Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-04 / 77. (4223.) szám
1937 április 4, vasárnap. ,i>ra:gai-A\ag^arhiuiíAI> A hisantant fejlődése A belgrádi konferencia visszhangja Budapesti kommentárok - Bizonytalanság Franciaországban - Elmaradt a pozitív dunai terv BELGRÁD. A péntekem este befejezet kisantant-konferenciáról szóló hivatalos jelentést — mint közöltük — pénteken este olvasták föl Belgrádban az újságírók előtt. A kommüniké megállapítja, hogy a három kisantant-hatalom nézetei azonosaik minden tekintetben. A kisantant zártan hü marad a népszövetséghez. A kommüniké említi a balkán-államokhoz és Franciaországhoz való szövetséget és megállapítja, hogy Franciaország újból több tan-u jelét adta a kisantamthoz való hűségének. A kisantant a többi államhoz való viszonyát csupán a Franciaországgal és a Balkán-államokkal kötött szerződések keretén belül hajlandó rendezni és elmélyíteni. A békülékenység szellemét, amely a kisantant tagjait áthatja, nem szabad gyöngeségnek tartani. A legfontosabb megoldatlan probléma az európai biztonsági rendszer megszervezése. Ennek a szervezetnek valamennyi európai területre vonatkoznia kell. Éppen ezért a kisantant szívesen látná az uj locamói szerződés megkötését, mert ez a szerződés biztosítaná Középeurópa és Keleteurópa békéjét is. A kisantant ellenez minden ideológiai vitát és nem csatlakozik egyetlen úgynevezett európai fronthoz sem. A spanyol kérdésben ugyanez a semleges magatartás vezérli a kisantant államait, amelyek szigorúan alkalmazkodnak a londoni benemavat- kozási bizottság határozataihoz. Az állandó tanács foglalkozott azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket a kisantant egyes államai más hatalmakkal folytattak és tudomásul vette a jugoszláv- olasz szerződést, mert megállapította, hogy az kisantant-hatalmak egymás közötti viszonyát egyáltalán nem érinti, A francia álláspont PARIS. — A belgrádi kisantantkonferencia eredményét Franciaországban különbözőképen Ítélik meg. Néhány lap pesszimizmussal szól az eseményekről, néhány viszont optimisztikusan megállapítja, hogy minden rendben van. A pesszimisták szerint a kölcsönös megsegítésre vonatkozó francia terv elnapolása rossz jel. Illetékes körökben várakozó álláspontot foglalnak el. A kisantant fejlődése attól függ, hogy a két nyugati demokrácia mennyire maradt erkölcsileg és anyagilag erős és mennyiben tudja támogatni a középeurópai hatalmakat. Pozitív döntés még nem történt. A lapok kritizálják Jugoszlávia magatartását, de nem Ítélik el és megértik, mert Jugoszlávia jelenlegi helyzete nem tesz lehetővé más politikát. Maniut, a román parasztpárt vezérét a francia lapok Titulescu politikája követőjének tartják és bíznak abban, hogy előbb-utóbb az ő fölfogása fog érvényesülni Bukarestben. Magyarország és az uj kisantant BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonje- lentése.) A magyar sajtó teljes részletességgel hozza a kisantant három külügyminiszterének mostani belgrádi tanácskozásairól kiadott hivatalos jelentést s néhány lap bővebb kommentárt is fűz a belgrádi tárgyalások eredményéhez. Több budapesti lap címében kiemeli, hogy a belgrádi konferencián elejtették a francia— csehszlovák általános segélynyújtási tervet, valamint kiemeli azt is, hogy a konferencia záróközleményéből kimaradt az eddig megszokott passzus a revizionizmus és a Habsburg- restauráció ellen. A Pesti Hírlap vezércikkben foglalkozik a hivatalos jelentéssel. Megállapítja, hogy ez a hivatalos jelentés lehűti azokat, akik túlságosan egyszerűnek képzelik a nemzetközi viszonyokat és azt hiszik, hogy ilyen miniszteri találkozások után szükségképpen szenzációs eseményeknek kell következniök, mint ahogy azt a konferenciát megelőzőleg gondolták. Azt mondja a hivatalos közlemény, hogy a három kisantant- állam továbbra is ellenez minden nemzetközi világnézeti összeütközést és nem hajlandó az esetleg megalakulandó egyik táborhoz sem csatlakozni. Ez igy nagyon szépen hangzik, — mondja a Pesti Hírlap vezércikke, — Csehszlovákia azonban szövetségese a szovjetnek és mi lesz, ha mégis összeütközésre kerül sor a két világnézeti tábor: Németország és Szovjetorosz- ország között? Felmerül az is, hogy Belgrád nem sodródhatik-e olyan útra, amely ellenkezik a másik két állam célkitűzéseivel. A helyzet tehát e tekintetben nagymértékben , tisztázatlan maradt. Csalódtak azok, akik azt hitték, hogy az értekezlet határozott kezdeményezést fog jelenteni a dunamentí államok viszonyának végleges rendezése irányában. A római blokk és a kisantant közeledése talán ma valószínűbbnek látszik, mint az olasz-jugoszláv szerződés megkötése és Schuschnigg osztrák kancellárnak a csehszlovák kormány tagjaival folytatott tárgyalása előtt volt, de úgy látszik, hogy még mindig csak az előzetes tapogatózások korszakát éljük. A tulajdonképpeni tárgyalások megkezdése előtt meg kell teremteni az előfeltételeket. Ez pedig nehéz munka lesz. Végül a lap azt írja, hogy talán az is bizonyos eredménynek tekinthető már, hogy a mostani kommüniké nem tartotta szükségesnek a fegyver- csörtetést, Belgrádban talán mégis elkezdődött valami. A Pesti Napló a hivatalos kommünikéhez hozzáfűzi, hogy annak talán leglényegesebb része aiz, hogy az olasz-jugoszláv szerződést tudomásul vették. Beavatott belgrádi helyen a lap tudósitója előtt hangoztatták, hogy a kommüniké 10 pontja nyitott ajtót hagy Jugoszlávia számára, amely most már a másik két kis- antant-állam hozzájárulásával folytathatja a kétoldalú baráti szerződések megkötését szomszédaival. Belgrádi vélemény szerint a kommüniké 6. szakasza megvetheti alapját az általános középeurópai megbékélésnek. A legnagyobb föltütaést az keltette, hogy Sztojadinovics elzárkózása miatt nem került sor a kölcsönös segélynyújtásra vonatkozó francia tervnek a megvitatására. A Nemzeti Újság szerint az előzetes tudósítások úgy szóltak, hogy a mostani belgrádi tanácskozások uij szellemet hoznak a kisantant eddigi üolitikájába. Erről azonban alig esik szó a zárófcöizleimiétnyiben — írja a lap. — A jugoszláv-olasiz szerződés valóiban uj szellemet jelent, de ez ue;m a kisantant, hanem Jugoszlávia uj szelleme. Jugoszlávia kikelései a francia tervvel szemben PRÁGA. — A prágai sajtó bő kommentárokat fűz a belgrádi kisantant-konferen- cia eredményeihez. A legtöbb lap vezércikket szentel a kérdésnek. A kormány lapjai a legteljesebb megelégedéssel számolnak be a kisantant egységét és szilárdságát hangsúlyozó nyilatkozatokról, de vannak hangok, amelyek nem hallgatják el, hogy a francia körök egyrésze csalódással veszi tudomásul, hogy a belgrádi konferencia nem is tárgyalta a francia tervet, „Csehszlovákiának nem sietős" Igen tanulságos a Lidové Novinyben Ripka cikke. Ez alkalommal nemcsak a kisantant ismert ellenfelei voltak azok, akik a kisan- rant széthullására gondoltak — Írja egyebek közt Ripka. — Barátaink közt is főiméi ültek kételyek afelől, hogy vájjon anynyira összetartó-e, amilyen régebben volt s amennyire szükséges. Nincs miért titkolni, hogy ezek az aggályok főleg a jugoszláv- olasz paktum gyors megkötése után merültek föl. Jugoszlávia barátai azonban mind helyeselték az egyezséget. A jugoiszlávok eljárásukat azzal indokolják, hogy ópn olyan körültekintően, mint gyorsan kellett cselekedniük, ha nem akarták elszalasztani a kedvező alkalmat, amikor Olaszországot a nemzetközi helyzet arra késztette, hogy egyességet keressen Jugoszláviával s ráadásul Olyan dolgokban, amelyekről eddig imég megbeszélésre sem volt hajlandó. Az az egyezmény az ész aktusa, de nem a szive. A jugoszlávok elutasítják még a föltevést is, hogy a kisantanthoz való hűségűk megrendült volna. A politikában, mint általában az életben, a szükségszerűségek azok, amelyek kikényszerítik a kategorikus imperatívuszt. Ezért nem nyugtalankodunk most, — folytatja Ripka — hogy most nem fejeződtek be a tárgyalások arra vonatkozólag, amit nemrég ajánlottak, nevezetesen, hogy kiszélesítsék a formális szerződéses kötelmeket a kisantant-állajnok és Franciaország között Minden ilyen fölvetett terv számára idő kell, amig annyira megérik, hogy megvalósuljon. Semmi sem volna olyan ártalmas, mint éppen siettetni ezt a processzust. Ha Jugoszláviának bizonyos kikötései voltak, erre bizonyára voltak okai. És ezt a többi állam, amelyet a tervezet érint, teljességgel respektálja. Ezenfelül Csehszlovákia nincs olyan helyzetben, hogy nagyon szorgalmaznia kellene a dolgot. A kisantant-áillamok közül Csehszlovákia rendelkezik a legszélesebb garanciákkal, amelyeket éppen a Franciaországgal és Oroszországgal való szövetségi szerződés nyújt. Az idő Csehszlovákia javára dolgozik. A „Die Zeit" véleménye Igen érdekes kommentárokat fűz a belgrádi konferenciához a szudétanémetpárti „Die Zeit", — Senki sem jellemezte találóbban a kis- antant lényét, mint Krofta, — írja egyebek közt —, amikor azt mondotta, hogy ez a paktum eleve kizár minden szenzációt. A szövetségi szerződés fölmondása szenzáció, de ilyesmi csak a régi jó időkben volt szokásos, éppen úgy, mint a hadüzenet és a nemzetközi paktumok betartása. Az újabb szokások szerint a kisantant örökké meg fog maradni, megmarad a rapallói szerződés Németország és Oroszorszáq között, megmarad az olasz-jugoszláv barátsági szerződés és a Kellogg-paktum is. Reális számításban azonban arról van szó, hogy mely ágyuk és milyen kaliberű ágyuk mer- refelé vannak irányítva. A politika alapvető elve a do ut des a mai világhelyzet mellett két változat lehetőségében rejlik: hogy el ne süljenek, ezért vagy töltetlenül hagyom a saját ágyúimat és te is ezt teszed, vagy elfordítom az ágyúimat és te is ezt teszed. A London és Róma közti genfiemen agree- ment bebizonyította, hogy a töltetlenül hagyás kísérlete csütörtököt mondhat. A róma-belgrádi legújabb szerződés eredményesebbnek látszik, mert alkalmat adott arra, hogy a kisantant katonailag legerősebb partnerének házastársi hűségét kétségbevonják. Az nem csodálandó, ha az ilyen rossz beszédek után a házastársak tüntetőén karonfogva szoktak sétálni, ha a kisantant külügyminisztereinek kölcsönös barátsági nyilatkozatai bensőségesebbek voltak, mint valaha. Ez annál inkább is megtörténhetik, mert a legteljesebb békeidőben nincs ok a nyilvános hűtlenségre, a három államnak nincsenek ellentmondó érdekei és a barátság hűvösre fordulása a partnerek egyikének sem hozhatna előnyöket. Az olyan szövetség, amelynek nincsen meg az a tárgya, amelyre irányul, vérszegénnyé válik. A kisantantnak kezdetben Magyarország volt ez a tárgya. Németország előtörése óta azonban ez a különakciók következtében egyre inkább háttérbe szorult. így például a prága- moszkvai paktum olyan érdekeket szolgált, amelyek a másik két kisantant-partner számára Benes elnök vasárnap délután indul Belgrádba PRÁGA. — Benes Eduárd köztársasági el-1 nők vasárnap, április 4-én 17 óra 45 perckor a prágai Wüson-pályaudvarról elutazik Bel- grádba. Nagyszabású előkészültek az olasz királyt váró Budapesten BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az olasz uralkodópár budapesti látogatását rendkívül nagy érdeklődés és lelkesedés előzi meg. Különösen nagy az érdeklődés az iránt a katonai diszfelvonulás iránt, amelyet az olasz királyi vendégek látogatásakor a Mus- solini-téren rendeznek. A téren tribünöket építenek fel, hogy az előkelőségek végignézhessék a nagy katonai parádét. Mint a londoni koronázást megelőzően, Budapesten is már most valóságos spekuláció indult meg a Mussolini-térre és a környékre nyíló ablakok bérbeadása körül. Már egy tőkecsoport is megalakult, amely ötven pengőt igér egy-egy ablakért a katonai díszszemle idejére. Az ablakokban levő helyeket azután magasabb áron fogják a vidéki vagy külföldi látogatóknak bérbeadói. IGYUNK KASSAI SÖRT! GYÁRTJA: 12° PRIMUS 16° Sct. FLÓRIAN : BAUERNEBL ÉS FIA R.T. KOSICE Az osztrák külügyi éüsm'Mér P&hba ísfazik PARIS. — A Quai d’Or~ay-n hiva'alo- san megerősítik azt a hkt, hogy Guido Schmidt osztrák államtitkár a közeljövőben meglátogatja a francia fővárost. távolesők voltak. A felújított bukarest-varsói szövetség Jugoszlávia érdekeit • egyáltalán nem érintette, a prágaiét inkább negatív értelemben. A legújabb, belgrád-római paktum aztán .teljessé tette a kiruccanásokat. Párisból természetesen mindhárom kiruccanást más és másképpen kellett értékelni, az elsőt örömmel, a másodikat közönnyel, a harmadikat bosszankodással. A Quai d'Orsaynak csak nehezen sikerült elrejteni a szörnyülködését Sztojadinovics csélcsapsága fölött, annál is inkább, mert úgy látszott, hogy a Belgráddal sok héttel ezelőtt jegyzékben közölt ama francia kívánságot, hogy a kisaníant- államok kölcsönös megsegitési szerződést kössenek, közvetve megtorpedózta. A kölcsönös megsegitési paktum csak akkor felel meg egy csömört érdekeinek, ka a. tagjai úgy néznek egymásra, mint akiknek egyformán van szükségük egymásra. Ez éppen a kisantant- nál nincs meg. Jugoszlávia valamennyi szomszédjával jó viszonyt teremtett, Románia egyik szomszédjával feszültségben él, Csehszlovákiának csak egyik szomszédja a barátja, amellett azonban a baráttal való közös határ a köztársaság ■határvonala öt. százalékának felel meg. Krofta erről a szenzációmentes konferenciáról bizonyára azzal a meggyőződéssel jött vissza, hogy nagyon nehéz doog külpolitikát vezetni, amelyben a keze üressége miatt nem lehet alkalmazni a do ut des elvét. Ha az ember azt akarja, hogy a. keze tele legyen, ezt csak a szomszédok barátságának megszerzésével lehet, elérni, hogy e tehermentesítés révén szövetségi értékességet érjen el. Hogy ez a kései, de primitív fölismerés hogy kezd lábra kapni, azt azok a szálak mutatják, amelyeket a franciák meleg gondoskodása mellett a buda- pest—béos—prágai háromszögben szőnek. Az ilyen tehermentesítési offenziva vásárlási árát e pillanatban természetesen megközelítőleg sem leket fölmérni, mert nem 1 élhet tisztán látni, mily mértékig hajlandó Bécs és Budapest az üzletre. Krofta be’sráiü napjai BELGRÁD. — Antonescu román külügyminiszter pénteken éjszaka visszautazott Bukarestbe. Krofta csehszlovák külügyminiszter tovább is Jugoszláviában marad és megvárja dr. Benes köztársasági el nőik belgrádi látogatását. Krofta szombaton Belgrád nevezetességed tekintette meg, vasárnap kirándulást tesz a Fruska Gorára és Karlócán meglátogatja a szerb pátriárkát. Tervbe volt véve, hogy a belgrádi népegyetemen előadást is fog tartani a csehszlovák kiül ügy miniszter, ez az előadás azonban elmarad. Man u visszatér PÁRIS. — A belgrádi kisantantkonferenciával kapcsolatban a francia lapok azt írják, hogy Maniunak, a legnagyobb román ellenzéki párt vezérének komoly esélyei vannak arra, hogy ismét hatalomra kerüljön. Maniu győzelmét a franciák örömmel üdvözölnék, mert a tradicionális román külpolitika folytatását jelentené és Titulescu iránya diadalmaskodna. Maniu föltétlenül a kisantant erősítésén fáradozna. 3