Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-07 / 151. (4297.) szám

_________________________________ __ El őfizetési árt évente 300, félévre ISO, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovetiszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská Ultcel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHft. Távolkeleti tanulság A benemavatkozás legújabb szenzációja franco Anglia lett orientálódik? Megenyhült a londoni feszültség > Németország hajlandó elfo­gadni egy egészséges kompromisszumot * Amerika is közbelép! (*) A távolkeleti határincidens nagyobb baj nélkül elsimult, de azért tanulságait ta­lán nem árt számbavenni nekünk is, akiket so'ha nem hagyhat eléggé hidegen, hogy mi történik Oroszország körül. Nem lehet két­séges, hogy ez a diplomáciai manőver me­gint japán győzelemmel végződött, amint­hogy a szovjet hangos mellverés közben, de minden alkalommal meghátrál a japánok elől. Egyetlen egy esetben sem tudta fel­tartóztatni a japánok céltudatos és szívós előnyomulását. A szovjet milliárdokat költ a távolkeleti hadseregre és mégis kényte­len meghátrálni, pedig már nem is presz- tizsérdekek forognak kockán, hanem fon­tos sztratégiai érdekek. Mi még élénken emlékszünk a szovjetlapok hangos fogad­kozására, amikor a japánok nyugtalankod­ni kezdtek Észak-Kinában: hogy merészelje csak a paján imperializmus előretolni állá­sait az Amurig, olyat koppint az orrára a vörös hadsereg, hogy hanyat-homlok me­nekül vissza. Nos, az első fontos állásokat az Amur-vonalon most megszállta Japán éspedig nem úgy, hogy fegyveres fait accomplit teremtett, hanem úgy, hogy Moszkva nyíltan a kezére járt. Egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy Japán ki fogja'használni a belső orosz krí­zist, nem hagyja elmúlni a pillanatot, ami­kor a vörös hadsereg vezérlő tábornokait „kémkedés” miatt halomra löveti a dikta­túra s nincs benne mersz szemébe nézni a külső veszedelemnek. Valószínű, hogy Sztálin tisztogatási akciója nélkül a japánok nem szerezték volna meg ilyen könnyűszer­rel a sztratégilag fontos Amur-szigeteket. Ebben a pillanatban a külvilág előtt még nem áll egész világosan, hogy miben szűrte össze a levet Tuohacsevszky az ellenséggel, az azonban bizonyos, hogy a Sztalin-rend- szer saját léte érdekében már engedménye­ket tett Japánnak. Még pedig olyan enged­ményeket, amik később sorsdöntőek lehet­nek számára. Nem hiába hirdette a szovjet ■mindig, hogy az Amur-határ a legérzéke­nyebb pontja a hatalmas birodalomnak. Ez a folyó hetvenöt év óta határt képez Kina, helyesebben Mandzsukuo és Keletszibéria között, minthogy nem övezik hegyek, ter­mészetes megerősítése nincs a határnak. Emberemlékezet óta guerilla-harcok szín­helye volt s a cárok is csak úgy tudták megfékezni a kínai rablóbandák garázdál­kodásait az Amur-határ mentén, hogy har­cias kozákfalvakat telepítettek erre a vi­dékre. A cárizmus alatt is külön Amur flo- tilla vigyázott a folyó biztonságára, de ezt a flotilját a szovjet lényegesen kiépítette. Tekintettel arra, hogy a japán veszély Oroszország számára a szovjet uralomraju- tása óta megnőtt, tehát teljesen független távolkeleti hadsereget szerveztek Blücher vezetése alatt, sőt megszervezték a hozzá­való hadiipart is, amely teljesen függetlenül működik Oroszországtól. A Keletszibériában állomásozó orosz had­erők tizenöt gyalogos és három lovas had­osztályból állanak s ezer repülőgép, 600 tank, 500 páncélkocsi fölött rendelkeznek. Blücher hadserege háromszázezer emberből áll, ami majdnem eléri az egész japán had­sereg békelétszámát. Ilyen körülmények kö­tött tehát majdnem érthetetlen a kívülálló­nak, hogyan hátrálhatott meg a szovjet Ja­pán előtt egy olyan kérdésben, amelyről néhány év előtt még maga vallotta, hogy életkérdés számára? Hogyan hátrálhatott ttieg ilyen nyíltan és ilyen gyorsan? Mind­LONDON. — Hétfőn az egész napot bi­zalmas megbeszélésekkel töltötték a benem- avatkozási bizottság tagjai. Délelőtt minisz­tertanács volt, amelyen Edén külügyminisz­ter a spanyol helyzetről számolt be. Az an­gol lapok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a körülménynek, hogy a miniszter- tanácson a nemzetvédelmi miniszteren és a különböző honvédelmi tárcák miniszterein kívül számos tábornagy is részt vett. Ké­sőbb Edén fogadta Corbin francia nagykö­vetet, délután pedig az alsóházban válaszolt a spanyol ügyben hozzá intézett interpellá­ciókra. Általános vélemény szerint a politikai helyzet jelentékenyen megenyhült, A hét­végi nagy feszültség, úgy látszik, azoknak az izgatott telefonbeszélgetéseknek során, amelyeket Ribbentrop és Grandi folytattak kormányaikkal, megenyhült. Ribbentrop hétfőn megjelent a Foreign Office épületé­ben, ahol Vansittard államtitkár fogadta. A német követ kijelentette, hogy Németor­szágban megvan a hajlandóság, hogy a bé­ke érdekében meghozza a legnagyobb áldo­zatot is. Politikai körökben nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak Ribbentrop ki­jelentésének és valószínűnek tartják, hogy Németország megfelelő ellenszolgáltatások fejében hajlandó fölzárkózni az angol állás­pont mellé. Ezekről az ellentétekről a „Pa­ris Soir” azt írja, hogy Németország gazda­sági kérdésekben szabad kezet akar bizto­sítani magának Középeurópában. Szó van egy nagyobb kölcsönről is, amit angol pénzpiacon szeretne fölvenni. Olaszország álláspontja egyelőre még nem ismeretes, de beavatott körökben úgy tudják, hogy Olasz­ország hajlandó az annakidején Angliával kötött gentleman agreement-t felújítani, ami a helyzet jelentős meg javulását jelentené, Edén nyilatkozata az alsóházkan Az alsóház tegnap délutáni ülése előtt a labour party vezetősége ülést tartott, ame­lyen elhatározták, hogy a programbavett spanyol vitától eltekintenek. A munkáspárt vezetősége ugyanis bejelentette, hogy nyilt vitát kíván az alsóházban rendezni a be­ebből arra lehet következtetni, hogy az orosz birodalom hadi potenciája legalább is egyelőre alaposan lecsökkent, hogy ellen­felei tudják, hogy amikor kardjára csap, csak az üres hüvelyt csörteti. Hol van el­foglalva és mivel ez a hatalmas hadsereg, hogyha egyszer nem képes elriasztani a ha­tár legkényesebb pontjáról az ellenséget? Ezeknek a kérdéseknek aktualitását más irányban is lehet keresni, sőt talán szüksé­ges is. A japánok tudták elvégre, hogy miért választják a mai időpontot. Úgy lát­szik, ők jobban tudják, mi megy végbe Oroszországban, mint a hivatalos informá­nemaVatkozás kríziséről s a vele összefüggő spanyol problémákról. Edén külügyminisz­ter azonnal érintkezésbe lépett a munkás­párt vezérkarával és sikerült meggyőzni őket arról, hogy a jelenlegi helyzetben a nyilt vita csak ártana a békés kibontako­zásnak és ezért a munkáspárt egyelőre el­tekintett a vitától. Az alsóház ülésén mind­össze Attlee őrnagy intézett kérdést a kül­ügyminiszterhez arra nézve, hogy biztosítva van-e már a benemavatkozási bizottság tel­jes ülésének időpontja. A munkáspárti szó­nok fölhívta a külügyminiszter figyelmét arra a veszélyre, hogy mig a francia határ továbbra is ellenőrzés alatt áll, addig a por­tugál határ nyitva van, a Földközi tengeren pedig téljesen megszűnt a spanyol partok ellenőrzése. Edén a munkáspárti szónoknak a zsúfolt alsóház általános figyelme mellett azonnal válaszolt és kijelentette, hogy még mielőtt a benemavatkozási bizottság ülésé­nek időpontját megállapítanák, számos kér­dést kell tisztázniok. A kormány nem állít­hatja, hogy a portugál határon nem kielé­gítő a helyzet, de tény az, hogy a földközi­tengeri helyzet sürgős megoldást igényel. Edén a továbbiak folyamán még kijelentet­te, hogy tudomása szerint a Földközi ten­geren nincsenek német hajók. Van Zeeland közvetít Diplomáciai körökben az a vélemény, hogy a benemavatkozási bizottság 'krízise nem oldó­dott még meg, de megvan a remény arra, hogy Németország nem fogja elutasítani az egészséges kompromisszum gondolatát. Nem tartják ki­A benemavatkozási bizottság krízisét, úgy lát­szik, befolyásolja az a körülmény is, hogy az utóbbi időben mintha bizonyos ellentétek tá­madtak volna Franco s az olasz és német kor­mány között. Nagy feltűnést keltett London- donbaji, hogy a spanyol nemzeti sajtó éppen abban a pillanatban, amikor az olaszok a kül­földi önkéntesek visszahívását lehetetlennek tüntették föl, egyöntetűen azt írták, hogy ezt a megoldást Salamancában is örömmel üdvözölnék. Nyilvánvaló, hogy a lapokban ezt a tudósítást IIEIIII ' ■!)■■■! Ilii ni II) I III Ilii iHITŰM zártnak, hogy a benemavatkozási bizottság ülé­sén ezt a kompromisszumos javaslatot nem a nagyhatalmak, hanem valamelyik kis állam, elő­reláthatólag az úgynevezett Oslo-csoport vala­melyik tagja fogja beterjeszteni. Mindenesetre bizonyos az, hogy angol álláspont szerint, amely egyébként egyezik a franciával, minden megol­dás első feltétele a külföldi önkéntesek azonnali visszahívása. Van Zeeland miniszterelnök tegnap délután Londonba érkezett és még az esti órákban ta­nácskozásra ült össze Chamberlain miniszterel­nökkel és Edén külügyminiszterrel. Van Zee­land tanácskozásainak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert diplomáciai körökben úgy tudják, hogy újabban Amerika is érdeklődést mutat a spanyol események iránt. Van Zeeland partraszállása után Southamptonban kijelentet­te, hogy utazásának eredményével meg van elé­gedve, mert javaslatait Amerikában kedvezően fogadták és az Evening News szerint Roosevelt elnök Európa politikai vezéreihez személyes üzenetet küldött Van Zeeland utján, A lap érte­sülése szerint Roosevelt hozzá akar járulni a nemzetközi helyzet megenyhitéséhez, minden­esetre azzal a kikötéssel, hogy a politikai meg- békülést gazdasági rendszabályokkal kell ösz- szekötni. Valószínűnek tartják, hogy az első lé­pés az lesz, hogy Van Zeeland igyekezni fog az angol-francia-amerikai értékegyezményt ki­terjeszteni Németországra és Olaszországra is. Van Zeeland egyébként londoni tárgyalásai után repülőgépen Brüsszelbe utazott, ahol meg­érkezése után a pénzügyminiszterrel folytatott egyórás beható tárgyalást, majd pedig Spaak külügyminisztert fogadta. Kedden délután Van Zeeland már minisztertanácsot hívott egybe, felsőbb helyről sugalmazták. Erre következtet­nek Londonban Franconak abból a jelentéséből is, amely szerint a baszkvidék ércbányáinak angol szállítmányai továbbra is zavartalanul biztosítva vannak. Az angol lapok egyébként ma feltűnő helyen közlik azt a hírt, hogy Franco tábornok az angol ércbányáknak továbbra is megengedte, hogy a Bilbao-kömyéki bányákban fenntartsák az üzemet. Ezekből a jelekből Londonban arra következ­tetnek, hogy Franco tábornok igyekszik közeled­torok. Ők tudták, hogy kinek kell prezen­tálni azt a számlát, amiért Tuchacsevszki a fejével fizetett. Valószínű, hogy az orosz tábornokok kémkedési ügyéről majd földe­ríti az igazságot egyszer a történelem, de hogy kinek a politikájára fizetett rá többet Oroszország, úgy látszik, már most meg le­het mondani. Hogy mit csináltak, kivel konspiráltak Tuchacsevszki és társai s ha konspiráltak, milyen rendszert s milyen uralmat akartak meghonosítani Oroszor­szágban —' senki sem tudja. Bizonyos azon­ban az, hogy a mandzsuriai vasutat, amire olyan büszkék voltak az oroszok s amelyről maguk vallották, hogy nagy katonai jelen­tősége van, a Sztalin-rendszer juttatta a ja­pánok kezére. S most az Amur-határon is a Sztalin-rendszer jóvoltából vetették meg a lábukat a japánok. Ki itt a hazaáruló? S ez fontos lehet az oroszok szempontjából.; De ami ezen túl Európa szempontjából fon­tos: vájjon hol van az orosz haderőnek az a hatalmas katonai értéke, ami arra bírta Franciaországot, hogy szoros barátságra lépjen hajdani ellenfelével s amiről nem is olyan régen még elismerő hangon nyilat­koztak a francia nagyvezérkar tábornokai? Ellentétek Franco és az olasz-német álláspont között ? J

Next

/
Oldalképek
Tartalom