Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-04 / 150. (4296.) szám

f •qoujaso *i ‘n«d JvanyozNOíia •jfAfn^asjg; l,j ‘bjj ►snpj eiZBtuzisg íqauii&so ‘ia? WPS :vaayoxsaza iriJBSBA ‘'IIIA ‘®íl»z wq jpSng :auos>;ua ‘‘IIIA ‘wwv j?^sbI3 :VdHVOANVaV UBApmpasjg s*a ‘bjjuou Bizeuizisg |raoiyrao‘Y ‘‘TTT ‘jjrureqiA Áqajax íüroccpra -r>X ‘'I Bpurjnj íqonq&SQ ‘'in ‘í!Pnf qoqag taáfjedg ‘g ‘Bqisznsz sbjibjzq íáys ►Í{odi "i ‘bubjv qoiAoqUBf íSpsíjodii ‘‘m ‘ajiui qoiAoquBf ÍBfjuroog* t*n <BIn^9 •BJBfl tajoQ ‘*ai ‘aqiiPN sojqa ÍAmoszog ‘ AI <n?H°Z lqB»S íonosoq ‘m 'P ‘JoP“?S soqy qosjJBg íi^Afnq&SJj ‘m "p jszpp zaadoqojg ÍB&pjj ‘o j ‘bíjij?!}! ^pSjoj :yaayoxNyw3A9 KPinuei ieiosfs; fiuaia •rS-p-ij *•[ •mnrSfpoj! prnpu ‘pqipn qoBSjoj ‘.iba -f napáig ‘'o *u mni.o ‘9jzsBq *f bizbuxztsq :vaayozMoaa •BA9q ‘‘o -j *5[ei -S[od ‘bupw UJ3M :yaayoANVHv •sopjjunpjr £-o ’n *q8i ‘joqix hO-Pi tauosoq 4,o in 'uthiS[Éoi qasjjBg •*vaayoxNyw3AO HPinuei |e|Oi|S! u?6|odi9 !iun|Z9uui!9 •qojjpf BqA’jpjzso qipEÁ'DBq S9 BqBjoqs; apAjara Ag’oq ‘jujajunjjaj qapsjfajaí »u ap ‘qunjaA afjozoq qqoja puliéra ‘pAuampaja EA’uBAjiAuoziq aq ajpjnq uiau Sara iqy •qauzsaj qozaqjuajar Sjuxb hjnfSoj tujb^ajoj sa psajzoq JjBupjosAau spjqqorSfoi B qnfpzaqSaux UBqqumuEzs ibw paBasosaip qpjnnBj oí b Bbjia sa Bbzsjo bssbj ppsq ‘qqop janira jaAuarapaoa jjojoAhbajiAo -oziq jmjaj Bara jjojbíjj 'jBABÍAiresapa ABba jba-BíSssapa jodejprapAaj b bjb bssbjt ap *wo3eq jAuBAjiAuozjq oaAjira ABoq ‘pJAisaeq gjzsaqoazs b nodBjozapAaj aíjozoq jBABeraspj nAuBAjiAn -oziq qqof napáira jjazg ♦jnjosjospj qunBoj jaq -aAAnpqraojBjnf joqBjjoAOÍ qnisoBq soob( wozgq qojBABBinspj b jjozoq qazg •aqAAnpqAnBjra zb qaujaqjtuaqaq npídeje qnAoBAjiAnozrq qpjn IfJOSAan b qenqojeABemspj s qnnqozB íreq 'BÍdBi ^ojbABbj^ si^ b qníBoj injozoq sí jsoni ‘UBjn sejzsopjAuBAjiAnozrq lAapj b )nnn ‘ABfj •qanjnxaq BqnpjeBznoaq b 'ejjojni 'BajiAh ()qanj)aja)nT!4Pj“ jBqnAnBAjjAnozrq jbjj ubbbj b Á6oq ‘hbAjo qnjBzAjfjzso sonnjBjjB qan -qisjB ‘qojnnBj pjBÍ BqqoAjBjzso osjb iranizBnroiS sa Bqqfjoqs; usBjod b qoze sa bba qnsajjajj rao.req qqaíjajBaj jnApj naqasaABa qanqpjs ‘qpj -mre) iBjoqsi iraap zb qozy qnjaq BqBpreBjsnza zb zb ‘nBA asajjaq jaq jnApj nonnjpj b qanppt sa BqfpjBBAnBiB zb 'hba sí asajjaq ABa jjajpm qojBzAjfjzso onnjpi b qaniqs ‘tiBqBpjBBjnfraaAB b zb ‘hba BAnBAjiAnoziq saABa^nizs qanpjy *Jb( BqBjoqsi jbABbiu raan pjB ‘sí jzy *q?jp JbABbhi iqB ‘qnnzsaAjaj jpjnapnira aqAAnoqAirejB zy •aqAAnojjAuBre zb pjejba aq jaqjnjaq pajjara qapjaqoj naAjira ABoq 'raajijraaBani jsojy •jBABBUisiq qqBSBinpBjozsflaj b jjoa pj nsqBJ 'Oq BjsizBiiraiBsiq A6ba ‘sfjoqsi iJfBjod ABba nn '3ja ABoq 'aAjpjpjoBara naqAAnoqAuBjB zb naq -qa naABaj ppepj qaAau qoqfipsiq JBABera qqoí -6ajsa6aj b inai b(6oj aq naqAajaj napúim aqAAnoq 'Aubjb A6a ABoq 'EjzoJBjEqja BÍisaeq ojzsaqjazs qBnBfdBi qoreABBjy srjj b ‘qojBÍpnj jmjy IBqBjjojzsBjnm b qBÍjojod A6oq ‘qpiuaqojp jjaq nBqsBpnB) 'nBqBqmun sí jbjbAu b qanqazg ‘Jjej 'dsq sí jaqosojo ap 'pqasaABa qBsaman Anoziq qpjB ‘qBnnBA sí qouBAjo ‘sonÍBg -uba qnsaABa Bdnsa ‘qBjzofijop nBSBrajBÖJOzs A6oq 'qBÍjBq 'pnora naqzsnq qiqB 'jjobbAjo qajajzoq qBmreyy •qBnpiaBqBA jjba-bajba b jaqpnaAJo lopnajzsa zb anoqo) pssBjnnBj sajajnsaaq pjB ‘qpip nap 'inra asm jojdBnJBSBA ‘jBqoAnBAjiAnoziq iBaA 'Aa zb nj qspojzso nojBqraozs íreqqBjoqsi zy jgqiaatuoimausjaÁfi dazsSpjin ppDsqnXuoq maa^j o |zso foqoqapupÍD fut$aui isopq soupp ■» oipiosaau qoqptppf o tsoupciiq fipzsáo zsafia zo sa isopq soupp l oqpfppjp^zuojq sa -fsnza ‘-Xuozo ‘-fupwaAfl aXuoqXuozo zo aq — UZ — Ctnoszon Aajfa®3 *9P9I pzjpj^sauiq A3a jujw ‘japö^^j qmiBjiJoqaq qaAjajy ‘qajaff^ sojcuuBq sapuaso V j^psBuya pioz y *P9jaj zuoa sí spoi S^oi 30 izfiqpjjBsO d^zs ‘Ajq P9J3J pnjui za ‘zuoa púira zg ju^jaaui Bunpsj-ji b AfH z?q napaj jBpppu AJ8a upjn XSba 4U3J9J B juqBj jujq q^ujajazs ASba (Jupunpsi}! b draoq b upje; ASba áqauzpjagjaq qazy zb joh Sjppja soqraoj snp b upjBj ASba jqBuzpAuBj qoqozuj. b uaAjaui ‘u^juojy Bunpsr^i b Sjaj^j B upjBj A3ba 4qauzoq9n®s3 |9qBjsp ‘qauaSuuaq qaoiqjg 69 qaui^S ‘q*BAj93 na[3J qaApra ‘qBiBsaora b upjBj ASba éqBidSnq qaiu^S adjoj uaqqaAjajv ^josBppu b upjBj ASba iqpuoqBS nzspjBqAuBJy zb joqspjBJB ASba ;,qBjn S9SujiBqs3B>J ‘spppqB zb ubjbx izí>q9JlBsO d^zg ‘P9jaj zuoa ASn uiaSua Ajojy iqojij b zb jaqaj JW (jraaqau jaSajfaJ jiui uoffBA •qajajazs ASfj jaApui ‘qoASpA upjn iíjajy ‘japjoj qnjBP b jzy oaq^jaqaq bíjjbj BunpAguM b sa s;>j 'waaiQioiazs , "BAJBzsA^un ‘s^Aa gj; ‘ba^ zopjSuoj •juuaqxd uasapuasa upuaojBSozyq e sg ‘ruuaj pBq-BZS j^uisi bujoa jjajajazs }jaj\[ íjajaqzsaj quso sjSVra ‘siS^ra aAjzs b afl ‘jaqazaA Au^Sazs B qpjjojupq raas JJbsjpX •Buoqjjo p zb jjaj BqjijBq sosopjpjoz ‘Bqqoqqad jjojnjj9f ‘Saiara b jjnjaqag *iui3ara qpjaA siq b najaqja usSopjog ‘jAupSazs b Sara ’bjSoj BAuBajsiq qpd y UpjB} ajqazaq qqof ‘uoASbu jpaApj a(j IjpjBq B bajba ‘jjopoSJaA qajaA y •Bjpijo; b jjrnuis zpq Sajara Bqnd ASg ‘Bjpaan zb Mipzsaj juiSara Joqjui jazsASg IjpjosaBA uasapuasa jbszjoui sp jBqoSBjy IjjBzsaj BjBaan zb uasapuasa JoquaAjj •ajsaj jojbubjttí « %T9 qpwA ^ ‘ajsa zb jjipzsaj Bq ‘qBjpnjB jBSjpx •jujndaj uasapuasa uaqSpj b Srpad A3b\ ‘jujq upuJOjBsazpq sbSbui b gajaJazg 'jpjBjll jpXuaq b s ‘jaq^d b anaJazg IpSpsStA qujj b ajjajazs qpJaA y Ujyzsjaj zaqqaqajaA B jBjjjjpAuaq B sg jipqisznra bíejíb Ipd pApjuaqraazs VJ •juara Bqpjoqsj zb Bqsanu rappjA 5jog *juejBpo upaan zb jAjoj jajp Sta uoASb^ •aspSoasaisa rapptA b qiBUiBSjpj juirI ‘aspjjpATjs 19ZS B jqau Ijoa qqasaApaM IjoAns 19ZS Sapiq b ipjpjajzpq b jog *gn jBzssoqduu JoqAjo uojajzpq sbSbxu y íjajaqzsaj Agn 3aizs ‘qBjgpzs ajjajjaui bh ‘jaqajaA Au9Sazs B qpjjojupq jbsjpx Ipfapi ajjojjo; uo^ajzpq sbSbui Agg ‘q-^iaA bajp ASa ;joa uuqjBdBsa uaAji ASg •qBujpuisa jprajpj ASbu ‘ojgaqisjnj sg ‘qBujjpzs jnjsojBdBso ‘jass9gjasaisa rappjÁ •uaS9 soqjaj ‘sojod ‘sojsnj isojpAjnM ‘uaq9pjA b qBsa uiau ‘^buuba sí UBqsoJBA •Buoqjjo o zb qraoj ‘afopjnj B J9raazg :Bfqraoj qpj i[9zsjn ‘af^raazs jnisaog ’jaSaja ‘uozaui b ‘uaj9j b juiq ?ujpi ‘jaqajaA BuiBq b aASn qajuarasi '93H3A SÍM V inap'SfA <S9A? 81 ‘üSjbjv Jojupg 4iqoASBA bajb ap íbí ‘ureij ua zb jjnuijg^ IjoSoASbj uasaAufj dBu íjaSSaj y „jjBuiBij i9JjoSaiu ‘juBpuoui uiopnji raas jg“ (^sojBŰpq Ajo ASBA*jJ9iy“ :aJ9Ajsal u ppJ?M 19uiojo zb íjaj BqujBA pÍEin uaqig ‘j9JaAjsa; b Bfjpj ‘9j[b z’b qijiAuig ‘uaq^uqajpj ASbu jsoui jjof zaq9J9Ajsáx ‘uaqppaaso ASbu b jAuaSaz9 qBjjoqnASSaw •uBqpij ;9uiojo íjaqjaj uiau jpra jjajy ‘uBqBjojBd b jaj isajaq J9J9Ajsax 'bojb zb sarajajpi ajuizs jojqaAuuoq y ‘BfjTJoq loAjpj ajaqaj jpajB pu y ^qojuf.q uauuj Siuib ‘SippB Jpjos uojJBA** ‘zoqpjÍB zb ASara jaqqasadpi ussbi •jjBzsiq pu b sa qijiAuiq BfBjfy ‘íjtSara uasapuosa dazs pjnB zy ■jpqjnj jsora dp afjpjos 9jub zy ‘jn ou sozsbAS ap ‘aqzsnq uBqpjnB zy •bjTbj aq jjoSoqoJ 9jnB ajaqag ‘BfndBq b bajiAu qBUBjojEd ASbu ASg ’VANV NV3VX90030a A93 iwsvai XOUVADVN SI>1 — nz — — 210 — dékoHoia IRTA: BÁTORIIRÉN Kutykurutv Jankó kikémlelt az iszapból, hogy elég meleg van-e már. Bizony, sely­mes volt már a levegő napsugártól, szellő­től, fiiszagtól, igy hát boldogan elkiáltotta magát: Kuty-kuruty, kunuty-kuty! Több se kellett a békanépségnek. Ugrot­tak ki ők is az iszapból: — Brekeke, bre-ke-ke! — válaszolták boldogan. Ettől kezdve ihangos lett a tópart a béka- nótát A. Haragudtak is a halak, hogy a bé­kák nem hagyták átadni őket. Három kis hal el is ment- Kaitykuruty Jankóihoz: — Hagyjátok abba ezt a zenebonát! De hiába volt minden, a békák szünet nélkül fújták a maguk nótáját. Bosszút esküdtek erre a .halak. Mind egy szálig kivonultak a, tóból. Amint az utolsó hal is elhagyta a partot, a tó ie meg­indult utánuk: Nem élhetek nélkületek, megyek én is ti veletek! ezt csobogta. A békák ott maradtak a szárazon. A nap keményre égette a földet, olyan keményre, hogy a lábuk is majd eltörött rajta. Szid­ták a halakat, de bizony ettől nem lett jjobb a Tégi tófenék. Egy reggel aztán igy szólt Kutykuruty Jankó a többiekhez: — Uj hazát kellene keresnünk! örültek a békák ennek a bölcs beszéd­nek, Nyakukba akasztották tarisznyájukat 8 elindultak az orruk után. Mentek, mendegéltek, egyszeresük egy erdő széléhez értek. Az erdőben jó hüs volt a föld. örültek a békák, mert a hosszú utón a száraz, göröncsös föld feltörte a lábukat. De még jobban örültek, mikor Kutykuruty Jankó boldogan felkiáltott: — Nini! Egy gyönyörű forrás! A békák odasereglettek. A mohával be­nőtt kövek közül bugyogott ez a vizforrás, olyan bőségesen, hogy az egész környéket ibár&onyipu.bára öntözte. — Ez lesz az uj hazánk! — kiáltották a békák boldogan. Mindjárt hozzá is láttak a letelepedés­ihez. Falevelekből sátrakat építettek a nem­sokára egész békaváros kerítette be a for­rást. El is fáradtak szegény békák a sok munkában. De akármiyen fáradtak voltak is, napszálltakor boldogon hangzott fel a békák éneke: — Kuty-kuruty, brekeke! De alighogy 'rázendítettek, egy madár faúrge&on rájuk kiáltott a aDagaeíból; — Nem hallgattok el! A békák rá se bederitettek, tovább fúj­ták a nótájukat, de ekkor egy harkály szállt le közéjük: — Hogy meritek zavarni ez erdő csönd­jét és a madarak álmát?! Takarodjatok innen, ez a madarok birodalma. Szegény békák még jóformán ki sem nyújtózkodhattak, máris el akarták kerget­ni őket. Bizony, egyikük se mozdult. Lesz, ami lesz, gondolták. — No várjatok csak! — fenyegette őket a harkály. — Elhívom a gólyákat, azok majd ellátják a bajotokat! Megijedtek nagyon a békák, ennek már fele se tréfa. Azon nyomban fölkerekedtek, fölszedték a sátorfájukat. Sírtak-ríttak a nagy szomorúságtól: hova legyenek? merre menjenek? De hiába volt minden, nekivág­tak hát a nagyvilágnak. Busán mentek mendegéltek, észre se vet­ték, hogy a forrás utánuk ment, csak mi­kor már messze kint jártak az erdőből. Ak­kor is csak úgy, hogy egy szarkaláb nagyot köszönt a feléje csörgedező forrásnak. Er­re a vidám hangra fordultak meg a békák s majd kibújtak bőrükből, mikor kedves barátjukat, az erdei forrást meglátták: Elbúcsúztam én az erdő közepétől: nem élhetek én már békanóta nélkül! ezt csobogta feléjük vidáman. A békáknak se kellett több. Olyan vig bokázásba kezdtek, hogy csak úgy rengett a fűszál a lábuk alatt. De nem soká ren­gett, mert a kis forrás tóvá szélesedett a mezőn 8 elöntötte a fűszálakat is. Azóta is itt élnek boldogan. De szebb békakurutyolást nem is lehet hallani sehol a világon, mint ebben a tóban* JÁTÉK HÁBORÚSDI Ha több gyerek van együtt, Igen mulat­ságos játék a háborúsdi. A társaság két tá­borra oszlik és valami látható jellel kell megkülönböztetni az ellenséges csapatokat* A játékvezető — aki egyben bíró is — lab­dát dob fel és ezzel folyik a játék. Aki elkaparintja a labdát, igyekszik megdobni vele egy ellenséget. Az eltalált játékos ki­áll. A játék addig tart., míg egy csapat ptol- eó emberét is ©1 nem találják,, —— ■. u'n..i 1 — 215 — TÜNDÉRMESE. Volt egyszer, hol nem volt, Messze, messze tájon Gyémánt-palotában Szép királykisasszony. Arany volt a haja, Gyémánt a ruhája, Ragyogó az arca, Fején koronácska. De a szive kő volt, Mindenkit megbántott, Királyi anyjának Szót sosem fogadott. Büntették is érte, De az semmit sem ért, S egyszer a szép lánynak Megjelent egy tündér. „Szép királykisasszony! A szived kőből van, Magad is légy kővé!“ Kővé Is lett nyomban. Szegény édesanyja Úgy talált ott rája, Az egek urához Imádsága szállá. Neki is megjelent Ismét az a tündér, „Látom, hogy sok könnyet Ejtesz a lányodért, Nesze ez a korsó, Ha könnyeddel telve, Mosd vele a szobrot, S lányod látod élve.* Meg Is tévé a jó anya, S nagy csodálatára, Óh, szent uranifia! Lánya feltámada. Volt nagy ölelkezés, Amint lányát látta, Egymás karjaiban, - Anya é« leánya. A királykisasszony Szive már most Jó volt, Szeretett mindenkit, Senkit sosem bántott. Lóeka Manyiba, lQóv€etFliipit, BOSZORKÁNYOS mutatványok A FEJSZÁMOLÁS „CSODÁJA” Pali azt mondja Karcsinak: — Figyelj csak ide: írj le három négyje­gyű számot, aztán én is leírok kettőt s ezt az öt négyjegyűt adjuk össze mind a ket- ten. Fogadjunk azonban, hogy mikor te az első négyjegyű számot leírtad, én már meg­tudom mondani, mi lesz mind az öt szám összege, holott az sem tudom, hogy te mi­lyen számot irsz le másodszorra! ' — Na ezt szeretném látni! — mondotta Karcsi és leírta ezt a számot: 7653. — A keresett összeg 27.651 lesz! — vág­ta rá azonnal Pali, mire Karcsi nevetett egy nagyot s találomra leírta a második számot: 5786, majd a harmadikat: 3521. Erre Pali aláírta ezt a két számot: 4213 és 6478. Karcsi mosolyogva látott az össze­adáshoz, de legnagyobb ámulatára: 7653+ 5786 +3521+4213 + 6478=27.651 lett az ered. mény! — Ez boszorkányság! — mondta s addig kínozta Palit, mig az elárulta a „varázs­lat” titkát: — Mikor te leírtad a 7653-at, én levontam e szám egyeseiből 2-őt (maradt 7651) s ezt a 2-őst a kapott szám elé irtam (27.651). Ezt neveztem meg a keresett összegnek! Mikor aztán te másodiknak 5786-ot írtál, én csak arra vigyáztam, hogy az általam leirt első szám az általad leirt másodikkal 9999-et adjon összegül (5786+4213=9999) s az általam leirt második a te harmadik számoddal ugyanezt adja (3521+6478= 9999). S akkor már bizonyos, hogy az öt szám összege az, amit én előre megmond­tam! Próbáljátok meg ti is más számokkal ezt a játékot s találjátok ki mi a nyitja? MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Bernáth József, Bartiha József, :: Ceudes István, :: Darvas Attila, Darvas Szilárd, :: Forgách Ildikó, Forgách Klárika, :: Gál Ferenc, :: Horváth Elemér, :: Janák Etel­ka, Kern Mária, Kolos Éva-, Kerekes Ka-tó, :: Latkóczy Antal, Lukács Pál, :: Müller Klári, Molnár Teréz, :: Nagy Ferenc, tt Rozlosnik Bözsi, Riezner Jenő, Riszner Karcsi, Rótlh Sándor, :: Sós István, Sebők Judit, Sebők Éva, Sekulcz Gyula, Speriing Évi, :: Szecsey Klára, :: Tóth Tivadar, ydrágüi Vilma, .Vörös Nellike.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom