Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-20 / 139. (4285.) szám
8 ^RXGAlA^ACifcAEVHlRIJ® 1937 junius 20, vasárnap. Titkok Latitia Toureaux körül A francia politikai rendőrség szolgálatában állott a Jttétro-gyilfoosság áldozata Pierre de Brissacque feltünéstkeltő leleplezései a gyilkosság hátteréről ■ ■ Mit titkol a párisi rendőrség ? ■ ■ Egyre rejtélyesebb lesz az ügy ■ ■ PARIS. — (MPT) Latitia Toureaux fiatal, életvidám szőke párisi leány volt, amilyen százezer szaladgál Páris bulvárjain, aki után azonban, amikor fekete ruhájában és feltűnően nagy fehér kalapjában elsurrant a férfiak mellett, mindenki megfordult. Azonban Latitia Toureaux minden csinossága mellett is talán örökre névtelen csillaga maradt volna a fény városának, hogyha az a fantasztikus bűntény, amely már ötödik hete foglalkoztatja Páris bűnügyi rendőrségét, világszenzáció középpontjába nem emeli a nevét. Mint emlékezetes, Latitia Toureaux az áldozata a párisi földalatti vasúton történt gyilkosságnak, amelynek rejtélyét mind a mai napig nem sikerült a párisi rendőrségnek földeritenie. A rejtély földerítéséhez mindenesetre hozzá tartozik a leány életét boritó titkoknak a tisztázása is. Latitia Toureauxról a párisi lapokban a legellentétesebb hírek keringtek, mig most aztán Páris egyik leghíresebb bűnügyi riportere, Pierre de Brissacque cikksorozatban leplezte le a metrói gyilkosság áldozatának életét. Piemonti parasztháztól Parisig Bizonyos, hogy Latitia élete a titkok sorozata volt. Számos titok nyitját magával vitte a sírba a fiatal lány. Egészen bizonyos, hogy ezek között a titkok között kell keresni borzalmas halálának magyarázatát is. A feltűnően csinos fiatal lány piemonti parasztházban látta meg a napvilágot Aosta völgyében. Szülei dolgos kisparasztok voltak, akik csak ritkán kerestek annyit, hogy négy gyermeküket gondtalanul nevelhették volna. Különösen az anya szenvedett sokat a család nélkülözései miatt. Ebben a miliőben töltötte Letitia gyermekéveit, mig végül a család elhatározta, hogy elég volt a nyomorból és átköltöznek Franciaországba. Egyáltalában nem volt szokatlan még néhány évvel ezelőtt is, hogy szegény piemonti parasztok átmentek Franciaországba dolgozni és csak öreg napjaikra tértek vissza falujukba. A férfi azonban nem akarta követni az asz- szonyt, úgyhogy végül is az anya egyedül ment el gyermekeivel Lyonba, ahol először mint gyári munkásnő kereste meg kenyerét, később Lyonból Párisba költözött, s ott különféle házimunkákat végzett. Amikor Párisba költöztek, Latitia 19 éves volt, de már alaposan ismerte az életet, mert 14 éves kora óta konyhalány volt a lyoni szállodákban. Alighogy Párisba érkezett a feltűnően csinos 19 éves lány, gyorsan talált biztos és jó elhelyezkedést az életben. Itt kezdődik meg a titkok sorozata Latitia életében. A titkolt házasság A Toureaux-cég a Rue des Muriers-n van és két fivér tulajdona. Jules, az idősebbik fivér, bent dolgozott az üzletben, amikor Latitia alkalmazásért jött, megtetszett neki a biztos fellépésű, csinos lány és elárusitólánynak alkalmazta. A fiatal Toureaux udvarolni kezdett s a szép szőke elárusitólány gyakori vendége volt a 36 éves főnök elegáns garzonlakásának. A szerelemnek az lett a vége, hogy Jules Toureaux feleségül vette a kis elárusitólányt, de mert apjának nem merte bevallani a házasságot, titokban maradt a házasság és ez volt az első titok, ami Latitia Toureaux életében fölbukkan. 1934 nyarán Jules Toureaux váratlanul megbetegedett és Látitiát fivére hívta a haldokló ágyához. Jules halálos ágyán vallotta be szüleinek, hogy Latitia a felesége. Az apa nem tehetett egyebet, mint fia halálos ágyánál megölelte menyét és leányának fogadta. Egészen fiatal volt és szépsége teljében, amikor özvegységre jutott s nagyon jól illett neki a gyászruha s ezért három évig hordta. Minden este megjelent a Rue des Verts tánclokáljaiban és a karcsú gyászruhás asszony hamarosan az éjszakai lokálok egyik ünnepelt csillaga lett. Ez volt a magyarázata annak is, hogy a gyilkosság után egyes francia lapok mint táncosnőről Írtak róla. Vasárnapi beszélgetések T most uj élrí"' 1 —-Mt. a Rue Pierre >. alatt ekgá'-n V , rendezett be mayának és eszeág^ban . . -bbé visszatérni a családhoz, rnárcsak azért sem, mert elég tekintélyes örökséget kapott és élvezni akarta egyelőre szabadságát. Egyik fivére, aki közben megnősült, jó álláshoz jutott, testvére egy taxisofőrhöz ment feleségül és a család néha vasárnaponkint szokott ösz- szejönni az öregasszony lakásában, amely közvetlen a Pére Lachaise, a párisi temető közelében volt. A család természetesen kérdésekkel ostromolta Látitiát ilyenkor, ő azonban minden esetben kijelentette, hogy nincsenek gondjai, van pénze és egyelőre állást keres. Szerelmek, barátok? Erre csak legyintett lemondóan. Latitia mozgalmas élete Latitia, mint utólag kiderült, már 1929 óta egy magándetektív szolgálatában állott. Főleg hölgyeket figyeltetett meg vele Rouffignac magándetektív, aki úgyszólván valamennyi párisi bulvárlapban hirdet. „Megfigyelések és tudakozódások minden vonatkozásban tökéletes diszkréció mellett." Ez volt a Rouffignac- iroda mottója. Mint most kiderült, a gyászruhát Latitia azért tartotta meg ilyen sokáig, mert Rouffignac tanácsolta neki, hogy a fekete ruha „nagyon diszkrét benyomást kelt.“ láikoztam 'utoljára. Ott tanultam ugyanis egy kis görög értekezést, amelynek szövegét még ma is egyesre tudom és amely magyar fordításban a következőképpen hangzik: „Igazság és valószínűség. Az igazsághoz nem fér kétség, a valószínűségihez igen. A valószínűség semmi más, mint az igazság gyermeke, amely atyjához hasonlatos ugyan, de korántsem olyan tökéletes, mint az. Mert ami igaz, az mindig valószínű, de ami valószínű, az nem mindig igaz. Vésd ezt az elmédbe, ifjú és ezek szerint cselekedjél.11 Nahát én, ifjú, az elmémbe is véstem és mondhatnám: egyebet se tettem, csak mindig szépen ezek szerint cselekedtem. Tegnapig. Tegnap azonban történt velem egy alapjában véve jelentéktelennek látszó, de mégis megrendi- tően jelentős esemény. Rájöttem ugyanis, hogy ebből az egész klasszikusan görög értekezésből egyetlenegy árva szó se igaz. Igenis, hogy nem igaz, mert kiderült, h-ogy: a) a valószínűség nemcsak 'hogy nem gyermeke az igazságnak, de nagyon sok esetben egyáltalán nincs is egymáshoz semmi (közük; b) hogy a valószinüség többnyire nem is hason- lit az igazságra; c) örogy nemcsak arra van eset, hogy ami valószínű, az nem igaz, hanem arra is van eset, hogy ami igaz, az egyáltalában nem valószínű. Kiderült pedig mindez abban a pillanatban, amidőn beszálltam a liftbe és rátettem a mutatóujjamat egy gombra, amin egy római kettes jelezte a második emeletet. Mi történt ugyanis ebben a másodpereiben? Az történt, hogy én megnyomtam egy gombot, aminek következtében egyszerre a levegőbe emelkedett velem egy körülbelül két köbméter ürtar- talmu láda, amely önműködőiéig megállt abban a szempillantásban, amidőn a láda feneke egy vonalba került a második emelet szintjével. Hát most tessék nekem megmondani: ahogy én ezt itt elmesélem — van ennek csak egy árnyalatnyi ész szerűsége is? Elhiheti épeszű ember, hogy ilyesmi létezik? Önműködő láda? Nem úgy hangzik ez. mint a török mesékből ismeretes repülő szőnyeg? Egyszóval: valószínű ez? Ugy-e, nem? Pedig igaz. Vagy valószínű, hogy bemegyek a, lakásomba, megcsavarok egyetlenegy kis fekete vacakot a falon és attól egyszerre világítani kezd hat, különböző helyre függesztett, kör tea lakú tiveg- darab? Hát nem a legtisztább őrültség az ilyet elhinni? Pedig igaz. Csak nem valószínű. És igy tovább: Bemegyek egy szobába, megcsavarok egy rezet, mire a kövek közül víz ömlik ki. Latitia működése a detektívirodában teljesen homályos. Hivatalosan nappal egy gyárban dolgozott, esté pedig mint a Montmartre-negyed egyik bárjának ruhatárosnője kereste kenyerét. Maga Rouffignac kijelentette a detektiveknek, hogy ő soha életében nem adott olyan ■ kényes megbízást Látitiának, hogy ezért életével kellett volna fizetnie. Valószínű azonban, hogy Latitia nemcsak Rouffignac, hanem más detektíviroda részére is dolgozott. Számos jel szól amellett, hogy Latitia a Su- reté Nationale, a francia titkos politikai rendőrség szolgálatában állott. Egy nőnek, aki nappal gyárban dolgozik, este ruhatárosnő egy bárban, azonkívül szolgálatokat végez egy nyomozó iroda részére is, éppen eléggé ki van töltve az élete. Latitia ezenkívül azonban kapcsolatot tartott fenn a Longwy-i garnizon egyik altisztjével és a touloni hadikikötő katonai irodájában alkalmazott matrózzal, akik mind a ketten meghatározott időközökben felkeresték. Mindehhez tudni kell, hogy Longwy a Maginot-vonal egyik legfontosabb úgynevezett kulcspontja, Toulon pedig a elé, kicsit megbirizgáiom, hát. egyszerre csuk énekelni kezd abban a, kis fereilógban a párisi opera hatvannégy tagú kórusa, még hozzá itt Pesten, a lakásomon, Bimbó-ut három alatt. És odaülök a telefonhoz, feltárcsázom az öcsémet: tizenkettő, harminckettő, nyolevankeittö és jelentkezik a harminckilenc, negyvenkettő, ötvenkettő, Fővárosi Jéggyár. Valószínű ez? Ugy-e, nem? Pedig igaz. Azonban aki azt hiszi, hogy csak ilyen körmönfont technikai igazságok vannak, amiket igaz voltuk ellenére se lehet elhinni, az nagyon téved, Hölgyeim és Uraim. Vannak ilyen igazságok a minden technikától mentes, úgynevezett köznapi életben is lépten- nyomon. Egész egyszerű, úgyszólván kézzelfogható igazságok, amelyek azonban, sajnos, mégse rendelkeznek a valószínűségnek még csak a legcsekélyebb látszatával sem. Amely állításom bizonyítására leszek bátor, csak úgy kapásból, a következő, igénytelen, de szomorú mindennapi példákat feilihozni: Tegyük fel, hogy megállt az órám és emiatt elkésem valahonnan. Azt kérdik tőlem: — Na, mi az? Ilyenkor (kell jönni? — Ne haragudjatok, kérlek, — motyogom zavartan —, de megállt az órám és . . . — Jó, jó — mondják erre dühösen —, az ilyen óradolgokat már ismerjük! Hogy ismerik — aszondják. És nem hiszik el, hogy az ember tényleg azért késett el, mert megállt. az órája. És miért nem hiszik el? Mert igaz ugyan, de nem valószínű. Vagy vegyük azt az esetet, amikor a gyerek odahaza (kitünően megtanulja a latin memoriert, de az iskolában, abban a pillanatban, amikor felhívják felelni, mintha csak valami spóngyával törölték volna ki a fejéből az egészet és csak ott áll szegény és hiába hajtogatja, hogy: — Tanár ur, kérem, én odahaza uugy tudtam ... Hát el .lehet ezt hinni? Ugy-e, hogy nem lehet? Pedig igaz. Csak nem valószínű. Vagy: megírok egy levelet a Stand néni hötvenkét tedik születésnapjára. Lek üld öm a Ház Alkalmazottjával, aki be is dobná a postaládába, ha útközben véletlenül el nem vesztetné. Amely véletlenből bizonnyal nem lenne semmi veszedelem, ha az Alkalmazott meg merné mondani, hogy a, levél valahogy elkallódott. De nem meri megmondani, aminek mi a következménye? Nagyon könnyen kiszámítható. Megírtam én azt a. levelet? Meg. Megkapja-e a Stanci néni? Nem. Azonban el fogja-e vájjon 'hinni valaha ebben az életben, hogy az a levél tényleg megiródott, I csak elveszett? v Solha nem fogja elhinni. j Más: Jteuierek egy csupya, gazdag fiút is égyj francia földközitengeri flotta egyik bázisa. Latitia Toreaux olasz nő és Franciaországban a külföldieket annyira megfigyelik, hogy ke- vésbbé gyanús körülmények között élő személy is magára vonja a hatóságok figyelmét, Latitia Toureaux azonban bizalmi embere völt a francia rendőrségnek és ezért nem firtatták sokat az életét. Titokzatos férfi, aki az uccán megverte Látitiát A legvalószinübb rendőri feltevés a gyilkossággal kapcsolatban az, hogy a gyilkos meg akarta akadályozni, hogy Latitia megjelenjen egy bálban, ahol valakivel beszélnie kellett volna. Az uccán és az autóbuszon nem követhette el a gyilkosságot, igy nem maradt más hátra, mint a Metró, ahol a tett elkövetésére rendkívül alkalom kínálkozott abban a pillanatban, amikor áldozata a Metró egyik elsö- osztályu kocsijába egyedül belépett. A párisi rendőrségnek, úgy látszik, vannak bizonyos elhallgatni valói a titokzatos bűnténnyel kapcsolatban, mert Pierre de Brissacque magánnyomozásai során megállapította, hogy három nappal a gyilkosság előtt Latitia Toureauxnak incidense támadt egy ismeretlennel a Metro-állomáson, Az idegen ■ erőszakoskodni akart vele, de ő el- taszitotta magától és hazarohant. A következő napon a sarkon posztoló rendőr megfigyelte, hogy az általa jólismert szőke szépség izgatottan vitatkozik egy férfivel, aki a vitatkozás hevében három hatalmas pofont adott a nőnek, majd mind a ketten, mintha misem történt volna, tovább mentek. Ettől a naptól kezdve ugylátszik Latitia életveszélyben érezte magát, valószínűnek látszik, hogy a leány egy veszélyes feladatot nem akart magára vállalni. Az újságíró megállapította, hogy halála napján a leány fölkeresett egy jövendőmondónőt, akitől megkérdezte, hogy „tud-e hatni a sorsra." A nő azt felelte, hogy erre senki sem képes, ő legfeljebb a jövőt tudja kifirtatni. Jövőjére Latitia azonban nem volt kiváncsi. És valóban este kilenc órakor már nem volt az élők sorában. csinos, szegény leányt. Pozitív© tudom, hogy a leány a fiúhoz szerelemből ment hozzá. Tudom. De ha. ránézek arra a fiúra, mégse vagyok képes elhinni. Avagy: adva van egy huszonkétéves színésznő. Azt kérdik: hány éve játszik? Aszóndja: négy. És hány éves? Aszondja: huszonkettő. Hát el lehet ezt hinni? NevetségesI Satöbbi, satöbbi, ahogy igy hirtelen az eszembe jutnak: Ki hiszi el, hogy az ép kis nyeszle-tt szabóm arany vitézségi éremmel dekorált katona volt, — hogy a háztartási alkalmazottunk azért jött olyan soká, mert a péknél sokan voltak, — hogy Tolsztoj Leónak gyerekkorában nem volt szakálla,— hogy egy trafikban, ahol az ember pénzt akar váltatni, igazán nincs tíz pengő apró — és végül, de nem utolsósorban, hogy jelen sorok írója valaha, az önképzőkörben minden irodalmi pályázatot megnyert ? Á, 'ugyan kérem, hagyjuk az ilyen tündérmeséket, igen? Miért kell magyar gyermeket magyar Iskolába íratni? Mert: aki magyar iskolát végez, alaposabb tárgyi tudással, kevésbé fáradtan végzi el azt s a felsőbb iskolában a nyelvi nehézség ellenére jobban is felkészült lévén, könnyebben boldogul s idegileg is jobban bírja, Mert: a magyar iskolákban a magyar tanítók s tanárok tanítják, akik már vérmérsékletüknél, gondolkodásuknál, hagyományaiknál fogva is közel állanak a magyar ifjúsághoz, s a magyar diákokra is jobb nevelő hatást gyakorolnak, Mert: az állam törvényei is úgy rendelkeznek, hogy minden nemzetiség a maga anyanyelvén élje kultur- életct s oktattassék, Mert; magyar tanítónak, magyar tanárnak adsz kenyeret, Mert; száz és száz okot lehet felhozni, de szár szónak is et|y a vége: magyar gyermekedet magyar iskolé ba írasd! Ityeuz és i/aiásQtÍMí Irta: Zágon István Ezzel a két fogalommal — igy egymással kapcsolatban — a gimnázium hetedik osztályában taOdaülök egy fáiból készült, fényezett kis ferslóg
