Prágai Magyar Hirlap, 1937. július (16. évfolyam, 147-170 / 4293-4316. szám)
1937-07-18 / 161. (4307.) szám
8 1937 julitis 18, vaaárnap* ^ A magyar {őrténelem és kultúra nagy emlékei a legékesebben bizonyítják Pozsony egykori magyar jellegét 11 magyar királyt koronáztak meg Pozsonyban és itt találták meg a „Halotti Beszéd“-et ■■■ Pázmány Péter sírboltja ■■■ A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása ■■■» Jár-e Pozsonynak a Petőfi-szobor ? ■■■■ POZSONY. — Alig kelt szárnyra Pozsony város tanácsának Petőfi szobrára vonatkozó kedvező határozata, máris megmozdult egy erős ellenáram- lat azzal a célzattal, ihogy Radnay gyönyörű alkotásának újjászületése megakadályoztassék. Legutóbb dr. Lukáé Emil Boieslav képviselő, az ismert iró (hangoztatta ez ügyben az „A-Zet“ hasábjain elutasító álláspontját. És egy nappal e szóban lévő cikk megjelenése előtt, ugyancsak az ,.A-Zet“ azzal állt elő, hogy Pozsony sohasem volt magyar város. Ilyen és ehhez hasonló állításokra va’ó tekintettel, mi, akik Pozsony város múltját valamivel alaposabban ismerjük, mint az „A-Zet‘‘ szakértői, nem késhetünk a válasszal. Ahhoz nem kell' történésznek lenni, hogy tisztán lássuk Pozsony városának ezer év eseményei és ezer év elpusztíthatatlan patinája révén sziklánál is erősebben alátámasztott történelmi magyar jellegét. Mert minden szónál is ékesebben szólalnak meg a sok ezernyi emlék közül a következő, adatok. Pozsony földjét a kiváló magyar Írók, tudósok, művészek és politikusok földi maradványai szentelik magyarrá. A pozsonyi székesegyházban, mely 11 magyar király és 8 magyar királyné koronázásának * színhelye volt, a következő országos, sőt világhírű férfiak alusz- szák örök álmaikat: Pázmány Péter, Lóssy, Lippay, Szeiepcsényi, Széchenyi és Keresztély Ágost, Magyarország érsek-prímásai, továbbá gróf Pálffy Miklós (Érdekli) tábornok, a híres „győri hős“, aki lőSS-ban visszafoglalta Győr várát a törököktől, ennek fia, Pálffy János koronaőr, Draskovich János nádor. Illés- házy István, Erdödy Anna és más jelesek. Ide költözködtek még Esterházy Imre hercegprímás, a világihirü Donner Ráfael szobrász nagylelkű pártfogója, a■ Szent Erzsébet-templom és kolostor és a székesegyház legszebb kápolnájának létesítője, továbbá Dankó József nagytudásu pozsonyi prépost. A pozsonyi káptalani levéltárban fedezte fel 1770-ben hírneves történészünk, Pray György, a „magyar Llvius", a legrégibb magyar nyelvemléket, a „Halotti beszéd“-et. A Szent .Ferenciek templomát és kolostorát IV. (Kun) László magyar király építtette a morvamezei győzelem emlékére. E templom Szent dános-kápolnájában van az Ordódv-család sírboltja. A Szent Sebestyén-kápo 1 nában találjuk homonnai gróf Drugeth nádor, gróf Csáky, gráf Czobor, a Pálóczy- és Horváth-családok sírboltjait. Ebben a templomban választották meg a mohácsi vészben elesett II. Lajos király Özvegyének testvérét, Habsburg! I. Ferdinándot magyar királynak (1526 dec. 17-én). A jezsuiták temploma kriptáiban van számos kiváló magyar tudós, iró, szónok és költő eltemetve, mivelhogy a jezsuita-rendből a nagy emberek egész gárdája került ki. A pozsonyi várban született 1207-ben a szentek legbájosabbika, Szent Erzsébet, Árpád-házi II. Endre magyar király és meráni Gertrud leánya, E várban szállottak meg 1450-ben a legnagyobb magyar hős, Hunyadi János és neje. Itt appe.llált Mária Terézia királyné 1741-ben a magyar nemzet hazafias áldozatkészségére és itt hangzott el az örökké emlékezetes „Vitám et sanguinem!“ A Mihály-uocában lévő Országházban, melyet 1753-ban a világhírű Hildebrand Lukács felügyelete alatt Römisch épített. tartották a magyar rendek és főrendek 1802-től 1848-ig országgyűléseiket. ? Ez épületben alapította gróf Széchenyi István 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémiát. E teremben mondották ki az 1843—44. évi országgyűlésen a magyar nyelvet a törvényhozás, a közigazgatás és a tanítás hivatalos nyelvének. E teremben szólott századok után először, 1847-ben V. Ferdinánd király magyarul a rendekhez. E teremben alkották meg az 1'848-ik évi törvényeket. A Kecske-kapu előtt fekvő evangélikus temetőben alusszák örök álmukat: báró Jeszenák János és Rázgha Pál magyar vértanuk és számos kiváló magyar tudós és iró, ig.v a többek között a kuruc- kor kiváló kutatója: Thaly Kálmán, akinek kezdeményezésére hozták haza II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Zrínyi Ilona, Thökölyi Imre fejedelem stb. földi maradványait. A Szent András-temető- ben ugyancsak sok nevezetes magyar van eltemetve. így Szlávy József miniszterelnök és koronaőr, gTÓf Széchen Antal hírneves tudós és iró, Esterházy István 48-as honvéd és főispán, Szle- Tnenics Pál híres jogtudós és iró, Vizkeleti Ferenc, Dánielik József, csatószegi Csató Pál, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy-Társaság jeles, tagja, Rónay Jácint püspök, Kossuth Lajos fiának londoni s Rudolf trónörökös bécsi tanítója. Knauz Nándor püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, hírneves történész, Rényi József 9 iró, Vutkovich Sándor iró és lelkes lapszerkesztő, Querlonde Nándor, Meszlényj Jenő és Králik Dénes, a nagy szabadságharc ezredesei és még sok kiváló iró, tudós, művész, zenész és politikus. És még hosszú hasábokban folytathatnánk és idézhetnénk dr. Ortvay Tivadar kiváló történész „Pozsony város uccái és terei" cimü kitűnő müvét, melynek minden sora bizonyítékul szolgál Pozsony város magyar múltja és magyar jellege mellett. A magyar kormány építtette a pozsonyi hidat. kikötőt és a. város védelmére szolgáló parti falat. Ugyancsak a magyar kormány alapította a pozsonyi egyetemet, a mai Komensky-egyetem elődjét. Pozsonyban létesítették Mátyás király és Vitéz érsekpximás a hírneves „Academia Istropoli- tana(‘-t, melyben korának legnagyobb tudósa, a königs'bergi Regiomontanus tanított. Pozsonyban működött, illetve született a magyar tudósok, művészek, zenészek, irók és egyéb kiváló férfiak hosszú sora. (Lásd Ballus, Korabin- szky, dr. Ortvay stb. történelmi müveit!) És szabad ezek után kétségbevonni Pozsony város magyar múltját és magyar jellegét? Ezért nem habozunk az „A-Zet" szerkesztőinek egy jó tanáccsal segítségére sietni: mielőtt írnak róla, ismerjék meg Pozsony város valóságos történelmét. (Horváth János magyar lírai antológiája. — Megjelent a Miagyar Szemle Társaság kiadásában, Budapest 1937. — Csehszlovákiai képviselet: Stéiner Zsigmond könyvkereskedés, Pozsony, Ventur-ucca 22.) Amikor kezembe került a majdnem 600 oldalas könyv, úgy nyitottam ki áhítattal és meg- illetődéssel, mint ahogy egy családi albumot nézünk. Akikből lettünk, akiknek siró és kacagó ■élete torkollott belénk, — a mi lelkes, fáradt, buzdító és hitet hirdető elődeink szólnak hozzánk a költemények hosszú során keresztül. Akik azért voltak, hogy mi legyünk, akik azért tettek tanúságot a magyar nyelv édes hangzása mellett, hogy mi, a fáradt és tragédiákba tört kor szülöttei meg nem szűnő bizalommal és öntudattal tudjunk hinni, érezni és dolgozni. 710 vers, lírai költemények harsogó pátosza és szemlélődő finomsága, epikai részletek tömör, remekbe épült sorai, 710 rövidebb vagy hosszabb vers — és mégis, a magyarság egész története. Az ősmagyar kor és a honfoglalás eredeti emlékei elvesztek valahol az utolsó igric sóhajával és csak a magyar romanticizmus nagyjainak a versei varázsolják . elénk a kaca- gányos, keleti faj első középeurópai fellépését. Az a kor, mely szent István zseniális elképzelése nyomán a kereszténység virágait ültette Pannónia földjére, már korai alkotással vonul fel az antológia gyűjteményében. Nem is egészen tizenöt éve, 1922-ben fedezte fel Gragger Róbert, a berlini egyetem tanára. Egyszerű szépségű, mélyen vallásos sorai megható fényt vetnek a középkori kolostorok csendes celláira, ahol áhita- tos szerzetesek ültették át a latin sorokat a magyar nyelv ritmusára. Milyen heroikus tett lehetett az, amikor a kicsiszolt, sima latin sorokat bárdolatlan magyar nyelvvé varázsolta • az első szerzetes-barát. Ki tudja már, mi vezethette, de egy biztos, szerette a népét, az egyszerű köznép tömegét, mely távol állt a latin nyelv ci- kornyáitól és szerethette a nyelvet, a magyar nyelvet, mert nehézséget nem tekintve, áhitatos szívvel vállalkozott a fordítás nehéz munkájára. Amikor tovább lapozunk, a magyar történelem uj emlékei ébrednek fel. Valahol a Szilágyságban, Csáki Demeter a múlt dicsőségében keres menedéket, „Mikort nagy bú vala Magyarországban" (1526-ban, a mohácsi vész idején, vagy később). A kassai és pozsonyi dómok homályában húzódik meg valahol az Alexandriai Szent Katalin legendájának feltűnően költői szavú szerzőjének mély vallásossága. Buda várába bevonul a török, Temesvár sorsán Losonczi István halála setm- segit és a sok bánatnak darabos szavú, de megindult hangú lantosa, Tinódi Sebestyén faragatlan sorokban kesereg és primitív egyszerűséggel fejezi ki először a Duna-medence népeinek közös összetartozását, amikor Losonczi haláláról ir. Szilágyi és Hagymási szerelme versengésének a török kor sötét eseményei adják meg a hátteret. Ekkoriban szólalnak meg a magyar líra első tisztult, költői szépségű hangjai a kalandos életű Balassa Bálint verseiben. Zrínyi Miklós Szigeti Veszedelmének ügyesen összeválogatott részletei hatalmas történeti képet adnak a kereszténység hősies küzdelméről az izlámmal szemben. Sokkal mélyebben és közvetlenebbül értjük meg a kuruc kor szociális és nemzeti gondjait, ha a kuruc költészet gyöngyszemeit olvassuk el, mint elméleti müvek lapozgatásából. Majdnem | százéves hanyatlás után uj erő jelentkezik. Bessenyei György és társai nem lankadó kitartással imák a lenézett és megvetett magyar nyelv szavaival és ahogy Horváth János, az antológia szerkesztője értékes, tömör bevezetésében írja, három stádium követi egymást a nemzeti irodalom fejlődésében: Bessenyeiék a nyelvre korlátozták az irodalom nemzeti jellegét, a magyar romanticizmus a tartalomban érkezett el a nemzeti felfogás eszményképeihez, a magyar klasszicizmus pedig Petőfivel és Arannyal az élén a magyar nemzeti Ízlés költészetét teremtette ■meg. Amit Horváth János, a tudós irodalomtör- ténet-iró a tudomány pontos és világos szavaival ir meg, az életté, erős és szép életté növekszik a válogatott versek nyomán. Kisfaludy Károly messze, Franciaország földjén szomorkodik hazája után: ,,Bár a szerencse nyílt ölébe zárja, S körül tündökli a hir csillagárja, Mig szive ver, csak vissza-vissza néz". A pesti téren Petőfi Sándor a Talpra magyart szavalja. Nagy történelmi erők indulnak meg, hogy a magyar nép hivatását teljesítsék, de a győzedelmes harsona hangja szomorú dallammá alakul Tompa Mihály költészetében. Az irodalmi élet újra fellendül, sok uj költő énekel, ha nem is Petőfi és Arany zseniális szavával, de a magyar közélet uj bomlás felé siet. A háború előtti idő sok megoldatlan problémája lángoló ménetekéit ir a magyar sors égboltozatára. Prófétai meglátásukat Ady Endre vetíti ki, a földrengés első moraja pedig ott zug Gyóni Géza háborús verseiben. 710 vers, az egész magyar történelem. Ez az antológia egyik oldala. Egy nép történelme az irodalom vásznára vetítve. A másik: a szó és a gondolat szépségeinek sokszínű, ragyogó pompájú felsorakozása. Az első Mária- siralom primitív szépségű soraitól igy haladt a sor Petőfi és Ady költészetéig. Addig, amig a legközvetlenebb értelemben költészet lett belőle, ahogy Horváth János Írja: „Magának a lélek ihletett állapotának ömlés- szerü megnyilakozása a nyelv zenéjében." Amiért büszkén állhat ki a magyar önmaga és a külföld elé. Mert minden benne van, ami szép: a nemzet, a lélek, a szív, az egész ember. * A magyar költészet antológiája régen esedékes volt. Endrődi Sándor régebbi gyűjteménye már nem felelt meg a modern szempontoknak: szemszöge az individualizmus volt és a múlt század abszolút esztétikája. Horváth János ezen antológiájában a legmodernebb szempontok szerint járt el. Ügyes összeválogatásában nemcsak a magyar kultúra- és irodalomtörtént élénk, élettel duzzadó vonalát adta, hanem megfeleli teljes egészében az esztétikai követelményeknek is. ‘ Az antológia a közönségé. Azé a közönség?! mely iskolás korában céltalan időtöltésnek tekinti a magyar költői remekművek olvasását* meglett korában pedig a tekintélyelv és az idézet-betegség útvesztőjébe téved. Tudjuk, hogy hányszor merül ki az irodalmi Ízlés néhány verssor elszajkózásában, mely mögött a költői szépségek a lényeggel együtt a homályba merülnek. Tudjuk, hányszor játsszák el kiváló szépségű, ‘különösen régebbi alkotások a cim, a név és évszám statisztaszerepét. Jól emlékszem például magyar irodalomórák meghitt idejéből az Ad- hortatio mulierum (Asszonyok buzdítása 1548?)] üres emlékére, mely úgy, mint megtanulandó’ szó és fogalom nem adhatott nekünk semmit. Tudjuk végül, hogy az átlag művelt-közönség nézeteiben milyen káosz uralkodik az irodalmi korszakok és irodalmi nagyságok értékelésében. A közönség javára meg kell mondani, hogy ez nem teljesen az ő hibája. Mert az irodalmat igazán megismerni és értékelni nem lehet csupán irodalomtörténetek és elméleti könyvek poros betűiből. Az irodalom olyan, mint a dús illatú virág. Ha a szagát elmeséljük, nem érezzük. Csak úgy, ha magunk hajolunk föléje. Ezt a csodás szépségű virágot igy nyújtja felénk Horváth János értékes antológiája. Horváth János ilyen céllal akarta a gyűjteményét összeválogatni és ez, néhány egészein kis ‘kivétellel (Ady, Vargha esetében, Kosztolányi kihagyása) a legtökéletesebben sikerült. — Külön ki kell emelni az áttekintő bevezetést és a bő, fontos adatokra és magyarázatokra kiterjedő jegyzetgyüjteményt. DUKA ZÓLYOMI NORBERT. Néhány szó a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség ' pályadijkitüzéseihez (Nyílt válasz néhány érdeklődő levélre) A múlt év november 16-án alakult meg Kassán a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség. Az elmúlt fél esztendő az előkészítés korszaka volt az Irodalmi Szövetség elnöksége számára. Aki a kulturmunka szövevényes voltát ismeri, az előtt természetesnek tűnik ez az előkészítési időszak, mert udja, hogy aki szervezni, tömöríteni kíván, nem kezdheti rivalizálással, ellenségeskedéssel s aki építeni akar, annak először is az épület alapjait kell gondosan leraknia. Ez volt az elnökség gondolatmenete az előkészítő időszakban s ez most is, amidőn a magyar krultura barátainak nemes adományai révén lehetővé vált számára a pályadijak kiírása. Ezt a lépését az Irodalmi Szövetség komoly felhívásnak tekinti a magyar kultúra alkotó munkásaihoz. Alkalmat kíván nyújtani nemcsak arra, hogy íróink nemes versenyre kelve gazdagítsák a magyar szellemiség kincsesházát, — de arra is, hogy kifejezhessék az Irodalmi Szövetség iránti bizalmukat azzal, hogy pályamunkáikkal hozzájárulnak az építőanyag összehordásához és az alapok lerakásához. A pályatételek témaköre nem ölelhet fel minden közérdekű problémát, mégis rávilágít arra a tényre, hogy az Irodalmi Szövetség otthona kíván lenni minden tudományos, művészeti és szép- irodalmi munkásságnak, melegháza akar lenni minden szelelmi és erkölcsi erőnek, mely abból a célból akar gyökeret verni, lombot hajtani I avagy fenyők módjára égfelé törni, hogy a magyar szellem és emberi kultúra levegőjét telítse üdítő, éltető ózonjával kultúrát szomjazó magyarságunk számára. Hittel és reménnyel eltelve bocsátottuk nyomdafesték alá pályadijkitüző iratunkat, mert az igazak egyenes útját járjuk a magyar kultúra szolgálatában. Pozitívumokkal lépve a nyilvánosság elé, kívánjuk igazolni az Irodalmi Szövetség hivatott- ságát alapszabályszerii feladatainak megoldására és vezetőinek készségét arra, hogy az Irodalmi Szövetséget a Csehszlovákiában élő magyarság szellemiségének önerejéből épülő független várává építsék ki. Az Irodalmi Szövetség belső kifejlesztése, osztályainak, bírálóbizottságainak megalakítása még előkészítés alatt áll, de az ősz folyamán az osztályok és bizottságok már szintén pozitív munkával kezdhetik meg működésűket. A pályái müvek elbírálása, — a folyóirat szerkesztésének és kiadásának feladatai, — Szlovenszkó nagyobb városaiban a Szövetség vándorgyűléseinek és ezekkel kapcsolatosan irodalmi estélyeknek megrendezése, — a szellemi termékek kiadásának és terjesztésének szervezett irányítása, az irók érdekszervezetének kiépítése, mind megoldásra váró feladatoki Adja Isten, hogy munkánk sikeres legyen és minél többen járuljanak hozzá áldozatos munkával a magyar kultúra dicsőséges fejlődéséhez! Dr. STAUD GÁBOR, a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség elnöke. Magyar versek könyve
