Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-18 / 161. (4307.) szám

-7Z9WH *'» -0 *n ‘s9iq!W •zJteX •'BSSIÍ3 ‘7 *o -jn ‘PIROIM ^Ijsonix ^vaayoisaza •BÁn^qoaurx'ag ‘7 -o -n ‘64419 sobaovj f^BqinozsÁ^Bx ‘7 *o ’AI ‘u?a4si iaXSunj\[ :vaayoANvav •aÁnrazg £7 "O t\j ‘jn?w upqjq íaÁuaazg ‘7 *o *AI ‘buoii sapqog i-aÁuiazg- *•% ’o a “94 -\oz BMBfl róÁujazg ‘7 ’o ‘pqsjjog bjjbs íaiuiazg ‘7 'o ’ a ‘euiSag Bqung íaXu.iazg ‘*1 *o ’AI <U9JI !au»szj39 róauoxqrBf £7 ‘o j ^quag Xaquaq íuasouajx 'Aioje>j sjpao>i ÍBA?q £7 -o ’A ‘jsojeyi Jauzsiy :j?Afnqés.ig ‘7 •o ’A ‘PPÍA uieqx ró^ig ‘7 -o ’n ‘eqjsznsz uubid||oh íjq ‘eiiojbs oug íaXauazg ‘7 •o \\ ‘BIIH Blf®M •'Bqrci’BZ <-4 o TA ‘;>qu?JI íSa% ‘7 -o ’n ‘9IZSBT M49X iwtTOI ‘‘4 ’O -n ‘eqiuuBg 9qBzg ínqt?xzíl ‘B!JBRr soiAouBfng :vaayoÍNyiV3AO ilptnuei !Bjü>5S! [tusig •otiosox £7 -0 'in 'uunio *bjbj^j Áasaazg ívanyozNona 7 -0 -ni -qsi '.oiod JBÁSboH Tpnai-B-^OSJO TESSEq ‘piíJOi^I ISO -njyx íoÁuszog ‘3 ’o -n 'uuii^Baj üszög qiu -soizog róqaq*Z £7 •qsi ‘“[od ‘aqiziQ i?)ag :vaayoxsnz3 •ajají ‘7 ’o 'xi *uunü? ü.TEiyj jaSiaquxEJS ÍBitroioíiíS'Bxí ‘7 '0 ’xn -qsai ’S'iod apua.i-eÁx-OWO 1*981^ *»zi3 i^iaqfn íqono-saojq; *7 *« 7 'nini^oj ‘aq4JP3 zsapjajpuy *7 '° ‘I •§|od -2i ’j iiBqraozgX^Bti ‘ipnjx JaÁHimwí :yaayoiNTW3AO ílpinuei ie|0)|fi [jpBiod $9 !Uin|z?uui|D ♦qojjeí BqXjfjzso qipeXiraq s? *391 -oqsi qiXpm Xfioq ‘nijajniijpj qajasjíajaj ‘[BAelXiresapa ABba jBABÍdssapa }ode|oz3[3A3| b bjb bssbji ap ‘jjodeq 4XtreA4iXuoziq naAjiux ABoq ‘psAisaeq ojzsaqxazs b nodKjozapAaj afjoz -oq jreABeinsiq nXneAjiXnoZiq qqoí napmj\[ •qanjnjaq eqfpjfBzuojq b ‘Bjjojni 'BAjiXn ^jjaoHajajnnjpj" jBjpiAnBAjjAnozrq jbjj UfDB) b ABoq ‘iibAjo qnjBzXjBjzso sooBjBjp qan -3jp{B ‘qopinBj ojbI BqqoXpjzso osp ramizBourtB S3 Bq>JB[05{SI IJBfijod B JJOZB S3 UBA 2fnS3J)33| mojBq qqafjajBai jtiApi naqasaX6a qamfpp 'qoj 'Hobj rejoqsi iraap zb qozy qnjAjj cqBpjBÖjsnza zb zb ‘óba asajpq j33j jttApj uonnjpx b qanpp Sf BqfpjBBXuBJB ZB ‘ÓBA Sí 3S3))3}f AŐ3 ))3jpni qojBzXjBjzso onnjpx b jpopfB 'DBqBpjBBjDBmaXB b zb ‘uha BXnBAjiXnozrq S3X63'iiizs jjamqy -ibí BqBjoqsi jbXBboi tnan pp ‘sí jzy -3jBip jbXBbbi njB 'qnnzsaApj jpx na púira sqAXuoqXnBjB zy •jbX6buispi qqBssmpBjozsBaj b jjoa pj QBqBJ -oq BjsizBumiBspj XBba ‘sbjojjsi usBjod XBba nnaja XBoq ‘qníjpjgjoBani naqAXngqXnBjy Ipqia^uo^duiJd^ dazsdn ta opomatuoij JDíiay d fzso |D!foijapupÍD |m3dui tsopq sounp ojpjosaau yotfpipoí o isoupou] ppzsjo zspfía zd sa tsopq soupp l nqpéppmlízuoAqsa -fsnza ‘-fupmBÁg aáu&qÁiiD4Dzo aq tyj 7X0Z02x|Eaiq J02|iuie ‘jo^^e jaza>[, ssa -naaazg e mpE®E.i eujoa iiana^i i'aui XSoq ‘upxnzE 2}Ejzox[Eq.O'S uosaq X,oT?^ -o^uasa e uoC[ExozsSa-ui jazsA.oaSara Xáoq ‘e^j^a Eq?iq ‘XSqqQX Eqios EiqopEq sí iuau aaAoq j82j‘ y -x;nA®a [aAps'uasoísnza zy ‘auuaq XiiEzsja AuEunoqXE 9iq ‘souiso e sa ixa-pa^aj -aq oqxaj.toj quuuias pozs u;au .lapunj y •quiiAiq .ioqiuiE ‘.ioqqE uiauEq -p'O.iEqE ai JoqiiuE ;a.i0A° .ioqqE öpj qaizaq.ia uaq -ppi o{ uiay 'poSuasa e qqzs .ioqzssog — qaujapaní e Expuoui ize X'pCfn “aioxni ai|aina|ag ‘xaxazAiaq souiq a Sara Epioxqo .iaAoq qiAS-a ze sí injoaA 7|qzs gSaaso e EaqÁ[aniE ‘xxazaAxa ttEqxEUEp]d b uEqqE xitnE 'ejje ;üiui £a.iqqo} a.nmraas XíoaS^a maii £ze as £za ag qEdd’Ea e x?iEq a;iax;i)s ‘o^fxaEd 9oqoraoq, qE^Ed e ;[E9Eq qipa.iza ze sa qipaXSaa y ■xafqpnaqqasz aqxpia a;|a®jaqax iooq £xxozoqE.i9zs jezze sa xxozopBzsxEt [EAEfEÁinqi&iq e qipEUTJEq V 7xoseato aApuauija xa^xáuiE ‘nioAuoA.9 4]0A XuaSaj b qEaq.iSEra y ^xopanj uaq -Á[amB ‘sauiapaq jjoa zia e qauq'iX^a zy lazaq e ajjaj^ iq EXXOxCtvia as iquag •EqEig "4op.ia snpquio[ £;a}a,i xpEqqtpa naq^ajaui ueXu e 04404 qoxaq ‘4U|E| qazoq e ‘xexii sojod e 94404x04 -aq ECguEq qEuuE ÁSoq ‘40.ouasa4ü^niaAÍ5 b E4zpj qE90 £E4z^j qnso Sipad asouajazg y •uiEfSoj'Saui XSoq ‘auqa.r -az9 Eq, £ithbJ'Ea axqxaq uaXSaj Á5oq ‘EfiEqE 4ze Eq ‘jppuqx uaau esauajazg * ze api ) •gaq qoiuiora^zs qEuqo4BJ9fE4Sod e laqqaíiaurE ‘xeqoXuozs -ja ísyjyf^p! z* EzzoXu^uijnuBj A3oq ‘zaS^A ;’99jndoJBq9jd nui^zs soXuozjq ^psBSj^x 497 b nasajazgjg Tj^fxjpuiSaiu 4;op ag^A A9 zb jBiCuúoziq uapuiui 404E[ESiozSE4SodiSai U19I9J UEaa9-i4UEX4V zb XSoq ‘axxaxuajafiq Bf94B3zBS; qnXSa sXbaujv UBOiJauiEUEd V II9IQ! uea>9-liueiiv ze etsodsiQdaj saiazspuan •SupxnSupjo 9poq -I9pzpjBS b Ef4JE4 UBqiuoiBSzi tspjjp 4bS?9 -soqiBj q?p{A y qaXuuguipaJa 4JBÍ uiau Spui usquozE iiub ‘zapuaj 404BZS9pBA94fEq soS -9S91BA S^sjppuasa b BJ4B119 saxauijai^x 4I'ip -EqBzsja i9qzsnqaiajopuEA qTXjauiBiBA Sajnu -1ZS91BA y 'xoSesso^bj b uaq4ajniu9J BÍ4JB4 SuBxnSuBJO SBurjBXBq XSa u^qaXujoq ubz -buioq jaXSaui-pjBS e UEqSBzsJOBjauBJg miéi eiiueij A6a uei uaqs^fianai 6uB}n5uejo izsnjfi!) (inpeqezsga zv ■jq Pl?l*4 BjdEUJBSBA ‘iq ssaAau au xj^síba g 'paupaAuazs XBjujq-qoui^x ‘q^uuax BjpBqBA’u 34 b Bq 4x3^ •SBzu;q4B;iB 4u;x\i £spui uiau uinjaq 9S10411 uiojbh •aj434»jazs qaujaAau 449 ‘auuaq uba qauuaA’S qos ’zsuBqqnq ajAu9UiZ94Ut op ‘zsASBqja 4P4aq A'áa Saui bh *UB4poSnAu 440 zs4aqpoxng £ub440 uba sí Apqap.inj •podBq 4?Aau njBj A3g ‘poASBqia Bq uin4aq psjg •qauzsiAja juzopBZsjBf qaqaxaAS b qau4ajazg •qoSxoj 4?q £liaq Joqi^ ‘qoiip loqnpq 4*h •puisotx £saA9 01 *4UBJog 94UBzg :E4.1J •AN3AXf3HS3Sa3A •oraizg ‘7 -o IIIA ‘kPPIM sueh 'bjbSbsSia ASbu-ASbm isopq SOUBf saApa>j 4BqquiuoqB4 isdiaj SíBqos qunfpBJEtvi gauiqjp saSssog qjqau uazzaxazs Agog £4aqasjaA b qnfjx XaSSasnq ASbu Sspuiui § *4iB«x94 Pxzsaqjazg 9A91 UB440 zb Zajv ‘jisopq soupp qnfpjy ji^quiiuiojo A3bu a s •4aqaAu9A4faj qunxfag uodBUjpsBÁ uapuiui s ‘jaq9qsDasj3A qnujj s ‘qunpBSix ‘quninjQ •qunsBAio 4odBj sjq Ágon ‘qnfgpjq xaiuuiojo ‘jjuhASba UBqos jbhi rjy ‘qoJBASBuistq saApa>j •Z0HM0HVA9VWSIM •pisiqraqo ‘saAa cp ‘Bnjuipnq aajjízDujaA^ •uasapg ‘4BUIOUIJ9 mozsniB ASn s ureAgp zb U1943AS3111 uoq440 ‘BZBq sj u? qaASaiv SjaASaui sp £qo •uiodjb BfiBSoiuis 19ZS J4sa zy •uaq494ps b ^oASba up usdnsg ‘uaqtd s ‘qizsSnAu uapuii\[ £4sa zb uo’r uípJ 4JpfpujI\I '44; qoASBX inpaAgg ‘{uSaqaj 4HBia lUBqfB S '44nsBiu jUBU«q jzsa^í ‘jnqiBq babzs SuBJBq B S ‘uaq4azs9uua4 b 4ui^[ jbuiuit qoASBA 4Ul’}J •uiozoqpBuii BAiosajnqazsso uiazaq U9 g ‘BrSuBjBq quniBjsi>x lBi9zsSatu usAgBg ’NVA 3XS3 gnufs-Ey £saAa gp ‘tsz9a Z4JB’Mqos •juiauiapj^ sj Ja 49A3U xbASbui sjq V ‘CUJT UESBUIJBgjOZg uib sí qunpoqjBdx •qjiapSaiu jauiuioxQ xoqqB qnAizs isoi>j ‘qiuaxarSaui uaqqg qnAau b BqASoq sg •4OUIBZS jdBUJBSBA B qBfjBA xaiuuiojo sg qoAuBax sa qnig api qBuzoq4B.11 'BqsooSB4 jbASbui qog aq q1zoq4E.11 aqqg 'EJoqB4 Aga uba qBuqoxBA'SEin siq y ■YHoayx ^oavAOvw sím IVSVUl HOdVADVN SÍM / MÓKA — 231 — Kastély a kanadai dtösikrek számára Az árolvparton volt egv fiatal fa. Két ujj­nyi vastag volt, a törzse ée nyurgán maga­sodott fel, hogy a tetején hat szál levél terpeszkedjék bele a napsugaras, vidám, nyári délutánba. Ez a hat szál levél te­nyérnyi árnyékot vetett a gyepre. Két kö­vér ember úgy húzódott ez árnyékba, bogy csak a fél fejüket vonta be az árnyék. — Milyen jó itt az árnyékban — mondta az egyik kövér ember. — Magam is azt, mondom — mondta a másik kövér ember. Azután hallgattak és ültek a parányi ár­nyékban, amely a ig volt nagyobb, mint a tenyerem és csak a fél fejüket takarta be. — Hallottad? — kérdezte az egyik kö­vér ember ugv egy félóra maiivá. — Igen. Hallotta... Ha... Most is. Tisztán, élesen, mint mikor elhalkul az élet zsivaja alkonyattal, kellemes csenge­tés hangja hallatszott. — Ha! Most is!... — Csakugyan! Haj, be szép, be gyö­nyörű. — Félre az altból! — hallatszott ebben a pillanatban és a két kövér ember előtt az ut porában megállt valami alkotmány, ami inkább hasonlított gyöngyházgombihoz, mint valami utazó alkotmányhoz. Az egyik kövér azt mondta a másiknak: — Állj fel, testvér, fogd meg azt a kis valamit. Azt mondja a másik kövér az egyik kö­vérnek: — Állj fel, testvér, te, mert te könnyebb vagy. Én olyan jól ülök itt, hogy no. Egyik se mozdult, pedig a nap melegí­tette őket s a gyepű sem volt valami pu­ha és kényelmes. A csengő csengett édesen tovább és hall­játok, a gyönyörű hintóból, kilépett a Szerencse nevű tündér, kezében a remek­beszabott napernyővel, fején hét csillagból font koszorúval. Kilépett és megállt az ut közepén, megrázta a csengőt és azt kiáll- totta: — Halljátok, emberek. Ti mindig azért siránkoztok, hogy nincs szerencsétek. Itt vagyok. Engem azért küldött az én dicső­ségesen uralkodó királyom, hogy mogelé- gitsem az embereket, hogy ne panaszkod­janak azok unos-untálán. .Jöjjetek! Itt, a Szerencse maga. Ragadjátok meg, tegyé­tek magatokévá, hogy ne legyen panaszo­tok. — Hallod, testvér? — kérdezte az egyik kövér a másiktól. — Hallom. Ez ép nekünk való lenne. Ránk is férne egy kis szerencse ebben a rossz világban. Eridj csak, testvér, fogd meg azt a Szerencsét, — Eridj te, te közelebb vagy — mondta a másik kövér. A Szerencse meg csak rázta a csengőt és egyre kiáltozta: • — Ti, emberek, ti szerencsétlenek! Itt az alkalom. Azt hangoztatjátok, hogy rossz a világ. Mindig azon siránkoztok, hogy ne­héz a szegény embernek. Tele van a szá­tok a bajjal. Ha magas hegyre mentek fel, az a baj, hogy a hegy magas. Ha sikon lé­pegettek, az a baj, 'hogy nincs egy kalap- nyi emelkedés. Ha esik az eső, az a baj, ha szárazság van, az a baj. Ha vágyono- tok van, az a baj, ha béke van, az a baj, ha háború van, az a baj. Mindenben min­dig minden baj. Most itt a legjobb alkalom, hogy megszabaduljatok minden bajtól és elérjétek azt, amiről azt hirdetitek, hogy elérhetetlen, a szerencséteket. Jöjjetek, fog­játok meg a kezemet. Nektek szól a hivó csengő, gyémántcsengő gyémánthangja. Jöjjetek! — Ni, hogy hív. No eriggy már. — Hátiszen minek ne mennél te, miért menjek én? Ha jól meggondolom, nekem nincs is valami nagyon nagy bajom., Igaz, hogy süt a nap és meleg van, de viszont az is igaz, hogy ez a kis fa, áldja meg az Isten, ép annyi árnyékot ad, amennyi ne­kem elég. Nem izzadok. Azonkívül jól 'be is ebédeltem. Úgy bepakoltam, mint vala­mi duda. Én biz nem mozdulok most innen semmiért se. Akinek viszket, vakarja, aki­nek a feje fáj, Szorongassa. Nincs nekem semmi bajom. Eriggy te, ha hiányzik a szerencséd. — Én? — csattant fel a másik kövér. — Hát rám fogod azt, hogy nekem van vala­mi panaszom? Biz nincsen énnekem sem­mi bajom se. Jó kis sültlibát ettem délben, jó finom volt, hogy még a tiz -körmömet is megnyaltam utána. Úgy kibékültem a sor­sommal, mint a pázsiton hasaló bárány. Legfeljebb azért sirhatnék, hogy nem bír­tam többet enni. Hát, hogy nekem valami bajom lenne, azt tagadom. Bírón ez a. drá­ga, kis fa, olyan, mint valami menyasszo­nyi mirtusz. Ösupa öröm, csupa remény, csupa megelégedés. Hogy én ezt most, ép most, amikor olyan jól elfészkelődtem, el- hagyjam, olyan nincs a sifonórban. Jöjjön NEHÉZ ESET. Az esküvői menetben haladó ötéves Pali­kát kis baleset érte, elszakadt a nadrágtar­tója. Éppen ekkor lép hozzá az egyik vő­fély és igy szól: — Palika, mit állsz itt zsebretett kezek­kel? Neked kell tartani a menyasszony uszályát. — No és ki 'tartja addig a nadrágomat? A CSILLOGÓ RUHA­Két rigó ült a fán. A fa alatt, a virágos fűben büszkén állt a páva. A rigók dalol­tak, de az összecsődült emberek nem nézték a rigókat, annál inkább bámulták a pávát... — Különös — mondja az egyik rigó —, hogy a pávát csodálják az emberek, hiszen rikácsoló, rut a hangja . . . Megszólal a másik rigó: — De a tolla csillogó . . . A FOLYÓ ÉS A PATAK. A folyó és a patak egymás közelében foly­tak. A folyó lassan haladt, a patak ellenben nagy irammal sietett a tengerbe. Egyszer azt kérdezte a folyó a pataktól: — Miért sietsz, picikém? — Azért — szólalt meg a patak —, mert nagyon vár a tenger. Mondja gúnyosan a folyó: — Azt sem tudja a tenger, hogy a vilá­gon vagy . . . KEFÉLD LE A KABÁTOMAT! . Ez a kis vicc a hallási és a tapintási ér­zék együttes csalódásán alapszik: Álljunk a me^tréfálandó pajtás háta mögé azzal, hogy lekeféljük hátul a kabátját; s mo6t, mialatt a jobbkezünkben tartott ke­fével a saját mellényünket keféljük, egyide­jűleg a baltenyerünkkel simitgassuk végig a pajtás hátát: a tenyerünk nyomásának ér­zete, egyesülve a kefélés zajának hallás- érzetével, feltétlenül azt a hitet kelti -benne, h-ogy őt kefélgetjük nagy buzgalommal! Próbáljátok meg! JÓ ORVOSSÁG. Két ur találkozik az uccán. Mindkettő ret­tenetesen influenzás. Az egyik elővesz egy kis skatulyát és odatartja a másik elé. — Ajánlok, egy kitűnő orvosságot az in­fluenza ellen. — Igazán olyan jó? Használtad már te is? — De mennyire. Már tiz év óta követke­zetesen minden tavasszal megkapom az in­fluenzát, három hétig tart, addig minidig ezt az orvosságot használom. Ha megvalósul az alábbi terv, úgy a vi­lághírű kanadai ötösikrek mint igazi her­cegnők, fejedelmi kastélyban fognak lak­ni. A torontói hatóságok ugyanis most foglalkoznak azzal az ajánlattal, amelyet Percy Quinon nyújtott be, aki felajánlot­ta a Casa Loma nevű ősrégi kastélyt meg­vételre, hogy itt helyezik el az ötösikreket. A legelterjedtebb könyv Angliai kimutatás szerint a biblia után a vilásr legelterjedtebb és legnagyobb pél­dányszámú könyve a brit közlekedésügyi miniszter országúti forgalmi utasítása. Az elintik évben ebből a könyvből 16 és fél­millió darab kelt el. Minden hatodik angol süket Dr. Arthur G. Wells, ismert angol fülor­vos írja a British Medical Journalban, hogy Angliában 6,474.895 süket vagy nagyot­halló személy van, átlag minden hatodik angol hallási hibában szenved. Megállapí­tása szerint a modern uccai közlekedés lármája nem árt annyit a fülnek, mint a legújabb uszóstilusok. KIS LEVELEK MINDEN KIS MAGYARNAK. Leveleite­ket és lapjaitokat sohase felejtsétek el alá­írni, mert emiatt marad ki sokatok neve a megfejtők közül. — A leközlésre küldött kéziratokat, verset és prózát, valamint a rejtvényeket a papirosnak mindig csak az egyik oldalára Írjátok. — Csak tintával, vagy tussal készitett rajzot küldjétek, mert ceruzával készitett rajzot technikai okokból nem közölhetünk. MEGFEJTÉSEK A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Andreideez Edit. — Báró Sarolta, Bernátlh József. — Csapó Zsuzsanna, Csapó Lajcsi. —• Engel Jani. — Kern Mária, Kuk 1 is Imre, Klucsik Tilda. — Latkóezy Antal. — Risz- ner Jenő, Risz-ner Karcsi, Rozlosnik Bözsi.— Sebők Juci, Sebők Évi, Stannberger Klári.— Szántó György. Szocsey Klári. — Újhelyi Elza. — Világi József. — 226 — A tyty&náHkM&tfyii Irta: JÁNOSI GYÖRGY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom