Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-09 / 153. (4299.) szám
J XVI. évf. 153. (4299) szám ■ Pétitek ■ 1937 julius 9 Előfizetési ár» évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3-1 1. • • SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHfl. KULTÚRA, KENYER ÉS POLITIKAMENTESSÉG írta: PETRASEK ÁGOSTON, nemzetgyűlési képviselő Hogy nálunk a politikamentesség tulsá-1 hozni. A szociális valóságoktól úgy riad- s hanaoztatása a nemióakaratuak részé- nak vissza, mint a kocavadász a váratlanul gos hangoztatása a nemjóakaratuak részéről szintén politika, a jóakaratuak részéről pedig naivság, arról már Írtam. Hiszen általános választói jog mellett mindenki köteles szavazni, minden a parlament többségén fordul meg, a vallás, a kultúra s a kenyér kérdése is. Közismert továbbá, hogy a kormánypártok mindent elpolitizálnak, magukat az állammal azonosítják s az ellenzék az ő szemükben állambontó. Ezen adott tényekkel számolni kell. Értem, hogy a törvény betűje szerint nem szabad politizálni például templomban, kultúr egyletben, munkásszakszervezetben. (A politizálás fogalmáról ugyan lehetne érdekesen vitatkozni). De nem értem, miért lie vehetne aktív részt is a politikában — hiszen ha köteles szavazni, értenie is kell hozzá *—• a pap, a tanító, minden kultur- ember, á szakszervezeti munkás? Nem értem, hogy amikor az exponált politikusok rendszerint egyúttal a kultúráért és kenyérért is küzdenek nyíltan, miért fáznak any- nyira a politikától a kulturmunkások, miért akarják néhányan a politikusokat kizárni a kulturmunkából? Miért? Tudom, hogy ugyanaz a néhány buzgó ember ezerféle föladatot nem vállalhat. De -mint közkatona részt vehet a kulturmunkás a politikában, éppen úgy a politikus a kul- turmunká'ban. Jellemző, hogy mig politikusaink egyforma energiával harcolnak hitért, kultúráért, kenyérért, fajért, addig a kulturmunkások egyrésze csak a nyelvi fronton „dolgozik", nem segíti, sőt néha keresztezi a politikusok küzdelmét a hitért, kenyérért. Az ilyen politikamentesség bűn a hiterkölcs és a kenyér ellen. Mit használ az, ha valaki például még beszél, ir ugyan magyarul, de hiterkölcs és kenyér dolgában sorstársainak ellenfeleihez szegődik és azokat szolgálja? A politikusok nem bélpoklosok, akiket el kell kerülni a kulturmunkában. Nos, és végeredményében bajában mindenki mégis a politikusokhoz fordul segítségért. Érthetetlen éppen a vallásos és nemzeti alapon élő őslakosok néhány egyedének kardoskodása a politikamentesség mellett és müirtózása a politikától. Igaz, hogy a politika nem mindig a legfinomabb szenvedélyekre apellál, de mi a lehetőség szerint tartjuk a keresztény erkölcs diktálta színvonalat. Mint komoly ellenzék nem is tehetünk egyebet. Erre kötelez keresztény etikánk. Szívesen vesszük a bírálatot s tanulunk Is belőle. Nyílt ellenségeinket ismerjük. Csak a „vasárnapi magyarokkal, a négy- szemközti busuló hazafiakkal" nem vagyunk egészen tisztábn. S itt Farkas István múltkori figyelemreméltó cikkéből idézem ezt a találó részt: „A szociális magyar jövő örökös kerékkötői ezek a mun- íkátlan, véletlen magyarok, akik minden hivatalos vagy félhivatalosnak látszó akarat előtt deferálnak, akik mindenütt és mindenkivel jóban szeretnek lenni, de akik. a kisebbségi sorsba temetett fajtájukért élő Áldozatot még gondolatban sem tudnak fölbukkanó vadkantól. A felelősséget csak utólag, de akkor annál stentoribb hangon vállalják, megvárják a tejfölt és igyekeznek leszedni." Az államellenesség vádja, amely miatt a kulturmunkások állítólag irtóznak a politikusoktól, már igen kopott. Mi nem pana- mázunk, vért, pénzt áldozunk, nem álmodozunk. Kenyér és jog jár népünknek elvföladás nélkül. Reális aktivisták vagyunk, túl a lojalitáson harcolunk egész népünk teljes boldogulásáért, törvényes eszközökkel a lélekárulás teljes kizárásával. Tudjuk, hogy a közeli községi választásokon a kenyérharc, a terror s a személyeskedés miatt készülnek majd politika- mentes, színtelen listák is. Belátjuk, hogy ez néhol, mint kisebb és szükséges rossz, el nem kerülhető. Az általános tétel azonban mégis áll, hogy a selmát ugyan megfizetik, de nem becsülik. A gerinces embert az ellenfél is értékeli. „A templom harmadik lerombolása" A zsidók tüntetnek Palesztina feldarabolása ellen Nyilvánosságra került az angol terv - 1940 január 1-én lép éleibe az ui államfelosztás Palesztina földién - Mit kapnak a zsidók és mit az arabok ? LONDON. — Az angol közvélemény a palesztinai kérdés hatása alatt áll. A lapok ma reggel részletesen közlik a Palesz- tina-bizottság jelentését, amelyet a tegnapi minisztertanács elfogadott. A javaslat értelmében Anglia független szuverén zsidó államot ajánl föl a zsidóságnak, amely tagja lesz a népszövetségnek, saját parlamenttel, saját hadsereggel, flottával és légi flottával rendelkezik, demokratikus alkotmánya lesz és követei a világ valamennyi fővárosában, Angliához pedig szövetségi szerződés köti. Az önálló zsidó ország, amely az angol terv szerint az „Erez Izrael" nevet fogja viselni, 4000 négyzetkilométeren terül el és a közeli években évenként 60.000 bevándorlót tud elhelyezni. Az uj állam alkotmánya 1940 január 1-én lépne életbe. Az araboknak független, szuverén arab államot ajánl az angol kormány. Az uj arab államot összekapcsolnák Transzjordá- niával és élére Emir Abdallah király kerülne. Az uj állam szintén tagja lesz a nép- szövetségnek és Zsidóországhoz hasonlóan szövetségi szerződés köti Angliáíuoz. Területe 15.000 négyzetkilométer, ennek legnagyobb része azonban sivatag. Az angolok keskeny földsávot tartanának meg maguknak, amelyen Betlehem, Nazareth, Jeruzsálem fekszik és amely Jaffádg nyúlik le. Mint a jelentés mondja, ez maradna Angliának és a kereszténységnek. Kivezető a zsákutcából A jelentés, amit a Palesztina-bizottság a kormányhoz beterjesztett s amelyet részletesen közölnek a mai angol lapok, 400 oldal terjedelmű és a jelenlegi viszonyok ismertetésén kívül a zsidók egész történetét magában foglalja a száműzetéstől egészen a cionizmus keletkezéséig és a Balfour-deklará- cióig. A jelentést a kormány a parlament elé terjeszti, majd pedig a népszövetség elé kerül a kérdés. A legtöbb európai állam közömbösen áll Palesztina fölosztásával kapcsolatban, az érdekelt államok közül Amerika kormánya előreláthatólag támogatni fogja az angol tervet, bár az amerikai közvélemény élesen szembefordul vele. Angol kormánykörök hangoztatják, hogy az objektivitás diktálja ezt a megoldást, mert a zsidó és arab nemzeti érdekeket nem sikerült másképen összeegyeztetni. A ma reggel kiadott kormányjelentés megállapítja, hogy az arab és a zsidó nemzeti aspirációkat egyetlen állam keretében nem lehet közös nevezőre hozni és ezért az ország fölosztása jelenti az egyetlen lehetséges kivezető utat a zsákuccából. Az angol kormány éppen ezért megteszi a szükséges lépéseket a terv valóraváltásához. A terv megvalósításáig mindenesetre igyekezni fog a kormány a nyugalmat és a rendet fönntartani Palesztinában, de amennyiben nyugtalanságokra kerülne sor, a brit főbiztos átadja a hatalmat a katonai erők parancsnokának, ami a hadijog életbeléptetését vonná maga után. A közel jövőben a kormány megtiltja a birtokeladásokat, nehogy ezzel is megnehezítsék a fölosztással járó birtokjogi problémák megoldását és 1937 augusztusától 1938 márciusáig a zsidó bevándorlók számát 8000-ben állapítja meg. A két uj állam kormánya között szerződés fog létrejönni a kölcsönös kisebbségvédelem biztosításáról. 1940 január 1-ig egész Palesztina angol fennhatóság és közigazgatás alatt marad, az átmeneti időre azonban tanácstestületet jelölnek ki a kormány mellé. Ebben a testületben a zsidók és arabok képviselői egyaránt helyet foglalnak. Ha az arabok vagy a zsidók a nekik fölajánlott helyet a tanácstestületben nem fogadnák el, úgy ez a hely a másik felet illeti meg. ^ Cion „harmadik** elvesztése JERUZSÁLEM, — Jeruzsálemben a lakosság nyugodtan, de csalódottan fogadta a Palesztina felosztásáról szóló tervet. A legfelsőbb arab nemzeti tanács mára ülést hivott egybe, amelyen állást foglalnak a londoni tervvel kapcsolatban. A zsidók között sokkal nagyobb riadalmat keltett a terv, mint az arabok között. Tömegesen vonultak ki máma a zsidók a siralmak falához, ahol Cion elvesztését siratták, A zsidók általában azt hangoztatják, hogy az angol bizottság javaslata a templom harmadik lerombolását jelenti. A legnagyobb zsidó nemzetközi szervezet, a Jewish Agency és a cionista világ- szervezet londoni irodája ma tiltakozó nyilatkozatot adott ki az angol kormány Palesztina- terve ellen. A tiltakozó iratban megállapítják, hogy az angol javaslat nincs összhangban a zsidóknak 1922-ben adott jogokkal. Mielőtt az angol javaslatot végrehajtanák, a népszövetségnek újból fel kell göngyölítenie az egész Palesztina- kérdést. A zsidók bevándorlási arányszámának korlátozásában pedig jogaik megsértését látják. Lázas tanácskozások Jeruzsálemben LONDON. — Sir A. Vauchope, Palesztina angol főbiztosa, ma Jeruzsálemben az arab és zsidó oppozició vezéreivel beható tanácskozásokat folytatott a Palesztina bizottság javaslatáról. A tanácskozások eredményéről egyelőre nem került nyilvánosságra semmi. Ma délelőtt tanácskozásra ült össze az úgynevezett arab főtanács és az arab delegátusok álláspontját leszögezte az angol javaslattal szemben. Jelek szerint az arab állásfoglalás is elutasító lesz. Az Evening Standard értesülése szerint a cionisták főkifogása a terv ellen az, hogy a független zsidó állam területe túlságosan kicsiny lenne. Kifogást emelnek az ellen is, hogy a Szucz-csatorna körüli területet a terv az araboknak juttatná.