Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)

1937-07-18 / 161. (4307.) szám

^MGS-MAGfcSRFffRli?® 17 1937 Julius W, vasárnap. Tizenkétmilliárdos olasz terv Abesszínia berendezésére Látogatás a komáromi Jókai cserkészcsapatnál a selmeci völgyben LÉVA, — Fiam mindig oly elragadtatással me­sélt cserkésztáborbeli élményeiről, hogy nagy ked­vet kaptam őt egyszer meglátogatni. Mivel a* idén itt a közelben — Szklenó fürdő felett a cso­daszép selmeci völgyben — ütötték fel sátraikat, igyhát a napokban felkészültem, természetesen megfelelő „kajá”-val felpakkolódva — s beállítot­tam a nyüzsgő, mozgalmas selmeci táborba. Biró Lucián parancsnok szavai szerint mint „cserkész- anya” mentem, de ott egyszeriben felébredt ben­nem a riporter s most a látottakról egy kis be­számolót irok. Huszonhárom táborból áll a hatalmas telep, pompás fenyőerdclkkel övezett völgyben, melyet kristályvizü hegyipatak csillogó ezüstje szel vé­gig. A tábor közepén 20 méteres, sugáregyenes Zászlórudon leng a hófehér cserkészlohogó. A rúd körül smaragdzöld gyeppázsitból, szeszélyes alakú kövekből és duslevelii páfrányból csinos kis szőnyegágyat varázsoltak a szorgos cserkész­kezek. A „nagyfiúk” 2 óráig dolgoztak, mig a ha­talmas póznát rögzíteni bírták! Valamivel tovább egy üzemen kívüli mészégető kemence tetején van az „Olimpus” avagy „Feldherrenhügel”, ahonnan kényelmes fekvőszékében a napi munka után Bíró Lucián vizsgálódó szemekkel tekint kö­rül kisded birodalmán avagy csendes magábamé- lyedéssel olvassa a breviáriumot. A mészégető ugyanolyan csínnal, Ízléssel és szeretettel van megszépítve, mint a zászlórúd talapzata; és a vezérnek meg a zászlónak kijáró zajduló oda­adás egyszerűségében oly végtelenül megható módon nyilvánul meg e csekélységben. — Az égyes őrsök külön sátrakban vannak elhelyezve, mindenüvé bekukkantok, a ciceronek egész hada kisér és a „táborszemlé,,-t jóízű megjegyzésekkel fűszerezik. így például megtudtam, hogy a fecs­ke őrs igen jól tud fecsegni, de a „Lovakénak még meg kell tanulniok nyeríteni. Feltűnik egy kis egyszemélyes sátor, melynek cölöpös alap­építménye csudaszépen ki van pingálva, „ejnye be szép kis sátor” mondom, mire sietnek felvilá­gosítani, hogy ez igy is dukál, merthát a legszebb fiú lakik benne, — a szakács, mindnyájuk viha­ros szeretettel övezett Kami bácsija, az örökös tréfacsináló. Megösmerikedtem „Slattyával”, egy kedves képű, kócos hajú nagy darab gyerekkel, aki arról nevezetes, hogy féltő szeretettel gyűjti a szögeket, viszont csak hosszú nógatásra válik meg gyűjteményének 2—3 darabjától — pedig rá­jöttem, hogy cserkészéknél a „kaja” mellett a szögnek van a legnagyobb értéke. Egy kerek ké­pű szőke csirkefogó söprés közben oly élethűen csipog, hogy körülnézek a kotlós után, ejnye hol Is van, hadd szedje össze eltévedt csibikéjét. Egy nagy sátorban bemutatják a „népfelkelő­ket”, ezek 21-en vannak, és bár nem cserkészek, csekély ellenszolgáltatásért ők is ott nyaralhat­nak és élvezik a pompás hegyilevegő mellett a tábori élet örömeit. Nagy megtiszteltetés számomra Biró főparancsnok külön meghívása sátrába, mely az; „Olympus” felett a tábor legmagasabb pontján áll. A fiuk bizonyos áhitatos tisztelettel veszik "törül ezt a fellegvárat s azt hiszem, igen meg­nőtt a becsületem, mikor a nyitott sátorbejárón át látták, hogy ott ülök a fatönkből vájt karos- széken és kíváncsian tekintek körül a heterogén tárgyakkal tultömött polcokon. Láttam ott gra­mofont és hordócsapot, spiritusfőzőt és festékdo­bozokat, hanglemezeket és bakkancsokat pompás egyetértésben meghúzódni egymás mellett. A fo­gason dúsan hímzett miseruha mellett kopott cserkészing lóg — mély szimbólum volt ez szá­momra— tisztán láttam egy pillanatra e kivéte­les ember leikébe, aki oly féltő gonddal őrködik a rábízott zsenge ifjúság lelki és testi épsége fe­lett. — Megnéztem a dúsan felszerelt éléskamrát, megcsodáltam a konyha épített tűzhelyét — igen sajnálják a fiuk, hogy a sparherd nem szerepel­het a párisi kiállításon — de hát szükségük van rá egyelőre. — Megcsodáltam Romhányi parancs­nok fenyőgallyal dúsan padlózott, mondhatnám cserkészhez alig illő raffinériával berendezett sá­torát —; egyet fordít a széken, előtte az Írógép, félfordulatra az asztal áll szolgálatára, kompli­kált gyertyatartója a cserkészleleményesség re­meke és igy tovább! — Csongrády doktor dúsan felszerelt patikája nagy megnyugvással töltött el — milyen jó, hogy ott van — de bár ne lenne rá szükség! — Megtudom, hogy a kéttagú „Bicska” őrs sátorát „Arisztokrata” melléknévvel illetik, mert a funkcionáriusok egyszemélyes sátrán kí­vül, csak ez az egyetlen 2 személyes lakosztály van, — na de hát fontos két személy is a lakója, ők a postások és küldöncök, két jó kedvű hatal­mas, emberszámba menő fiú, egy szőke meg egy fekete, mely utóbbi közvetlen oka kirándulásom­nak! Meghatva nézem, mint szorgoskodik nagyszámú cserkész az oltár felépítésen, ahol másnap tábori misét mond. Biró főparancsnok. — És végül meg­csodálom a kitartásnak és akadályt nem ösmerő akarásnak épülő dokumentumát, a kővel, cement­tel alapozott szilárd faházat, mely e héten tető alá kerül s melyet 18.-án nagy ünnepségek között szándékszik a tábor felavatni. Erre a házra mél­tán büszke lehet majd Biró Lucián lelkes cserké­szeivel egyetemben, munkájuknak maradandó emléke lészen az s veszély vagy baj eseién biz­tos mentsváruk. Este hangulatos tábortűz körül vidáman elszó- , rakoztak a fiuk és a csendes szemlélő jólesően szívta magába a gondtalan, derűs ifjúság bűvös !varázsát. — Sötét éjszaka volt, mire a két ember­rel alkalmilag kibővült „Bicska” őrs kíséretében besétáltam a kies fekvésű Szklenó fürdőbe, — előzőleg azonban szemlélője voltam az esti imád­ság, törvényfelolvasás és zászlóbehuzás mélyen neginditó és lélekemelő szertartásának. Másnap már a kora délelőtti órákban újra kint /oltani a táborban, melynek a vasárnapra való pkintettel még vagy tizenöt-húsz főnyi vendége volt. Nagy üdvrivalgás fogadta a komáromi autó számos csomaggal súlyosbított vendégeit s rövid­del azután csirkecombok, kacsamellek és egyéb földi jók kerültek széles körben osztásra. Majd megérkezett Mrenna József főparancsnok vezeté­kével a közelebb táborozó érsekujvári Gzuczor RÓMA. — Amikor az abesszin háború befeje­zése után kiderült, hogy a hadjárat kilenc hó­napja kereken tizenkét milliárd lírába került, vi­lágszerte kíváncsian kérdezték', mekkora befek­tetésekre lesz még szükség az óriási, de kilenc- tizedrészben teljesen vad területek kiaknázásá­nak megkezdésére? Nyilvánvaló volt, hogy utak építése, folyók szabályozása, laktanyák, kórhá­zak és egyéb középületek létesítése nélkül a ha­talmas gyarmatbirodalom gazdasági kihasználása elképzelhetetlen. Az olasz kormány természetesen felismerte a helyzetet és Addisz Abbéba elfoglalása után a mérnökök, katonák, tudósok és gyarmati szakér­tők egész seregét állította munkába, hogy kidol­gozzák az Irnpero berendezésének terveit. Több mint egy esztendeig tartott, amíg megállapították a legsürgősebben elvégzendő közmunkák sor­rendjét és elkészítsék a megfelelő terveket. Meg­valósításukra legutóbb a minisztertanács tizen­két milliárdot szavazott meg azzal a kikötéssel, hogy ezt az összeget az Olasz-Afrika Miniszté­riuma hat év allatt használhatja fel. Ahol nem ismerik a kereket A hatéves terv legfontosabb része az útháló­zat kiépítése. Hat év alatt 6.35 milliárd líra költ­séggel hétezer kilométer hosszú, beton-, aszfalt- és kőburkolatú elsőrendű utat építenek, 1.2 mil- liárdént pedig 'kitűnő másodosztályú utakat. Pár esztendő múlva Abesszínia lesz az egyet­len afrikai gyarmat, amelynek minden részébe autóval is kényelmesen el lehet majd jutni. Az afrikai minisztériumiban úgy vélik, hogy ta­lán még a kitűzött idő előtt elkészül a hatalmas úthálózat, amelyre az olaszok már most büsz­kék. Minden okuk megvan rá, hiszen a .világ X. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztőségünktől.) Elkísértük a magyar Orfeuszt, Bihari Jánost ragyogó karrierjének utján a csallóközi cigányputritól a csá­szári palota fényes terméig, leírtuk róla, hogyan szó­laltatta meg először hegedűjén a Rákóczi nótából és Rákóczi táncából kialakított inszurgens-indulót, amely­ből a világ zeneirodalmának a Marseilles mellett leg­tüzesebb indulója, a Rákóczi-induló alakult ki. Láttuk őt dicsőségének delelőjén, amikor a bécsi kongresszus napjaiban, pozsonyi koronázási ünnepségeken kirá­lyoknak, fejedelmeknek, főrangú uraknak muzsikált. Most elkísérjük őt a lefelé vezető utón is, mert kalan­dos pályája az igazi cigánysorsot mutatja minden vo­natkozásában. Az inszurgens had muzsikusa Hirének-nevének delelőjén a nemesi inszurrekció idején áll. A hadbaszálló magyar nemes lelkivilágához annyira hozzátartozik a magyaros motivumu muzsika, hogy szükség van alkalmi cigányra. A rendes katona­ság masirozhatik és harcba indulhat a morva vagy osztrák rezesbanda hangjaira, de a magyar nemes urat másfajta nótával kell lelkesíteni! Ha nincs inszurrekció, ha nem születnek meg ezek a lázas, izgalmas napok, akkor a magyar zenekultúra sohasem ismeri meg Bi­hari művészetének igazi, legnagyobb értékét, ö lett az igazi magyar verbunkos muzsika megteremtője. — Amikor eljátsza a „Sárgás csizmás Miksa sárban jár" cimü nótáját, a magyar urnák kinyílik a szive és a bugyillárisa. Amikor a pesti inszurrekció Styria felé indul, Bihari bandája ott játssza a gyújtó nótákat ezrede oldalán és mig az ezred elvonul, a cigányok ott állanak az Angol királynő előtt, folyton játszva Gergely cserkészcsapat küldöttsége, akik körül­belül harmincán csapat és őrsi zászlóik alatt résztvettek a szentmisén. Megható látvány volt a két pompás csapatzászló, amint büszke lengésük­ből urfelimitatáskor földig hajoltak zászlótartóik kezében. — Biró Lucián mély szántásu alkalmi prédikációja és a tábori mise szent áhítatának va­rázsa kiült az ifjú arcokra és a borús égbolt szétszakadozó fellegei között, ragyogó napsugár tört magának utat, hogy bearanyozza a sok ked­ves szőke és barna fejet, amelyekre mintha az Isten mosolygott volna le a csillogó fénykévén keresztül. Pápaszem. (közlekedési szempontjából legelmaradottabb or­szágát, amelynek legnagyobb részében a kerék ismeretlen dolog volt, Afrika legjobban meg­közelíthető területévé változtatják. Az Indiai-óceán uj flottabázisa Afrikában az élet egyik legnagyobb problé­mája a viz, néhol és néha tulbőven van, másutt és némelykor pedig egyáltalán nincs. A vízellá­tás szabályozása nagyon fontos és erre a célra az olaszok egyelőre 300 millió lírát fordítanak. Remélik, hogy néhány nagy vízesés kihasz­nálásával megfelelő energiatömeget nyernek ipa­ri, vontatási és világítási célokra és a vérme- sebbek már az Impexo tervezett villa mos vasút­hálózatának vontatását is ennek az energiának felhasználásával gondolják megoldani. Mogadisciót 400 milliós költséggel építik, újjá, az assalbi kikötőt százmillió, a mercait pedig het- venmi'liió líra felhasználásával modernizálják. A Dsuba folyó torkolatának szabályozására öt- yen milliót fordítanak. Ezen a helyen létesül majd az olasz flotta legfontosabb indiaióceáni bázisa és ott, ahol ma csak egészen kis hadihajók vet­hetnek horgonyt, a jövőben már 10.000 tonnás cirkálók is menedéket találnak. Húszmillióba kerül az alkirály palotája Csaknem kétmilliárdba kerülnek a gyarmati tisztviselők és a katonaság számára létesítendő épületek. Az alkirály palotáját húszmillió líra költséggel építik és pompában, hir szerint, mesz- sze túlszárnyalja majd a négus kastélyát. A pa­a tüzes nótákat. Ott van a banda a győri csatában Is és olyan hire megy még az ellenséges táborba is, hogy amikor megkezdődnek a fegyverszüneti tárgyalások, a francia tisztek megüzenik, hogy a Bihari bandáját hallani akarják. El is viszik a francia hadiszállásra a bandát és „majd megették őket a francia tisztek, csákóját pedig bankóval telehányták". Mert csákója volt Biharinak, csákója és uniformisa neki és a bandájának. Amikor a fölkelő sereg hadba- indult, Bihari bandájával az oldalán, Kubinyi, a felkelő had ezredese és Bihari muzsikájának lelkes rajongója, pénzt gyűjtött az urak között és uniformist huzatott a bandára. Buzavirágszinü nadrágot kaptak a füstösök, amelyen fekete volt a zsinórozat, elől rojt díszítette a nadrágot, veres dolmányukon fekete és buzakék zsinó­rozat volt s a dolmányt erdélyi bárányprém szegte, a mentekötö pedig buzavirágszinü volt. Bihari ruháján persze, hogy arany zsinórozat díszelgett. Amikor ez a banda rágyújtott a sarkantyus verbunkosra, vagy a hatvágásos verbunkosra, táncra mozdultak a lábak. Margitszigeti idill Ott, ahol most a Bihari-szobor áll és jó 120 évvel később egy másik nagy magyar cigány, Magyari Imre áldozott a legnagyobb magyar cigánymuzsikus emlé­kezetének, híres sikere volt a magyar Orfeusznak. 1815-ben Budapesten volt látogatóban József nádor első nejének, Alexandra Pavlovna orosz nagyherceg­nőnek nővére, Katarina Pavlovna. (Az olasz királyi pár budapesti látogatása alkalmával Eléna királynő kegyelettel emlékezett meg rokonáról, Alexandra Pavlovna hercegnőről, aki magyar nagyasszonnyá lett.) Az oldenburgi herceg özvegye kiváncsi volt a cigány­muzsikára és a tiszteletére junius elsején Margit- ünnepélyt rendeztek, amelyen Bihari muzsikájára deli magyar ifjak eltáncolták a palotást. Aztán más tán­cokra került a sor. De... Bihari muzsikált és a tánc­ból nem lett semmi. Mindenki önfeledten hallgatta a magyar nótakirályt A tragikus szerencsétlenség Két évtizeden át ragyogott Bihari művészetének fé­nyessége, amikor egyszeriben tragikus szerencsétlen­ség vetett neki véget. 1824 végén, november 24. és december 4. között az egri tisztujitáson volt a banda. Utána szekéren tértek haza, Pestre. Hatvan és Gyön­gyös között azonban a kocsi, amelyben Bihari utazott, feldúlt és Bihari a kocsi alá került. Bal karjának csont­lotát Addisz Abbebában építik és ez a körülmény már magában is megcáfolja azt a hirt, mintha a fővárost Harrarba vagy valamelyik más város­ba óhajtanák áthelyezni. A főváros középpont­ját 112 miMió lírás költséggel rendezik és azt akarják, hogy pár éven bedül az itt építendő luxusszállodákban találkozzék hőség elől a fen- sikra menekülő afrikai eUtközónség. 24 millió lí­ráért teljesen modem kórházat építenek a fővá­rosban, fasiszta otthonok és egy muzeum léte­sítésére további ötven milliót szántak. A három uj kormányzóság székhelyének ki­építésére szintén nagy összegeket fordítanak. A kormányzói paloták egyeakint háTom millióba, a főtisztviselői házak két millióba kerülnek majd. Katonai kiadásokra 493 millió Aránylag kevés a katonaság elhelyezésére és erődítmények cédjaira szolgáló összeg: mindösz- sze 493 millió'. Igaz: valódi kaszárnyákra csak az európai katonaságnak van szüksége. Az asz- kari a helyi lehetőségekhez mérten ön miaga építi fel turkulját. Az itt felsorolt tételek a hatéves terv legna­gyobbjai. Ha a kisebb tételeket nem is sorolhat­juk fel valamennyit, az érdekesség kedvéért kö­zöljük, hogy az ivóvízellátás céljaira 550 milliót, az olasz gyarmatok támogatására 200 milliót, az állami bányavállalatnak, az Azienda Miniére Africa Orientalenak kezében lévő arany-, pla­tina- és egyéb bányák felszerelésére százmilliót, — rádió-, telefon-, táviróállomások létesítésére pedig hatvan millió lírát szántak. A közmunkák végösszege — mint mondottuk — tizenkét milliárd. BARCS IMRE. jai megrepedtek. Stáhly György orvos vette nyomban kezelés alá, de meg kellett állapítania a lesújtó tényt, az ujjak megmeredtek, soha többé a régi Bihari nem veheti a hegedűt a kézbe... Azután már nem sok öröme volt az életben. Fia, János, akit nagyon szeretett és aki igen tehetséges muzsikus is volt, könnyelmű életmódjának következ­tében még 1821-ben meghalt Most a szerencsétlenség után a nyomorúság várakozott reá. Volt egy kis háza Pesten, emlék- és értéktárgyai is voltak, amiknek el­adásával egy ideig eltengethette életét, de pénze nem volt, mert tücsök módjára élt. Vagyont hegedült össze, számlálatlanul adták neki a bankót, de úgy is adott túl rajta. És most, amikor reászakadtak az ínség nap­jai, bizony már csak szánalomból vetettek neki oda egy-egy papírdarabot. Voltak még jó órái, ha betévedt azok közé, akik egykor rajongtak a muzsikájáért Most is udvariasan hallgatták meg a muzsikáját, de észrevették, hogy már csak a kéz a Biharié, az a meg­bénult kéz, de -a hangok már nem. Egy alkalommal régi barátai béna karján felhúzták a kabátujját és mezítelen karját nagy bankókkal tapasztották be. — Sirva ment haza és dicsekedett el vele, hogy még nem felejtették el, hogy régi barátainak még mindig az ő muzsikája kell... És tovább járta a régi dicsőség szín­helyeit aztán kisebb és kisebb kocsmákba szorult. Bánatában Ivott s végül az irgalmas halál megváltotta őt 18z8-ban szenvedéseitől. A temetésén még egyszer fellobbant a kegyelet és a lelkesedés. Háromszáz ci­gány muzsikálta el legszebb nótáit, Kulcsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások szerkesztője tartotta a megható gyászbeszédet és nagy közönség sirt, ami­kor a farkasréti temető uj slrhalma felett háromszáz cigány vonója játszotta legutolsó szerzeményét, a Fiam halálára draüt..# Non omnis morier... A hang örökre elszállt és a technika akkor még nem ismerte a csodát, hogy nagy művészek muzsikáját az örökkévalóság számára meg­mentse. De Bihari emlékezete mégis él. Él abban a tradícióban, amelyet a magyar cigány hűségesen ápolt és fenn fog tartani időtlen időkig. A magyar cigányzene ötszázados jubileuma Bihari uíja a császári feremíől az uf széli korcsmáig Az inszurrekció lelkes muzsikusa ■■ Egy tragikus baleset megbénította a legnagyobb magyar cigány muzsikus kezét

Next

/
Oldalképek
Tartalom