Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-03 / 149. (4295.) szám

2 _ T>I^<^Ma(AARHÍ RLAi. 1937 julius 3, szombat. Magyar „szocializmus" Irta: Farkas István A mai kor sok kételkedő és gúnyolódó embert termel ki magából, akik odavetett szóval, szinte: ,,No, mi az? Társadalmat mentünk?" szivarszó mellett húzódnak a fe­lelőtlen és nyugodt közéletbe. Szerintük ..közéletbe", szerintünk és általános fölfo­gás szerint afféle elbújó, munkátlan magán­életbe, ahol csöndes kvaterkázás és újság­olvasás közben túlságosan kihangsúlyozzák az én-t. Ezerszer halljuk a gáncsvetést: „Én nem igy tettem volna, én máshogy látom a hely­zetet. én mindjárt mondtam, de én meg is mondtam neki, én nem nyugszom bele . . ." A szociális magyar jövő örökös kerékkötői ezek a munkátlan, véletlen magyarok, akik minden hivatalos vagy félhivatalosnak lát­szó akarat előtt deferálnak, akik mindenütt és mindenkivel jóban szeretnek lenni, de akik a kisebbségi sorsba temetett fajtájukért élő áldozatot még gondolatban sem tudnak hozni. A szociális valóságoktól úgy riadnak vissza, mint a kocavadász a váratlanul föl­bukkanó vadkantól, a felelősséget csak utó-] lag, de akkor annál stentoribb hangon vál-j lalják, megvárják a tejfölt és igyekeznek le- j szedni, a tarokk és a leibzsurnál mögül óvatos előretolt lesállásokat építenek, s mert jól megy a dolguk, majdnem mindig panasz­kodnak is. A végzet egyszer véletlenül sodort ilyen vasárnapi magyarok, négyszemközt busuló hazafiak társaságába. Irodalomról és politi­káról beszélgettünk. Elsősorban irodalomról, mert egyikük véletlenül olvasta egy-két írá­somat, s majdnem megkockáztatta, hogy le­tegezzen, de aztán társadalmi állására gon­dolt s a tegeződés csak szürke irodalmi cse­vegéssé fajult. Persze, az erdélyiek voltak a kifogástalan, elsőrendű irók (tisztelet és be­csület nekik egyébként, mert hiszen valóban uj vérkeringést jelentenek az egyetemes ma­gyar irodalomban!), a szlovenszkói iroda­lom nulla, hiszen tetszett olvasni, általában nincsennek íróink, a Kazinczy Szövetkezet igy, meg amúgy, a Masaryk-akadémia meg­bízhatatlan, ez meg az amaz az iró eladta magát, a harmadik már nem tud írni, mert nehézkes lett a stílusa, csak egy iró lenne, izé, no, ejnye, nem is jut az eszembe hirte­len a neve, egyszer egy vidéki lapban na­gyon jóizü csevegést olvastam tőle . . . Hall­gattam és nem is tehettem egyebet. Aztán aránylag rövid idő múlva áttértünk a politi­kára. ,,Milyen vallásu tetszik lenni?" — kérdezte ekkor egy nyugalmazott főtisztvi­selő, akit egyébként roppant nagy óvatosság jellemzett, s mint később hallottam, gyerme­kei szemrebbenés nélkül jobban vállalják az államnyelvet és a vele járó kisded, de „biz­tos" hivatalt, mint bármelyik fordulatelőtti szlovák. Mikor megmondtam, hogy katoli­kus vagyok, akkor hirtelen, de csak négy- szemközt szidni kezdte a protestáns „libera­lizmust ", amely mindennek megrontója és kerékkötője. Szerinte csak az „egyházhoz" való törhetetlen hűség viszi előbbre a ma­gyarságot. Később azonban itt is bökkenő volt a Katolikus Akció körül, mely az illető urnák nem mindenben tetszett. Olyan vol­tam már, mint az áldozatra szánt bárány, amelyet kivégzés előtt madzagon lógatva sokáig himbálnak, és nem tudtam, csak hall­gatni. Hallgatásomat aztán mások is ki­használták és olyan zavaros politikai képet kaptam, hogy deresedő halántékkal is gyer­mekként, naiv gyámoltalansággal ültem kö­zöttük, s lassan érteni kezdtem a nagy lé­nyeget, amiért háromnegyedmilliós töme­günkkel nem tudtunk egységben összeforrni. Kompakt magyar nép rajzolódott föl előt­tem a hirtelen elgondolt térképen, bankok, szövetkezetek, társadalmi egyesületek, száz­ezres lapszámok, magyar munkások számára bőven nyújtott munkaalkalmak, a kereszt- tény és nemzeti eszme tiszta átértékelése, az egyedül szükséges népi politika, amely ön­tudatos tömeget nevel és minden magyar­ban egyforma testvért lát, a megmentett kis- birtokok, a tiszta munkáslakások, az ala­csony kamattal dolgozó magyar bank, a nem osztalékért befektetett, megmaradt ma­gyar töredéktőke, pompás népnevelő intéz­mények, fiatal, munkás élgárda, mely fá­radságot és anyagi érvényesülést nem is­merve, szinte testetlenül dolgozik egy esz­méért. A különféle templomok, tornyai bé­késen őrködtek az egy Isten tenyere alatt, a papok pozitív szeretetet hirdettek minde­nütt, és csodák-csodája, a magyarok vállal­Végétért a népszövetségi ligák pozsonyi világkongresszusa A csehszlovákiai magyar liga francia kiadványban ismerteti az itteni magyar kisebbség helyzetét ■ ■ POZSONY. (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A népszövetségi ligák pozso­nyi világkongresszusa befejezte tanácskozá­sait, Csütörtökön délután •—■ mint jelentet­tük — dr, Szüllő Géza, a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga elnöke, fölolvas- ta a magyar kisebbség deklarációját. Utána Rutha mérnök, a csehszlovákiai német nép- szövetségi liga vezetőségének tagja olvasta fel a német kisebbség deklarációját, amely­ben rámutatott arra a jogbizonytalanságra, amely a kisebbségi kérdésben uralkodik. A delegátusok mindkét deklarációt nagy tapssal fogadták. A kisebbségi deklarációk elhangzása után a világkongresszus résztvevői között a csehszlová­kiai magyar népszövetségi liga kiadásában meg­jelent francianyelvü füzeteiket osztottak szét. Ezek a füzetek tizenkét oldalon tömören ismer­tetik a csehszlovákiai magyar kisebbség gazda­sági és kulturális helyzetét és főként az iskola­ügyi sérelmeket. A mai cseh lapok ezzel kap­csolatban támadják a magyar népszövetségi li­ga vezetőségét és azt állítják, hogy irredentiz­must csempésztek be a világkongresszusba. A röpiratról, amely a cenzúra jóváhagyásával je­mmmBammmKmmmmmnmumiimm mmniw i mi n lent meg, csak a túlzó s elvakult soviniszta fan­tázia állithat ilyet, mert a benne foglalt adatok a hivatalos statisztikai közleményeik adatait fog­lalják magukban. Pénteken délelőtt 10 órakor újabb nyiivános teljes ülést tartott a kongresszus. Az ülést dr. Slávik György varsói csehszlovák követ vezet­te. A gyarmatok kérdéséről, a negyvenórás mun­kahét bevezetéséről, a tizennégy éven aluli gyer­mekek gyári alkalmaztatásának tilalmáról s a nyersanyagok szétosztásának kérdéséről tárgyal­tak s az előadók jelentéseit rövid vita követte. Délután félnégy órakor záróülésre gyűlt össze a kongresszus. Ezen az ülésen már ismét Rollin belga szenátor elnökölt. A népszövetség reform­járól, a kollektív biztonság bevezetéséről, a bé­kés revízióról, a fegyverkezés korlátozásáról s arról volt szó, hogy a népszövetség alapokmá­nyával ellentétes területszerzést el ne ismerjék. Egyes politikai kérdésekről az elnöklő belga sze­nátor maga is referált. Az ülés esti hat órakor ért véget. Este félkílenc órakor dr. Krno polgármester búcsú vacsorát ad a delegátusok tiszteletére. Szombaton a vendégek Pöstyén'be, majd Tren- csénteplicre rándulnak ki, vasárnaptól keddig pedig részvesznek a Magastátrába rendezendő kiránduláson. 1 kassai példa szerint Pozsonyban is közös listával indul a községi választásba az egyesült párt A pozsonyi pártszervezet erélyes állásfoglalása a magyar gyermekek magyar iskoláztatása mellett POZSONY. — Az egyesült párt pozso­nyi helyi pártvezetősége a napokban tartot­ta a nyári szünet előtt utolsó ülését nagy érdeklődés mellett. Dr. Neumann Tibor, a helyi szervezet el­nöke megnyitó beszédében részletesen be­számolt a Pozsonyt érdeklő közéleti esemé­nyekről. Kitért Hodza kormányelnöknek Pozsonyban a város fejlesztésével kapcso­latban tett kijelentéseire és rámutatott arra, hogy a város őslakossága csak olyan városfej­lesztési programot fogadhat megnyugvás­sal, amely nem változtatja meg a város­nak nemes tradíciókban gazdag, patinás, régi karakterét és külső képét. Figyelem­mel kell lenni arra is, hogy a város adófi­zetői már semmilyen újabb megterhelést el nem bírnak. Ha a kormánynak a várossal nagy tervei vannak, akkor vállalja is ezeknek anyagi terheit és ne legyen olyan szűkmarkú a vá­ros iránt, mint eddig volt. Beszámolt ezután a helyi szervezetnek a magyar gyermekek magyar iskoláztatása érdekében kifejtett propagandájáról, végül a keresztény mun­kásság által nagy sikerrel rendezett május 1-i ünnepségről és a szintén a legnagyobb siker jegyében lefolyt máriavölgyi zarán­doklatról. Dr. Bicsovszky Kázmér főtitkár az elvég­zett részletmunkáról tett jelentést. Ismertette az egyes szakosztályok beható munkásságát, igy különösen a hölgyszakosztály karitatív és társadalmi tevékenységét, a munkásszak­I osztály működését, az eredményes munka­közvetítést, az önsegély megvalósításának módjait, majd végül a pártnak a városházán folyó munkásságát. A helyi pártvezetőség dr. Jabloniczky Já­nos, dr. Aixinger László, Csaposs Géza, Balázsy Péter, dr, Kárpáty Béla, Szabó Béla, dr. Prenghy Árpád, Arkauer István, Zircz Hugó és Balogh János hozzászólása után egyhangúlag tudomásul vette az elnök és a főtitkár jelentését. Kimondotta egyúttal, hogy úgy mint eddig, ezentúl is a beiratásokra való tekintettel a legbehatóbban fogják a párt tagjai propagálni, hogy a magyar szülők gyermekeiket magyar iskolákba já­rassák, Ha egy magyar szülő most el­mulasztotta volna ennek a magyar köte­lességének teljesítését, úgy felhívja az il­letőt a pártvezetőség, hogy az őszi be- iratások alkalmával tegye jóvá mulasztá­sát és írassa be gyermekét magyar isko­lába. Az őszi községi választásokkal kapcsolat­ban a helyi pártvezetőség rámutat arra, hogy a mai választási rendszer mellett bár­mely képviselőtestületben csak annak a pártnak vagy választási csoportnak Van szava és súlya, amely a mandátumok tekin­télyes számával rendelkezik.­Óva int tehát a helyi pártvezetőség min­denkit minden szétforgácsolástól és szü- kebb érdekű választási csoportok meg­alakításától. Az őslakosságnak csak egy pártja lehet és ez az egyesült párt! A pártvezetőség a községi választások elő­készületeivel az elnöki tanácsot bízta meg* Foglalkozott a pártvezetőség a Petőfi-szo- bor visszahelyezésének kérdésével is és-áz a vélemény alakult ki, hogy minden tekintetben megnyugvást csak olyan megoldás kelthet, ha a Petőfi-szo- bor visszakerül régi helyére. Megbeszélés tárgya volt a pozsonyi ma­gyar sajtó kérdése is. Valamennyi felszólaló szavából kicsendült a legőszintébb sajnál-; kozás a Híradó szünetelése fölött. Ugyan­úgy őszinte elismerés nyilatkozott meg a Hiradó iránt a magyarság önzetlen szolgá­latában szerzett elévülhetetlen érdemeiért. A helyi pártvezetőség elhatározta a megfe­lelő utak és módok keresését, hogy a po- zsonyi magyarság érdekeinek a jövőben is legyen megfelelő szószólója az ellenzéki magyar sajtóban. Dr. Neumann Tibor elnök meleg szavak­kal üdvözölte László Zsigmondot, az egye­sült párt fáradhatatlan és önzetlen vezető tagját 60. születésnapja alkalmából. A párt­vezetőség Lászlót szeretetteljes ünneplésben részesítette. Végül köszönetét mondott a pártvezetőség a máriavölgyi zarándoklat rendezőinek, élükön Lászlóffy Ferencnek. Nagy díszszemle Prágában a zhorovi csata évíordtiiópn PRÁGA, <— A zborovi csata huszadik évfordulója alkalmából pénteken nagyszabású katonai díszszemlét tartottak a sztrahovi Masaryk-stadionban. Kora reg­gel huszonegy ágyulövés jelezte az ünnepségek kezde­tét. Nyolc óra után gyülekeztek a csapatok a stadion­ban, amelynek főtribünje elé külön diszemelvényt épí­tettek a köztársasági elnök részére. Benes elnök Machník nemzetvédelmi miniszter kíséretében nyolc óra húsz perckor érkezett a stadion elé, ahol két lipicaitól vontatott diszhintóba szállt. Az elnök fogata azután elhaladt a csapatok sorfala előtt és a kivonult helyőrség parancsnoka, Langer dandártábornok jelen­tése után megkezdődött a diszfelvonulás. Az elnök helyet foglalt dísztribünjén és onnan szemlélte a fel­vonulást. A katonai parádé második részét hetvenöt repülőgép megjelenése vezette be. A középső repülő­raj bombavetőgépekből állott. A légiparádé után gya­logság, lovasság, tüzérség és harcikocsik tisztelgését fogadta az elnök. A katonai ünnepélyen mintegy nyolcvanezer néző vett részt, köztük a kormány és a diplomáciai testület számos tagja* ( Blomberg hazatért Budapestről BUDAPEST, w (Szerkesztőségünk telefonjeléU? tése.) Blomberg német birodalmi hadügyminiszter ma délelőtt féltiz órakor a budapesti repülőtérről elutaz zott Németország felé. A repülőtéren Röder honvédel­mi miniszter, báró Apor György, a külügyminiszter, helyettese, Erdmannsdorf budapesti német követ,’ Vinci olasz követ és az olasz katonai és légügyi attasé búcsúztatták a hadügyminisztert. Újabb véres zavargások Belfastban LONDON. — Belfasti jelentés szerint ott ismét véres zavargásokra került sor. A tün­tetők tiz revolverlövést adtak le. Fölrobbant egy bomba is. Egy személy súlyosan megse­besült. A városban rendőri készültség van* de máris kérték a rendőrség megerősítését. LEGUJABBJPORT Budjre a tenisz-világbajnok LONDON. — A wimbledoni bajnokság férfi­egyes döntőjében ma délután Budge (USA) 6:3, 6:4, 6:2 arányban legyőzte a német Cram- mot. — A férfipáros középdöntőjében a cseh­szlovák Hecht-Menzel kettős az angol Hughes- Tuckey pórtól 2:6, 2:6, 4:6 arányban vereséget szenvedet 1'. , ★ A turini Juventus Belgrádban az ottani SK-t esti mérkőzésben 1:0 arányban legyőzte. ták is ezt a pozitív, lépten-nyomon kidom­borodó és megnyilvánuló szeretetet. Ahogy az öregek között ültem, arra gon­doltam, hogy mindez nem is utópia, na­gyobbrészt már megvan, s hogy sokan nem veszik észre, az csak az „én" kihangsulyo- zásán múlik. Talán azon is, hogy a „szo­cializmust" félnek összekötni a magyarság­gal, még mindig jobb a nemzetközi jelszavak köntösébe bújni, mely jelszavak műveltnek és műveletlennek a közös ' munkavállalás helyett bizonyos menedéket jelentenek. Jel­szavakkal harcolni, humanizmust és világ­békét, haladást és demokráciát, akciót és reakciót emlegetni mindig biztosabb és ké­nyelmesebb, mint minden kertelés nélkül be­vallani, hogy a legtökéletesebb demokrácia Krisztus, a legszociálisabb tanítás az Újszö­vetség, s akinek az Isten hatalmat adott a kezébe, azt csak népének szociális kiegyen­súlyozására használhatja föl. Magamban mondtam teóriámat, de mint­ha hallottam volna a szót: demagógia. Más­felől a szokott jelző is előbukkant: idegenből importált szellem. Csodálatosképen a négy- szemközt leghangosabb magyarok voltak az elsők, akiknek a teória nem tetszett, akik fajtájuktól mindig csak kapni szerettek, s adni egyszerűen nem is tudtak. Lehet, hogy magukban komolyan gondoltak arra, hogy Vannak emberek, akiket a fajukért való ál­landó remegés és munka jellemez, de eset­leg elmaradó megkülönböztető címek, szine- kurák és multidézés jutottak eszükbe és nem tudtak mások boldogitásáért lelkesedni. Egyszerűen nem vették észre a megváltozott idők parancsát, s közkatonaként még csak átmeneti időre sem tudták s tudnák önma­gukat nemzetükért föláldozni. Magyarnak lenni felelősségteli szükség, szocialistának lenni egyszerű korparancs.' Aki a felelősséget a benső, lelki paranccsal egy szintre tudta hozni: magyar szocialista. Ám gúnyolódjanak az örök gúnyolódok, akik bujtogatni annál jobban tudnak, minél kevésbé tudnak dolgozni, mai kisebbségi magyar ember számára csak ez a kettős pa­rancs lehet. Aki vállalja, jövőt épít, aki szembeszáll vele bármilyen okból is: népét és jövőjét temeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom