Prágai Magyar Hirlap, 1937. május (16. évfolyam, 100-121 / 4246-4267. szám)

1937-05-22 / 115. (4261.) szám

föl, ami a roma—'berlini tengely jelentő­ségének hangsúlyozásában jut kifejezésre. Erre utal a joggal vagy jogtalanul emle­getett uj áílamblokk-képződés, amely blokk ehez a tengelyhez kapcsolódna. Ez viszont indítékul szolgálhat más, ideoló­giai vagy másnemű blokk tervének fölve­tésére, ez pedig — joggal, vagy jogtala­nul —, de nyugtalanítja a nemzetközi közvéleményt és megnehezíti a nemzet­közi kérdések együttes nyugodt megoldá­sát. Krofta szerint azonban ezeknek a 2 blokkterveknek nagyrésze homokra épül. Tartós államszövetségeket nem lehet vál­tozó rokonszenvekre vagy múló érdekek­re fölépíteni, hanem csakis tartós és ál­landó érdekközösségre. Meg fogjuk látni, hogy olyan államok, ame­lyeknek politikai rendszere ellentétben áll egymással, együtt fognak dolgozni, mert ál­landó gazdasági és politikai érdekeik, ame­lyek földrajzi helyzetükből és egész törté­nelmi múltjuk által teremtett kapcsolataik­ból következnek, erre kényszerítik őket. Oroszország a közé®európai Locarnoban? A külügyminiszter megállapítja, hogy az Olasz­ország és két nyugati nagyhatalom között tá­madt feszültség késlelteti az európai biztonság nemzetközi biztosítékainak ujjárendezését és az „uj Locarno“-megegyezést. Ezzel szemben a Bel­gium megváltozott álláspontjából támadt bonyo­dalmakat úgyszólván teljes egészében sikerült elhárítani. Az európai biztonsági garanciák ujjá- rendezése szerinte ilyen vagy amolyan formában nemcsak a régi Locamo-szerződés résztvevőire vonatkoznék, hanem a keleti államokra, igy elsősorban Lengyelországra és Középeurópára is. Ezt a szempontot, amely közvetlenül érinti Csehszlovákiát is, egyre jobban értékelik Nyu- gateurőpában és különösen Angliában. Ha mérlegeljük annak a lehetőségét, — úgymond — hogy a nyugati nagyhatalmak Középeuró- pával, Lengyelországot is beleértve, tárgyalá­sokat kezdenek, nem szabad Szovjetoroszor- szág részvételéről megfeledkezni. A külügyminiszter hivatkozik legutolsó expozé­jára, amelyben leszegezte, hogy a csehszlovák kormány a Szovjetszövetséget mindenekelőtt földrajzpolitikai egységnek te­kinti, amely elsősorban európai nagyhatalomnak szá­mit, de az orpsz államot is elkülöníti a kommu­nizmustól, mint ahogy minden más esetben is különbséget tesz rendszer és állam között. Ma­napság tanul vagyunk annak, hogy a tényeket ott is elismerik, ahol azelőtt vagy átnéztek fölöt­tük, vagy a merev tagadás álláspontjára helyez­kedtek velük szemben, sőt a kommunizmus leg­erősebb ellenlábasai is kapcsolatokat keresnek Moszkvával és nem gondolnak többé arra, hogy Szovjetoroszországot az európai viszonyok jövő rendezéséből kirekesszék. Bizonyos nyersanyagok hiánya a világ fi­gyelmét ismét az orosz készletek felé irányí­totta, a Szovjet-szövetség belső fejlődése pedig to­vábbi közeledést mutat Európához (?). Éppen ezért nem tartom szükségesnek, hogy új­ból szó essék a bolsevizmuStól való félelemről, mint ahogy ennek eddig némely helyen hangot adtak. Nehéc tájékozódás Érdekes a külügyminiszternek az a megálla­pítása, hogy ma, amikor Európa és a világ sakktábláján uj lépések történnek és amikor a fokozódó bizonytalanság következtében uj és uj diplomáciai vállalkozások, utazások, tanács­kozások követik egymást, nem könnyű a jelen főtendenciáit megállapí­tani. Európa és különösen a mi számunkra rendkívül fontossággal bir az a tény, hogy valamennyi középállam arra törekszik, hogy kiküszöbölje valamely nagyhatalommal való konfliktuslehető­ségét, a lehető minimumra csökkentse a való­színűségét annak, hogy hasonló konfliktusokba valaha berántsák és más oldalról, hogy önállóságát hasonló súlyú államokkal való együttműködéssel biztosítsa. Ezt látjuk szom­szédainknál, emellett bizonyít a skandináv ál­lamok politikája, hasonló hangok hallatsza­nak Lengyelországból s e politika mellett nyi­latkozott legutóbb a bolgár külügyminiszter is. A nyugtalanság és bizonytalanság az ed­dig megkötött szerződések és egyezmények felülvizsgálásához vezet, minden oldalról diplomáciai utazások és meg­beszélések sorát eredményezi, amelyeket egy sereg találgatás s vad hírek kísérnek. Ezeknek a jelentőségét azonban nem szabad szerinte túl­becsülni. A kisantant egysége felderült, mert ezek az államférfiak elismerték, hogy a magyar kisebbség sorsa nem oly sötét, mint előbb általában állították. De még ha ez nem is volna igy, elhatároztuk, mint Hodza mi­niszterelnök többször kifejezte, hogy magyar polgártársainkkal szemben is alkalmazzuk ugyanazokat az elveket, amelyek tekintetében ez év februárjában német polgárainkkal meg­egyeztünk és igy elérjük, hogy semmiféle pana­szuk ne legyen helyzetükkel szemben, A kisantant hallandó Magyarország egyenjogúságáról tárgyalni — Nem jelentené a csehszlovák-magyar vi­szony megjavulását, ha Magyarország egyolda­lúan felmondaná a trianoni békeszerződés kato­nai záradékait, hogy ezzel elérje nemzetközi egyenjogúságát. Reméljük azonban, hogy Ma­gyarország ma, amikor megérti a középeurópai államok békés együttműködésének előnyeit, az egyenjogúság kérdésének megoldásánál előny­ben fogja részesíteni az érdekelt államokkal va­ló tárgyalásokat. A kisantant számtalanszor ki­fejezte hajlandóságát arra, hogy ezekben a tár­gyalásokban résztvesz. — Abban az időben, amikor a gazdasági együttműködés értékét mindennél többre becsü­lik, nem akarnak megszűnni azok a hírek, ame­lyek a prága—becs—budapesti háromszög meg­alakításáról szóinak. A valóságban csak arról van szó, hogy a kisantant és a római jegyző­könyvek gazdasági elveit egységbe illesszük és érvényre hozzuk. Természetesen a két szomszé­dos nagyhatalom, Németország és Olaszország érdekeit feltétlenül tiszteletben kell tartani a középeurópai gazdasági problémák rendezésénél. Csehszlovákia együttműködését Ausztriával és Magyarországgal az a tény előmozdíthatja, hogy e három állam lakosságának életmódja és magatartása alig különbözik és hogy a múltból e három állam között annyi kapcsolat létezett, hogy kár volna e kapcsolatokat ki nem használ­ni egy olvan akcióhoz, amely egész Európát egészségessé teheti. Baráfstgtelsn '■tajcS Olaszországból Krofta külügyminiszter ezután a német-cseh­szlovák) viszonyról beszélt s megállapította, hogy Németország nem üz oly anticsehszlóvák politikát, mint általában gondolják, de tévedés volna azt gondolni, hogy Csehszlovákia né­metellenes politikát folytat. Ezt a vádat Krofta a leghatározottabban visszautasítja. A külügyminiszter ezután említést tesz a sí- kresen befejezett olasz-csehszlovák kereskedel­mi tárgyalásokról, majd az olasz-csehszlovák viszony taglalásába kezd. A kép elég barátság­talan, amit a helyzetről fölvázol. Az olasz-ju- goszláv szerződés megkötése óta az olasz sajtó gyakran úgy tüntette föl a helyzetet, mintha az olasz illetékes tényezők szét akarnák robban­tani a kisantant egységét vagy Csehszlovákiát elszigetelni Középeurópában. A külügyminiszter nem hiszi, hogy az olasz illetékesek komolyan foglalkoznának azokkal az ellenséges tervek­kel, amelyek Csehszlovákiával kapcsolatban keletkeztek s amelyek ártanának az olasz élet- érdekeknek is. — Nem nyugtalanítanak az olasz részen lan­szirozott hírek, nem nyugtalanítanak az álla­munkról tett barátságtalan kijelentések és nem változtatják meg Olaszországgal szemben kö­vetett régi magatartásukat. Soha sem felejtjük el a háború alatti támogatást, amelyben Olasz­ország részesített. Soha nem fogunk Olaszor­szág ellen dolgozni, sőt mindig számolni fo­gunk Középeurópában Olaszországgal. Nem hisszük, hogy a Csehszlovákiáról szóló barát­ságtalan olasz nyilatkoza rk összhangban van­nak az olasz politika érdekeivel és alapelveivel. k'acn javul a lengyel-esshsz'ovák vl’cny A külügyminiszter ezután sajnálattal állapítja meg azt is, hogy a lengyel-csehszlovák viszony nem javult meg és a légügyi tárgyalásokat sem sikerült befejezni. Mindazonáltal Krofta nem adja fel a reményt, hogy a helyzet mégis meg fog javulni. Néhány szívélyes szóval em­lékezett meg ezután Franciaország és Csehszlo­vákia örök barátságáról, majd meg állapította, hogy Anglia legújabban sokat foglalkozik Kö- zépeurópával és Csehszlovákiával. A koroná­zási ünnepségek alatt kedvező' alkalom kínál­kozott arra, hogy a középeurópai államférfiak Londonban felgöngyölítsék a dunai problémá­kat, Tíz sző Hodza londoni tárgyalásairól, hosszú méltatás Franké és Neías külföldi útjáról­A külügyminiszter ezután a közelebbi problémák taglalására tért át. Mindenek­előtt megállapította, hogy nemzetközi kon- flagráció nem fenyeget, de azért sokhelyütt tartós nyugtalanság uralkodik és óvatosnak kell lenni. Ez a helyzet sok tekintetben visz- szahat Csehszlovákiára is, amely Európa közepén fekszik és minden oldalhoz külön­böző erkölcsi és anyagi szálak fűzik. Nem csoda, ha ilyen körülmények között Csehszlovákia és a kisantant a közelmúlt­ban sokszor került a nemzetközi érdeklő­dés előterébe. Különösen akkor történt ez meg, amikor Ciano olasz külügyminiszter 1937 március 25-én aláírta az olasz—jugoszláv szerző­dést. Sokan ebből a tényből a kisantant gyöngeségére következtettek, de Krofta megcáfolja ezt. Jugoszlávia a két másik kis- antantállam beleegyezésével cselekedett, amikor megkötötte szerződését, ami külön­ben sem lehet kárára a kisantantnak. Eddig az olasz—jugoszláv feszültség számtalanszor nyugtalanította a többi kis- antantállamot, s most ezt az ellentétet si­került végleg kiküszöbölni. Krofta ezután az olasz-jugoszláv viszony történetét vázolja, majd át tiér az 1937 áp­rilis elsején és 2-án megtartott belgrádi kisantantkonferenciára, amelyet egy bizo­nyos sajtó kedvezőtlenül kommentált. Krof­ta vázolja a kisantant alapelveit, amelyek közé tartozik az is, hogy a három közép- európai állam mindent elkövet a szomszé­dos államokkal való kiegyezésre. Az 1933 február 16-i kisantant-iszervezeti paktum teljes mértékben uralkodik ma is* A kritikák egyébként olyanok, hogy kitű­nik belőlük, hogy a kisantant politikája nincs helytelen vágányokon. Krofta meleg és lírai szavakkal emlékezik meg a köztár­sasági elnök Jugoszláviában tett látogatásá­ról, amely bebizonyította a jugoszláv és a csehszlovák nép barátságát és méltatta a kisantant parlamentjeinek belgrádi találko­zóját is, majd Tatarescu prágai • látogatá­sát. Bejelentette, hogy Hodza miniszterel­nök a közeljövőben visszaadja a látogatást Bukarestben. Szétválasztja-e a kisantantot az orosz-csehszlovák szerződés Akik a kisantant egysége ellen érvelnek, bizonyitékul főleg a csehszlovák-szovjet- orosz viszonyt hozzák föl, amelyet külön­féleképpen ítélnek meg az egyes kisamtant- államok. Krofta megállapítja, hogy Csehszlovákia a két másik kisanitant-álíam beleegyezé­sével kötött szerződést a szovjettel. Az ilyen szerződések egyáltalán nem érin­tik a kisantant egységét, mint ahogy a ro­mán-lengyel szerződést sem kifogásolja sen­ki a 'kisantanton belül. —• A kisantant ma ugyanolyan egységes és erős, mint előbb volt, talán még egysé­gesebb és még inkább tudatában van kö­zös érdekeinek és a szövetség jelentőségé­nek, —• mondotta Krofta külügyminiszter. — Azt lehet mondani, hogy a kisantant egységének politikája mind a három tagál­lam számára reális és az egyetlen tényleg realisztikus politika. Hodza miniszterelnök londoni tárgyalá­sairól a külügyminiszter a következő né­hány szót mondotta: — Hodza Milán miniszterelnök London­ban lényegesen hozzájárult a középeurópai kérdések konkrét meghatározásához és tisz­tázásához. Ezután rögtön áttért Krofta a Vatikánnal való viszony taglalására s megállapította, hogy minden ellentétet sikerült tisztázni, de sajnos, Németország és a Vatikán feszült viszonya következtében ismét elodázódott a csehszlovák—vatikáni viszony végleges meapecsételése. A külügyminiszter ezután rendkívül me­leg szavakkal emlékezik meg Franké iskola­ügyi miniszternek hollandiai tárgyalásairól és a naardeni Komensky-ünnepségekről, hosszantartóan méltatja Franké külföldi szereplésének külpolitikai jelentőségét és megállapította, hogy a miniszter mindenütt élénk és őszinte rokonszenvet ébresztett a csehszlovák nép és a csehszlovák állam iránt. Ugyanilyen bőven és részletesen ün­nepelte Krofta Necas miniszter amerikai tárgyalásait is, kiemelte a Roosevelttel való megbeszélés jelentőségét s megállapította, hogy az elért eredményből látszik, hogy tel­jesen alaptalanok azok a hírek, amelyek Csehszlovákia kedvezőtlen külföldi helyze­téről szólnak. R kibontakozás felé — A valóságban szövetségeink és szerző­déseink megtartották változatlan érvényü­ket és jelentőségüket és viszonyunk azokkal az államokkal, amelyekhez nem fűz szerző­dés, a legtöbb helyen örvendetesen javult. Természetesen nem folytatunk olyan politi­kát, amely uj barátságokat szerez és fölál­dozza a régi bevált barátságokat, mert ezzel a politikával végeredményben tényleg elszi­getelődhetnénk Középeurópában. Csehszlovákia kereskedelme a kisantanttal A miniszter ezután a kereskedelempolitikai kapcsolatok kiépítéséről számolt be. Ismertette a csehszlovák kormány által az árucsereforgalom megélénkitcse érdekében tett intézkedéseket, A kisantant-államokkal lebonyolított forgalom fej*, lődését kedvezően ítélte meg s fölhozta, hogy 1934 óta, amikor a kölcsönös árucsereforgalom a gazdasági válság óta a legalacsonyabb volt s a behozatal a két kisantant-államból 62.5 millió koronát tett ki, 1937-ben 166.8 millió koronával, azaz 167 szá­zalékkal emelkedett. A kivitel viszont Romá­niába és Jugoszláviába az 1934. évi 104,9 mil­lióról 87.2 százalékkal 196,5 millió koronára emelkedett. Ausztriával szemben a múlt év második felében megélénkült árucsereforgalom ebben az évben is kedvezően fejlődik tovább. Csehszlovákia ás Magyar- ország gazdasági kapcsolatai — A Magyarországgal lebonyolított árucse­re — mondotta Krofta — javulást mutat, ez az emelkedés azonban nem olyan méretű, mint a kisantant-államokkal. Ennek okait a Magyaror­szágról Csehszlovákiába irányuló kivitel korlá­tolt lehetőségeiben kell keresni, amit inkább a magyar áru magas árszínvonala, mint a csehszlo­vák részről támasztott behozatali nehézségek okoznak, mert még a Csehszlovákia részéről Magyarország­nak nyújtott kontingenseket nem merítették ki teljesen. Ezért a fizetési viszony érvényes szabályozása mellett nem fejlődhet ki jobban Csehszlovákia kivitele sem. A közvetlen érdekeltek között nemrégiben kötött egyezmény néhány áru terén kedvező fordulat reményével kecsegtet. Ezenkívül már előkészítet­ték az 1935 julius 14-iki kereskedelmi egyezmény­nyel megállapított kölcsönös gazdasági viszony alapjának a kiszélesítését. Az uj szerződést ki fogják egészíteni a vóm- kartcll- és állategészségügyi, valamint a határ­forgalom szabályozására vonatkozó egyez­ménnyel. Tekintettel arra, hogy az alapszerző­dés és a függelékek néhány kérdés kivételével már készen vannak, rövid időn belül számítani lehet e szerződések aláírására. Szívesen teszek említést Darányi magyar miniszterelnök ama nyilatkozatáról, hogy Magyarország kész vizs­gálat tárgyává tenni minden olyan javaslatot, amely a dunamenti államok gazdasági együtt­működésére vonatkozik. Csehszlovákia a kö­zépeurópai államok gazdasági közeledése te­rén mindenkor számított Magyarország rész­vételével és meg van győződve afelől, hogy a résztvevő államok minden oldalról megnyilvá­nuló jóakarata meghozza a kívánt eredményt, A miniszter a többi államokkal való kereskedelmi kapcsolatokat a közelmúltban kötött kereskede­lempolitikai megállapodásokat és a folyó, vala­mint az előkészítésben levő tárgyalások állását ismertette* • w A Magyarországhoz és Ausztriához való viszony ui alakulása A velencei konferencia és a különböző kö­zépeurópai tárgyalások azt bizonyították, hogy a középeurópai probléma egész Eeurópa prob­lémája. — Éppen ezért' szükségesnek tartom, hogy némileg megvilágítsam jelenlegi viszonyunkat Ausztriához és Magyarországhoz. Az osztrák- c?:ehazlovák viszony az utóbbi időben rendkívül barátságos volt. A barátságot előmozdítja a po­étikai ói a gazdasági élet kiválóságainak gyako­ri személyes érintkezése és a két állam sajtójá­nak magatartása. Magyarország lélektani aka­dályait megértjük, de azért bizonyos, hogy az a gnodolat, amely a középeurópai népek gazda­sági együttműködésének lehetőségére és szüksé­gességére vonatkozik Magyarországon is hódit. Darányi Kálmán miniszterelnök és más magyar politikusok töbször kifejezték hajlandóságukat az együttműködésre. A magyar államférfiak nyi­latkozatai után némileg a kisebbségi kérdés is 1937 május 22, szombat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom