Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-08 / 152. (4298.) szám
1937 július 8, csütörtök. t>ra:gai-A\\g^arhirlae> A legújabb világpolitikai experimentum Károm részre oszflák Palesztinát % , Ónálló zsidó állam, Transjordániával egyesített arab állam és angol mandátum A Palesztina-bizottság fantasztikus terve • Az angolok nyugtalanságoktól tartanak LONDON, — (MTP) A birodalomnak nemcsak Spanyolország okoz gondot, hanem egyre jobban fokozódnak gondjai a távoli és közeli keleten is. Kétségtelen, jhogy a legtöbb gondot Abesszínia óta Palesztina okozta a világbirodalomnak. Angliában mindenki tisztában van azzal, hogy a Palesztina-kérdést valamilyen módon meg kell oldani. Hogy ez a megoldás nincs messze, azt tudni lehet már abból is, hogy az utóbbi hetekben állandóan megerősítést kaptak a jeruzsálemi és haifai katonai gami- zonok és a „Repulse" páncélos parancsot kapott, hogy Máltából azonnal induljon el Haifába. A londoni lapok a spanyol eseményeiknél sokkal élénkebb tálalásban foglalkoznak a Palesztinái bizottság jelentésével, amely a közeli napóikban nyilvánosságra fog kerülni. A bizottság javaslatot dolgozott ki az állandó paleszti- nai veszély leküzdésére, a javaslat szenzációs tartalmát egyelőre titokban tartották, de beavatott körökből meg lehetett udni belőle annyit, hogy az országot három részre akarják osztani. A feldarabolásra itélt ország A megoldás az lenne, hogy Palesztinát a következő három részre osztják: 1. független zsidó államra, amely magában foglalná Haifát, Tel- Avivot- Safedt, Akkot és iTberiast, ezenkívül egész Felső- és ALsógalileát, Jaffa kivételével az egész partvidéket, Jezreel völgyét, ahol a legnagyobb zsidótelepek vannak és amely az ország déli részéig nyúlik. 2. Angol, illetőleg nép- szövetségi mandátumra, amely Jeruzsálemből, Betlehemből, Nazarethből és egy korridorból állana, amely Jeruzsálemet Jaffávai összeköti és a déli sivatagon át a stratégiailag fontos Aka- báig nyúlik, amely a Vöröstenger északkeleti partján fekszik. 3. Az ország többi részét egyesítenék Transzjordániával és önálló arab államot konstruálnának belőle. Nyugatpalesztina, tehát az a terület, amelynek államjogi átszervezéséről szó van, 900.000 arab és 430.000 zsidó lakost számlál. Az uj átrendezés arab területen számos zsidót és zsidó területen mintegy negyedmillió arabot találna. Uj kínos kisebbségi problémák keletkezését nagyszabású áttelepítési akcióval hárítanák el és az uj arab állam erre a célra mintegy két millió fontos kölcsönt kap. Az áttelepítést az 1923—24-ben végrehajtott török-görög mintára hajtanák végre. A zsidó állam fővárosa előreláthatólag Tel Aviv lesz, ez a tiszta zsidó város, amelynek 140.000 lakosa van és a legutóbbi húsz év alatt épült fel. A kereskedelmpolitikailag legfontosabb kikötő, Haifa, szintén a zsidó államhoz tartozna, viszont a Tel Aviwal határos tisztán arab Jaffa, Palesztina régi fővárosa, az angol mandátumhoz kerülne. Haifa a Földközi tenger keleti partvidékének legnagyobb kikötője és Anglia szempontjából főleg az iraki petróleum miatt bir óriási jelentőséggel. Arab és zsidó ellenállás A teoretikusan jól elgondolt terv ellen úgy arab, mint zsidó részről heves ellenkezés nyilvánul meg. Valamennyi cionista szervezet az úgynevezett revizionistáktól egészen a szélső bal pártokig tiltakozó gyűléseket jelentettek be az angol terv ellen. Ugyanilyen álláspontot foglal el az ország arab lakossága is. De mig a zsidók általában látják bizonyos előnyeit a tervnek és a tiltakozásuk inkább elvi jelentőségű, addig az arabok előreláthatólag minden erejükkel küzdeni fognak a terv való- raváltása ellen, mert az ország földarabolása az arab érdekszféra jelentékeny megszakításét jelentené. Az angolok fel vannak készülve arra, hogy a terv megvalósítása nem fog simán menni és esetleg súlyos nyugtalanságok robbannak ki. Lengyelország Palesztina fóioszlatása ellen VARSÓ. —' Lengyel kormánykörökben a Palesztina fölosztásáról szóló angol javaslatot kedvezőtlenül Ítélik meg és a kormány eltökélt szándéka, hogy támogatni fogja a zsidókat a javaslat elleni harcban. Különösen két kormánylap foglalkozik élénken a kérdéssel és a ,,Czas“ megállapítja, hogy Lengyelország súlyos gazdasági és szociális helyzetén egyedül a tömegkivándorlás segíthetne. A zsidók kivándorlásának lehetőségét azonban Palesztina fölosztása lecsökkenti és a zsidó állam létesítésével a kérdés még távolról sem nevezhető megoldottnak. A lap megállapítja, hogy a terv kétségtelenül ellenállásra talál az angol közvélemény és a népszövetség részéről is. Lengyelország szükségét érzi, hogy ebben a vonatkozásban támogassa a zsidók követelését. Anglia nem nyújt be uj javaslatot a benemavatkozási bizottság elé TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON LONDON. —* Ma ismét minisztertanács volt, amelyen Éden beszámolt Van Zee- landdal folytatott tanácskozásairól és Amerika álláspontjáról a spanyol kérdésben. A külügyminiszter egyébként délután az alsóházban is fölszólalt és válaszolt egy hozzáintézett interpellációra. A munkáspárt szónoka ugyanis kérdést intézett hozzá, hogy az angol kormány milyen javaslatot készül a benemavatkozási bizottság pénteki ülése elé terjeszteni, amire Edén kijelentette, hogy az angol kormánynak nincs szándékában uj javaslattal lépni a benemavatkozási bizottság elé. A továbbiak folyamán (**) (**) Ünnepe volt a közelmúltban a magyar történetírásnak. Csendben zajlott le, minden sziporkázó görög- tüz nélkül, mint aminő az ünnepelt munkábamélyedt, eszményekvezérelte életének zajt, reklámot nem ismerő csendje volt. Az ünnep csendjét, keresetlen külsőségeit csak annak bensősége, melege múlta felül: nagyobbik családja, a hálás tanítványok lepték meg tanítómesterüket, Domanovszky Sándort, születésének hatvanadik fordulója alkalmából — emlékkönyvvel. Amikor Domanovszky Sándor a magyar művelődéstörténet tanszékét a budapesti egyetemen Békefi Rémig távozása (1911) után elfoglalta, a művelődéstörténet fogalma a Lamprecht-féle iskola tévutakra vitt tanaihoz fűződő tudományelméleti viták során már kikristályosodott volt azzá a tiszta fogalommá, aminek nagyjában ma is tekintjük s amely értelmezésében a művelődéstörténet nem jelent egy különálló, a történeti folyamatnak csak bizonyos sajátos felületeit felölelő tudományágazatot, hanem az egyes történelmi tudományok, illetőleg tudományágazatok (politikai-, gazdaság-, társadalom-, szellemtörténet stb.) által a maga különböző síkjaiban kielégítőképpen megmunkált fembíri múlt lehető egészének az összefoglalását lényemég kijelentette azt is, hogy nincsenek adatai arra nézve, hogy az önkéntesszálli- tási tilalom után Olaszország küldött volna önkénteseket Spanyolországba, Noel bakers kérdésére még kijelentette Edén, hogy arról sincs tudomása, hogy Olaszország repülőgépeket küldött volna Spanyol- országba, a római angol követ egyébként megkapta az utasításokat, hogy az olasz lapok vádjaival kapcsolatban, melyek szerint Anglia önkénteseket, fegyvert, muníciót és fegyvert szállított volna Spanyolországba, lépjen érintkezésbe az olasz külügyminisztériummal. Az alsóház mai ülésén Chamberlain miniszterelnök is felszólalt. ges vonásaiban — röviden: az egyetemes történetet s ezt ismét hol egészében (általános egyetemes tört.), hol időbeli vagy területi (nemzeti) elhatárolásaiban (középkori, újkori, vagy magyar, cseh, német művelődéstörténet). Ebben a fogalmazásában azonban a művelődéstörténet tulajdonképpen a történetírásnak a legmaga- sabbrendü formáját jelenti, amelynek művelésére kevesen, az egészen rertdkivüli tehetségek, a választottak lehetnek csak hivatottak. Művelésnek módja is a maga teljességében éppen olyan kevéssé tanítható, mint amennyire el nem tanulható. Taníthatók ellenben és elsajátíthatók művelésének előfeltételei: a fö!tétlen kritikai módszeresség, amint azt az egyes történeti diszciplínák kiképezték és az utóbbiak eredményeinek e kritikai módszerességén alapuló egybevetése. S végül: müvelhetésének megvannak a sajátos tárgyi követelményei is: a különböző történeti tudományágak kielégítő fejlettsége s az általuk feltárt megismerés kellő gazdagsága és sokoldalúsága. A világháború előestéjén magyar talajon a művelődéstörténetnek ilyetén felfogása még meglehetősen ismeretlen és művelődéstörténeti kutatásunk elkülönült, ágazatként inkább csak a művelődés külső megnyilvánulásainak, a szokásoknak, erkölcsöknek, ruházatnak, az anyagi kultúra technikai oldalainak, vagy éppen csak eszközeinek a leírásában találja hivatását Ennek megfelelően nem annyira a jellegzetest, a lényeget, mint inkább az „érdekes“-et, a kuriozitást keresi. Viszont el kell ismernünk azt is, hogy nálunk ekkor még tulajdonképpen hiányoztak a szó mai értelmében vett művelődéstörténeti összefoglalásnak a tárgyi előfeltételei. A magyar történetírás a világháborúig túlnyomórészt csak a politikai, az államtörténet művelésére szorítkozott. Találkozunk ugyan már ebben a korszákban is mintaszerűen kimagasló teljesítményekkel mind a társadalomtörténet (Tagányi, Erdélyi: Szekfü: Serviensek ...), mind a gazdaság- történet (Tagányi: Földközösség; Kováts Ferenc várostörténeti s kereskedelemtörténeti munkái; Domanovszky: Harmincadvám), mind pedig az intézmény- történet (Hajnik) terén, — mindezek a munkák azonban minden kimagasló voltuk mellett is csak szórványos kezdeményezések. Törzsökük fáján azonban pusztán csak serkentő példájuk nyomán egyelőre még nem lombosodott volt ki a speciális részletkutatásnak az a terebélyes koronája, amely az államtörténet mellett a gazdaság-, társadalom-, szellemtörténeti kutatásnak is az életképes meggyökeresedését jelenthette volna. Domanovszky Sándor tanári, tudósképző munkássága ezen a ponton illeszkedik befolyásoló hatással a magyar történetírás fejlődésébe. Az igazi történetíró tárgyilagos ítéletével és valóságérzékével helyesen ismerte fel, hogy a meglévő szervi bajok, fogyatékosságok mellett egy ember, máról holnapra a semmiből nem varázsolhatja elő a magyar művelődéstörténetet, hogy itt csak irányított, szervezett munka segíthet, amelynek legfeljebb ha egy-két évtized múltán érik be termése. Itt, ebben rejlik a tudománytörténeti jelentősége Domanovszky Sándor elhatározásának, amikor a budapesti egyetem magyar művelődéstörténeti tanszékén tudományos nevelőmunkásságának egyik legfontosabb feladatát azoknak a történeti diszciplínáknak a céltudatos istápolásában találta meg, amelyek kivül estek a politikai történet keretein, viszont az egyetem tudósképző üzemében önálló tanszékkel, sőt jobbára még csak egy magántanárral sem rendelkeztek. A szemináriumi gyakorlatok, a doktori értekezések tárgyául kijelölt kérdések révén Domanovszky Sándor monografikusán elhatárolt részletkutatások keretében következetes céltudatossággal irányítja tanítványai figyelmét hol a társadalom-, hol a gazdaság-, hol az intézmény- (közigazgatás-) történet területére. <—■■ Egyelőre a távolabbi jövőbe eső egyéni fejlődésre bízva, vájjon tanítványai a különleges részlettanulmányokon keresztül felemelkednek-e a művelődéstörténeti összefoglalás magasabb régióiba, igen helyesen megelégedett azzal, hogy tanítványait megismertesse az emlitett tudományágak különleges forrásanyagával, az annak helyes értelmezéséhez vezető kritikai módszerrel és ilymódon a szakképzett kutatóknak mentői nagyobb sorát jegyezve el ezekkel az addig kevéssé müveit tudományágakkal, azokat eleven élettel töltse el. Tanítványai megértették. Immár egy negyedszázadra , Egy tanári jubileumra — Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése ünnepének hatvanadik fordulójára — (Budapest, Kir. Magyar Egyet. Nyomda, 1937. 726 1.) Pattanásai és tisztátalan arcbőre elkeserítették 6 hetes Kruschen-kura után — pompás I arcbőr. Az alanti levél írónőjét nagyon elkeserít tették az arcán keletkező pattanások és foltok. Természetesen minden lehetőt kipróbált, hogy ezektől megszabaduljon és végre felfedezte az igazi szert, amely újra visszaadta kifogástalan arcbőrét. A következőket írja erről: „Az utóbbi két évben arcomat pattanások lepték el és tisztátalan lett. Ugyanez történt a karomon és nyakamon. Kísérleteztem mindenféle növénykivonattal, krém-, mel, amelyet csak beszerezhettem, de a legcsekélyebb eredmény sem mutatkozott. Szerencsére elhatároztam, hogy kísérletet teszek a Kruschen-sóval és túlzás nélkül mondom, hogy 6 hét alatt megtisztult az arcom és azóta nyoma sincs az előző tisz- tátalanságoknak. Minden reggel rendszeresen szedem a Kruschen-sót és nem is szeretném nélkülözni azt. I. A.-né.“ Pattanások és általában tisztátalan arcbőr rendszerint a belső szervek renyhe működésének a következményei, mert a testből ennek folytán nem választódnak ki a felesleges anyagok. A Kruschen-só a belső szerveket normális és egészséges működésre készteti, ami által a tisztátalanságok rendszeresen és teljesen kiválasztódnak a testből. lb32 visszanyúló tudományos nevelőmunkásságán visszatekintve, Domanovszky Sándor örömmel láthatja célkitűzései beteljesedését. A magyar társadalom-, gazdaság-, közigazgatástörténet rendszeres és egyben módszeres művelése ma már eleven valóság. S hogy e tudományágak első fellendülésének érdeme Domanovszky Sándor irányitó tevékenységéhez fűződik, annak a tiszteletére kiadott emlékkönyv a beszédes bizonyítéka: az itt egybefonódó nevek voltak és maradnak az első fellendülés hordozói. Az emlékkönyv ez ünnepi számottevése alkalmából őszinte örömmel üdvözöljük mi szlovenszkói magyarok is az ünnepeltet. Köszöntjük a volt pozsonyi állami főreáliskola egykori fiatal történettanárát, köszöntjük a Szepesség múltjának kutatóját, de köszöntjük mi is a magyar történetírás nevelőmesterét. Amit nevelőmunkájával a magyar művelődésnek, a magyar történettudománynak adott, adta nekünk is, adta a kisebbségi magyarság történetírásának is. Sőt, számunkra ez még talán nagyobb, drágább érték. A kisebbségi történetírás munkaterülete ugyanis mindenkor legjavarészében a helytörténetírás területére esik. Utóbbi művelése pedig, a politikai történettel csak laza össze-, függésben, főképpen a társadalom-, gazdaság-, köz- igazgatás- (intézmény-), művészet- és szellemtörténet keretébe eső problémák láncolatát adja. Amennyire őszinte örömmel találjuk tehát Domanovszky tanítványainak sorában a trencséni Kniezsa István, a Besztercebánya, polgári magyarságát képviselő Kossányi Béla, Mályusz Elemér s Paulinyi Oszkár, a szepességi .Kumorovitz Lajos és a kassai Váczy Péter személyében a szlovenszkói magyarságnak a határon túlra szakadt képviselőit, annyira hőn óhajtjuk, hogy mind a mesternek, mind a tanítványoknak a munkáin indulva, kisebbségi történetírásunk is majd mihamarább megtalálná e tudományos iskolával a megtermékenyítő kapcsolatot. Fölrobbantotta önmagái egy életunt kassai építész KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Kassa közelében levő Furcsa-erdőben gombaszedő gyermekek az egyik bokor mellett teljesen feloszlott állapotban levő emberi hullarészeket találtak. Egy férfiholttest néhány szétroncsolt darabját lelték meg. Elmondták a dolgot a közeli rendőrnek, aki jelentést tett a borzalmas leletről a rendőrségnek s onnan hamarosan rendőri bizottság szállt ki a helyszínre. A bizottság a beállott sötétség miatt reflektorfénnyel kutatta át az erdőt s nem messze a gyermekek leletétől megtalálták a koponyát és az áldozat többi testrészét is. A bizottsággal megjelent orvos megállapította, hogy már hosszabb hetek óta feküdhetett a holttest az erdőben. Rövid keresés után egy kabátdarabot találtak s annak zsebében egy sértetlenül maradt bucslevelet. Ebből megállapították, hogy a holtest Csizmadia István 40 esztendős kassai építkezési vállalkozóval azonos. A szerencsétlen ember múlt év áprilisában a chvalabohai útépítésnél kapott állást, de sora rendkívül rosszul ment. Júniusban otthagyta a munkát és azóta nem látták. A bizottság meg állapította, hogy az életunt dinamitpatronnal végzett magával. Az erdőben rókalyukat vájt ki, ott elhelyezte a dina- mitpatront, majd ráfeküdt és a gyűjtő zsinórt meggyujtotta. A robbanás ereje teljesen szétszakította testét. A megtalált búcsúlevélben az életunt építész családjától bocsánatot kér tettéért, bejelenti, hogy kilátástalannak látja jövőjét, nagyon fáradt mar, megunta a küzdelmet s inkább yégez magÁvah
