Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-22 / 115. (4261.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © • SŰRGÖNYC1M HÍRLAP, PRAHA. A kassal kulturbázis Krofta kalügymimszterexpozéja o nemzetközt A kisantant nem ellenzi Magyarország fegyverkezését Kikötése: előzetes megegyezés « Krofia szerint a Szovjetet nem lehet kinagyol a középeurópai Lccarnsből « Egyetlen mondat Kedia londoni tárgyalásairól, hosszabb méltatás Franké és ttecas külföldi útjáról ■■ KASSA, (r) — Nemrégiben e helyen is­mertettük az újfajta módszert, amellyel az egyik itteni felekezeti szlovák gimnázium igyekszik elhalászni a maga számára olyan magyar növendékeket, akiknek szüleit egy­részt hamisan alkalmazott felekezeti jelsza­vakkal, másrészt a tanitórend régi hírnevé­vel lehet megszéditeni. Rámutattunk arra, hogy a régi hírnévnek semmi köze a jelen­legi intézet nívójához, éppen ellenkezőleg, a jelenlegi nívó csak arra alkalmas, hogy sú­lyosan ártson mindenütt, úgy belföldön, mint külföldön, a tanitórend presztízsének. Egy kis helyreigazításra azonban szükség van: mi csak azt irtuk, hogy a kassai szlo­vák premontrei fiugimnázium apróhirdetett az itteni magyarnyelvű napilapban. Bocsá­natot kérünk: nemcsak a premontrei gimná­zium, de a másik két felekezeti szlovák gim­názium, a Domonkos-rendi és az Orsolya- rendi leánygimnázium is apróhirdetett a ma­gyar lapban. Tehát ezek a szlovák iskolák sem vetik meg a magyar növendékeket, jól­lehet mértékadó helyeken fennen hirdetik, hogy a szlovák iskolák nem pályáznak ma­gyar tanulókra. Lehet, hogy az állami gimnáziumban va­lóban igy van. Mindenesetre tudjuk, hogy a szlovák állami gimnázium tanárai kese­rűen panaszkodnak amiatt, hogy a magyar anyanyelvű tanulók nagy száma rendkívül megnehezíti a tanítást, megerőltetést és kín­lódást jelent úgy a tanár, mint a növendék számára és erősen rontja a tanítási ered­ményt. A premontrei szlovák gimnáziumban állítólag — mint jól emlékszünk — „nem rontja" a tanítási eredményt a legalább öt- venszázaléknyi magyar diákság jelenléte, ellenkezőleg, ez a gimnázium dicsekszik nyilvános hirdetésében azzal, hogy ott volt a félév végén a legtöbb jeles tanuló. Ne vitatkozzunk most e „magas" nívó valóságos értékéről, de említsük meg <— ugyancsak pótlásképen —’, hogy azóta, mi­óta a felekezeti szlovák gimnáziumok meg­nyíltak Kassán, különös mende-mondák ter­jedtek el — a magyar állami gimnáziumról. A nem éppen jóindulatú pletykák felekezeti alapon indultak el és alkalmasak arra, hogy úgy a keresztény, mint a zsidó növendéke­ket elriasszák az iskolából. A keresztény szülők körében azt a hirt terjesztik, hogy a kassai magyar állami reálgimnáziumban val­lásellenes, szabadkőműves szellem uralko­dik, a zsidó szülőket pedig azzal ijesztik, hogy ebben az állami intézetben egyre in­kább dühöng az antiszemitizmus. Ugyan­ezek a jóakarók megsúgják azt is, hogy a szerzetesi szlovák gimnáziumokban nincsen antiszemitizmus, ellenben csak itt található igazi valláserkölcsi oktatás. A gyöngébb idegzetű szülőket még azzal is riogatják, hogy a magyar gimnáziumban nem vigyáz­nak kellőképen a diákok erkölcseire, hogy a felső osztályok tanulói éjszakánként együtt mulatnak tanáraikkal kétes helyeken ... Mondani sem kell, hogy mindez valótlan, célzatos álhir. Az állami gimnázium bizo­nyára nem szorult a mi védelmünkre, de készséggel megállapítjuk, hogy úgy vallás- erkölcsi, mint egyéb erkölcsi tekintetben a legcsekélyebb kifogás sem érheti az állami magyar intézetet. A vallásoktatás mind­egyik felekezet legkiválóbb lelkészeinek és hitoktatóinak kezében van, az egyéb vá­dakra pedig, nem is tartjuk méltónak a szót PRÁGA. — Krofta külügyminiszter pén­tek reggel részletes expozét mondott a kép­viselőház külügyi bizottságában a külpoli­tikai helyzetről. A bizottsági ülésen az egyesült párt parlamenti klubja részéről dr. Szüllő Géza klubelnök távollétében Jaross Andor jelent meg. A külügyminiszter az expozét később a szenátus külügyi bizott­ságában is elmondotta. A spanyol polgárháború- okozta feszültség A külügyminiszter expozéja elején átte­kintést nyújtott az általános világpolitikai eseményekről. Optimisztikusan ítéli meg a helyzetet s még egyszer leszegezi azt az álláspontot, amelyet a legutolsó kisantantkonferencia kommünikéjéből ismerünk. Az egyik aggasz­tó momentum szerinte az, hogy Spanyolor­szágban még mindig nem sikerült a polgár­háborút befejezni. A londoni benemavatko- zási bizottságnak csak bizonyos részletered­ményeket sikerült elérni, de ez is haladás. Foglalkozik a legutóbbi éles angol és olasz sajtóharccal, amit Guernica megsem­misítése váltott ki, de számos biztató jelet lát annak ellenére arra nézve, hogy a két nagyhatalom a spanyol kérdésben sem engedi a helyzetet végkép kiéleződni. Csehszlovákia egyetért Edennek április 12- én Liverpoolban mondott beszédével, amely­ben az angol államférfi azt hangoztatta, Spanyolországot magára kell hagyni és módot kell adni a spanyoloknak, hogy sorsuk fölött maguk döntsenek. Aztán Krofta ismerteti a Csehszlovákiában elhelyezett emigránsok ügyét. • A másik aggasztó körülmény szerinte az, — A spanyol és abesszin konfliktus ked­vezőtlenül befolyásolta az európai hatalmak egymáshoz való viszonyát —• folytatta a külügyminiszter —■, bár ugyanekkor nyil­vánvaló és kétségtelenül mélyrenyuló köze­ledés jött létre Olasz- és Németország kö­zött, amely a múlt év julius 14-én kötött német—osztrák egyezményben és Neurath külügyminiszter legutóbbi római látogatásá­hogy még mindig nem sikerült véglegesen likvidálni az abesszin konfliktust, annak el­lenére, hogy Olaszország tényleges hatal­mát a volt abesszin császárság fölött a ha­talmak elismerték, az általános jogi elismerés azonban késik. Ez az oka annak, hogy a népszövetség nem tudja munkáját végezni, mert Olaszország távoltartja magát a népszövetségi tárgyalá­soktól. Abban az 'esetben, ha az abesszin de­legációt a népszövetség legközelebbi rend­kívüli ülésére, nem engedik be, valószínű, hogy Olaszország visszatér a népszövet­ségbe. bán jut kifejezésre. Ez a közeledés — állapiíja meg a minisz­ter —, amely önmagában véve örvendetes eseménynek mondható, mert a két hata­lom korábbi vetéíykedését megszüntette, sajnos, zavart idézett elő ezeknek a ha­talmaknak más hatalmakhoz való viszo­nyában. Berlin és Róma együttműködése egyes helyeken agresszív jellegűnek tűnik vesztegetni, annyira átlátszó félrevezetések azok. Mindenesetre furcsa, hogy e híreszte­lések csak azóta kaptak lábra, mióta feleke­zeti szlovák iskolák működnek Kassán, azok a szlovák iskolák, amelyek magyar lapok­ban hirdetnek. Ami pedig különlegesen az antiszemitizmust illeti, erről éppen azok a tulóvatos szülők tudnának fölvilágositások- kal szolgálni, akik megfosztották gyerme­keiket attól a nagy előnytől, amelyet az anyanyelven való oktatás jelent. Ez a nem tiszta eszközökkel folytatott akció éppen Kassán a legintenzívebb, ami­nek megvan a maga magyarázata. A tanu­lóifjúság becsalogatása a szlovák iskolába, amely magánjellegű, célszerűnek látszik a tanitórendek bizonyos tagjai számára, akik megfelelő előnyöket érnek el buzgalmuk ál­tal, de célszerűnek látszik ama túlzó szlovák körök számára is, amelyek az előnyöket a buzgó tanároknak megszerzik. Az egyik ilyen buzgó tanár, akivel valamikor iskola­társak voltunk a magyar premontrei gimná­ziumban, maga jelentette ki előttünk, hogy a magyar gyermekek nem vesztik el anya­nyelvűket akkor sem, ha szlovák iskolába járnak. A tanár ur, aki ma szlovákosan irja magyar nevét, elfelejtette hozzátenni, amit Kassán jól tudunk, hogy a szlovák iskolák magyar növendékeinek az uccán sem sza­bad magyarul beszélniök. Némi ellentét van tehát a mézesszavu kijelentés és a valóság között, amely valóság pedig az, hogy a fele­kezeti szlovák iskolák lélekhalászása szer­ves része annak a soviniszta társadalmi ak­ciónak, amely ma Kassán folyik. Még 1920-ban mondotta az akkori kor­mánybiztos-polgármester a szlovák kultur- egyesület megalakulásakor, hogy Kassát a keleti szlovák kultúra alapbázisává kell ki­építeni. Meg is mondta, hogy miképen gon­dolja ezt és az akkori szavak szellemében folyik ma is az építés. Senkinek sem lehet az ellen kifogása, hogy Kassán legyen a szlovák kulturbázis a köztársaság keleti ré­sze számára, ennek kiépítése azonban meg­történhetik úgy is -— és nézetünk szerint csakis úgy történhetik —, hogy általa ne sorvadjon el egy másik nemzet kultúrája. A mi fölfogásunk az, hogy Kassa lehet egy- időben úgy a szlovák, mint a magyar kul­túra alapbázisa, intézményeinek központi helye, mindkét nemzet kultúrájának fóku­sza, mert a becsületes és életképes nemzeti kultúra éppen az, amely nem nyomja agyon a másikat. Csak a rövidlátás nem látja ezt be. Éppen a nemes versengés, az egymás­melletti futás — nem pedig az összefutás — fejleszti magas nívóra a nemzeti kultúrát, amely lehetővé teszi, hogy egyik nemzet azt tanulja el a másiktól, ami jó és ami serkent. A becsületesség és jellemesség éppen olyan döntő tulajdonság a nemzet kultúrájának fejlődésében, mint az egyén életének fejlő­désében. Valószínűleg hosszú ideig fog még tarta­ni, amig az itteni túlzó körök ezt az igazsá­got fölismerik. Egyelőre, sajnos, még nem tartunk itt. Ez az oka annak, hogy Kassán annyira kiéleződött a kulturális és ennek nyomában a politikai harc, amiről a mostani községi választás előtti küzdelem is rávilá­gító képet nyújt. A harc ellenállást vált ki^ ez a magyarázata annak, hogy a kassai ma­gyarság az államfordulat óta még sohasem volt olyan egységes, mint ma. A magyarság ereje megfeszítésével készül a törvényes vé­dekezésre, egységének dokumentálására a választási urnák előtt. Minden itteni ma­gyar átérzi a védekezés döntő szükségessé­gét, mert látja a magyar nyelv és a magyar kultúra fölött tornyosuló veszedelmeket és látja, hogy most, közvetlenül a választások előtt is mennyi igyekezet irányul arra, hogy sorait megbontsák. Huszonkét párt vonul föl a választásra, ezeknek nagy része törpe­párt, mind csak arra jó, hogy az őslakosság szavazataiból, amennyit lehet, elhalásszon. Ez a veszedelem is csak arra figyelmezteti a magyar választókat, hogy fokozottan ré­sen kell lenniök, mert a közelmúlt években megtanulhatták, hogy a magyar kultúra és a magyar nyelv jogainak szétforgácsolódá- sát jelenti egységének megbontása. A kas­sai magyarság végérvényesen megtanulta, hogy nyelvi és kulturális jogaiért csak egy párt áll ki egész mellel, töretlen lélekkel: az őslakosság pártja, az egyesült országos ke­resztényszocialista és magyar nemzeti párt* A roma-berlini tengely Ma: Nagy rádió melléklet . 18 oldal. Ara Ké 1.20 M J XVI. évf. 115. (4261) szám • SsOfVtS&c&ft ■ 1537 május 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom