Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-30 / 121. (4267.) szám

1937 május 30, vasárnap. 11 m SzmHÁz-KönWKabTURA. Visszaemlékezés a Kassai Koszorús Dalegylet harmincéves múltjára Irta és a jubileumi hangversenyen felolvasta: Schalkház Lipót, a KZD főtitkára 1907 január havában nagy esemény ját­szódott le Kassán a Schalkház-szálló nagy­termében: a helsinki egyetemi Finn Férfi­kar sorakozott föl a pódiumra. Messzi északról, a ködös Suomiból látogattak el hozzánk finn testvéreink és elhozták ma­gukkal bus-bánatos, huncutkás-vig dalai­kat. Ajkaikról orgonaszerü effektussal, mindent átfogó átérzéssel szállt a dal szer­teszét a nagyteremben, amelynek közön­sége a tökéletes interpretálással alig győ­zött betelni. A zsúfolásig megtelt terem egyik sarkában néhány huszonöt év körüli fiatalember előrehajolva, visszafojtott lé­legzettel, kipirult arccal szívta magába a remek akkordokat és az előadottak szépsé­gétől, tökéletességétől lenyűgözve, szoborrá meredve ült helyén. A pódium üres volt már, a közönség az elismerő kritika zson­gása közben rég szerteszéledt már, amikor a lelkes fiatalemberek fülében még mindig ott motoszkált egy-egy vissza-visszatérő hangfoszlány: egy egész életre megszületett reminiszcencia. A megittasult fiatalemberek, akik csillo- logó szemmel, az extázis mámorában tár­gyalták meg újból és újból a páratlan hang­verseny remek részleteit, a dal szerelmesei: a Kassai Dalegylet férfikórusának tagjai, a Kassai Zenekedvelők Dalegyletének meg­alapítói. Ezen az estén, a finn testvérek dalainak zengése közben született meg a Kassai Ze­nekedvelők Dalegylete. Talán azért volt azután annyi dicsőségben része, talán azért aratott harminc éven keresztül oly sok ba­bért, talán azért részesült oly rendkívüli el­ismerésekben és ünneplésekben, mert szüle­tése a dalteremtette emóciók közepette, az ének keltette mámorral a lélekben, egy sziv- ütemre történt! És az 1907 október 10-én hivatalosan is megalakult KZD élete harminc éven át minden fázisában méltó volt születéséhez. A finn testvéreink acélos leikéből kiröppenő dal emléke élő valóságként égett a KZD tüzes tetterőtől és istenáldotta tehetségtől duzzadó karnagyának, Simkó Gusztávnak a bensejében, aki ezt a benne rejlő szent tüzet úgyszólván átplántálva az elhivatott­ság fanatizmusával vitte, ragadta magával az egész kart a diadalok útjára. A dalárdákat az irónia és a szatíra elő­szeretettel állítja a maró gúny és komikum fókuszába és tagjainak kifigurázása által burleszktémát alkot belőlük. Hogy milyen erős kontrasztot képez ez az erőltetett be­állítás a valósággal, azt legjobban bizonyít­ja nemcsak a régi Magyarországon, de je­lenlegi kisebbségi életünkben is oly nagy szerepet játszó egyesületünk harmincéves komoly kulturmunkája. Simkó Gusztáv karnagy rátermettségére és talentumára, a kar komolyságára és fe­gyelmezettségére, a magyar érzésből fakadó dal szeretetére és megbecsülésére vall a dalegyesület szemkápráztató tempóban, hi­hetetlen lendülettel történt előtörése, mely­nek eredményéül megalakulása után két évvel a kecskeméti dalosversenyen a régi Magyarország területéről egybesereglett hatvan dalárda közül az első dijat, az országos nagy Aranyérmet és ezzel a „koszorús" jelzőt szerzi meg magának és ezáltal dicsőséget közvetve Kassa városának is. És folyik a munka megállás nélkül, lan­kadatlanul! És jönnek sorban, egymásután a tehetség, az érdem és a rászolgálás igazo­lásául a büszke stációk, a KZD fölfelé Ívelő pályájának újabb s újabb dicsőséget jelentő határkövei! S az immár sudárba szökött karcsú csemetét nem töri ketté a világhábo­rú évekig tartó zivatara sem, sőt, mintha a viharok termékenyitőleg hatnának a gyö­kérzetét tartó humuszra: szivósabbá, erő­sebbé kemenyedve válik kisebbségi életünk egyik legértékesebb díszcserjéjévé. Nincsen Kassa városának olyan kiemelkedő magyar kultureseménye, amelyből ki ne venné ré­szét. Vezetőinek kitűnő kezdeményezései kimagasló ünnepélyeket eredményeznek. Petőfi, Jókai, Rákóczi, Liszt halhatatlan alakjainak kassai megünneplései a KZD ak­kordjainak fölcsendülése nélkül elképzelhe­tetlenek és talán szerénytelenség nélkül ál­líthatom, hogy dalaink voltak minden eset­ben azok, amelyek a magyar lelkekben rendkívüli emóciót és maradandó rezonan­ciát keltettek. Büszkén vallhatom ezen ünnepélyes per­cekben, hogy a misszionárius meggyőződé­sével, a hindu fanatizmusával, de nemzeti sajátságunkból eredő becsületérzéssel har­minc éven keresztül állandóan és maradék­talanul a magyar érzésből táplálkozó ma­gyar dal ügyét szolgáltuk. Szolgáltuk er- nyedetlenül és teljes odaadással, mert tud­tuk, hogy a magyar dal egyik legjelentéke­nyebb nemzeti sajátosságunk, mert tudtuk, hogy a magyar dal a vérünk muzsikája, lel­kűnknek eltulajdonithatatlan értéke, mert tudjuk, hogy a magyar dalt „napfénycikázásból, szélvészdübörgésből, amely a világon száguldoz keresztbe, virágból és csókból, csillagok sorsából maga a jóságos Úristen szerezte." A jelen jubileumi díszhangverseny kere­tében meghatott lélekkel álljuk körül a KZD harminc esztendeig tartó utjának oltár­rá magasztosult határkövét. Harminc év nagy idő az egyén életében, a csecsemő fér­fivé fejlődik, az érett férfi aggastyánná ros- kad ezen idő alatt, de tagadhatatlanul je­lentékeny élettartam a három X egy egye­sület életében is. S mégis a harminc év táv­(*) Mécs László a „Vigília” főrmmkatársa. Budapestről jelentik: A „Vigília” legújabb kötete Aradi Zsolt, Ball a Borisz és Pos&onyi László szerkesztésében igen gazdag tartalommal jelent meg. Az uj kötet érdekessége, hogy a magyar katolikus líra bárom legkimagaslóbb reprezen­tánsa: Harsányi Lajos, Mécs László és Sik Sán­dor is szerepelnek a lapon, mint főmiunkatár- sak. Az uj kötet gazdag szépprózai termést mutat be. Közli Rónay György tollából a Vigília pálya­díjnyertes novelláját, Tóth László Az elvesztett mese című elbeszélését, Dénes Gizella: A csend szigete és Justlh Béla: Anselme atya megszólal cimii novelláit. Jacqiues Martain, aki a télen a Vigília vendége volt Budapesten, „Cselekvés és szemlélődés” címén közli miély filozófiai gondola­tokat rejtő tanulmányát. Mécs László, Rozványi Vilmos, Harsányi Lajos, Nagy Miklós, Ágoston Julián, Reményi József és Tholdalaky Pál versei rendkívül sokoldalú képet nyújtanak a mai ma­gyar katolikus lira változatos területéről. Piero Bargeltioi, Beato Angelico tanulmánya az uj olasz essay elmélyült területéről származó kitűnő írás. Tlheodor Trojanov bolgár, Julián Tuvin len­gyel és Miguel de Unamnno spanyol költő versei Európa előttünk kevésbé ismert lírai terméséből adnak megnyerő képet. Nagy érdeklődésre tart­hat számot ígnácz Rózsa mélyenjáró tanulmánya a magyar é6 a romián balladákról és azoknak el­térő előadási lehetőségeiről. A szegedi szabad­téri játékok' . idei meglepetése lesz Berczely A. Károly „Fekete Mária” cimü szegedi vonatkozású misztériuma, amelynek egyik legizgalmasabb rész­letét közli a folyóirat, Paul Glaudel: „Poncius Pilátus szemével nézve” cimü mélyenjáró Írása, Demény János: „A huszadik • század apokalip­szise”, Boros Vilma: „Versaillesbői a Karmelbe” Kérjen ez év június végéig §H boroivaszappanf vagy krémet PENGÉVEL I minden szaküzletben. ^ latéból vizsgált jubiláló kar milyen föltűnő anakronizmust jelent, hiszen harminc esz­tendő leforgása dacára az állandó utánpót­lás következtében a maga eredeti frissessé­gében, változatlan megifjodásban áll a he­lyén; az idő múlását egyedül csak a szemé­lyében azonos, alkotóképességében, tüzes temperamentumában ugyancsak változatlan karmester — Simkó Gusztáv fehérré fakult hajfürtjei jelzik. S amidőn most a jubileumi ünnepség tető­pontján, a büszke öröm lázában, a szikrázó villanykörték kereszttüzében szerteömlik, szertesugároz lelkünk tiszta tavaszi fénye és ajkunk ünnepi magyar dala és a feltörő örömkönnyek csöppjeinek prizmáján meg­jelenik a szivárvány ragyogása, a magyar géniusz szárnyán hálaadó imádságként rep- penjen a Mindenható zsámolyához harminc év sikereinek tüzében szinte himnusszá iz- zódott jeligénk: ,.Magyar dalunkért élve-halva Öntsük szivünket büszke dalba!" cimii tanulmánya és Harangi László Naplójának folytatása egészítik még ki a nemes kiállítású fo­lyóirat legújabb kötetét. Közli a folyóirat a Vi­gília novella- és regénypályázatának eredményét ie. ''Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Budapest V., Vadász-ucca 16.) (* *) Odry Árpád végrendelete. Budapestről jelen,tilk: Odry Árpád hagyatéka ügyéiben létre­jött az egyesség. A vagyon, amely 95.660 pen­gő értékű értékpapírból, 24.854 pengő bankbe­tétből, két, egyenként 5600 pengő értékű, egy kilogramos súlyú szinarany-tömbből, 200 Napo- leon-aranyfból, 30 tíz,frankos Napoleon-arany- ból és más aranyérmékből, továbbá 18.985 pen­gőre értékek bútorból és különféle tárgyból áll, a nagy színész három fivére, továbbá lánya kö­zött oszlik meg. Az egész hagyaték értéke 148 ezer 477 pengő. Külön gondoskodott Odry Ár­pád a gazdasszonyáról, akire 3000 pengőt ha­gyott. (*) A Losonci Magyar Dalegylet junius 12- én rendezi nagy érdeklődéssel várt tavaszi hangversenyét a Kalmár-vendéglő helyiségé­ben. Ez a hangverseny ujább bizonysága lesz úgy a férfi-, mint a vegyeskar kitűnő felké­szültségének. A gazdag és nívós műsor egyik szenzációja Kodály ,,Huszt“ cimü raegkapóan szép, nagy lendületű és eredeti ritmázációju mü- dala lesz, melyet a férfikar ad elő. (*) A Magyar Család nótapályázata. A Ma­gyar Család kottamellékletének szerkesztőbi­zottsága a lap májusi számában rendezi első nagyszábásu magyar nótapályázatát, melynek egyik főszereplője a közkedvelt lljházy Nusi pozsonyi rádióénekesnő. A beküldött pályamü- vékből Lljházy Nusi fogja kiválaszatni a neki tetsző nótát, melyet az általa adott kristály- cigarettatartóval fog kitüntetni. A szerkesztő- bizottság Ujházy Nusi nevével 3 ezüstérmet s 11 oklevelet fog kiosztani a nyerteseknek. Pá­lyázni bármennyi kész magyar nótával lehet, minden egyes pályaművet jeligével kell ellátni s a jeligés levélnek tartalmazni kell a szerző pontos címét s rövid életrajzi adatait. Egy nóta- szerző-pályázat részvételi dija 10 korona, mely Várady Aba Károly (Sudov, zselizi járás) cím­re küldendő (lehet bélyegben is) a pályamü­vekkel együtt 1937 julius 15-ig, A pályázatról bővebbet a Magyar Család májusi száma nyújt. Megrendelhető Farkas Istvánnál, Ipolyság. Évi előfizetés 20 korona. (*) A kürti SzMKE nagysikerű műsoros estje* Komáromi tudósítónk jelenti: A nemrég újjá­szervezett kürti SzMKE-csoport nagyszerű évadzáró, műsoros ünnepélyt rendezett a dalár­dája s az építendő kulturház javára. A csoport élén a lelkes és igen tehetséges vezető: Rábay Béla igazgató-tanitó áll, aki rövid idő alatt egyik legjobban működő SzMKE-szervezetté emelte a kürti csoportot. A szövetkezeti nagy­teremben megtartott ünnepélyen nemcsak a kürti érdeklődőik jelentek meg, hanem a széles vidékről is igen számosán jöttek el s köztük a testvér SzMKE-szervezetek vezetői is. Tidhy Kálmán prológusát Árendás Mária szavalta szé­pen, majd dr. Mihola Gyuszi többizben is fel­lépett dalaival s cigányzenekar-kisérett el éne­kelte uj nótáit nagy sikert aratva. Dr. Borka Géza élvezetes előadást tartott a magyar dalról s humorral fűszerezett ismertetést párisi útjáról. Szombatíhy Viktor a SzMKE munkájának s ál­talában a magyar kulturmunkának jelentőségét ismertette. Hatalmas sikere volt a Rábay Béla által vezényelt férfikarnak és színes vegyes­kórusnak: ritka fegyelmezett dalárda többszó­lamú s pompás összhang,u magyar müdalait hal­lotta a lelkes közönség. A magyarruhás dalo­sok megérdemelt tapsokat arattak: a dalosok a környéken más községekben is be fognak mu­tatkozni. Dr. Borka Géza talpraesett, tréfás egyfelvonásosait játszotta a mükedvelőgárda, nagy derültséget keltve ügyes játékával. I liWmilillllllllHI l'IIB iil, I Mavonta áldozzon a szlovenszkói magyar kultúráiét fejlesztésére és lépjen a SzMKE tagjai közé. Ha községében van SzMKE-szervezet: jelentkezzék ott, ha n^ncsen: szívesen felveszi a központ, Komárom, Kultúrpalota.

Next

/
Oldalképek
Tartalom