Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-09 / 153. (4299.) szám

J XVI. évf. 153. (4299) szám ■ Pétitek ■ 1937 julius 9 Előfizetési ár» évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3-1 1. • • SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHfl. KULTÚRA, KENYER ÉS POLITIKAMENTESSÉG írta: PETRASEK ÁGOSTON, nemzetgyűlési képviselő Hogy nálunk a politikamentesség tulsá-1 hozni. A szociális valóságoktól úgy riad- s hanaoztatása a nemióakaratuak részé- nak vissza, mint a kocavadász a váratlanul gos hangoztatása a nemjóakaratuak részé­ről szintén politika, a jóakaratuak részéről pedig naivság, arról már Írtam. Hiszen ál­talános választói jog mellett mindenki kö­teles szavazni, minden a parlament többsé­gén fordul meg, a vallás, a kultúra s a ke­nyér kérdése is. Közismert továbbá, hogy a kormánypártok mindent elpolitizálnak, magukat az állammal azonosítják s az el­lenzék az ő szemükben állambontó. Ezen adott tényekkel számolni kell. Értem, hogy a törvény betűje szerint nem szabad politizálni például templomban, kultúr egyletben, munkásszakszervezetben. (A politizálás fogalmáról ugyan lehetne ér­dekesen vitatkozni). De nem értem, miért lie vehetne aktív részt is a politikában — hiszen ha köteles szavazni, értenie is kell hozzá *—• a pap, a tanító, minden kultur- ember, á szakszervezeti munkás? Nem ér­tem, hogy amikor az exponált politikusok rendszerint egyúttal a kultúráért és kenyé­rért is küzdenek nyíltan, miért fáznak any- nyira a politikától a kulturmunkások, miért akarják néhányan a politikusokat kizárni a kulturmunkából? Miért? Tudom, hogy ugyanaz a néhány buzgó ember ezerféle föladatot nem vállalhat. De -mint közkatona részt vehet a kulturmunkás a politikában, éppen úgy a politikus a kul- turmunká'ban. Jellemző, hogy mig politikusaink egyfor­ma energiával harcolnak hitért, kultúráért, kenyérért, fajért, addig a kulturmunkások egyrésze csak a nyelvi fronton „dolgozik", nem segíti, sőt néha keresztezi a politiku­sok küzdelmét a hitért, kenyérért. Az ilyen politikamentesség bűn a hiterkölcs és a ke­nyér ellen. Mit használ az, ha valaki pél­dául még beszél, ir ugyan magyarul, de hiterkölcs és kenyér dolgában sorstársai­nak ellenfeleihez szegődik és azokat szol­gálja? A politikusok nem bélpoklosok, akiket el kell kerülni a kulturmunkában. Nos, és vég­eredményében bajában mindenki mégis a politikusokhoz fordul segítségért. Érthetet­len éppen a vallásos és nemzeti alapon élő őslakosok néhány egyedének kardoskodása a politikamentesség mellett és müirtózása a politikától. Igaz, hogy a politika nem mindig a leg­finomabb szenvedélyekre apellál, de mi a lehetőség szerint tartjuk a keresztény er­kölcs diktálta színvonalat. Mint komoly el­lenzék nem is tehetünk egyebet. Erre kö­telez keresztény etikánk. Szívesen vesszük a bírálatot s tanulunk Is belőle. Nyílt ellenségeinket ismerjük. Csak a „vasárnapi magyarokkal, a négy- szemközti busuló hazafiakkal" nem va­gyunk egészen tisztábn. S itt Farkas Ist­ván múltkori figyelemreméltó cikkéből idé­zem ezt a találó részt: „A szociális ma­gyar jövő örökös kerékkötői ezek a mun- íkátlan, véletlen magyarok, akik minden hi­vatalos vagy félhivatalosnak látszó akarat előtt deferálnak, akik mindenütt és min­denkivel jóban szeretnek lenni, de akik. a kisebbségi sorsba temetett fajtájukért élő Áldozatot még gondolatban sem tudnak fölbukkanó vadkantól. A felelősséget csak utólag, de akkor annál stentoribb hangon vállalják, megvárják a tejfölt és igyekeznek leszedni." Az államellenesség vádja, amely miatt a kulturmunkások állítólag irtóznak a politi­kusoktól, már igen kopott. Mi nem pana- mázunk, vért, pénzt áldozunk, nem álmodo­zunk. Kenyér és jog jár népünknek elvföl­adás nélkül. Reális aktivisták vagyunk, túl a lojalitáson harcolunk egész népünk teljes boldogulásáért, törvényes eszközökkel a lélekárulás teljes kizárásával. Tudjuk, hogy a közeli községi választá­sokon a kenyérharc, a terror s a szemé­lyeskedés miatt készülnek majd politika- mentes, színtelen listák is. Belátjuk, hogy ez néhol, mint kisebb és szükséges rossz, el nem kerülhető. Az általános tétel azon­ban mégis áll, hogy a selmát ugyan meg­fizetik, de nem becsülik. A gerinces embert az ellenfél is értékeli. „A templom harmadik lerombolása" A zsidók tüntetnek Palesztina feldarabolása ellen Nyilvánosságra került az angol terv - 1940 január 1-én lép éleibe az ui államfelosztás Palesztina földién - Mit kapnak a zsidók és mit az arabok ? LONDON. — Az angol közvélemény a palesztinai kérdés hatása alatt áll. A la­pok ma reggel részletesen közlik a Palesz- tina-bizottság jelentését, amelyet a tegnapi minisztertanács elfogadott. A javaslat ér­telmében Anglia független szuverén zsidó államot ajánl föl a zsidóságnak, amely tag­ja lesz a népszövetségnek, saját parlament­tel, saját hadsereggel, flottával és légi flottával rendelkezik, demokratikus alkotmá­nya lesz és követei a világ valamennyi fővárosában, Angliához pedig szövetségi szerződés köti. Az önálló zsidó ország, amely az angol terv szerint az „Erez Iz­rael" nevet fogja viselni, 4000 négyzetki­lométeren terül el és a közeli években évenként 60.000 bevándorlót tud elhelyez­ni. Az uj állam alkotmánya 1940 január 1-én lépne életbe. Az araboknak független, szuverén arab államot ajánl az angol kormány. Az uj arab államot összekapcsolnák Transzjordá- niával és élére Emir Abdallah király ke­rülne. Az uj állam szintén tagja lesz a nép- szövetségnek és Zsidóországhoz hasonlóan szövetségi szerződés köti Angliáíuoz. Te­rülete 15.000 négyzetkilométer, ennek leg­nagyobb része azonban sivatag. Az ango­lok keskeny földsávot tartanának meg ma­guknak, amelyen Betlehem, Nazareth, Je­ruzsálem fekszik és amely Jaffádg nyúlik le. Mint a jelentés mondja, ez maradna Angliának és a kereszténységnek. Kivezető a zsákutcából A jelentés, amit a Palesztina-bizottság a kormányhoz beterjesztett s amelyet részle­tesen közölnek a mai angol lapok, 400 oldal terjedelmű és a jelenlegi viszonyok ismerte­tésén kívül a zsidók egész történetét magá­ban foglalja a száműzetéstől egészen a cio­nizmus keletkezéséig és a Balfour-deklará- cióig. A jelentést a kormány a parlament elé terjeszti, majd pedig a népszövetség elé ke­rül a kérdés. A legtöbb európai állam kö­zömbösen áll Palesztina fölosztásával kap­csolatban, az érdekelt államok közül Ame­rika kormánya előreláthatólag támogatni fogja az angol tervet, bár az amerikai köz­vélemény élesen szembefordul vele. Angol kormánykörök hangoztatják, hogy az objek­tivitás diktálja ezt a megoldást, mert a zsidó és arab nemzeti érdekeket nem sikerült másképen összeegyeztetni. A ma reggel ki­adott kormányjelentés megállapítja, hogy az arab és a zsidó nemzeti aspirációkat egyetlen állam keretében nem lehet közös nevezőre hozni és ezért az ország fölosztása jelenti az egyetlen lehetséges kivezető utat a zsákuccából. Az angol kormány éppen ezért megteszi a szükséges lépéseket a terv valóraváltásához. A terv megvalósításáig mindenesetre igyekezni fog a kormány a nyugalmat és a rendet fönntartani Paleszti­nában, de amennyiben nyugtalanságokra kerülne sor, a brit főbiztos átadja a hatalmat a katonai erők parancsnokának, ami a hadi­jog életbeléptetését vonná maga után. A kö­zel jövőben a kormány megtiltja a birtokel­adásokat, nehogy ezzel is megnehezítsék a fölosztással járó birtokjogi problémák meg­oldását és 1937 augusztusától 1938 márciu­sáig a zsidó bevándorlók számát 8000-ben állapítja meg. A két uj állam kormánya kö­zött szerződés fog létrejönni a kölcsönös ki­sebbségvédelem biztosításáról. 1940 január 1-ig egész Palesztina angol fennhatóság és közigazgatás alatt marad, az átmeneti időre azonban tanácstestületet jelölnek ki a kor­mány mellé. Ebben a testületben a zsidók és arabok képviselői egyaránt helyet foglalnak. Ha az arabok vagy a zsidók a nekik föl­ajánlott helyet a tanácstestületben nem fo­gadnák el, úgy ez a hely a másik felet illeti meg. ^ Cion „harmadik** elvesztése JERUZSÁLEM, — Jeruzsálemben a lakosság nyugodtan, de csalódottan fogadta a Palesztina felosztásáról szóló tervet. A legfelsőbb arab nemzeti tanács mára ülést hivott egybe, ame­lyen állást foglalnak a londoni tervvel kapcso­latban. A zsidók között sokkal nagyobb riadal­mat keltett a terv, mint az arabok között. Tö­megesen vonultak ki máma a zsidók a siralmak falához, ahol Cion elvesztését siratták, A zsidók általában azt hangoztatják, hogy az angol bi­zottság javaslata a templom harmadik lerombo­lását jelenti. A legnagyobb zsidó nemzetközi szervezet, a Jewish Agency és a cionista világ- szervezet londoni irodája ma tiltakozó nyilat­kozatot adott ki az angol kormány Palesztina- terve ellen. A tiltakozó iratban megállapítják, hogy az angol javaslat nincs összhangban a zsi­dóknak 1922-ben adott jogokkal. Mielőtt az an­gol javaslatot végrehajtanák, a népszövetségnek újból fel kell göngyölítenie az egész Palesztina- kérdést. A zsidók bevándorlási arányszámának korlátozásában pedig jogaik megsértését látják. Lázas tanácskozások Jeruzsálemben LONDON. — Sir A. Vauchope, Palesz­tina angol főbiztosa, ma Jeruzsálemben az arab és zsidó oppozició vezéreivel beható tanácskozásokat folytatott a Palesztina bi­zottság javaslatáról. A tanácskozások ered­ményéről egyelőre nem került nyilvános­ságra semmi. Ma délelőtt tanácskozásra ült össze az úgynevezett arab főtanács és az arab delegátusok álláspontját leszögezte az angol javaslattal szemben. Jelek szerint az arab állásfoglalás is el­utasító lesz. Az Evening Standard értesülése szerint a cionisták főkifogása a terv ellen az, hogy a független zsidó állam területe túlságosan kicsiny lenne. Kifogást emelnek az ellen is, hogy a Szucz-csatorna körüli te­rületet a terv az araboknak juttatná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom