nyilvánvaló! Szerk.) Nem tudjuk, hogy mit akar elérni a magyar ellenzék akkor, amikor azt kéri, hogy a magyar iskolákban használt tankönyvekben a helysgéneveket a régi magyar módszer szerint írják: tehát Vieden—Becs, Praha— Prága, Skalica—Szakolca, Hrádok—Liptóuj- vár stb.? (A magyar helységnevek a magyar szókincshez tartoznak! Szerk.) Tulhajtottnak és végrehajthatatlannak tartjuk például azt is, hogy a pozsonyi Kom ensky-egye temen a magyar diákok a vizsgákat magyarul, lehetőség szerint magyar professzorok előtt tegyék le. Ezzel szemben méltányosnak tartjuk azt a követelést, hogy mindenütt, ahol annak megvan a törvényes előfeltétele, teljesítsék az 1920. évi nyelvtörvényt, illetve annak 1926. évi végrehajtási rendeletét, hogy a törvény érvénye kiterjesztessék az állami üzemekre, tehát a postára és a vasútra is. (Nem tudjuk, hogy Portable (hordozható) kofferes-irógép 2 évi írásbeli jótállással Készpénzára Ké 1150.- vagy 12 havi részletre ä Ke 105.Képes árjegyzék ingyen és bérmentve Techno físfstatit Bratislava, Nina utca 10 minő célt tartott szem előtt a kormány, ami» kor ezt kilennc évvel ezelőtt nem tette meg.) Ha a nyelvtörvény és végrehajtási rendelet néhány hatóság által való sporadikus mégsérté- sének mélyebb okait tanulmányozzuk, kiderül, hogy az okot nem kell talán a hivatalnokok szabotázsában keresni, hanem inkább a bürokratikus célszerűségben és a pénzügyi eszközök hiányában. Az ok nem kis mértékben rejlik abban a körülményben is, hogy a törvény végrehajtási rendelete csupán 1926-ban jelent meg. amikot már a közigazgatási agenda teljes folyamatban volt, úgyhogy a hivatalnoki kart nem lehetett egyszerűen a helyi nyelvi viszonyoknak megfelelően kicserélni. És azután nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy Szlovenszkón nem volt elegendő számú megbízható és magyarul is tudó hivatalnok, úgyhogy a legjobb akarat mellett sem lehetett a déli magyar és a szlovák-magyar vidékeken betölteni a helyeket magyar nyelvet is tudó erőkkel. Az 1919. évi sztrájk és szabotázs igen komoly következményekkel járt nemcsak miránk szlovákokra, hanem a magyarokra is. Ha ez a szomorú esemény nem következett volna be, Szlovenszkón a hivatalnoki viszonyok egészen másképpen alakultak volna ki. Hogy a csehszlovák közigazgatásnak nem volt szándékában elnyomni a magyarok nyelvi jogait, az kiderül abból is, hogy azok a reszortok, amelyeknek megfelelő számú szlovenszkói hivatalnok állott rendelkezésükre, nagyobbrészt eleget tudtak tenni legalább a nyelvtörvény lényegesebb részének. Az első helyen van az iskolaügy és azután következik a közigazgatás. A történelmi országokban lévő német kisebbség, bár lojalitás tekintetében a magyar kisebbség után következik, ki tudott harcolni bizonyos engedményeket. A februári egyezmény végrehajtását közvetlenül a német miniszterek kollégiumára bízták. A magyaroknak hasonló iniciativája magában a kormányban nincs, bár voltak idők, amikor ők is reprezentálhattak volna igy a legmagasabb helyen. De a probléma lényegében ugyanaz, úgyhogy ha a kormány komolyan gondol a magyar kérdéssel is foglalkozni, amiről meg vagyunk győződve, szükséges lesz valamilyen ad hoc tanácsadó testületet létesíteni, amely egyrészt pontosan megállapítaná a jelenlegi állapotot — az általános konstatálás nem elegendő —, másrészt pedig javaslatot tenne a miniszter- elnöknek ama módozatok tekintetében, amelyekkel az ágendák menetének sérelme nélkül fokozatosan igen sokat lehetne javítani. Végül ismételjük: A magyarok sok követelése összhangba hozható az állam érdekével és azok teljesítése nem érinti a köztársaság jelenlegi nemzeti jellegét, amelyet meg kell őriznij nem gyöngítheti a mi nemzeti pozíciónkat sehol, mert méltányosságon épült fel. Az uj nyomtatvánnyokkal, felírásokkal és a hivatalnokok számának esetleges kiszélesítésével járó kiadás a főleg ideológiai téren itthon és külföldön mutatkozó nyereséggel 'kiegyenlítődik. Az „a“ után következzék a ..b és a ,,c“ is. Egészítsük ki kisebbségi ábécénket — fejezi be cikkét Granatier Antal — a következő jelszó jegyében: legyünk igazságosak magunkkal és másokkal szemben!
