Prágai Magyar Hirlap, 1937. április (16. évfolyam, 74-99 / 4220-4245. szám)
1937-04-11 / 83. (4229.) szám
1937 április 11, vasárnap. 17 Négyszáz évvel ezelőtt telepedtek le Kassa első magyar polgárai Czeczey Lénárd kapitány tette az addig német várost magyarrá ■ ■ Debrecen, Várad és Szikszó polgárai voltak a magyar települők KASSA. — Lúd w ág Anniéi, a Gséhsziliavákiai Magytair Tudoimáaiyos és Inodialmi Társaság pozsonyi LisebböégpoM’tfkaii eteadás6oro zártában nagyon tanulságos előadást rtairtoht az „őslakos" fogalomról. Haingozitatita ebben annak a szüksé- geeeégét, hogy a szlovenszkói magyarság éppenugy, mint azt a németek és lengyelek megteszik, foglalkozzék behatóan a népelem településtörténetével, mi cint az őslakos öntudat csak szilárd történeti ismeretek alapján épülhet fed. Ebben az irányban nagy jelentőségű, az a trésmletes temembe tés- sonoizat, amelylben a Prágái Magyar Hírlap számod be egy fiatal magyar tudósnak, Szabó Istvánnak hatalmas müvéről Ugocsa-megye népi- eóigtörit énedéről. Megtudtuk ebbel a munkából, hogy Ugocisa-megye sdlk vidékeit a magyarság már a 14. százaid dereka edőitt megszállotta és csak a 14. száizad második feliétől jelentkezmek az első ruszin telepek, miég pedig a megye hegyvidéki részén. Hia ilyen irésiziletes monográfiák készülnek majd el Szlovensizkó és Ruszinszkó minden egyes mieigyéjénőd, akkor talán megszületik az a szintétikus munka, amelyre annyira várunk: Szlovenszkó és Kárpátalja magyarságának településtörténete. De már a rendelkezésünkre áldó adatokból is tudományos pontossággal megállapítható,, hogy a magyar népétem azon a területein, amelyen ma is többségben lakik, ősdafcó, Szlovenszkó és Kárpátalja belsőbb vidékein pedig a városi elemnek szintén eflég korán jelentékeny őslakos rétegét képviseli. Tudvalevő, hogy Szlovenszkó városai német alapítások. A városok a 12. századtól bevándorló német bányászok, kereskedőik, iparosok ko,Ionizációs tevékenységéinek eredményei. Már külső fonmá- jukban, a város alaprajzában felismerhető ez, a németorsziági városok mintájára épülnek, zsinórral jelölik ki az alapítók a város magvát, az elürpe-zist, amelynek egyik gyújtópontjába a templomot, másik gyújtópontjaiba a városházát építők, az ellipszist pedig fallal veszik körül. Ezek á falaik szimbólumai a különböző királyi jogokkal és szabadalmákkal megajándékozott vawiOBÍ közülieteknek. Távoltaittják a vidék ila- kÓBságát ás, amely & falakon bélül nem települ-. Ínét meg g megőrzik a város német jellegét olyan vidékein ás, amelynek. etnográfiái képe egészen más, szlovák vagy magyar. Az első századokban csupán német lakósai vannak a városoknak, német a hivatalos nyelv és a piac nyelve, németek a város hivatalnokai és poroszlói. Csak a 16. századtól kezdve törik meg a városoknak ez a nemzeti egyrétegeződése és vonul -be a szlovák és magyar népétem Szlovenszkó városaiba.. Egy történelmi tévedés A történelmi tényeknek nem ismerése sok hamis véleményt szül amelyeket azután politikai célokra is ki tehet használni, sőt ki is használják alaposan. Ilyen közismert tévedés iaiz, amely azt hangoztatja — és ebben forrásokra is hivatkozik, — hogy egyes szlovenszkói városok túlnyomó részben szlovák eredetűek voltak és csupán a 19. század nagy magyarosító hullámában veszítetek el szlovák jellegüket. Amint már a fentiekből ás kitűnik, ez aiz állítás tévedés. Szlovensizkó városailapitói a németek voltak, a középkori szlovák, mint tisztára agTikultur, főleg pásztoirkodó, állaittenyészté népétem, nem volt városlakó. Később azután részben magyarok, részben pedig szlovákok vonultak be a városokba iis. Hogy mikor és milyen arányban, azt az objektív történeti kutatás és kritika hivatott megállapítani. Téves például az a közkeletű állítás, mintha Kassa városa is csupán a 19. század folyamán magyarosodobt volna eh Már a kassai városi levéltár anyagának vizsgálata megcáfolja ezt. De ha az egyéb levéltáraikat és történelmi forrásokat végigkwtat.jük, naplóikat, jelentéseiket olvasunk el, ajkkor kitűnik, hogy Kassa a 16. század elejéig kizárólag német lakósságu volt, akkor egyszeriben többségében magyarrá vált és a szlovák népelem csak jóval később telepedett meg benne, hogy magyar, mémeit és szlovák bélkés együttműködésben tegye naggyá Szllo- venszkó ,^civitás primiaria“-ját. Kassa magyarjai közül talán csak kevesen tudják, hogy ebben az esztendőben nevezetes oentennárium van: négyszáz éves fordulóját kell ünnepelni annak, hogy Kassa első magyar polgárai megjelentek a kulcsos város falai között. E jubileum alkalmával ülik m-egemlékieznl egy neon ismert, vagy teljesen elfeledett névről: vitéz Czeezey Itenárd kapitány uramról, alkii tudatos munkával tetefpitiette meg Kassán a ma- , gyamokat s rajongó szeirellmiese volt a vámosnak, i A kaJHöaá kobzos, akinek emlékét ma le nocanév < f-ri'kMA meg, jgy daM irófa* Kassal kapiitánv aiz Czeczey vaia, Tizenöt esztendeig várost bírta vala, Ö esze, elméje bölcsességgel! va.la, Kiagy vig ember vala, mindéin szereti vala. Kassa meghódol Jánosnak A zárt német városok természetesen a Habs- burg-királlynak, Ferdiinándnalk voltaik híved és ellenségei Jánosnak, a nemzeti uralkodónak. Ezért méltán tartottak János hadától. A legnagyobb gyűlölet hangján írogatnak Becsbe János királyról és pártjáról. Kassa például 1528-ban azt írja Férd baridnak, hogy János király valóságos fekély a város testén, melyet ha ki nem vágnak, elpusztul az egész ország. „Joamnes pestis pátriáé, Joannes rabidus oanis", ilyen .jelzőkkel illeti a kassaiak tevele Jánost. A kassai német bíró, Kugelpraicht, akit a János-pár- tiak esrufnéven csak Kakáik Mihálynak mevez- getnek, különösen gyűlölte Jánost. Vele tartott a városi tanács is. János képét és címerét mag- gya.lázta. A város német polgársága mindezt örömmel szemlélte s hangosan ordította az utcákon: „oanis rex, cams rex*. Mikor Caitzianer bevonult Kassára, a város ennek örömére megszólaltatta a Thar Margit nevű nagy ágyút (az ágyuknak nevük, rendszerint, női .nevük volt) s a 'bíró kihirdette, hogy tizezer forintnyi jutalom éri azit-, aki János fejét elhoaza. A kassai német poilgáirság azonban nem sokáig örvendhetett a bécsi király seregének és támogatásának. Az 1536. évben János király kapitányai hirtelen megtámadták Kassát és el is foglalták. S a város, amely .nemrég még gyalázattal illette Jánost, most Iiegkegyelmasébb urának írja: ,.Se- renissími mégis Joannis, .domrni nostri ellenien- tissimii...“ Az alázatos hang azonban nem használt. Fráter György a városi tanács tagjait elfogatta és elvitette Kassáról. December elején történt ez. És a következő év elején megjelent a városban Fráter György terveinek végrehajtója: Czeczey Lénárd. \ .liegniémetebb város ikapitányává és urává a iegtüzesebb magyar lön. Megjelennek az első magyarok Czeczey Lénárd nem egyedül jött Kassára.. Az ottani németek nagy riadalmára zord vitézeit és vig cimboráit is magával hozta. S ahol ezelőtt meg sem tűrték, most egyszerre otthon lett a magyar. Czeczey nem rongyban csühödő koldusokat, 'hanem módos vitézeket hozott Kassára, akik ott nagy pénzen vettek házakat, vagy építettek. Könnyű volt a ház- és itielieíksizerzes,' memt a németiek szívesein adták el hogy más városba köOtözbessemieík. Inkább elköltöztek. 6iemhogy a magyarokkal együtt éljenek. Kassa kereskedelme nem vesztett, ezzel semmit. Ahány német elköltözött, tizanmyi jóra való debreceni és várad! kereskedő jött a helyükbe. Wemher György, Ferdimá/nd kimcs-számteilója és mindenese, aki jóidéiig maga is Kassán lakott., Czeczey munkásságát töviről-hiegyiirie megírta urnának. De bár rémitően gyűlölte Czeczeyt, egyetlen esetet sem tud felhozni, amikor igazságtalanul járt volna el. Elismeri, hogy m elköltöző németek a házuk éts földjük árát mind megkapták. Az* ás megírja Rétesbe, hogy Czeczey á barátainak is- vétetett háziakat s „ a nemességet Is rábírta, hogy Kassán házakat építsen és az év egyrészót töltse Kassán. Az egykorú levelek és krónikások egyhangúan hirdetik, hogy Czeczey Lénárd a legjobb vitézeket gyűjtötte maga köré. Nem csoda tehát, hogy Kassa népes őrsége messze földön ritkította párját. Szép szerrel, jó móddal szolgáltak ott a vitézek, mert a kapitányuk bő zsolddal és jó posztóval rulház- gatta őket. Addig nem nyugodott, miig valamennyi katonája a .maga házában nem lakott. Mindegvi'knek polgárjogot adott, igy hívták akkor az illetőséget. Kassa főbírói székében nemsokára magyar ült, a külső és belső tanács törvénytevő urai egytöl-egyig magyarok voltak s Wernher fájó szívvel jelenti Ferdinándnak, hogy Kassán immár nem laíkik más, csak magyar. „Dann die so jet®o dnan sedndt, alles Ihungam aeindt.“ Sohasem lesznek ezek a német király hűségén: ,4as apumét imán offénHiioh aus áll ikrem reden und thiun." Kassa hüvédelmezője Czeczey olyan gonddal és éberséggel őrizte szeretett városát, hogy ellenség még a közelébe sem férkőzhetett. Mivel abban az időben A síbajnokság titka a gyermekkorban Irta: Dr. Szász Emit, a Tátra-szanatériam főorvosa Tekintettel arra, hogy a Magas Tátrában még annyi hó vau, hogy ott teljes mértékben űzhetjük "még a sisportot, az alábbi tanulságos cikk ma is aktuális. ÓTÁTRAFÜRED. — Jutka leányunk sízéséről és ezzel kapcsolatban általában a gyerekek korai sízéséről szívesen mondom el, ami szerintem a legfontosabb. Apáink idejében 3—4 éves gyereket „sportoltatni” hóbortos túlzásnak számított; ma, okkal-móddal ezt nyugodt lélekkel megtelhetjük. Jutka leányunk sízésénél az egyedüli „szenzáció" csak az, hogy „még nem volt kétéves", amikor sít csatoltunk a lábára. December 3-án volt ugyanis a második születésnapja és már december 2-án ráállitottuk szegénykét a deszkákra. Annakidején is, mulatságból fokozni akartuk ezzel a rendezéssel az „eset" érdekességét és ma is csak mulatságosnak tartjuk, ha a „szerkesztő bácsik" mint sibajnoknőt üdvözlik és fényképezik: ismerve a nagyközönség érdeklődését, amely a gyermekteljesitményekre mindig kíváncsian felfigyel. Jutka egész világosan megmondotta egy szerkesztő bácsinak, hogy azért nyerte meg a versenyt, mert nem félt. Bizony, a siker titka nálunk, felnőtteknél is elsősorban ez. A gyerek, romlatlan természeténél fogva, merész. Sízésnél az elfogulatlan bátorság a legfontosabb. Egyszóval Jutka egyszerűen azért lett „bajnok*1 a többi kis apróság között, mert a sízésnél, tanulásánál senki ijedten nem sápitozott, sóhajtozott vagy visított a háta mögött, amikor elragadta a simára viasz- kelt deszka, hanem csakis szakszerű utasításokat kapott menet közben. Ha elesett, azonnal hallhatta, hogy: „nem baj"; ha megütötte magát: „aki mer, az nyer" stb. Esésnél senki sem emelgette, ránc igái ta; magától kellett felkelnie, s igy jobban is vigyázott, hogy el ne bukjék. Orvosi, élettani szempontból a sportoló szervezet ma már rendszeres tudományos tanulmányozás tárgya — felnőtteknél. Gyerekekkel egyelőre még nem foglalkoztak tudományosan, de ez felesleges is. Gyereknél túlzások elkerülése nagyon egyszerű. Feltételezve, hogy a gyerek egyáltalában egészséges, csak magára kell hagyni „sportolása" közben. A gyerek ezt éppúgy játéknak érzi, mint minden egyéb gyerek foglalkozást.. Játékában. pedig nem szabad zavarni a gyereket, ehhez 'legjobban ő ért. Aki „tanítani" akarja a 4 éves isázőt, suz mérgelődcsóvol előbb-utóbb a gyerek kedvét is elveszi. Nem szabad ezeket az apróságokat csoszogásukban zavarni; mert bizony 3—4 éves korig nem egyéb ez csoszogásnál, melyet a gyerek összekombinál hóember építésével bukfenoezéssel és egyéb oda nem tartozó mutatványokkal, amiben megzavarni őt nem szabad, ami nélkül a sizés nem kielégítő játék számára. Csak igy kedveli meg a gyerek ezeket az eleinte bizony természetellenesnek tűnő deszkákat. A gyereket ebben a kodban „tanítani" már csak azért sem szabad, mert amúgy is mindent jobban tud. Jutka már négyéves koráiban síkúra üst' tartott. Ez abból állott, hogy a si nélkül ácsorgó hölgyeket megszólította: „Néni, maga nem tud sízni? Jöjjön, én megtanítom." Aztán tipegett-topogott, de főleg csacsogott a világba össze-v,issza és ezzel a kurzus rövidesen be is fejeződött. Jutka számára mindenesetre . . . ő kivetített valamit gyerekleikéből ami őnála értelmet adott a sízésnek, Ő másért nem is sizett sem akkor, sem ma, minthogy a maga módja szerint kiélje magát. Az egészséges sportnak nincs is más értelme — felnőtteknél sem. Éppen ezért nincs értelme ebben a korban az „oktatásnak", felnőtt ero'berek igényének megfelelően. A gyerek, mint minden egyéb jót és rosszat, a sizést is példaadás nyomán sajátítja el. Sízni kell vele; jól és értelmesen; fokozatosan egy-egy gyakorlati fontosságú dologra megtanítva, értelmi fokának megfelelően és mindig árról mesélve, hogy milyen szép a havas erdőt járni és milyen rossz annak, aki nem tud sízni. Ez elég. Jutka ma elmúlt ötesztendős, de még mindig nem magyaráztuk meg neki a krisztiániát és a telemarkot. Megunná a sizést, hiszen eszével fel sem értheti a technika fizikáját; a sok kudarcot pedig el nem bírná gyerekes lelkülete. Társaságban hálásablb feladat a gyerek si- oktatása. Egyes tanításnál a gyerek sohasem mulathat a másik ügyetlenségén, mindig magánál különbet lát, ami nagyon hátráltatja a tanulást. A legfontosabb, hogy a gyerek teljesen tökéletes felszerelést kapjon. Gyereknél ez még fontosabb, mint felnőttúél Megfelelően méretezett könnyű deszka melletti a legnagyobb gondot a cipőre kell fektetnünk. A hároméves gyereknek is szabá’yszerü sióipőre van szüksége, hogy túl be erőltesse magát és hogy egyáltalában némi biztonsági érzése legyen. Á deszka könnyűségét azzal is fokozzuk, ha Ikoíszuszij-kötósfle] (Láng-, a kémek úgy szaglászhatták Kassát, mint a® éhes farkasok a juhakolt, Czeczey csaik egy, kaput tartott kijáratnak. E kapuval szemben építtette a saját házát és magyar módra árokkal meg paláinkkal vétette körül a várszerü épületet. Bárki lépett a városba, a Czec*ey-portán kellett keresztülmennie és igy ő éber szemmel tarthatta a ki- és be* járókat. Annyira féltette Kassát és kassai alkotását, hogy tizenöt évi kapitánykodása idején a város kapuin kívül egyetlen egyszer sem hált Mint a hétfejü sárkány, állandóan a város kapujánál őrködött. A katonáit is folyton biz- tatgatta: Vigyázzanak, hogy vidra ne essék a kezükbe! De azért úgy a saját, mint a város birtokait hűen igazgatta. A falvak szállítmányaiból bőven telt élelemre és a város építésére és erősítésére. Tömérdek muníciót halmozott össze a tárházakban. Izabella királynő ágyúin kívül őmaga is tizenkettőt öntetett és mindannyit magyar névre keresztelte. Ha valahol jónevü vitézről hallott, addig nem nyugodott, míg Kassára nem csalta. Mindez, természetesen nagyon apasztotta az erszényét, de katonái soha hiányt nem szenvedtek. Amíg Ferdinánd végváraiban a vitézek éheuihalogattak, Kassán bor- és buzabőség járta. Az 1551. évi ösz- szeirás szerint például a közönséges élésen kívül 30.000 bécsi mérő gabonánál többet találtak. Huszárságának messze földön hire járt. Gyalogkapitányának, Zádorla János uramnak olyan veszett hire volt, hogy nevének hallatára már szaladni kezdett az ellenség. Czeczey katonasága vitézi tetteivel tette nevét híressé. Kassa pedig békességben él és fejlődött. A város, amelynek lakossága ekkor már teljesen magyar volt, a mindennapi foglalkozásnak adta magát. Sok lévén benne a vitézi nép, a hangos mulatozás sem volt ritka. Ebben is jó példával járt elől Czeczey. ő örült és vigadott a legjobban. Tinódi verseiből tudjuk, hogy hazáiban a lantosok és hegedűsök szívesen látott vendégek voltak. A kedvükért Czeczey nem egy hordó bort eJáratott. Aztán járták a köszöuő-poharak, Tinódy Sebestyén diák és társai zengték a magyar vitézség emlékét s a boldog Czeczey tisztjei és főlegényei társaságában örült a dalinak, zenének A magyarok menekülése és áramlása pedig egyre tartott délről északnak. Amikor Perényi Ferenc megharagudott a szikszóiakra, kettőt kivégeztetett közülük, á többinek a vagyonát foglalta le. A polgárok erre otthagyták a várost, Czeczey vette pártfogásba őket. Letelepítette Kassán és egyebütt és elegendő épületfát és szabad, esztendőt adott nekik. Wemher szerint 1550 Űrnapjáé kihirdéttette, hogy • ^ • _ '■ f > - \ minden költöző Kassára tartson. Aki ott megtelepszik, minden adótól és polgári teI riemen-Bindung)'és a deszkát vastagságában átfutó pofavassa! • szereljük fel (lakatossal csináltassuk puhavasból). Lehetetlen itt bővebben, kifejteni ennek a kötésnek vitán felül á ló , egyéb előnyét a többi felett. Gyereknél már súlytalansága folytán sincs párja. • A cipőnél tapasztalatom szerint legfontosabb, hogy a kisgyerek jó cipőbetéttel sizzen. Régi tervem ezt a részletkérdést a felnőttek sizése szempontjából szakszerűen kifejteni; itt csak vázlatosan indokolom ezt meg. Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy a kissé dongafábu, „0“ lábú legények-biztosabban állják a havat, kitartóbbak. Ha kezdőket, főleg nőket és tehetetlen apróságokat kínlódni látunk sível, észrevehetjük, hogy mindegyiknek rendkívüli megerőltetésébe kerül a két deszka orrát összetartani, a deszkákat párhuzamosan csúsztatni járás köziben; féllábuk szeret oldalt kiengeni. Ennek oka lehet ,.X‘‘ láb, többé-kevésbbé kifejlett lúdtalp, vagy elfáradás folytán süllyedő lábboltozat. Minden esetben az izmok és ennek folytán a boltozatot tartó izületi szalagok mindjobban és jobban engednek. Sokan például si-tura elején jól járnak, a vége felé (sokszor már fölfelé menet) egyik lábuk folyton kilendül a menetirányból. A lábboltozat ugyanis igyekszik közvetlenül megtámaszkodni, földet érni. De hogy ez megtörténhessék, a lábfejnek kifelé és oldalt kell fordulnia. A lábra erősitett sít a fáradt síelő ezért alig képes a menetiránnyal párhuzamban vezetni. Párhuzamosan csak akkor bírjuk a deszkákat csúsztatni, ha „0“ lábbal igyekszünk siklani, ha talpunk külső peremére helyezzük testsúlyunkat. Egyik oldalra rendesen tökéletesebbül csináljuk mozdulatainkat; ennek oka részben az, hogy testünknek és a sizés szempontjából leghényesebb lábfejünknek architektúrája nem teljesen szimetri- kus. Kisgyereknél az ebből származó tulerőltetést kell elkerülnünk. A lábfejet a szokatlan megterhelést jelentő sizés első éveiben jó betéttel alátámasztjuk. A gyerek igy nem fog elfáradni, mert egész talpán pihenhet, anélkül, hogy lábboltozatának ta'ajt kellene érnie; elejétől kezdve meg- támaszkodik a betéten, ha gyenge a lába, vagy kifáradt. A gyerek igy megszokja az „0" láb érzését., a lábak párhuzamos vezetését csúsztatás közben és könnyebben sajátítja el a sizés helyes technikáját. Lábfejének, lábszárának, ízületeinek felépítése gyengébb alkat mellett sem romlik el s. a gyereket megóvjuk, igy a tulerőltetés egy nemétől. Másféle túlerői tetős tői (szív), ha a gyereket — mint javasoltam — magára hagyjuk, nem kell félnünk. Ahol állandó hó van, minden veszély nélkül sizhet a gyerek 2—4 éves korában. Mindegyikből kis bajnok lesz, ha észszerűen vezetjük.
