Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-03 / 149. (4295.) szám
2 _ T>I^<^Ma(AARHÍ RLAi. 1937 julius 3, szombat. Magyar „szocializmus" Irta: Farkas István A mai kor sok kételkedő és gúnyolódó embert termel ki magából, akik odavetett szóval, szinte: ,,No, mi az? Társadalmat mentünk?" szivarszó mellett húzódnak a felelőtlen és nyugodt közéletbe. Szerintük ..közéletbe", szerintünk és általános fölfogás szerint afféle elbújó, munkátlan magánéletbe, ahol csöndes kvaterkázás és újságolvasás közben túlságosan kihangsúlyozzák az én-t. Ezerszer halljuk a gáncsvetést: „Én nem igy tettem volna, én máshogy látom a helyzetet. én mindjárt mondtam, de én meg is mondtam neki, én nem nyugszom bele . . ." A szociális magyar jövő örökös kerékkötői ezek a munkátlan, véletlen magyarok, akik minden hivatalos vagy félhivatalosnak látszó akarat előtt deferálnak, akik mindenütt és mindenkivel jóban szeretnek lenni, de akik a kisebbségi sorsba temetett fajtájukért élő áldozatot még gondolatban sem tudnak hozni. A szociális valóságoktól úgy riadnak vissza, mint a kocavadász a váratlanul fölbukkanó vadkantól, a felelősséget csak utó-] lag, de akkor annál stentoribb hangon vál-j lalják, megvárják a tejfölt és igyekeznek le- j szedni, a tarokk és a leibzsurnál mögül óvatos előretolt lesállásokat építenek, s mert jól megy a dolguk, majdnem mindig panaszkodnak is. A végzet egyszer véletlenül sodort ilyen vasárnapi magyarok, négyszemközt busuló hazafiak társaságába. Irodalomról és politikáról beszélgettünk. Elsősorban irodalomról, mert egyikük véletlenül olvasta egy-két írásomat, s majdnem megkockáztatta, hogy letegezzen, de aztán társadalmi állására gondolt s a tegeződés csak szürke irodalmi csevegéssé fajult. Persze, az erdélyiek voltak a kifogástalan, elsőrendű irók (tisztelet és becsület nekik egyébként, mert hiszen valóban uj vérkeringést jelentenek az egyetemes magyar irodalomban!), a szlovenszkói irodalom nulla, hiszen tetszett olvasni, általában nincsennek íróink, a Kazinczy Szövetkezet igy, meg amúgy, a Masaryk-akadémia megbízhatatlan, ez meg az amaz az iró eladta magát, a harmadik már nem tud írni, mert nehézkes lett a stílusa, csak egy iró lenne, izé, no, ejnye, nem is jut az eszembe hirtelen a neve, egyszer egy vidéki lapban nagyon jóizü csevegést olvastam tőle . . . Hallgattam és nem is tehettem egyebet. Aztán aránylag rövid idő múlva áttértünk a politikára. ,,Milyen vallásu tetszik lenni?" — kérdezte ekkor egy nyugalmazott főtisztviselő, akit egyébként roppant nagy óvatosság jellemzett, s mint később hallottam, gyermekei szemrebbenés nélkül jobban vállalják az államnyelvet és a vele járó kisded, de „biztos" hivatalt, mint bármelyik fordulatelőtti szlovák. Mikor megmondtam, hogy katolikus vagyok, akkor hirtelen, de csak négy- szemközt szidni kezdte a protestáns „liberalizmust ", amely mindennek megrontója és kerékkötője. Szerinte csak az „egyházhoz" való törhetetlen hűség viszi előbbre a magyarságot. Később azonban itt is bökkenő volt a Katolikus Akció körül, mely az illető urnák nem mindenben tetszett. Olyan voltam már, mint az áldozatra szánt bárány, amelyet kivégzés előtt madzagon lógatva sokáig himbálnak, és nem tudtam, csak hallgatni. Hallgatásomat aztán mások is kihasználták és olyan zavaros politikai képet kaptam, hogy deresedő halántékkal is gyermekként, naiv gyámoltalansággal ültem közöttük, s lassan érteni kezdtem a nagy lényeget, amiért háromnegyedmilliós tömegünkkel nem tudtunk egységben összeforrni. Kompakt magyar nép rajzolódott föl előttem a hirtelen elgondolt térképen, bankok, szövetkezetek, társadalmi egyesületek, százezres lapszámok, magyar munkások számára bőven nyújtott munkaalkalmak, a kereszt- tény és nemzeti eszme tiszta átértékelése, az egyedül szükséges népi politika, amely öntudatos tömeget nevel és minden magyarban egyforma testvért lát, a megmentett kis- birtokok, a tiszta munkáslakások, az alacsony kamattal dolgozó magyar bank, a nem osztalékért befektetett, megmaradt magyar töredéktőke, pompás népnevelő intézmények, fiatal, munkás élgárda, mely fáradságot és anyagi érvényesülést nem ismerve, szinte testetlenül dolgozik egy eszméért. A különféle templomok, tornyai békésen őrködtek az egy Isten tenyere alatt, a papok pozitív szeretetet hirdettek mindenütt, és csodák-csodája, a magyarok vállalVégétért a népszövetségi ligák pozsonyi világkongresszusa A csehszlovákiai magyar liga francia kiadványban ismerteti az itteni magyar kisebbség helyzetét ■ ■ POZSONY. (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A népszövetségi ligák pozsonyi világkongresszusa befejezte tanácskozásait, Csütörtökön délután •—■ mint jelentettük — dr, Szüllő Géza, a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga elnöke, fölolvas- ta a magyar kisebbség deklarációját. Utána Rutha mérnök, a csehszlovákiai német nép- szövetségi liga vezetőségének tagja olvasta fel a német kisebbség deklarációját, amelyben rámutatott arra a jogbizonytalanságra, amely a kisebbségi kérdésben uralkodik. A delegátusok mindkét deklarációt nagy tapssal fogadták. A kisebbségi deklarációk elhangzása után a világkongresszus résztvevői között a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga kiadásában megjelent francianyelvü füzeteiket osztottak szét. Ezek a füzetek tizenkét oldalon tömören ismertetik a csehszlovákiai magyar kisebbség gazdasági és kulturális helyzetét és főként az iskolaügyi sérelmeket. A mai cseh lapok ezzel kapcsolatban támadják a magyar népszövetségi liga vezetőségét és azt állítják, hogy irredentizmust csempésztek be a világkongresszusba. A röpiratról, amely a cenzúra jóváhagyásával jemmmBammmKmmmmmnmumiimm mmniw i mi n lent meg, csak a túlzó s elvakult soviniszta fantázia állithat ilyet, mert a benne foglalt adatok a hivatalos statisztikai közleményeik adatait foglalják magukban. Pénteken délelőtt 10 órakor újabb nyiivános teljes ülést tartott a kongresszus. Az ülést dr. Slávik György varsói csehszlovák követ vezette. A gyarmatok kérdéséről, a negyvenórás munkahét bevezetéséről, a tizennégy éven aluli gyermekek gyári alkalmaztatásának tilalmáról s a nyersanyagok szétosztásának kérdéséről tárgyaltak s az előadók jelentéseit rövid vita követte. Délután félnégy órakor záróülésre gyűlt össze a kongresszus. Ezen az ülésen már ismét Rollin belga szenátor elnökölt. A népszövetség reformjáról, a kollektív biztonság bevezetéséről, a békés revízióról, a fegyverkezés korlátozásáról s arról volt szó, hogy a népszövetség alapokmányával ellentétes területszerzést el ne ismerjék. Egyes politikai kérdésekről az elnöklő belga szenátor maga is referált. Az ülés esti hat órakor ért véget. Este félkílenc órakor dr. Krno polgármester búcsú vacsorát ad a delegátusok tiszteletére. Szombaton a vendégek Pöstyén'be, majd Tren- csénteplicre rándulnak ki, vasárnaptól keddig pedig részvesznek a Magastátrába rendezendő kiránduláson. 1 kassai példa szerint Pozsonyban is közös listával indul a községi választásba az egyesült párt A pozsonyi pártszervezet erélyes állásfoglalása a magyar gyermekek magyar iskoláztatása mellett POZSONY. — Az egyesült párt pozsonyi helyi pártvezetősége a napokban tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését nagy érdeklődés mellett. Dr. Neumann Tibor, a helyi szervezet elnöke megnyitó beszédében részletesen beszámolt a Pozsonyt érdeklő közéleti eseményekről. Kitért Hodza kormányelnöknek Pozsonyban a város fejlesztésével kapcsolatban tett kijelentéseire és rámutatott arra, hogy a város őslakossága csak olyan városfejlesztési programot fogadhat megnyugvással, amely nem változtatja meg a városnak nemes tradíciókban gazdag, patinás, régi karakterét és külső képét. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a város adófizetői már semmilyen újabb megterhelést el nem bírnak. Ha a kormánynak a várossal nagy tervei vannak, akkor vállalja is ezeknek anyagi terheit és ne legyen olyan szűkmarkú a város iránt, mint eddig volt. Beszámolt ezután a helyi szervezetnek a magyar gyermekek magyar iskoláztatása érdekében kifejtett propagandájáról, végül a keresztény munkásság által nagy sikerrel rendezett május 1-i ünnepségről és a szintén a legnagyobb siker jegyében lefolyt máriavölgyi zarándoklatról. Dr. Bicsovszky Kázmér főtitkár az elvégzett részletmunkáról tett jelentést. Ismertette az egyes szakosztályok beható munkásságát, igy különösen a hölgyszakosztály karitatív és társadalmi tevékenységét, a munkásszakI osztály működését, az eredményes munkaközvetítést, az önsegély megvalósításának módjait, majd végül a pártnak a városházán folyó munkásságát. A helyi pártvezetőség dr. Jabloniczky János, dr. Aixinger László, Csaposs Géza, Balázsy Péter, dr, Kárpáty Béla, Szabó Béla, dr. Prenghy Árpád, Arkauer István, Zircz Hugó és Balogh János hozzászólása után egyhangúlag tudomásul vette az elnök és a főtitkár jelentését. Kimondotta egyúttal, hogy úgy mint eddig, ezentúl is a beiratásokra való tekintettel a legbehatóbban fogják a párt tagjai propagálni, hogy a magyar szülők gyermekeiket magyar iskolákba járassák, Ha egy magyar szülő most elmulasztotta volna ennek a magyar kötelességének teljesítését, úgy felhívja az illetőt a pártvezetőség, hogy az őszi be- iratások alkalmával tegye jóvá mulasztását és írassa be gyermekét magyar iskolába. Az őszi községi választásokkal kapcsolatban a helyi pártvezetőség rámutat arra, hogy a mai választási rendszer mellett bármely képviselőtestületben csak annak a pártnak vagy választási csoportnak Van szava és súlya, amely a mandátumok tekintélyes számával rendelkezik.Óva int tehát a helyi pártvezetőség mindenkit minden szétforgácsolástól és szü- kebb érdekű választási csoportok megalakításától. Az őslakosságnak csak egy pártja lehet és ez az egyesült párt! A pártvezetőség a községi választások előkészületeivel az elnöki tanácsot bízta meg* Foglalkozott a pártvezetőség a Petőfi-szo- bor visszahelyezésének kérdésével is és-áz a vélemény alakult ki, hogy minden tekintetben megnyugvást csak olyan megoldás kelthet, ha a Petőfi-szo- bor visszakerül régi helyére. Megbeszélés tárgya volt a pozsonyi magyar sajtó kérdése is. Valamennyi felszólaló szavából kicsendült a legőszintébb sajnál-; kozás a Híradó szünetelése fölött. Ugyanúgy őszinte elismerés nyilatkozott meg a Hiradó iránt a magyarság önzetlen szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeiért. A helyi pártvezetőség elhatározta a megfelelő utak és módok keresését, hogy a po- zsonyi magyarság érdekeinek a jövőben is legyen megfelelő szószólója az ellenzéki magyar sajtóban. Dr. Neumann Tibor elnök meleg szavakkal üdvözölte László Zsigmondot, az egyesült párt fáradhatatlan és önzetlen vezető tagját 60. születésnapja alkalmából. A pártvezetőség Lászlót szeretetteljes ünneplésben részesítette. Végül köszönetét mondott a pártvezetőség a máriavölgyi zarándoklat rendezőinek, élükön Lászlóffy Ferencnek. Nagy díszszemle Prágában a zhorovi csata évíordtiiópn PRÁGA, <— A zborovi csata huszadik évfordulója alkalmából pénteken nagyszabású katonai díszszemlét tartottak a sztrahovi Masaryk-stadionban. Kora reggel huszonegy ágyulövés jelezte az ünnepségek kezdetét. Nyolc óra után gyülekeztek a csapatok a stadionban, amelynek főtribünje elé külön diszemelvényt építettek a köztársasági elnök részére. Benes elnök Machník nemzetvédelmi miniszter kíséretében nyolc óra húsz perckor érkezett a stadion elé, ahol két lipicaitól vontatott diszhintóba szállt. Az elnök fogata azután elhaladt a csapatok sorfala előtt és a kivonult helyőrség parancsnoka, Langer dandártábornok jelentése után megkezdődött a diszfelvonulás. Az elnök helyet foglalt dísztribünjén és onnan szemlélte a felvonulást. A katonai parádé második részét hetvenöt repülőgép megjelenése vezette be. A középső repülőraj bombavetőgépekből állott. A légiparádé után gyalogság, lovasság, tüzérség és harcikocsik tisztelgését fogadta az elnök. A katonai ünnepélyen mintegy nyolcvanezer néző vett részt, köztük a kormány és a diplomáciai testület számos tagja* ( Blomberg hazatért Budapestről BUDAPEST, w (Szerkesztőségünk telefonjeléU? tése.) Blomberg német birodalmi hadügyminiszter ma délelőtt féltiz órakor a budapesti repülőtérről elutaz zott Németország felé. A repülőtéren Röder honvédelmi miniszter, báró Apor György, a külügyminiszter, helyettese, Erdmannsdorf budapesti német követ,’ Vinci olasz követ és az olasz katonai és légügyi attasé búcsúztatták a hadügyminisztert. Újabb véres zavargások Belfastban LONDON. — Belfasti jelentés szerint ott ismét véres zavargásokra került sor. A tüntetők tiz revolverlövést adtak le. Fölrobbant egy bomba is. Egy személy súlyosan megsebesült. A városban rendőri készültség van* de máris kérték a rendőrség megerősítését. LEGUJABBJPORT Budjre a tenisz-világbajnok LONDON. — A wimbledoni bajnokság férfiegyes döntőjében ma délután Budge (USA) 6:3, 6:4, 6:2 arányban legyőzte a német Cram- mot. — A férfipáros középdöntőjében a csehszlovák Hecht-Menzel kettős az angol Hughes- Tuckey pórtól 2:6, 2:6, 4:6 arányban vereséget szenvedet 1'. , ★ A turini Juventus Belgrádban az ottani SK-t esti mérkőzésben 1:0 arányban legyőzte. ták is ezt a pozitív, lépten-nyomon kidomborodó és megnyilvánuló szeretetet. Ahogy az öregek között ültem, arra gondoltam, hogy mindez nem is utópia, nagyobbrészt már megvan, s hogy sokan nem veszik észre, az csak az „én" kihangsulyo- zásán múlik. Talán azon is, hogy a „szocializmust" félnek összekötni a magyarsággal, még mindig jobb a nemzetközi jelszavak köntösébe bújni, mely jelszavak műveltnek és műveletlennek a közös ' munkavállalás helyett bizonyos menedéket jelentenek. Jelszavakkal harcolni, humanizmust és világbékét, haladást és demokráciát, akciót és reakciót emlegetni mindig biztosabb és kényelmesebb, mint minden kertelés nélkül bevallani, hogy a legtökéletesebb demokrácia Krisztus, a legszociálisabb tanítás az Újszövetség, s akinek az Isten hatalmat adott a kezébe, azt csak népének szociális kiegyensúlyozására használhatja föl. Magamban mondtam teóriámat, de mintha hallottam volna a szót: demagógia. Másfelől a szokott jelző is előbukkant: idegenből importált szellem. Csodálatosképen a négy- szemközt leghangosabb magyarok voltak az elsők, akiknek a teória nem tetszett, akik fajtájuktól mindig csak kapni szerettek, s adni egyszerűen nem is tudtak. Lehet, hogy magukban komolyan gondoltak arra, hogy Vannak emberek, akiket a fajukért való állandó remegés és munka jellemez, de esetleg elmaradó megkülönböztető címek, szine- kurák és multidézés jutottak eszükbe és nem tudtak mások boldogitásáért lelkesedni. Egyszerűen nem vették észre a megváltozott idők parancsát, s közkatonaként még csak átmeneti időre sem tudták s tudnák önmagukat nemzetükért föláldozni. Magyarnak lenni felelősségteli szükség, szocialistának lenni egyszerű korparancs.' Aki a felelősséget a benső, lelki paranccsal egy szintre tudta hozni: magyar szocialista. Ám gúnyolódjanak az örök gúnyolódok, akik bujtogatni annál jobban tudnak, minél kevésbé tudnak dolgozni, mai kisebbségi magyar ember számára csak ez a kettős parancs lehet. Aki vállalja, jövőt épít, aki szembeszáll vele bármilyen okból is: népét és jövőjét temeti.
