Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)

1937-04-20 / 90. (4236.) szám

■ ^ B nmn isSSSn ^^m***^ * tfüt»n«^M» AlíSSS*"*1!*. % SS wBS qea ^ÉBSlSBgBBt jj^É 9BE& ABB gBHCM^^^ ^Sjiíffl® ®E*^5® EpSpj^ SSBE^Bh^ mfaSM) f-ayfi^gjg jw vb WjBk )Ki|fr ££EB J ~ ~^BjLM^S Ejj ih^ Hb^^Jm |j||l n flA H AHk is B®j% Előfizetési irt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes sxám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGÖNYCIM. HÍRLAP, PRAHR. Darányi Kálmán szegedi beszéde A kisebbségi kérdés rendezése nélkül nincs megegyezés Magyarország és a kisantant között A magyar miniszterelnök nagyjelentőségű beszédet mondott időszerű kűl- és belpolitikai problémákról lyes államforma. Nálunk is sokat emlegetik a Darányi a kisantant államokhoz old meg és semmi ellen sem orvosszer. Diktatú­rára rendszerint ott van szükség, ahol nincsen más kivezető ut. Nálunk — hála Istennek nincsen ilyen helyzet. Nekünk megvan az ezer­éves alkotmányunk, amelynek keretében meg­valósíthatjuk mindazokat a hasznos és időszerű reformokat, amelyekre a nemzetnek szüksége van és nincs szükségünk különféle vezérekre sem. A nemzetnek ott van a vezére: az államfő* Nálunk az alkotmányos élet zavartalanul műkö­dik, Nincs semmiféle párturalmi diktatórikus törekvés, legfeljebb csak holmi kótyagosok áb­rándoznak olyasmiről, amit azonban nem kell komolyan venni s amit kíméletlenül elfojtunk, ha tényleges izgatássá fajulna. ellentét választ el. A függő kérdéseket ezekkel az államokkal a kölcsönös megegyezés alapján kívánjuk megoldani, feltéve, hogy ez utóbbiak ennek a célnak elérésére a maguk részéről ha­sonló jóakaratot mutatnak és ha Magyaror­szágnak életbevágó, természetes követelményei a túloldalon megfelelő megértéssel találkoznak. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy Magyaror­szágnak nemzeti biztonságához épugy joga van, mint bármely más szuverén államnak és hogy nem tartható fennn olyan helyzet, amely nem­zetünknek legvitálisabb érdekeit teszi kockára. Ebből következik, hogy Magyarország a duna- menti államok között való együttműködésre vo­A dunai közeledés két alapfeltétele (Sp) _ Darányi Kálmán magyar mi­niszterelnök vasárnapi szegedi beszéde egyszersmíndenkorra véget vetett azoknak a rosszakaratú beállításoknak, amelyek Magyarországot és a magyarságot okolták az úgynevezett „középeurópai kibontako­zás" késleltetésével. A magyarság ellenfe­lei ájta'tos arccal búgták a türelmetlenkedő nyugatiak fülébe: „nem mi vagyunk a hibá­sak, mi elkövetünk mindent a közeledé­sért, mi hajlandók vagyunk békülnd és sze­retettel szivünkbe zárni a magyarokat, .tej- ben-vajban füröszteni őket, —• de ők nem akarnak, elzárkóznak és lehetetlent köve­telnek." Nos, a szegedi beszéd után sze­mébe nézhetünk annak, hogy mi ez a „le­hetetlen". Darányi Kálmán félreértést nem tűrő hangon leszögezte. S ha foglalkoz­tunk a kérdéssel, szivünkre tehetjük kezün­ket és önmagunknak őszintén megvallhat- jukt tényleg teljesithetetlenek-e a magyar követelések? És akadhat-e tárgyilagos em­ber, — (tegyük fel: politikához értő angol, francia vagy .más nyugati (aki ne adna igazat a magyaroknak és nem tartaná posz­té zibilis tárgyalási alapnak Darányi két alapfeltételéit?i j Ax első feltétel az egyenjogúság meg­adása. Csaknem nevetségesnek hat a mai világban, hogy Ilyenekről egyáltalán be­szélni kell. Amikor minden mindenütt egyenjogú már, amikor Németország és Ausztria évek óta a legteljesebb katonai ég politikai egyenjogúságot élvezi, amikor számos demokratikus állam büszkén veri mellét, hogy megvalósitotta az emberek közötti egyenjogúságot és őrévé szegődött e nagy jog betartásának, akkor akadjon valahol a Duna medencéjében egy kis nép, amely évtizedek óta senkinek sem ártott és több más hatalommal ellentétben egyetlen erőszakos lépést sem tett igazsága felé, akadjon még nép, amely kénytelen szeré­nyen és óvatosan egyenjogúságát kívánni azoktól a demokratikus hatalmaktól, ame­lyek a különböző emberi egyenjogúságok világpatronusainak nevezik magukat! Ma­gyarország Nyugat- és Középeurópában az egyetlen önálló állam, amely nem egyenjo­gú. Semmivel nem szolgált rá, hogy például önvédelmi jogát kétségbevonják, hiszen hosszú évek óta példás rendben él és tar­tózkodik a legcsekélyebb agresszivitástól. Más államokon viharok zúgtak át, Ma­gyarország nyugodt és kiegyensúlyozott maradt. Azt hisszük, nem férhet kétség áhhoz, hogy első kívánsága indokolt és el­fogadható a nagy középeurópai rendezés tárgyalási alapjának. Darányi második feltétele a magyar ki­sebbségek létének intézményes garantálá­sa. Lehetetlenség ez? Túloz Magyarország, ha jogos aggodalmában a kisantanttól olyan biztosítékokat kér, amelyek kellő ga­ranciát jelentenek a magyar kisebbségek megmaradására? Valamennyi kisantant-áL lam a leghatározottabban vallja, hogy nem tör a kisebbségek ellen, s ha Így van, mi hátráltatja őket, hogy e jószándékukat ko­difikálják és a vágyva-vágyott dunai meg- békülés érdekében amugyis meglevő szán­dékuknak olyan látható és törvényes for­mát adjanak, amely a magyarokat meg­nyugtathatja és megnyerje az együttműkö­désnek? A kisantant sok ígérete és bejelen­tése után a „kisebbségi ügy'4 rendezése fcint« esak formalitásnak látszhatna* miérí SZEGED. «— A nemzeti egység pártjának szegedi szervezete vasárnap délelőtt a Vá­rosi Színháziban nagygyűlést tartott. A gyűlé­sen megjelent Darányi Kálmán miniszterel­nök, továbbá Bornemisza Géza iparügyi, Fa- binyi Tihamér pénzügyi, Lázár Andor igaz­ságügyi és Hótman Bálint közoktatásügyi mi­niszter, valamint száznál több kormánypárti képviselő é® felsőházi tag. A Városi Színhá­zat ez alkalomra zsúfolásig megtöltötte a ke­ll tána Darányi Kálmán miniszterelnök emel­kedett szólásra. A jelenlevők melegen ünnepel­ték a miniszterelnököt, úgyhogy csak percekig tartó taps után kezdhette meg beszédét ■— örömmel jöttem Szegedre, — mondotta, — és emlékezéssel arra, hogy ez a hely volt for­rása nemzeti megújhodásunknak. Azt, hogy az ország haladását, a nemzet boldogulását mi­ként szolgáljuk és miként tudjuk a legjobban megközelítem, azt a magunk lelkiismerete sze­rint kell eldönteni. Mi már eldöntöttük s a nem­zet lelkiismerete is eldöntötte, hogy az egyedüli helyes ut a keresztény nemzeti irány. Erről vi­tatkozni többet nem lehet. Ezt az irányt mi ha­ladó szellemű konzervatív, szociális tartalmú, népies politikával akarjuk szolgálni. — Sok szó esik most a politikában, sőt a világpolitikában is a különböző államformákról és sokat vitatkoznak arról, hogy melyik a he­kell huzakodni tehát ennek az utolsó for­malitásnak megtételétől, ha elvben minden­ki hajlandó szerinte cselekedni s ha ettől a formalitástól függ a megbékülés? Pr'esztizs- oikokból? A szuverenitás elvi kérdése miatt Olaszország és Jugoszlávia megegyezésé­nek példája azt igazolja, hogy kétoldali szerződésekkel, a fenségjogok megsértése nélkül gyönyörűen rendezhető a probléma és kitisztulhat a légkör. Magyarországnak e második kívánsága egyébként teljesen érthető. Tizenkét millió magyar közül 'három millió, a nemzet ne­gyede, a magyar határokon kívül él. Az anyaország aggódik sorsukért. Csak akkor nyugodhat meg. csak akkor állhat be a bé­kés, építő munkába, ha egészen pozitív, közvetlen biztosítékokat kap e számára fon­tos tömeg jövőjére vonatkozóan, mert 'a lanyha nemzetközi biztosítékok, amelyek eddig mindig csődöt mondottak, nem elé­gíthetik ki. Prágában. Bukarestben, Bel- grádban számtalanszor hangoztatták, ha Magyarország a nemzetközi biztosítékok szankcióihoz igyekezett folyamodni, hogy jobb nem igénybe venni őket, mint igen s a kisebbségi kérdés^ nem lehet Európából, zönség. Rengeteg sokan kiszorultak s az uccán hatalmas hangszórók utján hallgatták a be­szédeket. A miniszterelnököt és kíséretét a város vezetősége és a helyi szervezet elnök­sége ünnepélyesen fogadta. A nagygyűlésen Ivády Béla elnökölt. Megnyitó beszédében üd­vözölte a miniszterelnököt és a minisztereket s kijelentette, hogy a nemzeti egység pártja politikáját soha sem irányítják önző pártérde­kek, hanem százszázalékig csak az ország és a nemzet igazi nagy érdekei* megoldani akarni, csak közvetlenül, az ál­lam területén. Egy ilyen megoldást tehát csak a közvetlen tárgyalás mozdítaná elő s ezt kívánja most Magyarország. A világon ma mindenfelé a „'biztonság" a legfőbb po­litikai elv. Magyar szempontból a kisebb­ségek életének biztosítása feltétlenül bele­tartozik a biztonsági komplexumba, elvégre a magyar nép negyedének létéről van szó, ugyanarról, mintha tízmillió francia sorsá­ról tárgyalnának. Értsük’ meg jól: Magyar- ország nem kiván mást, semmi erőszakos­ságot, semmi lehetetlent, csak azt, hogy biztosnak láthassa a magyarság jövőjét, ne legyen kénytelen aggódni, nyugtalankodni, amire ma- száz oka van s a kételyt eloszlató megegyezés után teljes erejével és nyugta­lanító gondolatok nélkül hozzáfoghasson & közös középeurópai építő munkához.. Úgy dolgozhasson, mint akit megnyugtattak, hogy a magyar kisebbségek szabadon fcj- lődhetnek és létüket nem fenyegeti veszély. Nem hisszük, hogy ez & második kíván­ság teljesíthetetlen. Ha másnak nem, tár­gyalási alapnak feltétlenül elfogadható, a többi majd adódik. Magyarország nyíltan, világosan* egyszerűen megnevezte -feltét** * leit. A kisantant illetékesein a sor, hogy válaszoljanak és megtegyék észrevételei­ket. Ők vannak a kedvezőbb helyzetben, az ő feladatuk a pozitív kezdeményezés. Néhány „aktivista" elszigetelt különvéle­ményétől eltekintve ma mindenki megegye­zik abban, hogy a dunai közeledés előké­szítésénél mindenekelőtt bizonyos politikai kérdéseket kell tisztázni. Eddig talán egye­sek előtt úgy látszott, hogy a tárgyalás ma­gyar feltételei eltúlzottak és megvalósítha­tatlanok. Darányi szavadból kiviláglik, hogy nem igy van és a magyar kiván Sá­gok nem nnennek túl a reális lehetőségek határán. Viszont, amit Magyarország kér, annyira össze van forrva a magyarság leg­primitívebb létérdekeivel, annyira a ma­gyar jövő és biztonság alaptételei, hogy öngyilkossági kísérletet követne el az a nemzet, amely e legelemibb életérdekeket feláldozná. Egyenjogúság és a magyar nép megmaradásának és szabad fejlődésének biztosítása, — ez annyira egy nemzet ter­mészetes és igazságos kívánsága, hogy nem hisszük, hogy akadhatna bárki, aki kétség­be vonhatná legteljesebb jogosságát. Az egyedüli helyes ut: a keresztény nemzeti irány diktatúrát. Először Is tisztában kell lennünk az­zal, hogy a diktatúra önmagában semmit sem Ezután a külpolitikai kérdések taglalására tért át. A magyar kormány külpolitikáját ille­tően — mondotta — mindenekelőtt meg kell is­mételnem azt, amit a parlamentben már a kor- mánybalépésemkor kifejtettem. Kormányom ma­gatartása továbbra is állandóan az igazi béke érdekeit kívánja szolgálni. Mi híven ragaszko­dunk barátainkhoz. Magyarországnak a római jegyzőkönyveket aláíró államokkal változatla­nul fennálló szoros együttműködése a legjobb biztosítéka Középeurópában a békés fejlődés fenntartásának. Készek vagyunk azonban egyen­getni a korrekt viszony útját azok felé az álla­mok felé is, amelyektől ma még több-kevesebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom