Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-08 / 152. (4298.) szám

<m^gm-Mag£ar-hirlab 1937 julius 8, csütörtök. Repülőgépek, ha éjjel találkoznak Kitünően sikerült a rendszeres óceánfuii repülőforgalom prőbarepülése Egy tízéves terv a megvalósulás stádiumában De Valera megtöri az akadályokat ■■ Lindbergh titokzatos utazásainak eredménye NEW YORK. — A „Caledonia" repülő­gép, amely Irlandból Ujfundlandba repült, útközben találkozott a „Clipper" nevű re­pülőgéppel, amely ugyanekkor ellenkező irányban repülte át az óceánt. Tegnap haj­nali négy órakor történt a találkozás és a hét repülőgép fedélzetéről, amelyek mint­egy száz kilométernyi távolságban voltak egymástól, üdvözlő táviratokat váltottak és közölték egymással az időjárás állását. Az Ujfundlandban levő Botwoodból már beérkezett a jelentés, hogy a „Caledonia" reggel 7 óra 6 perckor földet ért. A repü­lőgép 15 óra 9 perc alatt tette meg az utat az óceánon keresztül. A „Clipper" kedden délelőtt 10 óra 50 perckor érkezett meg az írországi Poynes repülőtérre. Ez a gép 12 óra 40 perc alatt repülte át az óceánt. Lindbergh sikere nyomában A fenti jelentés különös érdekességet kap, ha tudjuk, hogy ez volt az első próbarepülés a rendsze­res óceántuli repülőforgalom bevezeté­sében. A szabályos repülőjáratok ügyében tiz év óta fáradoznak a különféle érdekeltségek és a nagy terv most a megvalósulás stádiu­mába lépett. Tiz évvel ezelőtt repülte át Lindbergh az óceánt s jutott el leszállás nélkül Newyorkból Parisba és ez a nagy esemény szinte el'feledtette a már korábbi eredményes óceánrepülést, amely még 1919-ben történt. Ebben az évben Alcock és Brown angol repülők Ujfundlandból Ír­országba repültek, tehát ők voltak az elsők, akik az Atlanti óceánt átrepülték. Lind­bergh óriási sikere után merült fel először a terv, hogy rendszeres személyforgalmat A múlt év novemberében azután Lind­bergh váratlanul föltűnt Angliában és rövid idővel későbben Dublinban folyta­tott tárgyalásokat De Valérával. Néhány beavatotton kívül ekkor még senki sem tudta, hogy miről van szó. A valóságban pedig Lindbergh Trippe megbízásából jelentkezett Írország minisz­terelnökénél az Imperial Airways elnöké­nek társaságában és arra igyekezett ráven­ni De Valerát, hogy engedje át Írország egyik légi kikötőjét a tengerentúli légifor­galom céljaira. De Valerának rendkívül hizelgett a tu­dat, hogy megelőzheti nagy riválisát, Angliát és borsot törhet az angol kor­mány orra alá, ezért nyomban örömmel beleegyezett, hogy az Írországi Poynes- ben építsék meg a tengerentúli légifor­galom európai főbázisát. Későbben természetesen nem az írországi repülőtér lesz a végállomás, hanem a re­pülőjáratok Poynesből Southamptonon át részben Párisba, részben Lisszabon felé fognak közlekedni. Ugyanígy Amerikában az újfundlandi Bootwoodból Montrealon keresztül Newyorkba folytatják majd uf>* jukat a légijárat gépei. Lisszabon lesz a második nagy légi kikötő Európában, je-: lentősége idővel ugyanolyan nagy lesz, mint az írországi kikötőé. A lisszaboni re­pülőtér francia és német vezetés alatt fog állani. Közvetlen déli vonalat is létesítenek, amely az Azori szigeteken és a Bermuda szigeteken át fo'g Newyorkig vezetni. Ez a vonal jóval hosszabb, de bizonyos évsza­kokban kényelmesebb és veszélytelenebb. Harold Gray amerikai pilóta vezette a Clipper nevű gépet Ujfundlandból. Gray kétségtelenül az Egyesült Államok legjobb utasrepülőjének számit. Tizenöt év óta ál­landóan utasszállitógépeket vezet és több vakmerő utat tett meg, igy például Dél- amerikában az Andokon keresztül. A Cale- donia gépet, amely ugyanabban a percben indult útnak Írországból, Wilcockson volt angol hadirepülő vezette. Ez a pilóta 1924 óta dolgozik az Imperial Airways szolgá­latában és nemrégiben érte meg az egy­millió mérföld megtett ut jubileumát. . A próbarepülés tehát, kifogástalanul sikerült és szakkörökben arra számítanak, hogy ■ most már rövidesen megindul a rendszeres légi- forgalom a az Atlanti óceán északi részén. Á losonci református diákkonferencia tisztázta a „református összefogás" egyházi, nemzeti és társadalmi céljait „Az egyház nem nélkülözheti a nemzeti, kulturális és gazdasági föladatok megoldását** * ■ Szilassy az ifjúság föladatáról a gazdasági szervezésben bonyolítsanak le az Atlanti óceánon ke­resztül és e terv megvalósulása elsősorban Juan Terry Trippenek, a „Panamerican Air­ways" elnökének köszönhető. Ez a légiforgalmi társaság az „Imperial Airways“ társasággal karöltve fáradozik a rendszeres forgalom megszervezésén. Egy „íélénh" ember Tiz évvel ezelőtt, mikor Lindbergh út­nak indult Newyorkból Páris felé, Trippe még egészen fiatal, feltűnően félénk ember volt. Ami nem zárta ki azt, hogy az óriási akaraterejü ember már Lindbergh utjának sikere után rögtön megalapítsa a „Paname­rican Airways" társaságot, noha ez a hangzatos nevű vállalat akkor még nagyon kicsiny alaptőkével rendelkezett. Trippe főfeladatának tűzte ki a tengerentúli légi­forgalom megszervezését és tudjuk, hogy ez a terv kezdetben óriási nehézségekbe ütközött. 1928-ban a vállalat egyik na­gyobb repülőgépe megkezdte a rendszeres forgalmat Key West és Havanna között. A távolság e szakaszon mindössze 90 mér­föld, de a vállalkozás mégis óriási föltünést keltett. Trippe néhány jóbarátja — gazdag fiatalemberek, akikkel együtt végezte a Yale egyetemet —- pénzt adott a további légiforgalom kiépítésére. Lindbergh tanácsot ad A vállalat anyagilag tehát biztosítva volt és Trippe 1929-ben pompás ötlettel Lindberghet alkaljnazta alkalmi tanács­adónak évi 15.000 dollár fizetéssel. Ez az összeköttetés nagyon eredményes volt. Lindbergh nyomban lelkesedett Trip­pe terve iránt, hogy az Atlanti óceánon keresztül rendszeres repülőforgalmat épít­senek ki. Ő maga tájékozódott Londonban, Párisban és Berlinben, de ekkor kiderült, hogy az európai fővárosokban még koránt sincs meg a szükséges lelkesedés a nagy terv iránt. A vállalkozóknak várniok kellett jó né­hány esztendeig és egyelőre csak arra szo­rítkoztak, hogy a megfelelő jogokat bizto­sítsák maguknak. LOSONC. — (Saját tudósitónktól.) A refor- |i mátus diákifjuság losonci országos kongresszusa |r óriási erkölcsi siker melletti befejeződött. Lég- I \ utóbb beszámoltunk a kongresszus első napjának t eseményeiről. Most kiegészitőleg a következő- 1 két jelenthetjük. £ s A gácsi tanácskozás Az első nap délutánján a kongresszus résztve- ( vői külön vonattal Gácsra utaztak, megtekintették < a történelmi nevezetességű várat és annak nagy- * termében folytatták tanácskozásaikat. Ez alka- c lommal a „magyar református föladatok" téma- * körét vitatták meg. R* Vozáry Aladár tarto- mánygyülési képviselő kifejtette, hogy a magyar kálvinizmus életében vissza kell ál- 1 litani az egyházi és világi vezetők közti har­monikus kapcsolatot és ébren kell tartani a kálvinizmus magyar történelmi hivatásának ön­tudatát. A lelkésznek nem szabad csak hivatalnoknak len­nie, hanem vezetője kell, hogy legyen a népének, törődnie kell a nemzeti kérdésekkel anélkül, hogy politikával foglalkozzék. Ne legyen pártpolitikus, de a szószéken is tart­son lépést a mai kor életproblémáival. Ónody Zoltán, a prágai Magyar Akadémiku­sok Körének elnöke a főiskolás ifjúság kérdései­ről beszélt. Hangoztatta, hogy a magyar kálvi­nizmus jövője szempontjából szükség van egy öntudatos református szelle­mű vezető rétegre s ezért az egyháznak föl kell tartania a kapcsolatot a főiskolákon levő ifjúsággal. Dr. Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő örömének adott kifejezést, hogy a főiskolás ifjúság maga sürgeti a református összefogást. A beszédek hatása alatt a konferencia a követke­zőket határozta el: 1. Felkéri Sörös Béla teológiai igazgatót, hogy látogassa meg a főiskolákon lévő ifjúságot, hogy az összefogás annál inkább megszervezhető le­gyen. 2. Az ifjúsági problémák nyilvántartására és megtárgyalására az „összefogás" c. lapban ifjú­sági rovatot nyit. 3. Gondoskodik arról, hogy a főiskolai ifjú­ság és a losonci teológiai hallgatók között minél mélyebb kapcsolatok létesittessenek. Az egyház és a nemzet Ezután Nagy József teológiai m. tanár tartot­ta meg előadását. Gondolatokban gazdag elő­adáséiban arról beszélt, hogy a magyarság kér­dése exisztenciális kérdés. A reformátusság kérdése állandó önrevízió. A reformátusságban és magyarságban adott ki­váltságok (Gabe) pedig feladatokká (Auígabe) kell, hogy váljanak életünkben. Az egyház, mivel földi keretek között él, nem mellőzheti a nemzeti, kulturális és gazdasági feladatok megoldását. Igét csak valamely nem­zettestben lehet hirdetni. ■pBocskayt idézi: • I „Tiszteld azt, ami a másé, de ami a tied, azt * ne hagyd elveszni!" ' A magyarságnak a nyugati civilizáció és a keleti miszticizmus határmesgyéjén történelmi feladata van, amit csak úgy tudott eddig megvalósítani és úgy valósíthat meg a jövőben, ha Bocskay fenti hires testamentumát teszi magáévá. — Az elő­adás rendkivül mély benyomást kletett a nagy­számú hallgatóság soraiban. A diákkonferencia második napján, pénteken Czeglédy Pád, a barsi református egyházme­gye esperese összefoglalta a konferencia egyes csoportjai számára a bibliatanulmányozás anya­gát, gazdag lelkiépülést nyújtó bibliamagyarázat Az összefogás gazdasági programja: a szövetkezet keretében. Utána Novák Olga valíástanár a „bi- zodalmas hit"1 címen tartott előadást. Csekes Béláné, ref. lelkész neje a szolgálat módját, érté­két és szépségeit fejtegette. Tunyoghy Csapó András teológiai magántanár a közért való szol­gálat mink éntjéről értekezett. A kérdésre emberi tekintetből, mondotta, talán igy hangzik a vá­lasz: nem lehet és nem érdemes szolgálni, akár az egyházról, akár a nemzeti föladatokról van szó, de rádöbbenve felelősségünkre, Istentől nyert magas elkötelezettségünkre, ereznünk kell a szol­gálat, az elhívás kötelezettségét. Az igenlő fele­det Krisztuson keresztül érkezik hozzánk. Dr. Agyagásy Sándor garamvezekényi lel­kész, teológiai előadó az összefogás programját gyakorlati szempontból a kollektivum életében világította -meg. Az összefogás, úgymond, csak úgy képzelhető el, ha gyakorlati problémákat tud megoldani a gazdasági kapcsolatok kiépíté­sével s az egyéneknek munkaalkalmakhoz való juttatásával, a szövetkezeti rendszer felkarolá­sával, a kollektív munka egységes irányításával. Konta Károly lelkész, aki akadályoztatása miatt nem jelenhetett meg a konferencián, hoz­zászólását levélben küldötte meg s abban főleg a szövetkezetek produktív munkájára mutat- tott rá. Dr. Szilassy Béla szenátor annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a megindítandó mozgalomba bele kell vinni és építeni a „sáfár- ság" gondolatát. Gazdasági koncepciók e nélkül nincsenek. Felvetődik az a kérdés, hogy miért Husmérgezés, kolbászmérgezés, halmér­gezés vagy gombamérgezés előfordulásakor a gyorsan ható természetes „Ferenc József" keserüviz azonnali használata — egy vagy két pohárral —* rendkívül fontos segédesz­köz! Az orvosok ajánlják. 27 nem versenyképes a magyar — gazdasági téren — a más nemzetekkel? A mi magyar népünk is életrevaló, életképes. Bizonyítja az, hogy kül­földön sikeresen állják meg a helyüket. A baj ott van, hogy gazdasági téren és vonatkozásban nincs meg­szervezve a magyar kollektivum, A magyar értelmiségre vár az a feladat, hogy ezen a téren útmutatást nyújtson és a szervezés, az összetartás munkáját gazdasági téren is el­végezze. Az ifjúságnak kell ma megszervezni és leküz­deni azokat a pozíciókat, amelyek az életben való boldogulás feltételeit adják. A vita során nagyon sok életrevaló, termékeny (gondolat, indítvány m/erült fel, amelyek a nagy­jelentőségű^ kérdést minden oldalról megvilágí­tották. A tábortűz mellett Este 9 órakor a Vám melletti Szilassy-réten a tábortűz lobogó lángjai mellett adott találkozót egymásnak a konferencia és Losonc város kö­zönsége. A rendezőbizottság itt rendkivül érde­kes műsorról gondoskodott. Nagy József theol. m. tanár ismertette a protestáns külföldi és ma­gyar zeneköltészet fejlődését az egyes évszáza­dokban, melyek során a Theológusok Énekkara mutatta be a legjellegzetesebb egyházi énekeket. Ezeknek a sorát zárta le Reményik Sándor „Ige" cimü hatalmas költeménye, melyet Nagy József tanár zenésitett meg. A végső akkord A konferencia harmadik napján, vasárnap, az ünnepi istentisztelet után dr, Kenessey Kálmán meteorológus szerzett igazi lelki gyönyörűséget hallgatóságának ezzel az előadásával: „Milyen visszhangot adunk Isten igéjére?" A hangadó —- úgymond — Isten, a hang: a kijelentés. A vissz­hangnak legfontosabb feltétele az, hogy a vissz­hangot adó tökéletes harmóniában legyen azzal, aki a kijelentést adja. A hivő lélek azonnal re- zonál erre a hangra és azt megsokszorozza. Délután a konferencia résztvevői kirándultak a losonci erdőbe, ahol különböző megbeszélések folytak. ® Este fél 9 órakor vette kezdetét a bucsu-est, melynek keretében Csekes Béla lelkész, a „Re­formátus Világszemle" szerkesztője tartotta meg előadását. Nagyvonalú előadásában rámutatott arra, hogy erkölcs nélkül nem lehet élni s az a kommunizmus, mely minden erkölcs tiprója volt, ma már kezd visszatérni az erkölcsi normákhoz. Egyik szovjetnépbiztos uj tanulmányára utal, amelyben a régi társadalmi erkölcsök jelentősé­gét méltatja. Az összefogás nyomdokán haladók­nak is ezekből a régi forrásokból kell erőt merí­teniük. Az előadás után a konferencia előadói és hallgatói közül többen számoltak be egy-egy rövid felszólalásban a konferencián szerzett lelki impresszióikról. A lelkeknek Isten előtti meghó- 9 dolása, a hívek összedobbanása méltó visszhang­ba volt a helyesen és jól megrendezett ifjúsági | konferenciának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom