Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-20 / 90. (4236.) szám

/ t>ragaiAW^arhiriím> 1937 április 20, ked<L Kramáf szerint a szovjetpaktum elejtésétől függ a kisantant újjáéledésének lehetősége „A kisantantparádék politikájának végén tartunk" — írja az fisz politikus, aki az olasz orientációt javalija Csehszlovákiának 2 Érelmeszesedés, neurasthénia, golyva, mirigy-, csont-, izületi- és bőrbajok, hüdések, köszvényes-csuzos loboknál g$9Z iód-bróm gyógyfürdő 1 — 1 ' ■' — — ■— ­Olcsó pausál árak az összköltségekkel: az elő- és utóidényben 14 napra Kő 7 60*— 21 napra Kő 1100’— Otthon tartandó ivókúrákhoz CSIZI J Ó D-BRÓM OS GYÓGY VÍZ Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdci^azgatósóg ÍIZ-KÚPELE, Slov. naíkozó minden javaslatot csak a teljes egyen­jogúság alapján hajlandó megvizsgálás alá venni. — Ugyanígy és ezt nyíltan és határozottan kimondom, ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy a magyar kisebbségeknek törvényes eszközök­kel való védelme biztosíttassák, A kisebbség sorsának kielégítő rendezése nélkül Magyaror­szág és a kisantant-államok között normális vi­szony nem alakulhat ki, A külpolitikai vonatkozások — A római csoporthoz tartozó államokkal való politikai együttműködésünknek és ugyan­így az érdekek közösségére felépített s Német­országgal való barátságos viszonyunknak javá­ra kell elszámolnunk elsősorban azokat az ered­ményeket, amelyeket külföldi vonatkozásban gazdaságpolitikai tárgyalásainknál elérni sike­rült, Olaszországgal, Ausztriával és Németor­szággal való külkereskedelmünk egész kivite­lünknek körülbelül a felét teszi ki. Ebből lát­szik ennek nagy jelentősége. Bulgáriával, Cseh­szlovákiával és Jugoszláviával kereskedelmi egyezményt kötöttünk, A Romániával való tár­gyalások is eredményesnek Ígérkeznek, A Ju­goszláviával kötött olasz megállapodások ránk nézve is megnyugtatólag hatnak, Szociális program és ifjúsági kérdés A magyar miniszterelnök ezután a kormány működésének eddigi eredményeit méltatta. Ki­domborította, hogy a kormány tizenhárom re­formtörvényt alkotottt s valamennyi szociális jellegű. Bejelentette ezután, hogy az alkotmány- jogi kérdésekben még ezen a héten megkezdi új­ból a tárgyalásait a pártok vezetőivel s kihang­súlyozta, hogy Magyarországon a jövőben nem lesz többé nyílt szavazás. Különösen részletesen kitért az ifjúság prob­lémáira! — Amennyire valóságos szülői szeretettel fordulunk az ifjúság felé, — mondotta, -— épp úgy a szülők másik feladatán a fegyelmezés jo­gát és kötelességét is gyakorolni kívánjuk az ifjúsággal szemben. Nem tartjuk kívánatosnak, hogy olyanok, akiknek nincsen közük az ifjú­sághoz, mozgósíthassák az ifjúságot a maguk politikai céljaira, mert nem ez az ifjúság nem­zeti feladata. Semmiféle rendzavarást nem tű­rünk el és a közrendet fenntartjuk. A kormány kíméletlen eréllyel véget akar vetni minden olyan könnyelmű kísérletnek, amely az ifjúságot a tanulástól el akarná vonni. A zsidókérdésről — Szólni akarok még a zsidókérdésről is, amely fölött nem lehet egyszerűen elsiklani. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy nincs ez a kérdés, amikor mindenki érzi, hogy van. Vizs­gáljuk meg, gyűlölködés és elfogultság nélkül, teljes tárgyilagossággal ezt a kérdést Vessük föl n problémát, vájjon a zsidóság oka-e minden baj­nak. Kicsiny ország lettünk. Agrár állam va­gyunk. Nincs elég tőkénk, nagy és egyenlőtlen elosztású népsűrűségűnk van, nincs nyersanya­gunk. Előrebocsátom, hogy a zsidó-kérdést uc- cai tüntetésekkel és fejbe verésekkel nem lehet elintézni. A kormány a rendbontókkal szemben a törvények teljes szigorát alkal­mazza. Tagadhatatlan, hogy Magyarországon a zsidó lakosság arányszáma nagyobb, mint álta­lában más országokban. Az is tény, hogy a zsi­dó-kérdésnek — amely főleg gazdasági problé­ma— a magva abban rejlik, hogy a zsidóság még ezt a magas arányszámot is jóval meghaladva jutott érvényesülésre a gazdasági életben. A zsidó-kérdésben irritálják a magyar társadalmat a Keletről beszármazott galíciaiak is a maguk elzárkózottságával és ösztönös üzleti mohóságá­val. Meg kell állapítanunk, hogy elsősorban a régen ittélő és a beszivárgottak kulturfokán jó­val fölüláiló zsidóságnak is az az érdeke, hogy ne azonosítsa magát ezzel a tőle érzésben és gondolatban teljesen idegen népséggel, amely­nek beszivárgását mi meg fogjuk akadályozni, A kormány munkaprogramja Ezután röviden összefoglalta még a kormány további munkaprogramját és különösen kiemelte a szociális természetű terveket Hosszabban be­szélt a telepítésről, ennek fokozásáról, majd az Alföld fásításáról és öntözéséről, továbbá a falu egészségügyi viszonyainak emeléséről és fölka­rolásáról. Bejelentette, hogy a kormány az eljö­vendő két esztendőben ezer uj népiskolai tanter­met épített, a közel jövőben megszervezi a me­zőgazdasági munkásság részére az aggkori biz­tosítást, szabályozni fogja az ipari munkások munkabérét és munkaidejét szabályozni fogja a fizetéses szabadság és a családi munkabér kér­PRAGA. —• A Národni Listy vezércikket kö­zöl Kramár tollából a kisantantról. A nagyjelen­tőségű cikkből kiemeljük az alábbi részleteket: — Már nincs idő a. struccpolitikára, — kezdi cikkét a cseh politikus. — Naiv dolog lenne ta­kargatni, hogy a kisantant belgrádi összejövetele alapvető változást jelent a kisantant struktúrá­jában, bár erősen elutasítanám, hogy ez a kisan­tant végét jelentené, mint ahogy azt sok oldalról állítják. A kisantant alapja, azoknak a nemzetek­nek a szövetsége, amelyek tudatában vannak közös érdekeinek, nemcsak, hogy nincs meg­sértve, hanem hozzásegítheti a kisantantot egy uj, jobb élethez, mint amilyen az üres épület sokéves homlokzata volt. A kisantant a Magyar- ország és a Habsburg-restauráció közös vesze­delmének tudatából keletkezett. Éhez talán elég lett volna a kölcsönös segély­ről szóló egyszerű szerződés, de kissé fölösle­ges nagyzolás volt például arról beszélni, hogy rövidesen ötvenmilliós nagyhatalommá lesz. Ahoz nem volt elegendő az évenkénti konferen­ciák parádéja a kommünikészövegezés gyakorlá­sával, amely kommünikékben semmi nem volt, mert egyébként a kisantant teljesen elveszett a győzelmes demokrácia, a mindenható népszövet­ség és a népszövetséqi kollektív biztonság töm­jénfüstjében. Az évenként megismétlődő fád ex­pozék arról, amit mindenki tudott az újságokból, nem tudtak lelkesedést ébreszteni és így a há­ború utáni érzelmek természetszerűen kihűltek. Ezalatt pedig Európában uj viszonyok alakultak ki, a győztes államok nimbusza elfakult. Minden változott, csak a kisantant tartott évente ünne­pélyes üléseket, sőt elhatározta, hogy csinálni is fog valamit, erre bizottságokat választott és a Kraimlr a tovább lakban elmondja, hogy Franciaország kezdte észrevenni, hogy iá -régi Franciaország iránti vonzalom bevés pozíciói­nak megtartásához,, ezért kiikiüildte beoiesikjedebni miniszterét, de ez csak tfalitazgatiási (kísérlet volt Németország rendis zenes munkájával szem­ben, amely ábban áll, hogy Németország kez­detben gazdasági kapcsolatokat épáit Qd ott, hol később politikai befolyást alkar elérni. Emlé­kezzünk csak a Franciaországgal való keres­kedelmi passzívánkra, — folytatja Kramár, — hogy megértsük, hogy Franciaországban nincs meg a megértés a modern nemzetközi politika gazdasági olda­lai iránt. Ugyanis érthető, hogy Franciaországnak az ajánlata a kisantant-állainok közti és a kis- antant-államok meg Franciaország közötti köl­csönös megsegítéséire a legkisebb kilátással sem biirt, hogy elfogadják. Egyrészt a rajnai erődöv, aztán a szovjet­szerződés, övezve a Fronté populaire dicsfé­nyétől, amely pillanatomként olyan hatalmas­nak látszott, hogy Delbos miniszter minden ellenkezése ellenére képes lesz Franciaorszá­got rábírni a Spanyolországban való beavat­kozásra, ez mind döntő tényező kellett hogy legyen Jugoszlávia és Románia számára. Csak a politikai „istenek", akik a felhők fölött tró­nolnak, hihették, hogy a kisantant mindent lenyel, — különösen akkor, amikor a Bulgá­riával és Olaszországgal való szerződés meg­kötése világosan mutatta, hogy merre vezet Jugoszlávia és most már úgy látszik, Romá­nia politikája is. kölcsönös kereskedelmi forgalomnak némi emel­kedése volt a kisantant győzelme... És csodálatos és egyben a legjobb bizonyíték arra, milyen üres volt a terjedelme, a Pozsonyban elfogadott szer­vezeti szabályzat ellenére, hogy milyen könnyen ment át a kisantantban a szovjetpaktum megkö­tése, habár ezzel a kisantant egész struktúrája változást szenvedett. Általában nehéz elképzelni, hogyan lehetett a közvéleményt abban a meg­győződésben tartani, hogy a 'kisantant bizonyos biztonságot nyújt, amikor mi Franciaországgal katonai szerződést kötöttünk a kölcsöns megse­gítésre, mig Románia és Jugoszlávia csak holmi konzulta­tív paktumra volt hajlandó. Minden elmerült „az oszthatatlan baké" és a mindenható demokratikus politika édenében — mig végre a versaillesi béke, sőt a Németország által önként kívánt Locarno kíméletlen megsér­tése, aztán az abessziniai expedíció és a famó- zus szankciók arra késztették a kisantantot, hogy ráeszméljen, hogy egészen másvalami, mint amit a minden évben megismétlődő bulletinek írtak annak a szilárdságáról, ami — egyáltalán nem volt. A kisantant ugyan mintha érintetlenül maradt volna meg Franciaország védőszárnyai alatt, de nem lehetett teljesen elkendőzni, hogy ezeket a szárnyakat a rajna-menti német erődítés igen veszedelmesen megnyirbálta. Hiába voltak intelmeim, hogy Franciaországnak a keleti szö­vetségesekhez vezető egyetlen útja: Olaszország. De Franciaország, a rajnamenti erődítéstől sújt­va, természetesen csak a maga biztonságára gon­dolt és ezt a védelmet politikájának Londonhoz való teljes hozzáidomitásával kereste, ami éppen nem a legjárhatóbb ut volt Olaszország felé. S így telajdodkióppen nem [meglepő.,, (ha az •egész viliág aztt gondolta, hogy a kisantant a lót és nemlét végzetes kérdése élé (került. Csaknem politikai ihipokriizis léimmé !he nem ismerni, hogy a kisantant-parádék tíz éves politikájának végén vagyunk. És mégis elutasítóim a pesszimizmust, mely sze­rint a kisantant meséje be volna fejezve, egy­szerűen azért, ment mándtórom államinak élet- érdiefce, hogy a (kisantant megtöltés eék oly tar­talommal, amely megfelel földrajzi helyzetük­nek és éLeténiidkeiknek. A szovjet és a kisantant A cikkíró szerint két dolog van, ami a békét és rendet veszélyeztetheti Európában: a német Drang maic(h Osten és a kominterh titkos és nyil-t munkája a viláitfíornadiaiiom kirobbantá­sára,, majd Így folytatja: — A szovjettel való francia és csehszlo­vák szerződés fékező tényezők, mert ebben sem Románia, sem Jugoszlávia nem állanak mellénk s ebben mindig szakadék lesz köz­tünk. Ezzel a kérdéssel, amely rendkívül ko­moly folyományokkal járhat, a kisantantban mint idegen test magunkra maradhatunk, nem is tekintve azt, hogy ez mennyire aka­dályozza Lengyelország közeledését hozzánk és rajtunk át az egész kisantanthoz. Ennek örökre Így kell leinnie? A dunai kérdés — A kisantant legfontosabb aktiv föladata a dunamemti gazdasági kérdés megoldásában rejlik. Gyerekes dolog lenne tekintetbe nem venni a magyarok ellenzését. Nem szívesen érintem a revizionista kérdést, ter­mészetesen megértem a magyar érzékenységet, de ugyanakk-OT mi tudjuk a legjobban, hogy a történelmi hibákért fizetni kell. Az élet nincs tekintettel semmire és aho-gy sok -más ábránd, igy a reviziomizmufi eszmei érintk-etetlensége is meg­marad -ugyan a hit, de nem minidig az élet első tételének. Ugyancsak magától értetődő dolog, hogy éppen a dunai gazdasági kérdésben Olaszországé lesz a döntő szerep. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy az utolsó pilla­natban a sors kerekét Franciaország javára le­hetne elforditamii. ' Azt vélem, hogy a rómar1— belgrádi megegyezés nem szolgálta elsősorban a roma—berlini tengelyt, a középeurópai gazdasági politikának Ugyanúgy számítania kell Németor­szággal, mint Olaszországgal. Ami a kisantant politikai jelentőségét illeti Be’grád után, kétség­telen, hogy abban az esetben, ha élni akar és nem csak időről-időre parádékkal mutogassa létezését: ki kell küszöbölnie a Szovjethez való viszonyának belső ellentétét. Ludwig Aurél pozsonyi elő­adása a kisebbségi jogokról és kötelességekről POZSONY. — Pozsony város magyar köz- művelődési testületbe vasárnap tartotta évad­záró előadását a városháza földszinti előadó-: tenmében. Az eilöadó (Ludwig Aurél, a Cseh- szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség szervezési referense volt. Iaidwig Aurél előadásának: bevezetőjében részletesein foglalkozott a „kisebbség*4 szó fo­galmával. Arra az eredményire jutott, hogy ügyeim kell ennek a szónak a (használatára, mert a szóinak kizárólag jogi vonatkozásban van helye. Különben helyesebb a „kisebbség*4 szó helyett a „csehszlovákiai magyarság** Én feje-zést használni. Az előadó ezután foglalko­zott azokkal a törvényekkel, amelyek a szlo- vemszkói magyarság kulturális autonómiája számára részleges lehetőséget nyújtanak. Ezek az 1919. évi 6757. sizámu törvény, amely a já­rási magyar közművelődési testületek felállí­tását teszi lehetővé és az 1919. évi 403. számú törvény, amely a községi magyar közkönyvtá rak felállításáról szól. — Más országok kisebb­ségeivel foglalkozva megállapítja Ludwig, hogy 'a ilegideáiisaibb a helyzet Észtországban. —* Franciaországban (három és fél milliónyi baszik és német kisebbség van, ezek lassanként szin­tén' tudatára ébrednek kisebbségi jogaiknak 8 mind hangosabban követelik azokat. — Fejte­getésed során az előadó (hangoztatja, hogy ter­jeszteni k-eill a kulítura ismeretét, mert ez hoz­hatja meg a nép gazdasági és szociális helyze­tének javulását is. De a városi magyar lakos­ságnak közelebb kell kerülni a falu magyar­ságához, mert ma ott tartunk még, hogy_ egy pozsonyi polgár jobban ismeri Svájcot, mint a Csallóközt. Kevés aprómunkásunk van, úgy­mond, pedig a részletmunkára van szükségünk mindenekelőtt. Az iskola,kérdésiről szólva, Ludwig rámutat az anyanyelven való oktatás óriási fontosságára, A magyar nemzet testé­nek csak az lehet tagja, add iskoláit is magya­rul végzi, aiki miagyar öntu datu és. belekapcso­lódik a magyar sors közösségébe, A cseh nem­zet már régen rájött m anyanyelven való ok­tatás fontosságára: például az óvodaihálózat Csehországban fejlődött M leginkább. Nálunk ezen a téren még igen sok közönnyel találko­zunk. A magyar szülők ezrei még ma sem ér­zik át a magyar iskola fontosságát s nem ma­gyarnyelvű oktatásban részesítik gyermekei­ket. 1931-ben 17.705 magyar gyermek járt Szlovénézkón más tannyelvű iskolába. Ezzel magyar tanítók elől vesszük el a kenyeret. A 17.705 gyermek 354 tanítónak biztosíthatta volna megélhetését. Ma kétszáz magyar állás­nélküli tanító van, ha mindenki magyar isko­lába adná gyermekeit, ezeket el lehetne (helyez­ni. Igen kevés Szlovenszkón a magyar ovodák száma: mindössze 82. A földimüvesiskoMk iránt sem nyilvánul meg (kellő érdeklődés. A rimaszombati és (komáromi mezőgazdasági is­kolákban nincs elég jelentkező. Helytelen a szülők ázom érvelése, hogy minek írassák be gyermieküket ebbe az iskolába, mikor amúgy sem kaphat állást, A gazdasági Iskolát végzett ifjak belterjesebben tudnak gazdálkodni, tőlük az egész környék tanulhat. Az iskolát tehát nem az állás kedvéért, kell elvégezni. Az elő­adó végül Ismertette aiz iskolák szülői társula­tának és a SzMKE működésének fontosságát. A jelenlévők a kitűnő előadót zajos óvá dó­ban rószcsihcititiék. (r. j.) dését s végül nagyarányú közmunkákkal, útépí­tésekkel fog segíteni a munkanélküliek helyzetén. Beszédét azzal fejezte be, hogy Magyarorszá­gon csak magyar nemzeti politikát lehet foly­tatni. A miniszterelnök beszédét a közönség nagy figyelemmel hallgatta s többizben adott kifeje­zést tetszésének és lelkes helyeslésének. Utána Bornemisza Géza iparügyi miniszter beszélt az időszerű kereskedelmi és ipari kérdésekről. A nagygyűlés után délben többszázteritékes ebéd volt a Hungária éttermében. Darányi Kál­mán miniszterelnök és kísérete délután vissza­utazott a fővárosba. Általános tetszéssel fogadták a politikai pártok Darányi beszédét A hétfő délutáni ellenzéki lapok általában megelégedéssel könyvelik el Darányi Kálmán miniszterelnök nagy szegedi beszédét. Bethlen István gróf volt miniszterelnök lapja, a „8 órai Uj6ág‘* a szegedi beszédből ezeket írja: — A beszéd teljes mértékben kielégítette az ország józan közvéleményének várakozásait. Darányi nyilatkozatával igazán egyetérthet minden jóazándéku magyar ember. El kell Is­merni, hogy a fennálló nehéz viszonyok között a rendelkezésünkre álló személyes eszközöket tekintve, a mostani kormány rokonszenves és eredményes munkát végzett eddig s reméljük, hogy végezni fog a jövőben is. Külpolitikai té­ren Darányi az egész nemzetet maga mögött találja az egyenjogúság követelésében, mert a mai állapot tűrhetetlen és Igazságtalan. Ha ez a nemzeti követelésünk teljesül és rendezik a magyar kisebbségek ügyét a szomszédálla­mokban, akkor nem lesz többé akadálya an­nak, hogy a Dunavölgye valamennyi államával helyreálljon a korrekt viszony. Rassay lapja, az „Esti Kurír", egyebek kö­zött ezt írja Darányi Kálmán beszédéről: — Darányi nagy beszédének gondolatmene­tével és szellemével az egész alkotmányos ér­zületű, józan magyar polgárság egyetérthet Jóleső momentuma ennek a beszédnek az, hogy a miniszterelnök tartózkodott minden könnyel­mű frázistól és zavaros szólamtól, örvendetes az a tény is, hogy Darányi még egy választást nyílt szavazással tartani nem hajlandó. Helyes­léssel fogadjuk külpolitikai célkitűzéseit is. A zsidókérdéssel kapcsolatban korrekt álláspontot fejtett ki. A „Magyarország" azt írja, hogy Darányi be­széde megelégedést keltett a független kisgaz­dapártban te. Eckhardt Tibor, a párt vezére még ma foglalkozni fog a szegedi beszéddel. A kisantant és Franciaország

Next

/
Oldalképek
Tartalom