Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-11 / 155. (4301.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2‘- Kt

Ma: Kis Magyarok Lapja

M ] XV1 évf* *55, ^430^ szám * • 1937 juiius 11

i4 szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Paitská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1, • •

SÖRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHA.

A londoni játszma

(*) Ne szépítsük a dolgot: a londoni tanácskozásokon nem a békéről van szó, hanem a koncról. Az egyik fél demokráciát mond,’ amikor a bilbaói vasbányákra gondol, a másik meg a bolsevizmus ördögét emlegeti. Éles szavak pattognak a zöld asztal fölött, közben mindenki paktál mindenkivel. Az angolok a németekkel, az olaszok az oroszokkal, a salamancai rádió Angliát hizelgi körül, a valenciai meg szidja az egész benemavatkozási cirkuszt, ami egyébként francia talámány s most a franciák állnak a legközelebb hozzá, hogy felborítsák. Közben minden oldalról bömböl a sajtótüzérség, szólnak a nagyágyúk és senki nem tudja, hogy az ellenfélnek szánt lövedék miért csak be mindig következetesen a szövetséges állásaiba. Miért harsogta bele a világba például az olasz sajtó a bilbaói győzelem után, hogy ez pedig elsősorban és mindenekfelett olasz győzelem s miért csinált belőle egyszerre presztízskérdést Németorország, holott már éppen egyezkedni akart az angolokkal s London miért ismerte fej vonzalmát Franco iránt, mikor előbb még fegyvereket szállított Valenciának s végül miért emleget megint angol árulást a francia sajtó, miért „hárija a felelősséget” Pertinax az angolokra, hiszen a látszat s a hivatalos nyilatkozatok szerint Franciaország és Anglia egy malomban őrölnek?

A sok miértre a rengeteg tájékoztató szónoklat és bonyolult hivatalos szóáradat helyett a „Times‘‘-nek egyetlen kis eldugott híre adja meg a frappáns választ: Franco megengedte az angol társaságoknak, hogy tovább folytassák a bilbaói ércbányák kiaknázását. Angliát ebben a pillanatban ez érdekli az egész spanyol rémdrámában. S természetesen ez érdekli Németországot is, hiszen Hitler elég nyíltan megmondta, hogy a német iparnak szüksége van a bilbaói ércre, de persze szüksége van Olaszországnak is. Ez persze még nem jelenti, hogy egyedül a 'bilbaói érc birtoka fogja eldönteni a spanyol polgárháború ügyét, de tagadhatatlan, hogy lényegesen befolyásolja, sokkal jobban, mint maga a hadihelyzet. Anglia nem folytat világnézeti politikát és tisztában van erőivel. Ha érték is kudarcok az utóbbi időben az angol diplomáciát, azért csatát még nem veszített s az összes jelek azt mutatják, hogy Anglia szisztematikusan készül a győzelem anyagi hasznának besöprésére. Eddig az volt a helyzet, hogy a spanyol gazdasági értékek, a fontos iparvidékek és kikötők a valenciai kormány kezén voltak s ezért az angol érdekek azt diktálták, hogy Anglia egy követ fújjon Franciaországgal. A bilbaói ércbányákkal azonban tetemesen megnőtt Franco tekintélye az angolok szemében és egyszeribe lelohadt lelkesedésük a „demokrácia ügye” iránt. Nem titok, hogy az angolok olyan támogatást ajánlottak fel Fran- conak, amivel sem a németek, sem az olaszok nem vehetik fel a versenyt. Pénzt. A háborúhoz pedig, mint tudjuk, három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Franeoban is megvan, ugylátszik, a hajlandóság, hogy ' eddigi pártfogói mellett újabb pártfogóra támaszkodjon. Tehát nem egészen arról van szó, hogy cserbenhagyja a németeket és olaszokat, ami nem is sikerülne, tekintettel arra, hogy Franco haderejének elitje az olasz és német önkéntesekből áll, hanem arról, hogy az olasz és német érdekek mellett az angol érdekekkel is számot vessen.

Az utolsó terminus

Az ellenőrzés napjai meg vannak számlálva

Hétfő a döntés napja - Franciaország kedden megnyitja a francia-spanyol határt, ha nincs megegyezés

PARIS. A Quai d’Orsay ma délelőtt | hivatalos jelentést adott ki a francia kor- E mány álláspontjáról a benemavatkozás kér- | désében. Az ultimátumszerű jelentésben I megállapítja a francia kormány, hogy I amennyiben a hétfői nap folyamán a londoni benemavatkozási bizottság helyre nem állítja az eddig érvényben levő ellenőrzési rendszert, vagy pedig valamilyen módon nem sikerül a Franciaország által fölállított követeléseket az érdekeltekkel elfogadtatni, úgy kedden, juiius 13-án föloldja a spanyol-francia határellenőrzést és visszahívja az ott állomásozó nemzetközi megfigyelőket.

Anglia tovább keresi a kiutat

LONDON. — A benemavatkozási bizottság tegnap az esti órákban azzal ment szét, hogy Anglia újabb kísérletet fog tenni olyan kompromisszum létesítésére, amely úgy a francia-angol, mint a németolasz javaslat szellemének megfelel. Az angol külügyminisztérium a legnagyobb sietséggel lát a munkához, mert a benemavatkozási bizottság legközelebbi ülése hétfőn lesz és a francia ultimátum következtében további halasztásra nem lehet számítani. Az angol kormánynak szabad kezet adtak, hogy folyamatba tegye mindazokat a lépéseket, amelyeket a kibontakozás szempontjából szükségesnek lát. Beavatott körökben úgy tudják, hogy az angol kormánynak nincs kialakult terve a kibontakozás lehetőségéről, éppen ezért Edennek és munkatársainak d legnagyobb erőfeszítéssel kell dolgozniok, hogy kellő időben elkészüljenek a javaslattal. A kilátások a tegnapi ülés után még kedvezőtlenebbek, mint azMinden azon fordul meg tehát ebben a pillanatban, hogy vájjon sikerül-e összeegyeztetni az olasz és az angol érdekeket? Mert ezen a ponton van a legnagyobb ellentét az érdekeltek között.

Németország és Anglia között lényeges ellentétek nincsenek s el lehet képzelni, hogy a spanyol kérdésben mutatott engedékenysége fejében Németország Angliától is megkaphatja azt, amit megkapott már Olaszországtól: szabad kezet Középeurópá- ban, legalább is gazdasági téren. S el lehet képzelni azt is, hogyha végre elsimul az olasz-angol viszály s az Abesszínia meghódításával kezdődött harc jelenlegi fázisa a Földközi-tengeren lezárul, még pedig úgy, hogy Olaszország megkapja, amit kivan s Anglia.biztonsági hálózata nem forog többé veszélyben, akkor sor kerülhet bizonyos német gyarmati követelések teljesítésére is. Franciaország természetesen

selőtt. Annak ellenére, hogy az ellenőrzési rendszer összeomlását az erélyeshangu francia, olasz és német besréd után várni lehetett, sikerült egyelőre lélegzetet nyerni, anélkül azonban, hogy az ellentétes álláspontok összeegyeztetésének módját valaki látná.

London rezignált

A londoni lapok hangjából is arra lehet következtetni, hogy nincs sok remény az egészséges kompromisszum megteremtésére. Igaz ugyan, hogy sikerült a krízist néhány nappal elodázni és .megvan a remény rá, hogy e néhány nap alatt a józanság felülkerekedik az ellentétes érdekek elfogultsága fölött, de ez aztán az egyetlen remény, ami még kecsegtet, mert a jelenlegi helyzetben el sem lehet képzelni, hogy sikerülni fog Edén kísérlete.

Angliának mindenesetre az az álláspontja, — amint a Times írja, — hogy a nemzeteket magukra kell hagyni, hogy eldönthessék, milyen kormányformát akarnak. Angliának változatlanul az a reménye, hogy Spanyolország függetlenül a külső beavatkozástól abban a helyzetben lesz, hogy saját jövője felől maga döntsön. A Times szerint a benemavatkozás jövője, — annak ellenére, hogy a tanácskozásokat és a végleges döntést sikerült elhalasztani, — söté- tebb, mint valaha volt.

A Labour Party holnapra nagy tömegdemonstrációt tervez a Trafalgar Squaren és kiáltványt fog intézni a világ népeihez, hogy segítsék mielőbb megoldáshoz a spanyol kérdést,

Berlin tartózkodó, de megelégedett

BERLIN. — A német sajtó általában megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a benemavatkozási bizottság

elszigetelten érzi magát, mert túlságosan nagy világnézeti nyomatékot adott politikájának.

De nem is tehetett volna másként, hiszen Franciaország magatartását a spanyol konfliktussal kapcsolatban egyéb nemzetközi kötelezettségei determinálták, de túl ezen: determinálta még a népfront uralma is, Blum és a szocialisták olaszellenes politikája, ami nem annyira Olaszország hatalmi törekvéseinek, mint inkább Mussolini személyének és a fasizmusnak szólott. Amikor Delbos fölvetette a benemavatkozás eszméjét és Anglia és Oroszország támogatásával erre az eszmére fölépítették az ellenőrzési rendszert, ami egyébként csődöt mondott még mielőtt hatni kezdett volna — akkor úgy látszott, hogy a nagyhatalmak semlegessége Valencia érdekeit szolgálja. Közben azonban fordult a kocka és most Franciaormunkáját nem tették végkép lehetetlenné és, hogy Anglia újabb megbízást kapott a kivezető ut keresésére. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" megállapítja, hogy a tegnapi konferencia eredménye: két elutasított javaslat és az a közös akarat, amellyel az összes érdekelt hatalmak keresik a kiutat a jelenlegi zsákuccá- ból. Az Angliának adott megbízással ott tart a benemavatkozási bizottság, ahol nyolc nap előtt tartott. Európát semmi esetre sem szabad kitenni annak, hogy újabb kritikus pénteket éljen át. A lap hivatkozik Beck külügyminiszter minapi varsói nyilatkozatára, amely szerint leheteden dolog, hogy az európai békét köny- nyen elkerülhető diplomáciai konfliktusok komolyan veszélyeztessék.

Hivatalos német körökben mindenesetre tartózkodóan Ítélik meg a benemavatkozás jövőjét. Arra a kérdésre, hogy remélhető-e a helyzet javulása, választ csak az angol javaslat ismerete után lehet adni. Anglia és Olaszország — hangoztatják a Wilhelmstrassen —• mindenesetre jelét adta jóakaratának akkor, amikor bizonyos meggondolásai ellenére hozzájárult az angol megbízatáshoz. Anglia felelőssége igen nagy és az események további fejlődését mindenesetre befolyásolni fogja, hogy az angol kormány milyen fokú pártatlanságai tudja ellátni a rábízott feladatot.

Paris még bízik

PARIS. — A párisi lapok is élénken foglalkoznak természetesen a benemavatkozási bizottság tegnapi ülésével s a Matin annak a véleményének ad kifejezést, hogy a kibontakozás útját a valóság és nem absztrakt ideológiák irányában kell keresni. Az Ere Nouvelle leszögezi, hogy Franciaország álláspontja mindenesetre a jóindulat szellemében van megfogalmazva és semmi szni alatt sem az a célja, hogy becsapja az ajtót a kibontakozás reménye előtt, sőt éppen ellenkezőleg. A Populaire szerint francia szempontból előnyösen nézne ki a helyzet, hogyha csak a Londonban elhangzott beszédeket vennők számba, de a tegnapi ülés teljes jelentőségét csak akkor lehet megítélni, hogyha már nyilványosságra kerültek az uj angol kompromisszumos javaslatok.

szág saját csapdájában érzi fogva magát. Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy megjósoljuk, hogy az egész ellenőrzési rendszert Franciaország fogja fölborítani, föltéve, hogy a kompromisszum, amit most kifőznek Edén és kuktái, nem lesz olyan, hogy Franciaország visszariad nagyobb nemzetközi bonyodalmak fölidézésétől. Igaz az is, hogy közvetlen félnivalója csak Franciaországnak van, hogyha Spanyolországban német és olasz hatalmi érdekek vetik meg lábukat. Dehát persze ennek a félelemnek a jelentőségét, sem szabad eltúlozni, mint- ahogy a szélsőbaloldali, különösen oroszbarát lapok teszik. Franciaország elvégre nem exponense egyik világnézetnek sem s ha élesebben hatnak is a francia külpolitikába a világnézeti szimpátiák, mint például az angolban, azért nem valószínű, hogy az érdekek döntő pillanatban nem nyomnának

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Eg/es szám ára 1.20 K<, vasárnap 2.— Ki